Part,  Chapter

501 Harmad,  17|                 Ida benyitott, az újság már bent lobogott a kályhában.~
502 Harmad,  18|            komolyítja Idát? Mert bizony már enge­delmet se kért, ha
503 Harmad,  18|       beszélgetne. És nem is szólította már másképp, csak a keresztnevén.
504 Harmad,  18|             eredeti idegen vonalra. Azt már nem bírta kimondani, hogy:
505 Harmad,  18|                 affélével Csaba. Pesten már kedveskedett. Tette mindig
506 Harmad,  18|                 nagy alkotás. Paur Géza már előbb is járt ott: bizonyosnak
507 Harmad,  18|               benne, mint nekem. Holnap már a másikon dolgozom: Kurucok
508 Harmad,  18|                 a nazarénus képet festi már meg?~S leült ő is az asztalhoz,
509 Harmad,  18|              pitvarban is emberek, akik már nem férnek be. Az asztalon
510 Harmad,  18|    takarékkönyvecskét a muffjába.~Mikor már mentek volna, Ida még visszalépett,
511 Harmad,  18|                 A következő pillanatban már ott is terem.~- Ó, mily
512 Harmad,  18|              kicsaptak engem is. Másnap már engem is. Meg is írtam-sírtam
513 Harmad,  18|                 tavaszra, remélik, lesz már maguk fészke.~Csaba tárongó
514 Harmad,  18|            fiatalember, vagyis hát most már az ura. Én elrejtettem a
515 Harmad,  18|                  most egy éve.~- És önt már áprilisban férjhez kényszerítették. ~
516 Harmad,  18|             menjen haza, Ida, a kocsin. Már délre aligha jutok haza,
517 Harmad,  18|                 Jöjjön, nézze meg, most már teljesen kész.~Mindjárt
518 Harmad,  18|               még tán nincs is vége.~De már a műteremnél vannak.~Hát
519 Harmad,  18|         Oroszországba, hiszen önnek ott már neve van. Úgy ismerik, mint
520 Harmad,  18|                 gyönyörű ébenfa zongora már előre bocsátódott az örömest
521 Harmad,  18|            hogyne szeretne - fakadok ki már majdnem sírva -, mi történt
522 Harmad,  18|              Mondja hamar. Meghalt?!~És már akkor kiáltottam, és már
523 Harmad,  18|                már akkor kiáltottam, és már akkor azt hittem, elájulok.~
524 Harmad,  18|             szereti, jöjjön velem. - Én már majdnem megőrülök.~- Mondja
525 Harmad,  18|                 temetőnkben, az idegeim már nem bírnak elviselni semmi
526 Harmad,  18|           kétszeresen. A szakácsasszony már otthon van, tehát küldi
527 Harmad,  18|           hajtson!~A kocsi meg se állt, már kiugrott belőle.~- A telefon?
528 Harmad,  18|            szegre. Oly türelmetlen volt már, hogy a két lába reszketett.~-
529 Harmad,  18|              tértek ki előle.~Ida akkor már ágyában is volt, a Hungária
530 Harmad,  18|             siet. A szeme még vizes, de már hideg kérdőjelek meredeznek
531 Harmad,  18|              kisvártatva Ida -, fekszem már. Mondja meg két szóval:
532 Harmad,  18|                 felöltözködve. Feküdtem már.~- Hát megvárom, míg felöltözik.
533 Harmad,  18|               meg van velem elégedve.~- Már hogy volnék megelégedve!
534 Harmad,  18|         Irtózatos félreértés!... Jöjjön már: ne locsogjunk itt hiábavalóságokat!
535 Harmad,  18|           Micsoda húgáról beszél?~Csaba már csaknem toporzékolt, mint
536 Harmad,  18|                 kolibrinak van. A húgom már agyonvert, és széttaposott,
537 Harmad,  18|                ujjaira.~- Nem. Idegenek már nem vagyunk, csak a mai