Part, Chapter
1 Eslo, 1 | festő. Székely Bertalan azt mondta, hogy bűnt követek
2 Eslo, 1 | ecsetet a festékbe. Lotz azt mondta, hogy paletta volt
3 Eslo, 1 | helyett persze Münchenbe.~Azt a jegyzősegédet bizony Csaba
4 Eslo, 1 | viszontlátás első perceiben azt gondolta, hogy talán családi
5 Eslo, 1 | kenyérdomb mellett, hogysem azt mondja: - Kérem...~S különben
6 Eslo, 1 | a szemét, mikor a bátyja azt tudakolta, hogy a sógor
7 Eslo, 1 | a bajon, ha agyoncsapja azt a frátert? És hát a két
8 Eslo, 2 | portéka! S hogy őrá valaha azt mondja valaki: vett férj! -
9 Eslo, 2 | élete!... És történetesen azt az orvost elgázolta a recept
10 Eslo, 2 | kenyerén, mégis hát nem azt sírdogálja-e mind élete
11 Eslo, 3 | látja: érdeklődtem ön iránt. Azt is tudom, hogy az utóbbi
12 Eslo, 3 | házasság még messze jár. Ön azt véli, hogy udvarolgatok
13 Masod, 1 | kíváncsiságtól. De hát azt is meggyónta:~- Bűnös kíváncsiságot
14 Masod, 1 | Ida elképedt.~- Ki az?~- Azt mondja: dajkád volt.~Ida
15 Masod, 1 | Mindig szégyenkezett, ha azt mondták, nem illik.~S még
16 Masod, 1 | annak tíz éve is, hogy...~- Azt tudom apámtól. Valami rendetlenség
17 Masod, 1 | olyan komoly...~- Meghiszem azt - vont a nyakán mosolyogva
18 Masod, 1 | értő szemmel vizsgálja, azt mondta volna neki:~- Bizony
19 Masod, 1 | is. Az a kese leány csak azt látta, hogy a maga ruhája
20 Masod, 1 | irodába is bevittem egy rigót. Azt csak tudja talán, hogy könyvelő
21 Masod, 1 | hogy könyvelő voltam ott?~- Azt tudom.~- Hát bevittem egy
22 Masod, 1 | az a rigó hogy fújhatta azt a nótát?! És miért éppen
23 Masod, 1 | rigók különösen szeretik azt a nótát, meg azt, hogy Hármat
24 Masod, 1 | szeretik azt a nótát, meg azt, hogy Hármat tojott a fürjecske...
25 Masod, 1 | akkor is hát hogyan kérje azt a méltóságos főasszonyt?~-
26 Masod, 1 | készségeskedett a madár-tanár, azt, hogy: Mennyből az angyal...
27 Masod, 3 | az igazgató asszonyoddal. Azt mondja: lehetséges. Két
28 Masod, 3 | mindenféle tanulmány között azt is megtanulhattad volna,
29 Masod, 3 | akkor gondolt rá, hogy azt kellett volna mondania:
30 Masod, 3 | mindenkiről tudta már Ida azt is, hogy mi a kedves nótája,
31 Masod, 3 | katedrán. Egyikről-másikról azt vélte kisebb korában, hogy
32 Masod, 3 | földi asszonykák ők is. Még azt a szörnyűséget is hallja
33 Masod, 4 | Vagy várnia kell még? Ha azt mondja az apja, hogy várjon
34 Masod, 4 | játszom. Díjakat kapok. Azt mondják, tehetséges vagyok.~
35 Masod, 4 | De hát ruhám sincs.~- Azt is adok: maradt az én feleségemnek
36 Masod, 5 | nyolcadokban és tizenhatodokban. Azt is tudta róla, hogy püspök-ajánlotta,
37 Masod, 5 | robbant reá Ida - adja ide azt a levelet! Hiszen kicsapják!~
38 Masod, 5 | Mért nem jelentette maga azt a levelet?~A maga szó szinte
39 Masod, 6 | növendékemnek a levelét? Azt mondja majd rá: Jól tetted.~-
40 Masod, 6 | tetted.~- Nem bizonyos, hogy azt mondja.~- Ha feketébbnek
41 Masod, 6 | nem festik az ügyet. De azt csak nem cselekszik? Maga,
42 Masod, 6 | tréfából is írhatta az a Bisi azt a levelet.~- Akkor nem rejtegette
43 Masod, 6 | gondolta -, csak én meg azt mondhassam: szabad vagyok!~
44 Masod, 6 | akkor Szent György, csak azt, hogy...~- Hát jó. Hazahoztuk
45 Masod, 6 | abban a rézágyban. És még azt mondja majd meg, hogy ő
46 Masod, 6 | kezére támasztva, egyre azt nézte, hogy alszik-e ott,
47 Masod, 6 | állt az egyik sarokban, azt is megszemlélte.~A bútoros
48 Masod, 6 | elámult.~- Mért?~- Tudhatja azt maga. Hogyisne!~S elfordult.
49 Masod, 6 | ennyi esze sincs magának! Azt a...~S következett Krisztusnak
50 Masod, 6 | gyűlölik a magyart. Hogy miért? Azt a jó Isten se tudja. Hiszen
51 Masod, 7 | töltenétek az időt.~- Nem, azt nem - döbbent el Ida.~-
52 Masod, 7 | Már a nyelvén volt, hogy azt mondja: majd ideküldöm érte
53 Masod, 7 | mint az eddigiek. Mink azt hittük: Nóra következik.
54 Masod, 7 | Mégse Karolin, mert hiszen azt Krinolinnak hívtuk. A manó
55 Masod, 7 | nézte-nézte olykor a könyvnek azt az egy lapját, s bele-belekezdett,
56 Masod, 7 | elkomolyodott. Mind a két ajánlatban azt látta, hogy az apja kifelé
57 Masod, 7 | Hát, csak használd el azt a pénzt kedvedre - mondta
58 Masod, 7 | világon, aki nem visel gyűrűt? Azt is tudta, hogy milyen színű
59 Masod, 7 | kisasszony. Mert látom én azt is azonnal, hogy kinek tartsam
60 Masod, 7 | árát kérdezte.~- Kérem, azt majd elintézem kedves ura-atyja
61 Masod, 7 | kirakatnak fordult, mintha azt szemlélné. A kirakat iskolás
62 Masod, 7 | élet. Engedd megtalálnom azt a férfit, akinek az ajka
63 Masod, 7 | kérdezte enyhébben.~- Csak azt kérdeztem volna - feleltem
64 Masod, 7 | eddigvaló folyamán mindig azt hallottam a leánytársaimtól,
65 Masod, 7 | hogy én nyugodt vagyok...~Azt se tudom, hogyan jöttem
66 Masod, 7 | atya is hazaérkezett, s azt ajánlotta, hogy borsot rágjak:
67 Masod, 7 | lefeküdtem vacsorátlanul. Csupán azt a kis üveg málnalét ittam
68 Masod, 7 | be. Aztán Nóra jött.~Neki azt mondtam, hogy bajom van,
69 Masod, 7 | illők, az az igazi pár. Azt nem más választja meg. Az
70 Masod, 7 | Eddig elejtett szavaiból azt értem, hogy nem volt boldog
71 Masod, 7 | nyugalommal evett tovább.~- Azt - feleltem végre -, hogy
72 Masod, 7 | tigris. Végre fölkel ő is és azt mondja, vagy inkább dörgi:~-
73 Masod, 7 | múltja van? Hogy tudhatják azt a klastromi üvegablakok
74 Masod, 7 | Visszajövet bántam már, hogy azt a levelet elküldtem. Se
75 Masod, 7 | fordulnak utánam. Pesten mindig azt véltem, hogy azért néznek,
76 Masod, 7 | mint valami állatot! Mint azt a szelíd szemű ökröt...~~
77 Masod, 7 | életem az én életem-e? Vagy azt véli, hogy a gyermek olyan
78 Masod, 7 | Isten-megadta joga, hogy elfogadja-e azt a választást vagy nem?~Ha
79 Harmad, 1 | föltápászkodott, fölkelt.~- És azt véli, hogy én férjhez megyek?
80 Harmad, 1 | Csabának elnyílt a szeme.~- Azt vélem-e? Hiszen hirdették.
81 Harmad, 1 | nézett Csabára. Mintha egyben azt is kérdezné, hogy mért nem
82 Harmad, 1 | Magányosságában nem háborgatom. Azt azonban nem szabad felednie,
83 Harmad, 3 | atyám, ha Pestre jön, és azt látja, hogy kétfelé lakunk?~-
84 Harmad, 3 | ebédelünk, vacsorázunk.~- Én azt gondoltam, hogy lakásunk
85 Harmad, 3 | hónapja.~- És hogy értsem azt, hogy kicsöppent?~Ida vállat
86 Harmad, 3 | ajkán. Elhalványult.~Vajon azt gondolja-e ez a nő, hogy
87 Harmad, 5 | azóta viselte.~Ida azonban azt vélte, hogy medalion van
88 Harmad, 5 | Mit tehet vele?~- Mit? Azt, hogy pofon ütöm.~Intett
89 Harmad, 6 | unatkozó arccal ült mellettük. Azt is unatkozó arccal fogadta,
90 Harmad, 6 | Tehát, ha már túl van, azt se bánom, ha levelez vele.
91 Harmad, 6 | lent kifelé hajlított - azt Júlia néven mutatták meg
92 Harmad, 6 | Coelestin keresztnevű festőről azt újságolta, hogy több hegedűt
93 Harmad, 6 | értette, mi ez az értem? Sem azt, hogy a férjének modellül
94 Harmad, 6 | kiérzett a beszédből, hogy azt puhatolják: micsoda javáért
95 Harmad, 6 | regényekben érdekes. Add errébb azt a pörköltet.~Egy széjjelálló
96 Harmad, 6 | számítanak sokat. Mikey különben azt mondta, hogy ahova szállásolt,
97 Harmad, 6 | mint a falat kenyérre. Azt csak megengedheted, hogy
98 Harmad, 6 | vette el Csaba? S mért nem azt a falusi hölgyet, akiért
99 Harmad, 6 | mért szeretik olyan igen azt a Csabát? Ő eddig megvetette:
100 Harmad, 6 | titkolta el, hogy ő is festő? Azt mondta, újságíró, aztán
101 Harmad, 6 | várhatja a boldogítást. Azt a kis tószt-kellemetlenséget
102 Harmad, 7 | házban lakik. Az asszony azt felelte, hogy tegnap vette
103 Harmad, 7 | mindig, bár néha nekem is azt.~- Hát ebéd után - szólalt
104 Harmad, 7 | mindig két malomban őrlünk. Azt kérdeztem, hogy bútorozott
105 Harmad, 7 | szemét behunyva Ida -, mindig azt véltem, hogy értek magyarul...~-
106 Harmad, 7 | értek magyarul...~- Én meg azt véltem, hogy mindig világosan
107 Harmad, 7 | Isten engedi, hozzáteszem azt is, amit magamra költöttem.
108 Harmad, 7 | De hát mért nem nézte meg azt a Danner vagy Danauer vagy
109 Harmad, 7 | legérdekesebb témájuk.~- De azt is megvallotta, hogy csak
110 Harmad, 8 | délután találtak lakást: azt a Danauer-félét.~No, igen
111 Harmad, 8 | vonás, szénnel. Még csak azt se lehetett rajta látni,
112 Harmad, 8 | megint erősödik.~- Ti persze azt gondoljátok... mint a hazatérő
113 Harmad, 8 | sértődött férfihang -, én csak azt mondtam: gyertek el komának.
114 Harmad, 8 | eszembe is hoztad: a feleséged azt az oktalanságot követte
115 Harmad, 8 | arra szánja az árát.~- És azt is tudd meg és mondd meg
116 Harmad, 8 | zongorázott eddig? Nehogy azt vélje, hogy zavar vele.
117 Harmad, 8 | mosolyodott az arca.~- Vizit? Hát azt véli, hogy valami szalonba
118 Harmad, 8 | Megyünk ám padlásszobába. Azt véli, hogy livrés inas fogadja
119 Harmad, 8 | nyünyükölt-nyányákolt. Közben Csaba azt kérdezte az öregtől, hogy
120 Harmad, 8 | élelme vagy pénze?~Az öreg azt felelte, hogy gondoskodott
121 Harmad, 8 | hanem az árnyék a nyakán... Azt látom mindig, azt az áttetsző
122 Harmad, 8 | nyakán... Azt látom mindig, azt az áttetsző árnyékocskát -
123 Harmad, 8 | árnyékocskát - az álla alatt... Azt a kékes, finomszép árnyékot
124 Harmad, 8 | A kezét nyújtotta. Más azt mondta volna: Köszönöm.
125 Harmad, 8 | volna: Köszönöm. Ő azonban azt mondta:~- Gratulálok.~-
126 Harmad, 8 | Mondtam, hogy magyar.~- No - azt mondja erre magyarul -,
127 Harmad, 8 | valamit, ami meleg és olcsó. Azt a Jancsit ezelőtt húsz évvel
128 Harmad, 9 | vagyunk. Szerezze meg nekünk azt az örömet, hogy megismerjünk
129 Harmad, 10| Peti, vidd ki a kutyádat! Azt hiszed, mindenkinek kedves
130 Harmad, 10| biztatta a fiú -, felrúgom azt a kecskét, ha idefordul.~
131 Harmad, 10| mondta az egyik: no, hát azt.~Az öcsém akkor, elsőéves
132 Harmad, 10| játssza el az ő urának is azt a wunderschönes magyar Liedet,
133 Harmad, 10| mosolygott az öreg, s leült -, azt a keveset is csak a feleségednek
134 Harmad, 10| fordul a műnek a sikere. Ha azt az áhítatot ráfesthetem,
135 Harmad, 10| Enni muszáj. Kimetszettem azt az arcot a vászonból, s
136 Harmad, 10| hát hetvenéves szemmel már azt is megértem; ha valakinek
137 Harmad, 10| is megértem; ha valakinek azt mondom: ez meg ez a hiba,
138 Harmad, 10| mondom: ez meg ez a hiba, azt érzi, hogy nem a képe a
139 Harmad, 10| genfi Berthelier-szobor. Azt mondtam, no hát megtaláltam
140 Harmad, 10| mondanunk, lélekrezgést. Azt a rezgést örökíti meg a
141 Harmad, 10| fején...~- De hát mégis azt érzi, hogy ingyen. Ingyen
142 Harmad, 10| Legsikerültebben az a művész, aki azt a szép-rezgést úgy tudja
143 Harmad, 10| hallja, vagy olvassa, csak azt a szép-rezgést érzi, amelyet
144 Harmad, 10| addig nem halhatok meg, míg azt meg nem festem!~~A következő
145 Harmad, 11| Idára.~- Az asszonyok tegnap azt beszélték itt meg, hogy
146 Harmad, 11| Tehát ön is elígérkezett?~- Azt mondtam, hogy ha a férjem
147 Harmad, 11| szakadék tátongott, hogy azt át nem hidalhatta többé
148 Harmad, 11| állapodott meg. Zavarában azt forgatta.~- Tán zenélő kutyád
149 Harmad, 11| magyar nótába brummantott:~Azt mondják, nem adnak engem
150 Harmad, 11| maturált, és nem tudja azt, hogy az asszony olyan nőnemű
151 Harmad, 11| analfabéták is tudják. És azt is tudják, hogy az asszony
152 Harmad, 11| vele bomlottúl, hogy már azt vártam...~- De kérem!...~-
153 Harmad, 11| búcsúzásul! Hol vette, kérem, azt a gyűrűt? Tegnap még nem
154 Harmad, 12| piacról?~- A nagyságos asszony azt mondta, hogy nagyságos úr
155 Harmad, 12| túlzott, mikor a vádakra azt mondta, hogy igazak. Csakhogy
156 Harmad, 12| sokat forgatta az elméjében azt a női arcot is, amelyet
157 Harmad, 12| válaszolt:~- Egy idegen azt mondja nekem: Pardon. Erre
158 Harmad, 12| mondja nekem: Pardon. Erre azt felelem: Semmiség. De kezet
159 Harmad, 12| nemeslelkű is. Más nő talán azt cselekedné...~S nem lett
160 Harmad, 12| irtózattal hárította el magától azt a gondolatot, hogy más nő
161 Harmad, 12| foglalkozom. Kettőt ismer ön. Azt mind a kettőt újrafestem
162 Harmad, 12| költészettel. Hollósy véletlenül azt mondja:~- Ha Berzsenyinek
163 Harmad, 12| kréta-arcot, se márványarcot. Azt kerestem. Utcán, falvakban,
164 Harmad, 12| habozva nézett reá:~- De azt nem künn festette - szólt
165 Harmad, 12| festette - szólt végre -, azt a szőke nőt...~Csaba szeme
166 Harmad, 12| Csaba szeme elborult:~- Nem, azt emlékezetből.~Ida nem bírt
167 Harmad, 12| az év végére? Mikor Csaba azt mondta: Év végére csak elő
168 Harmad, 12| volna reá. Viszont, ha Ida azt érezte, hogy Csaba többet
169 Harmad, 13| nem járt ki többé vele. Azt mondta: megunta már azt
170 Harmad, 13| Azt mondta: megunta már azt a malmot a zajával és szagával
171 Harmad, 13| festettem: ami Balázs ideája, azt az én fejem nem veheti át.
172 Harmad, 13| Már külön vászonra csak azt az egy fejet: az angyal
173 Harmad, 13| válaszolt magának:~- Én azt az ideát szerettem, hogy
174 Harmad, 13| merőben más. Én azonban azt sose látom, mert ha látom
175 Harmad, 14| válaszoltál: honnan ástad azt a pénzt? Azt az irtóztató
176 Harmad, 14| honnan ástad azt a pénzt? Azt az irtóztató nagy pénzt,
177 Harmad, 14| azonnal írd meg.~És írd meg azt is: megtaláltad e a régi
178 Harmad, 14| kissé titkolózó arccal -, azt mondja, hogy csak nagyságoddal
179 Harmad, 14| Hát eressze be.~- De azt mondja, hogy az úrnak nem
180 Harmad, 14| De Baloghné vagyok. És azt is tudom, hogy Mikey a legjobb
181 Harmad, 14| tájt, kissé be van csípve. Azt mondja: No, hallod, szép
182 Harmad, 14| neveket másította el. Hogy azt mondja: a Kakas meg a Prímás.
183 Harmad, 14| mit mondott Csorba?~- Hát azt, hogy a Kakas: Balogh úr.
184 Harmad, 14| érezték már az asztalon. A kép azt a jelenetet ábrázolja, amint
185 Harmad, 14| látta a képet készen, mégis azt mondta rá, hogy magyar festőnek
186 Harmad, 14| lehetőségétől is a halálának! Hogy azt érzi: valaki olyan hagyná
187 Harmad, 14| valaki megakadályozta volna, azt soha nem olvastam. De várj
188 Harmad, 14| este az uramat.~- De nehogy azt mondd neki, hogy az én uramról
189 Harmad, 14| az úton - hogy tegyem én azt? Idegen, aki testével fogja
190 Harmad, 14| Minden figurális képre azt mondta:~- Jó. Mi az ára?~
191 Harmad, 14| éppen azért kérdezte, hogy azt mondja: mégis furcsa, hogy
192 Harmad, 14| tolla a papiroson.~- Csak azt kérdezném, hogy itthon vacsorázik-e?~-
193 Harmad, 14| mondta el Csaba?~- Nem. Csaba azt véli, hogy nem tudok az
194 Harmad, 14| annyi, hogy tudom. Csak azt az egyet nem tudom, hogy
195 Harmad, 14| tragédia emléke nem híresíti azt soha.~Bocsánatot kért, hogy
196 Harmad, 14| felhőcskék jelennek meg, hogy azt se tudni, honnan, csak egyszer
197 Harmad, 14| és nőnek, terjedeznek, azt se tudni, hogyan, s egyszer
198 Harmad, 14| hogyan, s egyszer csak azt látjuk, hogy borult az ég,
199 Harmad, 14| Vajon mikor bonyolítják le azt a kellemetlen ügyet? És
200 Harmad, 14| boglyasan, mezítláb.~- Csak azt kérdezném (bocsásson meg,
201 Harmad, 14| hogy felköltöttem), csak azt, hogy az úr mikorra rendelte
202 Harmad, 14| nagyságos asszonyom, az úr meg azt parancsolta, hogy zajtalanul
203 Harmad, 14| öltözködés sietségében csak azt kapta, amelyik a kezébe
204 Harmad, 14| tejet kérek - mondta -, azt se bent iszom meg: inkább
205 Harmad, 14| Igen vagy nem? Én azonban azt mondom: Ti, két oktalan,
206 Harmad, 14| Azért, hogy ez a bivaly azt mondta, hogy neki a görög
207 Harmad, 14| gazdagítom, hanem inkább azt mondom Loccsantó barátomnak: -
208 Harmad, 14| is:~- Hilfe! Hilfe!~Csaba azt vélte, hogy valami gonosz
209 Harmad, 14| Kijött a hátán a golyó?~- Azt nem is néztem. A kebeléből
210 Harmad, 14| Ida a lövésre, az ütődésre azt vélte, hogy az ő mellébe
211 Harmad, 14| kabátjából is kimosták azt a kis vért. Kissé bágyadtan,
212 Harmad, 15| előbb.~Különösen restellte azt, szinte rázta belé a szégyen,
213 Harmad, 15| valami ritka nemes vonás. Azt is tudta már, hogy a duellum
214 Harmad, 15| Gyertyán. Mit beszéltek meg? Azt persze Gyertyán nem tudta,
215 Harmad, 15| csak vázlatok, kérem.~- Nem azt kérdeztem, mik, hanem mi
216 Harmad, 15| ábrázolt. No meg Jolán képe. Azt az orosz csak éppen megnézte,
217 Harmad, 15| tegye az asztalra. És még azt mondja, hogy nem hibáztam.
218 Harmad, 15| ismétli meg ezt a kérését.~- Azt nem tehetem, kisasszony.
219 Harmad, 15| Nekem az kellemetlen, ha azt véli, hogy kellemes. De
220 Harmad, 15| mondanom. Válassza talán azt az egy mondatot.~- Csak
221 Harmad, 15| volt -, magának köszönhetem azt a képemet. Magának az ideát,
222 Harmad, 15| elmentem, vegye fel, ha szabad azt a jóságát is remélnem, hogy
223 Harmad, 15| keresztelve a gyerek, de azt felejtette el. Ilyen apró
224 Harmad, 15| van téve háromezer korona. Azt az édesatyja még a házasságunk
225 Harmad, 15| ne zavarodjak meg. Hát azt a pénzt is betettem a takarékpénztárba,
226 Harmad, 15| Aztán ő szólalt meg:~- Azt mondja: a móringom.~- A
227 Harmad, 16| borongva állt a képe előtt. Nem azt várta ő, hogy dicsérjék,
228 Harmad, 16| ő, hogy dicsérjék, hanem azt, hogy amit az ő szeme nem
229 Harmad, 16| szemén. Benne látja a képében azt is, amit csak beleérzett.
230 Harmad, 16| Borbereky vállat vont:~- Én azt gondolom, hogy ebből a képből
231 Harmad, 16| vázlatkönyveket is beleszámítjuk, és azt a szőke női fejet is, amelyik
232 Harmad, 16| árnyék jegyzetei. Nem eladók. Azt a szőke női fejet meg tegye,
233 Harmad, 16| Mégis kérem hát: vegye ki azt a pénzt, ami az én külön
234 Harmad, 16| költsége jutott eszébe, hogy azt is meg kell felezniük. Azután
235 Harmad, 16| hogyan adják ki. Kérheti azt is, hogy utalják át Pestre
236 Harmad, 16| lejártát. Vagy mondjuk így: ha azt véli, hogy jobb szabadon
237 Harmad, 16| szótlanul cselekedje. A barátaim azt vélnék, hogy...~Ida fölkelt.
238 Harmad, 16| lakásban?~- Mint eddig.~- Ha azt mondja, hogy elmehetek.~-
239 Harmad, 16| éppenséggel nem.~- Amikor azt mondta: mehetek, ha kedvem
240 Harmad, 16| sem Ida.~- Ha én mondom azt - folytatta Csaba -, hogy
241 Harmad, 16| könnyeit letörölve -, hogy azt a takarékkönyvet visszateszi
242 Harmad, 16| Jolán írása. Ida ismerte már azt az írást. Csabának könnybe
243 Harmad, 17| hogy meg is nézem mindjárt azt a műtermet. Ha távol van,
244 Harmad, 17| Vegye le - mondta Csabának - azt a hajszálat: beleesik a
245 Harmad, 17| melléje, de a szakácsasszony azt mondta, hogy bízza rá ismer
246 Harmad, 18| eredeti idegen vonalra. Azt már nem bírta kimondani,
247 Harmad, 18| bérkocsira. A kocsisnak azt mondod: Utána annak a bérkocsinak,
248 Harmad, 18| Körösfői-Kriesch, Szlányi meg Kacziány. Azt mondták: nagy alkotás. Egy
249 Harmad, 18| Krisztinavárosban, az is azt mondta, hogy nagy alkotás.
250 Harmad, 18| levegőn is jár.~- Miért nem azt a nazarénus képet festi
251 Harmad, 18| kiadás. Engedje meg nekem ma azt az örömet, Ida.~- Nem, ez
252 Harmad, 18| elmosolyodással vont vállat.~- Én csak azt érzem, hogy ezen a képen
253 Harmad, 18| kellemetlenségeimet írom a naplóba. Minek azt még eltenni is? Megint olvasni,
254 Harmad, 18| édesatyja mit szólt rá?~- Azt mondta, jól tettem.~- Ez
255 Harmad, 18| képet. Hívja össze Csaba azt a zsűrit, amelyik a képeknek
256 Harmad, 18| mennyit remél?~- Én csak azt mondhatom meg, mennyitől
257 Harmad, 18| fiatal hölgy volt nálam: azt mondta, szedjem össze mindenemet,
258 Harmad, 18| kiáltottam, és már akkor azt hittem, elájulok.~De az
259 Harmad, 18| elfogadhatja talán emlékül azt az ezüst szivardobozt,
260 Harmad, 18| Dunába ment, csak...~- De azt mondtad! Az nem olyan. Minek
261 Harmad, 18| rögtön! Hagyja egy percre azt az urat. Ötven korona várja
262 Harmad, 18| Vadászkürt... Halló!...~- Ne azt! Metropolt kérdezze először!~-
263 Harmad, 18| mindent megbocsát nekem. Azt is, hogy ökör vagyok! És
264 Harmad, 18| lehetünk. Meghalnék, ha azt mondaná, hogy nem lehetünk.
|