Part, Chapter
1 1, 2 | alacsony és tömzsi, mint a fia. Mindig ettek mind a ketten, hát
2 1, 4 | király szomorúnak látszik.~- Mindig ilyen õ.~Jancsi elbámult.
3 1, 4 | esztendõben hadakoznak. És mindig õ vezeti a hadat.~A másik
4 1, 4 | visszatért. Nézõk is ácsorogtak mindig a templom körül. Akkor is
5 1, 5 | azért, hogy beszéd közben mindig vakarászta a szakállát.~
6 1, 6 | és ibolya szemû. És hogy mindig a rózsabokrok közt andalog.~
7 1, 6 | királynét, királyfiakat, de még mindig maradt valami csodás a képzeletében
8 1, 6 | háromesztendõske.~- Oszt azóta mindig ott van?~- Ott.~- Hát aztán
9 1, 6 | Bálintnál, és oly pofás, mintha mindig egy láthatatlan trombitát
10 1, 7 | kemény szalmazsák. Az anyja mindig puhán hálatta.~Hát ébredt.
11 1, 8 | gyermekek a kezüket csókolják. Mindig egykedvûen nézte. De bezzeg
12 1, 8 | többé reá. A szemét még mindig mélyen lesütve hátrált rákként
13 1, 8 | Hallgatódzott. Belülrõl még mindig hangzott a mester dercés,
14 1, 8 | jó úton. A barátoknál is mindig az okosabbnak engedelmeskedünk.
15 1, 8 | Aki ugye nem bûnös. Aki mindig vigyáz arra, hogy piszok
16 1, 8 | hálsz, mellette tartózkodol mindig, amikor nem tanul. Jakab
17 1, 8 | Nagy-Magyarországon, s azóta mindig várták, hogy az ott való
18 1, 8 | Hatéves volt akkor. A picikét mindig úgy ejtette, hogy dsidsiken,
19 1, 8 | sóhajtozott. Példaképül állították mindig valamennyi apáca elé. És
20 1, 8 | éktelenül nevetnie.~- Te mindig nevetsz.~Jakab összerezzent:~-
21 1, 8 | egy álló esztendeig kell mindig véniában feküdnie a kórus
22 1, 8 | értette.~~Marcellusz még mindig ott ült az asztalnál, csak
23 1, 10| ember. De mikor megszólalt, mindig mosolygott.~Jancsi vígan
24 1, 10| Mert a csorba fogán át mindig sípolva szállt a nevetés.~
25 1, 11| Mikor szentek ünnepe nincs, mindig. Matutinum után csak leeresztik
26 1, 12| túlon-túl is gyönge szívû. Mindig jó jel, ha a gyermek érzékeny.
27 2, 1 | ország ügyeit? Egy fráterünk mindig ott van a király mellett.
28 2, 1 | hogy döcögött belé. Jancsi mindig bámult az orvoson, mikor
29 2, 1 | Félre az asztalt!~Jancsi még mindig furcsállta az ügyet, de
30 2, 1 | évben Jancsi játszotta. Hogy mindig a levegõn dolgozott, megerõsödött.~
31 2, 1 | iparkodott lódítani, Bajcsy lába mindig megtalálta a földet.~...
32 2, 1 | nyilatkozat. Az emberek mindig Istennel és a szentekkel
33 2, 1 | égre pillantani. Mink meg mindig oda nézünk. Azért beszéltem
34 2, 2 | véleményét. Rudolf orvos mindig utazott. Senki sem ismerte
35 2, 2 | Hasztalan. Jancsi fél hanggal mindig feljebb énekelt, s a moll
36 2, 2 | asszony a szemét lesütve.~Mindig a földön bolygott a szeme.~-
37 2, 2 | elmosolyodott - olyan szomorú mindig a mosolygása! - és csak
38 2, 4 | Szikárdusznak.~Szikárdusz még mindig bosszúsan a vállát rángatta:~-
39 2, 4 | felelte Olimpiádesz még mindig sápadtan - szigorú kapitulumot
40 2, 4 | nyomában egy ötéves forma, mindig mosolygó, barna bõrû növendékleányka,
41 2, 6 | Hazaviszi. Hadd emlékezzen mindig reá. S ha bûnre késztõ gondolata
42 2, 6 | figyelmeztesse ez a kõ, hogy a bûn mindig elõkerül, visszatér!~Fogta
43 2, 6 | húgommal, nénémmel beszélnek, mindig a maguk kezére, az olvasóra
44 2, 6 | visszaérek, a világosságot még mindig látom, de mormolás helyett
45 2, 6 | napról napra ott ült, és mindig csak engem nézett. Még éjjel
46 2, 7 | szent fiammal éltem, még mindig a pogányok bitangolják!
47 2, 7 | Helyezi szenvedések közé, hogy mindig azt kelljen mondania, éreznie: „
48 2, 8 | újságolták a tatárjárás óta, de mindig azt vélték: most igaz!~Ottokárral
49 2, 8 | királyleány, valahányszor látta, mindig megzavarta a lelke nyugalmát.
50 2, 8 | nyelvükre a szent ostyát. Jancsi mindig meg is fogadta, mikor mentek,
51 2, 8 | be - havonként egyszer -, mindig megdobbant a szíve, mikor
52 2, 8 | engedem, nem engedem! De õ mindig csak azzal kerekedik felül,
53 2, 8 | felhányásán látszik, hogy mindig érzi: kinek a felesége.~
54 2, 8 | felelte István. - Mai világban mindig kell valakinek imádkoznia
55 2, 10| szavamra se hajlik. Pedig eddig mindig olyan volt, mint a kezes
56 2, 10| még vele - feleltem. - Még mindig ott imádkozgat a kóruson.
57 2, 11| fráter a szemét lesütve, még mindig sápadtan állt közöttük.
58 2, 12| így elmenni... Különben mindig olyan alattomos természet
59 2, 14| legyen az ünnepelt. Õneki mindig terhére volt a méltósága.~
60 3, 1 | hogy a derék fiúnak azontúl mindig azon forog az esze, hogyan
61 3, 2 | sarkában halommal hevert mindig az olyan papiros. Csupa
62 3, 3 | kapus a szigeti klastromban mindig együtt ebédelt a többivel.
63 3, 3 | vagyok?~- Néha... Ezentúl mindig keresztet vetek rád. Én
64 3, 4 | meg Iván fia András, aki mindig elsõ lándzsa, nem fél az
65 3, 4 | megmozdultam, hogy... De mindig az volt elõttem, hogy elszörnyûködnek,
66 3, 4 | Hiszen az anyák kezébõl mindig romlottan kerül ki a világba
67 3, 5 | a tanácsosai ellen, akik mindig ellene szítják az apja haragját.~
68 3, 6 | hogy jó szívnek a jele. Õ mindig a szenvedõkkel van, mindig!
69 3, 6 | mindig a szenvedõkkel van, mindig! Ha valamelyik apácát gyászhír
70 3, 6 | Budán, mind ide sereglenek. Mindig felkavarodik a gyomrom,
71 3, 7 | bokrot. Nála a rózsabokor mindig fiatal volt és tiszta.~Jancsi
72 3, 12| regélgetni.~Lám az öreg király is mindig valami különös tekintettel
73 3, 12| érte a szerzet elõtt:~- Te mindig a földet túrod az orroddal! -
74 3, 12| amikor meglátogatják.~Õ mindig elfogadta az ajándékot,
75 3, 14| aztán kert! - mondotta. - Mindig örülök, ha látom.~Hátha
76 3, 14| Az ebédlõ szekrényében mindig állt bor a betegek számára.
77 3, 15| kérdezõsködött a beteg felõl.~- Még mindig fekszik?~- Még mindig.~-
78 3, 15| Még mindig fekszik?~- Még mindig.~- De csak nem aggasztó
79 3, 15| imádság-részek végén Margit mindig velük mondta az áment. De
80 3, 16| makonyai hercegleány -, mindig a temetésérõl beszél.~-
81 3, 16| csodáló híve lett Margitnak. Mindig a kedvét kereste, és egyike
82 3, 17| Senki se tudta.~Az orvost mindig hívják, hol jobbra, hol
83 3, 18| az öreg provinciális még mindig nem tért vissza. Igaz, hogy
84 3, 18| fölkelt ültébõl. Mintha még mindig az álom-alakot látná, álmodó
|