Part,  Chapter

8501  3,  17|                 fala irányába hint vele.~A fráterek és szórorok elképedten
8502  3,  17|                  ki segedelmednek erejét a mi betegünkre...~A bent
8503  3,  17|                erejét a mi betegünkre...~A bent fekvõ másik beteg apáca
8504  3,  17|                az ágyában. És bal kézzel a nyakához nyomja a dunyhája
8505  3,  17|                 kézzel a nyakához nyomja a dunyhája csücskét. Elmeresztett
8506  3,  17|           Margitra és az egybegyûltekre. A haja rövidre van nyírva
8507  3,  17|            imádságban mindenki térdel, s a fejüket lehajtva hallgatják
8508  3,  17|              fejüket lehajtva hallgatják a földet is megrendítõ imádságot:~...
8509  3,  17|                    Az imádság végeztével a beteg apáca visszahanyatlik
8510  3,  17|            visszahanyatlik az ágyába, és a fejére vonja a dunyháját.
8511  3,  17|                ágyába, és a fejére vonja a dunyháját. Két szolgáló
8512  3,  17|          szolgáló apáca beviszi ágyastól a belsõ szobába. A két szerzet
8513  3,  17|                ágyastól a belsõ szobába. A két szerzet kivonul a ház
8514  3,  17|           szobába. A két szerzet kivonul a ház elé, és letérdel. Csak
8515  3,  17|                   és letérdel. Csak maga a provinciális marad bent,
8516  3,  17|              együttesen mormolják térden a bús zsoltárt:~...Uram, ne
8517  3,  17|            leplemet... Elhervadott orcám a szomorúságtól...~Jancsi
8518  3,  17|      Szövétnekkel térdel ott az apáca, s a szövétnek vörös fényében
8519  3,  17|                görgedeznének le az arcán a szemébõl.~- Ámen! - hangzik
8520  3,  17|                egyben csengetés is.~Vége a gyónásnak.~Kelnek a térdelõk,
8521  3,  17|                 Vége a gyónásnak.~Kelnek a térdelõk, ismét bemennek.~
8522  3,  17|              Mihály fráter rendre érinti a szent olajba mártott csepûvel
8523  3,  17|               mártott csepûvel Margitnak a fülét, halántékát, kezét,
8524  3,  17|                halántékát, kezét, lábát. A keze remeg. Minden érintésre
8525  3,  17|              érintésre imádságot mormog.~A priorissza fehér gyolccsal
8526  3,  17|         érintések nyomát. Annak is remeg a keze, s el van változva
8527  3,  17|                 hangosan fújja az orrát.~A szubpriorissza kiveszi az
8528  3,  17|           kiveszi az egyik viaszgyertyát a tartóból. Az a szokás a
8529  3,  17|             viaszgyertyát a tartóból. Az a szokás a klastromban, hogy
8530  3,  17|                  a tartóból. Az a szokás a klastromban, hogy a haldoklónak
8531  3,  17|               szokás a klastromban, hogy a haldoklónak égõ viaszgyertyát
8532  3,  17|                  viaszgyertyát helyeznek a kezébe. De hogy Margit a
8533  3,  17|                 a kezébe. De hogy Margit a kedves kis feszületet tartja,
8534  3,  17|            kedves kis feszületet tartja, a szubpriorissza nem tudja,
8535  3,  17|                 még él.~Következne, hogy a két szerzet a mindenszentek
8536  3,  17|           Következne, hogy a két szerzet a mindenszentek litániáját
8537  3,  17|              arca mozdulatlanul nyugszik a fehér párna völgyében. Sötét-pillás
8538  3,  17|    Elfelejtette-e megindultságában, hogy a szertartások szerint mi
8539  3,  17|             talán azt érezte, hogy ennek a tiszta léleknek e földtõl
8540  3,  17|          gondolni, csak Krisztusra, hogy a halottakat is feltámasztotta.
8541  3,  17|             cselekedne... Az elméje arra a bibliai jelenetre fordul,
8542  3,  17|            Bethániába, s Márta besietett a házba, hogy értesítse Máriát.
8543  3,  17|                hogy értesítse Máriát. Ez a bibliai jelenet fordult
8544  3,  17|                  bibliai jelenet fordult a gondolatai közé. Az ajka
8545  3,  17|           gondolatai közé. Az ajka végre a nagy csendben megmozdul:
8546  3,  17|            hangon, szinte kiáltva mondta a bibliai Márta szavait:~-
8547  3,  17|                megnyílt. Maga elé bámult a levegõbe. Fehér arcán üdvözült
8548  3,  18|                  nagy zavarodást keltett a két klastromban.~A provinciális
8549  3,  18|               keltett a két klastromban.~A provinciális maga sietett
8550  3,  18|             provinciális maga sietett át a havas téli éjszakán Budára,
8551  3,  18|             éjszakán Budára, hogy ha ott a király, értesítse a halálról.
8552  3,  18|                  ott a király, értesítse a halálról. Ha nincs ott,
8553  3,  18|            püspökhöz is vágtatást vigyék a lovasok a halál hírét. A
8554  3,  18|               vágtatást vigyék a lovasok a halál hírét. A király bizonyára
8555  3,  18|                 a lovasok a halál hírét. A király bizonyára megkívánja,
8556  3,  18|          megkívánja, hogy jelen legyenek a temetésen.~Jancsi fráter
8557  3,  18|                 temetésen.~Jancsi fráter a fejét a két kezébe fogva
8558  3,  18|         temetésen.~Jancsi fráter a fejét a két kezébe fogva könnyezte
8559  3,  18|               két kezébe fogva könnyezte a kapusszobában Margitot.
8560  3,  18|                  érte, de nem bírt, csak a fejét ingatta, nyögdécselt:~-
8561  3,  18|                    Gonosz, rossz emberek a földnek bõségében töltöznek,
8562  3,  18|               bõségében töltöznek, és õ, a fehér lélek, a szegénység
8563  3,  18|          töltöznek, és õ, a fehér lélek, a szegénység asztalánál a
8564  3,  18|                  a szegénység asztalánál a morzsákat is alig ette.~...
8565  3,  18|               morzsákat is alig ette.~...A külsõ világ üresfejû asszonypávái
8566  3,  18|              világ üresfejû asszonypávái a föld minden pompájába befoglalják
8567  3,  18|            kesztyûje se volt soha!~...És a mindenféle giz-gaz emberek
8568  3,  18|        sorvasztotta magát, s virrasztott a templom fagyos éjében. Még
8569  3,  18|               templom fagyos éjében. Még a zord szalmaágyon se lehetett
8570  3,  18|                se lehetett teljes alvása a betegekre való gondja miatt.~...
8571  3,  18|              vezekelt? Mért szolgált még a cselédeknek is? Holott õt,
8572  3,  18|               cselédeknek is? Holott õt, a királyleányt kellett volna
8573  3,  18|                  és véresre vereti magát a böjti éjszakákon! Balgatag
8574  3,  18|           éjszakákon! Balgatag rajongás! A kereszténység fájának is
8575  3,  18|              után! Hiszen élhetett volna a királyi palotában is imádságos,
8576  3,  18|                ölében tanítja ávemáriára a kisdedet, és boldogan csókolja
8577  3,  18|                   ily elhagyottan!...~És a fráter szemébõl könnyek
8578  3,  18|                 könnyek szivárogtak.~Már a matutinum is elmúlt, s az
8579  3,  18|                  tért vissza. Igaz, hogy a fráter nem is gondolt reá.
8580  3,  18|           terjedeztek. Szinte belekábult a sötétség e végtelen hullámaiba.~
8581  3,  18|                 az ágyfának támaszkodva, a szemben függõ Mária-kép
8582  3,  18|                 Mária-kép alatt fellobog a mécs a gyászos éji csendben.~
8583  3,  18|          Mária-kép alatt fellobog a mécs a gyászos éji csendben.~Odapillant,
8584  3,  18|              Odapillant, és ott is ragad a szeme.~Álmélkodva látja,
8585  3,  18|                   Álmélkodva látja, hogy a Mária-kép növekszik, szélesedik,
8586  3,  18|          terjedezik, világosodik; Márián a kék kendõ halványul, fehérül,
8587  3,  18|             apácák csuhája, skapuláréja; a fején, vállán meg változik
8588  3,  18|                 apácák véluma, palástja. A bal kezében liliom. Illata
8589  3,  18|                 érzik. De hát hogy kerül a kezébe liliom? A képen nem
8590  3,  18|              hogy kerül a kezébe liliom? A képen nem volt azelõtt liliom.~
8591  3,  18|               nem volt azelõtt liliom.~S a mellkép nõttön-nõ, teljes
8592  3,  18|                 aranyoz­zák körül. Fején a keskeny korona tündöklik.
8593  3,  18|                 mint amilyennek Margitot a beavatáskor látta. Még a
8594  3,  18|                 a beavatáskor látta. Még a szempillái is olyan árnyékosak.
8595  3,  18|                 bámul reá.~Ávét rebegne. A nyelve nem mozdul.~Borulna
8596  3,  18|              Margit pedig lassan elõleng a körüle lengõ fényességben
8597  3,  18|                körüle lengõ fényességben a kertbõl, s közelebb, közelebb...
8598  3,  18|                  s közelebb, közelebb... A nézése nyájas és jóságos
8599  3,  18|            vékony kis kezét, mint amikor a pap áldásvetésre készül:~-
8600  3,  18|                 mily romlottságban él ez a nemzet? Mily állatiságba
8601  3,  18|              Mily állatiságba süllyedtek a dús fõnemesek is?~Nem láttad-e,
8602  3,  18|                láttad-e, mennyien jöttek a cifra, kevély és elhízott
8603  3,  18|             kevély és elhízott asszonyok a szigetre, ékszerekkel terhelten?
8604  3,  18|                nézzen legalább egy tagja a családnak?~Nem láttad-e,
8605  3,  18|                  Nem láttad-e, hogy azok a lányok hogyan forgatták
8606  3,  18|              lányok hogyan forgatták még a klastromban is a szülõik
8607  3,  18|           forgatták még a klastromban is a szülõik rangját, vagyonát,
8608  3,  18|          elméjükben? S hogyan indult meg a lelkük a királyleány alázatosságának
8609  3,  18|               hogyan indult meg a lelkük a királyleány alázatosságának
8610  3,  18|                mikor azt látták, hogy én a legszegényebb betegen is
8611  3,  18|         könyörülök? Hogyan néztek azután a földi kincseikre, mikor
8612  3,  18|                mennyei kincsekre szegzem a szememet? Hát nem láttad,
8613  3,  18|               nem láttad, hogyan fordult a testi világban élõk lelke
8614  3,  18|                testi világban élõk lelke a lelki világ felé?~Tusakodhatsz-e
8615  3,  18|               Avagy nem helyezed-e te is a méltóságos szép liliomot
8616  3,  18|                 S ha bárki is belép arra a rút helyre, ugye, nem a
8617  3,  18|                  a rút helyre, ugye, nem a rútságokat látja ottan,
8618  3,  18|                  látja ottan, hanem csak a liliom nemes fehérségét?
8619  3,  18|              liliom nemes fehérségét? De a te liliomod elhervad, én
8620  3,  18|              századokon át fehérlek majd a nemzet emlékezetében...~
8621  3,  18|                  nemzet emlékezetében...~A látomány eltûnt. Fényköde
8622  3,  18|                  széjjelmúlt. Homály ült a szobán és mély csend, mint
8623  3,  18|               elõbb.~Jancsi megdörzsölte a szemét, hogy talán még látná...
8624  3,  18|                 nem látott egyebet, csak a mécsének lobogó sárga lángját
8625  3,  18|            mécsének lobogó sárga lángját a Mária-kép alatt.~Mennyi
8626  3,  18|                 illatát mintha érezné.~- A liliom...~Megrázkódott,
8627  3,  18|               arccal lépett ki az ajtón.~A klastrom néma. A folyosó
8628  3,  18|                  ajtón.~A klastrom néma. A folyosó homályos. Tehát
8629  3,  18|              homályos. Tehát még éj van.~A havazás már elszûnt. A szakadozott
8630  3,  18|                   A havazás már elszûnt. A szakadozott felhõkön át
8631  3,  18|        szakadozott felhõkön át levilágít a háromnegyedében telt hold.
8632  3,  18|               téli éjnek csendje hallgat a szigeten.~Fejére vonta a
8633  3,  18|                 a szigeten.~Fejére vonta a csuklyáját, és andalogva
8634  3,  18|                   és andalogva lépkedett a könyvkötõ cellához a kerti
8635  3,  18|           lépkedett a könyvkötõ cellához a kerti kulcsért. Ott függött
8636  3,  18|             hátsó kapu kulcsával együtt, a priornak, de a nagy zavarodásban
8637  3,  18|         kulcsával együtt, a priornak, de a nagy zavarodásban nem gondoltak
8638  3,  18|               zavarodásban nem gondoltak a kulcsokra, sem a kert kulcsaira.~
8639  3,  18|               gondoltak a kulcsokra, sem a kert kulcsaira.~Leakasztja
8640  3,  18|               kert kulcsaira.~Leakasztja a kulcsot, és belép a hótól
8641  3,  18|           Leakasztja a kulcsot, és belép a hótól fehérlõ kertbe. Csöndesség
8642  3,  18|             Csöndesség hallgat ottan is. A fákon nagy pamatokban ül
8643  3,  18|                 fákon nagy pamatokban ül a hó. A bokrok szinte megdõlnek
8644  3,  18|                 nagy pamatokban ül a hó. A bokrok szinte megdõlnek
8645  3,  18|                  bokrok szinte megdõlnek a rájuk hullott fehér tehertõl.
8646  3,  18|      hósüvegecskék. Minden csendes, csak a lába alatt ropog a friss
8647  3,  18|                  csak a lába alatt ropog a friss hó. És õ lépked, álmodó
8648  3,  18|            lépked, álmodó arccal, lépked a hóban.~Megy a kerti háznak.
8649  3,  18|             arccal, lépked a hóban.~Megy a kerti háznak. Feltárja az
8650  3,  18|                  Feltárja az ajtót.~Bent a liliomok virágjukban állnak.~
8651  3,  18|                virágjukban állnak.~Fogja a sarlót. Összemarkolja tövön
8652  3,  18|              hiszen ott van egybegyûjtve a kis szilkében a nyár minden
8653  3,  18|             egybegyûjtve a kis szilkében a nyár minden liliomának és
8654  3,  18|              rózsájának az illata!~Fogja a szilkét. Beroppantja ujjának
8655  3,  18|       Beroppantja ujjának egy nyomásával a papirost rajta, s megöntözi
8656  3,  18|                  rajta, s megöntözi vele a liliomok kelyhét. A szilkét
8657  3,  18|                 vele a liliomok kelyhét. A szilkét eldobja.~S megfordul.
8658  3,  18|              megfordul. Átandalog vissza a kerten, mint az alvajáró.
8659  3,  18|                mint az alvajáró. Áthalad a klastrom udvarán, folyosóján.
8660  3,  18|         folyosóján. Az ajtóban benne még a kulcs. Megfordítja. Kilép.~
8661  3,  18|               kulcs. Megfordítja. Kilép.~A sziget holdvilágos. Csendes.
8662  3,  18|                 az ég kék egy tisztáson, a felhõk között; egy tisztáson,
8663  3,  18|                  amely olyan alakú, mint a sziget a Duna vizében. Sötétkék.
8664  3,  18|               olyan alakú, mint a sziget a Duna vizében. Sötétkék.
8665  3,  18|               vizében. Sötétkék. És azon a kék tisztáson sûrûn ragyognak
8666  3,  18|                tisztáson sûrûn ragyognak a téli csillagok.~De micsoda
8667  3,  18|                 gyûjtött illata!~Az volt a szándéka, hogy becsenget
8668  3,  18|                  az apácákhoz, és beadja a virágokat, de a templom
8669  3,  18|                és beadja a virágokat, de a templom ajtaját, ím, nyitva
8670  3,  18|                  Igaz, hiszen halott van a templomban: ilyenkor nyitva
8671  3,  18|          templomban: ilyenkor nyitva van a templom éjjel is.~Belép.~
8672  3,  18|                 templom éjjel is.~Belép.~A templomban vörös világosság.
8673  3,  18|             világosság. Mély csöndesség. A fõoltár elõtt alacsony,
8674  3,  18|                Margit. Úgy fekszik, mint a halálos ágyán: az apáca­
8675  3,  18|                Két összekulcsolt kezében a kis fafeszület.~A ravatal
8676  3,  18|                kezében a kis fafeszület.~A ravatal körül a nagy viaszgyertyák
8677  3,  18|              fafeszület.~A ravatal körül a nagy viaszgyertyák lobogva
8678  3,  18|              viaszgyertyák lobogva égnek a hideg csöndességben. Két
8679  3,  18|               nem kérdezte õket.~Megállt a halott elõtt, és bús álmélkodással
8680  3,  18|       álmélkodással nézte, hosszan nézte a halotti szépségében nyugodt,
8681  3,  18|             mozdulatlan arcot.~Mily szép a halálban! Vonásainak szögletessége
8682  3,  18|                 mozdulatlanul sötétlenek a fehér arcban. Mintha boldog
8683  3,  18|               hozzálépett, s odafektette a kis nyaláb liliomot a mellére:~-
8684  3,  18|        odafektette a kis nyaláb liliomot a mellére:~- Neked neveltem.
8685  3,  18|                 ajkát gyöngéden rányomta a halott hideg kis kezére.~
8686  3,  18|                 Aztán, ahogy kiandalgott a templomból, egyszerre a
8687  3,  18|                  a templomból, egyszerre a homlokára tapasztotta a
8688  3,  18|                  a homlokára tapasztotta a kezét, és mély lélegzettel
8689  3,  18|                 nekidõlt az ajtó mellett a falnak. S az arcát könnyek
8690  3,  18|              arcát könnyek öntötték el.~~A szívet azért rejtette el