Part,  Chapter

 1 Masod,  3  |        arcán friss beretválkozás. A kalapját a kezében lógatta, s gondolkodva
 2 Masod,  4  |          anyja színész.~S Ellának a kalapját szemlélte. Ha kijut a klastromból,
 3 Masod,  7  |             apa fölkelt. Föltette a kalapját.~- Délután négy órakor meglátogatod! -
 4 Masod,  7  |        boltos a telefonba - fogja a kalapját, kabátját: jöjjön fel.~Ida
 5 Harmad,  4 |      ismételte Csaba a kérdést, s a kalapját elköszönésre emelte.~- Köszönöm:
 6 Harmad,  6 |         Csaba elment, Ida letette a kalapját a konzultükör előtt, s megnyitotta
 7 Harmad,  8 |           becsukta a zongorát, és a kalapját tűzte fel. Kissé nyomott
 8 Harmad,  8 |           ismételve a nevet, és Ida kalapját egy becsülő tekintettel
 9 Harmad,  10|        hamu-kagylóba.~Csaba kapta a kalapját és felöltőjét. Szerető figyelemmel
10 Harmad,  11|           már Münchent?~S lekapta a kalapját. A feje is éppoly borostás
11 Harmad,  12|       zsebbe való festékes dobozát, kalapját.~Elmenet benézett a konyhába,
12 Harmad,  12|             bokrétában.~S lekapta a kalapját. Meghajolt.~- Attól tartottam -
13 Harmad,  13|          Ebéd után mindjárt kapta a kalapját.~A folyosón odaszólt Katinak:~-
14 Harmad,  14|             jő fel soha.~És fogta a kalapját, teveszőr lebernyegét, ment
15 Harmad,  14|     szerencsétlenségtől.~Feltűzte a kalapját. Megint csak a székhez támolygott.
16 Harmad,  14| megveregette. Zsebre tette. Fogta a kalapját, köpönyegét, elsietett.~
17 Harmad,  14|            napernyőjét, tarsókáját, kalapját.~S akkor világosodott elő,