Part, Chapter
1 1, 1 | volna az apja? A liliom az õ kertjükben igaz hogy nagyra
2 1, 2 | a pulyka. A cselédséget õ kormányozta. Õ rendelte
3 1, 2 | cselédséget õ kormányozta. Õ rendelte el: ki dolgozzék
4 1, 2 | vélte, hogy álmodik. Hogy õ láthatja ezentúl a királyt!
5 1, 3 | a szekerest az udvarra. Õ maga elöl haladt.~Jancsi
6 1, 3 | templom! No, nem dõlt rá, se õ nem dõlt be, csak a rács
7 1, 3 | szépségû királyleányt lát õ majd itten élõ-eleven, igazi
8 1, 4 | fél szemmel nézett. Látott õ már afféle urakat Fejérvárott.
9 1, 4 | látszik.~- Mindig ilyen õ.~Jancsi elbámult. Hát köztük
10 1, 4 | van a király? Hogyan, hogy õ nem látta?~Ekkor az egyik
11 1, 4 | fia álruhában volna. Az õ felfogása szerint csupa
12 1, 4 | maga lovát a királynak, s õ maga egy szál karddal állta
13 1, 4 | esztendõben hadakoznak. És mindig õ vezeti a hadat.~A másik
14 1, 4 | nem úgy sikerült, ahogy õ gondolta: a két lába félszárig
15 1, 6 | királyfi lépkedett peckesen. Õ virágos-zöld atlaszban jelent
16 1, 6 | királyfi elvesztené a tõrét, és õ megtalálná a bokrok között...~-
17 1, 6 | tisztelettel néz rá. Erre õ is barátságosabban néz Jancsira.~
18 1, 6 | a pecsenyés pokolban. Az õ két arcára is tûzhettek
19 1, 6 | fordult. Meghatódottan állt õ maga is. Ártatlan, nyílt
20 1, 6 | megnézi.~A kertet különben is õ ültette be az anyjával.
21 1, 6 | tartogat-e valami bosszút az õ számára a tenyerében?~Ez
22 1, 6 | ráimádkozik a vízre, mielõtt inna. Õ is imádságot érez. A szeme
23 1, 6 | azokban a percekben. Hogy õ adhatott innia! Hogy ott
24 1, 6 | fekete szem egy pillanatra az õ szemébe nézett! És azt mondta:
25 1, 6 | örökkön való, amint Margit az õ szemébe néz, s azt mondja:
26 1, 6 | szem diót belerejtett az õ zekéje zsebébe. Kedvetlen
27 1, 6 | õket össze. Meg is tesz õ mindent Margitka kedvéért.
28 1, 6 | nézett maga elé. Hát hol él õ ezentúl? Ki ad neki szállást?
29 1, 6 | úrhoz szólt jólelkûen -, õ megmondja, hogy hol lakol
30 1, 6 | már beszéltem anyáddal. Õ is arra kért, hogy betegyelek
31 1, 6 | Talán az anyjával? Hátha õ is beszélhetne?~A barátnak
32 1, 6 | hátha valaki megtudta az õ apró lopásait?~Odabent különféle
33 1, 7 | Csakugyan ki van-e hát õ zárva végképpen? Vagy hogy
34 1, 7 | szeretik a fiúkat? Pedig hát õ nem rendetlenkedett volna.
35 1, 7 | apáca kilökhette volna, õ már a konyhánál nyargalt. -
36 1, 7 | barát intett Jancsinak, hogy õ is térdeljen le, Jancsi
37 1, 8 | Micsoda boldogság, hogy õ is barát lesz! Szerzetes
38 1, 8 | örvendezett most rajta! Most már õ is barát lesz! Õt is így
39 1, 8 | szalmán?~- Azon hál biz õ.~- És csak nem tartjátok
40 1, 8 | János bepillant a levélbe, s õ is a fejét rázza:~- Nem
41 1, 8 | vóna vele?~- Hát úgy, hogy õ kidobta a labdát, én meg
42 1, 8 | Jakab fráterre figyelmezz. Õ majd elmondja neked a házi
43 1, 8 | Mit hallottál róla?~- Hogy õ hozta az elsõ hírt a tatárokról.~-
44 1, 8 | Lépd át! - susogta Jakab.~S õ legott átlépte. Jancsi hüledezve
45 1, 8 | baráton állott meg. Hallott õ arról a Julián barátról
46 1, 8 | mozdult a szobájából. Az õ koponyája is le volt beretválva
47 1, 8 | elõbb a kupára, pohárra, hát õ is. De ahogy megfogta jobb
48 1, 8 | Domonkos futamék, és az õ vállát veté az egyház falának.
49 1, 8 | mindenki, mintha néma volna. Õ bizony szeretett volna beszélgetni
50 1, 8 | hogy életben hagyták.~- Hát õ nem tudja...~- Nem. Csak
51 1, 8 | Nem. Csak annyit tud õ is, hogy egy pap adta be
52 1, 8 | királytól jön - súgta Jancsi. - Õ az apácák misése.~Marcellusz
53 1, 8 | elfogyasztásával foglalkozott, õ beszélt tovább:~- Harmadéve
54 1, 8 | látott. Tál volt elõtte. Õ is akkor pótolta az ebédet.
55 1, 10| Nagy világosságot gyújtott õ a tökéletességre törekvõ
56 1, 10| ember mindenkor - ez az õ gondolkodása -, ha büntet
57 1, 10| Aztán megvallotta, hogy õ is evett belõle. Elvégre
58 1, 11| a negyedik nap, amelyen õ is beöltözködhetik végre
59 1, 12| megvan valaki nalatok?~S õ is a földre nézett.~- Az
60 1, 12| már tárta is az ajtót, de õ maga kívül maradt.~Szikárdusz
61 1, 12| takarta elöl. Áhítattal bámult õ is Jancsira. S egyszer meg
62 1, 12| és szemérmesen meghajolt õ is a fráterek felé, s úgy
63 2, 1 | felelte a szekeres. - Õ maga beszélte.~A két fráter
64 2, 1 | beszélünk vele.~- Elvégre az õ ügyében járunk.~És az orvos
65 2, 1 | unokahúgát, Kunigundát. Viszont õ meg egy magyar herceglányt
66 2, 1 | rajra a csaták fene hõse. Az õ karja is volt annyira vastag.
67 2, 1 | volt annyira vastag. Az õ melle is annyira széles.~
68 2, 1 | különleges imádság. Aztán õ is felgyûrte a csuhájának
69 2, 1 | keze egyre hátrább fog. Õ meg oldalt igyekezett Jancsit
70 2, 1 | azzal a nyelvvel, amelyet õ ajándékozott? Vagy az az
71 2, 1 | tavaszi meleg sugaraival, és õ Isten kék ege alatt a csendes
72 2, 2 | ismerte úgy az életet, ahogy õ. Egyetlen ember volt köztük,
73 2, 2 | lektornak is mutattuk már: õ se olvashatja. Azért nem
74 2, 2 | hogy engedje õneki. Mert õ úgyis király lányának született,
75 2, 2 | A szolgálóleányok is. És õ térden csúszott egyikünk
76 2, 2 | határa.~- Azt mondja, hogy õ az áldozati bárány a magyar
77 2, 3 | Úrnak! Karoljátok fel az õ lelkét, és vigyétek a Magasságbeli
78 2, 3 | Úrnak, mert jó, örökös az õ irgalmassága...)~A harang
79 2, 3 | gyertya lobog a kezében, tehát õ most a priorissza, fejedelemasszony.~
80 2, 3 | nemcsak magának, de mind õ fajának halált evék!~Haraguvék
81 2, 3 | kegyelmezzen, és bocsássa mind õ bûnét. És imádjuk Szent
82 2, 4 | szemmel.~Meghökkenve nézett õ is a fráterekre.~- Áve! -
83 2, 4 | anyám, hogy magam kértem?~- Õ maga kérte - felelte Olimpiádesz
84 2, 4 | leány elhaló pirossága az õ arcára szállt át. Alig bírta
85 2, 4 | Csodálattal és megütközéssel nézte õ is, hagy a királyleány ruhája
86 2, 4 | szeme nyugodtan nézett az õ szemébe.~Olyan volt éppen,
87 2, 5 | csak egy eridjetek szóra, s õ nem is nézte ott, micsoda
88 2, 6 | tudhatta gyermekésszel is, hogy õ sohasem épít templomot.
89 2, 6 | hogy szélesebb volt. Persze õ nem rendelkezett soha senkivel,
90 2, 6 | levelet, forgatja. Persze õ se tudott olvasni. Isten
91 2, 6 | Visszatérek a klastromba.~Nem, õ arról nem akart hallani
92 2, 6 | hagyjam el. Avagy nem volt-e õ énnekem szeretõ hitvestársam?
93 2, 6 | feleségemnek nem beszéltem róla. Õ is búsabb volt, mint szokott
94 2, 7 | megzavarta ez az elbeszélés. Õ eddig a fiatalok között
95 2, 7 | bûnbe esni! - ez volt az õ érzése is.~A prior száz
96 2, 8 | engedem, nem engedem! De õ mindig csak azzal kerekedik
97 2, 8 | szót se szólt, csak bámult õ is.~A hidas közeledett.
98 2, 8 | bent?~- Bizony bent marad õ - felelte István. - Mai
99 2, 9 | regulát áthágják. Pedig õ tudott volna legtöbbet mondani.~
100 2, 9 | meg tudom érteni. Elvégre õ nem nevelkedett klastromban.~-
101 2, 10| Mi megtörtenik idebe?~- Õ, Istenem - felelte Olimpiádesz
102 2, 10| szándékát. De most már késõ. Õ néhány szóval példázgatolódzott,
103 2, 10| Krisztusért, mint ahogy õ elszenvedte, hogy reá köpdöstek,
104 2, 10| És itt van Jancsi fráter, õ is sajnálja téged.~Margit
105 2, 11| Ép! Gyönyörû! Ábris az õ neve is. Épp most vettem
106 2, 13| leánya klastromában. Persze õ nem ülhetett be a refektóriumba
107 2, 13| mindezt gyermekkorától. Õ maga nem gondolt rá, csak
108 2, 14| tûnõdtek a két klastromban.~Az õ szertartásuk más volt, mint
109 2, 14| Még valamennyiük közt õ a legnyugodtabb. Az éjjel
110 3, 1 | jóság jeruzsálemi Endrének: õ nem felezett, hanem inkább
111 3, 1 | már koronázott király volt õ is. Tartott udvari kancelláriust (
112 3, 1 | hol az apjától õhozzá.~És õ csak nehezen bírta õket
113 3, 1 | ágaskodott az apja ellen. De az õ fia nem olyan jámbor természetû;
114 3, 1 | követelõn. Jogokat hangoztatott. Õ király immár, meg is van
115 3, 2 | gondolatai voltak a fráternek:~Õ, Szûzanyám, te tudod, hogy
116 3, 2 | lektor is fölkelt. Ment õ is Szikárdusszal a mûhelybe.~-
117 3, 3 | szemükbe!~Mert a követ bevitte õ a könyvkötõ cellába, és
118 3, 3 | meg a szemüket!~De hiszen õ minden gyermekkori lopását
119 3, 3 | mintha Istentõl loptad volna.~Õ tehát a lelke tisztaságáért
120 3, 3 | Valóban bûnös érzés-e? Õ nem érezte bûnnek. De mégis
121 3, 3 | mikor kõfalnak ütközik.~Az õ kõfala a regula volt. Nem
122 3, 4 | hogy azért üldözik, mert az õ híve. Levelet adott neki,
123 3, 4 | ítélete semmis: ha amott is õ lesz a király, minden birtokát
124 3, 5 | lágyítsa meg a szülei szívét. Õ nem a szülei ellen tört,
125 3, 5 | nem a szülei ellen tört, õ a jogait védte, meg a családját.
126 3, 6 | életébõl olvastam nekik. Õ is sírt. Aztán olvasás után
127 3, 6 | akitõl mindenki elfut, õ vállalja. Tavaly egy himlõs
128 3, 6 | hogy jó szívnek a jele. Õ mindig a szenvedõkkel van,
129 3, 6 | valamelyik apácát gyászhír éri, õ vigasztalja legjobban. A
130 3, 6 | van a világon, amennyit õ lát. Szétosztogatta volna
131 3, 6 | meg van akadva. Azon már õ se tud segíteni. Csak siratja
132 3, 6 | a fájásom nem szûnt, még õ jelentette a fejedelemasszonynak,
133 3, 6 | fejedelemasszonynak, hogy fektessen le. Õ kísért a beteg-házba is,
134 3, 6 | kísért a beteg-házba is, Õ vetkeztetett le. Jaj, lelkem,
135 3, 6 | királyleány vóna, hanem õ az utolsó cseléd. Ha valamit
136 3, 6 | tegyétek ezt, tegyétek azt, õ mozdul leghamarabb. Látnád,
137 3, 6 | Jancsi -, holnap bizonnyal õ misézik.~S meleg hullám
138 3, 6 | folyamán! Azt is tudja, hogy õ Marcellusszal járt. De hátha
139 3, 6 | volt az olvasásban, de még õ is csak azt a könyvet bírta
140 3, 6 | kezdének õreá pökni, és õ orcáját bekötni és nagy
141 3, 6 | már gyakorta törülgette õ is a könnyeit.~- Itt következne
142 3, 6 | fölemelteték a földrõl, és felemelé õ szömeit. És láta három kereszt
143 3, 6 | feligazítva, és középen látá az õ szent fiát függve, immár
144 3, 6 | változtatva... Fejére kulcsolá õ szent kezeit, s mondta:
145 3, 6 | te azt a derekadon, amit õ, majd te is megváltoznál.~
146 3, 7 | hogyan került oda a liliom.~Õ hozta egy õsszel a pesti
147 3, 8 | apáca-klastromnak.~Ne tartsák ingyen az õ leányát!~De a többi fõúr
148 3, 8 | nem zavarta a csevegés. Az õ lelke messze járt a földtõl.~
149 3, 8 | elbeszéléseket.~Aztán egyszer õ szólalt meg:~- Valamit mondanék,
150 3, 8 | micsoda bûnt követett el. És õ megértette. Oly sápadt volt
151 3, 9 | meggondolhatta, hogy a királlyal õ nem beszélhet, csak a priorok.
152 3, 9 | hördült rájuk Marcellusz. - Õ a maga külön helyén állt:
153 3, 9 | Aztán közéjük térdelt, és õ is csak kenyeret és vizet
154 3, 10| csak arra virradt, hogy az õ széke is elégett: birodalma
155 3, 10| szerencsés, milyen boldog!~Hátha õ is olyan szerencsés, olyan
156 3, 10| mégiscsak tagja a szerzetnek. Az õ ügye, hogy beszámoljon vele,
157 3, 11| vagy te olyan ájtatos, mint õ.~- Éppen azért, atyám, hogy
158 3, 11| embert úgy imádkozni, ahogy õ tud.~És a szeme elnedvesült.~
159 3, 12| fognak beadni, se pedig az õ élemedett korú apácatársa,
160 3, 12| meg õt. Annál szebb, ha õ a hibás.~Addig beszélt,
161 3, 12| vagy amikor meglátogatják.~Õ mindig elfogadta az ajándékot,
162 3, 12| legfényesebb övszíjat válasszák, õ meg felszedi a sárból is
163 3, 12| pápa követe elõtt), hogy õ látta a fényt 1267-ben,
164 3, 12| volna õket, de már akkor õ is csodálkozva forgatta
165 3, 12| vele! Engem, tehetetlent õ egymaga emelget ki az ágyból.
166 3, 14| keservekkel töltötte el az õ szívét is.~S azon az õszön
167 3, 14| nagyudvar sarát gázolni, õ szegény feljebb csatolta
168 3, 14| hogy Margit is beteg. De õ tagadta.~- Aki beteg, fekszik;
169 3, 14| búbos mellett melegedett, õ a hideg templomban fagyoskodott.~
170 3, 14| láthassam örvendezni az õ szemeit!~S bement a kerti
171 3, 16| ne temessék a kisudvarra. Õ több idõt töltött a templomban,
172 3, 16| templomban, mint a kisudvaron. Õ a porában is ott szeretne
173 3, 17| megfázás nem halálos. Aztán õ meg is van szokva a hideggel.
174 3, 17| asztalkán, a beteg ágya mellett. Õ maga kámzsában, skapuláréban,
175 3, 17| cselekedjen. Csak áll, s néz õ is ijedten, könnyes szemmel.~
176 3, 18| bõségében töltöznek, és õ, a fehér lélek, a szegénység
177 3, 18| befoglalják hitvány szépségeiket - õ, az angyali szépségû, alázatos,
178 3, 18| alusznak puha pihepárnán, õ pedig, szegény, böjtökkel,
179 3, 18| Hiszen meghajolt volna õ koronás fõvel is Krisztus
180 3, 18| alatt ropog a friss hó. És õ lépked, álmodó arccal, lépked
181 3, 18| finom illat... Ah, hiszen az õ gyûjtött illata!~Az volt
|