Part,  Chapter

 1 Masod,  1  |    meg: - Maga olyan szép...~Idán mintha villanyáram futott
 2 Masod,  5  |       s a szemük rajta marad Idán, hideg-csodálkozón, mintha
 3 Masod,  6  |    hideg csodálkozással állt Idán.~- Jó napot - rebegte tétován.~-
 4 Harmad,  6 |   tovább indultak Münchenbe.~Idán nem látszott türelmetlenkedés,
 5 Harmad,  6 | többi éljenez. Valamennyinek Idán ragyog a szeme. A három
 6 Harmad,  6 | karperec, se aranylánc nincs Idán, csak a szimpla és új csillogású
 7 Harmad,  9 |   oly bájos kis teremtés. És Idán látszott, hogy nem kételkedik.~-
 8 Harmad,  12|       s a szeme rajta maradt Idán. Ida egy vén fűz árnyékában
 9 Harmad,  14|    mein lieber Abendstern...~Idán borzongás futott végig.~
10 Harmad,  18| vitte színházba, operába, de Idán soha nem látszott az örömnek