Part,  Chapter

   1  1,  1 |                   és borzas, mint a pemet. Az apja korán munkára szoktatta.
   2  1,  1 |                    egy-két papi-iskola, de az se gyerekeknek.)~Jancsi
   3  1,  1 |             gyerekeknek.)~Jancsi leült hát az apja elé, és okos szemmel
   4  1,  1 |                okos szemmel pislogott reá. Az apja ünnepies hangjából
   5  1,  1 |                   nem sokáig élek - kezdte az apja azon a rekedt-susogó
   6  1,  1 |                   is ért mindent. De lásd, az okos kertésznek vannak titkai...~
   7  1,  1 |                   Vajon kincset ásott-e el az apja, mikor az ellenség
   8  1,  1 |                  ásott-e el az apja, mikor az ellenség járta az országot?~
   9  1,  1 |                    mikor az ellenség járta az országot?~A beteg szeretettel
  10  1,  1 |              folytatta:~- Nem érted? A mag az élet. A hagyma a rothadás.
  11  1,  1 |                 élet. A hagyma a rothadás. Az élet a rothadásból kikél...
  12  1,  1 |         növevénynek más a természete. Mint az embernek. Meg köll vele
  13  1,  1 |                     vagy a borostyán, vagy az õszibarack. Ismét más növevények
  14  1,  1 |              hangyák vagy a farkasok, vagy az emberek: a fenyõfa, nyírfa,
  15  1,  1 |                 nem terem addig... ameddig az ültetõje él...~A köhögés
  16  1,  1 |                   íme: ez is valami titok.~Az apa megint magához intette:~-
  17  1,  1 |                   aprajába ültetjük.~Fogta az ásót, és intett a fiának.~
  18  1,  1 |                 csak a sövény mellé, ahogy az apja a keze intésével megjelölte.~
  19  1,  1 |          megjelölte.~Mikor elkészült vele, az apa újra intett neki, hogy
  20  1,  1 |                tûnõdött: mit mondott volna az apja? A liliom az õ kertjükben
  21  1,  1 |                    volna az apja? A liliom az õ kertjükben igaz hogy nagyra
  22  1,  1 |                  igaz hogy nagyra nõtt, és az illata is csodásan erõs
  23  1,  1 |                 vélte, másutt is csakolyan az a virág. Mit mondott volna
  24  1,  1 |                 Mit mondott volna még róla az apja?~Hátha az anyja tudja?
  25  1,  1 |                    még róla az apja?~Hátha az anyja tudja? Az anyja is
  26  1,  1 |                apja?~Hátha az anyja tudja? Az anyja is sokszor dolgozott
  27  1,  1 |                    is elmondott egyet-mást az apja a természeti rejtelmekbõl?~
  28  1,  1 |                 Egy decemberi napnyugtakor az anyja korpát kevert a disznóknak.
  29  1,  1 |                   mit nem tud más kertész?~Az anyja rábámult:~- Mit nem
  30  1,  1 |                    tud, mit nem tud! Éppen az nekem a gondom! Eredj a
  31  1,  1 |                    gondom! Eredj a pokolba az ilyen ostoba kérdésekkel,
  32  1,  2 |                  még alig szikkadt a föld, az asszony elõszedte az ásót,
  33  1,  2 |                 föld, az asszony elõszedte az ásót, gereblyét a kamarából.~-
  34  1,  2 |                 dimbes-dombos asszony volt az özvegy. A lába is vaskos,
  35  1,  2 |                    rajta, vadgalamb színû; az oldalán kard; a fején behorpasztott,
  36  1,  2 |                 méltóságosan -, hagyd abba az ásást. Ezentúl nem az lesz
  37  1,  2 |                 abba az ásást. Ezentúl nem az lesz a dolgod.~Mert méltóságoskodó
  38  1,  2 |               méltóságos. Igaz, hogy abban az idõben nem is volt még pulyka
  39  1,  2 |             cselédek még jobbágyok voltak.~Az asszony elfehérült, még
  40  1,  2 |              nézett a deákra. Elijesztette az a gondolat, hogy a kövér
  41  1,  2 |                    ásót, kapát, gereblyét. Az uram azt parancsolja, hogy
  42  1,  2 |                      A Szigetre? - hebegte az asszony.~- Oda. A király
  43  1,  2 |             beültetni. Mikorra beköltöznek az apácák, minden zöldüljön
  44  1,  2 |                  minden zöldüljön benne.~S az érdemes férfiú sarkon fordult,
  45  1,  2 |                 kõvé vált kertészasszonyt.~Az udvar közepén azonban megállt,
  46  1,  2 |                    szekéren jöttök Budára.~Az asszony a két markába fogta
  47  1,  2 |                    elejbe? Hozd ki tüstént az ollót meg a széket!~A gyerek
  48  1,  2 |               mintha a király elõtt állna. Az asszony jókora virágcserepet
  49  1,  2 |                   Hûvöske tavaszi nap volt az. A hideg kékre fázlalta
  50  1,  2 |               Jancsinak a kezét és pirosra az orrocskáját. A Gellérthegy
  51  1,  2 |                    még helyenkint a hó. De az út mellett már zöldikélt
  52  1,  2 |                 faoszlop meredezett rajta. Az oszlopon kétoldalt fogak
  53  1,  2 |                   úgy szép a süveg, ha bõ.~Az ember beszélgetett az asszonnyal:~-
  54  1,  2 |                  bõ.~Az ember beszélgetett az asszonnyal:~- Nem gondolsz-e
  55  1,  2 |                      Isten ments - felelte az asszony, mintha megcsiklandozták
  56  1,  2 |                esztendõs se vagy talán.~És az asszony arcára sandalított.
  57  1,  2 |                     kemény szálú bajuszán. Az asszony vidáman sóhajtott:~-
  58  1,  2 |           sóhajtott:~- Harminckettõ.~- Még az se sok. Még avval elvesznek.
  59  1,  2 |                    ökrös szekér nyikorgott az úton. Nagy halom kövek hevertek
  60  1,  2 |            összevissza. Ó falak, új tetõk. Az ablakokon vasrostély. Azok
  61  1,  2 |                cserépzsindely vöröslött.~- Az ott Pest városa - magyarázta
  62  1,  2 |                   magyarázta a szekeres. - Az a csonka tornyú templom
  63  1,  2 |               elborzadva nézett a városra. Az akkori Pest csak magja volt
  64  1,  2 |           mostaninak. A Halas-piacnál volt az alsó vége, a felsõ meg a
  65  1,  2 |                   közt. Karddal védelmezte az oltárt. Húsz tatárt levágott,
  66  1,  2 |                    kend? - kérdezte lágyan az asszony.~A szekeres mosolyogva
  67  1,  2 |                  elgondolkodva hallgatott. Az asszony is.~És úgy szemszögbõl
  68  1,  2 |                szekeres a távolba mutatott az ostorával.~- Ahun a Sziget,
  69  1,  2 |               Tekintetes, szép sziget volt az akkor. Hosszabb és szélesebb
  70  1,  2 |                  még leveletlen fák közül. Az alsó végén szintén várépítkezés
  71  1,  2 |                   a fekete fedelû kastély. Az esztergomi érseké volt az,
  72  1,  2 |                  Az esztergomi érseké volt az, de a király lakja, mivelhogy
  73  1,  2 |                  pápa is mást. Tudja fene. Az urak is csakúgy veszekszenek,
  74  1,  2 |                  meg érseknek - vélekedett az asszony.~A szekeres vállat
  75  1,  2 |                  falva is. Ott a fák közt, az érseki palota elõtt. Vár-e
  76  1,  2 |                   énnálam egy egész sonka. Az ebéd felõl gondja ne legyen.~-
  77  1,  2 |            Látjátok-e a sziget közepén azt az új tornyot?~- Látjuk.~-
  78  1,  2 |                    oda viszlek benneteket. Az a kalastrom.~Magas, karcsú
  79  1,  3 |                széles, erõs alkotmány volt az. Elfért rajta négy szekér
  80  1,  3 |                cserepezte a munkások raja. Az épület elején magas hátú,
  81  1,  3 |                   beigazította a szekerest az udvarra. Õ maga elöl haladt.~
  82  1,  3 |                    kúszott fel rá magasan.~Az udvar déli két sarkán két
  83  1,  3 |                  ház állt. Nem nagy házak. Az ácsok akkor rakták fel az
  84  1,  3 |                  Az ácsok akkor rakták fel az egyikre az ollófákat. A
  85  1,  3 |                akkor rakták fel az egyikre az ollófákat. A másik már be
  86  1,  3 |                   mint kápolnákra szoktak. Az udvar másik két belsõ sarkán
  87  1,  3 |                  Nagy lépésekkel vágott át az udvaron a napkeleti belsõ
  88  1,  3 |        megemelintve.~A deák tovább haladt, az udvar belsõ sarkának. Széles
  89  1,  3 |             egybeépítetten. Még vakolatlan az is.~A deák belépett az ajtón.
  90  1,  3 |          vakolatlan az is.~A deák belépett az ajtón. Jancsiék utána. Tágas,
  91  1,  3 |              sarokban kenyérsütõ kemence - az is temérdek.~Az egyik tûzhelyen
  92  1,  3 |                  kemence - az is temérdek.~Az egyik tûzhelyen szén- és
  93  1,  3 |                    Kívülrõl a nap besütött az ajtón, s megvilágította
  94  1,  3 |      kettõs-szárnyú ajtaja nyílt befelé.~- Az ebédlõ, ugye? - kérdezte
  95  1,  3 |                   uram - felelte a munkás.~Az ebédlõbõl meszes-bûzû folyosóra
  96  1,  3 |                    ajtónyílás egysorjában. Az ajtók még nincsenek felrakva.
  97  1,  3 |                    udvarra. Csak kis udvar az; körös-körül tornác. Csupa
  98  1,  3 |                   kõkorlát is persze, hogy az esõ a tornácra be ne verje
  99  1,  3 |                     hogy mikorra idejönnek az apácák, itten virág nyíljon.
 100  1,  3 |              magvakat?~- Hoztunk - felelte az asszony -, magvakat is,
 101  1,  3 |            Visszatértek a folyosóra, onnan az ebédlõbe, onnan a konyhára,
 102  1,  3 |                 uram - kérdezte alázatosan az asszony -, mikor jönnek
 103  1,  3 |                asszony -, mikor jönnek ide az apácák?~A deák vállat vont:~-
 104  1,  3 |             megmutassa: melyik felét ássák az udvarnak: nehogy a konyha
 105  1,  3 |                hely kell a tüzelõfának is.~Az asszony megnézte a beteg-háznak
 106  1,  3 |                  csemetefákat hagyták künn az udvaron.~- Aztán, ha erre
 107  1,  3 |                   ha erre jársz - mondotta az asszony a szekeresnek -,
 108  1,  3 |                    a kezemet! - sikkantott az asszony - bizony még csontot
 109  1,  3 |                     Mi lehet ott és odább? Az ajtó félig nyitva volt.
 110  1,  3 |                    asszony is áll a falon: az is koronás, és fiatal. A
 111  1,  3 |                  bokros-szakállú, rongyos. Az asszony valamit nyújt neki.
 112  1,  3 |                   munkás kék festéket tört az ajtó elõtt, vörhenyes márványlapon.
 113  1,  3 |                   prédikálószék áll benne. Az is fehér márvány.~Tehát
 114  1,  3 |       márványküszöbös, vasrácsos terem meg az apácák kórusa. Látott már
 115  1,  3 |             kiáltás hallatszott:~- Moalte!~Az egyik kõmíveslegény volt
 116  1,  3 |                  templom ablakában állott. Az ablak keskeny volt, és olyan
 117  1,  3 |                    Pedig hosszú ember volt az a kõmíveslegény, még az
 118  1,  3 |                    az a kõmíveslegény, még az orra is hosszabb, mint más
 119  1,  3 |              közepén a vasajtó indult meg, az is csak a sarkán fordult
 120  1,  3 |                szíve lükögött. Visszavonta az elmozdult vasajtót, és jobbra-balra
 121  1,  3 |                   festéktörõ embert látta.~Az ember már nem volt ott.~
 122  1,  3 |              keleti ágán, s meg is találta az ebédlõt a déli szögleten,
 123  1,  3 |                   egy nagy szárnyas ajtón. Az megint érdekelte. Mi van
 124  1,  3 |                     Hideg, mint mindenütt. Az asztalosok ablakrámákat
 125  1,  3 |      bolthajtásosak, földjük is téglázott. Az egyikben elrejtette a krétát
 126  1,  3 |                   kémlelte senki. Átfutott az ebédlõn és konyhán a nagyudvarra.~
 127  1,  3 |                   nagyudvarra.~A kórházból az anyja szoknyája lebbent
 128  1,  3 |                lebbent elõ. Ásót hozott ki az asszony.~- Hun vagy mán,
 129  1,  3 |               gereblyét is.~S mindjárt ott az udvar sarkán megmérte egy
 130  1,  3 |                   is tekintett. S benyomta az ásóját a földbe.~Estefelé
 131  1,  3 |               földbe.~Estefelé elpiroslott az ég. Jancsi már belefáradt
 132  1,  3 |                  Köhintett: szólni készült az anyjának, hogy végeznek-e
 133  1,  3 |                futott, kezet csókolt neki. Az anyja is kezet csókolt.~-
 134  1,  3 |                minden kerti munkát értesz, az uradtól megtanultad.~Sovány,
 135  1,  3 |                 értek - felelte alázatosan az asszony -, csakúgy, mint
 136  1,  3 |                   asszony -, csakúgy, mint az uram.~A prépost csak simogatta
 137  1,  3 |               apácának, szolgáló apácának.~Az asszony csaknem elrogyott
 138  1,  3 |             csaknem elrogyott ijedtében.~- Az apácáknak ugyanis kell egy
 139  1,  3 |               efféle házi mívelkedetekben.~Az asszony csak bámult, mint
 140  1,  3 |                  asszony csak bámult, mint az orrba csapott tehén. A nevét
 141  1,  3 |                     S visszatért a deákkal az épületbe.~Jancsinak a szíve
 142  1,  4 |               Jancsi serényen dolgozgatott az anyjával. A fákat is irtották
 143  1,  4 |           valóságos Duna-víz - bizonyozott az egyik.~Mások arra vélekedtek,
 144  1,  4 |                     Ki is mérték madzaggal az utat. A kertészasszony is
 145  1,  4 |                 Csak egynek volt beretvált az arca meg a bajusza is, egy
 146  1,  4 |                 várt, áhítatos félelemmel.~Az urakra csak fél szemmel
 147  1,  4 |             hajkoszorú maradt körös-körül. Az arca sápadtas, de a szeme
 148  1,  4 |                koldulókat. Domokos barátok az olyanok.~Egy tizenhárom
 149  1,  4 |              szinte pufók fiú is lõdörgött az urak körül, villogó szemû,
 150  1,  4 |               kútásókat dühösen megugatta.~Az urak eközben jobbra-balra
 151  1,  4 |            Benéztek minden ajtón. Betértek az ebédlõbe is. Onnan bizonyosan
 152  1,  4 |                    hogy õ nem látta?~Ekkor az egyik úr megjelent az átjárón,
 153  1,  4 |                Ekkor az egyik úr megjelent az átjárón, és intett a kútásóknak:~-
 154  1,  4 |                   Jancsi is utánuk lódult. Az urak ott álltak a nagyudvaron,
 155  1,  4 |                  helyen van itt - mondotta az õszes, komoly úr, akinek
 156  1,  4 |                   õszes, komoly úr, akinek az arca barátságosan volt beretválva. -
 157  1,  4 |                   a földre: - Ide ássátok.~Az egyik munkás odafutott az
 158  1,  4 |                  Az egyik munkás odafutott az ásóval, és kifordított egy
 159  1,  4 |                 provinciális úr keresi itt az ajtót. Csak nem járnak a
 160  1,  4 |               mellett való falra mutatott. Az urak visszatértek az épület
 161  1,  4 |             mutatott. Az urak visszatértek az épület belsejébe.~Jancsi
 162  1,  4 |            belsejébe.~Jancsi odasomfordált az egyik kapás jobbágyhoz:~-
 163  1,  4 |                    Hát vak vagy? - felelte az ember.~- Dehogyis.~- Hát
 164  1,  4 |                   ember.~- Dehogyis.~- Hát az, amelyik a kutat máshova
 165  1,  4 |                kutat máshova igazította.~- Az a beretvált képû?~A munkás
 166  1,  4 |                  lopakodott a társaságnak. Az urakat a kisudvar közepén
 167  1,  4 |            kisudvar közepén találta, amint az út irányán tanakodtak. Jancsi
 168  1,  4 |                    Nem tetszett neki, hogy az udvarra kereszt alakban
 169  1,  4 |             udvarra kereszt alakban mérték az utat.~- A klastromi regula
 170  1,  4 |                 már õsz szálak csillogtak.~Az építõmesterek tisztes távolban
 171  1,  4 |                    tisztes távolban álltak az udvaron. A király magához
 172  1,  4 |             kikerekítettek egy jókora kört az udvar közepére.~Az egyik
 173  1,  4 |                    kört az udvar közepére.~Az egyik munkás megtaszította
 174  1,  4 |                 Pesta királyfi! - mondotta az egyik.~S a kutyás úrfira
 175  1,  4 |              megint eldöbbent a szíve. Hát az ott a királyfi? No, nem
 176  1,  4 |                 meg a fia álruhában volna. Az õ felfogása szerint csupa
 177  1,  4 |                   közöttük Ákos fia Ernye? Az apja emlegette azt nemegyszer,
 178  1,  4 |                     le is vágták volna, de az utolsó pillanatban, mikor
 179  1,  4 |               életben maradt. Melyik lehet az a halhatatlan vitéz?~Nézte
 180  1,  4 |           Sebhelyes arcút látott hármat is az urak között. Az egyiknek
 181  1,  4 |                  hármat is az urak között. Az egyiknek a jobbja csonka
 182  1,  4 |                   fordultak be mindnyájan, az egyetlen terembe, amelynek
 183  1,  4 |         mívelõ-házat nézik - mondta halkan az egyik munkás. - Ebben fonnak-varrnak
 184  1,  4 |                  Ebben fonnak-varrnak majd az apácák.~- A király korán
 185  1,  4 |  tiszteletes-halkan a másik munkás. - Haj, az idõ megviseli a királyokat
 186  1,  4 |                     A másik vállat vont:~- Az a mestersége.~Az urak elvonultak.
 187  1,  4 |                   vont:~- Az a mestersége.~Az urak elvonultak. Kimentek
 188  1,  4 |                  elporoszkáltak a fák közt az új vár felé.~Jancsi habozott,
 189  1,  4 |                     A templom elõtt hevert az a kõ, szépen, csoportba
 190  1,  4 |               inasfiú - fekete szemû olasz az is - összeszedte a kerek
 191  1,  4 |                  és a felsõ állványra. Ott az ablakban dolgozik a harmadik
 192  1,  4 |                     Még akkor híre se volt az üvegablaknak. A templomokra
 193  1,  4 |                    vagy olajos vászon volt az ablak mindenütt, még az
 194  1,  4 |                    az ablak mindenütt, még az urak házán is.~Jancsit marcangolni
 195  1,  4 |                 talicskáztak, kopácsoltak. Az ajtókon ki-kilépett valaki;
 196  1,  4 |                ajtókon ki-kilépett valaki; az ablakokból is ki-kiötlött
 197  1,  4 |                 egy különös szobát talált. Az ablakok ott is csakúgy a
 198  1,  4 |                  duplán vasrostélyos. Hogy az az ablak nem világosságért
 199  1,  4 |               duplán vasrostélyos. Hogy az az ablak nem világosságért
 200  1,  4 |            szobának meg a kisudvarra nyílt az ajtaja.~Oda se lehetett
 201  1,  4 |                   nagy ház, tehát klastrom az is.~A templom nyitva volt.
 202  1,  4 |            gondolta elámulva Jancsi.~Aztán az ötlött eszébe, hogy közel
 203  1,  4 |                      Uccu, neki is lódult. Az út jó vezetõ. Ugrálva nyargalt.
 204  1,  4 |                   kopár udvar látszott, és az udvaron néhány úriember.
 205  1,  4 |                   udvaron néhány úriember. Az úriemberek cseresznyeszín
 206  1,  4 |                    megint a máriakõ jutott az eszébe.~Visszaandalgott
 207  1,  4 |           királykisasszony kikönyököl majd az ablakon, és a nóta végén
 208  1,  4 |                 Szép volt ezt elgondolnia.~Az úton egy sáros pocsétához
 209  1,  4 |                nagy lendülettel átugrotta.~Az ugrás nem úgy sikerült,
 210  1,  4 |                bele a sárba. De hát baj is az? Itt folyik a Duna, van
 211  1,  4 |             parasztasszonyt pillantott meg az úton. Az asszony indigó
 212  1,  4 |                    pillantott meg az úton. Az asszony indigó színû, durva,
 213  1,  4 |                volt öltözve, és egyre csak az égre nézett. A szeme félig
 214  1,  4 |               hátikosár. Lassan lépkedett. Az arcára olykor rásütött a
 215  1,  4 |                  rásütött a nap. Fakó volt az arca, mint a ruhája. Mikor
 216  1,  4 |                 fák közt lappangva kísérte az asszonyt, nehogy az megneszelje.~
 217  1,  4 |                kísérte az asszonyt, nehogy az megneszelje.~Az asszony
 218  1,  4 |                     nehogy az megneszelje.~Az asszony közeledten-közeledik
 219  1,  4 |                egyszer csak lódobogás veri az utat délfelõl.~Az asszony
 220  1,  4 |           lódobogás veri az utat délfelõl.~Az asszony hallgatódzik. A
 221  1,  4 |                    maga elé nyújtja: letér az út mellé. Megáll egy galagonyabokor
 222  1,  4 |                  viháncol, de megpillantja az asszonyt: nekiront, és feszült
 223  1,  4 |             feszült lábbal ugatja dühösen.~Az asszony kinyújtja a botját.
 224  1,  4 |                 ódalt hajlik a lovon, hogy az asszonyt jobban lássa.~Abban
 225  1,  4 |                   levegõben. Háttal huppan az útra, csaknem a sárba. Darabig
 226  1,  4 |                   végig magán s pillantott az asszonyra is.~- Te vagy
 227  1,  4 |                    asszonyra is.~- Te vagy az oka! - kiáltott reá.~S olyat
 228  1,  4 |                 Vak vagyok - mentegetõzött az asszony panaszosan.~Akkor
 229  1,  4 |                 Elsurrant a fák közt, mint az egér.~Csak a premontrei
 230  1,  4 |             gondolt. Végigmérte a szemével az utat a Dunáig. A tekintete
 231  1,  4 |               látta, hogy a víz szélén áll az a fa. Oda rejti majd a követ
 232  1,  5 |            márványból volt beléalkotva, és az oltár lépcsõi is.~A fõoltár
 233  1,  5 |                  ékeskedett. Felhõkben ült az égi szûz, s Jézuskát tartotta
 234  1,  5 |                  szûz, s Jézuskát tartotta az ölében. A vállán égszínû
 235  1,  5 |            ragyogtak, de oly fénylõn, hogy az igazi csillagok se sokkal
 236  1,  5 |                    nem így látszott. Abban az idõben sehol se volt rendes
 237  1,  5 |               oltár is állt még ott. Egyik az apácák kórusa közelében.
 238  1,  5 |                   már a vasrácsot, amelyik az apácák kórusát elválasztotta
 239  1,  5 |              páholyforma fülke ékeskedett. Az a királykisasszony imádkozó
 240  1,  5 |              imádkozó helyének készült. De az is mögötte a rácsnak.~Jancsi
 241  1,  5 |                   nyílt onnan a látás. Meg az ezüst galambra. De a fõoltárra
 242  1,  5 |                  És épp oda lehetett látni az által-ellenben pompázó,
 243  1,  5 |                 kettõs trónszékre, amelyet az utolsó napok­ban állítottak
 244  1,  5 |              nyeles ostorka. A nyél piros, az ostor fehér. Azt mondták,
 245  1,  5 |                  mondták, hogy Béla herceg az, a királynak a kisebbik
 246  1,  5 |               Minduntalan kirántotta kezét az asszony kezébõl, és az ostorkájával
 247  1,  5 |               kezét az asszony kezébõl, és az ostorkájával a pillangók
 248  1,  5 |                     Béla, Béla! - szólt rá az anyja haragosan. - Ne rosszalkodj!~
 249  1,  5 |                minduntalan bepiszkolódott. Az egyik kísérõ asszony türelmesen
 250  1,  5 |          törülgette a kezét is, meg olykor az orrát is.~A harangok felhúzása
 251  1,  5 |             domokos sovány ember és koros. Az egyik, a fekete szemöldökû,
 252  1,  5 |             királlyal. A provinciális volt az, vagyis az ország minden
 253  1,  5 |               provinciális volt az, vagyis az ország minden Domokos-rendi
 254  1,  5 |                     hogy a király belépett az épületbe, halkan beszélgették,
 255  1,  5 |                  halkan beszélgették, hogy az idegen barát nagyméltóságú
 256  1,  5 |              beszél olaszul, mert a király az olasz nyelvet jobban érti.
 257  1,  5 |                iktatja majd a királyleányt az apácák közé.~Egy szederjes
 258  1,  5 |                ritka volt a szakálla, hogy az arca átlátszott rajta. Talán
 259  1,  5 |                   is egy-egy szobában, sõt az egyikben nyolc is. Az ágyakban
 260  1,  5 |                  sõt az egyikben nyolc is. Az ágyakban keményre tömött
 261  1,  5 |                   gyapjúpokróc, magaszínû. Az ágyak elõtt, a szoba kövezeten
 262  1,  5 |                    papok azt mondták, hogy az olyan egyes szoba a fejedelemasszony
 263  1,  5 |                 kettõ is volt olyan egyes. Az egyiket, a folyosórács mellett,
 264  1,  5 |                   Jancsi elszörnyülködött. Az egyes szobák is éppoly dísztelenek
 265  1,  5 |                  benne, s vissza-kidöngött az ajtón vagy az ablakon.~Szinte
 266  1,  5 |             vissza-kidöngött az ajtón vagy az ablakon.~Szinte örült, hogy
 267  1,  5 |                   a házi kápolnába tértek. Az valamennyire szebb látvány.
 268  1,  5 |               szebb látvány. Hátul a falon az életnyi nagyságú feszület.
 269  1,  5 |                   legszebb terem mégiscsak az, amelyikben a magyar szentek
 270  1,  5 |                      No, szépen kipingálta az a nagyhajú!)~Vörös és fehér
 271  1,  5 |                  fehér márványlapokkal van az bekövezve. Hatszögû kockák.
 272  1,  5 |                  váltakoznak a vörösekkel.~Az a terem is be van már rendezve.
 273  1,  5 |                    fehér márvány-kandalló. Az ablakok akkorák, hogy ajtó
 274  1,  5 |                   zsinórral vonható félre. Az ablakokon rács ékeskedik.
 275  1,  5 |                   csak lantorna van ott is az ablakrámákra feszítve. Az
 276  1,  5 |                  az ablakrámákra feszítve. Az egyik ablak szárnya nyitva
 277  1,  5 |                   virágot perget a földre.~Az egyik pap vigyázatosan félrevonja
 278  1,  5 |                  látszik ottan és szék. De az ágyban nincs még szalmazsák
 279  1,  5 |                   szigeti kastélyt. Hiszen az érseké az.~A fejét rázza
 280  1,  5 |                 kastélyt. Hiszen az érseké az.~A fejét rázza rá a szederjes
 281  1,  5 |                 itt él ezentúl. Megtartják az érseki kastélyt nyaraló-háznak.
 282  1,  5 |                kastélyt nyaraló-háznak. Ád az érseknek mást. Így hallottam.~
 283  1,  5 |                   indultak Veszprémbõl, és az éjjel Fejérváron hálnak.
 284  1,  5 |                legott megtöltötték vízzel. Az órásmester megigazította
 285  1,  5 |                   órásmester megigazította az óra mutatóit. Az alsó edénybe
 286  1,  5 |             megigazította az óra mutatóit. Az alsó edénybe csepegõ víz
 287  1,  5 |               edénybe csepegõ víz hajtotta az órát, halk kottyogással.~~
 288  1,  5 |             szekeres is meglátogatta õket.~Az asszony könnyes szemmel
 289  1,  5 |                 mondotta vigasztalón -, ha az urunk azt parancsolta, hogy
 290  1,  5 |                 evett, és keveset beszélt. Az asszony egy fontra való
 291  1,  5 |                   fürdik-e majd?~Nem lehet az - gondolta Jancsi. - A királykisasszonynak
 292  1,  6 |                    nagy tüzes-béka kiugrik az egyik bokor alól. A királylány
 293  1,  6 |                 süt a nap!~Jancsi fölriad. Az anyja áll elõtte a tiszta
 294  1,  6 |                 nem nyílik, de majd nyílik az is.~Ledobta az ingét, és
 295  1,  6 |                 majd nyílik az is.~Ledobta az ingét, és serény kézzel
 296  1,  6 |                     Csak ing és gatya volt az öltözete, meg egy zsinóros
 297  1,  6 |             süvegébe pávatollat tûzött.~Ha az a pávatoll megtetszenék
 298  1,  6 |                     Ihol a kenyér - mondta az anyja -, imádkozzál elõbb.~
 299  1,  6 |                   szünettelen járt: hordta az ünnepi ruhás népet. Csupa
 300  1,  6 |                  aranycsipkés ingvállán és az urak bogláros dolmánykapcsain.
 301  1,  6 |            mindenfelé.~A templom elõtt meg az utakon piros-fehér színekbe
 302  1,  6 |              Kétlépcsõs emelvényre tették. Az emelvényt beborították veres
 303  1,  6 |                  Szemben állt a templommal az az emelvény.~Egy tekintélyes
 304  1,  6 |               Szemben állt a templommal az az emelvény.~Egy tekintélyes
 305  1,  6 |                  Két marok füvet szakított az egyik fa alól, és maga törülgette
 306  1,  6 |            gyerekek is ültek már szanaszét az ágakon.~Néhány perc múlván
 307  1,  6 |                 rakogatta elõttük a lábát. Az öregebb volt valamennyinél,
 308  1,  6 |                   Béla herceg ugrándozott. Az is kék selyembe volt öltözve,
 309  1,  6 |                   herceg.~- Köszönj szépen az uraknak.~Béla hercegecske
 310  1,  6 |         jobbra-balra integetett vele.~- Ó, az aranyos! - susogták mosolyogva
 311  1,  6 |                  érõ, bársonytokú tõr volt az. Arany a markolatja, pirosan
 312  1,  6 |                     A királyi család leült az emelvényre. Az ezüstkelevézes
 313  1,  6 |                család leült az emelvényre. Az ezüstkelevézes testõrök
 314  1,  6 |      ezüstkelevézes testõrök visszanyomták az utakon a népet.~- Helyet!
 315  1,  6 |                noha a szeme oly apró, mint az ürgéé.~A nép azt susogta,
 316  1,  6 |                    A nép azt susogta, hogy az a kalocsai érsek, Benedek
 317  1,  6 |               zárva, mikor odaérkeztek, de az a rendje annak, hogy be
 318  1,  6 |               annak, hogy be legyen zárva.~Az érsek letérdelt az ajtó
 319  1,  6 |                  zárva.~Az érsek letérdelt az ajtó elõtt. A papok zsoltárokat
 320  1,  6 |           gonosztól ments meg Uram minket, az érsek izsópot mártott egy
 321  1,  6 |             templom falát. Aztán fölemelte az aranyos botot, s rákoppantott
 322  1,  6 |                 botot, s rákoppantott vele az ajtóra:~- Íme a kereszt
 323  1,  6 |             Fussatok, ellenséges hatalmak!~Az érsek bevonult a papokkal.
 324  1,  6 |                   is nyugodtan várakozott.~Az ajtót újra bezárták. Csak
 325  1,  6 |                 annyi hallatszott ki, hogy az érsek éneket kezd: Jöjj
 326  1,  6 |              meghallotta, folytatta tovább az éneket.~A nap már melegen
 327  1,  6 |                     Kívül még litániáztak.~Az érsek fogta a botját, és
 328  1,  6 |              valami fehér port, talán sót. Az érsek megkeverte a botja
 329  1,  6 |                  hajuk legalább erre vall. Az idõsebbik harmincéves lehet,
 330  1,  6 |            odavitte a szenteltvizes vedret az érsekhez. Az érsek izsópot
 331  1,  6 |          szenteltvizes vedret az érsekhez. Az érsek izsópot mártott a
 332  1,  6 |                izsópot mártott a vízbe, és az oltárt körülsétálta vele.
 333  1,  6 |                   készítve egy favödörben.~Az érsek szenteltvizet öntött
 334  1,  6 |                 együtt. Énekszóval mentek. Az énekük egyre halkult.~Csak
 335  1,  6 |                  Csak a két kõmíves maradt az elcsendesedett templomban.~
 336  1,  6 |               furustokolni mentek - mondta az öregebb.~És röhögött.~A
 337  1,  6 |                 javító komolyan felelte:~- Az ereklyékért mentek ide át
 338  1,  6 |                   át a szomszéd templomba.~Az énekszó csakugyan visszatért.
 339  1,  6 |                   kõmíveseknek bevakolniok az oltár tetején hagyott kis
 340  1,  6 |                    szertartás következett.~Az érsek megszentelte a klastromot
 341  1,  6 |                Anyó talán már meg is fõzte az ebédet.~Jancsi visszatért
 342  1,  6 |                folyosó rácsajtaját, de biz az ajtó nem nyílik: be van
 343  1,  6 |                   beoson. A kórus rácsának az ajtajához igyekszik, hogy
 344  1,  6 |                    jusson be a klastromba.~Az se nyílik.~- Ejnye!~Megint
 345  1,  6 |               találja. No, akkor elkoppant az ebéd!~Futva kerülte meg
 346  1,  6 |                    szökött. Ott hajszolják az ölfa körül.~Jancsi azonban
 347  1,  6 |                     Dehogy.~- Hát kinek?~- Az apácáknak.~- Hát már itt
 348  1,  6 |                oldalt biccentve a fejét -, az vigyázza õket. Meg a toronyba
 349  1,  6 |                  melege lehetett, mert épp az arcára tûzött a nap. Bal
 350  1,  6 |                 kézzel a legyeket hajtotta az orra elõl.~A kukta folytatta:~-
 351  1,  6 |                    szinte csurgott a nyála az éhségtõl.~- Nem tudod, hol
 352  1,  6 |                 éhségtõl.~- Nem tudod, hol az anyám? - kérdezte fanyalogva.~-
 353  1,  6 |                     Jancsi bedugta a fejét az ajtón, és berítt:~- Ejdes
 354  1,  6 |           nagyudvart zárta a belsõ háztól. Az ajtó be volt zárva. Jancsi
 355  1,  6 |                újra berítt:~- Ejdes anyám!~Az asszony akkor megjelent.~-
 356  1,  6 |                  nyugodtan állott: ösmerte az anyját, hogy csak szájjal
 357  1,  6 |                  hogy csak szájjal mérges.~Az asszony csakugyan másképp
 358  1,  6 |                 szép fehér, mint a kalács.~Az asszony a füléhez hajolt
 359  1,  6 |           lengetését lehetett látni. Tehát az apácák Kelenföld alá érkeztek.~
 360  1,  6 |                Senki.~- A szakács úr se?~- Az se. Még kisded gyermek volt
 361  1,  6 |                 pecsenye-szag illadozik ki az ajtón. A küszöbön egy másik
 362  1,  6 |                    illatával teljes gõzben az üstök és kondérok rotyogó
 363  1,  6 |                    fölött. Tudja már, hogy az a szakács. Elsurran mögötte.
 364  1,  6 |                    szakács nem szólt. Csak az anyja figyelme fordult Jancsira.~-
 365  1,  6 |                   ki a pecsenyés pokolban. Az õ két arcára is tûzhettek
 366  1,  6 |                 Jancsi megrezdül:~- Jönnek az apácák!!!~Egyszerre elfeled
 367  1,  6 |                    a révhez.~Hát csakugyan az apácák! A túlsó parton már
 368  1,  6 |                    Csupa négylovas szekér. Az elsõn két domonkos barát
 369  1,  6 |               elsõn két domonkos barát ül. Az utolsó egy elmaradt hatlovas
 370  1,  6 |                 két lábon próbálnak járni.~Az apácák leszállanak. Vannak
 371  1,  6 |                    a négy tiszta fehérben. Az apácák szoknyája is fehér,
 372  1,  6 |          domonkosok eléjük csoportosulnak. Az apácák is karajba állnak.
 373  1,  6 |                   egy öreg domonkos beszél az apácáknak. Az apácák hallgatják
 374  1,  6 |              domonkos beszél az apácáknak. Az apácák hallgatják figyelemmel.
 375  1,  6 |           figyelemmel. Aztán a barátok is, az apácák is bókolnak, hajlonganak.~
 376  1,  6 |                  könyv, kinél virágcserép. Az egyik jókora kalitkát lógat.~
 377  1,  6 |                  Minek is olyan kis idõre? Az apácák is állnak. Legelöl
 378  1,  6 |                   ó - nyögi a királyné, és az arcán permeteznek a könnycseppek.~
 379  1,  6 |                   elválik odaát a parttól. Az apácák ajkán ének zendül
 380  1,  6 |                       A harangok zengenek.~Az urak a parton leveszik a
 381  1,  6 |               közeledik a hidas, közeledik az ének. A kisleányok is énekelnek.
 382  1,  6 |                 melyik a királykisasszony?~Az ezüst-kelevézes testõrök
 383  1,  6 |          vizsgálódó szemmel nézi egyenként az apácákat. Van köztük öreg
 384  1,  6 |                    magaszínû gyapjúkámzsa, az is éppúgy, mint a barátoknak,
 385  1,  6 |        királykisasszony?~Az-e, amelyik azt az ezüstkapcsos könyvet hozza
 386  1,  6 |                   hozza a hóna alatt? Nem, az duzzadt képû. Vagy aki a
 387  1,  6 |                 aki a kalitkát hozza? Nem, az apró szemû. Vagy akinél
 388  1,  6 |                    apró szemû. Vagy akinél az aranyrámás kép van? Hiszen
 389  1,  6 |                 aranyrámás kép van? Hiszen az vénasszony.~Jancsi nem bírja
 390  1,  6 |                tartó leánykán áll meg. No, az szép leánygyermek, az a
 391  1,  6 |                  No, az szép leánygyermek, az a fehérruhás! Mily áhítattal
 392  1,  6 |              szíjazva!~Már itt is a hidas. Az ének elhallgat.~A király
 393  1,  6 |                 király fölteszi a süvegét. Az urak hajadon maradnak. Lelépkednek
 394  1,  6 |                 király elöl a királynéval. Az urak karajban mögöttük.~
 395  1,  6 |                   Dereglye parthoz ütõdik. Az egyik révész kiugrik, és
 396  1,  6 |                örvendezve rebegi:~- Anyám!~Az apácákat a templom ajtajában
 397  1,  6 |               apácákat a templom ajtajában az érsek fogadta. Fehér templomi
 398  1,  6 |                   templomi ingben állt ott az érsek, s kis ezüstfeszületet
 399  1,  6 |              imádkozó arcát... Jertek! Vár az új felszentelt hajlék.~A
 400  1,  6 |                    aki ne szenvedett volna az alig tíz éve múlt tatárjárásban.
 401  1,  6 |                  szeme áhítattal nyugodott az érsek arcán.~Aztán az apácák
 402  1,  6 |            nyugodott az érsek arcán.~Aztán az apácák sorra megcsókolták
 403  1,  6 |         letérdeltek, s röviden imádkoztak. Az érsek újabb szép beszédben
 404  1,  6 |                    adta egy öreg barátnak; az megint egy másik öreg, igen
 405  1,  6 |               barátnak, annak, aki kísérte az apácákat. Hallani lehetett,
 406  1,  6 |                  szívvel-lélekkel gondozza az apácák klastromát, s tovább
 407  1,  6 |                   bizonyára fõasszony volt az apácák között.~Jancsi nem
 408  1,  6 |                szót. (Azon idõben értettek az apácák is latinul.) Hát
 409  1,  6 |                    nagyudvarra, s onnan be az ebédlõre, ebédlõn át a kisudvarra.~
 410  1,  6 |                   ebédlõn át a kisudvarra.~Az apácák bizonyosan a kisudvaron
 411  1,  6 |                   celláikba, vagy vonulnak az ebédlõbe, s Margit is arra
 412  1,  6 |                   különben is õ ültette be az anyjával. Jogot érzett arra,
 413  1,  6 |                  mind kinyílott volna erre az ünnepre.~A hátulsó kaput
 414  1,  6 |                  csakugyan nyitva találta. Az udvarban különféle ételillatok
 415  1,  6 |                    bújnia a konyhán, aztán az ebédlõn, ebédlõrõl a folyosóra,
 416  1,  6 |                  tartogat-e valami bosszút az õ számára a tenyerében?~
 417  1,  6 |                  úr hívott. - Ki mondta? - Az a fiú...~Mindez meggondolni
 418  1,  6 |                sürgõ-forgó szakácsnép közt az ebédlõbe.~Az ebédlõben két
 419  1,  6 |               szakácsnép közt az ebédlõbe.~Az ebédlõben két asszony rendezgette
 420  1,  6 |                    két asszony rendezgette az asztalt. Az egyik az anyja
 421  1,  6 |                    rendezgette az asztalt. Az egyik az anyja volt. Az
 422  1,  6 |           rendezgette az asztalt. Az egyik az anyja volt. Az asztalon
 423  1,  6 |                    Az egyik az anyja volt. Az asztalon ragyogott a sok
 424  1,  6 |                   csak a fal felõl voltak. Az asztalokat patkó alakban
 425  1,  6 |              megnézze, miképpen közelednek az apácák. Kinyitotta az ebédlõ
 426  1,  6 |           közelednek az apácák. Kinyitotta az ebédlõ fõajtaját, és kilódult.~
 427  1,  6 |                 piroslottak a verõfényben. Az udvar árnyékos felén pompázva
 428  1,  6 |                 Humbertusz baráttal, aztán az érsek, és a mindenfelé tekingetõ,
 429  1,  6 |                      Ó be szép! - susogják az apácák boldogan.~Jancsi
 430  1,  6 |            tekintete.~- Szomjazom - mondja az anyjának.~Egy harmincéves
 431  1,  6 |             pirosan, de ragyogó szemmel.~S az apácához fordul:~- Tessék
 432  1,  6 |             pohárra.~- Ávét mond - susogja az apáca a királynénak.~Jancsi
 433  1,  6 |                 icipici kis barna lencsike az állacskája jobb felén.~A
 434  1,  6 |               azután nyúlt érte, és emelte az ajkához.~S mikor visszanyújtotta
 435  1,  6 |                  visszanyújtotta a poharat az apácának, Jancsira pillantott,
 436  1,  6 |                   A társaság tovább haladt az ebédlõ felé. De nem oda
 437  1,  6 |                sugárzott boldogabb emberre az égi nap azokban a percekben.
 438  1,  6 |               arcát közeles-közelrõl! Hogy az a két fekete szem egy pillanatra
 439  1,  6 |                 fekete szem egy pillanatra az õ szemébe nézett! És azt
 440  1,  6 |                 Mért nem lehet megállítani az idõ folyását! Hogy maradna
 441  1,  6 |                 idõ folyását! Hogy maradna az a gyönyörû pillanat hosszú
 442  1,  6 |                 örökkön való, amint Margit az õ szemébe néz, s azt mondja:
 443  1,  6 |                  apáca, egyedül ment végig az udvaron. Rápillantott Jancsira,
 444  1,  6 |                   Kedves szavakat mondanak az apácáknak. Az apácák hajlongnak,
 445  1,  6 |            szavakat mondanak az apácáknak. Az apácák hajlongnak, s visszakísérik
 446  1,  6 |             folyosón, a kisudvaron.~Margit az anyja karjába kulcsolódva
 447  1,  6 |           Elhaladnak. Mily könnyedén lebeg az édes leányka! Fehér pillangócska
 448  1,  6 |                 Ajtók bezárása hallatszik. Az apácák eleven csevegéssel
 449  1,  6 |                    vissza. Margit most már az íves szemöldökû apáca karján
 450  1,  6 |          engedelmeskedik. Vajon mért hívja az apáca? Várja is, hogy megszólal.
 451  1,  6 |               Várja is, hogy megszólal. De az csak hallgat. Rá se néz.
 452  1,  6 |                    Kihaladnak a folyosóra. Az apáca megáll, és a kórus
 453  1,  6 |             királyszoba mellett is. Fordul az apáca az ajtónak. Kulcsot
 454  1,  6 |                mellett is. Fordul az apáca az ajtónak. Kulcsot dug a felsõ
 455  1,  6 |                  nagy kilincset megnyomja. Az ajtó kitárul. Jancsira néz,
 456  1,  6 |                 mikor már mögötte bezárult az ajtó.~No, ez kellemetlen
 457  1,  6 |          serpenyõnek a nyele kilátszik; de az anyja nincs velük.~Nini,
 458  1,  6 |                sarkon áll meg, s ráz egyet az öklén:~- Iszen csak kerülj
 459  1,  6 |                  új házra is rápillantott. Az új ház a klastrom közelében,
 460  1,  6 |                     a sziget közepén épült az utolsó hetekben, a klastromtól
 461  1,  6 |             beüvölthetne.~Bizony sehogyan. Az átlófák belül vannak. Kívül
 462  1,  6 |             gyönyörû borjúpecsenyében, meg az illatos diós-süteményben.~
 463  1,  6 |            egynéhány szem diót belerejtett az õ zekéje zsebébe. Kedvetlen
 464  1,  6 |                 Hopp, arról be lehet látni az udvarra! A kiáltás behallatszik
 465  1,  6 |                csakugyan be lehetett látni az olyan jószemû gyereknek,
 466  1,  6 |               amilyen Jancsi volt.~De üres az udvar. Az apácák bent bizonyára
 467  1,  6 |                    volt.~De üres az udvar. Az apácák bent bizonyára mind
 468  1,  6 |                 apácák bent bizonyára mind az asztalnál ülnek, a cselédek
 469  1,  6 |                    a húsz körmével. Elérte az elsõ ágat. Meg se pihent,
 470  1,  6 |                  is tovább repedezett, sõt az ingrõl is leesett a nyakat
 471  1,  6 |                gombot meg kellett keresni. Az átkozott gomb elbújt valahova
 472  1,  6 |                   lába nõtt volna.~Ezekben az ügyekben eltelt jó másfél
 473  1,  6 |               keresték is azóta. Bizonyára az elülsõ ajtónál keresték,
 474  1,  6 |                 már három apácát is látott az udvaron. Nyakig fehérkötényes
 475  1,  6 |                  nyársakat, cintányérokat. Az anyja éppen vizet húzott
 476  1,  6 |               szoknyája fel volt csíptetve az övébe.~Jancsi nagyot kiáltott:~-
 477  1,  6 |               kiáltott:~- Eédes anyáom!~De az asszony nem hallotta.~Jancsi
 478  1,  6 |                     Jancsi még látta, hogy az egyik apáca abbahagyja a
 479  1,  6 |             mosogatást, és sietve halad át az udvaron a kapuhoz.~De a
 480  1,  6 |                    fiú - mondotta a barát.~Az apáca visszatért.~Jancsi
 481  1,  6 |             tapogatva kullogott a kapuhoz.~Az udvarból beszélgetés hangzott.
 482  1,  6 |             udvarból beszélgetés hangzott. Az anyja könyörgõ hangja:~-
 483  1,  6 |            könyörgõ hangja:~- Eresszék be: az én kódorgó fiam...~Egy idegen
 484  1,  6 |                    hang:~- De nem lehet.~- Az én fiamat? Hiszen mondom,
 485  1,  6 |                fiamat? Hiszen mondom, hogy az én fiam.~- De értsd meg:
 486  1,  6 |                 szabad. A regula tiltja.~- Az én fiamat nem tiltja. Minket
 487  1,  6 |                   könyörgött siránkozva -, az én fiam csak gyerek még.
 488  1,  6 |             eresztik be? Tévedésnek vélte. Az apácák nem ismerik õt, azért
 489  1,  6 |                   hiszen tisztázódnia kell az ügynek.~A prépost nagy úr.
 490  1,  6 |                    A prépost nagy úr. Csak az a kérdés, hogy hol van most
 491  1,  6 |                  sokáig nem intézkedik, és az ebédek szünetelnek...~A
 492  1,  6 |                     kék szemet látott. Nem az anyja szeme volt az.~- Nincs
 493  1,  6 |                    Nem az anyja szeme volt az.~- Nincs már itt a fõtisztelendõ
 494  1,  6 |                kõfal sarkánál, Buda felõl, az elõbbi barát jelent meg.
 495  1,  6 |                sárga ház elõtt. Kinyitotta az ajtót:~- Gyere be.~Jancsi
 496  1,  6 |                barát ráfordította belülrõl az ajtóra a kulcsot.~Hát a
 497  1,  6 |               kulcsot.~Hát a barátoké volt az a kicsi hajlék. Bent a tornácon
 498  1,  6 |            csupáncsak három ajtó látszott. Az udvara is csak kis kõfalas
 499  1,  6 |             csodálkozó szemû és nagy lábú. Az arcát nyírott szakáll és
 500  1,  6 |                     lantornás ablakú szoba az, mint amilyeneket az apácáknál