Part,  Chapter

 1   0,  Inc  |       Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket
 2   0,  Inc  |      könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom.
 3 Masod,  3  |  szörnyűséget is hallja tőlük olykor:~- Jaj: bolha van bennem.~
 4 Masod,  3  |     egyikkel, hol másikkal. S olykor más női klastromokba is,
 5 Masod,  6  |   valami kísértet hideget fúj olykor a nyakába, valami jó szellem
 6 Masod,  6  |   testvér is hallgatott, csak olykor vette elő nagy fehér zsebkendőjét,
 7 Masod,  6  |   velem...~Mindezt könnyezve, olykor szomorún el is mosolyodva
 8 Masod,  6  |   élhetnék!...~Ida borzongva, olykor elirtózva hallgatta a szerencsétlen
 9 Masod,  7  |     fordult: csak nézte-nézte olykor a könyvnek azt az egy lapját,
10 Harmad,  8 |      az én zsebemnek is, hogy olykor annyi pénzt hordozzon, amennyivel
11 Harmad,  11|     indulót vert a gitáron, s olykor víg basszushangon bummogott
12 Harmad,  12|    nem volna-e rá kedve, hogy olykor kijöjjön velem? Hiszen Millneréknél
13 Harmad,  12|  vagyunk. De hát nem látunk-e olykor merőben idegeneket is, hogy
14 Harmad,  12|    gyapjúplédet.~Leheveredett olykor Csaba mögött, mindig bal
15 Harmad,  14|       üldögéltek, sétáltak is olykor a hajófedélen: a hálókabinjuk
16 Harmad,  18| dobozka. Neki is kedveskedett olykor affélével Csaba. Pesten