1-500 | 501-537
Part, Chapter
1 Eslo, 1 | szerkesztőségben. Én is hát, nézd: már csak egy szigorlatom volna
2 Eslo, 1 | hátra. Nyolc éve mondogatom: már csak egy szigorlat... De
3 Eslo, 1 | születtem. Hát én meg, most már második esztendeje, hogy
4 Eslo, 1 | indult ő. Mikor azonban már festő lehetett volna, megfordult
5 Eslo, 1 | formált az ideje szabadjában, már hát hogy se műterem bérlésére
6 Eslo, 1 | megváltásával, ha maga az apa már akkor nem élne.~Erről sokszor
7 Eslo, 1 | Erről sokszor beszélgettek már kicsi korukban is.~A két
8 Eslo, 1 | léphetett be a házba. Jolánra már gyermekkorában ki volt mondva,
9 Eslo, 1 | az öregnek a lelke.~Csaba már akkor festegetett. Voltaképpen
10 Eslo, 1 | festegetett. Voltaképpen már gyerekkorában is rajzolgatott
11 Eslo, 1 | tudott róla. Az apjuk szeme már meghomályosodott akkor:
12 Eslo, 1 | szívét Jenőnek...~És akkor már könnybe borult a szeme.~-
13 Eslo, 1 | választod, nem nekem.~Jolán már akkor húszéves volt, afféle
14 Eslo, 1 | csak hazafelé is. Akkor már nem gondolt többé vásznakra:
15 Eslo, 1 | mellben mozdít.~Mi van bennük?~Már Pestre érkezett, mikor megtalálta
16 Eslo, 1 | választott férjet. Egy óra múlván már tudta, hogy kártyás a fráter,
17 Eslo, 1 | is annyira szobrász volt már minden gondolatában, hogy
18 Eslo, 1 | hozzá, de elvenni belőle már csak abban a percben. Csaba
19 Eslo, 1 | félrenyomja. De hát mikor jut már ő oda, hogy monumentális
20 Eslo, 1 | műveket alkothasson? Most már huszonhat éves. A kezében
21 Eslo, 1 | is. Jolánka, az idősebbik már kétéves, Jenő, a pólyás
22 Eslo, 1 | kétéves, Jenő, a pólyás már nyolchónapos.~Jolán lesütötte
23 Eslo, 1 | a padlóra pislogva -, de már ritkábban.~Csaba többet
24 Eslo, 1 | versenyfutónak kolonc a lábán... Ő már nem várhat!~- Csak tízezer
25 Eslo, 1 | második nap vesztett. Akkor már a vesztesége kötötte a kártyaasztalhoz.
26 Eslo, 2 | bélyegkereskedés annyira elterjedt már mind az öt világrészben,
27 Eslo, 2 | Mikorra kilépett a kapun, már úgy szorongott a melle,
28 Eslo, 2 | ne tekinthetne ő is bele már egyszer valami üzletbe ebben
29 Eslo, 2 | házasság maga is gödör, ebből már kivergődök én a magam erejéből
30 Eslo, 2 | mutatott a pultra.~A tiszt már akkor Csabát vizsgálta szemszögből.
31 Eslo, 2 | elvégezte, és föltekintett, már három komoly fiatalember
32 Eslo, 2 | szembeköpöm magamat! - A Körúton már arra gondolt, hogy visszafordul,
33 Eslo, 2 | fölhágott rá.~Harmadnapra már nem is gondolt arra a furcsa
34 Eslo, 2 | kávésának is elmondta az ügyét. Már felét ígérte oda holtáig
35 Eslo, 2 | találhatsz!...~Csaba alig állt már a lábán a kálváriája járásától.~ ~
36 Eslo, 3 | kisasszonynak?~- A hibája? - és most már Ó Péter pillogott - a hibája?
37 Eslo, 3 | óhajtanám. A lányom, mondtam már, hogy semmit se tud az ügyről.~-
38 Masod, 1 | novella iránt.~Hát most már olvashatott volna novellát,
39 Masod, 1 | éves volt. A klastromban már csak úgy maradhatott volna,
40 Masod, 1 | volna be. Virágkorában meg már, hogy a felső osztályokba
41 Masod, 1 | éppen nem indul apácának a már virágzó leány.~Ida szinte
42 Masod, 1 | apácáktól, hogy miért: az anyja már nem él; nőrokonuk nincs
43 Masod, 1 | asszony látogatta meg Idát. Már akkor ötödikes volt, tizenöt
44 Masod, 1 | ügyesség nélkül is.~- Jaj, már meg se ismer a lelkem! Hogy
45 Masod, 1 | ugye emlékezik reám?~Ida már emlékezett. Elbeszélgettek
46 Masod, 1 | nemigen emlékezett. A házuk is már csak úgy képlett előtte,
47 Masod, 1 | találkozna Pistával...~Mikor már a felső osztályokba járt,
48 Masod, 1 | hogy Pista is megnőtt: most már szép fiatalember lehet.
49 Masod, 1 | volt a gondolata, később már bizonyosan.~- Mikor jöttek
50 Masod, 1 | Kárt okozott az üzletnek - már nem tudom. De hogy ott maradtak-e
51 Masod, 1 | Pestre. Találkoztam velük már hatszor is. Bizony nincs
52 Masod, 1 | kipirult. Előre mosolygott, és már előre rebegdélte.~- Ellácskám,
53 Masod, 1 | kellemetlenül érintette Idát. Hát már nem kisanyukám...~Nézett,
54 Masod, 1 | voltak, leginkább mamák, noha már öt óra felé járt az idő.~
55 Masod, 1 | szalmakalap. De a cipője már lábára illő, fűzős fekete.~
56 Masod, 1 | illő, fűzős fekete.~A leány már bizalmas ismerősként mosolygott
57 Masod, 1 | folytatta a szót: - Apám.~Ida már vélte is. Volt valami hasonlóság
58 Masod, 1 | szeretném iskoláztatni. Már két éve, hogy végezte az
59 Masod, 1 | Alt úr igen örült neki - már én csak Alt úrnak szólítottam -,
60 Masod, 1 | rigónak a nyakát! De hát már hiába! Alt úr engesztelhetetlen
61 Masod, 1 | fütyüli elejétől végig. Már kétszáz koronát ígért érte
62 Masod, 1 | csak egy nótát úgy rigósan.~Már akkor mind elmentek a szülők.
63 Masod, 1 | az iskolázás gondolatát már félretettük. Rigót vittem
64 Masod, 1 | hol a kezét nézegette. Már le voltak nyírva a körmei.~-
65 Masod, 2 | klastromban! - gondolta Ida, mikor már nyolcadikos volt.~Azon az
66 Masod, 2 | csak sóhajtott egyet-egyet.~Már vacsora közben is élénk
67 Masod, 2 | Idának a száma 29 volt. Mikor már a huszonharmadik dobozt
68 Masod, 2 | nyújtotta a számát.~Ida már bizonyosnak látta, hogy
69 Masod, 2 | hiányzik-e egy? Lehetett már, mert hogy egymás szentképét
70 Masod, 3 | kissé magasas, és a szeme már sugaras - távolacskán fekete,
71 Masod, 3 | Udvarlásokat is elfogadhat már ezentúl. De csak ahhoz megy
72 Masod, 3 | és komoly emberhez, aki már érett gondolkodású; fekete
73 Masod, 3 | legméltóbb a kezükre.~A tedeumon már ott ültek a szülők is. De
74 Masod, 3 | lettek volna az iskolának, már csak azért se lépett volna
75 Masod, 3 | Grófkisasszonyok közt is van, aki... Ma már a leány is csakúgy lehet
76 Masod, 3 | padjuk van.~Idának az ajka már remegett a fájdalomtól.~-
77 Masod, 3 | mint más leányok? Most már tizennyolc éves vagyok.
78 Masod, 3 | növendékruhában. Más leányok már ebben a korban asszonyok
79 Masod, 3 | életre, mint másnak. Vigyen már haza.~És a szeme tele volt
80 Masod, 3 | mentegetődzött -, kihoztalak volna már előbb is, de tudod, hogy
81 Masod, 3 | is alig töltötted itten, már próbálgattam mindenféle
82 Masod, 3 | tudta megtanulni soha. De te már gimnáziumot is végeztél,
83 Masod, 3 | mellé anyapótlót is.~De már nem változtathatott az ügyön.
84 Masod, 3 | maradhatott-e benn? - nem tudta. De már hogy ott ebédelhetett az
85 Masod, 3 | Csaknem mindenkiről tudta már Ida azt is, hogy mi a kedves
86 Masod, 3 | bennem.~Ki is járhatott már a városba is velük mindennaposan.
87 Masod, 3 | örömtől. Hát ki is járogatott már. Hol egyikkel, hol másikkal.
88 Masod, 3 | örömest.~Augusztus végén már levethette a növendékruhát
89 Masod, 3 | haját azonban felköthette már hátul különféle szimpla
90 Masod, 4 | csak hazajuthasson. Van-e már olyan asszony? Vagy várnia
91 Masod, 4 | Honnan tudja Ella, hogy őt már szombaton is meglátogathatja?
92 Masod, 4 | maga az?~- Én vagyok. De már nem Ella: Nóra a nevem.
93 Masod, 4 | jártam: eszembe jutott. Már mondok, megnézem: itt van-e
94 Masod, 4 | Ella olyan közönséges... Már a vicelányok is Ellák. Ugye
95 Masod, 4 | Színésznövendék vagyok. Már második éve. Színpadon is
96 Masod, 4 | bizonyosan szerelmese is van már. Mégis hát a színpad: az
97 Masod, 4 | férfiak is járnak ide.~S már elő is csillant tarsókájából
98 Masod, 4 | Nem, nem.~Nórának azonban már az ajkai közt fehérlett
99 Masod, 4 | leányok, mind, mind. Ez már velejár a művészettel.~A
100 Masod, 4 | szerep is van. Olyankor már előre figyelmeztetjük őket: -
101 Masod, 4 | Csakhogy biz az ritkán harangoz már.~- Majd harangoz, ha otthon
102 Masod, 5 | épp hogy nem ott lakunk már a ti házatokban, hanem mellette,
103 Masod, 5 | Magam zaklatom majd most már édesatyádat, hogy hozzon
104 Masod, 5 | levél.~Szinte toporzékolt már türelmetlenségében.~Iszen,
105 Masod, 5 | fizetni? Mindezt hallotta ő már az apácák beszélgetéseiből,
106 Masod, 5 | vagy vele utazna haza. S ha már egyszer otthon van, az anyja
107 Masod, 5 | bűnöst külön zárták, s másnap már nem volt az intézetben.~
108 Masod, 5 | ide rögtön.~A leány szeme már akkor tele volt könnyel.~-
109 Masod, 5 | Mészkuthy-leány végzett is már, mikorra visszatért, s a
110 Masod, 5 | hogy visszaadja a leánynak. Már kereste is, de aztán arra
111 Masod, 5 | néz az ajtóra. Az ajtón már nincs a kulcs.~Siet a refektóriumba.~
112 Masod, 5 | Ilona testvér.~A szobában már ott találta a főasszony
113 Masod, 5 | növendékeket a felső osztályokban már kisasszonyolják, ő meg most
114 Masod, 5 | kisasszonyolják, ő meg most már helyettes professzor is.~-
115 Masod, 5 | azért valójában csak apáca.~Már akkor nem nézett az apácákra
116 Masod, 6 | szálltak ki a vonatból. A nap már csak a háztetőket világította
117 Masod, 6 | menjünk? - kérdezte - most már maga vezessen, Ida.~- Talán
118 Masod, 6 | Bogár úrra.~Erre a szóra már megnyílt az oldalsó üvegajtó,
119 Masod, 6 | Mert bizony elfelejtettem már itt a járást. Itt lakik
120 Masod, 6 | elmosolyodott.~- Köszönöm, most már tudom. Kérem, ha szíveskedne...
121 Masod, 6 | hogy ő csak Ida után.~Akkor már előjött egy főkötős, tógás
122 Masod, 6 | való szerdán. Nem is tudom már, mi nap volt akkor Szent
123 Masod, 6 | állomásra.~A bérkocsi azonban már nem volt ott. Másikat hozatni
124 Masod, 6 | lépett beljebb a lakásba. Ott már tudta a járást. Első szoba
125 Masod, 6 | szinte fájt nekik. Hát most már szabad. Kedvvel szemlélte
126 Masod, 6 | vendégszoba ajtaja nyitva volt. A már ismeretes mosdó-parfümök
127 Masod, 6 | A harmadik vendégszoba már nem érdekelte!~~Délután
128 Masod, 6 | hogy amaz meg talán beles. Már nyílt az ajka, hogy megkérdezze
129 Masod, 6 | festi, mint amilyen. Látott már festett hajat Pesten - Paula
130 Masod, 6 | tettem. Különben is untam már a raboskodást.~Ella vizsgálódó
131 Masod, 6 | csevegett: elmondta, hogy most már a második évi folyamot hallgatja
132 Masod, 6 | örülök, hogy Idával találom. Már összebarátkoztak?~- Még
133 Masod, 6 | cigarettázhatsz. Az úri nők ma már csakúgy cigarettáznak, mint
134 Masod, 6 | kapok melléd...~- Nem kell már énmellém...~- Nem kell?
135 Masod, 6 | sarkába.~- Nem tudom most már, hogy lesz, mint lesz. Mindig
136 Masod, 6 | fiú... (Legyintett.) Most már hát ne is beszéljünk róla.
137 Masod, 6 | biliárdgolyónak, hogy guruldozhat most már, amerre akar! Mintha a tiszta
138 Masod, 6 | szülővárosa. És hogy ő most már szabad, és szabad ezután
139 Masod, 6 | magyarok asszonya...~Járt már ott gyermekkorában, de csak
140 Masod, 6 | idegen volt neki. A mise már az evangéliumnál járt. Beült
141 Masod, 6 | imádkozik az a leány. És hogyha már a sapkája hódprém, mért
142 Masod, 6 | lakat alatt volt eddig. Most már az ő kezébe került a kulcs:
143 Masod, 6 | úrias öltözetű. Az egyik már hervadt és beteges arcú,
144 Masod, 6 | csüggedjen, Ida. Reggelizett már? Jöjjön ide a cukrászboltba:
145 Masod, 6 | feléről visszatekintettek. Már akkor az elefánt a kövezeten
146 Masod, 6 | támogatnia a tanulásban. Már odahurcolkodott, mikor
147 Masod, 6 | De én meg nyitottam ám már az ablakot...~És szomorúan,
148 Masod, 6 | hát be. Apácával is járt már könyvesboltban. Vett egynehány
149 Masod, 6 | leány nem felelt. Az ablak már tiszta volt. Egyenkint csukdosta
150 Masod, 6 | ennek a leánynak is szóltam már, de... Bolond ez vagy siket?~-
151 Masod, 6 | még a szappanját is, pedig már vékonyka maradék volt, mint
152 Masod, 6 | Hívatok orvost.~- Nem, nem, már elmúlt.~- Hát gyere, csókolj
153 Masod, 6 | Aztán egy másik orvosné. Az már meghalt. Meg még egy asszony:
154 Masod, 6 | Ida elrökönyödve bámult.~Ő már előre kifestette magának,
155 Masod, 6 | hány van az istállóban.~Ida már nem is hallgatott a fejtegetésekre:
156 Masod, 7 | némelyiket. Alighogy belekezdett, már oly utálattal fogta, mintha
157 Masod, 7 | örök egységbe forrasztja. (Már hát úgy értve az örök szót,
158 Masod, 7 | lélegzete is elnehezült.~Már a nyelvén volt, hogy megmondja:
159 Masod, 7 | boltok... A templom délután már nincs nyitva. Vásárlásokra
160 Masod, 7 | múlván ötven könyv is hevert már ott egy csomóban, regények,
161 Masod, 7 | könyveket is vásárolt volna, de már akkor egy nyurga, fekete
162 Masod, 7 | az a tanár is hallja?... Már a nyelvén volt, hogy azt
163 Masod, 7 | cselédemet - de a boltos már akkor megnyomta a házitelefon
164 Masod, 7 | meghallja. Ugyancsak főzte pedig már az öreget...~Ida már szinte
165 Masod, 7 | pedig már az öreget...~Ida már szinte támolygott.~- Mi
166 Masod, 7 | Petinek. Olyan azonban volt már, aki nem tudott olvasni.
167 Masod, 7 | Krinolinnak hívtuk. A manó tudja már. Alt Peti mindenikre stempliz
168 Masod, 7 | Magának még nincs? Estére már lesz.~Egy négyesfogat robogott
169 Masod, 7 | röhhencs-legény, ordináré fráter. Ida már csak úgy hallgatta, mintha
170 Masod, 7 | hogy Bodoky szinte lihegett már, mikor az utcájukba értek.~-
171 Masod, 7 | Neki is kedvesebb volna már kívül az ajtón, de hogy
172 Masod, 7 | érdekelte, csak a novella. Most már olvashat újság-novellát
173 Masod, 7 | lakatocskákat. Nem látta már ott. Már három karperec
174 Masod, 7 | lakatocskákat. Nem látta már ott. Már három karperec csillogott
175 Masod, 7 | az asszony -, hát nincs már ott? Mostanában adhatta
176 Masod, 7 | divatosak.~Ezt mondva, már oda is tette Ida elé a kis
177 Masod, 7 | Fel is próbálgattam.~Most már szabad neki is gyűrűt viselnie,
178 Masod, 7 | ismeri talán?~A szőke zsidó már akkor ott állt a pult mögött,
179 Masod, 7 | Hercegnőknek való.~Ida azonban már gyanút fogott. A zsidónak
180 Masod, 7 | tőlem vette a gyűrűt.~S már elő is emelt egy nagy üzleti
181 Masod, 7 | akaratához. Elvégre most már másik világban él: a klastrom
182 Masod, 7 | választják el a kettőt. Neki most már az apja világa a világ.
183 Masod, 7 | gyűrűvel.~A gyűrű akkor már az ujján csillogott. Kedvvel
184 Masod, 7 | mutatja meg az apjának, mikor már eloszlott köztük minden
185 Masod, 7 | mehetnénk-e át Ellához... Nórához? Már megbántam, hogy annyira
186 Masod, 7 | egyszerre megvidámultan -, már volt eszemben, hogy mondom
187 Masod, 7 | vettem, amit délben kaptam.~- Már meg is fizetted? Fizetéssel
188 Masod, 7 | üzletből. De gyere most már, mert sötétedik.~Olvastam
189 Masod, 7 | alázatoskodott. Éltes hölgy már. Úgy frizírozza magát, mintha
190 Masod, 7 | villamoskörte is rózsaszín. De már arra nem gondolt, hogy az
191 Masod, 7 | Hogyisne! Mondtam, hogy már könnyebben érzem magamat.
192 Masod, 7 | Kérdezett. Mondtam, hogy már semmi bajom. Az orvost ne
193 Masod, 7 | Megvolt a próbája is. Mert már azon csak mindenki nevetett
194 Masod, 7 | haza. Tántorgott. Ettől már csakugyan megbetegedtem.~~
195 Masod, 7 | asszony a fejét rázta:~- Ha már siket is, néma is, legalább
196 Masod, 7 | legényünk. Az nem siketnéma. És már huszonöt éves. A szülei
197 Masod, 7 | szeme Annán, ha láthatja. És már az idén el is vette vóna.
198 Masod, 7 | fel, és nézzem meg. Nóra már lent vár az autóban: fordulunk
199 Masod, 7 | olvastam. És a napomat most már a kertünkben töltöm. Fák,
200 Masod, 7 | azonnal odamegyek én is. Már kétszer kaptam rajta, hogy
201 Masod, 7 | nyakán, és feleútján lóg már a fának, amelyre felhúzzák,
202 Masod, 7 | az én szememet is!...~De már akkor én bizonyára holt-színre
203 Masod, 7 | hát legyen cifra. Férfiak már ezt meg is kívánják.~- Méltóztassék
204 Masod, 7 | De hát mit mondott el?~Már akkor olyan szemmel nézett
205 Masod, 7 | való eltávozásra. És hogy már csak két-három hetet töltök
206 Masod, 7 | temetőben.~Visszajövet bántam már, hogy azt a levelet elküldtem.
207 Masod, 7 | rajtam:~- Ahá! Hát most már látja, hogy jobb volt itt.
208 Masod, 7 | némájához is ellátogat. (Már bántam is, hogy őt küldtem
209 Masod, 7 | különösen a nyelvemet. De már hogy a mellemet nézze, nem
210 Masod, 7 | méreg sincs a háznál. Ma már foszforos gyújtót se árulnak.~
211 Masod, 7 | Atyám ma se jött meg.~Ma már erősebb vagyok. Eltökéltem,
212 Masod, 7 | nem jött meg.~Az ágyból már fölkeltem. Erős vagyok.
213 Masod, 7 | bizonyára beleegyeznek. Már csak azért is, hogy Pistától
214 Masod, 7 | bizonyára előrehaladott volt már, hogy annak az egyetlen
215 Masod, 7 | megint bűnös vagyok. A pap már misézett: nem gyónhattam
216 Harmad, 1 | csak állt. Állt. Az arca már nyugodt volt. Széttekintett.
217 Harmad, 1 | kérdezné, hogy mért nem megy már.~Csaba vagy hármat pillantott
218 Harmad, 1 | útján keres házasságot, már ezzel a cselekedetével dokumentálja,
219 Harmad, 1 | nevemre, ha a feleségem - már a világ előtt feleségem -
220 Harmad, 2 | állomásra hajtottak.~Panni már várta őket a peronon az
221 Harmad, 2 | csak Pestig.~- Velencébe már nem járnak úri nászutasok -
222 Harmad, 3 | apró szívességet.~A koffert már akkor le is emelte, Ida
223 Harmad, 3 | nyomta rá ő is -, Velence már nem komilfó.~- Igaz. Már
224 Harmad, 3 | már nem komilfó.~- Igaz. Már csak szenzálok és krájzlerosok
225 Harmad, 3 | nem apáca voltál talán?~- Már majdcsaknem - mosolygott
226 Harmad, 3 | tányérjára. Mikor aztán már csak egy kanálnyi maradt
227 Harmad, 3 | amennyire lehet... mondtam már...~- Ez megint nem tartozik
228 Harmad, 4 | mint az előbbi napon.~Eső már nem esett. De a levegő hideg
229 Harmad, 4 | Csaba az ajtónál újságot - már amennyire az újságok hírei
230 Harmad, 4 | is.~S valóban topogott is már a folyosón egy vadászpipás
231 Harmad, 4 | nincsenek benne. Azután már csakhamar lába kel az ülésen,
232 Harmad, 4 | Ida orrához.~- Ugyan, üss már a fenekire! - mordul meg
233 Harmad, 4 | még a harmadnap is. Most már persze: Pipával alszom,
234 Harmad, 4 | fölkelt, és sajnálkozott, hogy már itt a kiszálló állomásuk.~-
235 Harmad, 4 | koffer oda volt készítve már előre az ajtóhoz.~- Isten
236 Harmad, 4 | sietett.~- A pénz? - lihegte már hét méternyiről - a pénz?
237 Harmad, 4 | tartozna reá.~Másnap este már sötét kilenckor odahajtatott
238 Harmad, 4 | hogy...~- Hát holnapra már nem. Holnapután. Remélem:
239 Harmad, 5 | vonatra ültek.~A fülkében már akkor csak két hely volt
240 Harmad, 5 | menjünk csak, ahova indultunk.~Már akkor egy hamuszín-fedeles
241 Harmad, 5 | várhegyet. Az idő aznap már tavaszias volt, napos és
242 Harmad, 5 | zöld és virágos. Fűzfák már levelesek, a gyümölcsfák
243 Harmad, 5 | levelesek, a gyümölcsfák is már elvirágzottak, és bontogatják
244 Harmad, 5 | egymásba nyílót.~- Olyan már nincs - sajnálkozott a szobaszámtartó -,
245 Harmad, 5 | ennyit se tud?~- De most már tudom. Bocsánat. Véltem,
246 Harmad, 5 | szerzett rólam.~S akkor már megint büszke és hideg volt
247 Harmad, 5 | terítékes, csendes vendéglőbe.~Már akkor Ida arca megint hideg
248 Harmad, 5 | volna.~A kopasz úr azonban már intett a pincérnek, s fizetett,
249 Harmad, 5 | szólalt meg.~- Ne menjünk ma már sehova talán. Vagy ha önnek
250 Harmad, 6 | Salzburgban nem szálltak ki.~Akkor már második osztályon utaztak.
251 Harmad, 6 | akarja.~Így utaztak.~És Ida már nem is nyitotta ki mindjárt
252 Harmad, 6 | takarékosságból mellőzték. Már ötven Ave Maria című szerzemény
253 Harmad, 6 | bilincselje. Vélem, hogy ön már túl van a keresés kérdésén.
254 Harmad, 6 | nem szükséges. Tehát, ha már túl van, azt se bánom, ha
255 Harmad, 6 | megbágyasztotta Idát. Az utolsó órában már álmosan gunnyasztott Csaba
256 Harmad, 6 | ügyét ha elintéznéd.~Mikey már intézte is: magához intett
257 Harmad, 6 | egyet-mást az otthonvalókról. Már hát csak az asszonyok kedvéért
258 Harmad, 6 | vendéglő kis külön szobájában - már voltak tizenöten is. Olyanok
259 Harmad, 6 | nyúlánk szobrászné, szeme már ráncosodni kezdő, de meleg,
260 Harmad, 6 | görög-frizurás egérszemű -, most már értem...~Ida nem értette,
261 Harmad, 6 | nagyszakállú, nagybajszú, már jó negyvenes művész vonta
262 Harmad, 6 | ládájukat bízta Mikey. Annak már a nevét is tudta, hogy Csorba
263 Harmad, 6 | tudott, de nevéről nem. Most már tudjuk, hogy Ida a neve... (
264 Harmad, 6 | nyakára pillantott, pedig már előbb is látta, hogy se
265 Harmad, 6 | lebontásába fogott. Akkor azonban már a kezét is csodálgatta,
266 Harmad, 6 | Hát a nyaka is szép, most már tudja. A ballon-keblűnek
267 Harmad, 6 | szobába, a nyelvén is mozgott már:~- Érzem, hogy meg kell
268 Harmad, 7 | egy ujjnyira az ajtót.~- Már félórája sétálok lent a
269 Harmad, 7 | is érdemel majd.~- Szoba már van - folytatta Csaba a
270 Harmad, 7 | tudom. Kender Pistának ez már a negyedik felesége. Valamennyit
271 Harmad, 7 | Danauer törvényszéki bíróét. Már nyugalmazott bíró. Az uram
272 Harmad, 7 | nem tudom, kiköltöztek-e már? Kertre nyílik minden ablakuk.~-
273 Harmad, 7 | megszemlélésére indult. Már minden szobor érdekelte.
274 Harmad, 7 | gondolat, hogy talán van már az új szobrászok között
275 Harmad, 7 | Végre az órájára néz. Dél már félórával is elmúlt.~Sietve
276 Harmad, 7 | jegyet.~- De én itt állok már másfél órája. Ida vállat
277 Harmad, 7 | auch.~Csaba utolsó szavaira már nem bírt szólani semmit.~
278 Harmad, 8 | nyárra, és hát Kätchen tudja már, hogyan szokták gondozni
279 Harmad, 8 | bútort a többi szobába.~Már másnap beköltözhettek.~Csaba
280 Harmad, 8 | zöldségért, főzelékért.~Délben már olyan otthonosan ültek az
281 Harmad, 8 | túrós csuszát.~- No hát ezt már nem maga csinálta, Kati.~-
282 Harmad, 8 | főztem - felelte Ida, akkor már mosolygás nélkül, nyugodtan.~
283 Harmad, 8 | ott.~Két rajztábla állt már a két állványon. S rajtuk
284 Harmad, 8 | harmadik nap délutánján már arra gondolt, hogy most
285 Harmad, 8 | arra gondolt, hogy most már megkezdhetné a látogatá
286 Harmad, 8 | örömmel vállaljátok.~Ida már az ajtónál fülelt.~- De
287 Harmad, 8 | húszat a kedvéért. Úgyis már régen nyafog rajtam. Ahányszor
288 Harmad, 8 | Arra gondoltam, hogy ma már megkezdhetnénk a látogatásokat.
289 Harmad, 8 | délelőtt zongorázik. Délután már nem, mikor már festek. Tessék,
290 Harmad, 8 | Délután már nem, mikor már festek. Tessék, csak tessék,
291 Harmad, 8 | hozhat napernyőt. Hát most már mehetünk: öt óra. Most már
292 Harmad, 8 | már mehetünk: öt óra. Most már mindenütt túl vannak az
293 Harmad, 8 | játékáról semmit. Annyit már mégiscsak mondhatott volna,
294 Harmad, 8 | rendezgessen a kabátján. Csak mikor már a kesztyűjét gombolta, szólalt
295 Harmad, 8 | látott, és hogy utoljára már csaknem beleveszett az újságírásba.~-
296 Harmad, 8 | azok. Én meg: én vagyok. Én már meg is haltam, Csaba. Csak
297 Harmad, 8 | esténként a holdvilágnak.~- Nem, már régen nem. Karácsony estéjén
298 Harmad, 8 | hazámat.~- Ugyan, ne beszélj már, mint valami haldokló cigányprímás,
299 Harmad, 8 | életerő csillog.~És Csaba már pengette és stimmolóra nyávogtatta
300 Harmad, 8 | kérlek, a vánkosomat, ha már itt vagy. De hát valamit
301 Harmad, 8 | becsesnek érzünk. Mit érzek én már becsesnek?...~- Ugyan, ne
302 Harmad, 8 | lámpásába... Az én lámpásomban már nincs olaj, Csaba... A végsőket
303 Harmad, 8 | Tudom. Mert látod: nekem már nem becses semmi. Pénz?
304 Harmad, 8 | odabent.~- A magamkorú ember már tudja, mi az élet. Semmi
305 Harmad, 8 | aki álmodozva beszél:~- Már nem is gondolkodom. Napok
306 Harmad, 8 | becsesebb az életnél is. De most már bocsáss meg: házas ember
307 Harmad, 8 | szólalt meg még egyszer:~- Ma már nem mehetünk Szélékhez.
308 Harmad, 9 | kijöttek negyedóra múltán, már csak a keresztnevükön szólították
309 Harmad, 9 | egymást. És Ida ismerte már fényképekről Millnernének
310 Harmad, 9 | Viszont Millnerné is tudta már, hogy Ida klastromban nevelkedett,
311 Harmad, 9 | belülről még soha.~Délután Ida már át is látogatott az asszonyhoz.
312 Harmad, 9 | férfit. A hosszú fogakat már a harmadik mondásánál éppen
313 Harmad, 9 | háromszor is köszöntünk már egymásnak.~- Ugyan hát hozza
314 Harmad, 9 | viszonozzuk a látogatást, mikor már nem fest. Hozza át, kedves
315 Harmad, 9 | Sietett meleg fejjel. És már a nyelvén játszott a szó:~-
316 Harmad, 9 | között idegenek. No, hát már nem is olyan vadidegenek:
317 Harmad, 9 | Idát se találta a lakásban.~Már az előbbi estén is fűtöttek.
318 Harmad, 10| akt modellek. Tudta hát már, mi a modell - vagy ahogy
319 Harmad, 10| mentette, hogy az ura májusban már gyakorta kijár. Az apró
320 Harmad, 10| A kis arcú szobrásznénak már pompásabb volt a lakása.
321 Harmad, 10| zsiráfos előkelősége otthon már nem volt annyira szembeötlő.
322 Harmad, 10| kissé a torkocskája fájt, de már semmi baja, csak épp hogy
323 Harmad, 10| a rózsabimbó hasonlít a már kinyílt s kissé hervadó
324 Harmad, 10| ismerkedtek meg. S másnap a fiú már köszönt neki. Mind a ketten
325 Harmad, 10| elvörösödtek. Harmadnap már hazakísérte az iskolából,
326 Harmad, 10| hazakísérte az iskolából, s akkor már csak a kapuban vörösödtek
327 Harmad, 10| hogy a legényemberek ma már csak enyelegnek, de nem
328 Harmad, 10| mosolygással is, mert hiszen már akkor huszonhárom éves is
329 Harmad, 10| őrá mosolyogtam. Másnap már virágot hozott. Harmadnap
330 Harmad, 10| virágot hozott. Harmadnap már délelőtt is ott festett
331 Harmad, 10| festett a ház előtt. Ősszel már arról beszélt, hogy neki
332 Harmad, 10| asszony is.~- De hát most már rajtad a sor - fordult Millnerné
333 Harmad, 10| sem.~- Ugyan, ne beszélj már ilyen zöldségeket! Gyere
334 Harmad, 10| a denevér-szárnyú nő. Az már közel a befejezéshez.~-
335 Harmad, 10| Balázs bátyám. Noha ez már a héten megkészül. A másikat
336 Harmad, 10| csak a szájukat.~- Néztem már, Balázs bátyám, s éppen
337 Harmad, 10| tud a világ. Hát megvolt már az arc, de el-elfogyott
338 Harmad, 10| vittem a vámpírnak. Később már nem is festettem egyebet,
339 Harmad, 10| szoktak, akik mindig fáradtak már.~- De hát hetvenéves szemmel
340 Harmad, 10| De hát hetvenéves szemmel már azt is megértem; ha valakinek
341 Harmad, 10| Balázs bátyám.~- Köszönöm, már a szivar sem ízlik.~S beletette
342 Harmad, 10| Hiszen ha tudnám, akkor már nem lenne új.~S lekoppantotta
343 Harmad, 10| hogy járuljunk a paphoz, de már éjfél volt. És másnap reggel
344 Harmad, 10| éjfél volt. És másnap reggel már megint vonakodott. De én
345 Harmad, 10| megint vonakodott. De én már pakoltam, és igen sírtam,
346 Harmad, 10| Dagnan-Bouveret-nek a Máriája. A másik már előbbről ismerősöm: Böcklin
347 Harmad, 10| sugaraival.~Nem is hallotta már, miket cseveg továbbad az
348 Harmad, 11| Kendernét meg kell látogatnia.~- Már voltam nála. Borítékban
349 Harmad, 11| érezzem a jövendőmet.~Erre már Csaba pislogott. Megszívta
350 Harmad, 11| nem vegyülünk bele.~- Ha már elmegyünk, nem ronthatjuk
351 Harmad, 11| Denevérre. Mégis hát, ha már annyi dolga és pénze és
352 Harmad, 11| hogy mégis hát egye meg: már nincs benne a béka.~S restellte
353 Harmad, 11| utasok nagy raja bözsgött már, köztük a mieink is. Csaknem
354 Harmad, 11| A sört azért vették meg már otthon, mert az állomásról
355 Harmad, 11| ifiasszony. No, megszokta-e már Münchent?~S lekapta a kalapját.
356 Harmad, 11| beretválkozik vasárnap, és már szerda van. Hajlongott,
357 Harmad, 11| a tűz köré. Az asszonyok már otthon elszeletelték a különféle
358 Harmad, 11| javában parázslott a tűz, és már forogtak is a nyársak. A
359 Harmad, 11| söröztek, tréfálkoztak.~Peti már kergetőzött is a kutyájával
360 Harmad, 11| gyerünk le a kocsmába!~Már akkor alkonyodott. A felhők
361 Harmad, 11| A felhők nyugati ormai már akkor rózsaszíneket öltöttek.~-
362 Harmad, 11| menőknek Csorba -, hallani is már a muzsikát.~- Csupa gyepen
363 Harmad, 11| telepedtek, három asszony már benne volt a táncban. Csorba
364 Harmad, 11| kezéről:~- Nekem is hagyj már a grófnéból!~De Csorba is
365 Harmad, 11| lihegtek.~Ida a második órában már arra is gondolt, hogy talán
366 Harmad, 11| Lekésünk a vonatról.~- Már jön is.~- Gyerünk, gyerünk!~
367 Harmad, 11| kedvetlen unalommal. Klára már ásított is. A szeme közé
368 Harmad, 11| Táncol vele bomlottúl, hogy már azt vártam...~- De kérem!...~-
369 Harmad, 12| látta. Máskor is történt már, hogy nem együtt reggeliztek.
370 Harmad, 12| Végiggondolta-fontolgatta már a történteket, és némi szorongással
371 Harmad, 12| bólintani Idának. El volt már készülve rá, hogy egy-két
372 Harmad, 12| megint szólhatott volna, Ida már bement a szobájába.~Aznap
373 Harmad, 12| benne. A modell ott várt már Csabára az ajtóban, mikor
374 Harmad, 12| vádolja magát tovább, ha már a dorgálás megszűnt. Csaba
375 Harmad, 12| rámába illesztette. Volt már ötven afféle apró képe is,
376 Harmad, 12| ha megfestette. Másnap már rámában látta a falon, mint
377 Harmad, 12| szeretett volna még megfesteni, már csak kegyeletből is az öreg
378 Harmad, 12| Ez a borongás különben már hetek óta így sötétlett
379 Harmad, 12| kérdésemmel. Egy percre rá már magam is rosszalltam: De
380 Harmad, 12| idő. Csaba lódult, néha már hajnalban.~Ida egyszer arra
381 Harmad, 12| Múzsa halála. Pán halálát már sokan megénekelték, meg
382 Harmad, 12| gondoltam. És fel is vázoltam már háromféleképpen. Kihozom,
383 Harmad, 12| hamarabb megfesti, akkor már a téma nem új. De hiszen
384 Harmad, 12| Az volna, kisasszony. És már hozzá is fogtam. Már találtam
385 Harmad, 12| És már hozzá is fogtam. Már találtam is egy bajor leányt
386 Harmad, 12| leányt a női kórházban. Már úgy is volt, hogy hozzáfogok.
387 Harmad, 12| a katedráról: - Pokolba már egyszer azokat a fene görög
388 Harmad, 12| hogy az a kórházi hölgy már csaknem harmincéves, de
389 Harmad, 12| megfehérítenem az arcát. Sárgás már.~- És bizonyára nagylábú.~-
390 Harmad, 12| falvakban, kórházakban. Most már hát találtam volna, de kiesik
391 Harmad, 12| hogy igazán megnézem - már hát akár szeretetből, akár
392 Harmad, 12| őrölte a gondolatait.~- Már megint elvadítottam magamtól.
393 Harmad, 12| másik balra. S egy óra múlva már nincs az elméjükben egymásnak
394 Harmad, 12| a takarításért.~- Hát én már indulnék.~Ida az órára tekintett.~-
395 Harmad, 12| Ida az órára tekintett.~- Már három óra. Majd csak holnap,
396 Harmad, 12| hogy Csaba többet cseveg már, mint amennyi idegennek
397 Harmad, 12| megfestem.~Ida értett is már akkor valamit a festőművészethez.
398 Harmad, 12| disputálnak. Az aktokat már nyugodt szemmel nézte, s
399 Harmad, 12| valamelyik vázlatról. Tudta már, hogy Csabának azonnal arra
400 Harmad, 12| országba, ha szereti? Talán már nem is szereti? Akik szeretik
401 Harmad, 12| mióta itt vannak. Tehát már aligha szereti. De ha nem
402 Harmad, 12| hanyatt, véres fél szárnnyal. Már nem mozgatja a másik szárnyát
403 Harmad, 12| botránkozott a bizalmasságon, ha már neki köszöni Csaba az örömét.~-
404 Harmad, 12| meg nem csókolhatom magát!~Már akkor Ida is értette. A
405 Harmad, 12| ideájára, és ő is látta már a képet.~- Jó, jó - pillogott
406 Harmad, 13| múzsa halálát, vagyis hát már az angyal-tragédiát.~A figurákon
407 Harmad, 13| beszélgettek. Persze most már a mi képünkről.~- Ott festem
408 Harmad, 13| addig megkészül. De hát most már haldokló leányt kell festenem.
409 Harmad, 13| vele. Azt mondta: megunta már azt a malmot a zajával és
410 Harmad, 13| bontakozott a kép. Ott volt már az udvar, a vedlett falú
411 Harmad, 13| szoba tőlük.~És ott hevert már a kép elején a főfigura
412 Harmad, 13| gyönyörítheti el a szívet?~Erre már csak a szivarfüstben találta
413 Harmad, 13| próbálgatott, dolgozgatott. Már külön vászonra csak azt
414 Harmad, 14| azonban, hogy az érkezett már az ebédlőben kopog, s mintha
415 Harmad, 14| iránt. Csabánál is jártak már vagy kétszer, de Csaba le
416 Harmad, 14| íróasztalon. És hát a szemének Ida már nem is parancsolt, hogy
417 Harmad, 14| parancsolt, hogy hunyódjon be, ha már a kéz olyan illetlenül engedetlen;
418 Harmad, 14| végező sorokba. És csak mikor már mindent összekapkodott,
419 Harmad, 14| Csakhogy végre értesítesz már, hogy szerencsésen megérkeztél,
420 Harmad, 14| megolvasd.~Felőlem most már aggodalmaid ne legyenek.
421 Harmad, 14| országban nem pipázik a férj, ha már lefeküdt.~- De hát, kérem,
422 Harmad, 14| hát kérem, arról szóljon már: mit mondott Csorba?~- Hát
423 Harmad, 14| Kati háromszor jelentette már, hogy az ablakokat megtisztította,
424 Harmad, 14| maguk pezsgőjét érezték már az asztalon. A kép azt a
425 Harmad, 14| Lotz is. Benczúr pedig ma már udvari festő. Mikeynek nem
426 Harmad, 14| tetszett ez a beszéd, mert neki már új ideája is van vásznon:
427 Harmad, 14| Ida gondolkodott.~Olvasott már efféle borzalmakról újságokban.
428 Harmad, 14| odalátszó lombjait. Egy fának már sárgultak a levelei. Verebek
429 Harmad, 14| az órára nézett. A mutató már a hat felé járt. Fölkelt,
430 Harmad, 14| legelsőnek. Gondolhatod.~Már akkor hazafelé tartottak.
431 Harmad, 14| megcsókolta Petikét.~De mikor már vagy húsz lépésnyire voltak
432 Harmad, 14| Adalbert útja 7.~Csaba már otthon ült. De épp az íróasztalnál.
433 Harmad, 14| lépcsőn se járhatott, Ida már ott állt a kis tükörrel
434 Harmad, 14| Borberekynek.~A következő percben már ott volt Borbereky.~- Parancsoljon.~-
435 Harmad, 14| megígérnie.~- Igen szívesen. Így már teljesen eloszlik az az
436 Harmad, 14| jobbra, másik balra. Másnap már nem emlékeznek egymásra.
437 Harmad, 14| Bizonyosan olyan réten, ahol már lekaszálták a sarjút. De
438 Harmad, 14| Bizonyosan tudom, nekem már megmondták, hogy békésen
439 Harmad, 14| borokra, amelyek ott is állnak már az asztalon. De hát akkor
440 Harmad, 14| ültek az urak?~A pisztolyok már meg voltak töltve. A két
441 Harmad, 14| remegett. Elhalványult. Most már világos, hogy Borbereky
442 Harmad, 14| erről nekem soha?~Csabának már válaszra mozdult az ajka,
443 Harmad, 14| között a blúzon.~Tyű, ez már baj!~S kivonszolja a méhesből
444 Harmad, 14| a város végén.~- Meghalt már - vélte könnyes szemmel
445 Harmad, 14| fiákeresnek. Az is tudta már, mi történt.~- Csak hajtson -
446 Harmad, 14| Mikorra a házhoz értek, Csaba már maga letett minden reményről.~-
447 Harmad, 14| molnárné ölében nyugodott már a feje. A kabátja és blúza
448 Harmad, 14| első két orvosa is lerakta már az okuláréját, és a műszertokból
449 Harmad, 15| pillantani.~Hogy mit gondol most már Csaba őróla? Hogyan magyarázza
450 Harmad, 15| nemes vonás. Azt is tudta már, hogy a duellum előtt Borberekyvel
451 Harmad, 15| Ida elnyaklott fejképe, már másnap ott fehérlett egy
452 Harmad, 15| szalmaszín seprő-szakállát, már hát olyan szalmához hasonlót,
453 Harmad, 15| ijedt vénasszony, amint már előre ütésre emeli a seprűjét.~
454 Harmad, 15| ad többet érte? ~Az orosz már előre felbőszült az undok
455 Harmad, 15| falon ott és az ebédlőben már akkor hatvannál is több
456 Harmad, 15| az apró képekre, csakhogy már egyszer szabaduljon tőle.~-
457 Harmad, 15| végigszemlélte a képeket, már akkor derült arccal.~- Tretyakovot
458 Harmad, 15| Pedig - kezdte Csaba - már nem várhatok tovább, hogy
459 Harmad, 15| kiejti.~- No, hát annyira már nem élek vissza az engedelmével.
460 Harmad, 15| felbámult.~- De hát ezt már elvégeztük.~- Nem, kedves,
461 Harmad, 15| lehet másképp festenem. Már el is adtam a képet. Meg
462 Harmad, 15| képet. Meg sincs még, és már eladtam. És vettem magának
463 Harmad, 15| elsietett, szinte elfutott.~Már lenn az utcán járt, és Ida
464 Harmad, 15| kívül a városon. Csorba már hazautazott, hát Idának
465 Harmad, 15| hazautazott, hát Idának már nem kellett attól tartania,
466 Harmad, 15| mentegetőzött Ida előtt.~Vagy hogy már meg is volt keresztelve
467 Harmad, 15| emlékezetes napnak az estéjén, már hát az előtte való estén,
468 Harmad, 16| még ki se világosodott, már sietett az új műterembe.
469 Harmad, 16| elszívta a szivarját, lefeküdt. Már nem járt el a Luitpoldba.~
470 Harmad, 16| nagy állványon ott állt már rajzban, helyenkint alapozva
471 Harmad, 16| hangján szólt Idához.~S már öltötte is a hüvelykujjára
472 Harmad, 16| a neve. Mind a kettő túl már a virágzás korán, s mind
473 Harmad, 16| férjhezjutás a mai világban.~- Már nincs szerelem, csak számolótábla.~
474 Harmad, 16| münchenire. Januáriusban már arra gondolt, hogy a kép
475 Harmad, 16| Pesten kell bemutatnia.~Már akkor a kép kész is volt.
476 Harmad, 16| Munkácsynak a Honfoglalására már a kép vázlásakor megmondja:~-
477 Harmad, 16| generálist...~Egy óra felé, mikor már eloszlott a társaság, csak
478 Harmad, 16| Borbereky álldogált még ott, de már ők is a kalapjukat lógatva,
479 Harmad, 16| szinte ordít.~- Hát most már én is sejtem - eszmélkedett
480 Harmad, 16| többet, csak húszat.~~Ida már ezeket a beszélgetéseket
481 Harmad, 16| vonalába kellett beillesztenie.~Már akkor a megmaradt apró vázlatokat
482 Harmad, 16| Krétarajz: értéktelen. Hanem ha már itt van, arra kérem: a ládámban
483 Harmad, 16| teljesítette aztán a megbízást. Már csak azért is, mert az a
484 Harmad, 16| szóra.~- Hát... hát... az már csak úgy... benne van a
485 Harmad, 16| keresztfiuknak adtak... Már tizenhatezer márkán is fölül
486 Harmad, 16| tartsam?~- Ahogy akarja. Most már tudja: hogyan adják ki.
487 Harmad, 16| A pénz a móringja, most már az ön kezében van. Amint
488 Harmad, 16| eltávolítsam magamtól...~Idának már akkor zsebkendő volt a szemén.
489 Harmad, 16| jöjjön vissza: üljön le. És már gondoltam is rá, hogy azon
490 Harmad, 16| minket fogadtak vacsorával.~Már világos volt neki, hogy
491 Harmad, 16| terminusnál, mert Csabának most már van pénze, van jövője, tehát
492 Harmad, 16| Jolán írása. Ida ismerte már azt az írást. Csabának könnybe
493 Harmad, 17| 17~Visszatéret már mégse voltak annyira idegenek
494 Harmad, 17| hazatér. Lehet, hogy én már várom. Lehet, hogy később
495 Harmad, 17| alkalmasabb.~- Hát most már csak lakást keresünk.~Ida
496 Harmad, 17| Rottenbiller utcába.~A képe már kész, de festőnek a szeme
497 Harmad, 17| hogy tavaszi ruháról kell már gondoskodnia.~- De hát kedves
498 Harmad, 17| ismer egy jó leánykát, aki már a kezéhez tanult. A jó leányka
499 Harmad, 17| átment Pestre is: hallotta már asszonyoktól, hogy olyan
500 Harmad, 17| nagykomolyan igeneket biccegetett. Már dél volt akkor.~Csaba otthon
1-500 | 501-537 |