1-500 | 501-702
Part, Chapter
501 Harmad, 11| ismertetné őket: melyik miféle. S talán nevetgélnének is az
502 Harmad, 11| mint házastársak szoktak.~S nemhogy szólt volna, de
503 Harmad, 11| rebegte Ida remegő ajkkal. S könnyek csillantak elő a
504 Harmad, 11| könnycseppek.~Csaba rátekintett, s fölkelt:~- A sírás nem egyéb -
505 Harmad, 12| mond:~- Remélem, jól aludt, s nem nehezíti az a tegnapi
506 Harmad, 12| A reggelijét elköltötte, s várt kissé, hogy Ida előkerül.
507 Harmad, 12| karján.~Jó reggelt köszönt, s kérdezte: mit hozzon a piacról?~-
508 Harmad, 12| maradt szombatról. Levette, s a Denevért állította a helyére.
509 Harmad, 12| Ő a szakácsné, nem én.~S behunyta a szemét. Visszavonult.
510 Harmad, 12| Csaba a zsebébe nyúlt, s két márkát nyújtott neki.~-
511 Harmad, 12| állított a kisebbik állványára, s a vázoló könyvében keresgélt.~
512 Harmad, 12| Néha az utcán is megállt, s vázolt hol embereket, hol
513 Harmad, 12| otthon színekben is felkente, s rámába illesztette. Volt
514 Harmad, 12| Júliáját is csupán két fejnek. S így aprózódott volna Böcklin
515 Harmad, 12| és alá járt a szobájában, s a fejét rázogatta:~- Az
516 Harmad, 12| Ceruzát és papirost ragadott, s gyors kézzel vázolt egy
517 Harmad, 12| haldoklik: a szép múzsa-leány. S körülötte köznapi földi
518 Harmad, 12| csak a fejében volt meg, s nem a papiroson, de máris
519 Harmad, 12| ebédlő ajtaján nyitott be, s az volt a szándéka, hogy
520 Harmad, 12| a műhelyének az ajtaja, s Ida lép ki. A feje be van
521 Harmad, 12| köszöneteket egy bokrétában.~S lekapta a kalapját. Meghajolt.~-
522 Harmad, 12| Ez megfelel a kérdésére.~S letette az állvány sarkára
523 Harmad, 12| vékonylábú állványocska is. S későn este tért meg. Olyankor
524 Harmad, 12| arcképpé kezd alakulni, s megjelenik a papiroson egy
525 Harmad, 12| igaz: szép fiatalember, s bizonyára nemeslelkű is.
526 Harmad, 12| talán azt cselekedné...~S nem lett volna nő Ida, ha
527 Harmad, 12| szebb és különb amannál, s csak a kezét kellene kinyújtania,
528 Harmad, 12| egyszer azokat a fene görög s római isteneket, nimfákat
529 Harmad, 12| szemű, durva arcú parasztok, s az a csupa-finomság leány...
530 Harmad, 12| múzsát festek.~A fejét rázta, s búsan nézett maga elé.~-
531 Harmad, 12| elnedvesült.~- Kedves-e?~S a nyelvén volt, hogy mondja:
532 Harmad, 12| magát: jobb, ha bizonyítok, s akkor mindjárt hisz is.~
533 Harmad, 12| szeme nem nedvesült el. S még abban az órában válaszolt.~
534 Harmad, 12| válaszolt.~Csaba sóhajtott, s betért a műhelyébe.~Ida
535 Harmad, 12| varró-asztalkájához ült, s azon tűnődött, hogy mi az
536 Harmad, 12| tűnődött a műhelyében. Föl s alá járt s őrölte a gondolatait.~-
537 Harmad, 12| műhelyében. Föl s alá járt s őrölte a gondolatait.~-
538 Harmad, 12| a varró-asztalkánál ült, s lehajtott fejjel dolgozott
539 Harmad, 12| egyik jobbra, a másik balra. S egy óra múlva már nincs
540 Harmad, 12| mindig viszek magammal.~S az ajkán mosolygás futott
541 Harmad, 12| varró-asztalhoz sietett, s kivonta a fiókot.~Vagy három
542 Harmad, 12| környék falvaiba, mezeire, s az Isar fűzfás, mocsaras
543 Harmad, 12| könyéken hevert Csaba mögött, s az Illustrierte Zeitungot
544 Harmad, 12| Csaba oldalt tekintett, s a szeme rajta maradt Idán.
545 Harmad, 12| kék napernyő keretezte, s Piroskás volt a hőségtől.
546 Harmad, 12| felelte Ida nyugodt-komolyan. S tovább olvasta az Illustrierte
547 Harmad, 12| kérte a vázlatkönyvét, s mondott egyes képekre megjegyzéseket,
548 Harmad, 12| rossz gebét a zsidó árulja, s a cigány a bankóját kínálja
549 Harmad, 12| már nyugodt szemmel nézte, s tudta, mi a jelentősége
550 Harmad, 12| a tetőn ülő galambokra. S durr...~Az egyik galamb
551 Harmad, 12| galamb csak kalimpál lefelé, s oda hull fél szárnnyal vergődve
552 Harmad, 13| nagy fehér szárny kerül, s hogy az odafutott parasztok
553 Harmad, 13| főpróbára angyalnak öltözött, s az udvaron is próbálja,
554 Harmad, 13| nem bírom hát, miért nem?~S kis idő múltán válaszolt
555 Harmad, 14| már az ebédlőben kopog, s mintha nem is egyvalaki
556 Harmad, 14| kulcsot is ráfordítja egyben, s nyájas arccal siet az érkezők
557 Harmad, 14| uram örökkön modellt keres.~S magában csodálkozott, hogy
558 Harmad, 14| Csaba otthon feledte volna, s Ida mégse csodálkozott.
559 Harmad, 14| a kabátot a szekrénybe, s levonja a kulcsot a szekrényről.
560 Harmad, 14| Egy asztalosnak a címe, s utána: Blind-rámák.~De aztán
561 Harmad, 14| megcsillapodott lelked minden vihara, s beszélhetek veled. Mert
562 Harmad, 14| elhagyatottan, pókhálók között, s ha netán megbetegszel, nincs
563 Harmad, 14| gipszből volna az arca, s egy borsszemet ragasztottak
564 Harmad, 14| nehéz ügy - kezdte németül, s Katira tekintett -, be se
565 Harmad, 14| tisztítsa az ablakaimat. - S várakozóan nézett a német
566 Harmad, 14| hogy Csabát halva lássa, s egyben kellemes zeneként
567 Harmad, 14| Csabát talán átkozza, s ővele is úgy bánik, mintha
568 Harmad, 14| semmiféle lovagias kalamajkával.~S megint kivonta a tűt a kalapjából,
569 Harmad, 14| kabátját a karjára vetette, s fogta a napernyőjét. Lódult.~
570 Harmad, 14| Hazavinnének, bezárnának a szobába, s folytatnák az ügyet, ahol
571 Harmad, 14| Idát. Odaadta a névjegyét, s visszatért.~Az Angolkertbe
572 Harmad, 14| Mikeynét meg is találta. S nem is sírva, sőt vidáman.
573 Harmad, 14| bennünket. Négyezer márka!...~S hosszan elmondta: hogyan
574 Harmad, 14| a falról a többi képet, s mennyire nevettek az elmenetele
575 Harmad, 14| köszönte a szíves tanácsokat. S különösen hogy az ő címüket
576 Harmad, 14| egymástól, Ida megfordult, s utána sietett Mikeynének.~-
577 Harmad, 14| az orosz tudakolja nálam, s az uram nincs otthon?~Mikeyné
578 Harmad, 14| itthon vacsorázik-e?~- Nem.~S írt nagysebesen tovább.~
579 Harmad, 14| Visszatűzte a fejére a kalapot, s beszólt a konyhán:~- Kati,
580 Harmad, 14| a két egymásra dühödött, s csupán annyit tudna róluk,
581 Harmad, 14| mein lieber Abendstern...~S megnyugodott szívvel tért
582 Harmad, 14| hogy kezet is szorítanak. S egyik megyen jobbra, másik
583 Harmad, 14| betegszik meg, hanem a felesége? S otthon kell maradnia: más
584 Harmad, 14| terjedeznek, azt se tudni, hogyan, s egyszer csak azt látjuk,
585 Harmad, 14| tán tíz óra volt akkor -, s bizonyára le is feküdt mindjárt,
586 Harmad, 14| még nem járnak az emberek. S valamelyik malomnak a rétjén.
587 Harmad, 14| Nyitotta is egyben az ajtót. S bámult rá egy ingben, boglyasan,
588 Harmad, 14| a kert felső szögletén. S másik négy fekete úr lépegetett
589 Harmad, 14| kettő ókulárés, barna ember, s a műszertokjuk akkora, hogy
590 Harmad, 14| kérdezné talán éppen Csaba. S valóban, hát mi jogon? Mondhatja-e:
591 Harmad, 14| se hinné, nemhogy Csaba.~S mire jutna vele? Két segéd
592 Harmad, 14| segéd fölkísérné a malomba. S mondanák:~- Kérem, molnárné
593 Harmad, 14| Reméljük: mindjárt elmúlik.~S tán rá is zárnák az ajtót.
594 Harmad, 14| a nyolcan a fiákerökre, s hajtanának más rétre, távolabb.~
595 Harmad, 14| köpönyegeden! Nesze: emlékül.~S neki a pisztolyát Csaba
596 Harmad, 14| kiáltás:~- Hilfe, Hilfe!~S egy parasztforma siheder
597 Harmad, 14| blúzon.~Tyű, ez már baj!~S kivonszolja a méhesből a
598 Harmad, 14| méhesből a világosságra, s egyben kiáltozott is:~-
599 Harmad, 14| álom nyomja: csak bámult, s odatérdelt. A két karjába
600 Harmad, 14| a molnár is ott bámult, s olyan volt a képe, mint
601 Harmad, 14| éleszd! Bontsd ki a ruháját.~S lebocsátotta Idát, utána
602 Harmad, 14| Meghalt az szegény, meghalt. - S a szeme elvizesedett.~-
603 Harmad, 14| okozta. Mástól ájult el.~S egy kis vasklorid-vattával
604 Harmad, 14| kis angol flastromot reá, s nem is érzi.~Ida mindjárt
605 Harmad, 14| napernyőjét, tarsókáját, kalapját.~S akkor világosodott elő,
606 Harmad, 14| kissé a mellébe csapódott. S nem is az okozta az ájulást,
607 Harmad, 14| fogantyú megütötte a szívet. S még talán az az ütés sem,
608 Harmad, 15| lappangott ott a méhesben?~S hogy Csaba semmiféle diadalmas
609 Harmad, 15| magasabb vonalú műveltségre, s a képek becsét jobban csak
610 Harmad, 15| mint Pilotynak a Fáraója. S bizonyára kisebb pénzt adott
611 Harmad, 15| mintha széken nyugtatná, s a térdén könyökölve lesi,
612 Harmad, 15| körülnézne Tinyakov úr. - S nyitotta az ebédlő ajtaját.~
613 Harmad, 15| is lebeg a nagy szélben.~S megint egy másik kép: tárt
614 Harmad, 15| tarisznyájából egy aranyórát, s örvendő arccal vizsgálja.
615 Harmad, 15| inasomat - mondta az orosz.~S még egyszer végigszemlélte
616 Harmad, 15| másvilágon - mondogatta.~S akkor vallotta meg, hogy
617 Harmad, 15| Hetvenötezer márka!~Fordult, s ledőlt a díványára. Úgy
618 Harmad, 15| bontotta szét az asztalkendőt, s hajtogatta megint elölről,
619 Harmad, 15| nem jól hajtogatta volna. S kissé féloldalt is ült,
620 Harmad, 15| tárgyalhat. Nincs ma névnapom. S ha volna is, idegenek nem
621 Harmad, 15| mint akin szűk a ruha, s nem mozoghat benne. Lehetetlenség...
622 Harmad, 15| mondja el, ahogy akarja.~S az asztal sarkára könyökölt,
623 Harmad, 15| érzem - folytatta Csaba, s a hangja meleg volt -, magának
624 Harmad, 15| hogy én veszek is magamnak.~S fölkelt.~- Hát ideteszem.
625 Harmad, 15| némán bólintott jó estét, s az asztalhoz ült. Nem kezdett
626 Harmad, 15| móringja: a teljes móringja. S háromezer korona. Vagyis
627 Harmad, 16| haza. Evett, mint a farkas. S alighogy elszívta a szivarját,
628 Harmad, 16| fényképhártyák, szivarvégek s mindenféle kacat. De a nagy
629 Harmad, 16| sörért ugorjon el csak.~S míg az úr ebédelt, az asztaláról
630 Harmad, 16| vidámság hangján szólt Idához.~S már öltötte is a hüvelykujjára
631 Harmad, 16| árasabb a bíróék lakásánál, s konyhaedényeket is kellett
632 Harmad, 16| túl már a virágzás korán, s mind a kettő ritkás aprófogú
633 Harmad, 16| persze nem hangosan - s legjobban hát a fő figura.~
634 Harmad, 16| tétetett Katival az asztalra, s egy palack konyakot és szivart
635 Harmad, 16| figurája túlságosan kicsiny, s a koponyája, haja búbosabb
636 Harmad, 16| megszólalt:~- Maradjatok még.~S idegesen csapott az asztalra:~-
637 Harmad, 16| mondom.~Csaba ránézett:~- S kérsz ötven márkát.~- Csak
638 Harmad, 16| bosszankodását, de hát hiába: igaz.~S elmondta neki: mi hiányzik.~
639 Harmad, 16| előttünk esett le a földre, s ezt a momentumot ábrázolja
640 Harmad, 16| illik még: rá kell festenie, s hogy ezek a növények a fő
641 Harmad, 16| mint amennyi oda volt írva. S mosolygott magában: hogyan
642 Harmad, 16| óra múlván térjen vissza s’il vous plait, Monsieur.~
643 Harmad, 16| il vous plait, Monsieur.~S öltötte a prémes kabátját,
644 Harmad, 16| vonással papirosra vetve, s némely helyen csak két zöld
645 Harmad, 16| és fátyolozik a szemem.~S odaadta a ládája kulcsát
646 Harmad, 16| egy francia-földi Baedeker s más efféle utazásra való
647 Harmad, 16| kulcsot Csaba tányérja mellé, s megszólalt.~- Jobban van
648 Harmad, 16| csak a könyvet veszem ki.~S indult is a kulccsal. Kivette
649 Harmad, 16| Kérem, menjen a helyére.~S fölkelt, megtörölte a szemét.
650 Harmad, 16| nő: nem megyek, maradok?~S akkor megint elöntötte a
651 Harmad, 16| kérem rá, hogy maradjon.~S ezt mondva gyöngéden átölelte,
652 Harmad, 16| mondva gyöngéden átölelte, s megcsókolta Idának arcára
653 Harmad, 16| tapasztott, könny-vizes kezét.~S ez a magától való mozdulata
654 Harmad, 16| nyújtotta. Csaba csókolta. S visszaültek az asztalhoz.~-
655 Harmad, 16| a levelet magával vitte, s bizonyára maga is adta fel
656 Harmad, 16| kivette Csaba a kezéből, s vissza, a húga nevére íratta,
657 Harmad, 16| vissza, a húga nevére íratta, s olyaténképpen, hogy a „haszonélvezeti
658 Harmad, 16| átallotta a házon kívül. S egyszer csak hiába minden
659 Harmad, 17| az érkezésüknek az órája, s vasárnapi utcák képe - hideg,
660 Harmad, 17| szokott gyász-szegélyű, s az írás azé a nőé. Budapest
661 Harmad, 17| fel. Nem mondta: kinek. S ő nem kérdezte.~Csaba Pesten
662 Harmad, 17| beszélt róla: hol járt. S ő nem kérdezte. De mikor
663 Harmad, 17| Csaba tudja, hogy mért így, s mért nem másképpen.~A bútorokat
664 Harmad, 17| szalon egyúttal ebédlő is, s az ebédlőben az íróasztal
665 Harmad, 17| sifonér és ruhaszekrény, s egy nádszék, s a szép hálószoba
666 Harmad, 17| ruhaszekrény, s egy nádszék, s a szép hálószoba páros ágyának
667 Harmad, 17| zseb is: nem csúszhat ki.~S ment. Kivett a pénzéből
668 Harmad, 17| mert csizma van a lábán.~S Panni ahelyett, hogy elbújna
669 Harmad, 17| asszonyom. Csak még egyszer!...~S esdeklőn néz rá, ahogy valami
670 Harmad, 17| csatornákba öntetett a rendőrség, s minden pincéjüket lefoglalta
671 Harmad, 18| kabátba, magával is vitte, s nem hozta vissza este.~Egyszer
672 Harmad, 18| szoktak vinni ajándékul. S mellette Margit-krém, amilyet
673 Harmad, 18| nazarénus képet festi már meg?~S leült ő is az asztalhoz,
674 Harmad, 18| húsvétkor olvassák a bibliát! S nem is pince-szobában, hanem
675 Harmad, 18| ahogy maga tanácsolta.~S betette a takarékkönyvecskét
676 Harmad, 18| vastag ága le van törve, s kifordult levelekkel hever
677 Harmad, 18| minden napért, hogy elmúlik.~S kibontotta nagysebten a
678 Harmad, 18| hazakerültem - mosolygott Ida, s mélyen behunyta egy percre
679 Harmad, 18| elégesd.~Csókkal búcsúztak el, s Boris kérte Idát, hogy majd,
680 Harmad, 18| Mindjárt fiákerre is kaptak, s robogtak nagy jókedvvel
681 Harmad, 18| kocsiról ezt a lakodalmat!~S toppogja le a havat a lábáról.
682 Harmad, 18| Jolán?~- Hogy jutok ide? - s megint bámul nagy elbámulással -
683 Harmad, 18| lakása. Éljen boldogan benne.~S hidegen bólint. Elmegy.~
684 Harmad, 18| képedezik még egyre Jolán -, s énelőttem titkolja!...~Csaba
685 Harmad, 18| úriemberként viselkedett, s nekem nemhogy szégyenkeznem
686 Harmad, 18| Minek ment volna a Dunába?~S megállt, mintha a padlóra
687 Harmad, 18| amelyikben én meg ne találnám?!~S ragadta a kabátját, cilinderét.
688 Harmad, 18| de együtt vacsorázunk!~S rohant ki.~Futott a kocsiállomásra.
689 Harmad, 18| Csabáné Ó Idát megtalálja.~S ugrott megint a bérkocsira.~-
690 Harmad, 18| Ákos áll ott a feleségével. S a régi kedves kolléga virító
691 Harmad, 18| Csaba a kocsisra - hajtson!~S csak a kezével int Nagy
692 Harmad, 18| megállt, ő is föltekint, s meghőköl, mintha falba ütközött
693 Harmad, 18| volna.~Csaba mellen ragadta, s csak meredt rá kérdőn, hogy
694 Harmad, 18| végre -, itthon vagy? - S hogy Csaba nem felelt, tovább
695 Harmad, 18| kérdi, hogy hol a leánya?!~S nem törődve többé a levegőbe
696 Harmad, 18| elmondom. Nyissa meg, no, Ida.~S a kilincs egyre türelmetlenebbül
697 Harmad, 18| topogott az ajtó előtt, s kerengett a folyosón, mint
698 Harmad, 18| Haza? Hol van nekem haza?~S az arcán fájdalmas hullám
699 Harmad, 18| még egyszer a küszöbét?~S fölemelte a bal kezét: mutatta,
700 Harmad, 18| a vacsora. A húgom!...~S a karjába kapott Idának,
701 Harmad, 18| méltósággal hárította el, s lépett hátra.~- Semmi bizalmaskodás!
702 Harmad, 18| szempillantásban meghalnék!~S az ajka remegett, szeme
1-500 | 501-702 |