100-arsza | art-bezar | bibli-csele | csem-egyez | egyfo-emlek | emlit-felko | felle-frate | fresk-halad | halai-hordo | hordt-jatsz | javab-kepze | kepzo-kobal | kobe-lakas | lakat-lovas | love-megny | megol-mozga | mozib-nyert | nyi-padon | padua-raviz | razat-sorny | sorol-szijg | szijo-tarso | tarsu-trono | truba-valto | valts-voros | voilr-zuz
Part, Chapter
2034 Harmad, 3 | pillogott Ida.~- No, ezek mind egyformák, ezek a férfiak! Nem elintézhette
2035 Harmad, 6 | pakfon és ezüst ruhák európai egyformaságában úgy össze van keverve, hogy
2036 Masod, 6 | nekem magamnak is be kell egyidejűleg mutatkoznom?~Ida elrökönyödve
2037 Harmad, 17| hálószoba páros ágyának egyike.~Csak a konyhaszereket és
2038 Masod, 3 | A válogatás a hét főbűn egyikébe ütközik. Engedetlenség is.
2039 Masod, 3 | ki is járogatott már. Hol egyikkel, hol másikkal. S olykor
2040 Masod, 3 | apácák, mint a katedrán. Egyikről-másikról azt vélte kisebb korában,
2041 Harmad, 5 | három zsidóféle utas ült. Egyikük - fiatal, borotvált képű -
2042 Harmad, 14| olvasta a levelet, hanem egykapásra minden sort. Az elejét:
2043 Harmad, 18| akkor. Csaba egy arra haladó egylovasnak intett.~A Krisztinavárosból
2044 Harmad, 3 | leszek én a világ előtt, hogy egymagam...~- Csak a három napra
2045 Masod, 6 | már könyvesboltban. Vett egynehány kottát, aztán egy Jókai-regényt,
2046 Harmad, 3 | szokták tenni, ha nincs több egynél.~- Van még egy pár.~- Holnap
2047 Harmad, 6 | leginkább. Németországban egyöntetűbb és bizalmasabb természetű
2048 Harmad, 16| várt, neki utaznia kell az egyórai vonattal vissza Párizsba.~-
2049 Harmad, 8 | Először történt, hogy bár csak egypár percre is, mosolygó szemmel
2050 Masod, 7 | amely a nőt a férfival örök egységbe forrasztja. (Már hát úgy
2051 Masod, 7 | hogy az apja nem olyan egységes szívű vele, mint ahogy más
2052 Masod, 7 | mint ahogy más leányok egységesek az apjukkal. Hányszor látta
2053 Harmad, 11| mindenféle táncnak az örvényében. Egyszer-másszor el is csapták Csorbának
2054 Harmad, 3 | hogy az én lakásom csak egyszobás legénylakás.~Ida szeme rányílt.~-
2055 Masod, 2 | nagyobb volt, mint sok vele egytermetű, közönséges apácáé. Vélték
2056 Masod, 3 | egyvalakinek - attól az egytől aztán megtudja a többi is.~
2057 Harmad, 3 | volt még a mondanivalóm az együtt-étkezünk után, hogy a világ előtt
2058 Harmad, 16| nem kötelezett bennünket együttélésre. És mi se köteleztük magunkat
2059 Harmad, 5 | Kopogtatott, és megnyitotta egyujjnyira az ajtót:~- Készen vagyok.~
2060 Harmad, 14| ebédlőben kopog, s mintha nem is egyvalaki volna.~Kilép, hát két festő-ismerős:
2061 Masod, 1 | máris ott állana az utolsó egzámen professzorai előtt: csupa
2062 Harmad, 15| csillog a szeme.~- Ez valami egzotikus kivégzés, ugye?~- Az - hagyja
2063 Harmad, 14| gondolok: miért nem festette ehelyett Rákóczi halálát? Ahogy ott
2064 Eslo, 1 | magyarnak érzi magát. Inkább éhen hal a kenyérdomb mellett,
2065 Harmad, 6 | Nincs benne bors, Miluskám: eheted.~S ő maga is olyan sietéssel
2066 Harmad, 6 | elő, ahol csak paprikát ehetett magában, arca vékony, orra
2067 Harmad, 16| vendéglő, ha éppen melegre éhezek. De eszembe se jut estig
2068 Eslo, 1 | reggelizőasztalnál, afféle éhgyomor-kedvetlen pesti urak. Mutatja a szomszédjának
2069 Masod, 7 | gondoltam vízre, kötélre, éhhalálra, vonat elé való fekvésre.
2070 Harmad, 14| nagyobbféle parasztlakodalom ehhez képest.~- Még egy háromcigányos
2071 Masod, 4 | a régi, szegény jó Idám. Ej, de mit is magázzuk egymást:
2072 Masod, 6 | volt az egyetlen boldog éje a szülői házban.~Szabadság,
2073 Masod, 6 | mintha csak azon az egy éjen gondolkodhatna róla -, hogy
2074 Harmad, 10| Vacsora után kiment, s éjfélig odamaradt. Ritkán történt,
2075 Harmad, 18| Főzzétek a malacot. Ha éjfélkor is, de együtt vacsorázunk!~
2076 Harmad, 15| meg elment a Luitpoldba. Éjféltájt tért haza, mint rendes házasembernek
2077 Harmad, 8 | sose láttam olyat. - Ejnye, be jó fej! - mondtam. S
2078 Harmad, 6 | A házigazdámé. Erre az éjszakára a tietek. Olyan mennyezetes
2079 Masod, 7 | ahogy lefeküdtem. Mind éjten át azon tépelődtem: hogyan
2080 Eslo, 2 | maga-magának az utálata, hogy mind éjtenáltal ilyen rossz szagú ügylettel
2081 Harmad, 10| a modell - vagy ahogy ők ejtették: model -, és hogy a modell
2082 Masod, 7 | vagy száz gyűrű kínálkozott ékes mindenféleségben a szemeknek.~
2083 Harmad, 5 | Krisztina főhercegasszony sírját ékesíti az Ágostonrendiek templo
2084 Masod, 7 | milyen színű ruhához milyen ékkövek illenek. Csak a gyémánt
2085 Masod, 7 | csak úgy magatetszéséből ekkora költséggel terheli az apja
2086 Masod, 6 | hagyatékából való?~Ella eközben tovább csevegett: elmondta,
2087 Harmad, 11| vasárnap nincsenek nyitva az ékszerboltok.~Ida nem felelt.~Csak állt,
2088 Masod, 7 | ki vette neki a ruháit és ékszereit?~Vártam, hogy atyám széttép
2089 Masod, 7 | Értéktelen ruhák, bazári ékszerek. Ha olyan igen flott lett
2090 Harmad, 11| Hol vett annyi pénzt? Az ékszerekről csak tegnap délben beszéltek,
2091 Masod, 7 | hirdetése. Arról az ő városuk ékszerésze ötlött az eszébe, s a Mária-érmek.
2092 Masod, 7 | apját!~S fordult vissza az ékszerészhez.~- Kérem: ne írjuk apám
2093 Masod, 7 | közt megfogta a szemét egy ékszerésznek a hirdetése. Arról az ő
2094 Harmad, 12| hol szerezte a felesége az ékszerét...~- De bocsánatot kérek...~-
2095 Harmad, 15| neki. Elfogadhatja-e? Az ékszerre a szíve gyorsabban vert,
2096 Harmad, 15| az asztalkendőt. A barna ékszertokról mindjárt látta, hogy karperec
2097 Harmad, 7 | szobrokban. A lélek nemesebb eksztázisai azonban sehol.~Tizenegy
2098 Harmad, 7 | rátalált az ő titkára: az eksztázisra?~No, nem volt: hideg pózok,
2099 Masod, 1 | hajának szinte merev nyirata ékteleníti, az is olyan piaci-polgári
2100 Harmad, 14| A feleségemet átlőtték. Él-e? Meghalt-e? Nem tudom. Szedje
2101 Harmad, 10| Hát megvolt már az arc, de el-elfogyott a kenyerem. Enni muszáj.
2102 Eslo, 2 | rákerül a házasság kérdése...~El-ellegyintette az ügyet, de olyan volt
2103 Harmad, 18| Víg játékokra is ha vitte, el-elmosolyodott, de soha nem kacagott.~Hát
2104 0, Inc | veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy
2105 Harmad, 2 | amennyit egy pár csirke eladása keltett volna a városháza
2106 Eslo, 1 | Jolán se gondoljon a birtok eladására.~Az a háromszáz hold föld
2107 Harmad, 11| búcsúzásul, ezt a gyűrűt kínálta eladásra az aranyművesnek. A rendőrségnél
2108 Harmad, 8 | magáról. Van vagy harminc eladatlan képe, Jancsi minden este
2109 Masod, 5 | Se ékszere nincs, hogy eladhatná. S ha volna is: merre a
2110 Harmad, 16| vázlatokat és próbaképeket is eladogatták, hogy ne kelljen azoknak
2111 Masod, 7 | hogy ha otthon érzi, tán elájul belé.~Bodoky sok mindent
2112 Harmad, 18| és már akkor azt hittem, elájulok.~De az érzéketlen, mint
2113 Harmad, 10| pillantani se mertek édes elálmélkodásukban.~Egyszer csak Csaba ajtaja
2114 Masod, 7 | gondolaton megenyhült a szívem. Elaludtam.~~Április 28.~Atyám ma se
2115 Harmad, 10| Ida benézett a műhelybe. Elámulva látta, hogy egy féléletnyi
2116 Harmad, 15| Tinyakov.~De a szeme csillogása elárulta a mohóságát.~- Egyenkint? -
2117 Harmad, 18| Nem, csak érte jöttem.~Ida elbámul:~- Énértem?~- Magáért! Nyissa
2118 Harmad, 2 | ezelőtt - folytatta Csaba nagy elbámulására -, házasságra érlelte végre
2119 Harmad, 18| ide? - s megint bámul nagy elbámulással - hát nem te hívtál?~- Én
2120 Masod, 1 | reám?~Ida már emlékezett. Elbeszélgettek Ida anyjáról, hogy milyen
2121 Masod, 7 | tarsókájába csúsztatta a tokot, s elbólintott.~Az utcán künn aztán arra
2122 Harmad, 12| szerencsés - mondta a fejét elborultan rázva -, Denevér volna a
2123 Harmad, 14| ki őneki Csaba? Hogy úgy elborzad csak a lehetőségétől is
2124 Harmad, 14| hazafelé tartottak. A hídnál elbúcsúztak. Ida megcsókolta Petikét.~
2125 Harmad, 1 | illő talán, hogy anyámtól elbúcsúzzak.~
2126 Harmad, 17| S Panni ahelyett, hogy elbújna előle, nagy örömrebbenéssel
2127 Harmad, 11| Mikey átugrotta. Mikey elbukott, őt meg a kiskutya ugrotta
2128 Masod, 7 | De hátha valaki ezt is elcsípi előle! Tűnődött. Végre is
2129 Masod, 6 | Péter úr?~- Nincs - felelte elcsodálkozón a zöldkötény -, nincs itthon.~-
2130 Masod, 7 | fűrészpor ömlött ki belőle, s ő elcsodálkozott, hogy a baba fűrészport
2131 Masod, 3 | Aztán ritkultak, oszlottak. Elcsöndesült a zajgás. Végre egyedül
2132 Harmad, 13| felé fordítva, a karja is elcsuklón. De ez az arc mégse volt
2133 Harmad, 9 | hogy az arca egyszerre eldermedt? A két szeme, mint aki éjféli
2134 Harmad, 14| egy harmadik barom.~Csaba eldobta a pisztolyát.~- Én úgyse
2135 Harmad, 14| mellén volt, az abroncska éle kissé a mellébe csapódott.
2136 Harmad, 4 | igenel. A birtokos asszony elédesülő szemmel vizsgálja őket.~-
2137 Harmad, 10| elteszi az aranytálat, az elefántcsont feszületet, az igazgyöngy
2138 Harmad, 14| dőltbetűs levél is, vékony elefántcsontszín, sima papiroson. Az írás
2139 Eslo, 1 | mindennap más színűt kötött. Elegánsan tudott meghajolni, és pátosszal
2140 Masod, 1 | nem állt Ida mögött, s Ida elégedett szemmel nézegette magát
2141 Masod, 6 | lépni, de érezte, hogy nem elégedne meg eggyel: tízenkint veszi
2142 Harmad, 18| Remélem: meg van velem elégedve.~- Már hogy volnék megelégedve!
2143 Harmad, 18| neked nem lesz rá okod, hogy elégesd.~Csókkal búcsúztak el, s
2144 Harmad, 11| napfényt: a vidámságot. Eleget komolykodtam mind gyermekkorom
2145 Harmad, 9 | hogy könyv, kapcsos könyv, elégett kapcsos könyv sötétlik ottan.
2146 Harmad, 18| elborult.~- Bánom, hogy elégettem a naplómat: most csak elővenném,
2147 Harmad, 11| ez éppen nem kötelessége. Eléggé vallásos vagyok arra, hogy
2148 Masod, 7 | ha téged Monaszterly se elégít ki, írok Bécsbe. Vagy akár
2149 Harmad, 12| valamit a lazúrral, de mégse elégítette meg. Egy vastag aranyrámát
2150 Masod, 7 | Apámat nem kérdezhetem. Eddig elejtett szavaiból azt értem, hogy
2151 Harmad, 11| Mikey vezette őket. Neki is élelemtől dudoros turistazsák a hátán.
2152 Harmad, 11| söröspalackokat s egyéb élelmet, hosszú nyakával mindig
2153 Harmad, 12| a szivartárcájukból vagy élelmükből. Aztán: jó napot - jó napot -,
2154 Masod, 1 | végre Ida tétován - Bogár Eleonóra...~- Én vagyok, kisasszony -
2155 Harmad, 6 | oktávokat?~- Még a nónákat is elérem.~- Lehetetlen!~- Egy kis
2156 Harmad, 2 | ebben az órában, amidőn elérték álmaik főóhajtását, s teljesüljön
2157 Masod, 6 | néni.~Körülvizsgálódott az éléskamrában: mi hol áll? Miből mennyi
2158 Harmad, 14| növendék voltál. Locsold, éleszd! Bontsd ki a ruháját.~S
2159 Harmad, 11| elhozhattam a lányomat - élesztette a tüzet a szobrászné is -,
2160 Masod, 6 | egyszerre nem ugrik úgy a világi életbe - nem addig, míg az apja
2161 Harmad, 10| Csabám. Igen sajnálom, hogy életed kedves őrzőangyalával, azzal
2162 Harmad, 18| kell teljesítened, és soha életedben erről nem szabad szólanod
2163 Harmad, 6 | egy arany gyűrűvel teljes életedre. Nagyságos asszonyom, ezzel
2164 Masod, 7 | Atyám, az én életem az én életem-e? Vagy azt véli, hogy a gyermek
2165 Harmad, 5 | kedvesek.~- Miért ne? Az én életemből teljesen hiányzott eddig
2166 Eslo, 1 | fundamentumot vessen az életének. Hiszen a birtok százezreket
2167 Harmad, 8 | cigányprímás, hiszen a szemedben életerő csillog.~És Csaba már pengette
2168 Eslo, 2 | belé.~- Vajon, ha Jolán életét csak egy recept mentheti
2169 Masod, 7 | is megírja, a klastromi életével tölti meg a könyvet. Érdemes
2170 Masod, 6 | Ó, a kis kezdő! Édes kis életkezdő! Megcsókolnám, ha lent volnék.~
2171 Harmad, 8 | téma, lám, becsesebb az életnél is. De most már bocsáss
2172 Masod, 2 | mintha mutatvány volna az életük végéig kiterjedő szerencséjükből.
2173 Masod, 4 | Tetszett neki Ellán, hogy olyan elevenen pezseg a vére, hogy olyan
2174 Masod, 1 | csevegett, ők meg ketten ott elevenkedtek a zongora körül. Egyszer
2175 Harmad, 3 | Azonban a mosolygás egyszerre elfagyott az ajkán. Elhalványult.~
2176 Harmad, 16| őneki. A két udvarlóból csak elfakult írású levelek maradtak meg.
2177 Harmad, 18| csakugyan Ó Péter. Lesoványodva, elfakulva, megöregedve, a két szeme
2178 Harmad, 18| visszakísér ide. ~Csaba elfancsalodott arccal nézett. Pillogott.~-
2179 Harmad, 6 | világosan beszél. Ha a német elfáraszt, a francián pihenek.~- Vonaton
2180 Harmad, 3 | politikai beszédeket, és elfelejtette, hány óra. Hova utaztok?~-
2181 Harmad, 6 | szerelem!... - S nevettek.~- Elfelejtették!~- Mióta vagytok házasok? -
2182 Harmad, 2 | vizével az utcákat. A násznép elfért egyetlen autóban: a menyasszony,
2183 Harmad, 8 | aszfaltot kennek ottan. Ida elfintorodó orral sietne el az üstök
2184 Harmad, 10| irtóztam minden szívesség elfogadásától. Nekem a legnehezebb szó
2185 Masod, 3 | tekintet. Udvarlásokat is elfogadhat már ezentúl. De csak ahhoz
2186 Harmad, 15| valami ékszert vett neki. Elfogadhatja-e? Az ékszerre a szíve gyorsabban
2187 Harmad, 15| szíve gyorsabban vert, de az elfogadhatom-e kérdésre szinte megállott.~
2188 Harmad, 15| jóságát is remélnem, hogy elfogadja. Ha pedig nem: dobja ki
2189 Masod, 7 | Isten-megadta joga, hogy elfogadja-e azt a választást vagy nem?~
2190 Harmad, 14| ha oly kegyes lenne, hogy elfogadná.~- Ki az? Mit óhajt?~- Nem
2191 Harmad, 1 | ceremóniáját. Én ezt készséggel elfogadtam. ~Ó Péter vállat vont:~-
2192 Harmad, 18| az izgalma, amely a nőket elfogja egy-egy színházi jegynek
2193 Masod, 1 | rábízhatná, s az apját igen elfoglalja az üzlete, a borkereskedés.
2194 Harmad, 4 | És különösen a mostani elfoglaltságában.~- Köszönöm, kisasszony.
2195 Masod, 7 | Én, mintha tisztelném az elfoglaltságát.~Végre a tésztánál megszólalt:~-
2196 Masod, 7 | mindig az üzlettel vagyok elfoglalva. Az meg nem lehet, hogy
2197 Masod, 1 | az apja, s komolyság és elfogultság látszott az arcán. A hajában
2198 Eslo, 2 | történetesen azt az orvost elgázolta a recept megírása után a
2199 Masod, 1 | másra nem emlékezik? A leány elgondolkodott.~- Egy lépcsőre: leestem
2200 Harmad, 10| az isteni legyen!... Ezen elgondolkozhatsz...~S megállt, hogy ezt mondta.~-
2201 Harmad, 15| Gyertyán nem tudta, de könnyű elgondolni: miről beszélhet a feleség
2202 Harmad, 13| a szép, ami az ő szívét elgyönyöríti!~Nyomban következett azonban
2203 Masod, 3 | nem győzték szombatonként elgyónni mindezeket a vétségeket.
2204 Harmad, 15| De hogyan mondjam meg? Elhagy minden bátorságom.~A bátorság
2205 Harmad, 14| Balázs, vagy mi a neve, olyan elhagyatottan, pókhálók között, s ha netán
2206 Harmad, 10| Münchenben, de engem meg nem bír elhagyni. Hát mit tehettem egyebet
2207 Masod, 7 | Nem is - nyugtattam -, elhagyom a szülői házat.~- Én is
2208 Harmad, 18| felrettent:~- Ki az?~- Az elhagyott férj! - dörög színésziesen
2209 Harmad, 18| szót a cukrászleánnyal, Ida elhajol az asztaltól, és érdeklődéssel
2210 Harmad, 5 | toalettek, egy-egy mellettük elhaladó hölgy illatos levegőköre.
2211 Harmad, 1 | ablakuk alatt, és csakhamar elhalkult a zaja. A szoba ismét csendes
2212 Harmad, 10| megint halkult, megint elhalt az ujjai alatt a tilinkó
2213 Harmad, 14| világ minden szemorvosa elhanyatlott volna bámulatában.~Nem is
2214 Harmad, 11| Jaj... jaj!...~Mikeynének elhasadt a napernyője, hogy vizsgálgatta,
2215 Masod, 5 | kapott.~A suttogás persze elhat az apácákig is. A levelet
2216 Masod, 1 | cserép virágnak a templomba elhelyezésében segített -, hogy mit gondol:
2217 Harmad, 12| kimozdultak a rajz szerint való elhelyezésükből.~- A fejét csak úgy tartsa,
2218 Harmad, 16| is érezte, hogy így nem élhet tovább.~A másik levél, amely
2219 Masod, 6 | Ó, ha a magam kenyerén élhetnék!...~Ida borzongva, olykor
2220 Harmad, 11| van a társaság a zöldben. Elhidegülnének tőlünk, ha látnák, hogy
2221 Masod, 6 | fogadtam volna - mondta szintén elhidegülten -, de hát végeztünk.~-
2222 Harmad, 12| idegennek megengedhető, elhidegülve nézett reá vagy másfelé.
2223 Harmad, 7 | idő jár az erszényemre... Elhiheti, hogy szót se szólnék róla.
2224 Masod, 2 | apáca is testvériesen -, elhívassuk az orvost?~- Ó, dehogy -
2225 Masod, 6 | Az asszony tiszteletesen elhőköl.) Ha megjön Ó Péter úr,
2226 Masod, 7 | csak odaszökdös. Mindenemet elhord annak a csúnya lófejű fickónak -
2227 Harmad, 11| fakajtania. De mit?~- No, elhozhattam a lányomat - élesztette
2228 Harmad, 9 | mindenképpen. És hát Csaba is nem elhurcolta-e őt csak ezen a címen az
2229 Masod, 7 | valók, s talán ő maga is elhűvösült volna Nóra iránt. Akkor
2230 Harmad, 8 | tíz márka elvonul.~Ida is elhúzódott az ajtótól, és a zongora
2231 Harmad, 12| gondolatot, hogy más nő elől elhúzzon akár egy tányér tejeskását
2232 Harmad, 14| is lép a konyhaajtón, és eligazítja őket.~Hát Ida nyugodtan
2233 Harmad, 4 | tehénszőr-lábtakarót, magukra terítette. Eligazította gépies mozdulattal Ida combja
2234 Harmad, 16| Belépett. A feliratok csakugyan eligazították. Jelentkezik az ő rekeszénél,
2235 Harmad, 16| Csak lépjen be az ajtón: eligazodik. Annyi pénzt vesz ki, amennyit
2236 Harmad, 3 | meg hotelben?~- Nem. Majd eligazodok.~- Semmi gondja nem lesz
2237 Harmad, 11| ő is jön.~- Tehát ön is elígérkezett?~- Azt mondtam, hogy ha
2238 Harmad, 5 | szobával szolgálhatok.~Idának elijedt a szeme.~Csaba is elkomolyodott:~-
2239 Harmad, 15| körül.~- Tyű, az sok!~És elijedve rázogatta a szakállát.~Mint
2240 Harmad, 14| megelégedjenek az ügy komoly elintézésével. A többi az én gondom. A
2241 Harmad, 3 | napig. Némi ügyeim várnak elintézésre. Az újságnál is be kell
2242 Harmad, 3 | egyformák, ezek a férfiak! Nem elintézhette volna a házassága előtt?
2243 Harmad, 14| máshova mennek innen. Várjon: elintézik békésen. Bizonyosan tudom,
2244 Harmad, 6 | kérlek, a ládám ügyét ha elintéznéd.~Mikey már intézte is: magához
2245 Harmad, 3 | Az uramnak van itt némi elintézni valója - pillogott Ida.~-
2246 Harmad, 18| Este jön. Vacsora lesz.~Elirtózok tőle. Várok még vagy fél
2247 Masod, 6 | Ida borzongva, olykor elirtózva hallgatta a szerencsétlen
2248 Harmad, 5 | Tegethofba. Végre a Kaiserin Elisabethben találtak két egymásba nyíló,
2249 Harmad, 15| súlyosítására varrnak ilyet az elítéltre - mondja magát gúnyolva
2250 Eslo, 1 | viselkedik.~- Hát még néha eljár a városba - felelte Jolán
2251 Harmad, 3 | értettem az idegenséget, hogy eljárjunk egymás mellett, mint két
2252 Masod, 7 | imádkozott. Reggelenként eljárt a templomba, s imádkozott
2253 Masod, 7 | palotát, és az operaházba is eljárunk. Ha nem is hallod a zenét,
2254 Masod, 3 | Táncvigalmakról, színházakról, eljegyzésekről, divatról csevegtek. Bolondítóan
2255 Harmad, 6 | ablakhoz lép, és kitekint. Nagy éljen-harsogás hangzik a peronon. Ida fülel.
2256 Harmad, 6 | Mikey Pista.~A többi éljenez. Valamennyinek Idán ragyog
2257 Harmad, 6 | kezdete volt. Éljenek.~Riadó éljenzések, koccintások, külön-külön
2258 Harmad, 6 | másképp.~A társaság vígan éljenzett. És a beszélgetés csergedezett
2259 Harmad, 14| nem érdemlitek meg, hogy éljetek. Azért, hogy ez a bivaly
2260 Masod, 4 | ajánlanak, annak ír majd, hogy eljöhetne-e.~Ida boldogan hallgatta.~-
2261 Harmad, 8 | az öreg -, bár mindennap eljöhetnél, és muzsikálnál egyet. A
2262 Masod, 3 | édesatyjával beszélem meg, ha eljön. Addig ott lakik a növendék-szobában.
2263 Masod, 7 | Április 20.~A szabóné eljött hozzám, és szöveteket hozott.~
2264 Harmad, 3 | egy pár.~- Holnap reggel eljövök nyolc-kilenc között. Együtt
2265 Masod, 7 | hosszú sóvárgás után végre eljut Olaszországba - de decemberben.~
2266 Harmad, 11| állomás csak negyedóra. Ha oda eljuthatnak, zuhoghat mögöttük a zápor.~-
2267 Harmad, 15| kapzsiakra, akik őelőle elkaparintják a képeket.~Csaba vállát
2268 Masod, 6 | érezte ezt, s még inkább elkedvetlenült.~A társalgás aztán vontatva
2269 Harmad, 6 | mosolyodott el Csaba Ida elképedésére a mennyezetes, pompás kettős
2270 Masod, 6 | szobafogság...~S kilépett.~Ida elképedten látta, hogy az apja kiveszi
2271 Harmad, 8 | érezte volna magát benne. Elképtetően rendetlen, Jancsi ugyan
2272 Harmad, 10| áhítatot ráfesthetem, amit elképzelek...~Az öreg ült, és egykedvűen
2273 Eslo, 1 | csak úgy modell nélkül, elképzelésből. Kaszáló parasztot, vedret
2274 Masod, 6 | éjszakán. Minden szépet és jót elképzelt - mintha csak azon az egy
2275 Harmad, 16| olyannak lát, amilyennek elképzelte, nem ahogyan megfestette,
2276 Masod, 4 | volt. Ida nehezellte, hogy elkérje. Elég neki annyi is, hogy
2277 Masod, 7 | visszatérnem! És nem lehet elkerülnöm!~Pisztoly nincs a háznál.
2278 Harmad, 4 | érdeklődhetik, akinek harag és elkeseredés tombol a szívében.~A telegram
2279 Harmad, 13| festhetem művészien!~És ideges elkeseredéssel csapta az ecsetjét a sarokba.~
2280 Eslo, 2 | hozzáillő fiatalemberek. Lehet elkeseredett aggszűz is, hat macska és
2281 Harmad, 13| nyögte csaknem sírásig elkeseredetten, - ez az arc nem az én ideám!
2282 Harmad, 11| a gitárját. Az asszonyok elkeseredve szemlélték az állomás lámpásánál
2283 Masod, 5 | az apácákig is. A levelet elkobozzák. A bűnöst megbüntetik, hogy
2284 Masod, 6 | keresztanyád is, még abban az évben elköltözött innen. Erdélybe vagy hova
2285 Masod, 1 | maradtak-e a városban, vagy hogy elköltöztek?~- Egynéhány évig még ott
2286 Harmad, 15| alakokkal. És hát innen úgyis elköltözünk maholnap. Megnézem a lakást
2287 Harmad, 4 | a kérdést, s a kalapját elköszönésre emelte.~- Köszönöm: semmi.
2288 Harmad, 3 | s hideg-udvarias bókkal elköszönt.~~Vacsorára lementek az
2289 Harmad, 7 | és ennyivel tartozom.~Ida elkövült.~- Nem fogadom el - rebegte
2290 Harmad, 8 | udvar napos felén - pincében elkoszosodott levelű, szegény fácskák.
2291 Harmad, 8 | követte el, hogy Idának elkotyogta: melyik cigánysátorban eskettek
2292 Harmad, 14| kivesz egy ötvenmárkást, és elküldi Katitól az Unionba. Kati
2293 Masod, 7 | már, hogy azt a levelet elküldtem. Se nem válaszolhat, se
2294 Masod, 1 | már előre rebegdélte.~- Ellácskám, kisleánykám!...~Az első
2295 Masod, 7 | hogy nem mehetnénk-e át Ellához... Nórához? Már megbántam,
2296 Masod, 4 | közönséges... Már a vicelányok is Ellák. Ugye csodálkozik rajtam?
2297 Masod, 4 | nyújtott. Tetszett neki Ellán, hogy olyan elevenen pezseg
2298 Masod, 1 | iskolában, s olyankor az orra is ellapult.~- Előbbi korból való játszótársaira
2299 Masod, 1 | köztük, de egyben megismerte Ellát. A lila-szín szoknya és
2300 Masod, 7 | Bizonyosan a némájához is ellátogat. (Már bántam is, hogy őt
2301 Masod, 1 | közé sorolták.~Mikor elvált Ellától, egyenesen a mosdószobába
2302 Masod, 4 | Nyájasan, melegen beszélt Ellával, vagyis hát Nórával. Csak
2303 Harmad, 11| felelte halkan, kissé gúnyos éllel -, de hiszen önnek ez éppen
2304 Harmad, 18| eltűntek volna.~Ida arcán ellenben a régi, sima nyugalom helyett
2305 Harmad, 1 | talán, hogy mi a kifogása ellenem?~- Maga a cselekedet! Nem
2306 Harmad, 11| ruhánkban megyünk.~Csaba nem ellenezte a korábbi útrakelést. Csupán
2307 Harmad, 15| lehetőségek előtt való estén az ellenfél segédjével. Aztán hát hogy
2308 Harmad, 6 | szobrászné.~- Nem: holnap nálam - ellenkezett a ballon-keblű -, hozzám
2309 Eslo, 3 | Annyira bizonyos ön, hogy nem ellenkezik? Ó Péter feljebb szegte
2310 Masod, 7 | Mert én éppenséggel az ellenkezője vagyok mindannak, amit nyugodtnak
2311 Harmad, 15| rágondolt.~Csaba meg épp ellenkezőleg mély és meleg hálát érzett
2312 Masod, 7 | hogy a szülők akaratával ne ellenkezzen. A szülők szíve mégiscsak
2313 Harmad, 1 | tehát a leány nem szegült ellent egy toppra.~Beljebb lépett,
2314 Harmad, 1 | annyi volt a kisasszony ellenvetése - folytatta Csaba üzletiesen -,
2315 Harmad, 16| búcsúlátogatásokat, ha nem ellenzi. Meghívjuk őket egy vacsorára.
2316 Harmad, 15| kapzsiságon, hogy őelőle ellicitálják a képet. A feje szinte gőzölt.~
2317 Harmad, 15| hiszen a koffert útközben ellophatják. (Füst.)~Ida ámulva rebegte: -
2318 Masod, 7 | ajánlkozót.~Hívom Pannit, és elmagyarázom neki, hogy menjen el a trafikba,
2319 Eslo, 1 | május 4-én dobra kerül.~S elmagyarázta a levélben, hogy Jenő egy
2320 Harmad, 18| Hányszor mondjam még? Mindent elmagyarázunk: mindent megért, Ida, és
2321 Harmad, 2 | intézte el az ünnepi ebéd elmaradását? Arról Csaba sohase tudott
2322 Harmad, 18| szólt be a konyhába, hogy ha elmaradnának, a szakácsasszony csak akkor
2323 Harmad, 12| Ida még pirosabban -, hogy elmázolja a friss festéseket. Itt
2324 Harmad, 16| eddig.~- Ha azt mondja, hogy elmehetek.~- Csak arra való gondolatból,
2325 Eslo, 1 | forgott minden kereke az elméjének. A szobája gipszporral,
2326 Masod, 7 | megtörténik, hogy a még érettebb elméjű szülőnek a jóakaratát balul
2327 Harmad, 12| egy óra múlva már nincs az elméjükben egymásnak a képe.~- Ha így
2328 Masod, 1 | körmök. Az arca még inkább elméltóságosodott.~- Akkor hát arra se emlékezik,
2329 Harmad, 12| kastélyok, várak születnek az elmémben, aztán hát íme a valóság:
2330 Eslo, 2 | üzlete, de hát az üzletes elmének minden üzlet. A házasság
2331 Harmad, 12| festékes dobozát, kalapját.~Elmenet benézett a konyhába, de
2332 Harmad, 14| s mennyire nevettek az elmenetele után, hogy a tájképeket
2333 Harmad, 6 | megengedheted, hogy két félórára elmenjek a műtermedbe.~S hogy Ida
2334 Harmad, 16| ha netán óhajtása, hogy elmenjen. Gondoltam: van valakije...~
2335 Harmad, 14| veled. Mert azóta, hogy elmentél, éjjel-nappal gyötör a kérdés,
2336 Harmad, 15| Hát ideteszem. Ha aztán elmentem, vegye fel, ha szabad azt
2337 Harmad, 9 | előragyogtatta elmésnél elmésebb ötleteit, és tréfálkozó
2338 Harmad, 9 | csakhamar előragyogtatta elmésnél elmésebb ötleteit, és tréfálkozó
2339 Harmad, 11| vidámkodás egyes részeit. Ő elmondaná, hogy micsoda ragyogó kedvű
2340 Harmad, 8 | ne mondj!~Egy-két mondat elmosódik. Csaba hangja válik megint
2341 Harmad, 18| műérző, Ida.~Ida szomorkás elmosolyodással vont vállat.~- Én csak azt
2342 Harmad, 13| kellemetlen volt, kínos volt. Az elmúlását óhajtottam, nem a megmaradását.
2343 Harmad, 12| nem is tudtam. Fogadja az elmulasztott hálás köszöneteket egy bokrétában.~
2344 Masod, 7 | hogy a nyakába boruljak, s elmúljon végre közülünk az a hideg
2345 Harmad, 8 | nem is gondolkodom. Napok elmúlnak, és nem gondolkodom. Csak
2346 Harmad, 10| akkor huszonhárom éves is elmúltam. De hát nem azért nem mentem
2347 Masod, 7 | se nem ajánlhat ő engem. Elmutogatja majd a levelemet az ebédlőben,
2348 Eslo, 1 | kétarasznyi alkatban. De mind csak elnagyolt, felében-harmadában kész
2349 Masod, 7 | állaté lehet. A lélegzete is elnehezült.~Már a nyelvén volt, hogy
2350 Harmad, 16| véli, hogy jobb szabadon élnie. A pénz a móringja, most
2351 Masod, 5 | Titkot tudok.~Idának elnyílik a szeme.~- Micsoda titkot?~-
2352 Harmad, 7 | Ez az ön költsége.~Idának elnyílott a szeme.~- Az én költségem?~-
2353 Masod, 1 | grófnék nem szólnak, csak elnyitják a szemüket. A főasszony
2354 Masod, 7 | utcán haladtunk. De hát elnyomtam.~Nóra röpködő szívességgel
2355 Harmad, 8 | hangja egyre erősödik. Meg elnyugszik, meg megint erősödik.~-
2356 Harmad, 6 | csodamívelő erejével kiragadott élő-eleven, bájos valóságot a fantázia
2357 Eslo, 2 | erkölcsök!~A nap folyamán mégis elő-előötlött az eszében az a hirdetés.~
2358 Harmad, 17| és keres, bizonyisten... Előadtam volna, bizonyisten. Kisasszony
2359 Harmad, 8 | valami asztal körül. Az előbbin egy különös nőalak: a két
2360 Harmad, 10| Dagnan-Bouveret-nek a Máriája. A másik már előbbről ismerősöm: Böcklin Hullámjátéka.
2361 Harmad, 14| középső sorokba is, meg az előbbvaló sorokba is, meg a végező
2362 Harmad, 15| asztalkendőt, s hajtogatta megint elölről, mintha az előbb nem jól
2363 Harmad, 11| a köszönetből.~Bizonyára előemlítenék a vidámkodás egyes részeit.
2364 Harmad, 14| fölegyenesedik, és a betűi előfeketülve kiáltják:~- Verboten. Es
2365 Masod, 6 | csak Ida után.~Akkor már előjött egy főkötős, tógás öreg
2366 Harmad, 16| tenyérnyi zsebecske, és előkéklett egy levélboríték. A borítékban
2367 Harmad, 5 | mint a vendéglői imbisz. Előkelőség magaviseletben és gondolkodásban
2368 Harmad, 10| házban.~Gyertyán zsiráfos előkelősége otthon már nem volt annyira
2369 Harmad, 14| utána: Blind-rámák.~De aztán előkerült egy dőltbetűs levél is,
2370 Harmad, 11| a magasba. Nők egyszerre eloldózkodnak a táncosaiktól, és kapkodnak
2371 Masod, 5 | istentelenségeket? Menjen előlem!~Ida csak állt emelt fejjel,
2372 Harmad, 6 | Boldogan szemlélgette.~Aztán eloltotta a tükör villamoskörtéit,
2373 Harmad, 9 | attól tartott, hogy valaki elolvassa. De hát ki tud magyarul
2374 Masod, 3 | kezén kell előbb átmennie. Elolvassák előbb. Ráírják: Láttam -
2375 Masod, 1 | sárga és csorba fogait is előmutatta. Bizony kellemetlen képű
2376 Harmad, 3 | Ákosné aranyfogának teljes előragyogásával nevetett:~- Milyen szemérmetesek
2377 Harmad, 6 | gunnyasztott Csaba mellett.~Végre előragyognak München villamoslámpásai.
2378 Harmad, 9 | fogai hosszúak, és csakhamar előragyogtatta elmésnél elmésebb ötleteit,
2379 Masod, 7 | senilis dementia bizonyára előrehaladott volt már, hogy annak az
2380 Eslo, 1 | megérinteti sündisznó bőre; kissé előrehorgadó vékony orra szinte megkeményült.~
2381 Harmad, 18| többet.~Mikor ideérkezünk, előrelép: megnyitja ezt a szobát.
2382 Harmad, 14| méhesbe is bemegyek.~És előresietett, mert hallotta, hogy robogva
2383 Harmad, 14| érkezik.~Néhány perc múlván elősietett egy fekete bőrrel bevont,
2384 Masod, 6 | Majd bizony, hogy hátul elosonjon!)~A boltban akkor gyúlt
2385 Harmad, 11| Leheveredtek. A férfiak előszedték a pipájukat.~Az asszonyoknak
2386 Harmad, 1 | ezt az aggodalmát könnyen eloszlathatom.~- Könnyen?~- Nem megyünk
2387 Harmad, 14| szívesen. Így már teljesen eloszlik az az aggodalom, hogy Csaba
2388 Harmad, 14| tudjon róla. Vegye magához az előszoba kulcsát. Titkon kerüljön
2389 Harmad, 18| Csaba felakasztotta este az előszobában, a ruháját az ebédlőjük
2390 Harmad, 14| Köszönöm. Jöjjön, zárja be az előszobát. Jó éjszakát.~~Először csak
2391 Harmad, 16| Miért jött? Nem tudjuk. De előttünk esett le a földre, s ezt
2392 Harmad, 12| elém jön. Év végére csak elővakarodik tán valami...~Ida habozva
2393 Harmad, 18| elégettem a naplómat: most csak elővenném, önnek a kezébe adnám. Meg
2394 Harmad, 15| csekélységet. De nem merem elővenni a zsebemből. És csakis azért
2395 Harmad, 14| asztalhoz. Teát rendelt. Elővett a tarsolyából egy névjegyet,
2396 Masod, 7 | újságokat félreraktam, és ma elővettem, hogy olvasom - legalább
2397 Harmad, 8 | egyiken mintha rajzot látna. Elővonja. Hát a másikon is van rajz.
2398 Masod, 7 | Gyermeki kötelességem, hogy előzékeny legyek.~Tudom, hogy a legnagyobb
2399 Harmad, 11| lépést. A többi egymást előzgetve.~- Siessünk! Siessünk!~Cikázó
2400 Harmad, 16| előtt álló Krisztusát is így előzi a római katona dárdája.
2401 Harmad, 16| is, ami nincs rajta: az előzmény. Mi ennek a történetnek
2402 Harmad, 16| Mi ennek a történetnek az előzménye?~Borbereky is csak nézett,
2403 Harmad, 1 | kijelentésében. Nem közölte velem előzőleg a formát, amellyel bemutatott.~
2404 Masod, 2 | neki karácsonyra a szülei - elpanaszolta az ügyét.~- Képzeld csak
2405 Harmad, 11| az öt-hat szeplőcske is elpirult az orrocskája körül.~Mosolyogták
2406 Harmad, 11| lábára tekintve -, mégis hogy elporosodott a cipőm.~Csorba azonnal
2407 Harmad, 6 | Csaba a körülötte ülőknek elregélte: hogy forog a világ kereke
2408 Harmad, 12| mondja meg, amit a mondás elrejt, vagy céloz, vagy hamisít.
2409 Harmad, 18| hát most már az ura. Én elrejtettem a levelét, nehogy bajba
2410 Masod, 3 | asszony szigorúságát érezte elrémülve. Még otthon is?...~- Ne
2411 Masod, 6 | egyidejűleg mutatkoznom?~Ida elrökönyödve bámult.~Ő már előre kifestette
2412 Harmad, 17| kissé ebéd után. Én meg elruccanok a Drechsler-vendéglőbe.
2413 Masod, 6 | Gyurival - felelte szinte elsárgulva az asszony.~- Ki az a Gyuri?~-
2414 Harmad, 3 | Figyelmeztetem azonban, nehogy elsétáljon... Különben jobb is tán,
2415 Harmad, 14| vállalta az ügyet, hogy elsimítsa. Derék ember!~Lefekvés előtt
2416 Harmad, 12| magyaráz: a homloka redői elsimulnak.~De hát mi baja Csabának?
2417 Harmad, 7 | egy kézszorításban - az elsőben és utolsóban. De hát annyit
2418 Harmad, 10| hát azt.~Az öcsém akkor, elsőéves jogász, szinte mindennaposan
2419 Masod, 3 | melegében mindenik apáca elsóhajtozza az emlékezéseit egyvalakinek -
2420 Harmad, 6 | javasolta indulás előtt, hogy ne elsőn. Az csak Magyarországon
2421 Harmad, 2 | Érzéstelenül. Aztán felszálltak az elsőosztályú kocsiba.~És Ida nem nézett
2422 Harmad, 11| bariton volt a hangja, hogy elsőrendű színpadon is szívesen hallgatták
2423 Harmad, 14| a kezükbe. Mikey úré az elsőség.~Ida remegett. Elhalványult.
2424 Masod, 7 | Később fontoltam meg, hogy elsősorban nem az én ügyem, hanem édesatyámé.
2425 Masod, 1 | várta meg, míg a főasszony elsuhog előtte.~~A vendégszoba közepén
2426 Harmad, 14| Azon aggódok, hogy úgy élsz, mint az az öreg festő barátod,
2427 Harmad, 13| Sztrájk. A művésznek se szabad elszakadnia a hazájától.~- De hát akkor
2428 Masod, 3 | keresek valami korosat, valami elszegényedett, vén úrinőt, műveltet, aki
2429 Masod, 6 | sehogy nem bír állásra jutni. Elszegődött végre sok apróhirdetés után
2430 Harmad, 11| Az asszonyok már otthon elszeletelték a különféle húst: értő kézzel
2431 Masod, 6 | leányt, mikor elváltak.~Ida elszemlélődött szinte délig is a városka
2432 Harmad, 14| ahogy szokott, még egy pipát elszí az ágyban, és addig beszélget,
2433 Masod, 7 | fuldokoltam -, lehetetlen! - Elszigorodott az arca:~- A legfontosabb
2434 Eslo, 1 | koronát adjatok. - Jolán elszíntelenült.~Szótlanul és szenvedő arccal
2435 Harmad, 16| mint a farkas. S alighogy elszívta a szivarját, lefeküdt. Már
2436 Masod, 6 | volna, nem hozzád illő.~Ida elszomorodott.~Az apa nagy étvággyal ette
2437 Harmad, 10| pecsétnyomó-stílus.~Csaba elszontyolodottan hallgatott, de a szeme hálás
2438 Harmad, 17| játékára, hat óráig maga elszórakozik ott. Aztán hazatér. Lehet,
2439 0, Inc | önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk.~-
2440 Harmad, 8 | közben a kulcslyuk előtt, s eltakarta a korall-láncos leányt.~-
2441 Harmad, 6 | No, az ugyan véletlenül eltalálta, hova tiporjon. De hát ha
2442 Harmad, 7 | felelte Ida, az ajtót teljesen eltárva, úgy, hogy Csaba a szobába
2443 Masod, 7 | fordult meg Panninak az eltávolítása: engedelmes, figyelmes leány.~-
2444 Harmad, 14| kötelességének érezhetné, hogy eltávolítsa róluk a veszedelmet!~No,
2445 Harmad, 16| volt, hogy bármiképpen is eltávolítsam magamtól...~Idának már akkor
2446 Harmad, 18| rendelkezik a közlegénnyel.~Csaba eltávozása után ő maga is felöltözött.
2447 Masod, 7 | kényszerítenek a szülői házból való eltávozásra. És hogy már csak két-három
2448 Harmad, 14| is szinte napszámosmunkán éltél, hogy fenntarthasd magadat.
2449 Masod, 1 | arca kukkant be.~- Az óra eltelt, Ida.~Ida elmondta mindjárt
2450 Harmad, 18| a naplóba. Minek azt még eltenni is? Megint olvasni, megint
2451 Eslo, 2 | gondolt, hogy visszafordul, és eltépi a levelét. De jött a villamosa,
2452 Harmad, 15| szólt. Mind a három levelet eltéptem még aznap. Tegnap este az
2453 Eslo, 2 | bélyegkereskedés annyira elterjedt már mind az öt világrészben,
2454 Masod, 7 | örömmel alázatoskodott. Éltes hölgy már. Úgy frizírozza
2455 Harmad, 17| Aztán hozza haza: megint elteszem. Vigyázzon azonban: útközben
2456 Masod, 7 | napsugár ebben a rideg házba. Éltető napsugár.~- No, nem éppen
2457 Masod, 5 | Az a bűnös, aki a szívét eltiporja.~- Micsoda hangon beszél
2458 Harmad, 5 | pincérnek, s fizetett, és eltisztult a térről.~Csaba csak akkor
2459 Harmad, 15| csak a szíve nemességét eltitkolnia nem sikerül. Teljesen nem
2460 Masod, 5 | bűnöst megbüntetik, hogy eltitkolta. A külső növendéket meg
2461 Masod, 6 | rosszat mondhatnak apámnak? Eltitkoltam egy növendékemnek a levelét?
2462 Masod, 7 | Ma már erősebb vagyok. Eltökéltem, hogy olyan nyugodtan, amilyen
2463 Masod, 1 | porcelánból való, s mind a kettő eltört, és sírtam...~- És másra
2464 Harmad, 16| hogy akármilyen idegenül éltünk is egymás mellett, a maga
2465 Harmad, 18| Münchenben, mintha örökre eltűntek volna.~Ida arcán ellenben
2466 Harmad, 3 | hogy a világ előtt azonban eltűröm minden olyan bizalmaskodását,
2467 Masod, 7 | játékban gyönyörködhetsz.~Elültettem az azaleát, Panni csak épp
2468 Harmad, 8 | Voltaképpen csak addig is élünk, míg valamit becsesnek érzünk.
2469 Harmad, 1 | rá. Istentől.~- Eszerint elutasít.~- El!~És a szemébe nézett
2470 Harmad, 1 | bizonyára megvan a joga rá, hogy elutasítson.~- Megvan rá. Istentől.~-
2471 Harmad, 17| neki, akit belevigyen.~Az elutazásuk előtt való napon történt
2472 Masod, 6 | összevont szemöldökkel.~- Az is elutazott néhány napra. Mohácsra ment
2473 Harmad, 10| beszélhettem. Mondd meg, hogy elutaztam. Hálás kézcsókomat add át.~-
2474 Harmad, 12| gondolatait.~- Már megint elvadítottam magamtól. Tudhattam volna,
2475 Harmad, 18| A lányom hol van?~Csaba elvadult szemmel lökte el magától.~-
2476 Masod, 1 | még vidámabban játszottak. Elváláskor az asszonyok megcsókolták
2477 Harmad, 18| mit aggódnia azon, hogy az elválásom árnyékot vet a nevére. És
2478 Masod, 7 | hideg árnyék, amely eddig elválasztott bennünket.~Azonban
2479 Eslo, 2 | ház, az ősi föld éppoly elválaszthatatlan tőlünk, mint testünk valamely
2480 Eslo, 2 | mellettem maradása. Tehát elválik majd. Tehát visszafizetem
2481 Harmad, 1 | mindjárt az egybekelés után elválna.~Ida behunyt szemmel állott.
2482 Masod, 1 | itt szava. Ha a leányom elvégezhetne csak négy gimnázimnot is,
2483 Harmad, 10| iránt. A látogatásukat is elvégezték a festőnéknél. Azok is beszéltek
2484 Harmad, 15| felbámult.~- De hát ezt már elvégeztük.~- Nem, kedves, jó Ida,
2485 Masod, 1 | mire való az néki, hogy elvégezze előbb a gimnáziumnak mind
2486 Masod, 1 | ha az iskoláit teljesen elvégzi, ő fogja majd a gazdasszonyt,
2487 Eslo, 3 | bizonyos, hogy a leányt elveheti. Lehet, hogy szép és fiatal -
2488 Eslo, 2 | zsákban az oltár elé? Hátha elvehető?~Azelőtt mindjárt megvetéssel
2489 Harmad, 18| se melegszik a zsebében, elvesz. És el is vett. Állása még
2490 Masod, 7 | hiába kened be ganajjal!!! Elveszem! Punktum!!!!~S az asztalra
2491 Masod, 7 | magával? Mind nem viszi, mert elvesztheti. Az érem nem nagyobb egy
2492 Harmad, 16| másik szárnynak erőtlen elvetődése. Vagy öt férfi és vagy hat
2493 Harmad, 5 | levelesek, a gyümölcsfák is már elvirágzottak, és bontogatják a zöldjüket.
2494 Harmad, 8 | valamit. Ha a pénz elfogy, elvisz egy képet - s egy érthetetlen
2495 Harmad, 14| bőrödbe nem lőhettem lyukat, elviszed a köpönyegeden! Nesze: emlékül.~
2496 Harmad, 18| hálával emlékezem erre.~Elviszem emlékül a karperecet, amelyet
2497 Masod, 6 | tovább.~- Az egyik ágyat elvitettem. Láttad? Anyádé volt. A
2498 Harmad, 18| kulcsa, Tinyakov úr. Ha elvitte a képet, adja be a házgondozónak.~
2499 Harmad, 18| miattam vallatták, és hogy elvitték. De hát ugye, nem volt baj?~-
2500 Harmad, 18| csak nézte, nézte könnytől elvizesülő szemmel.~A Kossuth Lajos
2501 Harmad, 10| köszönt neki. Mind a ketten elvörösödtek. Harmadnap már hazakísérte
2502 Harmad, 8 | aztán, hogy a tíz márka elvonul.~Ida is elhúzódott az ajtótól,
2503 Harmad, 13| ügyelve, hogy a haja is elzilálódjon.~Csaba le-levakarta, meg
2504 Harmad, 8 | látszott a többinél, és elzongorázta. Aztán becsukta a zongorát,
2505 Masod, 7 | attól a kedves családtól. Elzongoráztam Beethoven gyászindulóját,
2506 Masod, 3 | látogatja meg.~S akkor édes elzsibbadással hajtotta le a fejét.~Közben
2507 Masod, 6 | városok, falvak, mezők, emberek: a kitágult szabad világ.
2508 Harmad, 5 | hogy az mind gyomornak az embere. Ha suszterek társaságába
2509 Eslo, 3 | mint a gyakorlott üzletes embereké. A pomádészag, amely felőle
2510 Harmad, 3 | Félni nem félek. Senki emberfiától nem félek. Csak mégis az
2511 Eslo, 1 | mindenféle apróságokat. Többnyire emberfigurákat, csak úgy modell nélkül,
2512 Masod, 3 | Csakis derék és komoly emberhez, aki már érett gondolkodású;
2513 Eslo, 3 | Megint gyanakvón nézett az emberre.~- Sürgős? Mért sürgős?~-
2514 Harmad, 18| De kérem - csillapít emberségesebb hangon -, semmi rettegésre
2515 Masod, 7 | szitkozódások... Szégyelltem, hogy embertársaimnak kell őket neveznem.~És hát
2516 Harmad, 11| aztán készen válaszolt:~- Az embertársainknak, kisasszony. Ahogy én nem
2517 Harmad, 15| szenvedtem, ha szenvedtem. Én egy embertársamért szenvedtem!~- Mondom: nem
2518 Harmad, 15| beduin nagy érdeklődéssel emel ki a haldokló tarisznyájából
2519 Harmad, 3 | rápillogott Ida kezére.~- Hát nem emelgetett sajtárt - mondta tréfásan -,
2520 Harmad, 8 | keze, amint a mutatóujját emelinti. De az a napégette, vén
2521 Masod, 7 | egy csontos, vékony test emelkedett ki viseltes drapp-szín télikabátban.
2522 Harmad, 6 | szobában szivarfelhőcskék emelkedtek egyre sűrűbben. Csaba maga
2523 Masod, 7 | Engem is valami rossz érzés émelyített, hogy az utcán haladtunk.
2524 Masod, 7 | némelyikben:~Fogai épek, emésztése rendes.~No, csúnya!~De különös,
2525 Harmad, 17| kályhában.~Egy napihírt emésztettek meg a lángok. Arról szólt,
2526 Harmad, 12| szerződésük: szenvedésre is emlékezzen-e ez a szerencsétlen
2527 Harmad, 16| Karolin mégis egy kocsigyárost emlegetett, hogy fiatal leány korában
2528 Eslo, 3 | Valami nagy skandalumnak az emlegetettje?~- Hohó!~- Vagy csak házi
2529 Harmad, 5 | húga kedvéért is, az anyja emlékéért is engedte, hogy Jolán a
2530 Masod, 1 | rázni belőle a kedvetlen emlékeket.~- Hát, kérem, édes jó kisasszonyom,
2531 Masod, 7 | aztán megint kivettem: semmi emlékem anyámtól, hát legalább ez
2532 Masod, 7 | leány tiszteli az anyja emlékét, és bitorlónak érzi a második
2533 Harmad, 18| férjem. Mindenkor hálával emlékezem erre.~Elviszem emlékül a
2534 Masod, 3 | mindenik apáca elsóhajtozza az emlékezéseit egyvalakinek - attól az
2535 Masod, 1 | Félbehagyta a szót. Megint csak az emlékezésekre tértek át, hogyhát emlékszik-e
2536 Harmad, 3 | leemelésekor is csak azért vetettem emlékezetébe az idegen szót.~- Fölösleges
2537 Harmad, 15| Látta ön, hogy annak az emlékezetes napnak az estéjén, már hát
2538 Harmad, 14| másik balra. Másnap már nem emlékeznek egymásra. Azokban a napokban
2539 Masod, 7 | a könyvet. Érdemes arra emlékeznie? Nem, az ő élete azzal a
2540 Masod, 7 | És ma Szent Péterhez is: emlékezzék reá: mikor az Ég segítő
|