Part,  Chapter

 1 Masod,  5  | bizonyisten. Mert én is csak úgy tudtam meg.~- De hát olyan fontos?~-
 2 Masod,  7  |       vonult el a pulttól.~- Nem tudtam... Bocsánat...~A zsidó valóban
 3 Masod,  7  |         Semmit - rebegtem -, nem tudtam... Bocsánat...~S leültem
 4 Masod,  7  |         megtöltött poharat körül tudtam volna hordozni a tenyeremen
 5 Harmad,  5 |           Ida vállat vont.~- Nem tudtam, hogy szóljak-e. Nekem bizony
 6 Harmad,  8 |       finomszép árnyékot csak én tudtam volna megfesteni.~- Látod,
 7 Harmad,  10|         édességet.~- Én magam se tudtam - mentegetőzött Csaba -,
 8 Harmad,  11|        viselnek.~- Bocsánat: nem tudtam.~- Könnyű megérteni: amelyik
 9 Harmad,  11|     asszonynak illő.~- Én?~- Nem tudtam, hogy az érett leányokat
10 Harmad,  12|      szokásokat nem ismerem. Nem tudtam, hogy nem szabad elfogadnom
11 Harmad,  12|     bíztam rá soha.~- Ezt nem is tudtam. Fogadja az elmulasztott
12 Harmad,  13|           Ha kontár vagyok, hogy tudtam így kiteremteni ezt az ideát?
13 Harmad,  14|          Kakas. Nem tudta? Én se tudtam. De ott lakik a házban egy
14 Harmad,  14|          De hát mellékes, hogyan tudtam meg. Elég annyi, hogy tudom.
15 Harmad,  18| írtam-sírtam volna neked, de nem tudtam a címedet. Hát csak Bisinek