Part,  Chapter

 1 Masod,  1|         vele édes ura-atyjának. A rigó úgy fújta a Rákóczi indulóját,
 2 Masod,  1|           Alt úrnak tetszett is a rigó, s különösen tetszett, hogy
 3 Masod,  1|           hónap múlva úgy fújta a rigó a Gotterhaltét, mintha csak
 4 Masod,  1|       örült. Vagy két nap hallgat rigó. Harmadnap rákezdi szépen
 5 Masod,  1|         rendelnek ötven hektót. A rigó akkor is fújja a Gotterhaltét,
 6 Masod,  1| pillanatban megszólal az átkozott rigó: őrült erővel fütyüli: Jaj,
 7 Masod,  1|           Ma sem értem, hogy az a rigó hogy fújhatta azt a nótát?!
 8 Masod,  1|           kelt föl a székről.~- A rigó - mondta - nem szükséges.
 9 Masod,  1|        hunyorított, nevetett.~- A rigó igen tetszik. A Rippet tudja:
10 Masod,  1|      akkor éppen kedvetlen volt a rigó. Hát odaállok, és rákezdem,
11 Masod,  7|           Vagy tán jobban mondva: rigó. Nagyszerűen fütyül. De