Part,  Chapter

1 Masod,  1  |            De a cipője már lábára illő, fűzős fekete.~A leány már
2 Masod,  3  |        nincs asszony­rokon hozzád illő. Mind paraszt. Még az első
3 Masod,  6  | társaságod. Aki volna, nem hozzád illő.~Ida elszomorodott.~Az apa
4 Masod,  7  |      egyszer csak megállt: mégsem illő tán, hogy mikor épp most
5 Harmad,  1 |            ez a fekete ruha éppen illő lesz a jelenethez: temetési
6 Harmad,  1 |           Mikor a házból távozom, illő talán, hogy anyámtól elbúcsúzzak.~
7 Harmad,  9 |         is ismernénk: éppen hozzá illő, derék, szép ifjú ember.
8 Harmad,  10|       bútoruk faragott, kastélyba illő. És a szőnyegek se látszottak
9 Harmad,  11|  viselkedik, ahogy úri asszonynak illő.~- Én?~- Nem tudtam, hogy