Part,  Chapter

12592 Harmad,  18|                  Engem is kicsaptak, őt is. Voilŕ tout.~- No, és az édesatyja
12593 Harmad,  18|                    mintha máris házastársak vol­ná­nak:~- Máskor - rebegte -
12594 Harmad,  2 |              dísztelensége. Redengot csak a vőlegényen és az apán. Bogár csak a
12595 Harmad,  4 |                 szívja. Még nem kopott el a vőlegénykori udvariassága.~A birtokosné
12596 Eslo,  1   |                   is három-ingű jegyzősegéd volnál, ha én bele nem egyezek
12597 Harmad,  16|                Idának, hogy mondja meg hát: volt-e valaha nő, akinek szebb
12598 Harmad,  12|               csináltattam magamról soha. - Voltaképp attól ijedt meg, hogy Csaba
12599 Harmad,  18|                     A herkópáterét! Hát nem voltam-e én újságíró is? Nem tudom-e,
12600 Harmad,  11|           megköszönje Csabának a nap kedves voltát. Ha rosszul végződött is,
12601 Harmad,  12|              uzsonnázunk.~- Méhes van ott - vonakodik Ida -, máshova nem ülhetünk?~-
12602 Masod,  6  |             behunyta egy percre.) És én nem vonakodok semmi munkától. Csak tisztességes
12603 Harmad,  11|                   elmegyünk. S ha kell, nem vonakodunk a társasjátéktól sem. Ha
12604 Harmad,  14|                 vattát, hosszúkás kis vérző vonal látszott a mellen, a szegycsont
12605 Harmad,  10|                     az arcából csak az orra vonala látszik. Lecsüngő, fésületlen
12606 Harmad,  16|                 hogy a képe világításának a vonalába kellett beillesztenie.~Már
12607 Harmad,  13|             álomlátományok, Dürerben csak a vonalak. Egyik festő se teheti be
12608 Harmad,  12|                    egyre erősebb és erősebb vonalakkal.~Ida az asztalra könyökölt,
12609 Harmad,  12|                    művész bőrről beszél meg vonalakról. Mégis hát a meztelen képek
12610 Harmad,  12|                vigyáz a szerződésünk minden vonalára és így az idegen-pontra
12611 Harmad,  8 |                idenézek.~A nap a háztetőket vonalazta utolsó sugaraival, mikor
12612 Harmad,  13|                    szép, ha Botticellinek a vonalhullám a szép!~És egyszer csak
12613 Harmad,  15|               asztalkendőt, hogy szinte oly vonalig egyez­tek a szélei, mint
12614 Masod,  3  |                 volt nőies az ajkának, az a vonalka, amely a két ajak közé,
12615 Eslo,  1   |                   két szemöldöke szinte egy vonallá vált; szőke kefehaja szinte
12616 Harmad,  3 |                 restellem, hogy túlléptem a vonalon a kérdésemmel: hova megy?
12617 Harmad,  18|                 visszatér az eredeti idegen vonalra. Azt már nem bírta kimondani,
12618 Harmad,  15|                rákapott valahogy a magasabb vonalú műveltségre, s a képek becsét
12619 Harmad,  12|                    a kezét...~Ida szomorkás vonásai egyszerre meghidegültek.
12620 Masod,  2  |                grófi nő, az arisztokratikus vonásokat rögtön megtalálják rajta,
12621 Harmad,  8 |             elővonta a zsebéből, és egy-két vonást rajzolt bele. Ida nem nézett
12622 Masod,  6  |                      Estefelé szálltak ki a vonatból. A nap már csak a háztetőket
12623 Masod,  6  |                   szeme Ida arcán, hogy őrá vonatkozik-e Idának a kedvetlensége.
12624 Masod,  7  |                    egy cédulára: Házasságra vonatkozó könyveket kérek. S beküldtem
12625 Harmad,  6 |             gyanakvón néznek egymásra még a vonatok első osztályú fülkéiben
12626 Harmad,  11|                   egy esernyő.~- Lekésünk a vonatról.~- Már jön is.~- Gyerünk,
12627 Harmad,  16|                     utaznia kell az egyórai vonattal vissza Párizsba.~- Hát csak
12628 Masod,  1  |                    kisasszonykám. Ma is ott vónék tán, de hát az úr miatt...~
12629 Harmad,  16|              szabadján rendelkezhetett. Nem vonhatta volna senki számadásra az
12630 Harmad,  11|            rendeznek... És hát a házasok se vonják ki belőle magukat...~- Hát
12631 Harmad,  7 |                   világosan beszélek. Tehát vonjuk össze három mondatba: 1.
12632 Harmad,  11|                 mintha leányos pajkosságból vonná el arcát, s én a levegőbe
12633 Harmad,  18|                     mondott?~Jolán a vállát vonogatva, ujjait terjegetve magyarázkodott:~-
12634 Harmad,  8 |                  kezelem-e, hogy számolásra vonsz? Nincs-e joga az én zsebemnek
12635 Masod,  7  |                     azok a szegény állatok! Vonszolják őket kötélen. Engedelmes
12636 Harmad,  12|            hétéves-forma gyerek egy tehenet vonszolna, de a tehénnek semmi kedve
12637 Masod,  6  |                 kisasszonyé - felelte végre vontatottan.~- Ki az az Erzsi kisasszony?~
12638 Masod,  6  |                    kellemetlen hangosság és vontatottság.~- Idevaló maga? - kérdezte
12639 Masod,  6  |           elkedvetlenült.~A társalgás aztán vontatva folyt tovább. Ida hűvös
12640 Harmad,  14|                     pisztolyt?~- Én. Jó két vontcsövű pisztolyt. De nyugodjon
12641 Harmad,  7 |                     a lelkemen?~És százával vonultak és kavarogtak a szeme előtt
12642 Masod,  3  |                 szüneteiben egy-egy sarokba vonulva. Rácsos kapu, rácsos ablak...
12643 Masod,  5  |                 valók, és nem a tömjénillat vonzotta őket a klastromba. Még a
12644 Harmad,  13|                    ugyan nem, ha más ok nem vonzza.~- Semmi okom rá.~- Hát
12645 Harmad,  14|                     Héphaisztosszal, vagyis Vulkánnal. Balogh rosszallta, hogy
12646 Harmad,  14|                jegenyényél - mondta Hans -, Wagner doktor úr.~- Hát ugorjon
12647 Harmad,  8 |                   nagyobbrészt csak Lieder, Walzer, Polka, a köznapi zene hangjegy-iparosainak
12648 Masod,  6  |                  váltanak ezrest itten.~S a Wertheimbe nyúlt. - Nesze, itt van
12649 Masod,  6  |                tépegetős naptár. A sarokban Wertheimszekrény. Másik ajtaja a szobának
12650 Harmad,  6 |                akkor nyitott be az ajtón:~- Wünschen Sie noch etwas, gnádige
12651 Harmad,  10|                     el az ő urának is azt a wunderschönes magyar Liedet, mert az ő
12652 Harmad,  10|               szétterpeszkedik, mint valami X. Ez, Csabám, pecsét­nyomó-stílus.~
12653 Masod,  5  |                végén lent: Bisi, i-vel, nem y-nal. Bisi. Odavaló, ahová ő.
12654 Harmad,  1 |            természete: magafejű, csökönyös, zabolát nem tűrő, de viszont nem
12655 Harmad,  11|              csengették és kiáltották ott a zahlent.~Az állomás csak negyedóra.
12656 Harmad,  1 |                    és csakhamar elhalkult a zaja. A szoba ismét csendes volt,
12657 Harmad,  13|                  megunta már azt a malmot a zajával és szagával együtt. Csaba
12658 Masod,  3  |                   oszlottak. Elcsöndesült a zajgás. Végre egyedül maradt az
12659 Eslo,  1   |                     nem halljuk, villamosok zajgását nem halljuk, mocskot nem
12660 Harmad,  11|                zajos a zene, és ha taktusra zajong. Vagy tizenöt pár roptatott
12661 Harmad,  7 |                   hely: a villamosok erősen zajonganak ott, de hát remélem, hamarosan
12662 Masod,  3  |                     ki örömében.~Azonban ha zajongtak, olyan szigorúan szólt rájuk,
12663 Harmad,  11|                  csinnadrattáz, de elég, ha zajos a zene, és ha taktusra zajong.
12664 Harmad,  14|                   meg azt parancsolta, hogy zajtalanul járjak: nehogy nagyságod
12665 Masod,  5  |            fiatalember is a városban. Magam zaklatom majd most már édesatyádat,
12666 Harmad,  16|                Csakugyan hát ez...~- Még! - zaklatta őket Csaba - mondjatok még
12667 Harmad,  18|                Benczúr is, Kézdi-Kovács is, Zala is, Körösfői-Kriesch, Szlányi
12668 Harmad,  11|               látnak ékszert, vélik, hogy a zálogházban az ékszere.~- Bocsánat:
12669 Harmad,  11|                    A fiatalság úgy intézi a zálogok kiváltását, hogy sok minden
12670 Harmad,  11|                 játssza a férjet, mikor nem zálogosdiban forog.~- Az ám, de hát...
12671 Harmad,  11|               vannak, a legény festők olyan zálogosdikat rendeznek... És hát a házasok
12672 Harmad,  12|                   Hogyan is képzelhető nagy záporban, egy esernyő alatt két különböző
12673 Masod,  6  |                    apja kiveszi a kulcsot a zárból, és kívülről illeszti be.
12674 Harmad,  14|              segítség.~Az ingeidet gondosan zárd, és megolvasd.~Felőlem most
12675 Harmad,  14|                     Kati. Köszönöm. Jöjjön, zárja be az előszobát. Jó éjszakát.~~
12676 Harmad,  15|                     óta, hogy kedvetlenebb, zárkózottabb a szokottnál. Kérem: mondja
12677 Harmad,  14|               mindjárt elmúlik.~S tán rá is zárnák az ajtót. Vagy ráülnének
12678 Masod,  7  |                     láncforma, lakatocska a zárója.~- Tudom - bókolt készségesen
12679 Harmad,  5 |                   múlván hallotta, hogy Ida záróra fordítja halkan a kulcsot.~
12680 Harmad,  18|                   folyosón, mint a ketrecbe zárt medve.~- No de ennyi ideig!~-
12681 Harmad,  6 |                  éjszakát, kisasszony.~Mért zárta be a kofferját? Talán őelőle...
12682 Masod,  5  |                aggodalmasan.~A bűnöst külön zárták, s másnap már nem volt az
12683 Harmad,  8 |                      Nehogy azt vélje, hogy zavar vele. Legfeljebb, ha délelőtt
12684 Harmad,  11|                     a végén állapodott meg. Zavarában azt forgatta.~- Tán zenélő
12685 Harmad,  10|                     az a szokása menti ki a zavarából, hogy más témára szökkennek.~
12686 Eslo,  1   |                  olcsó az élet -, aztán nem zavarja őket többé az erszényükben.
12687 Harmad,  18|                    Se bornak.~- Gondolja?~- Zavarná az áhítat mélységét.~- Mond
12688 Harmad,  3 |                    én is abba a faluba? Nem zavarnám, amennyire lehet... mondtam
12689 Masod,  6  |                   vagyok?~- Baj. Nekem csak zavarodás, de neked baj. Láthatod,
12690 Harmad,  15|                   házassága napja előtt, ne zavarodjak meg. Hát azt a pénzt is
12691 Harmad,  12|               gondoltam...~Annyira meg volt zavarodva, hogy be se tudta végezni
12692 Harmad,  11|               elegáns fehér-csíkos tüdőszín zefírben, fehér tüllkalapban, apró
12693 Harmad,  14|               Csorba nevű, igen művelt fiú. Zefíringet visel nyáron, és fehér nyakkendőt.
12694 Harmad,  2 |                  Bogár csak a bolti, fekete zekéjében, a sofőr meg csak úgy bőrkabátosan,
12695 Harmad,  11|                     várt rájuk a tálban, és zeller-saláta a másik tálban.~Ida szárazba
12696 Harmad,  5 |                füstösek. Hát az a kérdés: a zene-e a kedvesebb önnek, vagy
12697 Harmad,  8 |                      Gondolnád-e, hogy én a zenéért lelkesedtem a te korodban?
12698 Harmad,  16|                   női barátra a házban: egy zeneiskolai professzor-kisasszonyra
12699 Harmad,  14|            odahallatszott egy szalon-verkli zenéje: Tannhäusernek a hárfadala
12700 Harmad,  14|                    lássa, s egyben kellemes zeneként foglalkoztatta az a gondolat,
12701 Harmad,  12|                  témáimról. Nők csak az egy zeneművészethez értenek. Orvosok értik,
12702 Masod,  2  |             harmóniumja. Hortenzia máter, a zeneprofesszor apáca kezdte rá nagyvígan:~
12703 Harmad,  5 |                      de abban nincs zene. A zenés vendéglők mind ordináré
12704 Harmad,  9 |                   Joachim most a legnagyobb zeneszerző, hogy Millnernének van egy
12705 Harmad,  6 |                  Mendelssohn a legkedvesebb zeneszerzője.~- Beethoven. De szeretem
12706 Harmad,  18|                  hangú, mintha üvegharangok zengenének benne. Szemre is kedves-pompájú
12707 Harmad,  14|                   Lefekvés előtt még meg is zengette a zongoráját: Oh, du mein
12708 Eslo,  1   |                szőke kefehaja szinte tüs­ké­zett, mint a megérinteti sündisznó
12709 Harmad,  16|                   kezét... Meteor!... Ahogy Zichy Mihály festette a hulló
12710 Harmad,  16|                 ahogy hallom: hiánynak neve­zik. Éppenséggel nem hiány,
12711 Harmad,  12|                     lehetne lovagja, ha nem zivataros az idő. És hát kár annak
12712 Harmad,  11|                   az állomásról egyenesen a zöldbe készültek, távol ünnepi
12713 Masod,  7  |                    kérdezz meg, mert az nem zöldborsó.~- Abból a pénzből vettem,
12714 Masod,  6  |                     Az ülőbútorok moha-szín zöldek. A zongorán csak úgy állton
12715 Harmad,  11|                 palacknak a nyaka kandikált zölden a jobb és bal válla fölött.
12716 Harmad,  5 |             elvirágzottak, és bontogatják a zöldjüket. Egy gólya kiterjesztett
12717 Masod,  6  |                     felelte elcsodálkozón a zöldkötény -, nincs itthon.~- Nincs
12718 Harmad,  10|                 Ugyan, ne beszélj már ilyen zöldségeket! Gyere inkább, nézd meg:
12719 Harmad,  8 |                    lódult a piacra: húsért, zöldségért, főzelékért.~Délben már
12720 Eslo,  3   |                   valakire. A nézett ember: zömök test, ritkásan szürke hajú,
12721 Harmad,  14|                 magára. Kiosont a konyhára. Zörgetett Katinak.~- Én vagyok, Kati.~
12722 Harmad,  4 |                   ugatott.~Az utcai ablakot zörgette meg.~- Én vagyok, kisasszony.~
12723 Masod,  4  |                  Pesten van.~A kanál szinte zörgött a foga közt, alig bírt ebédelni.
12724 Harmad,  8 |                   hallgatta.~Egy söröskocsi zörömbölése szakította meg Csaba szavát.
12725 Harmad,  4 |                     mellére.~- Ó, Istenem - zokogta -, hála a jó Istennek!...~
12726 Harmad,  18|                előbb volt. Kesze-kuszán bor­zolódnak a tollak. A világosság jobban
12727 Masod,  3  |         növendékeknek:~- Ó Ida kisasszony a zongora-gyakorlásban segédkezik majd. Minthogy
12728 Masod,  5  |                     hetében történt, hogy a zongora-gyakorló órán egy belső növendék,
12729 Harmad,  18|                    Attila utcába - mondta a zongoragyárosnak -, más­különben nem veszem
12730 Harmad,  14|                 előtt még meg is zengette a zongoráját: Oh, du mein lieber Abendstern...~
12731 Masod,  6  |                     kanyarított fel. A régi zongorájuk-e? Vagy másik? Tűnődött egy
12732 Harmad,  18|                  órája van, nekem kettő. Ha zongorám volna, otthon még többet
12733 Masod,  7  |                    Hiszen te mestere vagy a zongorának.~De én abban a pillanatban
12734 Harmad,  8 |              állványon. Az ablakhoz vonta a zongoraszéket. Nézegette: miféle kották?
12735 Masod,  3  |                   megjelent az apja. Idát a zongorateremből szólította ki Ottilia máter,
12736 Masod,  6  |             színműveken, új dalokon; hogyan zongoráznak, táncolnak, sétálnak - persze
12737 Masod,  7  |                   madarak közt nőtt fel. Te zongoráznál, ő énekelne: milyen jól
12738 Harmad,  18|                 Neked köszönhetem, hogy jól zongorázok. És hogy éppen énmiattam...
12739 Harmad,  8 |          sárgarigó-nótát meg a Fazekas-lány zongorázta egyszer, mikor az apáca
12740 Harmad,  10|                uzsonnáztak nála. Csevegtek, zongoráztak, danoltak is. Néha Csaba
12741 Harmad,  8 |                    szombaton:~- Világi dalt zongoráztam.~Az a sárgarigó-nóta különösen
12742 Harmad,  1 |                 kérdőn, várakozón. No, igen zord arc.~- Balogh Csaba úr -
12743 Masod,  7  |              válaszom megenyhítette az arca zordságát.~- Ha még mindig nem tudod,
12744 Harmad,  14|                 Csak rádőlt Hanzira, mint a zsák. A napernyője, tarsókája
12745 Eslo,  2   |                     leányt csak nem vihetik zsákban az oltár elé? Hátha elvehető?~
12746 Harmad,  11|              dudoros turistazsák a hátán. A zsákból négy sörös­palacknak a nyaka
12747 Eslo,  3   |                hentes öltözött volna fekete zsakettruhába, hogy jelen legyen a Magyar
12748 Harmad,  11|                macska les féloldalt a búzás zsákok közé, mikor egér motoszkálását
12749 Masod,  4  |                     asztalra. A széket csak zsámolyul hagyta a lábának.~- A fiúk
12750 Harmad,  17|                     teszem. Van a muffomban zseb is: nem csúszhat ki.~S ment.
12751 Harmad,  14|                keményre tapint: ott a belső zsebben a tárca, a fekete fókabőr
12752 Harmad,  16|                     megnyílt egy tenyér­nyi zsebecske, és előkéklett egy levélboríték.
12753 Harmad,  18|                rajta a karikagyűrű.~Csaba a zsebéhez kapott.~- Itt a gyűrűje:
12754 Harmad,  15|                    a képek és a pénz, ami a zsebeimben és fiókomban található.
12755 Harmad,  8 |                     méh. És hogy majd az én zsebem is afféle Mednyánszky-zseb...
12756 Harmad,  15|                     De nem merem elővenni a zsebemből. És csakis azért merem említeni
12757 Harmad,  8 |                   vonsz? Nincs-e joga az én zsebemnek is, hogy olykor annyi pénzt
12758 Harmad,  18|                 kefét künn a télikabáton. A zseben néha megkoppant a kefe.
12759 Harmad,  8 |               azonban a háta mögött állt, a zsebkendője az orrán.~- Megyünk az öreghez -
12760 Harmad,  18|                 Csak ő árva - egymaga.~És a zsebkendőjére megint csordultak a szomorú
12761 Harmad,  12|                   és Csaba éppúgy porolná a zsebkendőjével a cipőjét, mint Csorba Matyi.~
12762 Harmad,  16|                     háromszor is megtörölte zsebkendővel a szemét. Aztán a levelet
12763 Eslo,  2   |                     akire gyanakszunk, hogy zsebmetsző. De aztán folytatta az írást.
12764 Harmad,  16|                ecsetmosó bádog, tejes üveg, zsemlyedarabok, pipabagó, szénpálcikáit,
12765 Harmad,  8 |                    nekem a legjobb barátom: zseniális, jólelkű ember.~- Mikey?
12766 Eslo,  1   |             tanítóit, gyerekpajtásait, falu zsidaját. Csak úgy egy-két vonással,
12767 Harmad,  5 |        beteg-szomorú, öreg kanonok és három zsidóféle utas ült. Egyikük - fiatal,
12768 Masod,  6  |             Magammal viszem - mondta Ida.~A zsidókról neki különös fogalmai voltak.
12769 Eslo,  1   |                színűvé vált, mint a húsvéti zsidólaska.~- Bocsánat, ezer bocsánat...~-
12770 Masod,  6  |            apácákhoz mindig járt be egy-két zsidóleány is. Azok iránt ők mindig
12771 Masod,  7  |                azonban már gyanút fogott. A zsidónak csak az a mondása rezgett
12772 Harmad,  11|                   volna meg az egek vizének zsilipjeit, olyan zuhogva szakad a
12773 Harmad,  11|                   is tekintett: megvont egy zsinórt, amelynek a végén fekete
12774 Harmad,  10|                    abban a házban.~Gyertyán zsiráfos előkelősége otthon már nem
12775 Harmad,  4 |                     rajta tejfel és töpörtő zsírja. (A fővárosi csusza csak
12776 Masod,  7  |                    lábszáron, a kezében egy zsíros karimájú, fekete keménykalapot
12777 Masod,  3  |               apácát. Ő mérte ki a lisztet, zsírt, fűszert - bizonyára gondosabban,
12778 Harmad,  11|                   szoknyában, nagy­pepi­tás zsokésapka a fején. A szobrászné: fehér
12779 Harmad,  18|                    úgy peng. Itt nagyurak a zsüri.~- Hát mondja meg maga,
12780 Masod,  7  |                    hat ruhát is vehetsz. Ne zsugoriskodj, mint anyád. - Étel-szünetben
12781 Harmad,  18|                    a két szeme mintha össze­zsugorodott volna lepomádézott, vastag
12782 Harmad,  18|                  költségén -, ő megfizeti a zsűrinek a fáradságát.~- Az nálunk
12783 Harmad,  18|                     Hívja össze Csaba azt a zsűrit, amelyik a képeknek árat
12784 Harmad,  6 |                 dolgoznak, és veszekednek a zsűrivel. Neveket és munkákat sorolt
12785 Harmad,  12|                 kimaradok: a Luitpold egyik zugában találkoznak esténkint a
12786 Harmad,  13|                   nem viselhetik el a malom zúgását-zakatolását, meg a disznóólak szagát.
12787 Harmad,  11|              negyedóra. Ha oda eljuthatnak, zuhoghat mögöttük a zápor.~- Zahlen!
12788 Harmad,  2 |                 sohase tudott meg semmit.~A zuhogó esőben kihajtott a gépkocsi
12789 Harmad,  12|              kénytelen volt vele. Iszen úgy zuhogott a zápor...~- És különösen,
12790 Harmad,  11|                   vizének zsilipjeit, olyan zuhogva szakad a zápor. S közben
12791 Harmad,  18|           Márványmenyasszonyba: ott vacsorá­zunk.~- Hajtson! - ordít Csaba
12792 Masod,  1  |               részeg. De akkor se ver. Tör, zúz egy kicsit, de nem ver.