1-500 | 501-702
Part, Chapter
1 0, Inc | szívünk hüledez.~- Merre?~S véljük, hogy semerre.~Csak
2 0, Inc | Aléldozunk.~- Hova jutok?!~S nem érezzük a sötétségben,
3 Eslo, 1 | szavaira letette a csészéjét, s odanézett. A két szemöldöke
4 Eslo, 1 | újságot a szomszédjának, s mutat a hátulsó lapon egy
5 Eslo, 1 | az újságírók gazemberek?!~S áll, mint valami rézkakas.~-
6 Eslo, 1 | Csak itt ez a hirdetés - s mutat az újság apróhirdetéseinek
7 Eslo, 1 | rezgette mind a tíz ujját, s az arca olyan színűvé vált,
8 Eslo, 1 | hát írt más cikkeket is.~S mikor hazakerült, egyre
9 Eslo, 1 | fiú és leány a testvér, s nincs anya. A leány szíve
10 Eslo, 1 | Csak úgy egy-két vonással, s mégis mindenki rájuk ismert.
11 Eslo, 1 | falusiasan kontyban viselte, s eszébe se jutott, hogy kissé
12 Eslo, 1 | alkalmazott. Csak a pap, jegyző s a két tanú a vendég.~Ebéd
13 Eslo, 1 | dacosan áll a bilincseiben, s az öklét rázza: Nem ölhettek
14 Eslo, 1 | faragtak! Forró vért az erekbe! S akkor a márvány is meleg
15 Eslo, 1 | úriember, vagy pedig...~S a nézése fekete felhőből
16 Eslo, 1 | hogysem azt mondja: - Kérem...~S különben is annyira szobrász
17 Eslo, 1 | prédikáló papot, futó gyermeket, s más efféle egyes figurákat
18 Eslo, 1 | birtok százezreket érő, s ő alig hatezer koronát vett
19 Eslo, 1 | gondolta, meglepi őket, s karácsony előtt való nap
20 Eslo, 1 | higgad, okosodik az idővel, s a gyermekeinek él majd.
21 Eslo, 1 | frátert? És hát a két gyermek?~S még a sógor hágott feljebb:~-
22 Eslo, 1 | nevére írják a telekkönyvben. S várta az ötezer koronát.~
23 Eslo, 1 | május 4-én dobra kerül.~S elmagyarázta a levélben,
24 Eslo, 1 | lehetne menteni a birtokot, s akkor vagy tíz évig szegénykednének
25 Eslo, 1 | Csak ült lelkehagyottan, s vélte, hogy abban az órában
26 Eslo, 2 | tér a hirdetések lapján. S vannak olyan jámbor csízek,
27 Eslo, 2 | levélre a hirdetőnek a nevét, s hogy el is küldenék neki.”~
28 Eslo, 2 | megváltó hatvanezer!... S készpénzben!... S az élet
29 Eslo, 2 | hatvanezer!... S készpénzben!... S az élet sokféleségében nagy
30 Eslo, 2 | bögöly csak egyet kanyarodik, s visszatér.~Délután, hogy
31 Eslo, 2 | nullái is csupa Ó és Ó! S a közepén külön a Jolán
32 Eslo, 2 | szív nem bolti portéka! S hogy őrá valaha azt mondja
33 Eslo, 2 | egy recept mentheti meg, s a recept beleesik véletlenül
34 Eslo, 2 | fészek... az ősi föld!...~S homályzó szeme előtt az
35 Eslo, 2 | a csupa-üzlet világban?~S vajon az ő neve és művészete,
36 Eslo, 2 | serpenyőjén?~- Lássuk a portékát, s mérjünk!~Ment beljebb, feljebb.
37 Eslo, 2 | kamattal visszafizetem, s az ügy be van fejezve.~Belépett.
38 Eslo, 2 | beszélnék - mondta Csaba. S az aranygalléros tisztre
39 Eslo, 2 | asztalhoz.~Megmártotta a tollát. S a pincemesterhez fordult,
40 Eslo, 2 | még a neve elé: Tófalusi. S egy futó gondolatban sajnálta,
41 Eslo, 2 | villamosa, hát csak legyintett, s fölhágott rá.~Harmadnapra
42 Eslo, 2 | koronától mindenki elhűlt.~S közben megint érkezett Jolántól
43 Eslo, 3 | háziasszonyának nem tartozik. S tovább is így. Amint látja:
44 Eslo, 3 | férjet választ a lányának, s a közjegyző asztalára olvassa
45 Eslo, 3 | este a kedves leányának?~S fölkelt.~- Nem itt lakik -
46 Masod, 1 | újságot az iskola padjaiba, s leginkább csak az első levelét
47 Masod, 1 | kárhozatos nyomtatványt látott, s bedugta a két fülét, ha
48 Masod, 1 | szorgalmas tanuló volt, s érdeklődéssel fogadta el
49 Masod, 1 | akire az apja rábízhatná, s az apját igen elfoglalja
50 Masod, 1 | legfeljebb ha egyszer évenként, s leginkább júniusban. Egy
51 Masod, 1 | kabátban jelent meg az apja, s komolyság és elfogultság
52 Masod, 1 | bajusz hegye meg ne bökje, s két-három kérdés volt minden
53 Masod, 1 | pislogott.~- Ó, Iduska!~S a szája az ó-nak mosolygó
54 Masod, 1 | Mari behunyta a szemét, s felvonta a szemöldökét.~-
55 Masod, 1 | konyhát nem láttam életemben - s a fejét csóválta -, itt
56 Masod, 1 | más asszony is jött velük, s egy leánykát hozott magával.
57 Masod, 1 | asszonyok megcsókolták egymást, s a leányka is Idát. Ida akkor
58 Masod, 1 | azt mondták, nem illik.~S még egy gyermek volt, akire
59 Masod, 1 | Bogárnak hívták, de rác volt, s tán Bogdanovics eredetileg.
60 Masod, 1 | De persze többet a fiúra. S különösen, mikor szünet
61 Masod, 1 | szép fiatalember lehet. S egyszer csak arra gondolt,
62 Masod, 1 | más asszony van a háznál.~S elmosolyodva rázta a fejét:~-
63 Masod, 1 | házukban: ő rendelkezik, s akkor majd körmére néz ő
64 Masod, 1 | született, kékvérű grófné, s a grófnék igen polgári nevelet
65 Masod, 1 | Laudetur...~- In aeternum...~S úgy meghajolva várta meg,
66 Masod, 1 | kisasszony - felelt a leány. S bókolt kissé.~Fakó, sovány
67 Masod, 1 | szólított engem...~- Bizony...~S felvonta a bal vállát.~Ida
68 Masod, 1 | a feje porcelánból való, s mind a kettő eltört, és
69 Masod, 1 | harapdált az iskolában, s olyankor az orra is ellapult.~-
70 Masod, 1 | ruhája tiszta és rendes, s az arcára és a kezére bőven
71 Masod, 1 | másvalaki nem állt Ida mögött, s Ida elégedett szemmel nézegette
72 Masod, 1 | vendégterembe szólították. S akkor is csak júniusban,
73 Masod, 1 | blúz volt megint rajta, s a bársonyszalagos bazári
74 Masod, 1 | Barátságosan mosolygott Idára, s mosolygásában sárga és csorba
75 Masod, 1 | az apa szeme fekete volt, s az orra vékony és hegyes,
76 Masod, 1 | Ella dicsekedett otthon, s az apa hálából látogatja
77 Masod, 1 | úrnak tetszett is a rigó, s különösen tetszett, hogy
78 Masod, 1 | nem történtnek tekintendő, s hideg köszöntéssel távoztak.
79 Masod, 1 | leánya. Hát nincs több. S ha volna is, akkor is hát
80 Masod, 1 | az angyal. Trillázva...~S boldogan búcsúzott.~Ida
81 Masod, 1 | Gondolatnak is egetrázó vétek!~S keresztet vetett.~Ida nyugtalanul
82 Masod, 1 | Csevegett, mint a madár. S közben hol a cipőjére gyönyörködött,
83 Masod, 1 | Olyanokat mondanak...~S hunyorított, nevetett.~-
84 Masod, 1 | rákezdem, hogy kedvre kapjon.~S Ella füttyre csücsörítette
85 Masod, 2 | kétméteres karácsonyfa, s a karácsonyfán szép aranyozott,
86 Masod, 2 | Kugler-cukorkák vannak a dobozban, s imádságos könyvbe való,
87 Masod, 2 | németesen ejtette a relief szót, s az apáca a haragja hirtelen
88 Masod, 2 | aggatta le a dobozkákat, s kezdte:~- 1! Kinél van az
89 Masod, 2 | nyerők sorra jelentkeztek, s mindjárt nézték is a képet:
90 Masod, 2 | szerencséjüket érezgették. S nemcsak az aznapi szerencséjüket,
91 Masod, 2 | reggel vörös volt a szeme, s a párnája is nedves.~- Mi
92 Masod, 2 | azonnal megvigasztalódott, s mindjárt továbbadta Ida
93 Masod, 3 | a Vatikánban beszélnek, s ott sem a nők.~Boldog bizonyossággal
94 Masod, 3 | Be-befordult a hálószobába, s érdeklődéssel szemlélte
95 Masod, 3 | templomban járna, állna, ülne, s klastromi színű persze,
96 Masod, 3 | széphajlású íjként rajzolódik.~S ruhákon és frizurákon kerengett
97 Masod, 3 | szerelmet nem pótolja semmi.”~S nem is kételkedett a jövendőjén:
98 Masod, 3 | Leányok csókolództak egymással s az apácákkal, búcsúzóra;
99 Masod, 3 | igazgató asszony ránézett, s intett neki:~- Jöjjön.~Ida
100 Masod, 3 | dobogó szívvel követte. S mintha még a járása is súlyos
101 Masod, 3 | káposzta volt a főzelék. S meg kellett enniük. A válogatás
102 Masod, 3 | cukrot hozatott a pénzen, s néha attól is megbetegedett
103 Masod, 3 | szólította ki Ottilia máter, s Ida szinte szédelegve sietett
104 Masod, 3 | kalapját a kezében lógatta, s gondolkodva lépegetett,
105 Masod, 3 | Megcsókolta a kezét, arcát. S az örömnek és aggodalomnak
106 Masod, 3 | végeztél - kezdte az apa.~S a legcsekélyebb öröm se
107 Masod, 3 | muszáj.~- Nem muszáj talán...~S akkor az apja hangja erősödött
108 Masod, 3 | susogott el egyik-másik, s legbizalmasabban egy Paula
109 Masod, 3 | susogások, ezek a tereferék. S az is, hogy az ebédlőasztalnál
110 Masod, 3 | mekkorát kacag némelyik komoly! S a legszentebbnek is hogyan
111 Masod, 3 | egyikkel, hol másikkal. S olykor más női klastromokba
112 Masod, 3 | viselnie, mint a növendékeknek, s felsőkabátot is. A haját
113 Masod, 3 | talán Bodoky látogatja meg.~S akkor édes elzsibbadással
114 Masod, 4 | Ida csak ült a katedrán, s feleltetett. De nem is hallgatott
115 Masod, 4 | épp a látogatószoba elé. S a fényben az ajtó előtt
116 Masod, 4 | selyemszoknya. Magas sarkú lakkcipő. S viruló arcát homlokára omló
117 Masod, 4 | Mosolyogva várta Idát, s büszke nyakkal, mint ahogy
118 Masod, 4 | annyi minden kacatja...~S adott belőle mindenfélét,
119 Masod, 4 | apja vagy anyja színész.~S Ellának a kalapját szemlélte.
120 Masod, 4 | leszek, vagy tán feljebb is.~S diadalmasan nézett Idára.~
121 Masod, 4 | Idára.~Aztán körültekintett, s elmosolyodott.~- Te, szabad
122 Masod, 4 | Hiszen férfiak is járnak ide.~S már elő is csillant tarsókájából
123 Masod, 4 | csevegett, kacarászott.~S ahogy ott ült keresztbe
124 Masod, 4 | csak megjelent Ó Péter, s mögötte tárt szemmel a mindenes
125 Masod, 5 | ismét a régi helyén ül, s atyáddal a legjobb barátságban.
126 Masod, 5 | nagy vacsora volt nálatok, s engem átkérettek, hogy danoljak.
127 Masod, 5 | Mária-képes levelezőkártyán.~S várt és várt tovább.~Azonban
128 Masod, 5 | ékszere nincs, hogy eladhatná. S ha volna is: merre a vasúti
129 Masod, 5 | vagy vele utazna haza. S ha már egyszer otthon van,
130 Masod, 5 | susogás keletkezik egy helyen, s mint valami láthatatlan
131 Masod, 5 | választ is megtalálták nála, s abban az a szörnyű sor éktelenkedett:
132 Masod, 5 | éktelenkedett: Csókollak Mucuskám, s utána egy 1-es szám és annyi
133 Masod, 5 | A bűnöst külön zárták, s másnap már nem volt az intézetben.~
134 Masod, 5 | Nincs nálam - rebegte.~S a szeme gyűlölettel villant
135 Masod, 5 | már, mikorra visszatért, s a helyén egy gömböc fekete
136 Masod, 5 | mondta Ida szigorúan.~S míg a kis gömböc tovább
137 Masod, 5 | levelet még egyszer elolvasta, s alatta a Bisi nevet is.
138 Masod, 5 | vacsora után égesse el.~S közben nyúlkál a zsebébe.
139 Masod, 5 | belépésére megfordulnak, s a szemük rajta marad Idán,
140 Masod, 5 | Fazekaslányt meg a Mészkuthy-lányt, s egy harmadikat is, akit
141 Masod, 5 | Elég. Álljon amoda.~S a főasszony fagyos szemmel
142 Masod, 5 | épp a főasszony múltjában. S még ő leckézteti? Semmi
143 Masod, 5 | hangján, méltóságos asszonyom!~S állt fölvetett fejjel, sápadtan,
144 Masod, 5 | ellenséges tiszt előtt áll, s tudja, hogy golyó vár reá,
145 Masod, 5 | testvér és Ilona testvér, s a nyomukban egy cseléd egy
146 Masod, 6 | persze Ida költségére. S tán ők is azon aggodalmaskodtak,
147 Masod, 6 | mondhassam: szabad vagyok!~S nézett ki a másik ablakon.
148 Masod, 6 | Megcsókolnám, ha lent volnék.~S hogy tovább haladtak, még
149 Masod, 6 | lehet, hogy apám itt van.~S a szíve elszorult.~Ida megtörölte
150 Masod, 6 | kötényes fiú. Térdelt a padlón, s dugóforgácsot söpört tollsöprűvel
151 Masod, 6 | megnyílt az oldalsó üvegajtó, s egy fej kukkant elő, egy
152 Masod, 6 | letekintett a tágas udvarra, s elmosolyodott.~- Köszönöm,
153 Masod, 6 | kérem, atyám kasszájából.~S megnyitotta az ajtót az
154 Masod, 6 | sietett, az anyja szobájába. S mintha templomajtónak a
155 Masod, 6 | ebédlő ajtajában a villanyt, s az anyai szobában is.~Az
156 Masod, 6 | ott csillogott a falnál, s az ágy fölött a nagy Mária-kép.
157 Masod, 6 | kipirosodott képű cselédleány.~S hogy Idára nézett, be is
158 Masod, 6 | hozta, kisasszony - lihegte.~S örömtől káprázó, kék szemmel
159 Masod, 6 | Ide - rendelkezett Ida.~S az asszonyhoz fordult.~-
160 Masod, 6 | szobát még nem néztem meg.~S megsimította a leány arcát,
161 Masod, 6 | hátra fésülte, ahogy szokta, s elöl felmagasította kissé.
162 Masod, 6 | ruha, sok szép új ruha!~S keringőzött vagy három fordulót
163 Masod, 6 | olyanok: fahéj-szín plüss, s rajtuk világosabb színben
164 Masod, 6 | Visszatért az ebédlőbe, s az udvari folyosónak került,
165 Masod, 6 | fehérzománcos fürdőkád, s forraló rézkályha, avas
166 Masod, 6 | Mindjárt be is csukta az ajtót, s megfürdött, csak úgy libamódra,
167 Masod, 6 | hogy egyebet nem vétettem.~S újra megcsókolta az apját.~-
168 Masod, 6 | egy órai szobafogság...~S kilépett.~Ida elképedten
169 Masod, 6 | Kicsaptak - felelte röviden Ida.~S fogta a másik széket. De
170 Masod, 6 | történetet.~Ida érezte ezt, s még inkább elkedvetlenült.~
171 Masod, 6 | hűvös szemmel hallgatott, s közben a szeme Ella lábán
172 Masod, 6 | selyemharisnyája, se lakkcipője, s lám, az apja alkalmazottjának
173 Masod, 6 | szünetnapjuk van is, hazatér, s told is hozzá. Családokkal
174 Masod, 6 | társalgásba, és így maga iránt is. S közben-közben vizsgálódva
175 Masod, 6 | mosolygás játszott át a szemén, s elhallgatott. Látszott rajta,
176 Masod, 6 | rajta, hogy mondana valamit, s az a valami jólesne neki,
177 Masod, 6 | Valaki a kulcsot mozdította, s utána a kilincsen is nyomott.
178 Masod, 6 | nyújtva, sugárzó arccal s udvarias hajlongásokkal
179 Masod, 6 | de a klastromi levegő...~S hunyorgott, mint aki olyan
180 Masod, 6 | szalonba. Ott melegebb is.~S udvariasan ajtót tárt Ellának.
181 Masod, 6 | forog.~Pislogva beszélt, s mintha a térdének beszélne.
182 Masod, 6 | amit akarsz.~Vállat vont, s gondolkodva nézett a szoba
183 Masod, 6 | boltban váltanak ezrest itten.~S a Wertheimbe nyúlt. - Nesze,
184 Masod, 6 | amelyért csak le kell nyúlni, s megvan.~Először is a cselédszerző
185 Masod, 6 | mentől úribb megjelenésűt, s vele kísértesse magát a
186 Masod, 6 | olvasólapjára, a homlokát a muffra s összekulcsolt kezére támasztva,
187 Masod, 6 | ékszerész, női cikkek boltja, s mellette a kalapos. Pesten
188 Masod, 6 | tízenkint veszi ő majd, s a cseléd hozza mögötte haza.~
189 Masod, 6 | Mária-érmek tetszettek meg neki, s egy karperec, amely láncalakú
190 Masod, 6 | zsidó két ezüstórát vett be, s elmúlt onnan.~- Igen áros
191 Masod, 6 | előbb apámat. Úgy illik.~S fordult. Sietett a cselédszerző
192 Masod, 6 | szimplán hátra volt fésülve, s ezzel valami polgárias,
193 Masod, 6 | egyezkedjenek, kisasszony.~S érdeklődéssel szemlélgette
194 Masod, 6 | Tudhatja azt maga. Hogyisne!~S elfordult. A többi leányra
195 Masod, 6 | kisasszony - nevetett a leány.~S leült a többi leány közé.
196 Masod, 6 | Majd küldök én odavalót. (S fölvette a tollat. A könyve
197 Masod, 6 | jó leányt - diktálta Ida, s érdeklődéssel tekintett
198 Masod, 6 | tisztességes lelkek között...~S a szeme elnedvesült.~Ida
199 Masod, 6 | másik Ida is, a hódprémes. S az utca túlsó feléről visszatekintettek.
200 Masod, 6 | elefánt a kövezeten hevert, s a kisebbik húzkodta.~- Gyere,
201 Masod, 6 | váratlanul visszatér a jogászfiú, s bezárja belülről az ajtót.~-
202 Masod, 6 | mindig részegen tért haza, s a cseléd hogy semmi csengetésre
203 Masod, 6 | mosolyodva beszélte a leány, s közben nagy étvággyal fogyasztotta
204 Masod, 6 | jó lelkek is a világon.~S visszatolta a pénzt.~- Nem
205 Masod, 6 | rakta eléje a könyveket, s kérdezte, hova küldje.~-
206 Masod, 6 | kaftánosak, tincsesek. S az apja nyájasan beszélget
207 Masod, 6 | szoknyájáért és kabátkájáért. S hogy magára öltötte, csinos
208 Masod, 6 | meg akkor elmosolyodva.~S a hangjában volt valami
209 Masod, 6 | Ma jjjöttem - nyögte.~S összekapkodta a törlőrongyokat
210 Masod, 6 | keresztet vetett magára, s a Mária-képet kereste a
211 Masod, 6 | sincs magának! Azt a...~S következett Krisztusnak
212 Masod, 6 | emberrel hurrog az apja, s egy hordóra mutogat.~Ida
213 Masod, 6 | alighogy érintette az ételeket. S nem bírt ránézni az apjára.~
214 Masod, 6 | gyűjtött egybe a villáján, s nyomta nagyra nyílt szájába.
215 Masod, 6 | nyomta nagyra nyílt szájába. S amíg megint böködött, beszélt
216 Masod, 6 | fiatalemberekkel ismertetne meg, s választanál közülük... Eddig
217 Masod, 7 | négy órakor meglátogatod! - S kiment.~Ida úgy ült, mintha
218 Masod, 7 | virágképeket pillantott meg benne.~S tán még más könyveket is
219 Masod, 7 | megnyomta a házitelefon gombját, s a válasz is bement.~- Bodoky! -
220 Masod, 7 | drapp-szín télikabátban. S ott állt a Bodokynak nevezett
221 Masod, 7 | rendelkezett a gazda -, s vigye a kisasszony után.~
222 Masod, 7 | rakta rendbe a könyvcsomót, s borítékolta, madzagolta.
223 Masod, 7 | szemmel. - Ó Péter úr házába.~S várakozással lesett a koravén
224 Masod, 7 | kívül térült a járó szélére, s a könyvcsomólékot a bal
225 Masod, 7 | boltban. Nagy filológus. (S emelt a könyvterhen.) No
226 Masod, 7 | olvasni. Minek is hívták? (S a levegőbe pillogott.) Kukinak.
227 Masod, 7 | majd felhozza. Köszönöm.~S hidegen bólintott. Beröppent
228 Masod, 7 | engedelmeskedek - ismételte Ida.~S remegő ajkait összeszorította.~
229 Masod, 7 | megint megfordult, és elment.~S mintha aznap a szíve is
230 Masod, 7 | Ida csak ült a szobájában, s olvasgatta a könyveket.
231 Masod, 7 | Vagy csak lógatta a fejét, s bámuldozott maga elé. Senki
232 Masod, 7 | könyvnek azt az egy lapját, s bele-belekezdett, de nem
233 Masod, 7 | Reggelenként eljárt a templomba, s imádkozott egyre könnyesebb
234 Masod, 7 | tárcából százasok fitultak elé, s köztük ezres is. Kinyálazott
235 Masod, 7 | kifelé keresi neki a helyet. S mentül távolabb. Neki is
236 Masod, 7 | kedvedre - mondta ebéd után.~S bevonult az írószobájába.~
237 Masod, 7 | akkor vele mennie Nóráékhoz, s ott tartózkodóan, hűvösen
238 Masod, 7 | hogy nem egy fából valók, s talán ő maga is elhűvösült
239 Masod, 7 | megjegyzés visszatéret, s apuka megértette volna,
240 Masod, 7 | kilincsére tette a kezét. S óvatosan benyitott.~Az apja
241 Masod, 7 | ékszerésze ötlött az eszébe, s a Mária-érmek. Hogyan megfeledkezett
242 Masod, 7 | ideki - mondta a némának. S belépett.~A boltban csak
243 Masod, 7 | leánytársamnak a gyűrűjét.~S néha még pótlása is volt
244 Masod, 7 | De van itt olcsóbb is. - S mutatott egynéhány apróbb
245 Masod, 7 | Nálam nincs is annyi pénz...~S bánta, hogy otthon hagyta
246 Masod, 7 | szeme gyorsan rápillogott, s utána a szemöldöke is felrándult
247 Masod, 7 | szerencsém... Igen örülök. S te ilyen gyári gyűrűt mutatsz
248 Masod, 7 | kisasszonynak? Neki nem ilyen való.~S nagyserényen nyitott egy
249 Masod, 7 | legolcsóbbnak látszó gyűrűt, s az árát kérdezte.~- Kérem,
250 Masod, 7 | hogy tőlem vette a gyűrűt.~S már elő is emelt egy nagy
251 Masod, 7 | tarsókájába csúsztatta a tokot, s elbólintott.~Az utcán künn
252 Masod, 7 | papirosbolt előtt állt meg, s hogy a néma leány is megállt,
253 Masod, 7 | kedvetleníti többé az apját!~S fordult vissza az ékszerészhez.~-
254 Masod, 7 | fűrészpor ömlött ki belőle, s ő elcsodálkozott, hogy a
255 Masod, 7 | kezdődik, amelyen kiszabadult, s a gyűrűvel.~A gyűrű akkor
256 Masod, 7 | hogy a nyakába boruljak, s elmúljon végre közülünk
257 Masod, 7 | nem tudtam... Bocsánat...~S leültem a szalonba, ültem,
258 Masod, 7 | is éppen oda készültem. - S visszasietett a kabátjáért,
259 Masod, 7 | merem megmondani. Szép-e? - S mutatom.~Nézi. A fejét rázza.~-
260 Masod, 7 | mindjárt te-nek szólítottam, s ez még inkább megörvendeztette.
261 Masod, 7 | halántékáról két kardbojt lógna, s az arca nyájassága, mint
262 Masod, 7 | Bogár atya is hazaérkezett, s azt ajánlotta, hogy borsot
263 Masod, 7 | kedvetlenkedtem -, lefekszem.~S lefeküdtem vacsorátlanul.
264 Masod, 7 | mondtam, hogy bajom van, s hogy különösen szólanom
265 Masod, 7 | Panni becsukta az ablakot, s elvörösödve nézett reám.
266 Masod, 7 | megölt társuknak a belét. S azok a durva és ocsmány
267 Masod, 7 | minden délután Nóráéknál, s együtt autóznak. Én nem
268 Masod, 7 | szórakozásom a templom, s egy regény, amely mostanában
269 Masod, 7 | megilletődéssel csókoltam meg, s visszaillesztettem a helyére.
270 Masod, 7 | volna, nagy üvegkockává, s mink benne, két belemerevült
271 Masod, 7 | Elveszem! Punktum!!!!~S az asztalra csapott az öklével,
272 Masod, 7 | nem tegezem az anyámat.~S keserűn kacagtam.~~Április
273 Masod, 7 | az, amit atyám kinyírt.~S találom a következőket:~
274 Masod, 7 | nem adnak el pisztolyt, s éppen olyan lánynak, akinek
275 Masod, 7 | a bestiák barlangjában, s a miatyánknak mindjárt
276 Masod, 7 | vonatkozó könyveket kérek. S beküldtem vele a boltba
277 Harmad, 1 | klastromi ruhája volt rajta, s a kezében a Házassági jogról
278 Harmad, 1 | temetési toalett.~Fölkelt, s az ablakhoz állt.~A nyugovásra
279 Harmad, 1 | tekintett be:~- Itt vagy?~S egyben kitárta az ajtót.~-
280 Harmad, 1 | nem így gondoltam...~S elmosolyodva rázott a fején.~-
281 Harmad, 1 | haldokló emelte föl a fejét, s megvető-hidegen nézett Csabának
282 Harmad, 1 | megmondania, hogy újságíró vagyok, s hogy olyan családból származom,
283 Harmad, 1 | És maga így megy férjhez?~S lesiklott a szeme a leány
284 Harmad, 1 | szeme a leány cipőjére, s vissza az arcára. Ida sápadt
285 Harmad, 1 | intett a székre.~Csaba leült.~S ültek hallgatva. Csaba a
286 Harmad, 1 | itten - rendelkezett Ida. S a szobájába távozott.~Hallatszott,
287 Harmad, 1 | próbálja megérinteni, soha!~S fenyegetően nézett Csabára.
288 Harmad, 1 | mehessek a házasságkötésre, s hogy koszorút ne kelljen
289 Harmad, 2 | nemzetiszínes nagyszalagot, s feszített atillás ünnepi
290 Harmad, 2 | egynéhány szálat vett ki abból, s a maguk kertje virágaiból
291 Harmad, 2 | megköszörülte a torkát, s beszédbe fogott.~- Nekem
292 Harmad, 2 | érlelte végre fehér virágát. S bizonyára nemcsak ők lehetnek
293 Harmad, 2 | elérték álmaik főóhajtását, s teljesüljön szívük mindazon
294 Harmad, 2 | Péter a polgármesternek? S hogy intézte el az ünnepi
295 Harmad, 2 | szakított a kereszt mögül, s Csabához fordult:~- Mehetünk -
296 Harmad, 3 | szólhatnék egy idegennek?~S valóban úgy nézett Csabára,
297 Harmad, 3 | a kofferből egy könyvet, s a koffert megint bezárta.~-
298 Harmad, 3 | Némelyik bekandított a fülkébe, s ha férfi volt, rátapadt
299 Harmad, 3 | vállat vont:~- Kidobtak.~S tovább olvasta a könyvét.~~
300 Harmad, 3 | Kétágyas szobát bérelt, s mindjárt nyúlt is a kalapjáért.~-
301 Harmad, 3 | az asztalra.~- Tessék - s az ajka szinte remegett -,
302 Harmad, 3 | belőle, amennyit óhajt.~S elfordult.~Végigment a szobán,
303 Harmad, 3 | tette zsebre a tárcáját, s hideg-udvarias bókkal elköszönt.~~
304 Harmad, 3 | krájzlerosok nászutaznak oda.~S közben az urát kínálta:~-
305 Harmad, 3 | viselkedik az ura iránt.~S ő is választott ki falatokat
306 Harmad, 3 | is tán, ha most közlöm...~S megakadt. Gondolkodott.
307 Harmad, 3 | ez semmiképpen nem lehet!~S a székre roskadt. Gondba
308 Harmad, 3 | arccal könyökölt az asztalon, s nézett az asztal közepére.~
309 Harmad, 3 | tartozik önre, kisasszony.~S a házaspár szeme oly hidegen
310 Harmad, 3 | miért?~- Én se kérdeztem.~S néztek egymásra, hogy az
311 Harmad, 3 | mondta röviden Csaba.~S bókolt, és távozott.~
312 Harmad, 4 | hogy Idát a házukba vigye. S nemcsak azért, hogy szeges
313 Harmad, 4 | megvallotta, hogy kidobták. S milyen orcátlan nyugalommal!
314 Harmad, 4 | volt, szinte fagyot lehelő, s az ég borult. Ida a felsőkabátjába
315 Harmad, 4 | angol felsőkabát rajta, s a fején vadászkalap - afféle
316 Harmad, 4 | hölgy -, jön az uram is.~S valóban topogott is már
317 Harmad, 4 | ez az úr is szivarozik.~S lehántotta a fiúcskáról
318 Harmad, 4 | adjon Isten jó napot.~S ő is betelepedett, Csabával
319 Harmad, 4 | Itt van, kedves, olvasson. S az anyjához fordult:~- Hadd
320 Harmad, 4 | és mászkál föl és oldalt, s ami szénpiszok csak lerakódik
321 Harmad, 4 | Bukfencet próbál az ülőpárnán, s persze ugyancsak közel kalimpál
322 Harmad, 4 | közepére.~Ida engedelmeskedik. S akkor a két asszony beszélgetése
323 Harmad, 4 | között való különbségről, s hogy a tepertős pogácsába
324 Harmad, 4 | kinézett a folyosó ablakán, s arca színe elhagyta.~- Hm.~
325 Harmad, 4 | Sötétkék bő kabát volt rajta, s a fején szimpla fekete posztókalap,
326 Harmad, 4 | karjaiból.~- Jolán - mondta, s a hangja remegett -, kis
327 Harmad, 4 | hogy világosság lobban s közeledik. Aztán nyílik
328 Harmad, 4 | olvasnivalója.~- Köszönöm.~S Ida bevette az ablakon a
329 Harmad, 4 | ismételte Csaba a kérdést, s a kalapját elköszönésre
330 Harmad, 5 | déssel szemlélődött Idára, s udvariasan fölkelt az ablaki
331 Harmad, 5 | hogy ez önt érdekelné.~S az ablaknak fordult: nézte
332 Harmad, 5 | merülten könyökölt a térdén, s a feje is lelógott. Mikor
333 Harmad, 5 | persze kívül, hogy lássák.~S valójában Csabának is az
334 Harmad, 5 | Jolán a nyakába kapcsolja. S azóta viselte.~Ida azonban
335 Harmad, 5 | lehelt hálaistennel fogadta, s aki miatt neki négy napot
336 Harmad, 5 | sarokban, a nagyasztalnál.~S előre bocsátotta Idát.~Az
337 Harmad, 5 | Megyünk más hotelbe. ~S megint kocsira ültek.~-
338 Harmad, 5 | vagy csak vacsorázzunk, s lefekszik, kisasszony?~Még
339 Harmad, 5 | információkat szerzett rólam.~S akkor már megint büszke
340 Harmad, 5 | talán csak vacsorázzunk meg. S ha nincs ellenére: olyan
341 Harmad, 5 | muzsikálnak. Szeretem a zenét. S nincs olyan sok beszélgetni
342 Harmad, 5 | Pesten egy őrnagynén látott, s Pestre visszatértük után
343 Harmad, 5 | cselekedetekben. Vagy fordítva. S vannak köztük igen szabados
344 Harmad, 5 | mutatkozik teljes pompájában, s holdvilágnál varázsában
345 Harmad, 5 | nekiütközött Idának. Pardont kért. S hogy a cilinderét is lekapta,
346 Harmad, 5 | már intett a pincérnek, s fizetett, és eltisztult
347 Harmad, 5 | ütöm.~Intett a pincérnek, s elővonta a tárcáját.~Aztán
348 Harmad, 5 | Aztán noteszkát vett elő, s belejegyezte, amit költöttek.
349 Harmad, 5 | hallgatva haladtak tovább, s be a hotelbe, fel a szobájukba.~
350 Harmad, 6 | étez vous une francaise?~S a francia könyvre intett,
351 Harmad, 6 | folytatta hát Ida nyájasan, s franciául persze.~- Bocsánat -
352 Harmad, 6 | tudományos könyvet olvas, s nem regényt, annyira szokatlan...
353 Harmad, 6 | Ida -, utaznunk kellett, s utazásra mindig két könyvet
354 Harmad, 6 | résen hideg szeli a lábamat.~S átült Csabának a baljára.~-
355 Harmad, 6 | múzsádat is magaddal hoztad, s mindjárt magadhoz is bilincselted
356 Harmad, 6 | üdvözöljük. Fogadja szívesen.~S megindultak ki. Ida az asszonyok
357 Harmad, 6 | fekete gyöngyfüggő a fülében, s aranyórácska brossként a
358 Harmad, 6 | görög-frizurás asszony és Mikey közé. S mindjárt a birsalmás bablevessel
359 Harmad, 6 | pilotis, akt, pasztics s más efféle. S az új képekről
360 Harmad, 6 | pasztics s más efféle. S az új képekről beszéltek
361 Harmad, 6 | képet ketten festenek meg, s amit a virslik és söröspoharak
362 Harmad, 6 | Persze: a nagy szerelem!... - S nevettek.~- Elfelejtették!~-
363 Harmad, 6 | szőrember, akinek csak az orra s orra-körülete csupasz. Az
364 Harmad, 6 | kiáltják reá olyankor. S nevetnek az ijedelmén.~Az
365 Harmad, 6 | bors, Miluskám: eheted.~S ő maga is olyan sietéssel
366 Harmad, 6 | Sörbereky! - kezdte egy hang. S nyomban rá mind a társaság:~-
367 Harmad, 6 | ide a művészet Mekkájába, s magával hozta a kincsét,
368 Harmad, 6 | végtelenség arany szimbólumát; s mint az első héten, amely
369 Harmad, 6 | szabadkozott Ida - mink holnap, s talán holnapután is a férjemmel...
370 Harmad, 6 | zavarodottan hallgatott. S közben arra fülelt, hogy
371 Harmad, 6 | félórára elmenjek a műtermedbe.~S hogy Ida csodálkozását mellesleg
372 Harmad, 6 | hogy őt vette el Csaba? S mért nem azt a falusi hölgyet,
373 Harmad, 6 | Bizonyosan férjes nő, azért. S ő még csak meg se nézte
374 Harmad, 6 | kalapját a konzultükör előtt, s megnyitotta ott is a villamoslángot.~
375 Harmad, 6 | ha nők mondanak effélét, s más, ha férfiak. S minden
376 Harmad, 6 | effélét, s más, ha férfiak. S minden másnak magasan fölötte
377 Harmad, 6 | senki nyakát a szépségéért.~S fordította a fejét jobbra
378 Harmad, 6 | Leült a belső ágy szélére, s a térdén könyökölve, lábát
379 Harmad, 6 | fensőséggel ült köztük, s hogy mosolygott. Soha nem
380 Harmad, 6 | vallani, hogy esze van.~S megint a szőrember tósztja
381 Harmad, 6 | lelkén. Csak állt szótlanul s csokrát bámulva.~- Holnap -
382 Harmad, 6 | szobát. Itt nem maradhatunk.~S az órájára nézett:~- Tyű,
383 Harmad, 6 | Siessen ágyba. Jó éjszakát.~S bólintott. De megint visszafordult:~-
384 Harmad, 6 | kofferja kulcsát vette elő, s álmos szemmel emelt elő
385 Harmad, 7 | ők maguk között idegenek. S ha mindjárt az első hónapban
386 Harmad, 7 | kapkodta össze a fehérneműjét, s hajtogatta össze. A haja
387 Harmad, 7 | hálóját is kapta a tükör elől, s fésűjét, hajkeféjét.~- A
388 Harmad, 7 | halad el az ablak előtt, s rájuk tekint. A halványarcú
389 Harmad, 7 | türelme...~Elővonta az óráját, s megtekintette.~- Még korán
390 Harmad, 7 | kukkant be megint az ablakon, s fordul is mindjárt az ajtónak.
391 Harmad, 7 | van nála, madzag-hálós, s a hálóban karfiol.~- Úgy
392 Harmad, 7 | jó - biccentett rá Csaba.~S megint az órájára nézett:~-
393 Harmad, 7 | ide...~- Visszatalálok.~S a két asszony távozott.~
394 Harmad, 7 | valami mennyei arcú szépség. S mégis a kép... szinte megdöbbentő.
395 Harmad, 7 | mondatba: 1. Egybekeltünk, s az ön móringja erre az évre
396 Harmad, 7 | nincsenek megesküdve. - S elkomolyodva nézett a poharára.
397 Harmad, 8 | modellek ott járhatnak be s ki.~Bíróék is örömmel fogadták
398 Harmad, 8 | kétszer vett a csuszából, s utána nem szólt egy szót
399 Harmad, 8 | mindjárt benyitott a műhelybe, s körülszemlélődött, hogy
400 Harmad, 8 | állt már a két állványon. S rajtuk durva, vastag papiros.
401 Harmad, 8 | odahajolna most a kulcslyukhoz, s félretolná a kulcslyuknál
402 Harmad, 8 | tovább az ablaka felől.~- S jó, hogy eszembe is hoztad:
403 Harmad, 8 | közben a kulcslyuk előtt, s eltakarta a korall-láncos
404 Harmad, 8 | tessék, míg felöltözök.~S visszavonult.~Ida maga elé
405 Harmad, 8 | napernyőjét is eldobja, s úgy fut le a lépcsőn.~-
406 Harmad, 8 | toldalék-fafolyosóra ágazik, s ott egy rozoga ajtócska,
407 Harmad, 8 | meg künn egy konyhai szék, s a korlátvason egy pár rongyos
408 Harmad, 8 | nyírt, mégis visszatért.~- S hogy dolgoznak! Milyen fiatalos
409 Harmad, 8 | meghozza a kenyeret, vizet s még valamit. Ha a pénz elfogy,
410 Harmad, 8 | elfogy, elvisz egy képet - s egy érthetetlen német név
411 Harmad, 8 | most hullatja a tollát, s még vagy két olyan régi
412 Harmad, 8 | rapszódiáit szabad volt játszania, s azokban a Sobri-nóta megvan.
413 Harmad, 8 | múlván, hogy otthagyjam.~S leindult a lépcsőn előre,
414 Harmad, 8 | vagy mi volt alája írva, s nagyjából őt magát ábrázolta,
415 Harmad, 8 | Ejnye, be jó fej! - mondtam. S ő éppen ott állt a boltban.
416 Harmad, 8 | Gratulálok.~- Mire?~- Jó a szeme.~S kérdezte, hogy milyen nemzet
417 Harmad, 8 | kapunyitogató asszony fejét. S más olyan fejeket, akik
418 Harmad, 8 | gyolcs lepedő a vállára, s megvan neki a bibliai vagy
419 Harmad, 8 | kávésedény és subickos kefe s más efféle mind össze-vissza
420 Harmad, 9 | fogható nem találkozik.~S az asszony szeme elnedvesült,
421 Harmad, 9 | nyomta meg a kilincset, s belesett.~Belesett...~Mit
422 Harmad, 9 | sarokba rogyott a székre.~S olyan undorodással húzta
423 Harmad, 10| csak látásból ismerünk. S a beszélgetés csupán egy-egy
424 Harmad, 10| el: le kellett feküdnie, s hogy a férje is majd később
425 Harmad, 10| papiros-csomólékkal tért vissza, s tovább dolgozott. Csak alkonyat
426 Harmad, 10| rajzolgatott. Vacsora után kiment, s éjfélig odamaradt. Ritkán
427 Harmad, 10| denevér-szárnyúnak festi.~S nevetett.~Ida nem tudta,
428 Harmad, 10| is, gyermekszobájuk is, s egyben műterem is. Minden
429 Harmad, 10| mindjárt a hóna alá kapta, s örvendezve kiáltott:~- Csaba
430 Harmad, 10| szeretet minden, kedvesem - s ezt bizonyára éppen neked
431 Harmad, 10| rózsabimbó hasonlít a már kinyílt s kissé hervadó nagy rózsához.~
432 Harmad, 10| viszonozták a látogatást, s Idának csakhamar annyi asszony
433 Harmad, 10| folytatnia kell a munkáját, s kérte őket, hogy csak mulassanak.~
434 Harmad, 10| olyan kép, tehát terminusra. S nem szabad kérdezni: mit
435 Harmad, 10| Millnerné is beül közéjük, s akkor németül folytatják.
436 Harmad, 10| vannak a nyelv fékezésének, s aki ott nőtt fel, mindig
437 Harmad, 10| Akkor ismerkedtek meg. S másnap a fiú már köszönt
438 Harmad, 10| hazakísérte az iskolából, s akkor már csak a kapuban
439 Harmad, 10| mikor kezet szorítottak. S tíz év múlván elvette, minden
440 Harmad, 10| együtt egy fonyódi kertben, s a lányok azon sopánkodtak,
441 Harmad, 10| játszanám. Ti ismeritek.~S a zongorához ült, s rákezdte
442 Harmad, 10| ismeritek.~S a zongorához ült, s rákezdte a Repülj fecském
443 Harmad, 10| cifrázatok fokozatosan halkultak, s enyésztek az ujjai alatt
444 Harmad, 10| megint összeszedte az erejét, s a dal a következő részében
445 Harmad, 10| Csaba még mindig ott állt, s bámult a feleségére.~- Hozza
446 Harmad, 10| sok - mosolygott az öreg, s leült -, azt a keveset is
447 Harmad, 10| Néztem már, Balázs bátyám, s éppen koncerten.~- De csak
448 Harmad, 10| azt az arcot a vászonból, s vittem a vámpírnak. Később
449 Harmad, 10| portréfestészet mesterség...~S lógatta a fejét. A szivar
450 Harmad, 10| fölülről jövő világosságnál. S lenne a kép címe: Húsvétvasárnap.
451 Harmad, 10| fönt van a két vasszeg, s a lába csak lelóg. Akkor
452 Harmad, 10| már a szivar sem ízlik.~S beletette a szivart a hamu-kagylóba.~
453 Harmad, 10| akkor már nem lenne új.~S lekoppantotta a botját,
454 Harmad, 10| napernyő billent félre, s egy apró, fekete szemű,
455 Harmad, 10| szemeinek boldog ragyogásával, s ők is folytathatták az útjukat.~
456 Harmad, 10| teljes életére meglegyen.~S tovább indulva folytatta:~-
457 Harmad, 10| Ezen elgondolkozhatsz...~S megállt, hogy ezt mondta.~-
458 Harmad, 10| sok keserves év az ár...~S továbbindult. Búsan rázott
459 Harmad, 10| rímekbe köti. No mármost: (s megállt, megragadta Csaba
460 Harmad, 10| művet alkotta, és befejezte.~S lekoppantotta a botját.~
461 Harmad, 10| mikor a kapuja elé értek, s az öreg megint arról a finom
462 Harmad, 11| jól van szabva és tiszta.~S megvető, könnyű mosolygás
463 Harmad, 11| Jól felelt. Dolgozom.~S megint félrefordult, fél
464 Harmad, 11| férjüket csókoltatják meg.~S ezt Csaba olyan hangon mondta,
465 Harmad, 11| látnák, hogy különködünk. S éppen a magyarok. Hiszen
466 Harmad, 11| magyarok. Tehát elmegyünk. S ha kell, nem vonakodunk
467 Harmad, 11| pajkosságból vonná el arcát, s én a levegőbe cuppantok.~
468 Harmad, 11| rebegte aztán a fejét rázva. S fölkelt az asztaltól.~~De
469 Harmad, 11| leány hazautazásra készül, s éppen vasárnap indulnak.
470 Harmad, 11| hát örömnapja volt Idának. S mintha igaz volna, hogy
471 Harmad, 11| Akivel az apja társult.~S miért?~És a levél különös
472 Harmad, 11| hogy Münchenben laknak, s az utca nevét, ház számát.
473 Harmad, 11| Micsoda kulcsot küldenek neki? S minek?~A kulcs körül volt
474 Harmad, 11| csavarva fehér papirossal, s mellette néhány sornyi írás:~
475 Harmad, 11| más kéznek az írása volt, s nem is férfiírás. Ida csak
476 Harmad, 11| írt neki.~Biggyesztett, s odanyújtotta a levelet Katinak:~-
477 Harmad, 11| tegnap délben beszéltek, s Idánál legfeljebb ha kétszáz
478 Harmad, 11| már nincs benne a béka.~S restellte is, hogy nem látta
479 Harmad, 11| kék vászonruhácskájában, s lengő pántlikás matrózkalapjában.
480 Harmad, 11| bemutatkozás céltárgyát, s a matrózkalap legott a markában.
481 Harmad, 11| Gavalléros tempóval lépett elő, s hajolt meg:~- Szél Peti
482 Harmad, 11| a szürke turistazsákot, s benne a söröspalackokat
483 Harmad, 11| benne a söröspalackokat s egyéb élelmet, hosszú nyakával
484 Harmad, 11| megszokta-e már Münchent?~S lekapta a kalapját. A feje
485 Harmad, 11| nevét, csak köszönt neki, s beszélt vele, mint szőrös
486 Harmad, 11| indulót vert a gitáron, s olykor víg basszushangon
487 Harmad, 11| Kenyeret, zsemlyét elő!~S vígan uzsonnáztak: pecsenyéztek,
488 Harmad, 11| Csorba megérkezett a vízzel, s nagy udvariasan a kalapjába
489 Harmad, 11| csigát a nyakába tapasztotta. S más efféle bolondságon vigadtak.~
490 Harmad, 11| udvariassággal hajlongott, s térdelt először is Ida elé.~
491 Harmad, 11| mosolyogva egyenesen az urára, s hogy az oda se nézett, Mikeyre.~
492 Harmad, 11| egy kicsit - mondta Mikey.~S az asszonyok is, mint festőnéknek
493 Harmad, 11| el - vigasztalta Csaba.~S hogy akkor oldalt pillantott,
494 Harmad, 11| szintén beleröppent a táncba. S mivel hogy a szekrény banda
495 Harmad, 11| kiáltott egy boros némber hang.~S a zenélő szekrény néhány
496 Harmad, 11| dörgés a földet is rázza. S kopognak a kalapokon az
497 Harmad, 11| zuhogva szakad a zápor. S közben vakító cikázások.
498 Harmad, 11| napernyője, hogy vizsgálgatta, s kissé felvonta. - Jaj, vége.~
499 Harmad, 11| kedves, vidám nap volt. S ha idegennek megköszönjük
500 Harmad, 11| kedvű ember az a Borbereky! S milyen finoman udvarias
1-500 | 501-702 |