Part, Chapter
1 Eslo, 1 | hozzá. A betegmájút egyszer aztán meggyógyította maga a jó
2 Eslo, 1 | Európa képtárait. Mihelyt aztán pénzre válthatom a művészetemet,
3 Eslo, 1 | agyagmintázást megtanuljam, aztán műterem! És ahol Carpeaux
4 Eslo, 1 | Münchenben olcsó az élet -, aztán nem zavarja őket többé az
5 Eslo, 1 | Hallod-e, Jenő - szólalt meg aztán keményen -, te ma is három-ingű
6 Eslo, 1 | arcából a húgának...~De aztán egy óra múlván arra gondolt,
7 Eslo, 1 | évig szegénykednének kissé, aztán letörlesztenének lassanként
8 Eslo, 2 | nagy gazemberek!...~Hogy aztán Ákos kolléga magára hagyta,
9 Eslo, 2 | kiadóhivatali bélyeg-huncut aztán kettősen arat...~- Pesti
10 Eslo, 2 | az a cigarettacsutak?~De aztán összeszedelődzködött.~-
11 Eslo, 2 | gyanakszunk, hogy zsebmetsző. De aztán folytatta az írást. Levélpapiroson
12 Eslo, 2 | levelet, meg le is ragasztja.~Aztán ő állt az asztalhoz.~Megmártotta
13 Eslo, 2 | nincs Magyarországon sehol.~Aztán ajánló levelet járt ki magának
14 Eslo, 3 | igazgatósági ülésén.~Csaba aztán kezet nyújtott, és a szerkesztői
15 Eslo, 3 | is hallgatott egy évet. Aztán Münchenben élt. Szeretője
16 Eslo, 3 | gondolkodva nézett maga elé. Aztán ismét Ó Péterre szemlélődött.~-
17 Eslo, 3 | ügyét is. Mit ért ez abban?~Aztán még az se bizonyos, hogy
18 Masod, 1 | levelét az újságnak. Szombaton aztán minden leánynak a gyónásában
19 Masod, 1 | idegenül nézett a leányára. Aztán megint nem mutatkozott esztendőn
20 Masod, 1 | kisasszonyom, meg.~Ida pillogott. Aztán mégiscsak kimondta a kérdést:~-
21 Masod, 1 | kisasszonykám-lelkem. Mert hogy én aztán az adópénztáros úrhó szegődtem,
22 Masod, 1 | szélesre dolgozott kezére, aztán elkomolyodott:~- Mondja,
23 Masod, 1 | kereste, de nem találta. Aztán el is feledte. Csak az a
24 Masod, 1 | Magának jó - sóhajtotta aztán.~Arra gondolt, hogy Ella
25 Masod, 1 | Hallgatva nézték egymást.~Aztán Ella szólalt meg: - Maga
26 Masod, 1 | BORNAGYKERESKEDŐ~Mondja is aztán egyszer:~- Hallja, Bogár,
27 Masod, 1 | tennem. Avval könnyítettem aztán a lelkemen, hogy egy másik
28 Masod, 1 | volnának...~Ismét sóhajtott. Aztán megrázta a fejét, mintha
29 Masod, 2 | asztalkendő alól. A növendékek is. Aztán Margit, a legfiatalabb apáca,
30 Masod, 3 | ő apja nem mutatkozott.~Aztán ritkultak, oszlottak. Elcsöndesült
31 Masod, 3 | megbetegedett megint. Szombatonként aztán mindnyájan meggyónták alázatosan
32 Masod, 3 | Nem akarok apáca lenni.~Aztán a hangja egyszerre megerősödött.~-
33 Masod, 3 | valahogy. Hát valamelyik aztán meg is segítette: reggelre
34 Masod, 3 | kiszabaduljon. Ha egyszer aztán otthon lesz, majd markába
35 Masod, 3 | szedi ő a gyeplőt.~Ezen aztán annyira megvidámult, hogy
36 Masod, 3 | egyvalakinek - attól az egytől aztán megtudja a többi is.~Idának
37 Masod, 4 | emelve mondta a nagy művészt. Aztán nevetve tette hozzá:~- Nagy
38 Masod, 4 | fehérek voltak, az ajka piros. Aztán elkomolyodott.~- Ó, azóta
39 Masod, 4 | Ida kissé megütközött, de aztán kezet nyújtott. Tetszett
40 Masod, 4 | diadalmasan nézett Idára.~Aztán körültekintett, s elmosolyodott.~-
41 Masod, 4 | bodorított a szivarjából.~Aztán együtt mentek el Nórával.~
42 Masod, 5 | alatta a Bisi nevet is. Aztán este megint elolvasta a
43 Masod, 5 | leánynak. Már kereste is, de aztán arra gondolt, hogy megtalálhatnák
44 Masod, 6 | háríthatják el.~Fülöpszállás táján aztán mégis megszólalt Paula testvér,
45 Masod, 6 | testvér a boltra nézett, aztán a kapura.~- Hova menjünk? -
46 Masod, 6 | kisasszony.~Ida bámult, de aztán nem kérdezett többet. Még
47 Masod, 6 | körülnézett a kamrában, aztán rendelkezett, hogy mi legyen
48 Masod, 6 | enyhítsen az ijedtségén. Aztán visszatért, öltözködött,
49 Masod, 6 | szemlélte a tornyozott hajat, de aztán arra gondolt, hogy mégis
50 Masod, 6 | veszek - gondolta boldogan -, aztán új ruha, sok szép új ruha!~
51 Masod, 6 | persze nem hosszasan.~Aztán a másik vendégszobát nézte
52 Masod, 6 | elkedvetlenült.~A társalgás aztán vontatva folyt tovább. Ida
53 Masod, 6 | szeretné kiképeztetni magát, aztán ha Magyarországon névre
54 Masod, 6 | megpróbálja Bécsben, Berlinben, aztán Párizsban, Londonban, Amerikában.
55 Masod, 6 | figyelemmel olvasta a levelet, aztán vállat vont:~- Hát ezzel
56 Masod, 6 | asztalok között szereződnek. Aztán ide férfitársaság jár: felerészben
57 Masod, 6 | mintha a térdének beszélne. Aztán a leányára nézett:~- Mit
58 Masod, 6 | Vett egynehány kottát, aztán egy Jókai-regényt, meg Mark
59 Masod, 6 | német fordítású könyvét. Aztán egy francia füzetkét is
60 Masod, 6 | szárnyakat is becsukta. Aztán sietve vonta fel hidegtől
61 Masod, 6 | Hát gyere, csókolj meg, aztán asztalhoz: ebédelünk. -
62 Masod, 6 | Erdélybe vagy hova mentek. Aztán egy másik orvosné. Az már
63 Masod, 6 | fejtegessük.~- No ugye? És aztán a két kölyök hol töltse
64 Masod, 7 | szennyes, alacsony gallér. Aztán egy csontos, vékony test
65 Masod, 7 | szemöldöke egyre összébb vonult. Aztán megint megfordult, és elment.~
66 Masod, 7 | járt haza az apa, aznaptól aztán az ebédlőasztalnál is egyedül
67 Masod, 7 | anyád. - Étel-szünetben aztán ismét megszólalt:~- Csak
68 Masod, 7 | érdeklődéssel hallgatta a hírt. De aztán elkomolyodott. Mind a két
69 Masod, 7 | keze mozdulatait lesse... Aztán hát az az asszonyság ha
70 Masod, 7 | arca kissé elfintorult, aztán megint álmodozóvá vált.
71 Masod, 7 | viselkednie? Apuka abból aztán látta volna, hogy nem egy
72 Masod, 7 | volna Nóra iránt. Akkor aztán egy-két megjegyzés visszatéret,
73 Masod, 7 | Széttekintett: hova tegye? Aztán mégse tette sehova: bevitte
74 Masod, 7 | látom: elkelt - mondta aztán -, de vannak itt szebbek
75 Masod, 7 | elbólintott.~Az utcán künn aztán arra gondolt, hogy neki
76 Masod, 7 | parancsolja, kisasszony.~Aztán hogy megint a papirosbolt
77 Masod, 7 | baba fűrészport eszik.~De aztán mikor hazaért, másult a
78 Masod, 7 | alkudoztak.~Ó Péter lement aztán az idegennel a boltba.~Ida
79 Masod, 7 | a gyűrűjét szemlélgette. Aztán megkezdte a naplója írását
80 Masod, 7 | Beethoven gyászindulóját, aztán lekókadt a fejem.~- Rosszul
81 Masod, 7 | orvost ne bocsássák be. Aztán Nóra jött.~Neki azt mondtam,
82 Masod, 7 | nézünk az állatok kertjében.~Aztán az orvos jött.~- Neurasthenia -
83 Masod, 7 | kötne. Nézem, megőrült-e? De aztán hogy ki is integet-mutogat
84 Masod, 7 | percben mosolyogtam rajtuk, de aztán megilletődtem. Íme két néma,
85 Masod, 7 | Káprázó szemmel nézte, aztán elfutott vele.~Annál kellemetlenebb
86 Masod, 7 | visszaillesztettem a helyére. De aztán megint kivettem: semmi emlékem
87 Masod, 7 | másképp gondolkodjak.~A misén aztán nem imádkoztam egyebet,
88 Masod, 7 | két belemerevült ember.~De aztán csak maga elé gondolkodott.
89 Masod, 7 | a regény olvasásába, de aztán, hogy a végére érek a közleménynek,
90 Masod, 7 | hogy hova megyünk.~Kerestem aztán a pénzemet, hogy megolvassam:
91 Masod, 7 | jóakaratát balul érti a gyermek. Aztán hát gondoljak Ábrahám engedelmességére,
92 Masod, 7 | Megmosakodtam hideg vízben, aztán a könyvek olvasásába fogtam.
93 Harmad, 1 | mely a habokból csap fel. Aztán mélyen behunyta a szemét.
94 Harmad, 1 | nyugodt volt. Széttekintett. Aztán megint csak a leányt szemlélte.
95 Harmad, 1 | Nekem is ügyem - szólt aztán férfiasan. - És arra gondoltak-e
96 Harmad, 1 | felelt.~Csaba még várt kissé, aztán Ó Péter ajtajához lépkedett.
97 Harmad, 2 | nyilvánította őket.~A polgármester aztán megköszörülte a torkát,
98 Harmad, 2 | alól a sírra.~Ida letette aztán a csokrát az azaleája mellé.
99 Harmad, 2 | Ida arcát. Érzéstelenül. Aztán felszálltak az elsőosztályú
100 Harmad, 3 | könnyek az emberi arcon.~Aztán a kofferjára tekintett.
101 Harmad, 3 | hölgynek is bókolt volna. Aztán szivarra gyújtott, és keresztbe
102 Harmad, 3 | egyet. Ő az újságot olvasta aztán, Ida a könyvét oly nyugodtan,
103 Harmad, 3 | persze, kettőnk nevére. Én aztán a magam régi lakásába térek.~-
104 Harmad, 3 | vonta. Kivette az egyiket. Aztán, hogy utána a férje is vett,
105 Harmad, 3 | az ura tányérjára. Mikor aztán már csak egy kanálnyi maradt
106 Harmad, 4 | hogy a gyermekek is kötik. Aztán hát ebéddel is várja Jolán.
107 Harmad, 4 | ablaknál, Csaba az ajtónál. De aztán beszállt egy fiatal úriasszony,
108 Harmad, 4 | Idát bámulta néhány percig, aztán a kocsi felső lámpását.
109 Harmad, 4 | percre engedelmesen. De aztán arra gondol, hogy az idegen
110 Harmad, 4 | kell-e rum vagy nem kell.~Aztán a vonat megint lassúdott,
111 Harmad, 4 | lehetnek maguk.~A vonat aztán továbbindult.~Ida visszaült
112 Harmad, 4 | sógorral van oda. Otthon aztán majd Jolán mentegeti az
113 Harmad, 4 | tegnap bement a városba.~Aztán megint kinézett a folyosó
114 Harmad, 4 | szeme, és Jolánra fagyott. Aztán kinyitotta a könyvet, és
115 Harmad, 4 | világosság lobban s közeledik. Aztán nyílik a belső ablak. Ida
116 Harmad, 5 | csak épp asztalnál együtt. Aztán ismét vonatra ültek.~A fülkében
117 Harmad, 5 | szintén félvállról Csaba.~- És aztán?~- Aztán Münchenbe. Sajnálom:
118 Harmad, 5 | félvállról Csaba.~- És aztán?~- Aztán Münchenbe. Sajnálom: az
119 Harmad, 5 | Maga elé gondolkodott. Aztán enyhébben folytatta:~- Bánja
120 Harmad, 5 | kezében. Megnyitotta. De aztán megint csak lebocsátotta
121 Harmad, 5 | felelte maga elé Ida. Aztán fölemelte a fejét.~- Van
122 Harmad, 5 | vendéglőt tudok itt - mondta aztán, hogy kiérkeztek az utcára -,
123 Harmad, 5 | érdeklődéssel sandítgatott Idára. Aztán hogy a vacsoráját elköltötte,
124 Harmad, 5 | rá:~Engedelmes leánya~Ida~Aztán megint ültek hallgató ajkkal
125 Harmad, 5 | s elővonta a tárcáját.~Aztán noteszkát vett elő, s belejegyezte,
126 Harmad, 5 | hogy többé nem ismétlődik.~Aztán hallgatva haladtak tovább,
127 Harmad, 6 | karmester is.~Visszatéret aztán a francia nem érdeklődött
128 Harmad, 6 | győzi a kézszorításokat. Aztán pózba feszül:~- Kedves Csabánk,
129 Harmad, 6 | a vacsora után. Magamnak aztán majd csak találok szállást
130 Harmad, 6 | egy kazal hegedűnél is.~Aztán a müncheniek is elmondták
131 Harmad, 6 | élénk, vidám szemű ember.~Aztán meg egy nagyszakállú, nagybajszú,
132 Harmad, 6 | illetődve.~Csaba köszönte meg aztán a maga és felesége nevében -
133 Harmad, 6 | közelebb lakik. Holnapután aztán én kísérem hozzád, Ofélia.~-
134 Harmad, 6 | lefésülésében-kefélésében.~Aztán a nyakát is nézte. Vékony
135 Harmad, 6 | Boldogan szemlélgette.~Aztán eloltotta a tükör villamoskörtéit,
136 Harmad, 6 | festő? Azt mondta, újságíró, aztán meg hogy szobrász. Hát hazudott.
137 Harmad, 6 | Holnap - szólalt meg aztán Csaba -, nyolc vagy kilenc
138 Harmad, 6 | valamelyik resztoránban, aztán ha akarja: lakást keresünk.
139 Harmad, 7 | azonban sehol.~Tizenegy tájt aztán el is unta. Átsétált a városi
140 Harmad, 7 | lakást egy cukrász. Hát aztán leszálltam a villamosról.~-
141 Harmad, 7 | Nem, csak egy misehosszat. Aztán gondoltam: megvárom a gliptotéka
142 Harmad, 7 | No, ez szép - mondta aztán -, köszönöm. - A szeme néhány
143 Harmad, 7 | akkor nézte meg először. De aztán megint elhidegült.~- Gyerünk
144 Harmad, 8 | van faragva.~Hallatszott aztán, hogy a tíz márka elvonul.~
145 Harmad, 8 | többinél, és elzongorázta. Aztán becsukta a zongorát, és
146 Harmad, 8 | kérdezte meg Vágó Palit. Aztán hát, hogy Csaba hol élt,
147 Harmad, 8 | lelkesedtem a te korodban? Aztán egyszer csak láttam egy
148 Harmad, 8 | hogyan kellene, de mikor aztán ecsetre kerül a hogyan,
149 Harmad, 8 | hegyén-hátán az asztalon. Meg aztán hát...~A fejét rázta, és
150 Harmad, 9 | egy órát se a festésből. Aztán még két német asszony vetődött
151 Harmad, 9 | látogatásukat. Itt ül öt percet, aztán visszabocsátjuk a munkájához.
152 Harmad, 10| Luitpoldban találkozunk.~Aztán persze az asszonyok is viszonozták
153 Harmad, 10| pályája meg ne törjön?...~Aztán a szobrászné is elcsevegte,
154 Harmad, 10| tudom. Tán a szomszédban.~- Aztán meg a rákövetkező nap is,
155 Harmad, 10| asztalon lenne a Biblia szó. Aztán még valami: itt minden arc
156 Harmad, 10| és Csaba elgondolkodva.~Aztán megragadta az öreg karját:~-
157 Harmad, 11| megpillogta a kérdést. De aztán készen válaszolt:~- Az embertársainknak,
158 Harmad, 11| három füstöt pöffentett, aztán enyhébben folytatta:~- De
159 Harmad, 11| Megszívta a szivarját, aztán még komolyabban folytatta:~-
160 Harmad, 11| És én meg... - mondta aztán fölvetve a fejét.~- Ön pedig,
161 Harmad, 11| ne menjünk el - rebegte aztán a fejét rázva. S fölkelt
162 Harmad, 11| fölkelt az asztaltól.~~De aztán mégis elmentek.~Meghallották
163 Harmad, 11| mindjárt a cselekedetét.~De aztán az ebéd folyamán is csak
164 Harmad, 11| rövidítteti.~Borberekyn mulattak aztán a peronon. Mert ahány ismerőse
165 Harmad, 11| Peti gavallérja lesz majd, aztán ihol e: szóra se érdemesíti.~-
166 Harmad, 11| Phű, be meleg van ma!~Aztán a többi férfi, mind hátizsákosan.~
167 Harmad, 11| messen a pecsenyének.~Hát aztán letelepedtek a tűz köré.
168 Harmad, 11| süteményeknek is volt kelete. Aztán egyik a másik után gyújtott
169 Harmad, 11| borjú volt.~Sorra térdelte aztán a többi hölgyet is, hol
170 Harmad, 11| spanyolul, hol németül. Aztán leült egy kosárra, és magyar
171 Harmad, 11| járta vele az andalgót.~De aztán Kenderné is meglódult, és
172 Harmad, 11| Klári aggodalmasan.~A víznél aztán Klári merített a pohárba:~-
173 Harmad, 12| hozzá?~Kati elbámult. De aztán gondolta: talán Magyarországon
174 Harmad, 12| többet. Ott állt kissé, aztán bement a műhelyébe.~Az állványon
175 Harmad, 12| föl és alá a műtermében.~Aztán megint munkára erőltette
176 Harmad, 12| a vászonra. A cinóberben aztán egy másik ecsetnek a nyele
177 Harmad, 12| szokások!~- Nem - mondta aztán -, még nem volt idekint.~
178 Harmad, 12| tűnődött a konyha előtt. Aztán, hogy útnak eredt, a lépcsőházban
179 Harmad, 12| takarítottam az ebédlőben, aztán hallottam, hogy elmegy,
180 Harmad, 12| tudta végezni a mondatát.~De aztán összeszedelőzködött:~- Bocsánat -
181 Harmad, 12| neki.~~Azokban a napokban aztán Csaba gyakorta kimaradozott.
182 Harmad, 12| éppen hogy hegedült egyet, aztán mindjárt lefeküdt.~Idával
183 Harmad, 12| nézegette:~- Be ismerős.~De aztán megint kinaposodott az idő.
184 Harmad, 12| titok. Az ilyesmi kimegy, aztán más hamarabb megfesti, akkor
185 Harmad, 12| Hallgatott. Ida várt kissé, aztán visszasegítette a beszélgetést
186 Harmad, 12| apjára a rajzban. Csaba aztán kiszakította a lapot, és
187 Harmad, 12| Megállt. Gondolkodott. Aztán megnyitotta a kilincset.~-
188 Harmad, 12| szivartárcájukból vagy élelmükből. Aztán: jó napot - jó napot -,
189 Harmad, 12| várak születnek az elmémben, aztán hát íme a valóság: apró
190 Harmad, 12| különösen reá. Bent a szobában aztán, mikor magukra maradnak,
191 Harmad, 13| határozottabban a vonalakat. Aztán csak kapja a palettát meg
192 Harmad, 14| s utána: Blind-rámák.~De aztán előkerült egy dőltbetűs
193 Harmad, 14| habozva nézett maga elé, aztán mégiscsak kiment a konyhára.~
194 Harmad, 14| hogy valami történt. Hát aztán elmondta, csak a neveket
195 Harmad, 14| Balogh nevűt. Juj, kérem, aztán a délelőttöm mind ebben
196 Harmad, 14| Borberekyhez járogatok, aztán ha valaki kérdezné: hol
197 Harmad, 14| föltekintett. Bólintott. Aztán tovább seppegett a tolla
198 Harmad, 14| hogy Csaba mozog-e még. Aztán fölkelt.~Csak épp hogy a
199 Harmad, 14| asszony.~- Öt órára - felelte aztán -, fel is húztam a serkentőt.~-
200 Harmad, 14| kerüljön be hozzám. Majd aztán megtudja: miért. Hát bizonyosra
201 Harmad, 14| rád - mondta Mikey -, de aztán gondolkodtam a szavadon,
202 Harmad, 15| 15~Ida igen restellte aztán a történteket. Hetekig nem
203 Harmad, 15| az ellenfél segédjével. Aztán hát hogy szegény fölkel
204 Harmad, 15| hogy megfesti a képet, aztán fizetem, amit a zsűri szab
205 Harmad, 15| nevét tintaceruzával hátul.~Aztán megint leszedetett még tízet.
206 Harmad, 15| megint leszedetett még tízet. Aztán még négyet.~Csak a figurátlan
207 Harmad, 15| köti magát - szólalt meg aztán -, hogy többé soha nem ismétli
208 Harmad, 15| mondatban. - Ida gondolkodott. Aztán fölvetette a fejét.~- Hát
209 Harmad, 15| maholnap. Megnézem a lakást is. Aztán ha látom, hogy alkalmas
210 Harmad, 15| fölkelt.~- Hát ideteszem. Ha aztán elmentem, vegye fel, ha
211 Harmad, 15| való szivarját füstölte. Aztán megint némán köszöntek egymásnak.
212 Harmad, 15| volt minden beszédük.~Mikor aztán a szivarig jutottak, Csaba
213 Harmad, 15| Csaba mond még valamit. Aztán ő szólalt meg:~- Azt mondja:
214 Harmad, 16| egymástól.~~Ida maga keresett aztán lakást ott a műterem közelében.
215 Harmad, 16| férfiak?~A két kisasszony aztán még vagy négy más őszi virággal
216 Harmad, 16| párizsi tárlatra szánta. Aztán a münchenire. Januáriusban
217 Harmad, 16| kulcsot az ágya fölé? De aztán megértette, hogy Jolán képéről
218 Harmad, 16| készségesen teljesítette aztán a megbízást. Már csak azért
219 Harmad, 16| Az az önök kettőjük ügye. Aztán hát, mióta együtt vagyunk,
220 Harmad, 16| kétszázat.~Ida számított.~Aztán megint az utazás költsége
221 Harmad, 16| néz egy könyvbe meg őrá. Aztán fogja a bankókat: fizet.~-
222 Harmad, 16| megtörölte zsebkendővel a szemét. Aztán a levelet magával vitte,
223 Harmad, 17| óráig maga elszórakozik ott. Aztán hazatér. Lehet, hogy én
224 Harmad, 17| hát akkor maga vár. Holnap aztán lakást keresünk. Ha kedve
225 Harmad, 17| Írasson betéti könyvet róla. Aztán hozza haza: megint elteszem.
226 Harmad, 17| Először csak Budán nézett, aztán átment Pestre is: hallotta
227 Harmad, 17| újságot, és zsebre vágta. Aztán a kályhára nézett. Mikorra
228 Harmad, 18| nem kacagott.~Hát Csaba aztán egyre ritkábban vitte. Esténként
229 Harmad, 18| nyugodtan megitta a kávéját, aztán bement a szobájába. Felöltözve
230 Harmad, 18| egy percre a szemét -, de aztán láttam, hogy voltaképpen
231 Harmad, 18| postán érkezett. Gondoltam aztán: iderendeltél Budára, hogy
232 Harmad, 18| iszonytató fagyosan? Hoznak aztán egy zongorát ide, látom
233 Harmad, 18| valamennyire. Még várok kissé, de aztán mégis hazafutok Jolánkáért.
234 Harmad, 18| lyukat fúrt bele a szemével. Aztán a levegőbe csapott.~- A
235 Harmad, 18| várta a Metropol válaszát, aztán a Vadászkürtöt, aztán a
236 Harmad, 18| válaszát, aztán a Vadászkürtöt, aztán a Pannóniát. Akkor eszmélkedik
237 Harmad, 18| télikabátját is felvette, de aztán megint levetette. Csak nem
238 Harmad, 18| nyugtalanul pillogott, de aztán mégis visszatért, felöltötte
|