Part, Chapter
1 1, 1 | tapasztotta a tenyerét, mintha le akarná fogni a köhögést,
2 1, 2 | ollóért. Máris úgy érezte, mintha a király elõtt állna. Az
3 1, 2 | ments - felelte az asszony, mintha megcsiklandozták volna. -
4 1, 3 | réseken, olyan volt a folyosó, mintha arany gerendái volnának.~
5 1, 3 | fején, lábán, két kezén, mintha most serkedezne élõ-eleven
6 1, 4 | barát is hajlongott köztük. (Mintha szénnel festették volna
7 1, 4 | Mégis olyan volt neki, mintha a király meg a fia álruhában
8 1, 4 | volt hunyva. Olyan volt, mintha aludna. A kezében bot volt,
9 1, 5 | kissé meredt szemû volt, mintha azon csodálkozna, hogy hogyan
10 1, 5 | keményre festette a ruháját, mintha bádogból alkották volna.~
11 1, 5 | A barát úgy van festve, mintha prédikálna. A lába elõtt
12 1, 5 | megette, de oly komolyan ette, mintha kötelességbõl enne.~Akkor
13 1, 6 | Fehér is. Messzirõl nézve mintha virágok keltek volna útra
14 1, 6 | Bálintnál, és oly pofás, mintha mindig egy láthatatlan trombitát
15 1, 6 | vékony zengésû harangok, mintha azok is nõk volnának.~Jancsi
16 1, 6 | össze.~Jancsi úgy tett, mintha küldték volna.~- Már itt
17 1, 6 | kiáltotta lelkendezve.~S mintha csak õrá volna bízva, hogy
18 1, 6 | valahova a fû közé. Úgy elbújt, mintha lába nõtt volna.~Ezekben
19 1, 6 | nevetett.~Aztán egyszerre, mintha belülrõl megrántották volna,
20 1, 6 | lábán csak lebegett a csuha, mintha két karón lebegne.~János
21 1, 6 | fahangon, János vastagon, mintha a hasából énekelne.~Jancsit
22 1, 8 | bajusza ki volt viaszkolva, mintha fából faragták volna az
23 1, 8 | A szemét meg behunyta, mintha azt mondaná: Gyönyörû kis
24 1, 8 | kanyarodik egyet sebesen elõttük. Mintha üres volna a ház.~János
25 1, 8 | méltóságos. De bágyadt. Mintha a szeme üvegbõl volna, valami
26 1, 8 | olyan volt elsõ látásra, mintha fennjáró halott volna: a
27 1, 8 | szemét is annyira lesüti, mintha az orrát nézné.~Jancsinak
28 1, 8 | ebbõl - szólalt meg végre, mintha magában beszélne. - Az apáca-féle...~
29 1, 8 | nézett, olyan tekintettel, mintha csodálkozna, hogy még ott
30 1, 8 | szokott olyan lenni. Az orrát mintha felnyomták volna gyermekkorában,
31 1, 8 | beszéd lejtése olyan volt, mintha valaki prédikálna.~Aztán
32 1, 8 | az egynek szakálla?~Jakab mintha érezte volna Jancsi gondolatát,
33 1, 8 | az orrához a könyvet, s mintha csak fél szemmel olvasna,
34 1, 8 | túl úgy hallgat mindenki, mintha néma volna. Õ bizony szeretett
35 1, 8 | látva már nem olyan volt, mintha szénnel festették volna
36 1, 9 | négy novícius fölserkent. Mintha a hajuknál fogva rántották
37 1, 10| komor férfihang hallatszott. Mintha valaki hangosan gyónna.
38 1, 10| fráterek bent ültek a helyükön, mintha semmi se történt volna.
39 1, 10| vonta. Átölelte a vállán, mintha fia volna.~A négy novícius
40 1, 11| magyarázatára vált olyanná az arca, mintha citromcseppeket kellene
41 1, 11| Jakab úgy elkapta a kezét, mintha tüzet nyomtak volna bele.~-
42 1, 11| szintén félrevonta a kezét, mintha a denár tüzes volna.~- Nekem
43 1, 11| kell velük szemben lenned, mintha nem is ember volnál, hanem
44 1, 12| bukik egy házikó elõtt, mintha csak kiválasztotta volna
45 1, 12| hosszúkás arca oly vörös, mintha égõ kályhából húzták volna
46 2, 1 | körülötte a cselédek is ültek, mintha valami tanácskozás volna.
47 2, 1 | bõrköntös van rajta. A bajusza: mintha fekete csepût sodortak volna
48 2, 1 | Nagy kifent bajuszával mintha emberré vált cincér volna.
49 2, 1 | fegyverekben.~S maga is mintha elõször látná a fegyvereit,
50 2, 1 | Bizalmasan és hévvel beszélt, mintha régóta ismerné a két barátot.
51 2, 1 | az asztalhoz. Az orvos, mintha semmi se történt volna,
52 2, 1 | ez a dal, mint akkor. S mintha a föld is zengené halkan,
53 2, 1 | boldog maga-jóérzésében, s mintha a milliónyi sok fûszál is
54 2, 1 | szendergésében olybá tetszett neki, mintha a nap is elõbontakozna a
55 2, 2 | nem olyan a szemöldöke, mintha szénnel festették volna
56 2, 2 | neki minden a szigeten, mintha felényire kisebbedett volna.
57 2, 2 | szerzetes társak - mind, mind mintha megkicsinyítették volna
58 2, 2 | egyre elevenebb, olykor mintha éneklésbe váltódna.~Megint
59 2, 3 | formája. A föld szülötte. De mintha valami ismeretlen világból
60 2, 6 | fûzfát. Meg is találta. De mintha nem az a fa volna! Hiszen
61 2, 6 | nincs szörnyûbb valami, mintha szerzetes a nõkre gondol.~
62 2, 6 | utána elgondolkozik. Olyan, mintha nem volna agyveleje, csak
63 2, 6 | akkor is úgy ült köztük, mintha siket volna, mintha egyedül
64 2, 6 | köztük, mintha siket volna, mintha egyedül ülne, mintha az
65 2, 6 | volna, mintha egyedül ülne, mintha az agyveleje hiányozna.~
66 2, 6 | mindezt olyanformán mondta el, mintha magában beszélne. Közben
67 2, 6 | elvörösödök. Lesütöm a szememet, mintha a lábára néznék. Szép keskeny
68 2, 6 | lefekvéskor felcsatoltam.~Mintha valami jégnyelvû állat nyalt
69 2, 7 | csak a föld? Éppen olyan, mintha azt mondanád: a csuhámat
70 2, 8 | harmincas ember.~A bajusza, mintha úgy ragasztották volna fel,
71 2, 8 | ajtajában maradsz. De csak mintha az ajtó árnyéka volnál.
72 2, 8 | szubpriorisszával. Szemöldökének íve mintha magasabb volna a szokottnál.
73 2, 9 | nyugodtan nézett Marcelluszra, mintha azt kérdezné: Mért mondod
74 2, 9 | hallgatott. Szeme szép pillái mintha megnõttek volna, s feketébbek
75 2, 13| szegényes külsejû házakba, mintha koldulna. S leült beszélgetni.~
76 2, 14| valóban kedvezõ volt. Az ég is mintha ünnepet érezne, tiszta kéken
77 2, 14| kórusán.~Csupa nõi hang, mintha felhõkbõl szállana alá.~
78 3, 3 | szánt követ loptál. Annyi, mintha Istentõl loptad volna.~Õ
79 3, 3 | de a hangja tompán szólt, mintha fanyelvvel beszélne.~- Ezek
80 3, 3 | olyan volt a szemöldöke, mintha szénnel festették volna
81 3, 4 | vereses, és a szemöldöke is mintha megnõtt volna: csak úgy
82 3, 6 | Olyan elégültséggel beszélt, mintha a saját birtokairól beszélne.~-
83 3, 6 | látlak. Egészséges vagy-e? Mintha soványabb volnál, mint szoktál
84 3, 6 | vetkeztetett le. Jaj, lelkem, mintha nem is királyleány vóna,
85 3, 6 | részekbõl Jézus eleven szavait. Mintha Jézus maga szólna, hangzott
86 3, 7 | nappal zárva van az illata. Mintha titkolná a keble kincseit.
87 3, 8 | úgy elbúcsúzott tõlük is, mintha a másvilágra utazna. A frátereket
88 3, 8 | Margit mire hívja. Úgy tesz, mintha nem hallaná.~Én a túlsó
89 3, 9 | Csend!!!~De olyan hangon, mintha oroszlán torokból szólalt
90 3, 9 | csendesség lett ott egyszerre, mintha az apácákat mind elnyelte
91 3, 10| maga is sóhajtott egyet, mintha nyomná valami a lelkét.
92 3, 11| kezdett. Úgy imádkozott, mintha beszélne az égi lelkekkel,
93 3, 12| az orroddal! - mondotta - mintha a földben lakna az Isten!~
94 3, 15| hogy úgy rémlett neki, mintha az öreg királyt látta volna,
95 3, 15| királynét, Margit ágya mellett. Mintha a király lehajolt volna
96 3, 17| járnak-kelnek. Valamennyi szeme mintha megnagyobbodott volna.
97 3, 17| szövétnek vörös fényében mintha tûzcseppek görgedeznének
98 3, 18| mozdul.~Borulna eléje, de mintha minden tagja ólommá vált
99 3, 18| vagy csak álmot? Az illatát mintha érezné.~- A liliom...~Megrázkódott,
100 3, 18| ébredõ, s fölkelt ültébõl. Mintha még mindig az álom-alakot
101 3, 18| sötétlenek a fehér arcban. Mintha boldog álma volna...~Jancsi
|