Part, Chapter
1 Eslo, 1 | volt, hogy festőnek indult ő. Mikor azonban már festő
2 Eslo, 1 | meggyógyította maga a jó Isten. Ő meg a helyén maradt a szerkesztőségi
3 Eslo, 1 | hogy köpönyeg alatt hordja ő is a képkereskedőhöz a vásznait.
4 Eslo, 1 | mesterségi részét, akiket ő mindjárt az első szobrával
5 Eslo, 1 | félrenyomja. De hát mikor jut már ő oda, hogy monumentális műveket
6 Eslo, 1 | arról van szó, hogy végre ő is fundamentumot vessen
7 Eslo, 1 | birtok százezreket érő, s ő alig hatezer koronát vett
8 Eslo, 1 | birtokra, hiszen a fele még az ő nevén van.~Gondolkodott
9 Eslo, 1 | bűncselekedetről volna szó. Az ő birtokukon nem is volt Rákóczi
10 Eslo, 1 | versenyfutónak kolonc a lábán... Ő már nem várhat!~- Csak tízezer
11 Eslo, 1 | kétévi két részben. És hát ő, íme, írásban esküszik Istenre,
12 Eslo, 1 | kiadta a jogosítást, hogy az ő részét is Jolán nevére írják
13 Eslo, 1 | kötötte a kártyaasztalhoz. Ő csavarta ki otthon a pisztolyt
14 Eslo, 2 | apróhirdetéseket. Arról azonban ő is tudott, hogy a kiadóhivatalokban
15 Eslo, 2 | üzlet, mért ne tekinthetne ő is bele már egyszer valami
16 Eslo, 2 | csupa-üzlet világban?~S vajon az ő neve és művészete, és jövője
17 Eslo, 2 | hevert a lába előtt. Az ő élete is annyit érjen-e
18 Eslo, 2 | meg le is ragasztja.~Aztán ő állt az asztalhoz.~Megmártotta
19 Eslo, 3 | társaságokba a leányomat. Ő maga nem választott eddig.
20 Masod, 1 | a többiek hazamehettek. Ő egymaga sírt az iskolának
21 Masod, 1 | zongorára is emlékezett, noha ő akkoriban csak bújócska
22 Masod, 1 | Akkor vált Bogárrá, mikor az ő napja, magyarosította a
23 Masod, 1 | örültek a növendékek. Ha ő is hazamehetne, találkozna
24 Masod, 1 | csak arra gondolt, hogy az ő férje az a Pista lesz. Először
25 Masod, 1 | iskoláit teljesen elvégzi, ő fogja majd a gazdasszonyt,
26 Masod, 1 | fogja majd a gazdasszonyt, ő rendelkezik a házban. Csak
27 Masod, 1 | maradt meg előtte, hogy ő lesz majd az asszony a házukban:
28 Masod, 1 | majd az asszony a házukban: ő rendelkezik, s akkor majd
29 Masod, 1 | s akkor majd körmére néz ő a cselédségnek, nem lesz
30 Masod, 1 | De grófné leánya...~Ahogy ő jár, ahogy ő bókol, ahogy
31 Masod, 1 | leánya...~Ahogy ő jár, ahogy ő bókol, ahogy ő prüsszent,
32 Masod, 1 | jár, ahogy ő bókol, ahogy ő prüsszent, minden apáca
33 Masod, 1 | de látszik, hogy nem az ő lábára vették: a lába-szárától
34 Masod, 1 | szeméről beszélgettek, az ő szemét is a szépek közé
35 Masod, 1 | kereskedelmibe járatnám: ő is kereshetne szépen. És
36 Masod, 2 | elmosolyodott. Soha nem látta az ő mosolygását senki máskor.
37 Masod, 3 | ott ültek a szülők is. De ő hiába kandikált le a sokaságra,
38 Masod, 3 | szorgalmasan, meg a leánytestvérek. Ő soha, de soha nem kapott
39 Masod, 3 | mosolygással volt teljes.~Csak az ő apja nem mutatkozott.~Aztán
40 Masod, 3 | ütközik. Engedetlenség is. Ő többnyire a vasárnapi süteményével
41 Masod, 3 | kellett volna mondania: ő fogad majd maga mellé, akit
42 Masod, 3 | akit alkalmasnak ítél. Ő fogad majd minden házicselédet:
43 Masod, 3 | lesz, majd markába szedi ő a gyeplőt.~Ezen aztán annyira
44 Masod, 3 | helyettesítette az ügyeletes apácát. Ő mérte ki a lisztet, zsírt,
45 Masod, 4 | az apja, hogy várjon még, ő maga ajánltat olyan asszonyt
46 Masod, 4 | Ha kijut a klastromból, ő is olyan kalapot vesz, épp
47 Masod, 5 | meg neki az apja, hogy az ő lakásuk címeres kúria volt
48 Masod, 5 | a levélre. Víg élet. Az ő apjánál víg élet? El nem
49 Masod, 5 | nem képzelhette, milyen az ő töprengő homlokú, lógadozó
50 Masod, 5 | pénze volna!... De hát az ő kezében még nem fordult
51 Masod, 5 | fizetni? Mindezt hallotta ő már az apácák beszélgetéseiből,
52 Masod, 5 | milyen levélről van szó. Az ő növendékkorában is gyakran
53 Masod, 5 | Tíznél is többször történt az ő iskolázása folyamán. Sőt
54 Masod, 5 | y-nal. Bisi. Odavaló, ahová ő. Tanítóképzőintézeti tanuló.~-
55 Masod, 5 | baggatta az akkordokat, ő a háta mögött mohó szemmel
56 Masod, 5 | kérem legmélyebb alázattal: ő csak tréfából írja úgy Misi
57 Masod, 5 | osztályokban már kisasszonyolják, ő meg most már helyettes professzor
58 Masod, 5 | főasszony múltjában. S még ő leckézteti? Semmi köze vele!
59 Masod, 6 | értette a gondolatukat, hát ő se beszélt többet.~Mondjanak
60 Masod, 6 | mozdulattal intett, hogy ő csak Ida után.~Akkor már
61 Masod, 6 | kályha felől való. Abban hált ő mindig az édesanyjával.~-
62 Masod, 6 | azt mondja majd meg, hogy ő melyikben hálhat.~- És hol
63 Masod, 6 | megbotránkozva nézett. Képtárakban ő sose járt. A meztelen nő
64 Masod, 6 | pályára térült a szóval, hogy ő koloratúr énekesnek szeretné
65 Masod, 6 | Hogy a város mégiscsak az ő szülővárosa. És hogy ő most
66 Masod, 6 | az ő szülővárosa. És hogy ő most már szabad, és szabad
67 Masod, 6 | eggyel: tízenkint veszi ő majd, s a cseléd hozza mögötte
68 Masod, 6 | lakatocska tetszett meg neki. Az ő élete is lakat alatt volt
69 Masod, 6 | volt eddig. Most már az ő kezébe került a kulcs: akkor
70 Masod, 6 | Meg ne ijedjen, kedves.~Ő azonban mégis megijedt.
71 Masod, 6 | cselédnek is szabadságot adtak. Ő maga maradt otthon.~Egyszer
72 Masod, 6 | semmi munkától nem irtózik ő, csak a mindennapi kenyere
73 Masod, 6 | Jószabású fűzős cipője a padlón, ő maga harisnyában. Fekete
74 Masod, 6 | istenkáromló durvaság. És hogy az ő apja!...~Negyedóra nem telt
75 Masod, 6 | szívvel - kik voltak az ő asszonybarátjai?~- Csak
76 Masod, 6 | Ida elrökönyödve bámult.~Ő már előre kifestette magának,
77 Masod, 7 | tűzbe, Nem így képzelte ő a szerelmet, ahogy ezek
78 Masod, 7 | hogy Ida látogassa meg.~- Ő meglátogatott téged: viszonoznod
79 Masod, 7 | nőtt fel. Te zongoráznál, ő énekelne: milyen jól töltenétek
80 Masod, 7 | akkor eszmélkedett: hogy ő most itt bemutatkozzon ennek
81 Masod, 7 | olaszul. Magához venne. Mert ő meg társalkodónőt keres.
82 Masod, 7 | kívül az ajtón, de hogy ő akármiféle úriasszonynak
83 Masod, 7 | azon fordul minden, hogy ő csakugyan dacos természetű,
84 Masod, 7 | egy fából valók, s talán ő maga is elhűvösült volna
85 Masod, 7 | ékszerésznek a hirdetése. Arról az ő városuk ékszerésze ötlött
86 Masod, 7 | Micsoda oktalanság! Hiszen ő nem olyan szeleburdi, mint
87 Masod, 7 | szeleburdi, mint más nők: soha ő semmit el nem hagyogat.~
88 Masod, 7 | kisasszony? Én vagyok az ő szállítója. Méltóztassék
89 Masod, 7 | rezgett a fülében, hogy ő az apjának a szállítója.
90 Masod, 7 | Vakmerőségnek érezte, hogy ő csak úgy magatetszéséből
91 Masod, 7 | fűrészpor ömlött ki belőle, s ő elcsodálkozott, hogy a baba
92 Masod, 7 | arra emlékeznie? Nem, az ő élete azzal a nappal kezdődik,
93 Masod, 7 | bősz tigris. Végre fölkel ő is és azt mondja, vagy inkább
94 Masod, 7 | hát legalább ez legyen! Az ő ujjai érintették ezt a képet!
95 Masod, 7 | érintették ezt a képet! És az ő csókja is talán számtalanszor,
96 Masod, 7 | mikor imádkozott. És talán ő sugallta a gondolatot, hogy
97 Masod, 7 | csak ettünk szótlanul. Ő mintha az üzleti ügyein
98 Masod, 7 | Senki más”? Hát mért éppen ő? Hiszen csupa kedvesség,
99 Masod, 7 | kinek micsodás a múltja?~- Ő maga hozta be a klastromba
100 Masod, 7 | apácák?~- Semmit, csak amit ő maga elmondott nekem.~-
101 Masod, 7 | Hogy anyám szobája az ő szobája! Anyám széke az
102 Masod, 7 | szobája! Anyám széke az ő széke! Anyám ágya az ő ágya!...
103 Masod, 7 | az ő széke! Anyám ágya az ő ágya!... És ő rendelkezik,
104 Masod, 7 | Anyám ágya az ő ágya!... És ő rendelkezik, és ő parancsolgat!
105 Masod, 7 | És ő rendelkezik, és ő parancsolgat! Az övé itt
106 Masod, 7 | válaszolhat, se nem ajánlhat ő engem. Elmutogatja majd
107 Masod, 7 | jövőm képe volna megírva az ő regényében: hogyan szorítja
108 Harmad, 1 | pap nem úgy érti.~- Az az ő ügye, hogy mit, hogyan ért.~
109 Harmad, 1 | arccal intett tagadón. Az ő arca is olyan volt, mint
110 Harmad, 3 | kiszállt, és vett egyet. Ő az újságot olvasta aztán,
111 Harmad, 3 | Münchenbe - nyomta rá ő is -, Velence már nem komilfó.~-
112 Harmad, 3 | rámondanám: nem csodálom, hogy az ő kezét kérted meg. Ha csakugyan
113 Harmad, 3 | viselkedik az ura iránt.~S ő is választott ki falatokat
114 Harmad, 3 | a maguk majonézéből. És ő is rakta keze szép hajlításával
115 Harmad, 3 | kanálnyi maradt a tálban, ő is odakínálta Csabának.~-
116 Harmad, 3 | bejárja. Miért is ne járhatna ő is csakúgy az utcán, ahogy
117 Harmad, 4 | adjon Isten jó napot.~S ő is betelepedett, Csabával
118 Harmad, 5 | foglalkozom vele. És akkor ő se foglalkozhatik énvelem.~-
119 Harmad, 6 | jobbjára. A baljára meg ő maga vonta szép figyelmesen
120 Harmad, 6 | kereke Pesten. Elmondta, hogy ő bizony semmit se alkotott,
121 Harmad, 6 | bors, Miluskám: eheted.~S ő maga is olyan sietéssel
122 Harmad, 6 | Bizonyosan férjes nő, azért. S ő még csak meg se nézte jól:
123 Harmad, 6 | gyomra is émelygett, hogy az ő pénze hát erre kellett olyan
124 Harmad, 6 | hogy nem olyan szép, mint ő, idősebb is tán. Ez a látvány
125 Harmad, 6 | csakugyan olyan szép az ő szeme? A klastromban gyakorta
126 Harmad, 6 | szólt senki a klastromban. Ő maga se nézegette soha örvendő
127 Harmad, 6 | jobbra és balra. Valóban, az ő nyakán nem rútalkodik semmi
128 Harmad, 6 | olyan igen azt a Csabát? Ő eddig megvetette: vélte,
129 Harmad, 6 | Szinte nemes. Mintha nem is ő szokott volna házasodni
130 Harmad, 6 | valami érték, mért hogy éppen ő nem volt csak egy kicsit
131 Harmad, 6 | őiránta? Mért nem mondta ő is, hogy a szeme, nyaka,
132 Harmad, 6 | a keze meg csoda? Hiszen ő is festő, hát érti. És miért
133 Harmad, 6 | miért titkolta el, hogy ő is festő? Azt mondta, újságíró,
134 Harmad, 6 | nem akarja látni, hogy az ő keze szép. Illett volna,
135 Harmad, 6 | Hát nem boldogítja? Tehet ő róla, hogy nem boldogítja?
136 Harmad, 6 | Csabát nem boldogítja? Ő az oka? Más-másképp úgyse
137 Harmad, 6 | járt föl és alá a szobában. Ő meg a mennyezetes ágy láttára
138 Harmad, 7 | valamicske. A nyelvén volt, hogy ő is kérdezze: Hát ön? - de
139 Harmad, 7 | aki szintén rátalált az ő titkára: az eksztázisra?~
140 Harmad, 8 | kötényekért a másik boltba. Mert ő bizony nem engedi, hogy
141 Harmad, 8 | klastromban nőtt fel, és az ő erkölcsi finnyássága minden
142 Harmad, 8 | Odanézek én mindennap, este. Ő mondta, hogy vállaljak valami
143 Harmad, 8 | azonban Csaba hallgatott, ő is csak magában hagyta a
144 Harmad, 8 | be jó fej! - mondtam. S ő éppen ott állt a boltban.
145 Harmad, 8 | mondta volna: Köszönöm. Ő azonban azt mondta:~- Gratulálok.~-
146 Harmad, 8 | akkor egyszerre nem tudja ő se. De hát így is csak megéldegél
147 Harmad, 9 | Az asszony örvendezett. Ő meg hát Millnerné, és a
148 Harmad, 9 | családjának él, az ura pipázik, ő zongorázik; a szobát minden
149 Harmad, 9 | magyarul más a házban? Csak ő egymaga. Ida tehát azért
150 Harmad, 9 | égette el a naplóját, hogy az ő kezébe ne kerüljön.~Hm.~
151 Harmad, 10| bár kissé osztrákosan, de ő beszél legkevesebbet. A
152 Harmad, 10| vezetett valaki az utcán, és ő félve húzódott egy kapu-sarokba
153 Harmad, 10| se hallgathatta el, hogy ő olyanformás került össze
154 Harmad, 10| ujjai alatt a tilinkó hang. Ő maga alig eszmélt rá, hogy
155 Harmad, 10| húzta be, hogy játssza el az ő urának is azt a wunderschönes
156 Harmad, 10| wunderschönes magyar Liedet, mert az ő ura még ilyet sose hallott.~-
157 Harmad, 10| nálam jártál, másnap délben ő maga jött el. Hozott egy
158 Harmad, 10| képe a nyomorék, hanem az ő agyveleje. Nem tudott a
159 Harmad, 10| nem rendezed az ügyet. Hát ő azonnal kelt volna is, hogy
160 Harmad, 10| jut a gyönyörűségéhez. És: ő is elteszi magának. Vászonra
161 Harmad, 11| fölvonta a vállát.~- Sem ő nem gondolt rá, sem én.~-
162 Harmad, 11| házassága bizonyítványát. Hát ő is jön.~- Tehát ön is elígérkezett?~-
163 Harmad, 11| fülére volt rákötve belől.~Az ő levelével Csabának a címére
164 Harmad, 11| térdelt először is Ida elé.~O buona sera, Bella Katharina,~
165 Harmad, 11| Dicsérték is neki sokszor, de ő mindig elhárította:~- Otthon
166 Harmad, 11| szemmel leste Csabát, hogy ő ragadja-e be negyediknek
167 Harmad, 11| hosszú hajú, kese legény az ő jövendője.~A zene csinnadrattázott,
168 Harmad, 11| sár volt a cipője, de hát ő csak hallgatott. Ámbátor
169 Harmad, 11| vidámkodás egyes részeit. Ő elmondaná, hogy micsoda
170 Harmad, 11| Csaba vállat vont:~- Még ő kérdi: mit cselekedett?
171 Harmad, 11| maga mellé, hogy a teste az ő testét melegíti. Sőt a karjába
172 Harmad, 12| rendelkezzek én?~- Hát, hogy ő beteg...~- Beteg?~- Igen,
173 Harmad, 12| Beteg?~- Igen, hogy ő ma nem jöhet a piacra.~-
174 Harmad, 12| nálam nélkül is megfőzhet. Ő a szakácsné, nem én.~S behunyta
175 Harmad, 12| hogy Ida került fölül. Ő is túlzott, mikor vádolta,
176 Harmad, 12| hogy igazak. Csakhogy az ő szemrehányásaiban volt valami
177 Harmad, 12| hogy talán... talán az ő hidegsége űzi Csabát ki
178 Harmad, 12| nem gondolt volna, hogy ő szebb és különb amannál,
179 Harmad, 12| teljen le az év, csak legyen ő magányos elvált asszony,
180 Harmad, 12| repesett az örömtől, hogy ő magatudatlanul is olyan
181 Harmad, 12| Büszke volt az ideájára, és ő is látta már a képet.~-
182 Harmad, 13| homályából, úgy bontakozott az ő elméjében is a világosság:~-
183 Harmad, 13| Kinek-kinek az a szép, ami az ő szívét elgyönyöríti!~Nyomban
184 Harmad, 13| Balázsban megmozdult, mert ő csak a színt látta, a női
185 Harmad, 14| asszony mellé mozdította. Ő maga leült a dézsaszékre.~-
186 Harmad, 14| én uram?~- Balogh úr? Hát ő a Kakas. Nem tudta? Én se
187 Harmad, 14| otthon ül. Tudja talán, hogy ő festi azokat a tréfás augusztinus
188 Harmad, 14| Ha Csaba hal meg... és ő marad özvegyen...~Különös
189 Harmad, 14| teljes móringját: megél ő annak a kamatjából, ha nem
190 Harmad, 14| neki a bizonyos, hogy az ő beleegyezésével se Csaba
191 Harmad, 14| tanácsokat. S különösen hogy az ő címüket is figyelmébe ajánlotta
192 Harmad, 14| Peti is.~- De hiszen az ő címét is lejegyezte az uram:
193 Harmad, 14| betűzni valahogy. Az egyik az ő neve volt, a másik Borberekyé (
194 Harmad, 14| hogy két barátját éppen ő vezesse fegyverrel egymás
195 Harmad, 14| megbetegszik az éjjel? Vagy nem ő betegszik meg, hanem a felesége?
196 Harmad, 14| mondhatta a segédeinek, hogy ő ismer egy csöndes helyet,
197 Harmad, 14| malom nem lehet más, csak az ő malma.~Fülelt, hogy Csaba
198 Harmad, 14| Hát úgy költsön fel, hogy ő ne tudjon róla. Vegye magához
199 Harmad, 14| méhesbe a városi hölgy? Hát ő is ott maradt. Lesett ki
200 Harmad, 14| hogy Borbereky hazudott! Az ő megnyugtatására hazudott!~
201 Harmad, 14| Mondhatja-e: a hitvesi szív jogán? Ő maga se hinné, nemhogy Csaba.~
202 Harmad, 14| halhatott meg senki.~De azért ő is sápadt volt. Mindenki
203 Harmad, 14| Adélnak hívták. Akárcsak az ő arcát látnám.~Csaba azonban
204 Harmad, 14| ütődésre azt vélte, hogy az ő mellébe hatolt bele a golyó.
205 Harmad, 14| mellébe hatolt bele a golyó. Ő maga sem tudta megmondani.~
206 Harmad, 14| megmondani.~Félóra múlván ott ült ő is az asztalnál. A blúzából,
207 Harmad, 15| neki, hogy miért kelt fel ő is aznap olyan korán? Hogyan
208 Harmad, 15| olyan korán? Hogyan került ő is a malomba? És hogyan
209 Harmad, 15| Ida iránt. A kép sikere az ő művészi pályájának a fundamentuma.
210 Harmad, 15| vázolata egy nagyképnek.~De hát ő megadja az árát a nagykép
211 Harmad, 15| Tretyakov képtárt csúfolja ő majd meg a maga teljesen
212 Harmad, 15| jónak és nemesnek, pedig ő a jó és nemes.~Ha nem a
213 Harmad, 15| nyúlt, többnyire megelőzte: ő töltött neki. Egy-egy halk
214 Harmad, 15| mond még valamit. Aztán ő szólalt meg:~- Azt mondja:
215 Harmad, 16| haldokló női arc, szebb is az ő arcánál, bár ezt nem ő gondolta;
216 Harmad, 16| az ő arcánál, bár ezt nem ő gondolta; csak a két Rupprecht-kiasszony
217 Harmad, 16| angyal finom kezét is az ő kezéről festette Csaba otthon.
218 Harmad, 16| képe előtt. Nem azt várta ő, hogy dicsérjék, hanem azt,
219 Harmad, 16| hanem azt, hogy amit az ő szeme nem lát, mondják meg:
220 Harmad, 16| Csaba hát dolgozott tovább.~Ő maga talált rá, hogy a fő
221 Harmad, 16| eligazították. Jelentkezik az ő rekeszénél, hogy pénzt venne
222 Harmad, 16| szólítják:~- Frau Ida von O!~A pénztáros néz egy könyvbe
223 Harmad, 16| vagyok az a Frau Ida von O?~A pénztáros eléje tette
224 Harmad, 16| könyvbe: csak egyesegyedül ő veheti ki. A pénzével tehát
225 Harmad, 16| gyermeket vigasztalunk. Sem ő nem gondolt reá, hogy vét
226 Harmad, 16| feles haszonra, amely az ő távollétében a húgának fizetendő.
227 Harmad, 17| fel. Nem mondta: kinek. S ő nem kérdezte.~Csaba Pesten
228 Harmad, 17| beszélt róla: hol járt. S ő nem kérdezte. De mikor együtt
229 Harmad, 17| akkor. Pistának. Jöhessen ő is. Pestre.~Ida csak otthon
230 Harmad, 17| neve volt abba beírva: az ő apjáé. Panni tehát nem szolgált
231 Harmad, 17| Egy hete.~- És Pistád?~- Ő is.~- Hát együtt szöktetek?~-
232 Harmad, 18| kijövő özvegyé, csak épp hogy ő gyászfátyolt nem visel.~
233 Harmad, 18| lépésnyire! És hazatérsz, mikor ő hazatér. Nesze száz korona
234 Harmad, 18| közlegénnyel.~Csaba eltávozása után ő maga is felöltözött. Beszólt
235 Harmad, 18| képet festi már meg?~S leült ő is az asztalhoz, hogy reggelizzen.~
236 Harmad, 18| mosolyogva nézett rá.~- No és ő vett el?~- Ő.~- A felhő
237 Harmad, 18| rá.~- No és ő vett el?~- Ő.~- A felhő a Balatonnál.~-
238 Harmad, 18| A felhő a Balatonnál.~- Ő. Bisi. És az volt, látod,
239 Harmad, 18| Hát Tinyakov ámul-bámul. Ő nem ül itt hónapokig: viszi
240 Harmad, 18| képeknek árat szab - az ő költségén -, ő megfizeti
241 Harmad, 18| szab - az ő költségén -, ő megfizeti a zsűrinek a fáradságát.~-
242 Harmad, 18| nyögöm -, hát hogyne.~- És ő is szereti magát?~- Hát
243 Harmad, 18| mondja meg, mi történt? - De ő csak áll, mint valami jégszobor.~-
244 Harmad, 18| szivarszipókádat. Nyitok oda, ahova ő nyitott. Látom a botodat,
245 Harmad, 18| oda nem mehetett, nem, ő senki nyakára...~Gondolkodva
246 Harmad, 18| Hát persze hogy Ó Ida! Ő immáron csak Ó Ida.~- Kezdje
247 Harmad, 18| alatt.~Hogy Csaba megállt, ő is föltekint, s meghőköl,
248 Harmad, 18| valakije, aki szereti. Csak ő árva - egymaga.~És a zsebkendőjére
249 Harmad, 18| hogy hiába öltöztette fel: ő csak a szalonba megy le
250 Harmad, 18| invitálta oda, hát most ő invitálja magát.~Ida nyugodt
|