Part,  Chapter

 1 Masod,  1  |         vagy mozdulat kétséges a klastromi leányban, egyetlen gondolata:
 2 Masod,  3  | templomban járna, állna, ülne, s klastromi színű persze, mint az oltár
 3 Masod,  3  |     titokban dúdolgat, és hogy a klastromi élete előtt milyen férfiképet
 4 Masod,  6  |          mosolyogva Nóra -, de a klastromi levegő...~S hunyorgott,
 5 Masod,  7  |     leányának:~- Még mindig ez a klastromi pepita van rajtad: hát mért
 6 Masod,  7  |         a múltakat is megírja, a klastromi életével tölti meg a könyvet.
 7 Masod,  7  |        van? Hogy tudhatják azt a klastromi üvegablakok mögött nőtt
 8 Harmad,  1 |        az ablakban, és nézett. A klastromi ruhája volt rajta, s a kezében
 9 Harmad,  4 |          nem szennyezi semmiféle klastromi kihágás.~Utaztak hát szótlanul,
10 Harmad,  6 |     tiszta tükrű szeme még akkor klastromi tekintetű volt, mögöttes
11 Harmad,  11|  éppenséggel megvigasztalta őt a klastromi kriptai éveiért, hogy a
12 Harmad,  11|        hiányokkal bocsátják ki a klastromi nevelő­intézetből.~Ida elhalványult.~-
13 Harmad,  12|     tudott persze semmit arról a klastromi szokásáról, hogy ha az apácát
14 Harmad,  12|       habozva nézett maga elé. A klastromi és apai ház rabságának emléke