Part, Chapter
1 1, 6 | akármivel. Estefelé megjön Marcellusz fráter, aztán elvezetünk
2 1, 6 | akkor add ki. Majd megmondom Marcellusz fráternek... Most nincs
3 1, 6 | kezét.~- Ezt a gyereket, Marcellusz fráter, a mi gondviselésünkre
4 1, 6 | fiúnak senkije sincs.~Az öreg Marcellusz megint ránézett Jancsira.
5 1, 6 | elõadta a kenyérmaradékot. Marcellusz keresztet vetett rá, s csak
6 1, 6 | alázatosan János fráter.~Marcellusz sóhajtott:~- Meg azért is
7 1, 6 | Aztán nem beszéltek többet. Marcellusz fráter elgondolkodva evett.
8 1, 6 | imádkoztak. Énekeltek is ketten. Marcellusz száraz fahangon, János vastagon,
9 1, 8 | mindenkit úgyis.~Az udvarra Marcellusz fráter lépett be. Piros
10 1, 8 | Jancsi. - Õ az apácák misése.~Marcellusz röviden imádkozott. Keresztet
11 1, 8 | csodálkozás derítette fel.~Marcellusz bólintott:~- Örök idõkre
12 1, 8 | fráter egy tál gyökeret tett Marcellusz elé; répát, petrezselymet,
13 1, 8 | teremtés - mosolyodott el Marcellusz. - Nincs boldogabb lélek
14 1, 8 | sokszor órákon át ismételte.~Marcellusz bólogatott.~- Én - azt mondja -
15 1, 8 | mint a világi asszonyok.~Marcellusz elbeszélte egy Apollónia
16 1, 8 | dongó öreg hordóé. S hogy Marcellusz egy nagy sárgarépa elfogyasztásával
17 1, 8 | ezt sehogyan sem értette.~~Marcellusz még mindig ott ült az asztalnál,
18 1, 9 | 9~Este Marcellusz atya visszatért a szigetre.
19 1, 10| velük a prior, s mellette Marcellusz fráter. A kántor akkor megkezdte
20 1, 10| kihallatszik az ajtón át Marcellusz fráter érdes, erõs hangja:~- ...
21 1, 10| megálltak, és füleltek.~Marcellusz folytatta:~- A fráter elsõ
22 1, 10| csapott rá elõször, aztán Marcellusz fráter, aztán a mester.
23 1, 12| Szikárdusz.~Az ajtón azonban Marcellusz fráter nyitott be.~- Gyertek
24 2, 4 | milyen öröm lobban benne.~Marcellusz fráter éppen náluk ebédelt
25 2, 4 | mártódjék a sárban.~Útközben Marcellusz hátrafordult:~- Derék fiú
26 2, 4 | plena. Bemegyünk - mondta Marcellusz.~Ez azt jelentette, hogy
27 2, 4 | Csak nyisd ki - felelte Marcellusz -, jobb szeretek úgy belépni,
28 2, 4 | sietõn indult az ebédlõnek.~Marcellusz arcán is harag sötétlett.
29 2, 4 | méltóságos csodálkozására Marcellusz néhány latin szót mondott
30 2, 4 | az ebédlõben? - kérdezte Marcellusz kedvetlenül.~- Súrolunk -
31 2, 4 | el az ebédlõ mellett, de Marcellusz belépett az ebédlõ ajtaján.~
32 2, 4 | kiáltotta megbotránkozó hangon Marcellusz.~Akkor Margit megfordult,
33 2, 4 | Mi dolog ez! - képedezett Marcellusz. - Ki parancsolta neked
34 2, 4 | ez szörnyûség! - dörgött Marcellusz. - Mit szól a királyi család,
35 2, 4 | abból is - rázta a fejét Marcellusz -, eredj, mosakodj meg,
36 2, 4 | vannak itt - morogta halkan Marcellusz Szikárdusznak.~Szikárdusz
37 2, 4 | pecsételhetek le szájok.~Marcellusz a priorisszára nézett:~-
38 2, 6 | arca kezdett hasonlítani Marcellusz szigorú, szögletekkel telt
39 2, 6 | odavetõdik két domokos barát. Marcellusz az egyik - akkor még fiatalember,
40 2, 6 | éven át viselte ezt az övet Marcellusz fráter. Most nem tudom,
41 2, 7 | hát csakolyan fráter, mind Marcellusz vagy Szikárdusz vagy Dezsõ
42 2, 8 | szavát.~Egy júliusi reggelen Marcellusz beszólt a kertajtón:~- Jancsi!
43 2, 8 | Végy magadra tiszta csuhát.~Marcellusz akkor már a nehéz provinciálisi
44 2, 8 | össze a budai klastromban.~Marcellusz végignézett a fráterek során,
45 2, 8 | választotta épp õt a szigorú Marcellusz? Megfeledkezett-e a vallomásáról?
46 2, 8 | Visszatérése óta érezte, hogy Marcellusz megkülönbözteti a figyelmével.
47 2, 8 | el az igazat. Lehet, hogy Marcellusz csupán azért választotta,
48 2, 8 | jövetelét lássák.~Jancsinak Marcellusz mellett kellett maradnia.
49 2, 8 | ütközött volna a kérdése. Marcellusz pedig szót se szólt, csak
50 2, 8 | való, hogy a tolmácsuk.~Marcellusz megbökte Jancsit.~- Jer!~
51 2, 8 | az apácák klastromához.~Marcellusz becsengetett:~- Jönnek -
52 2, 8 | álltak. A fráterek kétfelõl. Marcellusz Jancsival a kapuhoz.~- El
53 2, 8 | is meghajolj - ismételte Marcellusz. - Az ajtót én nyitom meg
54 2, 8 | csodálkozva látta, hogy Marcellusz arcán két piros folt látható,
55 2, 8 | fráter mélyen meghajolt.~Marcellusz a keze egy nyomásával széttárta
56 2, 8 | látogatás ezzel véget ért.~Marcellusz intésére Jancsi félrevonta
57 2, 8 | aztán ott maradtak, csak Marcellusz kísérte még Jancsi fráterrel
58 2, 8 | várának szemléletére mentek.~Marcellusz megkönnyebbülten lélegzett.~-
59 2, 8 | bámulsz? - mosolyodott el Marcellusz. - Feleségül veszi. Hát
60 2, 8 | mondta, hogy... apáca marad.~Marcellusz legyintett:~- Az csak olyan
61 2, 9 | volt az aggodalma.~Csak Marcellusz jelenlétében voltak tartózkodók.
62 2, 9 | jelenlétében voltak tartózkodók. Marcellusz nem szerette az olyan beszél
63 2, 9 | meglesz?~- Meglesz - felelte Marcellusz. - A család akarja. Lehet,
64 2, 9 | határozott beszéd volt. Marcellusz gyóntatója Margitnak. Úgy
65 2, 9 | klastromra a házasságnak?~Marcellusz a vállát vonogatta.~- Ti
66 2, 9 | kérdéseket Isten intézi.~Marcellusz pillanatra rábámult, aztán
67 2, 9 | bizonyos!~S valóban, aznap este Marcellusz nem tért meg Budára, hanem
68 2, 9 | Megtudják, miért járt benn?~Marcellusz másnap Jancsinak intett,
69 2, 9 | Jolánta szóror - mondotta Marcellusz -, Margit szórort kérem
70 2, 9 | láttára fölkeltek és bókoltak.~Marcellusz megszólította az asszonyt.~-
71 2, 9 | mondták, itt könyörögjek...~Marcellusz a fejét rázta.~- Hogy hívják
72 2, 9 | Szörnyûség! - morogta Marcellusz - hogyan javukra ragadják
73 2, 9 | kísérni a hívottat, de ha Marcellusz vagy Dezsõ lektor jelentkezett,
74 2, 9 | neki.~- Nincs - felelte Marcellusz. - Csak éppen hogy nem beszéltem
75 2, 9 | Bámultunk - ismételte Marcellusz. - Mert bizony nehéz okosnak
76 2, 9 | aztán bátran léptem be.~Marcellusz megsimította a feje kopaszát,
77 2, 9 | Olimpiádesz.~Szünet következett.~Marcellusz pislogott.~- Tudod tán -
78 2, 9 | dominikána - folytatta Marcellusz -, a pápa bontotta fel a
79 2, 9 | Mért mondod nekem ezeket?~Marcellusz folytatta:~- Tudod, hogy
80 2, 9 | meg, leányom... - kérlelte Marcellusz ellágyultan.~- Mit gondoljak
81 2, 9 | azon, hogy ne legyen apáca?~Marcellusz is feljebb emelte a fejét:~-
82 2, 9 | óhajtja a beszélgetést.~Marcellusz felvonta a vállát, szemöldökét,
83 2, 10| szóra, mi történt, s hogy Marcellusz elment a királyi palotába.
84 2, 10| következõ nap délelõttjén Marcellusz jelent meg ismét a klastromban.~-
85 2, 10| jelentette Szikárdusznak, hogy Marcellusz elhagyta az apáca-klastromot,
86 2, 10| rajta.~Tegnap reggel meg Marcellusz fráter jön be. Hívat, és
87 2, 10| anyám, ne gyötörjetek!~- Marcellusz fráter van itt - toppantok
88 2, 10| kérek, hogy meg is bírjam!~Marcellusz fráter azt mondta, hogy
89 2, 10| kérdeztem tõle, hogy mit beszélt Marcellusz. A szeme megtelt könnyel.
90 2, 10| atyám, akár anyám, akár Marcellusz, akárki más, mondd meg nekik,
91 2, 10| Szikárdusz. - Beszélni fogok Marcellusz fráterrel. Megmondom kívánságodat,
92 2, 11| várt egynehány napot, hogy Marcellusz átlátogat tán a szigetre.
93 2, 11| átlátogat tán a szigetre. De Marcellusz nem jelentkezett. Vajon
94 2, 11| Szikárdusz -, azt is megbeszélek Marcellusz fráterrel.~Marcelluszt az
95 2, 11| nem akarja férjhez menni.~Marcellusz legyintett.~- Csak azt,
96 2, 11| hogy lemetszi az orra.~Marcellusz meghõkölt:~- Azt csak nem
97 2, 11| teszi!~- De azt mondta.~Marcellusz rosszallón rázta a fejét.
98 2, 11| Maradj itt - mondotta Marcellusz. - A szigetre nem térhetsz
99 2, 12| 12~Négy nap múlván Marcellusz kissé bágyadt arccal, de
100 2, 12| sarokból.~Ahogy indulnának, Marcellusz megállt az ajtóban.~- Tudod,
101 2, 12| alattomos természet volt az!~És Marcellusz megvetõn legyintett. Köpött
102 2, 14| ez a templom? - mormogott Marcellusz.~Bizony oda nem sok ember
103 2, 14| másképp elhelyezni a kórust.)~Marcellusz úgy oldotta meg a nehéz
104 2, 14| Domonkos-rendi diakónus. Marcellusz is ott állt a fõoltár és
105 2, 14| és a mozdulatai lassúak.~Marcellusz a klastrom vasajtaja felé
106 2, 14| szemét az érsekre nyitja.~Marcellusz eléjük lép, s a püspökhöz
107 3, 3 | tért be a cellájába.~~Aznap Marcellusz is megfordult a klastromban.
108 3, 3 | úton gondolt arra, hogy Marcellusz még nem is beszélt vele
109 3, 3 | A prior beküldte Jancsit Marcellusz cellájába.~Az öreget levelek
110 3, 4 | hadba, mint a tatárjáráskor.~Marcellusz ez idõben Vasvárról tartott
111 3, 4 | a szenteltvízhintõt.~Hát Marcellusz meg is szentelte õket, aztán
112 3, 4 | csöndességben.~Ebéd végeztével aztán Marcellusz elkérdezte: Mit tudnak Budáról?
113 3, 4 | szó azt el nem beszélheti.~Marcellusz a fejét rázta. Aztán fölkelt,
114 3, 5 | 5~Marcellusz még aznap indult volna.
115 3, 5 | szekér az ütközet közepébe?~Marcellusz engedett. A keserûség õt
116 3, 5 | a maga országa részében.~Marcellusz virágvasárnapján már Budán
117 3, 5 | Mindez már megtörtént, mikor Marcellusz hazaérkezett.~Az öreg provinciálisnak
118 3, 5 | többi közt Klára szóror is.~Marcellusz ránézett Jancsira. Jancsi
119 3, 5 | öreg olyan különösen?) ~Marcellusz a priorhoz fordult:~- Van-e
120 3, 5 | maradhatsz - mondotta Jancsinak Marcellusz.~
121 3, 6 | fráterre nézett.~- Megjött-e Marcellusz atyánk is?~- Meg - felelte
122 3, 8 | diskurálás még fokozódott, mikor Marcellusz elutazott Montpellier-be.
123 3, 9 | hánykódott az ágyán.~Csak Marcellusz megjönne már!~Egy augusztusi
124 3, 9 | oldalpillantással meglátta, hogy Marcellusz szikár alakja ott áll a
125 3, 9 | Egyszer csak megcsattan Marcellusz haragos hangja az apácák
126 3, 9 | Ahogy a mise véget ért, Marcellusz intett a priornak, hogy
127 3, 9 | reszketett a bosszú-örömben, hogy Marcellusz berobog a szekszta után,
128 3, 9 | odabent viharzik tovább, de Marcellusz csak nagyokat fújt.~- Nem
129 3, 9 | tudhatta: mi történik odabent.~Marcellusz nagy elbúsultában lefeküdt
130 3, 9 | fogadom õket! - toppantott Marcellusz - egy szót sem érdemelnek!~
131 3, 9 | alázatosan Olimpiádesz.~E szóra Marcellusz mégis megállt, és fél arca
132 3, 9 | Miért? - hördült rájuk Marcellusz. - Õ a maga külön helyén
133 3, 9 | társaival.~- Jó - felelte zordan Marcellusz. - Holnap hát bemegyek,
134 3, 9 | ülök.~Másnap péntek volt. Marcellusz a mise után bement Szikárdusszal.~
135 3, 9 | magát töredelmesen bûnösnek.~Marcellusz arra ítélte õket, hogy az
136 3, 11| A következõ év tavaszán Marcellusz ismét betoppant a szigeti
137 3, 11| klastromban csend volt. Marcellusz megelégedetten pillantott
138 3, 11| dicsekedtek is vele! - mosolygott Marcellusz. - Hol van Margit?~- Bent
139 3, 11| iszik egy pohárnyi tejet.~Marcellusz a fejét rázta:~- Nem szabad
140 3, 11| És a szeme elnedvesült.~Marcellusz bólogatott:~- Lásd, lásd:
141 3, 11| kisiet Margit:~- Áve, jó Marcellusz atyám! Isten hozott!~S hozzá
142 3, 11| fut. A két kezébe ragadja Marcellusz kezét, s az ajkához emeli:~-
143 3, 11| vagy? - kérdi atyai örömmel Marcellusz.~- Ó, hogyne, atyám! De
144 3, 11| Szepegtél, ugye? - évelõdött Marcellusz - hogy bemegy a víz a szobádba.~-
145 3, 11| Judit szubpriorisszával Marcellusz mellett mosolyogtak. Csakugyan
146 3, 11| szigeten. De mikor látták, hogy Marcellusz nem tud róla, s képedezve
147 3, 11| most oda senki.~Az öreg Marcellusz is ugyancsak ugrál, lohol
148 3, 12| megvárakoztatta, s mikor Marcellusz emiatt ki is fejezte a kedvetlenkedését,
149 3, 12| Marcellusznak, hogy õk betegek.~Marcellusz máskor összeszidta volna
150 3, 12| utolsó útjából kerül haza Marcellusz, elszörnyed, hogy Jancsira
151 3, 15| látható.~- Mid fáj? - kérdezte Marcellusz.~Margit mosolygott.~- Boldog
152 3, 17| a baj anélkül is - vélte Marcellusz. - Az ilyen megfázás nem
153 3, 17| Istenem! - mormogta elképedten Marcellusz - hát annyira volna?!~Sietést
|