Part, Chapter
1 1, 8 | kellett itthon maradnom, meg Jakab fráternek. Szerettem volna
2 1, 8 | pecsétes, régi levelet. Jakab intett Jancsinak, és hátrálva
3 1, 8 | Ne félj semmit! - susogta Jakab, mikor már az ajtót csendesen
4 1, 8 | korbács erõsen uralkodó.~Jakab lépkedés közben tovább susogott:~-
5 1, 8 | fiúcska, dobd vissza a labdát!~Jakab bámult. Meg is állt, úgy
6 1, 8 | Kutyájuk is van, királyi kutya.~Jakab mosolyogva vállintott.~-
7 1, 8 | még a Krisztus is más...~Jakab megfogta ismét a fiú kezét,
8 1, 8 | bejárhatok az apácákhoz?~Jakab nevetett:~- Be, ha mester
9 1, 8 | földszinti nyílt folyosóra értek. Jakab kikukkantott az udvarra.
10 1, 8 | Fráter György - szólott Jakab tiszteletesen -, ennek a
11 1, 8 | gyerek? Honnan pöttyent ide?~Jakab elmondta.~Az öreg bólogatott
12 1, 8 | helyenkint, sárga krétával.~Jakab megszólalt:~- Hallottál
13 1, 8 | Parancsod szerint - felelte Jakab - de elõbb a mesterhez kell
14 1, 8 | félénken:~- Tisztelendõ Jakab fráter... megvernek itt
15 1, 8 | lépcsõn. A kereszt elõtt Jakab ismét megtérdelt, és keresztet
16 1, 8 | kell kevéssé - suttogta Jakab. - Timó fráter van bent.~-
17 1, 8 | Mért verik itt a gyereket?~Jakab nevetett. A szájára szorította
18 1, 8 | homályból. Mikor a fiúkhoz ért, Jakab némán meghajolt, de amaz
19 1, 8 | Dezsõ fráter - susogta Jakab. - Ez ám a tudós ember.
20 1, 8 | mester dercés, erõs beszéde. Jakab ásított, aztán halkan folytatta:~-
21 1, 8 | Könyvet írt?~- Nem. Levelet.~Jakab legyintett:~- Az semmi.
22 1, 8 | s fanyaran mosolygott.~Jakab ezen még inkább nevetett:~-
23 1, 8 | Nincs benn más? - kérdezte Jakab halkan.~- Nincs - felelte
24 1, 8 | sörtés állú és bajuszú.~Jakab mélyen meghajolt, és feje-hajoltan
25 1, 8 | nem kezdjük a tanulást, Jakab fráterre figyelmezz. Õ majd
26 1, 8 | mindig, amikor nem tanul. Jakab fiam, érezd õt máris testvérednek.~
27 1, 8 | érezd õt máris testvérednek.~Jakab meghajolt.~Mikor kiértek
28 1, 8 | a leányok szoktak lenni.~Jakab félreállt a lépcsõfokon,
29 1, 8 | annak az egynek szakálla?~Jakab mintha érezte volna Jancsi
30 1, 8 | a fejét rázta:~- Én nem!~Jakab ismét a markába nevetett.~
31 1, 8 | szõrszakállú Krisztus elõtt rászólt Jakab a fiúra:~- Hajolj meg. Vess
32 1, 8 | ezt ügyetlenül cselekedte, Jakab ismét magába nyelt egy nevetést.~
33 1, 8 | az inged ujját - susogta Jakab a fiúnak. - Aztán vigyázz,
34 1, 8 | hangzott egy udvari szobából. Jakab megfogta Jancsinak a kezét,
35 1, 8 | halott?~- Lépd át! - susogta Jakab.~S õ legott átlépte. Jancsi
36 1, 8 | csosszanása.~Az ebédlõben voltak.~Jakab megrántotta Jancsinak a
37 1, 8 | lesütve. S ott is marad.~Jakab ismét megfogta Jancsi kezét,
38 1, 8 | susogva kérdezte:~- Ki az a...~Jakab szinte rácsapta a kezét
39 1, 8 | ujjnyi hosszú darabokban.~Jakab merített belõle Jancsinak,
40 1, 8 | Jakabnak:~- Mért nem a prior...~Jakab megint a szájára kapott
41 1, 8 | ette, s hamar végzett vele. Jakab letört egy darabot a magáéból,
42 1, 8 | mondta Jancsi örömmel.~Jakab ijedten rándult meg. Néhányan
43 1, 8 | beemelt egy tál pogácsát. Jakab újra vett Jancsinak is,
44 1, 8 | megfogta jobb kézzel a poharat, Jakab oldalba ütötte: megfogta
45 1, 8 | poharat s úgy akart inni. Jakab megint oldalba ütötte. A
46 1, 8 | abban mosták meg a kezüket. Jakab csorgatta nekik a vizet
47 1, 8 | törülközõkendõt tartotta nekik. Jakab megtörülte Jancsinak a kezét
48 1, 8 | forgassa a fejét, mint a veréb.~Jakab nem mentegetõdzött, csak
49 1, 8 | dsidsiken nem latin beszéd.~Jakab félrevonta a fiút, és halkan
50 1, 8 | verték agyon?~- Nem - felelte Jakab, a sarujáról egy sárdarabot
51 1, 8 | fejét rázva.~- Nem - felelte Jakab, ásítást nyomva el. - Más
52 1, 8 | aludni kéne egyet - mondotta Jakab -, de inkább tanítalak.
53 1, 8 | érdeklõdéssel ülték körül. Jakab is abbahagyta a tanítást,
54 1, 8 | hordozták a patikát is.~Jakab megrántotta Jancsinak a
55 1, 8 | Hát elõször is - kezdte Jakab - a meghajlásokat kell ismerned.~
56 1, 8 | habozva nézett a földre.~Jakab nevetett.~- Félsz?~- Attól
57 1, 8 | térdét meg a csuklóját.~Jakab nevette. Pisze orra még
58 1, 8 | komoly szemmel hallgatott. Jakab befogta a száját, és úgy
59 1, 8 | nevetnie.~- Te mindig nevetsz.~Jakab összerezzent:~- Én? Én csak
60 1, 8 | tanítást. A fejét rázta.~Jakab arca ismét nevetésre vonaglott,
61 1, 8 | vacsorától a reggeliig...~Jakab megint majdnem nevetésre
62 1, 8 | Lépések hallatszottak. Jakab egyszerre komolyságba rándult.~-
63 1, 8 | Aki a földön hevert?~- Az.~Jakab vállat vont:~- Ábrahám fráter.
64 1, 8 | A provinciális - susogta Jakab tisztelettel -, Mihály fráter.~
65 1, 9 | szót se szóltak egymáshoz. Jakab jellel mutatta meg Jancsinak
66 1, 9 | úgy ugrottak ki az ágyból.~Jakab az ajtóhoz sietett. Nyikorintott
67 1, 9 | járt egyszerre a szobában.~Jakab széket tett a szoba közepére,
68 1, 9 | kipreckelt.~A fiú sírva fakadt.~Jakab mérges arccal fordult Timónak,
69 1, 9 | Jancsihoz fordult:~- Megijedtél?~Jakab is a fejét rázta:~- Durva
70 1, 9 | veszteglésrõl.~- Tudta - felelte Jakab -, de nem szokta.~- Jó -
71 1, 9 | hogy azt is végigunakodja: Jakab megérintette a kezét. Az
72 1, 9 | nyúlj egyhe se! - intette Jakab. - Te csak a padlót söpörd!~
73 1, 9 | tenyerét rázogatva beszél neki.~Jakab rászólt:~- No, ne málészkodj!
74 1, 9 | szóljon.~- Megbocsátasz?~Jakab a fülébe súgott:~- Nyújtsd
75 1, 10| Jancsit a konyhára osztották.~Jakab nem volt vele. Jakabnak
76 1, 10| nemeit és meghajlásokat. Jakab már azt is kívánta, hogy
77 1, 10| Jancsi.~- Mindennap - felelte Jakab elmosolyodva. - Csakhogy
78 1, 10| Jancsi Jakabhoz fordult. Jakab a szájára tette a kezét.
79 1, 10| összeborzongott, s Jakabra bámult.~Jakab mosolygó szemmel fülelt,
80 1, 10| sétáltak a folyosón.~Jancsi is, Jakab karjába öltekezve, de mint
81 1, 10| korbácsán nyugodott a keze.~Jakab Jancsival a mester székéhez
82 1, 10| mint õk mondták: ostort.~Jakab következett.~Szintén a szilencium
83 1, 10| és vegyen diszciplínát.~Jakab arcán mégis szorongás látszott.
84 1, 10| fráter, aztán a mester. Jakab vontatottan mondta a zsoltárt,
85 1, 11| Reggeltõl estig õrölte vele Jakab fráter a páter-t meg az
86 1, 11| Ne félj attól - biztatta Jakab. - Igaz, hogy fáj, de olyan
87 1, 11| fogadalmat tettek) - folytatta Jakab -, azok néha napról napra
88 1, 11| egyebet, csak azt, hogy Jakab tréfált.~Mikor reggel felpróbálta
89 1, 11| Nincs zseb - mondotta Jakab. - De minek is?~- Hát akkor
90 1, 11| hova tegyem a denáromot?~Jakab elszörnyülködött:~- Pénzed
91 1, 11| zekéjébõl, amelyet levetett.~Jakab a fejét rázta:~- Ennek bûze
92 1, 11| nyomni Jakabnak a markába.~Jakab úgy elkapta a kezét, mintha
93 1, 11| gyónásra elõtte való nap Jakab segítségével készült. Jakab
94 1, 11| Jakab segítségével készült. Jakab azt mondta, hogy nem szabad
95 2, 1 | A második csatánk Szent Jakab hava Szent Ulrik napján,
96 2, 2 | kereklõ, vasrácsos ablakocskán Jakab fráter kukkantott ki. Mosolygó
97 2, 2 | Bizony nem ismersz meg, Jakab!~Jakab akkor a nyakába borult:~-
98 2, 2 | nem ismersz meg, Jakab!~Jakab akkor a nyakába borult:~-
99 2, 2 | nevû paraszt fráter viseli. Jakab az öreg Györggyel egymást
100 2, 2 | a kapus és a sekrestyés. Jakab nappal kapuskodik, az öreg
101 2, 3 | idõsebbik János fráter leszállt Jakab fráterrel a sírverembe.
102 2, 10| óra tájt már jelentette is Jakab:~- A király a klastromban
103 2, 10| az asztalnál ültek, mikor Jakab jelentette Szikárdusznak,
104 3, 2 | a napokban történt, hogy Jakab bevitt egy csomó teleírt
105 3, 2 | én szép, édes bánatom...~Jakab fráter meredt szemmel nézett
106 3, 2 | tisztaságára vigyázni jó!~Jakab letette az írást az asztalra,
107 3, 2 | Következett, amit már Jakab is olvasott. A lektor azon
108 3, 3 | aztán majd megfelel.~Elõtte Jakab végezte a maga vádlását:~-
109 3, 3 | jelentettem volna - válaszolta Jakab.~Valami csekély büntetést
110 3, 3 | megvetéssel néztek reá. Még Jakab is. Hát csak magában borongott:~...
111 3, 3 | írásomra?~Eszébe vágódott Jakab óvatos vallomása: A rejtegetett
112 3, 3 | elharagosodott az arca.~Tehát Jakab az oka az én csúfságomnak!
113 3, 3 | volt?~- Éppen olyan, mint Jakab...~És kelletlenül tette
114 3, 3 | elõtt, a kezük mosásakor, Jakab vidám arccal szólt Jancsinak:~-
115 3, 3 | felelt neki. Rá se nézett.~Jakab elkomolyodott. Mi ez? Klastromban
116 3, 3 | belecsöppenjen a szívébe.~Jakab hát nyugtalanul pillantott
117 3, 3 | kertje felé vánszorgott.~Jakab az ajtónál utolérte.~- Jancsi
118 3, 3 | elfordult tõle. Otthagyta.~Jakab megütközve bámult utána,
119 3, 3 | vigyázd a kaput kis ideig Jakab fráter helyett!~Jakab bement
120 3, 3 | ideig Jakab fráter helyett!~Jakab bement a kertbe.~Jancsit
121 3, 3 | méhek a kas elõtt.~Ahogy Jakab belépett, feléje pillantott,
122 3, 3 | Jancsi fráter - kezdte Jakab engesztelõn -, mondd meg,
123 3, 3 | az arcodat!~S elfordult.~Jakab megdöbbenve nézett rá, aztán
124 3, 3 | maradsz.~Jancsi nem felelt.~Jakab lassú lépésekkel tért vissza.
125 3, 3 | Mihály fráterrel, mikor Jakab az ajtóboltozat alatt megjelent.~
126 3, 3 | jelent ez!? - hörkent rá Jakab. - Már másodszor vetsz reám
127 3, 3 | butaságot?~- Jancsi fráter.~Jakab haragjában elszíntelenült.~
128 3, 3 | csak azt, hogy áthelyezik.~Jakab fráterhez is bement, és
129 3, 3 | nyújtott neki.~- Isten veled!~Jakab megölelte.~- Gondolj rám
130 3, 6 | szinte kábultan sietett Jakab fráterhez, aki már várta
131 3, 6 | csak jóakaratúlag tévedett.~Jakab testvéri örvendezéssel borult
132 3, 6 | Csodálkozva látta, hogy Jakab asztala tele van iratokkal
133 3, 6 | nagyon is - felelte büszkén Jakab, és fitos orrát magasra
134 3, 10| Vagy talán az okozta, hogy Jakab fráternek egy bátyja járt
|