Part,  Chapter

501 Harmad,  14|             volna is, arra a levélre úgy meg jött volna a látása, hogy
502 Harmad,  14|             kapott a középső sorokba is, meg az előbbvaló sorokba is,
503 Harmad,  14|                 az előbbvaló sorokba is, meg a végező sorokba. És csak
504 Harmad,  14|                 se vonult soha, nyugtass meg végre-valahára: micsoda
505 Harmad,  14|               amelyet csak Isten hallhat meg, ha én se hallhatom.~Írd
506 Harmad,  14|                  ha én se hallhatom.~Írd meg, de azonnal írd meg.~És
507 Harmad,  14|                  Írd meg, de azonnal írd meg.~És írd meg azt is: megtaláltad
508 Harmad,  14|                  azonnal írd meg.~És írd meg azt is: megtaláltad e a
509 Harmad,  14|                kipattant acéltű sértette meg. Ígérte az orvos, hogy megkéri
510 Harmad,  14|                  Mit óhajt?~- Nem mondja meg a nevét, csak hogy valami
511 Harmad,  14|                 Hogy azt mondja: a Kakas meg a Prímás. És ahogy szokott,
512 Harmad,  14|                beszélget, ha nem engedem meg neki. Mert tudja, én nem
513 Harmad,  14|            emeletének az ablakát, ha Ida meg nem látja véletlenül, hogy
514 Harmad,  14|            lapuljon, ha szándékosan löki meg valaki. Mikey valóban pórul
515 Harmad,  14|               kerül az ügy?~Ha Mikey hal meg: csakugyan özvegye, árvája
516 Harmad,  14|             árvája siratja. Ha Csaba hal meg... és ő marad özvegyen...~
517 Harmad,  14|      beleegyezésével se Csaba nem halhat meg, se Mikey!~Mit cselekedjen?~
518 Harmad,  14|               szólhat:~- Kérem: tekintse meg nem történtnek, hogy az
519 Harmad,  14|                egyik szobából a másikba. Meg leült.~- Mi közöm nekem
520 Harmad,  14|                nekem ebben a szószban? - Meg fölkelt:~- Nem viselhetem
521 Harmad,  14|                   hogy esik nekem? Talán meg is üt! Talán a hajamba ragaszkodik!...
522 Harmad,  14|                ha felesége volnék is, és meg is tenném. Mikey bizonyára
523 Harmad,  14|                kanyarodott.~Hát Mikeynét meg is találta. S nem is sírva,
524 Harmad,  14|              sírva, sőt vidáman. Petivel meg a hosszú derekú kiskutyával.~
525 Harmad,  14|                  elmondta: hogyan jelent meg az orosz, hogyan tetszett
526 Harmad,  14|                az orosz, hogyan tetszett meg neki azonnal a trójai kép.
527 Harmad,  14|                   Hiszen nincs hét, hogy meg ne látogassa. - Ida pillogott:~-
528 Harmad,  14|                házon a számot nem néztem meg soha. Hátha az orosz tudakolja
529 Harmad,  14|       Negyedmagával ült ott: Gyertyánnal meg két ismeretlennel. Sör előttük.
530 Harmad,  14|               Üljön le, kérem. Bocsásson meg, hogy zavarom a tanácskozásukban.
531 Harmad,  14|                  mellékes, hogyan tudtam meg. Elég annyi, hogy tudom.
532 Harmad,  14|                  És talán éppen ön tölti meg a pisztolyt?~- Én. Jó két
533 Harmad,  14|                  pisztolyt. De nyugodjon meg, nagyságos asszonyom: Csaba
534 Harmad,  14|              arról kezeskedem. Nyugodjon meg. Csak épp hogy kiállunk.
535 Harmad,  14|               Csak éppen magának mondtam meg, hogy megnyugtassam. Tehát
536 Harmad,  14|                ember!~Lefekvés előtt még meg is zengette a zongoráját:
537 Harmad,  14|              éjjel? Vagy nem ő betegszik meg, hanem a felesége? S otthon
538 Harmad,  14|                 néha felhőcskék jelennek meg, hogy azt se tudni, honnan,
539 Harmad,  14|                 azt kérdezném (bocsásson meg, hogy felköltöttem), csak
540 Harmad,  14|           ilyesmit nem a férjétől kérdez meg a magyar asszony.~- Öt órára -
541 Harmad,  14|               nagyságos asszonyom, az úr meg azt parancsolta, hogy zajtalanul
542 Harmad,  14|             érkezett. A malom előtt állt meg. Ida lépett ki belőle.~-
543 Harmad,  14|                   Tegnap este rendelték. Meg is fizették előre. Nagy
544 Harmad,  14|             vendég­szobába.~Ida értette. Meg is vidámult. Hogy a konyha
545 Harmad,  14|              mondta -, azt se bent iszom meg: inkább lent a kertben.
546 Harmad,  14|                 ezt a rongyot: törölgesd meg az asztalt, széket is. Mindjárt
547 Harmad,  14|                malom közelében csakugyan meg is állt a fiáker. Négy úr
548 Harmad,  14|            kocsiúton.~Azok is ott álltak meg a kert felső szögletén.
549 Harmad,  14|             kopasztott kappanra gondolt, meg a borokra, amelyek ott is
550 Harmad,  14|                az urak?~A pisztolyok már meg voltak töltve. A két fiatal
551 Harmad,  14|                  urakat, hogy béküljenek meg. Igen vagy nem? Én azonban
552 Harmad,  14|              akkor igazán nem érdemlitek meg, hogy éljetek. Azért, hogy
553 Harmad,  14|             hölggyel. A lövéstől ijedt-e meg? Vagy csakugyan megcsípte
554 Harmad,  14|                  piros foltocska jelenik meg a kigombolt bársony­kabát
555 Harmad,  14|                  lépésnyire se halhatott meg senki.~De azért ő is sápadt
556 Harmad,  14|               molnárné -, éppen így halt meg az én húgom is 83-ban. Adélnak
557 Harmad,  14|             tőlem telik, míg a szakorvos meg nem érkezik.~Néhány perc
558 Harmad,  14|               Hálistennek! - könnyebbült meg Mikey a verejtékét törölgetve -
559 Harmad,  14|             verejtékét törölgetve - soha meg nem bocsátottam volna magamnak! -
560 Harmad,  14|                  mindjárt lábra is állt. Meg is indult Csaba karján fel
561 Harmad,  14|                 homlokához Csaba - erről meg is feledkeztem!~A telegram
562 Harmad,  15|                 őróla? Hogyan magyarázza meg neki, hogy miért kelt fel
563 Harmad,  15|                jégben fagyasztotta volna meg előbb.~Különösen restellte
564 Harmad,  15|                képe, ha rágondolt.~Csaba meg épp ellenkezőleg mély és
565 Harmad,  15|            beszélt, nem Borbereky mondta meg neki, hanem Gyertyán. Mit
566 Harmad,  15|                  Gyertyán. Mit beszéltek meg? Azt persze Gyertyán nem
567 Harmad,  15|                  nem érdeme, de Csabának meg olyan szerencséje, hogy
568 Harmad,  15|             kerül. Ott a zsűri állapítja meg az árát.~- Mikorra készül
569 Harmad,  15|                az árát.~- Mikorra készül meg az a nagykép?~- A tavaszra.~-
570 Harmad,  15|              Sajnálatomra, nem mondhatom meg a címét.~Az orosz szemén
571 Harmad,  15|           dőzsölő királyt ábrázolt dúsan meg­rakott asztalnál, viaszfáklyák
572 Harmad,  15|                 a szeme.~- Hát egyezzünk meg abban - mondta -, hogy megfesti
573 Harmad,  15|              vagy vénembert ábrázolt. No meg Jolán képe. Azt az orosz
574 Harmad,  15|             Délután elküldöm a speditőrt meg az inasomat - mondta az
575 Harmad,  15|             mondogatta.~S akkor vallotta meg, hogy a moszkvai Tretyakov
576 Harmad,  15|                  képtárt csúfolja ő majd meg a maga teljesen modern gyűjteményével.~
577 Harmad,  15|                szokottnál. Kérem: mondja meg egyenesen, ha valamiben
578 Harmad,  15|                  érte! Hát így bocsát ön meg? - Ida pillogott.~- Az olyan
579 Harmad,  15|     becsületszavára köti magát - szólalt meg aztán -, hogy többé soha
580 Harmad,  15|              hogy többé soha nem ismétli meg ezt a kérését.~- Azt nem
581 Harmad,  15|            sikerül. Csak annyit engedjen meg, hogy folytassam.~- Folytassa.
582 Harmad,  15|                 fejét rázta.~- Bocsásson meg, de igazán úgy érzem most
583 Harmad,  15|                az ügy nem kocsonya.~- Én meg nem képzelhetek el semmi
584 Harmad,  15|                 szó. Feljebb. Lehetetlen meg nem ismernem, hogy mióta
585 Harmad,  15|                fogom. De hogyan mond­jam meg? Elhagy minden bátorságom.~
586 Harmad,  15|           magának a kép arcát. Bocsásson meg, de nem lehet másképp festenem.
587 Harmad,  15|                 Már el is adtam a képet. Meg sincs még, és már eladtam.
588 Harmad,  15|                 szótól tartottam. Ígérje meg, hogy nem mondja ki ezt
589 Harmad,  15|               Nagyobb méret képbe festem meg az angyal tragédiáját: életnyi
590 Harmad,  15|                most nyakába, és csókolná meg a hála-örömnek könnyével!
591 Harmad,  15|             vállalniuk. Kender ismételte meg a kérését azután, hogy Csaba
592 Harmad,  15|                 Ida előtt.~Vagy hogy már meg is volt keresztelve a gyerek,
593 Harmad,  15|             Ilyen apró ügyeket beszéltek meg, míg Csaba a vacsora után
594 Harmad,  15|               idő múlván lefeküdt. Csaba meg elment a Luitpoldba. Éjféltájt
595 Harmad,  15|                   Meghalt. Hirtelen halt meg. Annyi idős volt, mint én
596 Harmad,  15|               napja előtt, ne zavarodjak meg. Hát azt a pénzt is betettem
597 Harmad,  15|                 valamit. Aztán ő szólalt meg:~- Azt mondja: a móringom.~-
598 Harmad,  15|                napfénybe néz.~- Engedjen meg egy kérdést - szólt végre -,
599 Harmad,  15|           sárkányokat festik.~- Engedjen meg ön is egy kérdést: miért
600 Harmad,  16|                   Végre Ida nem állhatta meg szó nélkül.~- Hova jár ebédre?
601 Harmad,  16|             reggelenkint egy liter tejet meg két zsemlyét. Elég az estig.~-
602 Harmad,  16|                  is mögötte.~- Bocsásson meg, hogy zavarom - mentegetőzött
603 Harmad,  16|                   Kati, nedvesítsen csak meg egy rongyot, és törölgessen
604 Harmad,  16|                   amely üresen állt ott.~Meg se köszönte, csak vidáman
605 Harmad,  16|                  professzor-kisasszonyra meg annak a húgára. Karolin
606 Harmad,  16|          elfakult írású levelek maradtak meg. Meg is mutatták Idának,
607 Harmad,  16|              írású levelek maradtak meg. Meg is mutatták Idának, hogy
608 Harmad,  16|             mutatták Idának, hogy mondja meg hát: volt-e valaha nő, akinek
609 Harmad,  16|               magyar levegőjét nem értik meg az idegenek: Pesten kell
610 Harmad,  16|                akkor a kép kész is volt. Meg is írta Tinyakovnak, hogy
611 Harmad,  16|               látsz... ~Hát a jó barátok meg is jelentek. Néztek, hallgattak.
612 Harmad,  16|                 ő szeme nem lát, mondják meg: most még javíthat rajta.
613 Harmad,  16|             asztalnál a koma­asszonynak, meg Mikey és Borbereky álldogált
614 Harmad,  16|            micsoda. Hát nem is mondhatom meg, hogy micsoda.~- Lehetetlen,
615 Harmad,  16|                 csak évek múltával látja meg a képének egyik-másik hibáját.
616 Harmad,  16|                 szabad tudnom? - szólalt meg a szivarnál.~- Nem tökéletes
617 Harmad,  16|               teljesen igaz. Mikey látta meg.~- Mikey magához képest
618 Harmad,  16|                      Ida! Hogy csókoljam meg magát?! Leg­alább a kezét...
619 Harmad,  16|                Pestre. Münchenben jobban meg is veszik. És hát Csaba
620 Harmad,  16|            eladók. Azt a szőke női fejet meg tegye, kérem, valahová félre,
621 Harmad,  16|          apróságok.~Érdeklődéssel nyomta meg a titkos rekesz két gombját
622 Harmad,  16|          sarlózzak érte.~- De viszont én meg nem fogadhatok el olyan
623 Harmad,  16|   megsemmisítettem.~- Megsemmisítette?~- Meg. Nem volt rá jogom talán?~-
624 Harmad,  16|                természetében...~- Hát az meg a férfiaknak van meg a természetében,
625 Harmad,  16|                  az meg a férfiaknak van meg a természetében, hogy nem
626 Harmad,  16|                 gondolkodik, hogy kilenc meg tizennyolc...~Ida félreült
627 Harmad,  16|               cselédbért is beleszámítva meg a villamosvilágítás meg
628 Harmad,  16|                  meg a villamosvilágítás meg a fa meg a szén meg más
629 Harmad,  16|               villamosvilágítás meg a fa meg a szén meg más minden. Több
630 Harmad,  16|    villamosvilágítás meg a fa meg a szén meg más minden. Több is volt.~-
631 Harmad,  16|               jutott eszébe, hogy azt is meg kell felezniük. Azután a
632 Harmad,  16|              Azután a napernyője, azután meg az ajándék, amit a keresztfiuknak
633 Harmad,  16|                   vagy maga?~- Nem nézte meg a könyvet. Fordítson csak
634 Harmad,  16|               ismernek engem.~- Próbálja meg, hogy nem ismerik-e? ~Ida
635 Harmad,  16|                pénztáros néz egy könyvbe meg őrá. Aztán fogja a bankókat:
636 Harmad,  16|                 útiköltségre - nyugodott meg Csaba. - Talán ott is maradunk
637 Harmad,  16|                 nem értem: mért sértődik meg azon, hogy odakínálom udvarias
638 Harmad,  16|                 vagyunk...~- Nem szegtem meg. Szíves engedelmét kértem
639 Harmad,  16|              szempilláján könny csillant meg.~Csaba megrendült.~- De
640 Harmad,  16|              villamoslángot.~- Bocsásson meg, hogy a szobájába lépek,
641 Harmad,  16|             kedves Ida... hát hallgasson meg. Érezheti a hangomon, hogy
642 Harmad,  16|                 hát ne sírjon. Bocsásson meg, ha vétettem. És a bocsánata
643 Harmad,  16|               nincs senkije.~Viszont Ida meg arra gondolt a keserve orkánjában
644 Harmad,  16|                  postán.~Ida nem találta meg a leveleket, pedig ugyancsak
645 Harmad,  16|                 gyümölcsös, baromfiudvar meg a virágos udvar a ház előtt.
646 Harmad,  16|                  mi gondolat vigasztalja meg az anyát?~
647 Harmad,  17|                 szálltak.~- Hát mindjárt meg is szerkeszthetjük a napi
648 Harmad,  17|                pihen kissé ebéd után. Én meg elruccanok a Drechsler-vendéglőbe.
649 Harmad,  17|                Vagy nincsen? Lehet, hogy meg is nézem mindjárt azt a
650 Harmad,  17|                 előtt való napon történt meg, hogy Csabának megint levele
651 Harmad,  17|                 csak a borítékát találta meg, a szokott gyász-szegélyű,
652 Harmad,  17|                 női hajszálat pillantott meg. A hajszál szőke volt, arasznyinál
653 Harmad,  17|                legszükségesebbeket vegye meg a konyhára. És ágyneműt
654 Harmad,  17|                  örömrebbenéssel rohanja meg a kezét, és csókolja tiszteletteljesen.~-
655 Harmad,  17| tiszteletteljesen.~- Csak engem fogadjon meg, kisasszony, vagyis hogy
656 Harmad,  17|                  félszítt nyikogásaival, meg ahogy a keze járt, ahogy
657 Harmad,  17|               Panni örömmel válaszolt:~- Meg. Szökött. Velem. Dolgozik.
658 Harmad,  17|            Pestre.~Ida csak otthon nézte meg Panninak a cselédkönyvét.
659 Harmad,  17|               csak őnáluk. Ki is fogadna meg siketnémát?~- Hát mikor
660 Harmad,  17|                 Egy napihírt emésztettek meg a lángok. Arról szólt, hogy
661 Harmad,  18|              arról, hogy Ida maga keféli meg a ruháját reggelenként.
662 Harmad,  18|              kendőbe, úgy fordulsz, hogy meg ne lásson: meg ne ismerjen.~-
663 Harmad,  18|            fordulsz, hogy meg ne lásson: meg ne ismerjen.~- Nem lát.~-
664 Harmad,  18|              Panni egy rokonát látogatja meg. Talán csak majd vacsora
665 Harmad,  18|                Körösfői-Kriesch, Szlányi meg Kacziány. Azt mondták: nagy
666 Harmad,  18|                nazarénus képet festi már meg?~S leült ő is az asztalhoz,
667 Harmad,  18|                 Ida, kedves jó Ida! Hogy meg nem csókolhatom magát! Maga
668 Harmad,  18|                 az a kis kiadás. Engedje meg nekem ma azt az örömet,
669 Harmad,  18|             szaglik. A növények is körül meg vannak törve. Az angyal
670 Harmad,  18|                mondásáért hadd csókoljam meg a kezét.~És lelkesülten
671 Harmad,  18|          megállította a kocsit:~- Nézzük meg Takács kirakatát. Válasszon,
672 Harmad,  18|                 odatekint. De ugyanakkor meg is rebben:~- Ida!~A következő
673 Harmad,  18|                 is. Másnap már engem is. Meg is írtam-sírtam volna neked,
674 Harmad,  18|                   Hát csak Bisinek írtam meg. Anyám igen kesergett, szidott
675 Harmad,  18|                 négy hónap, és a diploma meg se melegszik a zsebében,
676 Harmad,  18|                  tanítunk.~- És abból is meg lehet élni?~- Meg lehet-e
677 Harmad,  18|               abból is meg lehet élni?~- Meg lehet-e élni? Hát hogyne.
678 Harmad,  18|                     Mégis hát... bocsáss meg a kérdésért, igazán nem
679 Harmad,  18|                érezni. Még félig se telt meg, tűzbe dobtam. De hát neked
680 Harmad,  18|                 falun lesznek, látogassa meg őket. A tavaszra, remélik,
681 Harmad,  18|         elővenném, önnek a kezébe adnám. Meg­értené belőle: miért mutatta
682 Harmad,  18|                 integet ide a kalapjával meg a botjával is. - Csaba megállítja
683 Harmad,  18|             várok addig!~- Jöjjön, nézze meg, most már teljesen kész.~
684 Harmad,  18|           nagyurak a zsüri.~- Hát mondja meg maga, hogy mennyit remél?~-
685 Harmad,  18|                    Én csak azt mondhatom meg, mennyitől tartok. Mert
686 Harmad,  18|             művészetemet a nagy publikum meg­ismeri. Erre való is a tárlat.~-
687 Harmad,  18|               Jöjjön ki velem. Egyezzünk meg évi fizetésben. Hány ilyen
688 Harmad,  18|                 Hány ilyen képet festhet meg egy évben?~- Hányat? Ez
689 Harmad,  18|                  más­különben nem veszem meg.~Hát ment a zongora rögtön,
690 Harmad,  18|                  világosságában, Jolánka meg a díványon. Alszik a bábujával.
691 Harmad,  18|                    Nem tudom: nem mondta meg a nevét. Egy elegáns hölgy.
692 Harmad,  18|          Meghalt-e Csaba?! Vagy nem halt meg?!~- Nem halt meg. Özvegy
693 Harmad,  18|                nem halt meg?!~- Nem halt meg. Özvegy ön? Vagy elvált
694 Harmad,  18|                  Ha Istent ismer, mondja meg, mi történt? - De ő csak
695 Harmad,  18|             Csaba csak az egyiket nyitja meg. Üres.~Csenget a konyhára
696 Harmad,  18|            emlékül a karperecet, amelyet meg se köszönhettem eddig érzésem
697 Harmad,  18|               felőle, hogy nem nehezítem meg a teljes szabadulását.~Isten
698 Harmad,  18|            megingott. Futott az ajtóhoz, meg visszatántorult. Fejéhez
699 Harmad,  18|         ordítozol, mintha én ettem volna meg a feleségedet! Kérdeztél:
700 Harmad,  18|                az az erdő, amelyikben én meg ne találnám?!~S ragadta
701 Harmad,  18|               díj, csak hajtson!~A kocsi meg se állt, már kiugrott belőle.~-
702 Harmad,  18|                  társaság, hát tudakolja meg: melyik hotelbe szállt ma
703 Harmad,  18|                 hoteleket - mondta -, én meg áthajtok addig a rendőrségi
704 Harmad,  18|             köpcös úrnak az arca jelenik meg az ívlámpák fehér világosságában.
705 Harmad,  18|               Énértem?~- Magáért! Nyissa meg hát az ajtót, kérem.~Ida
706 Harmad,  18|                    Majd elmondom. Nyissa meg, no, Ida.~S a kilincs egyre
707 Harmad,  18|               Ida -, fekszem már. Mondja meg két szóval: mit akar!~-
708 Harmad,  18|                mert olvastam!~- Remélem: meg van velem elégedve.~- Már
709 Harmad,  18|               Nem, hát lehetetlen. Értse meg, kérem: maga tudja legjobban,