Part, Chapter
1 Eslo, 1 | az újságírók becsületét? Én csak úgy ablakon keresztül
2 Eslo, 1 | egyszer a szerkesztőségben. Én is hát, nézd: már csak egy
3 Eslo, 1 | évre, mindholtomig.~- De én festő vagyok, kedves Ákosom,
4 Eslo, 1 | ujjamon, mikor születtem. Hát én meg, most már második esztendeje,
5 Eslo, 1 | senkit a szegénységéért. Én ösmerhetem csak a szívét
6 Eslo, 1 | erősen a szemébe -, hogy én ugyan odaadtam a vagyonomat
7 Eslo, 1 | három-ingű jegyzősegéd volnál, ha én bele nem egyezek a házasságtokba.
8 Eslo, 1 | valamelyike dicsekedjék: - Az én tanítványom.~Akkor lett
9 Eslo, 1 | sógor hágott feljebb:~- Az én ügyembe ne avatkozzál bele! -
10 Eslo, 1 | teheted, a birtok május 4-én dobra kerül.~S elmagyarázta
11 Eslo, 2 | gödör, ebből már kivergődök én a magam erejéből is! Itt
12 Eslo, 2 | disznóval, mért ne lakhatnék én együtt egy talán nem is
13 Eslo, 2 | elhárította:~- Kérem, ez nem az én szakmám...~A következő napokban
14 Eslo, 3 | Balogh Csaba úr?...~- Én vagyok.~- Ó Péter a nevem.~
15 Eslo, 3 | mondom szépnek, hogy az én leányom.~Csaba gondolkodva
16 Eslo, 3 | egyéb hibája, csak az, hogy én vagyok az apja. Kérem, ne
17 Eslo, 3 | reá. Hát majd választok én. Mit gondol: mennyien jelentkeztek?~
18 Eslo, 3 | Csak a lehetséget mondom. Én mentül előbb óhajtanám.
19 Eslo, 3 | vállalatot kezdene? Mert hát én üzletértő vagyok, ön pedig
20 Eslo, 3 | Jó. Fundamentumnak jó. Én is járatok három újságot
21 Eslo, 3 | Csaba vállat vont.~- Hát... én az országnak csinálnám:
22 Eslo, 3 | szegte a fejét.~- Énvelem? Az én házamban?~~
23 Masod, 1 | gondótam: megnézem az én aranyos kis Iduskámat. Most
24 Masod, 1 | hát mért volt szomorú az én édes jó anyám? Én nem emlékszem
25 Masod, 1 | szomorú az én édes jó anyám? Én nem emlékszem rá, hogy szomorú
26 Masod, 1 | dolgozott otthon?~- Dolgoztam én, lelkem, mindent, kisasszonykám.
27 Masod, 1 | kisasszonykám-lelkem. Mert hogy én aztán az adópénztáros úrhó
28 Masod, 1 | maga az asszonyom járt. Én addig takarítottam. Ott
29 Masod, 1 | Mari: mért nem mehetek én soha haza? Minden társam
30 Masod, 1 | ünnepi szünetekre, csak én nem.~Mari zavarodottan pislogott:~-
31 Masod, 1 | nagy jó vóna az nekünk, ha én is kereshetnék. Esténként
32 Masod, 1 | tétován - Bogár Eleonóra...~- Én vagyok, kisasszony - felelt
33 Masod, 1 | arra se emlékezik, hogy én hogyan szólítottam?~- Bizony
34 Masod, 1 | úr igen örült neki - már én csak Alt úrnak szólítottam -,
35 Masod, 1 | kisasszonyom, az volna az én alázatos instanciám, hogy
36 Masod, 1 | is kereshetne szépen. És én akkor teljesen fölvirágoztathatnám
37 Masod, 2 | ügyét.~- Képzeld csak hát, én meg hogy jártam...~A cipő
38 Masod, 3 | Csak pap nem. Más minden.~- Én csak asszony akarok lenni.~-
39 Masod, 3 | lenni. Mért nem mehetek én is haza, mint más leányok?
40 Masod, 3 | akarok, ne mondogasd! Az én házamban csak egy akarok
41 Masod, 3 | csak egy akarok van: amit én akarok! Anyád is ezt nem
42 Masod, 4 | közeledett.~- Ella, maga az?~- Én vagyok. De már nem Ella:
43 Masod, 4 | De hát hogyan juthatnék én oda? Hiszen iskolába kell
44 Masod, 4 | Azt is adok: maradt az én feleségemnek annyi minden
45 Masod, 4 | megteremtem a szerencsémet én magam. Gróf vagy báró! Alább
46 Masod, 4 | szögletén az illatos füstöt.~- Én bizony megszoktam - mosolygott
47 Masod, 4 | a leánya? Hát hol él az én öreg jó barátom? Kérem,
48 Masod, 4 | költözzön vissza hozzám. Én több fizetést adok neki.
49 Masod, 4 | ha otthon leszek. Ugye az én szobám lesz akkor?~- Hát
50 Masod, 5 | előbb: bizonyisten. Mert én is csak úgy tudtam meg.~-
51 Masod, 6 | hivatalos komolyságot, de én is meg tudom mondani a magam
52 Masod, 6 | bámult el Paula.~- Az én igazságom az, hogy a Fazekas-leány
53 Masod, 6 | odabent - gondolta -, csak én meg azt mondhassam: szabad
54 Masod, 6 | apróságot is innen a mosdóról. Én csak nem szállok a vendégszobába!~~
55 Masod, 6 | szobákat te takarítod?~- Én, kisasszony.~- A kárpit
56 Masod, 6 | Bárónét? Mért ne lehessek én így is báróné? Ha éppen
57 Masod, 6 | levelet csempésztek be. Az én kezembe került. Be kellett
58 Masod, 6 | boroshordók, pincemunkák. Az én millióim nem plüssfotöjök
59 Masod, 6 | konyhagőzben élj. Neked az én halálom után millióid lesznek.
60 Masod, 6 | városban nincs kastély. Én meg nem dirigálhatom a távolból
61 Masod, 6 | Nekem így alkalmasabb. Én nappal itt tartózkodom.
62 Masod, 6 | leánynézésre a klastromba. Én is úgy szerettem volna.~-
63 Masod, 6 | csak diktáld a nevemre. Az én nevemre akár utcákat vehetsz
64 Masod, 6 | volt, csókolom kezét.~- Én többet is adok, ha látom,
65 Masod, 6 | cselédekkel.~- Csupán az én szolgálatomra fogadtam volna -
66 Masod, 6 | nyájasan:~- Majd küldök én odavalót. (S fölvette a
67 Masod, 6 | behunyta egy percre.) És én nem vonakodok semmi munkától.
68 Masod, 6 | belülről az ajtót.~- De én meg nyitottam ám már az
69 Masod, 6 | hanem mintha testvére adná. Én nem tudnék magának parancsolni.
70 Masod, 6 | De el kell fogadnia. Én makacs vagyok, igen makacs.
71 Masod, 6 | rossz természet vagyok. Hát én nem tágítok. Ha nem fogadja
72 Masod, 6 | miféle családokkal ismerkedek én itt majd meg?~- Ezt a klastromban
73 Masod, 6 | Vannak itt úri családok, de én sose fordultam meg egyiknek
74 Masod, 7 | se.~- Nem, nem...~- De ha én akarom.~Ez olyan nyers hangon
75 Masod, 7 | Petihez?~- Ismeri talán?~- Én ne ismerném? - mosolyodott
76 Masod, 7 | öklömnyi korom óta. Hiszen én vagyok a klavírmájsztere.
77 Masod, 7 | este meglátjuk. Játszok én láb alá úgy, hogy maga is
78 Masod, 7 | meg társalkodónőt keres. Én ajánlottalak neki - csak
79 Masod, 7 | nem tettem volna... Látom én azonnal, mindjárt az első
80 Masod, 7 | kisasszony. Mert látom én azt is azonnal, hogy kinek
81 Masod, 7 | hozzám jöjjön, kisasszony? Én vagyok az ő szállítója.
82 Masod, 7 | kontójára ezt a gyűrűt. Az én külön kiadásom ez. Holnap
83 Masod, 7 | virágnak adtál életet, adj az én szívemnek is! Mint ahogy
84 Masod, 7 | megvidámult.~- Hát gyere. Én is éppen oda készültem. -
85 Masod, 7 | elfeledtem. Kinél vetted?~- Biz én nem néztem a nevét: a Széchenyi
86 Masod, 7 | röpködő szívességgel fogadott. Én mindjárt te-nek szólítottam,
87 Masod, 7 | hadd hallom a hangát.~- Ó, én még csak az elején vagyok -
88 Masod, 7 | mestere vagy a zongorának.~De én abban a pillanatban szinte
89 Masod, 7 | csuklója. A karperec az én karperecem!...~Erő, csak
90 Masod, 7 | bámultak a nyugodtságomért, én meg azon bámultam, hogy
91 Masod, 7 | hogy ők bámulnak. Mert én éppenséggel az ellenkezője
92 Masod, 7 | ment a szemébe. De hogy én nyugodt vagyok...~Azt se
93 Masod, 7 | vagy olaj a hasznos. De én csak haza, haza!...~Hazatámolyogtam
94 Masod, 7 | összeismerkedtek. És azóta az én lányomnak mindig azon az
95 Masod, 7 | egyet...~- Jaj, édes apukám, én olyan antipátiát érzek minden
96 Masod, 7 | Nóráéknál, s együtt autóznak. Én nem bírom annyira összeszedni
97 Masod, 7 | kerítésen, azonnal odamegyek én is. Már kétszer kaptam rajta,
98 Masod, 7 | helyzet. Mit szólnál arra, ha én megházasodnék?~Olyan megdöbbenéssel
99 Masod, 7 | a házasságért házasodnék én meg, hanem hát teérted is.
100 Masod, 7 | ház se ház asszony nélkül. Én mindig az üzlettel vagyok
101 Masod, 7 | Az meg nem lehet, hogy az én leányom hagymaszagú kisasszony
102 Masod, 7 | felesége?~- A feleségem se. Az én feleségem úriasszony lesz:
103 Masod, 7 | második asszonyt. Értem én ezt. Haragjában se titulázott
104 Masod, 7 | üzlet-ügyet is röviden intézem én el: hát rövidre fogva a
105 Masod, 7 | is nézel reá, meglátod az én szememet is!...~De már akkor
106 Masod, 7 | szememet is!...~De már akkor én bizonyára holt-színre vált
107 Masod, 7 | üzleti ügyein gondolkodna. Én, mintha tisztelném az elfoglaltságát.~
108 Masod, 7 | Egy-két női ruha nem rendít az én kasszámon. Igazán különös
109 Masod, 7 | megérezte: mire készülök.~Én olyan nyugodt voltam, hogy
110 Masod, 7 | Éreztem, hogy a harcban én leszek az erősebbik.~A feketekávénál
111 Masod, 7 | hogy elsősorban nem az én ügyem, hanem édesatyámé.
112 Masod, 7 | nyilvánult a flottsága?~- Én nem tudom, mi az a flott.
113 Masod, 7 | mikor a bárányt viszik neki.~Én azonban nyugodt arccal feleltem:~-
114 Masod, 7 | az a leány, mintha csak én magam volnék más néven,
115 Masod, 7 | lehet, hogy annyira szép én mégse vagyok. De bizonyára
116 Masod, 7 | hogy a sorsa... mintha az én jövőm képe volna megírva
117 Masod, 7 | Takarodjon innen! Ma még én vagyok a ház asszonya! -
118 Masod, 7 | bűnök közé tartozik, és én soha nem vétettem a tízparancsolat
119 Masod, 7 | puska. De hát bemehetek-e én a vasárushoz, hogy pisztolyt
120 Masod, 7 | kérdem meg tőle:~- Atyám, az én életem az én életem-e? Vagy
121 Masod, 7 | Atyám, az én életem az én életem-e? Vagy azt véli,
122 Masod, 7 | eddig adott atyám, rész az én anyai jogos örökségemből.
123 Masod, 7 | jogos örökségemből. Vagyok én annyira erős, hogy megállhatok
124 Masod, 7 | tovább.~És majd megtalálom én a páromat magam. Isten a
125 Masod, 7 | elhagyom a szülői házat.~- Én is megyek magával! Vigyen
126 Masod, 7 | kiáltotta tapsolva. - Ahová én megyek, Pista is jön.~No
127 Masod, 7 | kényszerítenek férjhez, akit nem én választok.~Felelte, hogy
128 Masod, 7 | ebben a megalázásban is én leszek az erősebb! Elmondom
129 Harmad, 1 | fölkelt.~- És azt véli, hogy én férjhez megyek? Így?! -
130 Harmad, 1 | mondta végre -, de ez nem az én mulasztásom. Édesatyjának
131 Harmad, 1 | nyugodtan -, engedje meg, hogy én is mondjak valamit.~- Tessék.~-
132 Harmad, 1 | Addig, míg a sajkáját az én hajómtól el nem oldozhatja.
133 Harmad, 1 | hajómtól el nem oldozhatja. Hát én az ígéreteimen felül ígérem
134 Harmad, 1 | természetem. És még valami: én nevet adok önnek és tisztességes
135 Harmad, 1 | kétharmadát pedig egy év múlván. Én ezt a pénzt nem tekintem
136 Harmad, 1 | Egy évig-meddig azonban én kezelem. Arra az évre azért
137 Harmad, 1 | egybekelés ceremóniáját. Én ezt készséggel elfogadtam. ~
138 Harmad, 1 | megismerje. Az év leteltével én nem kétszázezer koronát
139 Harmad, 3 | hölgy gyújt rá előbb.~- Én nem vagyok afféle modern
140 Harmad, 3 | és talán étkeznünk is. Én csak a bizalmaskodásra értettem,
141 Harmad, 3 | egymás iránt viselkednek. Én sem felejtettem el, hogy
142 Harmad, 3 | Közölnöm kell önnel, hogy az én lakásom csak egyszobás legénylakás.~
143 Harmad, 3 | Semmi gondja nem lesz vele: én bérlem a szobát, kétágyasat
144 Harmad, 3 | persze, kettőnk nevére. Én aztán a magam régi lakásába
145 Harmad, 3 | hozzájuk.~- De hát hogy leszek én a világ előtt, hogy egymagam...~-
146 Harmad, 3 | ebédelünk, vacsorázunk.~- Én azt gondoltam, hogy lakásunk
147 Harmad, 3 | volna a házassága előtt? Az én uram, mikor esküdtünk, újságot
148 Harmad, 3 | nem kérdeztem: miért?~- Én se kérdeztem.~S néztek egymásra,
149 Harmad, 3 | ön is ott marad?~- Nem: én továbbmegyek. Az a falu
150 Harmad, 3 | lecsüggedt.~- És mért nem mehetek én is abba a faluba? Nem zavarnám,
151 Harmad, 3 | Mégse hagyhatom itt!~- De én itt akarok maradni.~- Akar?~
152 Harmad, 4 | Bekandikált.~- Van hely? Én ideki maradok.~- Bejöhetsz -
153 Harmad, 4 | csak 1.46-kor érkezik oda. Én dohányos ember vagyok: bírom.~
154 Harmad, 4 | könyvön hagyva felelt:~- Én meg nem vagyok dohányos:
155 Harmad, 4 | ablakot zörgette meg.~- Én vagyok, kisasszony.~A kárpiton
156 Harmad, 4 | kérem: megmondta előre. És én szívesebben vagyok itt,
157 Harmad, 5 | Münchenben egyetem?~- Biz én nem tudom. Bizonyosan van.
158 Harmad, 5 | kedvesek.~- Miért ne? Az én életemből teljesen hiányzott
159 Harmad, 5 | Ida a fejét rázta:~- Attól én nem tartok. Nem foglalkozom
160 Harmad, 5 | nyilatkozatát. Engedje meg, hogy én is kifejezzem azon való
161 Harmad, 5 | önnek tetszik...~- Nem, én se kívánok.~- Nem tudom,
162 Harmad, 5 | nők, akik engedik...~- De én nem láttam. Nem látom az
163 Harmad, 6 | bizalmasabb természetű a népség.~- Én ha magam vagyok, harmadik
164 Harmad, 6 | de nőknek nehéz.~- Nehéz? Én éppen azért veszek francia
165 Harmad, 6 | kedvetleníti önt. Az egyezségünkről én se feledkeztem meg.~- Nem
166 Harmad, 6 | pompás kettős ágy láttán -, én csak hazakísérem majd a
167 Harmad, 6 | tréfálkozó kedved vastagján. Az én kis feleségem ma ül először
168 Harmad, 6 | lakik. Holnapután aztán én kísérem hozzád, Ofélia.~-
169 Harmad, 7 | kilenckor Csaba kopogtatott:~- Én vagyok. Ha nem öltözött
170 Harmad, 7 | a kesztyűjéért nyúlt.~- Én a templomba mennék. Ön nem
171 Harmad, 7 | Hát menjen a templomba. Én meg addig megnézem az új
172 Harmad, 7 | hogy ön ide lép be, hát én is ide váltottam jegyet.~-
173 Harmad, 7 | ide váltottam jegyet.~- De én itt állok már másfél órája.
174 Harmad, 7 | Ida vállat vont.~- Hát én is itt álltam.~- Hol?~-
175 Harmad, 7 | nem érti, miről van szó. Én ha magam vagyok, nekem csak
176 Harmad, 7 | elnyílott a szeme.~- Az én költségem?~- Sajnálom, de
177 Harmad, 7 | írom. Amit ön költ, és amit én költök. De hát kérem, mit
178 Harmad, 7 | hogy értek magyarul...~- Én meg azt véltem, hogy mindig
179 Harmad, 7 | nem keltünk össze, tehát én nem vagyok férje, tehát
180 Harmad, 7 | múlván leszámolunk, tehát én visszaadom, ami a mostani
181 Harmad, 7 | arcára.~- Felesége vagyok? Én nem vagyok önnek a felesége.~
182 Harmad, 8 | csinálta, Kati.~- Nem, az én főztem - felelte Ida, akkor
183 Harmad, 8 | hazatérő méh. És hogy majd az én zsebem is afféle Mednyánszky-zseb...
184 Harmad, 8 | vacsorán is ott volt?~- De hát én nem kértem tőled egy garast
185 Harmad, 8 | egy sértődött férfihang -, én csak azt mondtam: gyertek
186 Harmad, 8 | hogy idejárjon. Mert az én feleségem klastromban nőtt
187 Harmad, 8 | viszont ti is tekintsétek az én helyzetemet.~- Nem is kívánkozott,
188 Harmad, 8 | többi korhelynek is, hogy én nem pénzre házasodtam. Elég
189 Harmad, 8 | korall-láncos leányt.~- Kérdezhetném én is: vajon a te erszényedet
190 Harmad, 8 | számolásra vonsz? Nincs-e joga az én zsebemnek is, hogy olykor
191 Harmad, 8 | bianca. De hát mit tartozom én neked, Pista...~- Bianca?~-
192 Harmad, 8 | az utolsó, Pista, míg az én képeim is össze nem találkoznak
193 Harmad, 8 | hagytad el?~- Nem hagytam én el. Odanézek én mindennap,
194 Harmad, 8 | hagytam én el. Odanézek én mindennap, este. Ő mondta,
195 Harmad, 8 | addig.~- Inkább felmegyek én is, ha gondolja, hogy egy
196 Harmad, 8 | Baváriát.~Kopogtatott:~- Én vagyok, Balázs bátyám!~-
197 Harmad, 8 | sóhajtott.~- Azok: azok. Én meg: én vagyok. Én már meg
198 Harmad, 8 | sóhajtott.~- Azok: azok. Én meg: én vagyok. Én már meg is haltam,
199 Harmad, 8 | azok. Én meg: én vagyok. Én már meg is haltam, Csaba.
200 Harmad, 8 | Hiszen - mondta - festhetek én szobrot vászonra is. De
201 Harmad, 8 | fiatalon. Gondolnád-e, hogy én a zenéért lelkesedtem a
202 Harmad, 8 | becsesnek érzünk. Mit érzek én már becsesnek?...~- Ugyan,
203 Harmad, 8 | az élet lámpásába... Az én lámpásomban már nincs olaj,
204 Harmad, 8 | finomszép árnyékot csak én tudtam volna megfesteni.~-
205 Harmad, 8 | nyelve idegeinek nem ura. Én úgy ösmerködtem meg vele,
206 Harmad, 9 | Az uram neve: Balogh. Az én nevem: Ida.~Az asszony örvendezett.
207 Harmad, 9 | No hát most az egyszer én kérem, csak öt percre. De
208 Harmad, 10| Kati.~- Dejszen, látom én, hogyan festi az úr: denevér-szárnyúnak
209 Harmad, 10| kissé dicsekvőn mondta:~- Az én uram fiatal korában se költött
210 Harmad, 10| korában se költött modellre: én magam álltam neki.~Mosolyogva
211 Harmad, 10| ötszobás parkettes lakással se. Én meg nem rontom a kedvét.
212 Harmad, 10| valami kis édességet.~- Én magam se tudtam - mentegetőzött
213 Harmad, 10| hát nem azért nem mentem én férjhez, mintha nem akadt
214 Harmad, 10| mennyire megzavarodik.~- Az én házasságom története egy
215 Harmad, 10| te valaha jó arcot képen? Én soha.~Legyintett.~- Mind
216 Harmad, 10| áll színeit is mellette. Én azokat mind láttam. Egy-egy
217 Harmad, 10| itten. Félrenyomná az ideát. Én inkább nappal olvastatnám,
218 Harmad, 10| folytatta lent is az öreg -, és én kész szívvel segítenélek
219 Harmad, 10| tökéletesen. Hogy tudhassam én, hogy mi lesz az az új,
220 Harmad, 10| már megint vonakodott. De én már pakoltam, és igen sírtam,
221 Harmad, 10| öreg karját:~- Megmondom én neked, Balázs bátyám: mi
222 Harmad, 10| Balázs bátyám: mi az, amit én keresek, és nem találok.
223 Harmad, 11| Sem ő nem gondolt rá, sem én.~- Még csak órát sem láttam
224 Harmad, 11| embertársainknak, kisasszony. Ahogy én nem jelentem meg ön előtt
225 Harmad, 11| idegennek érez -, mint ahogy én is idegen hölgyül tisztelem...
226 Harmad, 11| eszelnek ki.~- Annál vígabb. Az én életem úgyis olyan volt
227 Harmad, 11| pajkosságból vonná el arcát, s én a levegőbe cuppantok.~Ida
228 Harmad, 11| nézett a tányérja mellé.~- És én meg... - mondta aztán fölvetve
229 Harmad, 11| Vigye be, Kati. Majd én addig keverem a rántást.~
230 Harmad, 11| ahogy úri asszonynak illő.~- Én?~- Nem tudtam, hogy az érett
231 Harmad, 12| hozzak?~- Miért rendelkezzek én?~- Hát, hogy ő beteg...~-
232 Harmad, 12| megfőzhet. Ő a szakácsné, nem én.~S behunyta a szemét. Visszavonult.
233 Harmad, 12| vele táncoltam.~- De hiszen én biztattam, hogy táncoljon.~-
234 Harmad, 12| és nem leánytársunkkal. Én kérek bocsánatot öntől.~
235 Harmad, 12| volt azelőtt! – mormogta - én most olyan vagyok, mint
236 Harmad, 12| szüret után a szőlőhegy. Az én múzsám meghalt.~Fel és alá
237 Harmad, 12| a fejét rázogatta:~- Az én múzsám meghalt.~Egyszer
238 Harmad, 12| belépek a képei közé.~- De én kérek bocsánatot, hogy nem
239 Harmad, 12| más nőben ritkán találunk. Én most három nagyképen is
240 Harmad, 12| festették. Mért ne festhetném én meg a Múzsa halálát? - gondoltam.
241 Harmad, 12| Idegennel szemben különben én is. De mégis örülök, hogy
242 Harmad, 12| szült ez a földteke.~No, az én témámat ezzel megölte. Éreztem,
243 Harmad, 12| nyelvén volt, hogy mondja: Az én jó húgom.~De nem mondta.~
244 Harmad, 12| vagyunk a városból a zöldben. Én festegetek, maga meg leheveredik,
245 Harmad, 12| el a takarításért.~- Hát én már indulnék.~Ida az órára
246 Harmad, 12| alkotok. A múzsa halála az én művészetemnek is halála.~~
247 Harmad, 12| Angyal-tragédia. Maga mondta ki! Én csak éreztem. De maga teremtette
248 Harmad, 12| Adja a tányérját. A fölét én nem szeretem.~
249 Harmad, 13| elkeseredetten, - ez az arc nem az én ideám! Ami az én ideám volt,
250 Harmad, 13| nem az én ideám! Ami az én ideám volt, meg is festettem:
251 Harmad, 13| ami Balázs ideája, azt az én fejem nem veheti át. Igaz
252 Harmad, 13| múltán válaszolt magának:~- Én azt az ideát szerettem,
253 Harmad, 13| szerette meg a fantáziájában. Én nem láttam soha olyan szenvedő
254 Harmad, 13| amely ilyenkor merőben más. Én azonban azt sose látom,
255 Harmad, 14| Tessék, üljenek le. Az én uram örökkön modellt keres.~
256 Harmad, 14| nincs énnekem szerencsém. Az én csillagom nem jő fel soha.~
257 Harmad, 14| csak Isten hallhat meg, ha én se hallhatom.~Írd meg, de
258 Harmad, 14| történt a Luitpoldban. És én, egy szemhunyás nem sok,
259 Harmad, 14| engedem meg neki. Mert tudja, én nem szeretem a pipafüstöt.
260 Harmad, 14| hogy kerül ebbe az ügybe az én uram?~- Balogh úr? Hát ő
261 Harmad, 14| Hát ő a Kakas. Nem tudta? Én se tudtam. De ott lakik
262 Harmad, 14| férfi modellje. Nő modellt én nem engedtem soha. Nem tűröm!
263 Harmad, 14| engedtem soha. Nem tűröm! Az én uram annyira megbízhatatlan:
264 Harmad, 14| Mióta nevezi magát az én uram Kakasnak, és miért?
265 Harmad, 14| délelőttöm mind ebben múlt, hogy én Pálok néven kerestettem
266 Harmad, 14| azt mondd neki, hogy az én uramról van szó.~- Nem mondom.~-
267 Harmad, 14| töprengett az úton - hogy tegyem én azt? Idegen, aki testével
268 Harmad, 14| tölti meg a pisztolyt?~- Én. Jó két vontcsövű pisztolyt.
269 Harmad, 14| elintézésével. A többi az én gondom. A malom nyugodtan
270 Harmad, 14| hogy mi a szándékom.~- De én kérem, Borbereky, igen erősen
271 Harmad, 14| konyhára. Zörgetett Katinak.~- Én vagyok, Kati.~Kati dobbant.
272 Harmad, 14| béküljenek meg. Igen vagy nem? Én azonban azt mondom: Ti,
273 Harmad, 14| loccsant egy pohár bort, én azért a Pompe funebre vállalatnak
274 Harmad, 14| liggassátok egymás bőrét. Én most itt hátat fordítok:
275 Harmad, 14| eldobta a pisztolyát.~- Én úgyse lőttem volna - mondta
276 Harmad, 14| Annyi szénport kevertem én a puskaporba, hogy attól
277 Harmad, 14| éppen így halt meg az én húgom is 83-ban. Adélnak
278 Harmad, 14| el seborvosért is. Mert én internista vagyok. De azért
279 Harmad, 15| Akármilyen árat szab is a zsűri, én tízezer márkával fizetem
280 Harmad, 15| írásban, hogy köti magát az én nevemhez!~Csaba persze mindjárt
281 Harmad, 15| felpattant:~- De kérem, én nem szenvedtem! Éppen ez
282 Harmad, 15| nyom engem ama nap óta! Én nem Balogh Csaba úrért szenvedtem,
283 Harmad, 15| szenvedtem, ha szenvedtem. Én egy embertársamért szenvedtem!~-
284 Harmad, 15| Ez az ügy nem kocsonya.~- Én meg nem képzelhetek el semmi
285 Harmad, 15| tiltakozik ellene, akár nem, de én magát oly nemes és disztingvált
286 Harmad, 15| fráter az a két orvos!...~- Én ebben igazán ártatlan vagyok.
287 Harmad, 15| igazán ártatlan vagyok. Én betakartam azonnal, mihelyt
288 Harmad, 15| tudom, miről van szó. De én is megvárom öntől, hogy
289 Harmad, 15| De mondom: nem. Éppen én óhajtanám, hogy ne érezze
290 Harmad, 15| Bérelhetünk bútort is. Lehet, hogy én veszek is magamnak.~S fölkelt.~-
291 Harmad, 15| meg. Annyi idős volt, mint én vagyok. Szívszélhűdés érte.
292 Harmad, 16| evésre sincs ideje?~- Eszem én azért. Hozatok reggelenkint
293 Harmad, 16| idegeskedett Csaba - én itt ebben a rendetlenségben
294 Harmad, 16| Borbereky vállat vont:~- Én azt gondolom, hogy ebből
295 Harmad, 16| szinte ordít.~- Hát most már én is sejtem - eszmélkedett
296 Harmad, 16| Mikey -, hogy mi az, amit én itt hiánynak érzek. Ez a
297 Harmad, 16| ami hiba! Ami hiány! Amit én nem látok!~Borbereky vállat
298 Harmad, 16| csak művészet és művészet. Én mondom.~Csaba ránézett:~-
299 Harmad, 16| hulló csillagot! De az az én képemhez mérve: subick!~
300 Harmad, 16| vagy a maga szobájába.~- Az én szobámba? - képedt el Ida.~-
301 Harmad, 16| sarlózzak érte.~- De viszont én meg nem fogadhatok el olyan
302 Harmad, 16| vendéglőben költöttünk, az én külön számlapom...~- Azokat
303 Harmad, 16| számlapom...~- Azokat biz én megsemmisítettem.~- Megsemmisítette?~-
304 Harmad, 16| vegye ki azt a pénzt, ami az én külön költségem, a takarékpénztárból.~-
305 Harmad, 16| költsége. Tessék, itt a kulcs. Én nem is tudom, hogy melyik
306 Harmad, 16| melyik mennyi volt.~- De én tudom, mindeniknek az árára
307 Harmad, 16| Hát a konyhaköltség?~- Én nem írogattam. Mondtam,
308 Harmad, 16| fölül firkált a ceruza.~- Én vegyem ki a takarékból,
309 Harmad, 16| kérem, honnan tudja ön, hogy én vagyok az a Frau Ida von
310 Harmad, 16| ahogy önnek jobb. A könyvet én tegyem el? - Ida nézett
311 Harmad, 16| Csaba hozzásietett.~- De ha én kérem rá, hogy maradjon.~
312 Harmad, 16| szerződésük ellen, sem Ida.~- Ha én mondom azt - folytatta Csaba -,
313 Harmad, 17| pihen kissé ebéd után. Én meg elruccanok a Drechsler-vendéglőbe.
314 Harmad, 17| Aztán hazatér. Lehet, hogy én már várom. Lehet, hogy később
315 Harmad, 17| de ki szeret úgy, mint én téged? Ne bánts!~- De hát
316 Harmad, 17| Pista pénze. Gyűjtötte. Én hordtam neki kötény alatt
317 Harmad, 18| haza. Nehogy megszidja. Én magam hamarosan visszatérek.~
318 Harmad, 18| kiadásom.~- Legyen ma az én kiadásom az a kis kiadás.
319 Harmad, 18| könyvet.~- Talán jobb, ha én teszem zsebre!~- Nem, mert
320 Harmad, 18| visszatérnek.~- Panni, az én szobámat nem takarítjuk
321 Harmad, 18| mondjon, többet.~- De hát én nem vagyok műértő.~- Maga
322 Harmad, 18| elmosolyodással vont vállat.~- Én csak azt érzem, hogy ezen
323 Harmad, 18| burkolatból.~- Éppen ilyet vettem én is, mikor hazakerültem -
324 Harmad, 18| vagyis hát most már az ura. Én elrejtettem a levelét, nehogy
325 Harmad, 18| Március végén kiállítjuk.~- Én ugyan nem várok addig!~-
326 Harmad, 18| maga, hogy mennyit remél?~- Én csak azt mondhatom meg,
327 Harmad, 18| hiszen az is tárlat, ahova én viszem: örökös tárlat. A
328 Harmad, 18| elbámulással - hát nem te hívtál?~- Én hívtalak?~- Egy fiatal hölgy
329 Harmad, 18| szereti, jöjjön velem. - Én már majdnem megőrülök.~-
330 Harmad, 18| ház előtt egy fiáker áll. Én csak beroskadok, eszemet
331 Harmad, 18| mint a bolond.~- Ó, az én Meteorom! Az én édes, jóságos
332 Harmad, 18| Ó, az én Meteorom! Az én édes, jóságos Meteorom!
333 Harmad, 18| rám? Mit ordítozol, mintha én ettem volna meg a feleségedet!
334 Harmad, 18| De a Dunába nem ment!~- Én nem mondtam, hogy a Dunába
335 Harmad, 18| herkópáterét! Hát nem voltam-e én újságíró is? Nem tudom-e,
336 Harmad, 18| Hol az az erdő, amelyikben én meg ne találnám?!~S ragadta
337 Harmad, 18| a hoteleket - mondta -, én meg áthajtok addig a rendőrségi
338 Harmad, 18| Jolán. Iszen ismeri.~- Én? A húgát?~- Hiszen maga
339 Harmad, 18| annyi szíve maradt is az én ostobaságom után, amennyi
|