Part, Chapter
1 Eslo, 1 | szinte megkeményült.~A pohos akkor nyújtja az újságot a szomszédjának,
2 Eslo, 1 | szobrászatnak fordult. Bár akkor még csak a szemével, szívével.~
3 Eslo, 1 | megváltásával, ha maga az apa már akkor nem élne.~Erről sokszor
4 Eslo, 1 | öregnek a lelke.~Csaba már akkor festegetett. Voltaképpen
5 Eslo, 1 | szeme már meghomályosodott akkor: Jolán olvasta el neki Csabának
6 Eslo, 1 | csak a szívét Jenőnek...~És akkor már könnybe borult a szeme.~-
7 Eslo, 1 | választod, nem nekem.~Jolán már akkor húszéves volt, afféle túrós
8 Eslo, 1 | fordult csak hazafelé is. Akkor már nem gondolt többé vásznakra:
9 Eslo, 1 | Forró vért az erekbe! S akkor a márvány is meleg és él!~-
10 Eslo, 1 | dicsekedjék: - Az én tanítványom.~Akkor lett újságíróvá.~Mi történik
11 Eslo, 1 | a gyermekeimnek.~A sógor akkor érkezett haza. Csabának
12 Eslo, 1 | is engedje Jolán nevére: akkor az adósság rendezhető, a
13 Eslo, 1 | a második nap vesztett. Akkor már a vesztesége kötötte
14 Eslo, 1 | lehetne menteni a birtokot, s akkor vagy tíz évig szegénykednének
15 Eslo, 2 | pincemesterféle, aki épp akkor billeg elő a pincéből.~-
16 Eslo, 2 | mutatott a pultra.~A tiszt már akkor Csabát vizsgálta szemszögből.
17 Eslo, 2 | lánya is hát... Azonban épp akkor egy cilinderes fiatalember
18 Eslo, 3 | Ulánus kapitány is.~- Hát akkor mért éppen engem választott
19 Eslo, 3 | Csaba gondolkodott.~- Hát akkor a házasság még messze jár.
20 Masod, 1 | látogatta meg Idát. Már akkor ötödikes volt, tizenöt éves.
21 Masod, 1 | csak ritkán részeg. De akkor se ver. Tör, zúz egy kicsit,
22 Masod, 1 | leánykát hozott magával. Akkor még vidámabban játszottak.
23 Masod, 1 | s a leányka is Idát. Ida akkor Pistát is. Az asszonyok
24 Masod, 1 | Bogdanovics eredetileg. Akkor vált Bogárrá, mikor az ő
25 Masod, 1 | házukban: ő rendelkezik, s akkor majd körmére néz ő a cselédségnek,
26 Masod, 1 | Örülök... Igen kicsi volt még akkor... Nem is emlékezik rám
27 Masod, 1 | igen kicsi voltam még...~- Akkor egy szavamra se emlékszik?~-
28 Masod, 1 | felvonta a bal vállát.~Ida akkor a kezére pillantott a leánynak:
29 Masod, 1 | inkább elméltóságosodott.~- Akkor hát arra se emlékezik, hogy
30 Masod, 1 | lépcsőre: leestem róla. Akkor tört el a bábum is. Egy
31 Masod, 1 | lenni. Tizenöt éves volt akkor Ida. Hallgatva nézték egymást.~
32 Masod, 1 | vendégterembe szólították. S akkor is csak júniusban, az apja.
33 Masod, 1 | jöhetett az apja?~A teremben akkor többen is voltak, leginkább
34 Masod, 1 | első polgárit, de éppen akkor hely nélkül voltam, és három
35 Masod, 1 | rá vagy három hónap. Még akkor csak kicsiben foglalkoztam
36 Masod, 1 | mikor hozzákerültem, még akkor Alt volt a neve: megszoktam,
37 Masod, 1 | rendelnek ötven hektót. A rigó akkor is fújja a Gotterhaltét,
38 Masod, 1 | a nótát?! És miért éppen akkor? Hogyan és mikor tanulta?
39 Masod, 1 | kereshetne szépen. És én akkor teljesen fölvirágoztathatnám
40 Masod, 1 | nincs több. S ha volna is, akkor is hát hogyan kérje azt
41 Masod, 1 | egy nótát úgy rigósan.~Már akkor mind elmentek a szülők.
42 Masod, 1 | hallgatnak még rigótól se.~- Hát akkor egyházi éneket - készségeskedett
43 Masod, 1 | volna hallani a rigót, de akkor éppen kedvetlen volt a rigó.
44 Masod, 2 | akinek relif a röljef!... Hát akkor mit várjak a többitől?!~
45 Masod, 2 | irtózott a szerszámaitól.~Akkor este hát látták a növendékek:
46 Masod, 2 | aki szintén sírdogált akkor, mert egy számmal bővebb
47 Masod, 3 | zenét is kedvelő; és aki őt akkor is elvenné, ha móringja
48 Masod, 3 | gyónta meg soha. Mert csak akkor volt akaratos, makacs, csökönyös,
49 Masod, 3 | Nem muszáj talán...~S akkor az apja hangja erősödött
50 Masod, 3 | haragudjon.~Mikor az apja elment, akkor gondolt rá, hogy azt kellett
51 Masod, 3 | Bodoky látogatja meg.~S akkor édes elzsibbadással hajtotta
52 Masod, 4 | Ugye az én szobám lesz akkor?~- Hát persze hogy a tied.~
53 Masod, 5 | rögtön.~A leány szeme már akkor tele volt könnyel.~- Feljelent?~-
54 Masod, 5 | valójában csak apáca.~Már akkor nem nézett az apácákra félő
55 Masod, 5 | hadnak.~A főasszony arcát akkor az egyszer látta Ida vörösnek,
56 Masod, 6 | a Bisi azt a levelet.~- Akkor nem rejtegette volna a leány.~-
57 Masod, 6 | a maguk háza elé értek, akkor látta az első ismerős jegyet:
58 Masod, 6 | hátul elosonjon!)~A boltban akkor gyúlt ki a villamos világító.
59 Masod, 6 | intett, hogy ő csak Ida után.~Akkor már előjött egy főkötős,
60 Masod, 6 | is tudom már, mi nap volt akkor Szent György, csak azt,
61 Masod, 6 | nevezett kisasszonynak, akkor bizonyára ott is hál az
62 Masod, 6 | ebből a hordószagú házból? Akkor is, ha előkelő guvernantot
63 Masod, 6 | és a szemét törölgette. Akkor látszott, hogy sír.~Mikorra
64 Masod, 6 | ő kezébe került a kulcs: akkor nyitja a lakatot, amikor
65 Masod, 6 | drága-e?~A bolt kirakatába akkor nyúlt be belülről egy gyermektermetű
66 Masod, 6 | feléről visszatekintettek. Már akkor az elefánt a kövezeten hevert,
67 Masod, 6 | Bocsánat - szólalt meg akkor elmosolyodva.~S a hangjában
68 Masod, 6 | igazi német bárónét. Az akkor is részeg volt, mikor beszéltem
69 Masod, 6 | grófné, oly művelt, hogy még akkor se veti keresztbe a lábát,
70 Masod, 7 | mondani senkiről nem szabad. Akkor se, ha igaz. Nem mozdult
71 Masod, 7 | is vásárolt volna, de már akkor egy nyurga, fekete felöltős
72 Masod, 7 | végül a boltos.~Ida csak akkor eszmélkedett: hogy ő most
73 Masod, 7 | cselédemet - de a boltos már akkor megnyomta a házitelefon
74 Masod, 7 | ide a boltba - szólalt meg akkor Ida -, az inas majd felhozza.
75 Masod, 7 | mondogatták? Nem jobb lett volna-e akkor vele mennie Nóráékhoz, s
76 Masod, 7 | elhűvösült volna Nóra iránt. Akkor aztán egy-két megjegyzés
77 Masod, 7 | talán?~A szőke zsidó már akkor ott állt a pult mögött,
78 Masod, 7 | kiszabadult, s a gyűrűvel.~A gyűrű akkor már az ujján csillogott.
79 Masod, 7 | Mégiscsak jobb lesz, ha akkor mutatja meg az apjának,
80 Masod, 7 | voltak. Eladtam őket.~- Akkor hát nem haragszik, hogy
81 Masod, 7 | neveznek. Ha tenger volnék, akkor látnák csak, hogy mindig
82 Masod, 7 | hogy még legényember volt akkor.~És engem se fotografáltatott
83 Masod, 7 | én szememet is!...~De már akkor én bizonyára holt-színre
84 Masod, 7 | Pestről is Monaszterlytől. Akkor az asszony csak mértéket
85 Masod, 7 | hát mit mondott el?~Már akkor olyan szemmel nézett rám,
86 Masod, 7 | legyen meg a te akaratod.~És akkor megindult a könnyeim árja:~-
87 Masod, 7 | tarsókámat a szokott helyén. Akkor villan eszembe, hogy letettem
88 Harmad, 1 | színét a nap ne fakítsa. De akkor nem gondolt reá. Csak állt
89 Harmad, 1 | Fölösleges.~- Második: Akkor válok el öntől, amikor akarok.~-
90 Harmad, 1 | Ida fölemelte az arcát.~- Akkor hát jelentheti atyámnak,
91 Harmad, 2 | megcsókolta a leányt.~Az apa csak akkor szólalt meg. A vejének szólt:~-
92 Harmad, 3 | szívességet.~A koffert már akkor le is emelte, Ida elé állította,
93 Harmad, 3 | ha Csaba nem ötlik elő...~Akkor nevezte először a keresztnevén
94 Harmad, 3 | nem tartozik önre.~- Hát akkor inkább itt maradok. Nem
95 Harmad, 4 | Ida engedelmeskedik. S akkor a két asszony beszélgetése
96 Harmad, 4 | meg a birtokosné - hiszen akkor most nászúton vannak!~Ida
97 Harmad, 4 | matrózpipára rágyújtok.~- Akkor lehet udvarias még az ötödik
98 Harmad, 4 | Ahogy a gyertya világa akkor Ida háta mögül odaereszkedett
99 Harmad, 5 | vonatra ültek.~A fülkében már akkor csak két hely volt üres,
100 Harmad, 5 | csak, ahova indultunk.~Már akkor egy hamuszín-fedeles könyv
101 Harmad, 5 | kelt útra ki az országból, akkor adta neki a húga.~- Nézd,
102 Harmad, 5 | csak alkonyat után járt akkor az óra.~- Színházba? - bámult
103 Harmad, 5 | tanultuk - ijedt el Ida.~- Hát akkor mit tanult, kisasszony?~-
104 Harmad, 5 | információkat szerzett rólam.~S akkor már megint büszke és hideg
105 Harmad, 5 | udvariasan.~A villamos csillár akkor lobbant ki világítóra. Ida
106 Harmad, 5 | Nem foglalkozom vele. És akkor ő se foglalkozhatik énvelem.~-
107 Harmad, 5 | csendes vendéglőbe.~Már akkor Ida arca megint hideg volt.
108 Harmad, 5 | eltisztult a térről.~Csaba csak akkor fordult meg.~- Miért nem
109 Harmad, 6 | Salzburgban nem szálltak ki.~Akkor már második osztályon utaztak.
110 Harmad, 6 | színházi zenét, asszonyom? Hát akkor milyen zenét ismer?~- Csak
111 Harmad, 6 | óhajtja, oda ülök át - szólt akkor Ida magyarul.~- Mért óhajtanám?
112 Harmad, 6 | hát hogyne volna!~- Hát akkor, kérlek, a ládám ügyét ha
113 Harmad, 6 | elmondták az újságjaikat: az akkor megnyílt helyi tárlat műveit.
114 Harmad, 6 | Soha nem próbáltam.~- Akkor hát modellül állsz - mondta
115 Harmad, 6 | csergedezett tovább.~Ida csak akkor kezdte látni egyenként is
116 Harmad, 6 | Ida tiszta tükrű szeme még akkor klastromi tekintetű volt,
117 Harmad, 6 | igen értik az ilyet. Még akkor is a szemét csodálta, mikor
118 Harmad, 6 | haja lebontásába fogott. Akkor azonban már a kezét is csodálgatta,
119 Harmad, 6 | hazudott. Mért hazudott? De hát akkor is mért viselkedik úgy,
120 Harmad, 6 | De a kammerjungfer épp akkor nyitott be az ajtón:~- Wünschen
121 Harmad, 7 | Korhely és Lusta fickó. Csak akkor dolgozik, ha szorítják.
122 Harmad, 7 | minden!...~Tehát az idea akkor minden, ha belekapcsolódik
123 Harmad, 7 | nyugodt és tiszta arcán. Talán akkor nézte meg először. De aztán
124 Harmad, 7 | bútorozott lakás költséges.~- Hát akkor bútorozatlant.~- Látom,
125 Harmad, 7 | új bútorokat vehet.~- Hát akkor... de hiszen mondtam, hogy
126 Harmad, 7 | itt olcsóbb az élet.~- Hát akkor hogyan értsem a kétféle
127 Harmad, 8 | tekintett Csabára.~A leány akkor tálalta be a túrós csuszát.~-
128 Harmad, 8 | én főztem - felelte Ida, akkor már mosolygás nélkül, nyugodtan.~
129 Harmad, 8 | mihelyt egy nap nincs baja, akkor fal, mint valami vadászkutya,
130 Harmad, 8 | egy karperece sincs.~- Hát akkor miből bérelted ezt a pompás
131 Harmad, 8 | vannak az uzsonnán.~Ida melle akkor meg azért szorult el, hogy
132 Harmad, 8 | a karácsonyi énekeket. Akkor leeresztettem mind a négy
133 Harmad, 8 | mondja erre magyarul -, akkor duplán gratulálok.~Ida megérezte,
134 Harmad, 8 | ecsetre kerül a hogyan, akkor egyszerre nem tudja ő se.
135 Harmad, 8 | Csak mikor képet ad el, akkor tér be a sörházba, és eszik
136 Harmad, 9 | és unatkozó arccal épp akkor köti a derekán szennyes
137 Harmad, 10| Ha otthon vacsorázott, akkor is gyakorta fölkelt, és
138 Harmad, 10| idejár.~Ida fejében csak akkor kezdett derengeni a világosság:
139 Harmad, 10| ocsmányul szemérmetlen!~~Ida akkor megenyhült valamennyire
140 Harmad, 10| Millnerné is beül közéjük, s akkor németül folytatják. Ida
141 Harmad, 10| a kecskét, ha idefordul.~Akkor ismerkedtek meg. S másnap
142 Harmad, 10| hazakísérte az iskolából, s akkor már csak a kapuban vörösödtek
143 Harmad, 10| mosolygással is, mert hiszen már akkor huszonhárom éves is elmúltam.
144 Harmad, 10| egyik: no, hát azt.~Az öcsém akkor, elsőéves jogász, szinte
145 Harmad, 10| hallható zenei sóhajtásba. Ida akkor megint összeszedte az erejét,
146 Harmad, 10| vasszeg, s a lába csak lelóg. Akkor egymás mellett lóg a két
147 Harmad, 10| hozol? Hiszen ha tudnám, akkor már nem lenne új.~S lekoppantotta
148 Harmad, 11| engedje el, kérem.~- Hát akkor órát, karperecet.~Ida könnyű
149 Harmad, 11| Hát mi sem. Hiszen ön akkor is remekül játssza a férjet,
150 Harmad, 11| megzavarodva nézett Csabára.~- Hát akkor mi... nem vegyülünk bele.~-
151 Harmad, 11| nekem se könnyű.~- Nem, hát akkor nem megyünk el.~- Egyszer
152 Harmad, 11| szentek után való héten, de akkor még a haját is tövig rövidítteti.~
153 Harmad, 11| légy gavallér!~Peti épp akkor lopott ki két cigarettát
154 Harmad, 11| gyerünk le a kocsmába!~Már akkor alkonyodott. A felhők havasi
155 Harmad, 11| felhők nyugati ormai már akkor rózsaszíneket öltöttek.~-
156 Harmad, 11| vigasztalta Csaba.~S hogy akkor oldalt pillantott, nevetésre
157 Harmad, 11| ajkait összecsukva. Az arcán akkor perdültek le az első könnycseppek.~
158 Harmad, 12| Fejét rázta.~Az ajtaján akkor kopogtatás hallatszott.~-
159 Harmad, 12| Denevért magyarázta Csaba, akkor szólalt meg:~- De kérem,
160 Harmad, 12| aztán más hamarabb megfesti, akkor már a téma nem új. De hiszen
161 Harmad, 12| gyaival! Kacatba valók! - akkor Berzsenyiből olyan nemzeti
162 Harmad, 12| nézegetnek egymásnak. De akkor se a színeit, vonalait nézik
163 Harmad, 12| gyertya, villamosláng -, akkor meg éppenséggel. Mert a
164 Harmad, 12| jobb, ha bizonyítok, s akkor mindjárt hisz is.~Nyúlt
165 Harmad, 12| házasságuk évének a végére. Akkor tán mindjárt egybe is kel
166 Harmad, 12| de attól tartok, hogy ön akkor nem érez idegennek.~Csaba
167 Harmad, 12| megfestem.~Ida értett is már akkor valamit a festőművészethez.
168 Harmad, 12| félparaszt-forma fiú épp akkor céloz a flóbertjével a tetőn
169 Harmad, 12| bámulattal fordul Idára, mintha akkor változott volna leánnyá
170 Harmad, 12| Minket nem ismernek.~- Hát akkor tessék be a szobába. Van
171 Harmad, 12| nem csókolhatom magát!~Már akkor Ida is értette. A szíve
172 Harmad, 13| Szamár nem ismer eget, akkor se, ha ordít. Oda csakugyan
173 Harmad, 13| elszakadnia a hazájától.~- De hát akkor vissza kell térnünk - aggodalmaskodott
174 Harmad, 14| komolyan Borbereky -, hát akkor odamegyünk.~- Az uram bizonyára
175 Harmad, 14| mindent összekapkodott, akkor olvasta el rendben az elejétől
176 Harmad, 14| volna szabad elfogadnom akkor se, ha utcára vetnek.~Sírok
177 Harmad, 14| Borberekyné vagyok - kezdte akkor a nő -, méltóztatik őt ismerni.~-
178 Harmad, 14| Kókadozott.~- Hát kérem, elmondom akkor elejétől: Az uram megjön
179 Harmad, 14| Csaba távozik. Bevezette akkor az asszonyt a szalonjába,
180 Harmad, 14| lakodalma.~- Nekem hát nem.~- Akkor hát nem is vagy magyar!~-
181 Harmad, 14| nem is vagyok magyar.~- Akkor ember se vagy.~- Miért ne
182 Harmad, 14| Mikeyné csevegését. Csak akkor komolyodott el, mikor Mikeyné
183 Harmad, 14| Négyezer talán sok.~De akkor Mikey látta, hogy nem műkereskedő,
184 Harmad, 14| legelsőnek. Gondolhatod.~Már akkor hazafelé tartottak. A hídnál
185 Harmad, 14| tudna róluk, hogy magyarok, akkor is kötelességének érezhetné,
186 Harmad, 14| hogy megnyugtassam. Tehát akkor ez csak kettőnk titka marad.~
187 Harmad, 14| hazaérkezett - tán tíz óra volt akkor -, s bizonyára le is feküdt
188 Harmad, 14| húztam a serkentőt.~- Hát akkor költsön fel engem is, Kati,
189 Harmad, 14| érdeklődéssel a nádfal hézagain.~Akkor porzott elő a másik fiáker
190 Harmad, 14| Összekiabálom a malom népét.~- Akkor máshova mennek innen. Várjon:
191 Harmad, 14| már az asztalon. De hát akkor miért, hogy nem egyenesen
192 Harmad, 14| minden családi tekinteteknél, akkor igazán nem érdemlitek meg,
193 Harmad, 14| Ó Péter maradjon otthon. Akkor érkezett haza az orvos,
194 Harmad, 14| tarsókáját, kalapját.~S akkor világosodott elő, hogy a
195 Harmad, 15| szalmához hasonlót, amilyen akkor a szalma, mikor az első
196 Harmad, 15| ott és az ebédlőben már akkor hatvannál is több volt az
197 Harmad, 15| végigszemlélte a képeket, már akkor derült arccal.~- Tretyakovot
198 Harmad, 15| másvilágon - mondogatta.~S akkor vallotta meg, hogy a moszkvai
199 Harmad, 15| szetem, kisasszony.~- Hát akkor ne mondjon semmit.~- De
200 Harmad, 16| Pesten kell bemutatnia.~Már akkor a kép kész is volt. Meg
201 Harmad, 16| este a Luitpoldban: majd akkor megmondjuk.~Kender maradt
202 Harmad, 16| csapott az asztalra - akkor ön is fakupának érzi magát!
203 Harmad, 16| kellett beillesztenie.~Már akkor a megmaradt apró vázlatokat
204 Harmad, 16| boríték belső lapjára.~Ida akkor olvasta: Fenntartással.~-
205 Harmad, 16| évi terminusához kötött, akkor maradunk, ahogy eddig. Csak
206 Harmad, 16| második pontja így szólt: Akkor válok el, amikor akarok.
207 Harmad, 16| eltávolítsam magamtól...~Idának már akkor zsebkendő volt a szemén.
208 Harmad, 16| nem megyek, maradok?~S akkor megint elöntötte a könny
209 Harmad, 17| hogy később érkezem, hát akkor maga vár. Holnap aztán lakást
210 Harmad, 17| Ida nem mondta rá, hogy akkor nem az alsó kabátján volna,
211 Harmad, 17| mondta -, soha többé! Ha akkor kisasszony sír és keres,
212 Harmad, 17| Fogadok. Soha nem loptam, csak akkor. Pistának. Jöhessen ő is.
213 Harmad, 17| biccegetett. Már dél volt akkor.~Csaba otthon ült. Újságot
214 Harmad, 18| a szivarszag vagy semmi, akkor szoknya mellett. Délben
215 Harmad, 18| ha történetesen sötét van akkor, világított volna, mint
216 Harmad, 18| elmaradnának, a szakácsasszony csak akkor tegye tűzre a pecsenyehúst
217 Harmad, 18| délelőtt.~Kilenc óra volt akkor. Csaba egy arra haladó egylovasnak
218 Harmad, 18| A Krisztinavárosból még akkor nem járt villamos.~Negyedóra
219 Harmad, 18| semmi különös itt.~- Hát akkor ide jöjjön be velem a cukrász-boltba.
220 Harmad, 18| hamar. Meghalt?!~És már akkor kiáltottam, és már akkor
221 Harmad, 18| akkor kiáltottam, és már akkor azt hittem, elájulok.~De
222 Harmad, 18| cseléddel. Levegőre. De hát akkor miért hívat Csaba? Mi történt
223 Harmad, 18| Gondolnod se szabad ilyet!~- Hát akkor miért nem mutattad be?~Csaba
224 Harmad, 18| szerződésünk második pontja: akkor válok el öntől, amikor akarok.~
225 Harmad, 18| Vadászkürtöt, aztán a Pannóniát. Akkor eszmélkedik rá, hogy talán
226 Harmad, 18| Szervusz! Szervusz! - harsog akkor rá a kocsi mellett egy vidám
227 Harmad, 18| ijedten tértek ki előle.~Ida akkor már ágyában is volt, a Hungária
228 Harmad, 18| engem szeretett!...~Az ajtón akkor erős kopogtatás hallatszik.~
|