Part,  Chapter

 1 Eslo,  1   |              ember vagyok! - rebegte boldogan - csak egynéhány hónap valamelyik
 2 Eslo,  1   |        folytatom! Nagy ember vagyok!~Boldogan utazott haza. Otthon is
 3 Masod,  1  |            az angyal. Trillázva...~S boldogan búcsúzott.~Ida sokat töprengett:
 4 Masod,  1  |         köszönni jöttem - mosolygott boldogan -, az iskolázás gondolatát
 5 Masod,  2  |         dicsérték.~- Mennyei!...~Ida boldogan hallgatta.~És persze minden
 6 Masod,  4  |          majd, hogy eljöhetne-e.~Ida boldogan hallgatta.~- Úgy van-e anyám
 7 Masod,  6  |             a vendégszobába!~~Jól és boldogan aludt, noha egy kicsit könnyezett
 8 Masod,  6  |          visszatért, öltözködött, és boldogan nézegetett a tükörbe. A
 9 Masod,  6  |               amit veszek - gondolta boldogan -, aztán új ruha, sok szép
10 Masod,  6  |              mint szokott lenni.~Ida boldogan röppent a nyakába:~- Isten
11 Harmad,  6 |          kezét meg valamennyien.~Ida boldogan hallgatta ezeket a beszélgetéseket
12 Harmad,  6 |             nem rútalkodik semmi ín. Boldogan szemlélgette.~Aztán eloltotta
13 Harmad,  6 | Magdolna-szem.~Behunyta a szemét, és boldogan elaludt.~
14 Harmad,  11|      takarékpénztárba a nevedre.~Élj boldogan.~ Apád.~A gyűrű, a szép
15 Harmad,  12|          képet.~- Jó, jó - pillogott boldogan -, de hát itt az aludttej.
16 Harmad,  13|              az a lapja halhatatlan.~Boldogan tért be: a műhelyébe, és
17 Harmad,  18|           Érti? A maga lakása. Éljen boldogan benne.~S hidegen bólint.
18 Harmad,  18|      szabadulását.~Isten vele! Éljen boldogan! Ó Ida~~Csaba megingott.