Part,  Chapter

 1 Eslo,  1   |       ecsetre. A szobrászaton a lelkem. Csak időt nem találok rá
 2 Masod,  1  |         Jaj, már meg se ismer a lelkem! Hogy megnőtt! Hogy megszépült!
 3 Masod,  1  |         otthon?~- Dolgoztam én, lelkem, mindent, kisasszonykám.
 4 Masod,  1  | Mindenszentek után való kedden, lelkem kisasszonykám.~- Mondja:
 5 Masod,  1  |    zavarodottan pislogott:~- Ó, lelkem... hát hogyan?...~- Ahogy
 6 Masod,  1  |     Mindenkit hazavisznek.~- Ó, lelkem... de hogyan is lehetne?
 7 Masod,  1  |        De mondja, kisasszonykám lelkem: az imént tetszett említeni,
 8 Masod,  1  |    Dombérozás? Hát devernyázás, lelkem kisasszonykám, ahogy az
 9 Masod,  7  |      meg csupa örvénykavargás a lelkem. Igaz, hogy nem kapkodom
10 Masod,  7  |     magamat, csak azért, hogy a lelkem gyötrelmein enyhítsek. A
11 Harmad,  10| szobornak a képével volt tele a lelkem. Az egyik: Carpeaux táncos
12 Harmad,  15|   eldobja, Isten előtt tiszta a lelkem.~És elsietett, szinte elfutott.~