Part,  Chapter

 1 Eslo,  2   |    követelheti. De viszont aki nem boldog, nincs maradása. Tehát a
 2 Masod,  1  |        Istenem, mint a kívül lakó, boldog, más nőknek.~Alig hétéves
 3 Masod,  1  |           sírt az iskolának azon a boldog napján.~Őneki nem szabad.
 4 Masod,  2  |               1! Kinél van az 1?~A boldog nyerők sorra jelentkeztek,
 5 Masod,  2  |         Serkenjetek fel pásztorok!~Boldog örömhírt hallotok.~Ragyogó
 6 Masod,  3  |        beszélnek, s ott sem a nők.~Boldog bizonyossággal várta utána
 7 Masod,  3  |       véget ért. A folyosó megtelt boldog szülőkkel, ruhaillattal,
 8 Masod,  6  |      megcsókolta az apját.~- Olyan boldog vagyok!~Az apa szinte lerogyott
 9 Masod,  6  |            egy éj volt az egyetlen boldog éje a szülői házban.~Szabadság,
10 Masod,  7  | Boldogságom!~Engedd, Istenem, hogy boldog legyek!~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
11 Masod,  7  |           azt értem, hogy nem volt boldog a házasságuk.~Atyám fiatalkori
12 Harmad,  10|       ideája.~- Ó, be örülök!~- És boldog ember vagy, hogy ilyen nagy
13 Harmad,  10|          száguldott apró szemeinek boldog ragyogásával, s ők is folytathatták
14 Harmad,  14|      Istenem: olyan régen nem volt boldog karácsonyom!~~Csabára vártak
15 Harmad,  18|            ott is terem.~- Ó, mily boldog vagyok - rebegi elpirulva -,
16 Harmad,  18|             hogy láthatom! Ó, mily boldog vagyok! Hogyan megsirattam
17 Harmad,  18|           is taníthatnánk. Ó, mily boldog vagyok, hogy láthatlak!
18 Harmad,  18|     mosolyogva Ida -, örülök, hogy boldog vagy.~- Ó, kimondhatatlanul.