Part, Chapter
1 0, Inc | Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja
2 Eslo, 1 | ezer bocsánat...~- Az ügy el van intézve - felelte katonásan
3 Eslo, 1 | mondta, hogy bűnt követek el aznap, amelyiken nem mártok
4 Eslo, 1 | füstölt. Érdeklődéssel járt el a Műcsarnok szobrászainak
5 Eslo, 1 | soha puskát még nem sütött el, és ruhája nem volt több
6 Eslo, 1 | meghomályosodott akkor: Jolán olvasta el neki Csabának a leveleit,
7 Eslo, 1 | védte:~- Te vigyázz, hogy el ne ítélj senkit a szegénységéért.
8 Eslo, 1 | alig hatezer koronát vett el belőle, mikor Jolánt férjhez
9 Eslo, 2 | hirdetőnek a nevét, s hogy el is küldenék neki.”~A bélyeget
10 Eslo, 2 | bögöly, amelyet hiába legyint el a ló, a tehén, az ökör:
11 Eslo, 2 | hirdetésen, utálat fogta el, maga-magának az utálata,
12 Eslo, 2 | irtózattal lépett tőle el.~De mikorra megmosdott,
13 Eslo, 2 | elhozza is, és ha Jolán el is tengődik vele az újságírás
14 Eslo, 3 | csak éppen a télen járt el néhány barátjához vacsorára.
15 Eslo, 3 | az az egy - mosolyodott el megvetőn Csaba -, hogy az
16 Masod, 1 | s érdeklődéssel fogadta el egy Klein Berta nevű bejárótól
17 Masod, 1 | vagyok. Beretvás Pista vett el. Az első szeretőm. Cserepeslegény.
18 Masod, 1 | bizonyosan.~- Mikor jöttek el hazulról, Mari?~- Mindenszentek
19 Masod, 1 | kereste, de nem találta. Aztán el is feledte. Csak az a bizonyosság
20 Masod, 1 | leestem róla. Akkor tört el a bábum is. Egy tükörre
21 Masod, 1 | dobogó szívvel sietett le. El nem vélhette: kivel jöhetett
22 Masod, 1 | hogy a madaraim tartottak el. Tudja talán, hogy mellékesen
23 Masod, 1 | Nem, nem tudom - hőkölt el Ida.~- Nem tudja?~- Gyermekkorom
24 Masod, 1 | Alt urat, hogy nem adná-e el a rigót. A tiszti ebédlőbe
25 Masod, 1 | ajtóra.~- Jaj, hallgasson el! Hogyan csinálja?~Ella mutatta,
26 Masod, 2 | valamennyien.~Csak Ida nem. Még el se végezték az első strófát,
27 Masod, 2 | hogy hogyan veszhetett el egy doboz? Mindjárt elő
28 Masod, 3 | amit csak neki susogott el egyik-másik, s legbizal
29 Masod, 4 | hogy legalább Ella jött el: a gyötrő izgalomra csillapító
30 Masod, 4 | Három rigót? Azért ugyan el nem vesz egy csaposlegény
31 Masod, 4 | szent rettenettel hárította el.~- Soha nem próbáltam.~-
32 Masod, 4 | szivarjából.~Aztán együtt mentek el Nórával.~
33 Masod, 5 | Az ő apjánál víg élet? El nem képzelhette, milyen
34 Masod, 5 | esdeklőn -, és ne tépje el. Húsvéti szünetre ha megyek,
35 Masod, 5 | mondja neki halkan - égesse el... Mindjárt vacsora után
36 Masod, 5 | Mindjárt vacsora után égesse el.~S közben nyúlkál a zsebébe.
37 Masod, 6 | brutális kezet nem háríthatják el.~Fülöpszállás táján aztán
38 Masod, 6 | maga igazsága? - bámult el Paula.~- Az én igazságom
39 Masod, 6 | a többi apáca múltjáról.~El is hallgatott.~Ilona testvér
40 Masod, 6 | Ragályos birkát távolítanak ők el a nyájból.~Ida értette a
41 Masod, 6 | itthon?~- Tegnap utazott el. Hat-hét napra. De lehet,
42 Masod, 6 | Mind a kettő.~- Fordítsa el a kulcsot, kérem. Atyám
43 Masod, 6 | Isten őrizz! - hökkent el Ida.~- Mért? - mosolyodott
44 Masod, 6 | Ida.~- Mért? - mosolyodott el az apa - tőlem cigarettázhatsz.
45 Masod, 6 | távolból az üzletemet. Ki vesz el téged, hozzád méltó, ebből
46 Masod, 6 | Ida cipőjére.~Alig hagyja el Ida a boltot, egy lihegő,
47 Masod, 6 | fintoruló, halvány arccal lépett el mellettük, és köpött.~-
48 Masod, 6 | keserves-nehezen végezte el a tanítóképzőt. Az apja
49 Masod, 6 | könnyezve, olykor szomorún el is mosolyodva beszélte a
50 Masod, 6 | meleg szemmel -, fogadja el tőlem. Nem alamizsnaképp,
51 Masod, 6 | miniszterhez, és mondja el neki, amiket nekem elmondott.~-
52 Masod, 6 | pénzt.~- Nem fogadhatok el ennyit, bocsásson meg.~-
53 Masod, 6 | ennyit, bocsásson meg.~- De el kell fogadnia. Én makacs
54 Masod, 6 | tágítok. Ha nem fogadja el, megfoszt egy örömtől. Fogadja
55 Masod, 6 | megfoszt egy örömtől. Fogadja el, Ida.~És megcsókolta a leányt,
56 Masod, 6 | többé vissza. Ma küldött el a holmijáért. Az imént vitte
57 Masod, 6 | holmijáért. Az imént vitte el az anyja a holmiját, még
58 Masod, 6 | bizonyára nem engedett volna el maga mellől.~Idának elnedvesült
59 Masod, 6 | Mármost hát hogy vigyelek el akármelyikhez, ha nekem
60 Masod, 6 | vannak. Mármost képzeld el, hogy az a grófné a maga
61 Masod, 7 | Nem, azt nem - döbbent el Ida.~- Miért?~- Csak, hát...~-
62 Masod, 7 | Olyanforma érzés nehezítette el, amilyen érzés a vascsappantyúba
63 Masod, 7 | ismerném? - mosolyodott el Bodoky - öklömnyi korom
64 Masod, 7 | Fiszd úr. Stern nevezett el Fiszd úrnak, a patikus -
65 Masod, 7 | Klavírmájsztere? - bámult el Ida.~- Klavírmájsztere -
66 Masod, 7 | mars. Mindeniket így röpíti el. Magát is majd ígyen. Ámbár
67 Masod, 7 | Egy négyesfogat robogott el az utcán mellettük. Ida
68 Masod, 7 | Nem, hát így nem jöhetsz el - hüledezett az apa -, nem
69 Masod, 7 | eddegélt.~- Hát, csak használd el azt a pénzt kedvedre - mondta
70 Masod, 7 | az apai érzés nem fagyott el végképp a szívében.~Végre
71 Masod, 7 | törvényszéki hírt mindjárt el is olvasott, mert Érdekes
72 Masod, 7 | olyanféle érzés nehezítette el a mellét, mintha attól a
73 Masod, 7 | ott? Mostanában adhatta el az uram.~Kihúzott egy fiókot,
74 Masod, 7 | mint más nők: soha ő semmit el nem hagyogat.~A boltba egy
75 Masod, 7 | asszony röstelkedve vonult el a pulttól.~- Nem tudtam...
76 Masod, 7 | briliánsgyűrű... 2570 korona. El van intézve, kisasszony.~
77 Masod, 7 | tengerek és egek választják el a kettőt. Neki most már
78 Masod, 7 | boldogult édesanyámnak a gyűrűi el vannak ugye téve?~Látom
79 Masod, 7 | Erő, csak most ne hagyj el! Leültem a zongora elé,
80 Masod, 7 | se tudom, hogyan jöttem el attól a kedves családtól.
81 Masod, 7 | láthatja. És már az idén el is vette vóna. Hiszen azért
82 Masod, 7 | üzlet-ügyet is röviden intézem én el: hát rövidre fogva a szót,
83 Masod, 7 | megmondanom, hogy kit veszek el. Az azonban nem látszik
84 Masod, 7 | Nórához? Csak nem vesz el egy olyan... - Olyan vadul
85 Masod, 7 | inkább dörgi:~- Nórát veszem el! És ha te csak görbe szemmel
86 Masod, 7 | Csak hajnalban szenderedtem el.~Gyóntam, áldoztam. Meggyóntam
87 Masod, 7 | védőszentemet, hogy fordítsák el atyám szívét attól a gonosz
88 Masod, 7 | nekem.~- De hát mit mondott el?~Már akkor olyan szemmel
89 Masod, 7 | A levelet magam vittem el a postára.~- Ajánlott. Expressz.~
90 Masod, 7 | beszegődik cselédnek. Ott hagytam el, hogy a lordnak a leánya
91 Masod, 7 | elmagyarázom neki, hogy menjen el a trafikba, és vegye meg
92 Masod, 7 | bántam is, hogy őt küldtem el.) Végre mégis hazaliheg.
93 Masod, 7 | vagyok a ház asszonya! - El is kotródott, mint a leforrázott
94 Masod, 7 | sírtam, hánykolódtam, hogy el kell pusztítanom magamat.
95 Masod, 7 | Lányoknak bizonyára nem adnak el pisztolyt, s éppen olyan
96 Masod, 7 | Vigyen magával! Ne hagyjon el!~És esdekelve tette össze
97 Harmad, 1 | Eszerint elutasít.~- El!~És a szemébe nézett Csabának
98 Harmad, 1 | keményen, hogy mondta:~- El!~Csaba azonban csak állt,
99 Harmad, 1 | Künn egy kocsi dörgött el az ablakuk alatt, és csakhamar
100 Harmad, 1 | Második: Akkor válok el öntől, amikor akarok.~-
101 Harmad, 1 | sajkáját az én hajómtól el nem oldozhatja. Hát én az
102 Harmad, 1 | anyám sírjához kísérjen el a férjem. Mikor a házból
103 Harmad, 2 | polgármesternek? S hogy intézte el az ünnepi ebéd elmaradását?
104 Harmad, 2 | úri nászutasok - hárította el Csaba a szívességet -, különben
105 Harmad, 3 | vagyunk.~- Nem felejtettem el, kisasszony - felelte nyugodtan
106 Harmad, 3 | akar. Diszkréten fordult el, míg Ida kivett a kofferből
107 Harmad, 3 | viselkednek. Én sem felejtettem el, hogy ezzel az ön nevének
108 Harmad, 3 | jöttek-mentek, haladtak el a fülkéjük előtt, különösen
109 Harmad, 3 | szándékom. De három napra el kell utaznom hozzájuk.~-
110 Harmad, 3 | is kiadása - mosolyodott el Csaba. Azonban a mosolygás
111 Harmad, 3 | Nézd ezt a kezet! - bámult el Nagy Ákosné Ida kezét a
112 Harmad, 3 | a keresztnevén az urát. El is pirult kissé.~Csevegtek,
113 Harmad, 3 | hogy nekem holnap tízkor el kell utaznom. Sajnálom,
114 Harmad, 3 | múzeumot - oda se vitték el soha. A Városligetet is
115 Harmad, 4 | ajtó mellé, míg a szivarját el nem szívja. Még nem kopott
116 Harmad, 4 | nem szívja. Még nem kopott el a vőlegénykori udvariassága.~
117 Harmad, 4 | Ida azonban nem fogadta el: könnyedén leszökkent.~Az
118 Harmad, 5 | aki nyűgünk -, a kontókat el kell tennünk: dokumentumok,
119 Harmad, 5 | óra.~- Színházba? - bámult el Ida - egyedül? Tudja talán,
120 Harmad, 5 | Nem tanultuk - ijedt el Ida.~- Hát akkor mit tanult,
121 Harmad, 6 | vagyok benne - mosolyodott el Ida -, utaznunk kellett,
122 Harmad, 6 | karmester szóra nem nyomhatta el, hogy meg ne kérdezze:~-
123 Harmad, 6 | Ne aggódjon - mosolyodott el Csaba Ida elképedésére a
124 Harmad, 6 | Neveket és munkákat sorolt el. Egy Coelestin keresztnevű
125 Harmad, 6 | puhatolják: micsoda javáért vette el Csaba?~De nem is igen gondolkodhatott
126 Harmad, 6 | van, párod van. Hát mondd el legalább, hogyan és hol
127 Harmad, 6 | Négyszobásat? - szörnyedt el a ballon-keblű - minek négyszobás?
128 Harmad, 6 | hát mért, hogy őt vette el Csaba? S mért nem azt a
129 Harmad, 6 | hölgyet, akiért őt vette el? Mért nem az jött ide Csabával?
130 Harmad, 6 | Sörbereky dikciójára komolyodott el. No, az ugyan véletlenül
131 Harmad, 6 | érti. És miért titkolta el, hogy ő is festő? Azt mondta,
132 Harmad, 6 | megint visszafordult:~- Majd el is felejtem...~A kofferja
133 Harmad, 7 | feketeruhás, fiatal nő halad el az ablak előtt, s rájuk
134 Harmad, 7 | gyújtott.~- Igaz - mosolyodott el, a gyújtót a csészébe vetve -,
135 Harmad, 7 | ezért a karfiolért siettem el, nehogy üresen térjek haza...
136 Harmad, 7 | sehol.~Tizenegy tájt aztán el is unta. Átsétált a városi
137 Harmad, 7 | Nem értem - képedt el Ida.~- Mit nem ért, kisasszony?~-
138 Harmad, 7 | elkövült.~- Nem fogadom el - rebegte szinte lélegzet
139 Harmad, 7 | vállat vont:~- Ha nem fogadja el, beviszem valami jótékony
140 Harmad, 8 | csak azt mondtam: gyertek el komának. Eddig nem volt
141 Harmad, 8 | beteges, és hogy nem adtál el képet két hónapja.~- Három,
142 Harmad, 8 | az oktalanságot követte el, hogy Idának elkotyogta:
143 Harmad, 8 | komaasszonynak nem megy el a feleségem, de még csak
144 Harmad, 8 | nőt nem pénzért veszünk el.~- Hát nem láttad, hogy
145 Harmad, 8 | Szivarfüst-felleg vonult el közben a kulcslyuk előtt,
146 Harmad, 8 | itt a házad előtt adom el a kalapomat és kabátomat
147 Harmad, 8 | Csak három helyre mennénk el. A többi nem várja. Talán
148 Harmad, 8 | akkor meg azért szorult el, hogy Csaba nem szól a játékáról
149 Harmad, 8 | elfintorodó orral sietne el az üstök mellett. Csaba
150 Harmad, 8 | mostanában.~- Mikor hagytad el?~- Nem hagytam én el. Odanézek
151 Harmad, 8 | hagytad el?~- Nem hagytam én el. Odanézek én mindennap,
152 Harmad, 8 | borongj, Balázs bátyám. Gyere el holnap hozzám ebédre. Szimpla
153 Harmad, 8 | várakoztattam. De csak gondolja el, hogy az ilyen magányos
154 Harmad, 8 | persze. Csak mikor képet ad el, akkor tér be a sörházba,
155 Harmad, 8 | csak úgy maga elé mondta el, ahogy hazafelé sétáltak.
156 Harmad, 9 | tavaszon, kanyaró vitte el. Ó, oly bájos kis eleven
157 Harmad, 9 | tudom, hogy délelőtt ön is el van foglalva.~Mikor kijöttek
158 Harmad, 9 | egyedül, mert a férje nappal el nem mulasztana egy órát
159 Harmad, 9 | kedves Ida - édesedett el az egyik német hölgy -,
160 Harmad, 9 | szomszédék, hogy nem háríthattam el...~A szalonjukba érve azonban
161 Harmad, 9 | szavak.~Hm.~Mért égette el Ida a naplóját?~Hm.~Bizonyosan
162 Harmad, 9 | Ida tehát azért égette el a naplóját, hogy az ő kezébe
163 Harmad, 10| hirtelen szédülés fogta el: le kellett feküdnie, s
164 Harmad, 10| Legfeljebb ha egy órára sietett el. Kisebb-nagyobb papiros-csomólékkal
165 Harmad, 10| szobát, hogy nem cserélné el ötszobás parkettes lakással
166 Harmad, 10| csak a kapuban vörösödtek el, mikor kezet szorítottak.
167 Harmad, 10| Mikeyné se hallgathatta el, hogy ő olyanformás került
168 Harmad, 10| friss történet. A virág el se hervadt még a menyasszonyi
169 Harmad, 10| nem értené meg, ha előbb el nem játszanám. Ti ismeritek.~
170 Harmad, 10| hiányzik.~Alig távoztak el az asszonyok, egy fehér
171 Harmad, 10| Millnerné húzta be, hogy játssza el az ő urának is azt a wunderschönes
172 Harmad, 10| másnap délben ő maga jött el. Hozott egy bögre levest.
173 Harmad, 10| hát ezt nem fogadhatom el. Teljes életemben irtóztam
174 Harmad, 10| elmosolyodott.~- Pista képet adott el?~- Az semmi! De ma reggel
175 Harmad, 11| A fülbevalót engedje el, kérem.~- Hát akkor órát,
176 Harmad, 11| magyarok. Kenderék is.~- Hopp, el is felejtettem: Kendernét
177 Harmad, 11| Nem, hát akkor nem megyünk el.~- Egyszer megtehetjük,
178 Harmad, 11| megtehetjük, hogy nem megyünk el. De a festőnék így nyáron
179 Harmad, 11| leányos pajkosságból vonná el arcát, s én a levegőbe cuppantok.~
180 Harmad, 11| gondolkodott.~- Nem, ne menjünk el - rebegte aztán a fejét
181 Harmad, 11| útrakelést. Csupán azon bámult el, hogy Ida ujján micsoda
182 Harmad, 11| Holnapig csak nem felejted el - vigasztalta Csaba.~S hogy
183 Harmad, 11| mentül többen fáradhatnak el a táncban, hát Ida vagy
184 Harmad, 11| örvényében. Egyszer-másszor el is csapták Csorbának a kezéről:~-
185 Harmad, 11| az orruk előtt robogott el.~Egy órát kell hát még várniuk.~
186 Harmad, 12| reggelt bólintani Idának. El volt már készülve rá, hogy
187 Harmad, 12| szavakkal mondtam volna el. Kérem, csillapuljon le
188 Harmad, 12| Az arcát pirosság futja el.~- Véltem, hogy elment -
189 Harmad, 12| takarít a műhelyemben?~- Kati el van foglalva. Különben se
190 Harmad, 12| Köszönöm: nem olvasom el. Bocsásson meg, ha fájdalmat
191 Harmad, 12| szinte irtózattal hárította el magától azt a gondolatot,
192 Harmad, 12| Csengetett Katinak, hogy hordja el a terítéket.~Csaba is fölkelt.
193 Harmad, 12| de a szeme nem nedvesült el. S még abban az órában válaszolt.~
194 Harmad, 12| mondjuk: viszonzásul fogadom el a takarításért.~- Hát én
195 Harmad, 12| képkereskedőknek adja is el, megél megint egy évig.
196 Harmad, 12| Mi baja? Mért távozott el attól a nőtől más országba,
197 Harmad, 12| apróhirdetés útján adja el a szívét, mint valami varrógépet
198 Harmad, 13| csakugyan nem viselhetik el a malom zúgását-zakatolását,
199 Harmad, 13| A hazahordott vázlatok el voltak nagyolva persze:
200 Harmad, 13| De hát mi gyönyörítheti el a szívet?~Erre már csak
201 Harmad, 14| uram alig negyedórája ment el. Tessék, üljenek le. Az
202 Harmad, 14| szürke gyapjúkabátjában ment el.~A kabátban valami keményre
203 Harmad, 14| összekapkodott, akkor olvasta el rendben az elejétől a végéig:~
204 Harmad, 14| Borberekyné? - ámult el Ida.~- Az uram elmondta
205 Harmad, 14| csak a neveket másította el. Hogy azt mondja: a Kakas
206 Harmad, 14| örömére. A trójai képét adta el egy orosz hercegnek. És
207 Harmad, 14| lakodalmát.~- Ami jön - csapta el Mikey -, festő nem válogat. „
208 Harmad, 14| valaki olyan hagyná őt el a gyász szekerén, aki után
209 Harmad, 14| fölkelt:~- Nem viselhetem el: ha valami szerencsétlenség
210 Harmad, 14| ragaszkodik!... Nem, nem mehetek el. Nekem semmi közöm semmiféle
211 Harmad, 14| közéjük fut: a testével fogja el a golyót.~- Megvan neked
212 Harmad, 14| ököllel, tenyérrel intézik el az ügyet. Fegyver csak katonák
213 Harmad, 14| Csak akkor komolyodott el, mikor Mikeyné az oroszra
214 Harmad, 14| betűkkel írtak volna bíróék, el sem olvashatta volna a címeket.
215 Harmad, 14| tanácskoznak.~- Csak nem mondta el Csaba?~- Nem. Csaba azt
216 Harmad, 14| lapjain.~Mégis hát nem aludt el olyan mindjárt, mint máskor.
217 Harmad, 14| megmondták, hogy békésen intézik el.~Hanzi hát elhallgatott.
218 Harmad, 14| buzog a vér.~- Hát küldjön el seborvosért is. Mert én
219 Harmad, 14| golyó okozta. Mástól ájult el.~S egy kis vasklorid-vattával
220 Harmad, 14| vasklorid-vattával mindjárt el is állította a vérzést.~-
221 Harmad, 15| dühe.~- Éntőlem ugyan senki el nem viszi a maga képét.
222 Harmad, 15| olvasta. Csak ott komolyodott el kissé, mikor a végéhez ért:...
223 Harmad, 15| asztalkendőjét.~- Nem képzelhetem el: mi közlenivalója lehet
224 Harmad, 15| Én meg nem képzelhetek el semmi olyan ügyet, hogy
225 Harmad, 15| ügyet, hogy egy mondatban is el ne lehetne mondanom. Válassza
226 Harmad, 15| Csak ez nem mondható el egy mondatban. - Ida gondolkodott.
227 Harmad, 15| fölvetette a fejét.~- Hát mondja el, ahogy akarja.~S az asztal
228 Harmad, 15| nyújtotta a kezét.~- Ne menjen el, kérem, ne menjen el: mindjárt
229 Harmad, 15| menjen el, kérem, ne menjen el: mindjárt végzek. Hát rövidre
230 Harmad, 15| lehet másképp festenem. Már el is adtam a képet. Meg sincs
231 Harmad, 15| gyerek, de azt felejtette el. Ilyen apró ügyeket beszéltek
232 Harmad, 15| víz. Csaba akármennyire el is volt mélyedve a gondolataiba,
233 Harmad, 15| végre -, hát miért vett ön el engem?~Csaba az orrán fújta
234 Harmad, 16| lefeküdt. Már nem járt el a Luitpoldba.~Végre Ida
235 Harmad, 16| Nincs időm. Karácsonyra el kell készülnie a képemnek.~-
236 Harmad, 16| egy pohár sörért ugorjon el csak.~S míg az úr ebédelt,
237 Harmad, 16| tréfásan -, csakis magát venném el feleségül.~Először történt,
238 Harmad, 16| távolságból - búcsúzkodnak el egymástól.~~Ida maga keresett
239 Harmad, 16| amelyen alul Ida ne adja el a képet. Az első és az utolsó
240 Harmad, 16| másnap vagy délután jöjjön el ismét. Az azonban nem várt,
241 Harmad, 16| Az én szobámba? - képedt el Ida.~- Akárhova, csak ne
242 Harmad, 16| Gondolkodott.~- A pénzemért vett el, annyi bizonyos. De hát,
243 Harmad, 16| viszont én meg nem fogadhatok el olyan pénzt, amely engem
244 Harmad, 16| természetében, hogy nem fogadnak el semmi olyan szívességet,
245 Harmad, 16| sehogy se fért a fejébe.~El is ment mindjárt három órakor.
246 Harmad, 16| jobb. A könyvet én tegyem el? - Ida nézett rá. Elhalványult.~-
247 Harmad, 16| pontja így szólt: Akkor válok el, amikor akarok. Ezzel szemben
248 Harmad, 16| szívére?~- Kérem, hagyja el a szobámat!~- Ha kijön maga
249 Harmad, 17| szívesen vállalkozott. Noha el nem vélhette, hogy milyen
250 Harmad, 17| Vigyázzon azonban: útközben el ne veszítse.~- A muffomba
251 Harmad, 17| késett, hát Ida maga nézett el megint a cselédszerző intézetbe.~
252 Harmad, 18| ritkábban vitte. Esténként néha el is maradt.~Ida sose kérdezte,
253 Harmad, 18| térek vissza. Nem veszítem el, nyugodt lehet. Különben
254 Harmad, 18| nézett rá.~- No és ő vett el?~- Ő.~- A felhő a Balatonnál.~-
255 Harmad, 18| melegszik a zsebében, elvesz. És el is vett. Állása még nincs,
256 Harmad, 18| elégesd.~Csókkal búcsúztak el, s Boris kérte Idát, hogy
257 Harmad, 18| hogy te olyan nőt végy el!...~Csaba fölemelte a fejét:~-
258 Harmad, 18| második pontja: akkor válok el öntől, amikor akarok.~Itt
259 Harmad, 18| terminusunk.~Sohasem felejtem el, hogy ön mindenkor tisztességes
260 Harmad, 18| kicsinyített köszönettel fogadtam el karácsonykor. Viszont ön
261 Harmad, 18| a kedves feleséged? Hozd el a Márványmenyasszonyba:
262 Harmad, 18| lenne, ha az utcán foghatná el!~Egyszer csak egy köpcös
263 Harmad, 18| Csaba elvadult szemmel lökte el magától.~- Még maga kérdi? -
264 Harmad, 18| felöltözik. Igen kérem: fogadja el a látogatásomat, mély tisztelettel
265 Harmad, 18| azonban méltósággal hárította el, s lépett hátra.~- Semmi
266 Harmad, 18| ostobaságokat ne kövessen el...~~Vége~ ~ ~ ~
|