Part,  Chapter

 1 Masod,  1  |         akkor... Nem is emlékezik rám talán...~A leány szeme vizsgálódva
 2 Masod,  1  |          Egy piros ruhámra, mikor rám adták. Véltem, hogy repülök
 3 Masod,  1  |         Majdhogynem puskát sütött rám. Hát hiába... hiába... Azóta
 4 Masod,  6  |          nincs iskolájuk, amelyet rám bízzanak!~Könyörgött Idának,
 5 Masod,  7  |              Mit akarsz? - förmed rám atyám.~- Semmit - rebegtem -,
 6 Masod,  7  |                Olyan vadul nézett rám, hogy belém fagyott a szó.~
 7 Masod,  7  |        akkor olyan szemmel nézett rám, mint ahogy a menazséria
 8 Masod,  7  | Colosseumban.~Atyám szeme valóban rám kövesedett. Még a levegő
 9 Masod,  7  |           kiadóhivatalban.~Mintha rám szakadt volna a ház. Mintha
10 Harmad,  10|         hova.~- Férfitársaság vár rám - mondta egyszer -, vacsorára
11 Harmad,  10| szobrászat mesterségi részét, hát rám zuhan két kép. Egyik Dagnan-Bouveret-nek
12 Harmad,  17|    Bizonyosan a villamoson nyomta rám valaki - vélte egykedvűen.~
13 Harmad,  18|         Nem értem: miért bőszülsz rám? Mit ordítozol, mintha én
14 Harmad,  18|          a társalgóba. Ott várjon rám.~Felöltözött. A haját is
15 Harmad,  18|        valami őrült, úgy várt ott rám a szoba közepén.~Ida csak