1-500 | 501-557
Part, Chapter
1 Eslo, 1 | újságíróhoz.~- Köszönöm, Csaba! - mondta a kezét vidáman
2 Eslo, 1 | ablakból, és az újságokat is.~Csaba kedvetlenül kevergette a
3 Eslo, 1 | Hát igaz - nyugodott meg Csaba -, nem lehetünk világ korrektora.
4 Eslo, 1 | közétek.~- Bizony az vagy te, Csaba, újságíró. Meg az is maradsz.
5 Eslo, 1 | Mellékesen is művelheted.~Csaba a fejét rázta.~- Mindent
6 Eslo, 1 | terhellek tovább.~- Köszönöm, Csaba - hálálkodott könnyes szemmel
7 Eslo, 1 | mehet feleségül, hogy ha Csaba netalán nőtlenül vagy gyermektelenül
8 Eslo, 1 | volt az öregnek a lelke.~Csaba már akkor festegetett. Voltaképpen
9 Eslo, 1 | Pesten jogászkodik, pedig hát Csaba a Lotz iskolájában, később
10 Eslo, 1 | Azt a jegyzősegédet bizony Csaba se vélte méltó férjnek.
11 Eslo, 1 | Isten talán nincs ellene.~Csaba vállat vont:~- Magadnak
12 Eslo, 1 | sallangfürtökkel szépítse. Csaba a temetés után csak addig
13 Eslo, 1 | tanú a vendég.~Ebéd után Csaba félreszólította a sógort:~-
14 Eslo, 1 | finom álla maradt a régi.~Csaba a viszontlátás első perceiben
15 Eslo, 1 | olvas a testvére arcán: Csaba azonnal megértette, hogy
16 Eslo, 1 | érkeznek a váltó-óvatolások.~Csaba csak annyi ideig időzött
17 Eslo, 1 | mindig a levelei végén.~Csaba nem nézett feléjük. Betegségével
18 Eslo, 1 | már csak abban a percben. Csaba hát a ráérő idejében szintén
19 Eslo, 1 | pislogva -, de már ritkábban.~Csaba többet értett az arcából
20 Eslo, 1 | szóváltások következtek. És Csaba meg se hált a családi hajlékban:
21 Eslo, 1 | feszületre, hogy úgy lesz.~Csaba kiadta a jogosítást, hogy
22 Eslo, 1 | nem venne pénzt a kezébe.~Csaba kezéből kiesett a levél.
23 Eslo, 2 | Cím a kiadóhivatalban.~Csaba nem szokta olvasni az apróhirdetéseket.
24 Eslo, 2 | úrral beszélnék - mondta Csaba. S az aranygalléros tisztre
25 Eslo, 2 | az üzlet levélpapirosán.~Csaba megvárta, míg végez, és
26 Eslo, 2 | Péter úrral volna ügyem...~Csaba a maga névjegyére írt csak:~
27 Eslo, 2 | lehetőséget találhatsz!...~Csaba alig állt már a lábán a
28 Eslo, 3 | azon szobájába, amelyikben Csaba ötödmagával dolgozott.~-
29 Eslo, 3 | ötödmagával dolgozott.~- Balogh Csaba úr?...~- Én vagyok.~- Ó
30 Eslo, 3 | vagyok.~- Ó Péter a nevem.~Csaba nézett rá, mint aki pisztoly
31 Eslo, 3 | központi igazgatósági ülésén.~Csaba aztán kezet nyújtott, és
32 Eslo, 3 | kezdte Ó Péter, a szemét Csaba arcán és ruháján jártatva -,
33 Eslo, 3 | érte elvenni akárkit is.~Csaba pislogott.~- Akárkit?...
34 Eslo, 3 | mint valami huszártiszt.~Csaba még mindig gyanakodva vizsgálódott
35 Eslo, 3 | Karcsú?~- Mint a nádszál.~Csaba gondolkodva nézett maga
36 Eslo, 3 | szépnek, hogy az én leányom.~Csaba gondolkodva pillogott maga
37 Eslo, 3 | klastromban. Ott nőtt fel.~Csaba bámult.~- Hülye?~- Hülye?
38 Eslo, 3 | mennyien jelentkeztek?~Csaba a fejét rázta.~- Nem érdekel.~-
39 Eslo, 3 | Nem tud az ügyről semmit. ~Csaba gondolkodott.~- Hát akkor
40 Eslo, 3 | múlván a felesége lehet.~Csaba szinte meghökkent. Megint
41 Eslo, 3 | tapasztalatlan ezen a téren.~Csaba habozva nézett a szoba szögletébe.
42 Eslo, 3 | mosolyodott el megvetőn Csaba -, hogy az újság ne olyan
43 Eslo, 3 | újságnak a szerkesztését?~Csaba vállat vont.~- Hát... én
44 Harmad, 1 | igen zord arc.~- Balogh Csaba úr - mondta hideg bemutató
45 Harmad, 1 | rettentebben, siketebben.~Csaba maga is elképedve, szinte
46 Harmad, 1 | Bocsánat - szólalt meg végre Csaba, szinte remegő ajkkal -,
47 Harmad, 1 | karosszékbe. A feje lecsüggedt.~Csaba csak állt. Állt. Az arca
48 Harmad, 1 | keményen, hogy mondta:~- El!~Csaba azonban csak állt, mintha
49 Harmad, 1 | hogy mért nem megy már.~Csaba vagy hármat pillantott egymás
50 Harmad, 1 | És mégis így házasodik? - Csaba fölvetette a fejét:~- És
51 Harmad, 1 | mozdulattal intett a székre.~Csaba leült.~S ültek hallgatva.
52 Harmad, 1 | leült.~S ültek hallgatva. Csaba a leányt csodálva, a leány
53 Harmad, 1 | nézhet, hogy mi vár még reá. Csaba ült egyenes derékban, nyugodtan,
54 Harmad, 1 | szemöldökkel nézett maga elé. Csaba hallgatott.~Behallatszott
55 Harmad, 1 | Tisztességes úriember ön? - Csaba fölkelt, és fölvetette a
56 Harmad, 1 | Annak három napot adnak. Csaba meghajolt.~- Maradhat itten -
57 Harmad, 1 | a fejét:~- Hol a leány?~Csaba intett, hogy a szobában.~
58 Harmad, 1 | szobában.~Ó Péter látta Csaba arcán, hogy várakozó, tehát
59 Harmad, 1 | Gyújtson rá, kedves öcsém.~Csaba komoly arccal intett tagadón.
60 Harmad, 1 | vérpadra lépő Stuart Máriáé. Csaba fölkelt.~- Hozzámegyek önhöz -
61 Harmad, 1 | házasság is csak szerződés.~Csaba meghajolt:~- Előre kijelentem,
62 Harmad, 1 | fenyegetően nézett Csabára. Csaba meghajolt.~- Ahogy akarja,
63 Harmad, 1 | parancsát teljesítem. - Csaba azonban nem mozdult.~- Kisasszony -
64 Harmad, 1 | szemmel állott. Nem felelt.~Csaba még várt kissé, aztán Ó
65 Harmad, 1 | ellenvetése - folytatta Csaba üzletiesen -, hogy templomban
66 Harmad, 1 | leányomnak a hagyatékomra.~Csaba nem felelt, csak nézett
67 Harmad, 2 | évekkel ezelőtt - folytatta Csaba nagy elbámulására -, házasságra
68 Harmad, 2 | ebéd elmaradását? Arról Csaba sohase tudott meg semmit.~
69 Harmad, 2 | hideg és vizes kőkeresztjét. Csaba tartotta fölötte addig az
70 Harmad, 2 | vejének szólt:~- Hova utaztok?~Csaba kérdően nézett Idára. Ida
71 Harmad, 2 | nászutasok - hárította el Csaba a szívességet -, különben
72 Harmad, 3 | kupéban - Ida az ablaknál, Csaba a másik sarokban az ajtónál.
73 Harmad, 3 | valamit? - figyelmeskedett Csaba - hát mért nem szól?~Ida
74 Harmad, 3 | kisasszony - felelte nyugodtan Csaba -, de idegen is készséggel
75 Harmad, 3 | megint bezárta.~- Köszönöm.~Csaba visszaemelte a koffert.~
76 Harmad, 3 | Ha tetszik, rágyújthat.~Csaba szintén csak vállról felelt:~-
77 Harmad, 3 | tartozom.~- Hálás köszönet.~Csaba ezt olyan hideg-udvarias
78 Harmad, 3 | újságok címét kiabálták. Csaba kiszállt, és vett egyet.
79 Harmad, 3 | a szobájában ülne.~Mikor Csaba végigolvasta az újságot,
80 Harmad, 3 | tovább olvasta a könyvét.~~Csaba a Metropolba vitte a feleségét.~
81 Harmad, 3 | kiadása - mosolyodott el Csaba. Azonban a mosolygás egyszerre
82 Harmad, 3 | mondja, hogy nincs kiadásom?~Csaba még mindig halvány arccal
83 Harmad, 3 | Vacsorára lementek az étterembe.~Csaba körülnézett. Nagy Ákost
84 Harmad, 3 | Csak magunk. Tessék.~Csaba kapott az alkalmon, hogy
85 Harmad, 3 | utaztok?~- Münchenbe - felelte Csaba Ida helyett. Ida szeme megrebbent.~-
86 Harmad, 3 | valami rút asszony volna, Csaba, mindjárt rámondanám: nem
87 Harmad, 3 | beszaladgálnod modellért.~Csaba rápillogott Ida kezére.~-
88 Harmad, 3 | majdcsaknem - mosolygott Ida -, ha Csaba nem ötlik elő...~Akkor nevezte
89 Harmad, 3 | Köszönöm, angyalom - játszotta Csaba is a házastársat.~Nagy Ákosné
90 Harmad, 3 | Vacsora után fölkísérte Csaba a feleségét a szobájába.~-
91 Harmad, 3 | Csak annyi - rázta a fejét Csaba állton maradva -, hogy nekem
92 Harmad, 3 | maradhat - rázta a fejét Csaba.~- De hát hova megy ön? -
93 Harmad, 3 | egyezségünk szerint - folytatta Csaba - idegenek vagyunk. Önnek
94 Harmad, 3 | hotelból.~- Ígéri?~- Ígérem.~Csaba fölkelt. Meghajolt. Ment.~
95 Harmad, 3 | maradhat - mondta röviden Csaba.~S bókolt, és távozott.~
96 Harmad, 4 | ablaknál, és regényt olvasott. Csaba az ajtónál újságot - már
97 Harmad, 4 | fülkében. Ida az ablaknál, Csaba az ajtónál. De aztán beszállt
98 Harmad, 4 | hölgykupé is, kérem - szólalt rá Csaba, a hüvelykujjával a szomszéd
99 Harmad, 4 | mordul meg a Herkules. Csaba odaszól Idának:~- Üljön
100 Harmad, 4 | megint, ahol abbahagyta. Csaba maradt az ajtónál, és szivarozott
101 Harmad, 4 | Megelégszem.~Kevéssel kettő előtt Csaba leemelte a két koffert.~-
102 Harmad, 4 | és enyhébben lettyegett. Csaba kinézett a folyosóablakon.~
103 Harmad, 4 | vonat még meg sem állt. Csaba intett egy fekete strucctollas
104 Harmad, 4 | közelükben állva olvasott tovább.~Csaba kibontakozott a húga karjaiból.~-
105 Harmad, 4 | Csabám - szólt utána a húga.~Csaba fölsegítette Idát, és fogta
106 Harmad, 4 | sötét kilenckor odahajtatott Csaba. A kapu zárva volt. A kutya
107 Harmad, 4 | mondanivalója?~- Nincs.~Csaba a hóna alól valami összekötött,
108 Harmad, 4 | háta mögül odaereszkedett Csaba arcára, Ida szinte megdöbbent:
109 Harmad, 4 | semmi óhajtása? - ismételte Csaba a kérdést, s a kalapját
110 Harmad, 5 | visszatéret: Ida a hotelben, Csaba a szállásán, csak épp asztalnál
111 Harmad, 5 | felelte szintén félvállról Csaba.~- És aztán?~- Aztán Münchenbe.
112 Harmad, 5 | Duna túlján a levegőben.~Csaba gondba merülten könyökölt
113 Harmad, 5 | Csabára. A gallér bő volt Csaba nyakán, és sárgán csillogott
114 Harmad, 5 | adta neki a húga.~- Nézd, Csaba - mondta -, édesanyánkról
115 Harmad, 5 | azért is, akitől maradt.~Hát Csaba a húga kedvéért is, az anyja
116 Harmad, 5 | étkező kocsiba.~Öt óra felé Csaba is megnézte az óráját:~-
117 Harmad, 5 | az étkezőbe. Az ajtóban Csaba megállt, és beszemlélődött:~-
118 Harmad, 5 | házaspár.~- Két szobát - mondta Csaba a hotelbe érve -, egymásba
119 Harmad, 5 | Idának elijedt a szeme.~Csaba is elkomolyodott:~- Megyünk
120 Harmad, 5 | számlapért szükséges - felelte Csaba, ahogy olyan valakivel szólunk,
121 Harmad, 5 | óhajt-e menni? - kérdezte Csaba, hogy a szolga a két koffert
122 Harmad, 5 | büszke és hideg volt az arca. Csaba megérezte a vágást.~- Ahogy
123 Harmad, 5 | mintha ott született volna.~Csaba rajta felejtette a szemét.~-
124 Harmad, 5 | kérem - felelte meglepődve Csaba -, magam ajánlkoztam volna.
125 Harmad, 5 | épp most szépen a kezét?~Csaba szinte megrázkódott:~- Éppenséggel
126 Harmad, 5 | tolongó oldalán megroppant.~Csaba levonta Idát a kocsiútra,
127 Harmad, 5 | vitte be.~Ida várta, hogy Csaba a mondatának a befejezésére
128 Harmad, 5 | mondatának a befejezésére kéri, Csaba azonban nem szólt többé
129 Harmad, 5 | rakott válogatott falatokat Csaba tányérjára. És Csaba alig
130 Harmad, 5 | falatokat Csaba tányérjára. És Csaba alig nézett reá.~Az étkezőben
131 Harmad, 5 | ajkkal a sörük mellett.~Csaba egy oldaltekintésben megügyítette
132 Harmad, 5 | baj készül. Megérintette Csaba karját:~- Fizessen: menjünk.~-
133 Harmad, 5 | Még nem - felelte hátra Csaba anélkül, hogy a feje megmozdult
134 Harmad, 5 | és eltisztult a térről.~Csaba csak akkor fordult meg.~-
135 Harmad, 5 | két szoba közt való ajtót Csaba vonta be, udvarias fejbólintásával.~
136 Harmad, 6 | második osztályon utaztak. Csaba javasolta indulás előtt,
137 Harmad, 6 | osztályon utazom - mondta Csaba. - Itt nem lát drótostótokat,
138 Harmad, 6 | kérdőn tekintett Csabára.~Csaba csak épp a feje és szeme
139 Harmad, 6 | Csabára is rápillantott.~Csaba ült egykedvűen. Nem értette,
140 Harmad, 6 | csevegtek mindenféle muzsikáról.~Csaba unatkozó arccal ült mellettük.
141 Harmad, 6 | Tolmácsolja - mondta Csaba Idának -, hogy sajnálatomra
142 Harmad, 6 | ott a helyét? - kérdezte Csaba egykedvűen.~- Szépeket mond -
143 Harmad, 6 | felelte Ida egykedvűen.~Csaba vállat vont.~- Hallgathatja,
144 Harmad, 6 | érdeklődött tovább Ida iránt.~~Csaba még Bécsből előre eresztette
145 Harmad, 6 | már álmosan gunnyasztott Csaba mellett.~Végre előragyognak
146 Harmad, 6 | vonat fütyül, és lassúdik. Csaba leszedi a koffereket. A
147 Harmad, 6 | megáll. Utasok bözsögnek. Csaba az ablakhoz lép, és kitekint.
148 Harmad, 6 | fülel. Kérdőn néz Csabára. Csaba maga elé mosolyodik.~Ahogy
149 Harmad, 6 | örvendeznek Csabának. Csaba lesegíti a feleségét, és
150 Harmad, 6 | három asszonynak bemutatja Csaba úgy hamarosan a feleségét.~
151 Harmad, 6 | Ida az asszonyok között. Csaba mögöttük a pajtásaival.~-
152 Harmad, 6 | kapott Mikey karjához Csaba - tudja Csorba, hogy melyik
153 Harmad, 6 | ágy, barátom. Díjat nyert.~Csaba megtorpant.~De nem volt
154 Harmad, 6 | nagyszakállú és nagyhajú Csaba jobbján.~Csabáék hát először
155 Harmad, 6 | aggódjon - mosolyodott el Csaba Ida elképedésére a mennyezetes,
156 Harmad, 6 | ülj le, Idám - biztatta Csaba is -, máma mink vagyunk
157 Harmad, 6 | figyelmesen a kisarcú szobrásznét. Csaba lejjebb került a görög-frizurás
158 Harmad, 6 | az általános beszélgetés.~Csaba a körülötte ülőknek elregélte:
159 Harmad, 6 | városi új képmúzeum, amíg Csaba távoljárt Münchentől.~-
160 Harmad, 6 | tatárképű Máriát még nem láttál, Csaba. A te feleséged arca lett
161 Harmad, 6 | micsoda javáért vette el Csaba?~De nem is igen gondolkodhatott
162 Harmad, 6 | Csak egy hete?!~- Ez a Csaba mindig olyan különös volt -
163 Harmad, 6 | hol estél a rózsaverembe?~Csaba kissé megrökönyödött a kérdéstől.
164 Harmad, 6 | pillogott.~- Hol? - szólt végre Csaba - hát egy zongora mellett,
165 Harmad, 6 | éljenezzetek még, páviánok! De Csaba mindig szerencsés volt.
166 Harmad, 6 | bennünket olyan barátainak, mint Csaba, és boldogítsa őt egy hosszú,
167 Harmad, 6 | láthatóképpen meg volt illetődve.~Csaba köszönte meg aztán a maga
168 Harmad, 6 | karikagyűrű.~- Nem tudom, Csaba hogyan gondolja - visszakozott
169 Harmad, 6 | képem tökéletesítésére.~Csaba szinte bosszúsan szólt rá:~-
170 Harmad, 6 | komolyan -, Beatricét festem, Csaba, Danténak egy jelenetét.
171 Harmad, 6 | hát mért, hogy őt vette el Csaba? S mért nem azt a falusi
172 Harmad, 6 | emelkedtek egyre sűrűbben. Csaba maga is rágyújtott. Mikeyné
173 Harmad, 6 | Sörbereky! Ha csak egy nótát is. Csaba fölkelt, és intett Idának
174 Harmad, 6 | hazakísérte őket a kapuig.~~Mikor Csaba elment, Ida letette a kalapját
175 Harmad, 6 | Mikey is mondta:~- Ez a Csaba mindig ilyen különös volt.~
176 Harmad, 6 | mégis kedves volt. Hogy Csaba bekísérte a szobába, a nyelvén
177 Harmad, 6 | noch etwas, gnádige Frau?~Csaba gondolkodva járt föl és
178 Harmad, 6 | Holnap - szólalt meg aztán Csaba -, nyolc vagy kilenc tájt
179 Harmad, 7 | 7~Reggel pont kilenckor Csaba kopogtatott:~- Én vagyok.
180 Harmad, 7 | folytatta az ajtó előtt Csaba -, nyolc és fél előtt öt
181 Harmad, 7 | teljesen eltárva, úgy, hogy Csaba a szobába beláthatott.~Pedig
182 Harmad, 7 | ismerősökké váljanak, ki tudja, Csaba hová bátorodik? Érezze
183 Harmad, 7 | Szoba már van - folytatta Csaba a küszöbön -, hát kérem:
184 Harmad, 7 | beszélt tovább a lépcsőn Csaba -, bizony nem rendes hely:
185 Harmad, 7 | fordult Csabához - Miluska.~Csaba vállat vont.~- Nem tudom.
186 Harmad, 7 | nézett a teáscsészéjébe.~Csaba szivarra gyújtott.~- Igaz -
187 Harmad, 7 | Az a jó - biccentett rá Csaba.~S megint az órájára nézett:~-
188 Harmad, 7 | a két asszony távozott.~Csaba a szobrok megszemlélésére
189 Harmad, 7 | Gondoltam: zavarom talán...~Csaba bámult.~- No, ez szép -
190 Harmad, 7 | ebéd után - szólalt meg Csaba mindjárt a levesnél - megkezdhetjük
191 Harmad, 7 | mosolygás futott át az ajkán.~Csaba a fejét rázta:~- Nem vagyok
192 Harmad, 7 | mennyire terhére vagyok önnek.~Csaba vállat vont:~- Ha nem fogadja
193 Harmad, 7 | frajlának:~- Mich auch.~Csaba utolsó szavaira már nem
194 Harmad, 7 | elkomolyodva nézett a poharára. Csaba elbámult.~- Hát ön meg van
195 Harmad, 8 | udvari. Az a hálószobájuk.~Csaba mindjárt ki is választotta
196 Harmad, 8 | házaspár nem rongál bútort. Csaba azonban mindjárt azon kezdte,
197 Harmad, 8 | Már másnap beköltözhettek.~Csaba lódult festőállványokért,
198 Harmad, 8 | is főz rosszul - mondta Csaba a rántott csirke után -,
199 Harmad, 8 | mosolygás nélkül, nyugodtan.~Csaba kétszer vett a csuszából,
200 Harmad, 8 | nézett oda, mert hát őt Csaba dolgai nem érdeklik. Hanem
201 Harmad, 8 | érdeklik. Hanem amikor estefelé Csaba elment hazulról, mindjárt
202 Harmad, 8 | hallatszana a műhelyből... Csaba hangja egyre erősödik. Meg
203 Harmad, 8 | néz a szoba ablaka felé.~Csaba hangja hallatszik tovább
204 Harmad, 8 | Egy-két mondat elmosódik. Csaba hangja válik megint érthetővé.~-
205 Harmad, 8 | legalább ötven márkát adj, Csaba. Borzalmasan restellem,
206 Harmad, 8 | nyílik a műhely ajtaja, és Csaba dugja be a fejét.~- Itt
207 Harmad, 8 | nyomott mellel várta, hogy Csaba kiszól, vagy kilép, és valami
208 Harmad, 8 | semmi bizalmaskodást.~Hát Csaba ki is lépett. A tavaszi,
209 Harmad, 8 | meg azért szorult el, hogy Csaba nem szól a játékáról semmit.
210 Harmad, 8 | sietne el az üstök mellett. Csaba azonban megáll.~- E, Jancsi!
211 Harmad, 8 | Csakott, ahol laktunk: hátul.~Csaba Idát kereste. Vélte, hogy
212 Harmad, 8 | Megyünk az öreghez - mondta Csaba.~Ida nem kérdezte, ki az
213 Harmad, 8 | kérdezte, ki az az öreg. Csaba csak a csendesebb mellékutcában
214 Harmad, 8 | Gassenhauernak? Hogy azonban Csaba hallgatott, ő is csak magában
215 Harmad, 8 | magában hagyta a kérdést.~Csaba egy lakatosműhely mellett
216 Harmad, 8 | Halászy úrhoz megyünk - mondta Csaba a kapunyitó leánykának.~-
217 Harmad, 8 | netán unja - szólt vissza Csaba -, lent is sétálgathat addig.~-
218 Harmad, 8 | Vágó Palit. Aztán hát, hogy Csaba hol élt, miket alkotott,
219 Harmad, 8 | alkotott, mióta nem látta. Csaba elmondta: mesze utazgatott,
220 Harmad, 8 | vagyok. Én már meg is haltam, Csaba. Csak épp hogy egy kis szusz
221 Harmad, 8 | szemedben életerő csillog.~És Csaba már pengette és stimmolóra
222 Harmad, 8 | nyiladozó szemmel fülelt. Csaba hegedül? Egy szóval se említette
223 Harmad, 8 | nyünyükölt-nyányákolt. Közben Csaba azt kérdezte az öregtől,
224 Harmad, 8 | márka.~- Míg élek, elég.~Csaba megzünükölte a hegedűt,
225 Harmad, 8 | festettél, míg távol jártál?~Csaba elmondta, hogy a szobrászságra
226 Harmad, 8 | lámpásomban már nincs olaj, Csaba... A végsőket pislogja...~-
227 Harmad, 8 | utolsó sugaraival, mikor Csaba kilépett.~- Bocsánat - mentegetőzött -,
228 Harmad, 8 | gratulálok.~Ida megérezte, hogy Csaba a várakoztatása unalmának
229 Harmad, 8 | csak fejeket - folytatta Csaba, az utca másik felére áttérítve
230 Harmad, 8 | zörömbölése szakította meg Csaba szavát. Vagy hogy Ida szótlanságára
231 Harmad, 9 | levegőt. Megállt.~Vajon Csaba nem torpan-e meg a hirtelenjében
232 Harmad, 9 | való mindenképpen. És hát Csaba is nem elhurcolta-e őt csak
233 Harmad, 9 | harisnya mellett. És hát Csaba hogyan beszélgetett hozzá
234 Harmad, 9 | és térdig meztelen lábbal Csaba díványán, és unatkozó arccal
235 Harmad, 9 | rázkódott belé.~Pedig hát Csaba kereste, míg tanáréknál
236 Harmad, 9 | Hideg van itt, Herr Maler.~Csaba kiszólt Katinak a konyhára,
237 Harmad, 9 | meg a vacsoraasztalnál.~Csaba még csak Katit sem kérdezte,
238 Harmad, 10| nem bírt ránézni Csabára.~Csaba meg sem kérdezte, mi baja.
239 Harmad, 10| hazulról. Majd később. - Csaba nem kérdezte: mik azok a
240 Harmad, 10| Szinte örült olyankor, hogy Csaba nem szólítja soha zongorához.~
241 Harmad, 10| vázlatkönyvei sem érdekelték.~Csaba abban az órában nem volt
242 Harmad, 10| megenyhült valamennyire Csaba iránt. A látogatásukat is
243 Harmad, 10| s örvendezve kiáltott:~- Csaba bácsi! Isten hozta nálunk!~-
244 Harmad, 10| se tudtam - mentegetőzött Csaba -, mi Imrével csak a Luitpoldban
245 Harmad, 10| zongoráztak, danoltak is. Néha Csaba is bekukkantott hozzájuk
246 Harmad, 10| elálmélkodásukban.~Egyszer csak Csaba ajtaja is megnyílik. Bedugja
247 Harmad, 10| tapsoltak az asszonyok.~Csaba még mindig ott állt, s bámult
248 Harmad, 10| hallanak.~Kis idő múlván Csaba is belépett a hegedűjével.
249 Harmad, 10| ezüstpapiros bolti virág.~Csaba még otthon volt, de csak
250 Harmad, 10| fogadta ugró örömmel Csaba az öregurat - no, hálistennek!
251 Harmad, 10| feleségemnek? - álmélkodott Csaba -, hogyhogy?~- Hát nem tudsz
252 Harmad, 10| szobámat is összerendezte. Te Csaba, téged igen szeret a jó
253 Harmad, 10| párodul. De hát hol van?~Csaba csak nézett, mint az iglói
254 Harmad, 10| mindennap, mindennap... Nem, Csaba, hát ezt nem fogadhatom
255 Harmad, 10| szivar elaludt a kezében.~Csaba várakozó szemmel hallgatott:
256 Harmad, 10| Köszönöm - rebegte Csaba -, értem.~- Itt ez a másik
257 Harmad, 10| Csabám, pecsétnyomó-stílus.~Csaba elszontyolodottan hallgatott,
258 Harmad, 10| nehogy te is ezt érezd, Csaba. Te nem vagy nyomorék, csak
259 Harmad, 10| szivart a hamu-kagylóba.~Csaba kapta a kalapját és felöltőjét.
260 Harmad, 10| Te még keresed magadat, Csaba - folytatta lent is az öreg -,
261 Harmad, 10| kipirosodott arccal -, óriás újság!~Csaba elmosolyodott.~- Pista képet
262 Harmad, 10| hallgatva lépkedtek, és Csaba elgondolkodva.~Aztán megragadta
263 Harmad, 10| s megállt, megragadta Csaba kabátjának a felső gombját,
264 Harmad, 10| lekoppantotta a botját.~Csaba úgy érezte magát, mint Saul,
265 Harmad, 11| temetés után való ebéden Csaba megszólalt:~- Szíves engedelmével:
266 Harmad, 11| gondolnám. De kinek öltözzek?~Csaba kissé megpillogta a kérdést.
267 Harmad, 11| mosolygás játszott át az ajkán.~Csaba a beszélgetés folyamán féloldalt
268 Harmad, 11| érezzem a jövendőmet.~Erre már Csaba pislogott. Megszívta a szivarját,
269 Harmad, 11| csókoltatják meg.~S ezt Csaba olyan hangon mondta, mintha
270 Harmad, 11| legszimplább ruhánkban megyünk.~Csaba nem ellenezte a korábbi
271 Harmad, 11| nevetésre fakadtak. Maga Csaba is elmosolyodott:~- No,
272 Harmad, 11| felejted el - vigasztalta Csaba.~S hogy akkor oldalt pillantott,
273 Harmad, 11| bágyadozva.~Ida várta, hogy Csaba őmelléje csatlakozik, de
274 Harmad, 11| őmelléje csatlakozik, de Csaba a fiúcskát vezette az anyja
275 Harmad, 11| királyfiak is ezen kezdik.~Csaba különben mind a délután
276 Harmad, 11| Táncoljon! - biztatta Csaba mindjárt vidáman - forgasd
277 Harmad, 11| vigyázatlanul fordul.~Csak Csaba nem táncolt meg Kender meg
278 Harmad, 11| De hát nem megmondta-e Csaba az úton is, a minap is,
279 Harmad, 11| kutyáját az ölében viszi. Ida Csaba mellett szedegeti szaporán
280 Harmad, 11| hallgatott. Ámbátor hát Csaba is hallgatott. Olyan volt,
281 Harmad, 11| Ida szárazba öltözködött. Csaba csak épp hogy megtöröltette
282 Harmad, 11| hogy paraszti sorból való. Csaba még bővebben ismertetné
283 Harmad, 11| szinte nyugtalankodott, hogy Csaba szólal meg.~Hát Csaba meg
284 Harmad, 11| hogy Csaba szólal meg.~Hát Csaba meg is szólalt. Alighogy
285 Harmad, 11| szoborrá.~- Mit cselekedtem?~Csaba vállat vont:~- Még ő kérdi:
286 Harmad, 11| hogy nem hitt a hallásának.~Csaba rá se nézett.~- Korrekte
287 Harmad, 11| csillantak elő a szeméből.~Csaba szinte tüzet fújt az orrából,
288 Harmad, 11| le az első könnycseppek.~Csaba rátekintett, s fölkelt:~-
289 Harmad, 12| 12~Csaba másnap kedvetlenül ébredt.
290 Harmad, 12| Vegyen, amit jónak lát.~Csaba fölkelt:~- De kérem, csak
291 Harmad, 12| Kati. Csukja be az ajtót.~Csaba nem szólhatott többet. Ott
292 Harmad, 12| a szemét. Visszavonult. Csaba utána lépett.~- Kérem, kisasszony.~
293 Harmad, 12| udvariaskodott elmosolyodva is Csaba -, kissé ideges voltam tegnap.
294 Harmad, 12| bókolt utána, és mikorra Csaba megint szólhatott volna,
295 Harmad, 12| Munkátlanul ácsorgott ottan, és Csaba a húsvéti képének egyik
296 Harmad, 12| Csabára az ajtóban, mikor Csaba visszatért a műhelyébe.~
297 Harmad, 12| visszatért a műhelyébe.~Csaba a zsebébe nyúlt, s két márkát
298 Harmad, 12| már a dorgálás megszűnt. Csaba csak olyan nőket ismert,
299 Harmad, 12| hetek óta így sötétlett Csaba lelkén.~- Mennyi ötletem
300 Harmad, 12| még nem volt idekint.~Csaba gondolkodott. Annyira gondolkodott,
301 Harmad, 12| mikor a Denevért magyarázta Csaba, akkor szólalt meg:~- De
302 Harmad, 12| is egyben, hogy kimegy.~Csaba azonban felkapta a levelet,
303 Harmad, 12| Azokban a napokban aztán Csaba gyakorta kimaradozott. Volt
304 Harmad, 12| vázlatokból láthatta, hogy Csaba a környéken dolgozgat: erdei
305 Harmad, 12| barnábbra vonta volna meg Csaba. Várta, hogy a ruhája is
306 Harmad, 12| néhány színes folt maradt. Csaba mindjárt rámába is nyírta,
307 Harmad, 12| megint kinaposodott az idő. Csaba lódult, néha már hajnalban.~
308 Harmad, 12| kellene kinyújtania, és Csaba éppúgy porolná a zsebkendőjével
309 Harmad, 12| hazatért.~Várt kissé, hogy Csaba szól, de hogy Csaba is várakozón
310 Harmad, 12| hogy Csaba szól, de hogy Csaba is várakozón nézett reá,
311 Harmad, 12| éreztem, hogy ezt megajánljam.~Csaba a fejét rázta.~- Nyugodjék
312 Harmad, 12| végre -, azt a szőke nőt...~Csaba szeme elborult:~- Nem, azt
313 Harmad, 12| rebegte egykedvű színnel. Csaba szeme elnedvesült.~- Kedves-e?~
314 Harmad, 12| csak úgy, emlékezetből? - Csaba vállat vont:~- Nincs benne
315 Harmad, 12| ismert az apjára a rajzban. Csaba aztán kiszakította a lapot,
316 Harmad, 12| volt neki az apja képe.~Csaba csak nézett reá.~- Önt is
317 Harmad, 12| hogy hordja el a terítéket.~Csaba is fölkelt. Sóhajtott.~-
318 Harmad, 12| Voltaképp attól ijedt meg, hogy Csaba órákon át nézegetne reá.
319 Harmad, 12| lehetett a feketéje, mert Csaba csak éppen összevonta a
320 Harmad, 12| abban az órában válaszolt.~Csaba sóhajtott, s betért a műhelyébe.~
321 Harmad, 12| mi az az év végére? Mikor Csaba azt mondta: Év végére csak
322 Harmad, 12| azzal a falusi findzsával.~Csaba is csak tűnődött a műhelyében.
323 Harmad, 12| dolgozott valamin. Hogy Csaba benyitott, gyors mozdulattal
324 Harmad, 12| munkáját az asztal fiókjába.~Csaba javaslatára habozva nézett
325 Harmad, 12| sok kedves kép, amellyel Csaba meg-megtér egy-egy délutánjáról...
326 Harmad, 12| akkor nem érez idegennek.~Csaba éppoly nyílt-komolyan felelt:~-
327 Harmad, 12| ajkán mosolygás futott át.~Csaba kis idő múlván megint benyitott.
328 Harmad, 12| Semmi válasz, semmi lépés.~Csaba a varró-asztalhoz sietett,
329 Harmad, 12| gyapjúplédet.~Leheveredett olykor Csaba mögött, mindig bal felől,
330 Harmad, 12| odaláthasson. Olvasgatott. Vagy ha Csaba gyermeket festett, vagy
331 Harmad, 12| tartsa, kedves, ahogy előbb.~Csaba sohase kezdett Idával társalgást,
332 Harmad, 12| ha Ida azt érezte, hogy Csaba többet cseveg már, mint
333 Harmad, 12| nézett reá vagy másfelé. És Csaba azonnal elhallgatott.~Egyszer
334 Harmad, 12| Ida fél könyéken hevert Csaba mögött, s az Illustrierte
335 Harmad, 12| Néha regényt vitt magával.~Csaba oldalt tekintett, s a szeme
336 Harmad, 12| hogy Ida szólt Csabának, Csaba néha oly bús arccal ült
337 Harmad, 12| háromszor is végigszemlélte. Csaba készséggel magyarázta neki
338 Harmad, 12| tengeren: levélben találkoznak. Csaba nem írogat levelet, nem
339 Harmad, 12| szereti. De ha nem szereti is, Csaba mégiscsak olyan férfi, aki
340 Harmad, 12| egymástól soha. Pedig hát Csaba megmondta volna:~- Azon
341 Harmad, 12| szeles és borultas volt. Csaba hiába tekingetett jobbra
342 Harmad, 12| kertje alatt állott meg Csaba.~Ida felnézett, hogy ugyan
343 Harmad, 12| fehér galambraj szállong.~Csaba kérdően nézett Idára:~-
344 Harmad, 12| Szájacskáján szivárog a vér.~Csaba nézi szinte megkövülten.~
345 Harmad, 12| megszólal: - Angyal-tragédia.~Csaba arca olyan bámulattal fordul
346 Harmad, 12| még mindig nem érti, hogy Csaba mért nézett olyan különösen
347 Harmad, 12| mikor magukra maradnak, Csaba megszólal, mint aki bortól
348 Harmad, 12| bizalmasságon, ha már neki köszöni Csaba az örömét.~- Hogyhogy? -
349 Harmad, 13| 13~Csaba mindjárt másnap reggel vászonra
350 Harmad, 13| ajtón. Egyszer oda is állt Csaba mögé. Nézte: micsoda gyors
351 Harmad, 13| micsoda gyors kézzel vonkodja Csaba a hársszenet; hogyan csapkodja
352 Harmad, 13| a malom udvarán - mondta Csaba még mindig izgalomban. -
353 Harmad, 13| magyar malomnak az udvarán.~Csaba rábámult, csak úgy borzolódott
354 Harmad, 13| folytatta maga elé tűnődve Csaba - mennyire más értékű képe
355 Harmad, 13| hideg fellegében tanyázott. Csaba nem kereste az okát. Máskor
356 Harmad, 13| zajával és szagával együtt. Csaba nem is csodálta: a finomabb
357 Harmad, 13| a haja is elzilálódjon.~Csaba le-levakarta, meg újrafestette,
358 Harmad, 14| jártak már vagy kétszer, de Csaba le se ültette őket:~- Sajnálom:
359 Harmad, 14| szekrénybe. Vélte, hogy Csaba a melegebbik, szürke gyapjúkabátjában
360 Harmad, 14| nem történt azelőtt, hogy Csaba otthon feledte volna, s
361 Harmad, 14| csodálkozott. Azokban a hetekben Csaba egyre a kórházakat és szanatóriumokat
362 Harmad, 14| sóhajtott szinte könnyes szemmel Csaba -, nincs énnekem szerencsém.
363 Harmad, 14| a szekrényről. De hátha Csaba többet költ, mint amennyi
364 Harmad, 14| A papirosokon többnyire Csaba írása meredezett. Olyanok
365 Harmad, 14| nem látja véletlenül, hogy Csaba távozik. Bevezette akkor
366 Harmad, 14| összecsap Achillesszel. Csaba nem látta a képet készen,
367 Harmad, 14| borzalmakról újságokban. És Csaba valóban nem olyan férfi,
368 Harmad, 14| özvegye, árvája siratja. Ha Csaba hal meg... és ő marad özvegyen...~
369 Harmad, 14| borzasztó!~De hát ki őneki Csaba? Hogy úgy elborzad csak
370 Harmad, 14| az ő beleegyezésével se Csaba nem halhat meg, se Mikey!~
371 Harmad, 14| írok neki. Adalbert útja 7.~Csaba már otthon ült. De épp az
372 Harmad, 14| kigyúlt a villamos csillár. Csaba az íróasztal fölött is megnyitotta
373 Harmad, 14| tanácskoznak.~- Csak nem mondta el Csaba?~- Nem. Csaba azt véli,
374 Harmad, 14| mondta el Csaba?~- Nem. Csaba azt véli, hogy nem tudok
375 Harmad, 14| meg, nagyságos asszonyom: Csaba holnap éppoly bőrrel ebédel
376 Harmad, 14| mint ahogy ma ebédelt.~- Csaba nem így érzi. Megírta a
377 Harmad, 14| eloszlik az az aggodalom, hogy Csaba előre megtudja a szándékomat.
378 Harmad, 14| válik özveggyé, de legalább Csaba is megmarad. Hiszen alig
379 Harmad, 14| aggodalmai is.~Hallotta, mikor Csaba hazaérkezett - tán tíz óra
380 Harmad, 14| lekaszálták a sarjút. De hát éppen Csaba mondhatta a segédeinek,
381 Harmad, 14| az ő malma.~Fülelt, hogy Csaba mozog-e még. Aztán fölkelt.~
382 Harmad, 14| pisztoly megtöltésén dolgozott.~Csaba levetette a köpönyegét,
383 Harmad, 14| kérdezné talán éppen Csaba. S valóban, hát mi jogon?
384 Harmad, 14| Ő maga se hinné, nemhogy Csaba.~S mire jutna vele? Két
385 Harmad, 14| tüzet egy harmadik barom.~Csaba eldobta a pisztolyát.~-
386 Harmad, 14| emlékül.~S neki a pisztolyát Csaba köpönyegének: durr! Nevettek
387 Harmad, 14| Borbereky - vár a früstök.~Csaba maga is mosolyogja, hogy
388 Harmad, 14| kiáltozott is:~- Hilfe! Hilfe!~Csaba azt vélte, hogy valami gonosz
389 Harmad, 14| terjedezett. A feje elnyaklott Csaba karján. Haja tekercse lehullt.
390 Harmad, 14| is kékes, finom árnyék.~Csaba szinte kővé dermedten bámult
391 Harmad, 14| orvos urak! - ordított végre Csaba németül -, dologra!~A két
392 Harmad, 14| Akárcsak az ő arcát látnám.~Csaba azonban egyre orvost kiabált.~-
393 Harmad, 14| Mikorra a házhoz értek, Csaba már maga letett minden reményről.~-
394 Harmad, 14| orvosnak a címét kérték.~Csaba kiszakított egy tiszta levelet
395 Harmad, 14| ládikával. Ugrott a bérkocsiba.~Csaba hajtott vissza is lódöglesztőn.~
396 Harmad, 14| lábra is állt. Meg is indult Csaba karján fel a malomba.~-
397 Harmad, 14| kábulást érzek - felelte Csaba kérdezősködéseire.~Örömmel
398 Harmad, 14| kutyateremtette! - kapott a homlokához Csaba - erről meg is feledkeztem!~
399 Harmad, 15| Hogy mit gondol most már Csaba őróla? Hogyan magyarázza
400 Harmad, 15| lappangott ott a méhesben?~S hogy Csaba semmiféle diadalmas gondolatokkal
401 Harmad, 15| és ingét a melléről. És Csaba a karjaiban tartotta. Brr!
402 Harmad, 15| főtt a képe, ha rágondolt.~Csaba meg épp ellenkezőleg mély
403 Harmad, 15| ugyan semmi pénzért - mondta Csaba -, mert ez csak része annak
404 Harmad, 15| köti magát az én nevemhez!~Csaba persze mindjárt beleegyezett.
405 Harmad, 15| olvasta le a tízezer márkát Csaba asztalára.~- Hát ezeknek
406 Harmad, 15| elkaparintják a képeket.~Csaba vállát vonva tűnődött maga
407 Harmad, 15| Egyenkint? - kérdezte Csaba szintén egykedvű színnel.~-
408 Harmad, 15| falról.~- Szignálja, kérem.~Csaba készséggel fogott egy tubus
409 Harmad, 15| ott a falhoz támasztva?~Csaba mutatja a húsvéti kép vázlatát.
410 Harmad, 15| rázza reá.~- Hát az a másik?~Csaba röstelkedve fordítja elő
411 Harmad, 15| ugye?~- Az - hagyja rá Csaba -, indiai.~- Nálunk Verescsagin
412 Harmad, 15| mondja magát gúnyolva Csaba.~- Mi az ára?~- Még nem
413 Harmad, 15| hatra. Fizetett végre hetet. Csaba odaadta volna ingyen is,
414 Harmad, 15| Mikor az orosz elment, Csaba csak bámult a halom bankóra
415 Harmad, 15| boldogságtól, hogy szinte fájt.~~Csaba másnap a feketekávé után
416 Harmad, 15| nézte.~- Pedig - kezdte Csaba - már nem várhatok tovább,
417 Harmad, 15| ahogy szokott, valahányszor Csaba egy-két mondatnál hosszabb
418 Harmad, 15| helyzetében nem nézegethetett Csaba a szemébe.~- Hát, kérem,
419 Harmad, 15| ama nap óta! Én nem Balogh Csaba úrért szenvedtem, ha szenvedtem.
420 Harmad, 15| egymásnak a neve napját. ~Csaba a fejét rázta.~- Bocsásson
421 Harmad, 15| takarta az arcát. Fölkelt. Csaba kérőn nyújtotta a kezét.~-
422 Harmad, 15| Úgy érzem - folytatta Csaba, s a hangja meleg volt -,
423 Harmad, 15| mindig ott ült a székén. Csaba bizonyára valami ékszert
424 Harmad, 15| senki nem vett ékszert, csak Csaba. És Csaba a maga pénzéből
425 Harmad, 15| ékszert, csak Csaba. És Csaba a maga pénzéből vette. És
426 Harmad, 15| maga pénzéből vette. És Csaba őt mondta jónak és nemesnek,
427 Harmad, 15| Ha nem a férje volna az a Csaba, hogyan borulna most nyakába,
428 Harmad, 15| könnyével! Ha nem a férje volna Csaba, senkihez máshoz nem menne
429 Harmad, 15| máshoz nem menne feleségül!~~Csaba csak este, vacsorára tért
430 Harmad, 15| meg a kérését azután, hogy Csaba is fizetett áldomást a Luitpoldban:
431 Harmad, 15| ügyeket beszéltek meg, míg Csaba a vacsora után való szivarját
432 Harmad, 15| kis idő múlván lefeküdt. Csaba meg elment a Luitpoldba.
433 Harmad, 15| szokott csendben vacsoráztak. Csaba, mint mindig, gondolatokba
434 Harmad, 15| halkan szólogatva Katinak. Csaba előtt egy pohár sör. Az
435 Harmad, 15| mellékén egy palack víz. Csaba akármennyire el is volt
436 Harmad, 15| aztán a szivarig jutottak, Csaba oldalt fordult a székén,
437 Harmad, 15| Köszönöm.~Várta, hogy Csaba mond még valamit. Aztán
438 Harmad, 15| miért vett ön el engem?~Csaba az orrán fújta ki a füstöt,
439 Harmad, 16| 16~Csaba a következő napokban alig
440 Harmad, 16| ebédre? Ha szabad tudnom. ~Csaba vállat vont.~- Sehova.~-
441 Harmad, 16| takarítás! - idegeskedett Csaba - én itt ebben a rendetlenségben
442 Harmad, 16| beszerezniük. De hát az a fő, hogy Csaba dolgozhasson.~Ida megint
443 Harmad, 16| rajta volt Ida kezén. De Csaba is elment néha velük, mikor
444 Harmad, 16| is az ő kezéről festette Csaba otthon. Az egyik kéznek
445 Harmad, 16| távolban, a kaszáló mögött.~Csaba egy vasárnap a barátait
446 Harmad, 16| nagy művészek között terem.~Csaba azonban borongva állt a
447 Harmad, 16| is a kalapjukat lógatva, Csaba megszólalt:~- Maradjatok
448 Harmad, 16| Még! - zaklatta őket Csaba - mondjatok még valamit,
449 Harmad, 16| és művészet. Én mondom.~Csaba ránézett:~- S kérsz ötven
450 Harmad, 16| Csodálkozott az ebéd folyamán, hogy Csaba még a szokottnál is komolyabb.~-
451 Harmad, 16| bírálja-e az aranyserleget!~Csaba szomorkásan mosolygott.~-
452 Harmad, 16| momentumot ábrázolja a kép.~Csaba hanyatt dőlve bámult Idára.
453 Harmad, 16| kézcsóktól nem szabadulhatott.~~Csaba hát dolgozott tovább.~Ő
454 Harmad, 16| jobban meg is veszik. És hát Csaba megint új képen dolgozik,
455 Harmad, 16| vázlatkönyvek nem eladók - mondta Csaba -, hiszen sok képötletem
456 Harmad, 16| kedvetlen szemmel Ida. - Csaba az első percben csak nézett,
457 Harmad, 16| Délben odatette a kulcsot Csaba tányérja mellé, s megszólalt.~-
458 Harmad, 16| gombját is megpróbáltam.~Csaba elmosolyodott.~- Megnézte
459 Harmad, 16| számadásra az évünk végén. ~Csaba elkomolyodott:~- Nem vagyok
460 Harmad, 16| Ida becsülő szemmel nézett Csaba arcára.~- Szép nyilatkozat.~-
461 Harmad, 16| gondolja, hogy elfogadom öntől?~Csaba vállat vont.~- Leszámíthatja,
462 Harmad, 16| nekiült, és számolt, számolt.~Csaba mosolyogva nézte: hogyan
463 Harmad, 16| majd vacsora végén odatolja Csaba elé.~- Hát jó lesz útiköltségre -
464 Harmad, 16| útiköltségre - nyugodott meg Csaba. - Talán ott is maradunk
465 Harmad, 16| mit vélne, ha maradnék?~Csaba meghőkölt.~- Semmit. Hát
466 Harmad, 16| szempilláján könny csillant meg.~Csaba megrendült.~- De hát kérem...
467 Harmad, 16| elfordult. A szobájába indult.~Csaba utána szökkent. Fölcsavarta
468 Harmad, 16| fölkelt, megtörölte a szemét. Csaba visszatért az asztalhoz.
469 Harmad, 16| kezét a szemére takarta.~Csaba hozzásietett.~- De ha én
470 Harmad, 16| én mondom azt - folytatta Csaba -, hogy akármilyen idegenül
471 Harmad, 16| a kezét.~Ida nyújtotta. Csaba csókolta. S visszaültek
472 Harmad, 16| keserve orkánjában is, hogy Csaba azért költözik Pestre, és
473 Harmad, 16| látszott. Azon a napon, amelyen Csaba először említette, hogy
474 Harmad, 16| Mert a birtokot kivette Csaba a kezéből, s vissza, a húga
475 Harmad, 17| legtávolabbi sarkába ültek volna. Csaba újságot olvasott, de Ida
476 Harmad, 17| karácsonykor könyörgött rá Csaba. Beszélgettek, mint két
477 Harmad, 17| ismerős.~Pestre érkezve, Csaba megkérdezte Idát, hogy nem
478 Harmad, 17| napi programot - mondta Csaba az ebédnél. - Maga bizonyosan
479 Harmad, 17| programot.~Este találkoztak. Csaba örömmel újságolta, hogy
480 Harmad, 17| hogy milyen lakást bérelhet Csaba. Arra az egy-két hónapra
481 Harmad, 17| bélyegen.~Bécsben, az állomáson Csaba telegramot adott fel. Nem
482 Harmad, 17| kinek. S ő nem kérdezte.~Csaba Pesten az első ebédjük után
483 Harmad, 17| ültek a vacsora-asztalnál, Csaba fekete kabátján női hajszálat
484 Harmad, 17| hajszálat: beleesik a levesébe.~Csaba csodálkozva vette, és ejtette
485 Harmad, 17| a télin.~A lakáskeresést Csaba azonban nem Pesten kezdte,
486 Harmad, 17| utcán.~- Májusig jó - mondta Csaba.~Hogy májustól kezdve hol
487 Harmad, 17| hogy Pesten a műterem, és Csaba Budán bérel lakást, de nem
488 Harmad, 17| de nem kérdezett semmit: Csaba tudja, hogy mért így, s
489 Harmad, 17| nem másképpen.~A bútorokat Csaba a maga költségén vette,
490 Harmad, 17| képet, Jolánnak a képét, Csaba megint csak az íróasztal
491 Harmad, 17| ágynemű megvásárlását bízta Csaba Idára.~- Ha olyan szíves
492 Harmad, 17| biccegetett. Már dél volt akkor.~Csaba otthon ült. Újságot olvasott.
493 Harmad, 18| 18~Csaba régi komorsága teljesen
494 Harmad, 18| gyászfátyolt nem visel.~Csaba arra vélekedett, hogy talán
495 Harmad, 18| arca erre se változott. Csaba esténként eleinte gyakorta
496 Harmad, 18| is mindig szótlanul ült Csaba mellett. Víg játékokra is
497 Harmad, 18| de soha nem kacagott.~Hát Csaba aztán egyre ritkábban vitte.
498 Harmad, 18| A télikabátját ugyanis Csaba felakasztotta este az előszobában,
499 Harmad, 18| a ruhán, Ida tudta, hogy Csaba férfitársaságban mulatott.
500 Harmad, 18| mellett. Délben is, míg Csaba ebéd után az újságot olvasta,
1-500 | 501-557 |