Part, Chapter
1 1, 1 | is valami titok.~Az apa megint magához intette:~- Látod:
2 1, 2 | Napfölkelte után Lukács úr megint benézett a kertbe.~Látta,
3 1, 2 | szekeres hallgatott.~Aztán megint megszólalt:~- Én is özvegy
4 1, 2 | még nem vén.~A szekeres megint a vállát vonogatta, s elgondolkodva
5 1, 3 | otthagyta õket.~De a kapunál megint visszafordult:~- A munkásoknak
6 1, 3 | Jancsi bevizsgálódott.~Hát megint egy nagy terem. Valaki létrán
7 1, 3 | ki, hanem egy nagyobbon. Megint folyosóra bukkant. A folyosó
8 1, 3 | vasrácsozat. A rács nyílásán át megint egy terem, még nagyobb terem...
9 1, 3 | nagy szárnyas ajtón. Az megint érdekelte. Mi van ottan?~
10 1, 3 | érdekelte. Mi van ottan?~Hát megint egy nagy üres terem. Hideg,
11 1, 4 | úrfira nézett.~Jancsinak megint eldöbbent a szíve. Hát az
12 1, 4 | létráról állványra, állványról megint a létrára és a felsõ állványra.
13 1, 4 | Darabig ott ólálkodott. Aztán megint a máriakõ jutott az eszébe.~
14 1, 4 | akar.~- Szellõ! - rikolt megint a királyfi.~Már a képébõl
15 1, 4 | vissza a maguk klastromához.~Megint a máriakõre gondolt. Végigmérte
16 1, 5 | három fõúr. Rendre nézik megint a klastrom minden részét.~
17 1, 6 | Az se nyílik.~- Ejnye!~Megint gondol egyet: belopakodik
18 1, 6 | király kuktája vagyok.~S megint fölpillant. Jancsi tisztelettel
19 1, 6 | kukta. Nagy ételszag.~Jancsi megint a kuktára néz:~- Mirõl tudod,
20 1, 6 | szakács kövér hátát. A kukta megint visszatért. Jókora tányér
21 1, 6 | leány is énekel.~Jancsi megint elõre furakodik, s a királynéra
22 1, 6 | adta egy öreg barátnak; az megint egy másik öreg, igen fekete
23 1, 6 | Hogyan? Hát hátra kerül megint a nagyudvarra, s onnan be
24 1, 6 | kérdezi:~- Mikor látlak megint, anyácskám? Ugye most már
25 1, 6 | Semmi válasz.~Kiáltott megint és megint. El is távolodott
26 1, 6 | válasz.~Kiáltott megint és megint. El is távolodott a kaputól,
27 1, 6 | átvizsgálódott a szomszédos fákra is. Megint megpillantott egy madárfészket.~
28 1, 6 | óra. Csak akkor gondolt megint arra, hogy nem ebédelt.
29 1, 6 | mellett.~Vissza kellett megint térnie a nyárfára.~Hát akkor
30 1, 6 | Hát az üdvözlet?~Jancsi megint visszatette a pecsenyét.
31 1, 6 | Elhadarta az üdvözletet is. S megint a pecsenyéért nyúlt, de
32 1, 6 | nézett, hogy nem kiált-e megint rá.~Hát bizony rákiáltott:~-
33 1, 6 | csak egy pillanatra. Aztán megint megkövesült.~- No hát eljössz
34 1, 6 | visszatért a cellájába. Megint a kezébe vette a piszkos
35 1, 6 | sincs.~Az öreg Marcellusz megint ránézett Jancsira. Jóságos,
36 1, 8 | mindenki visel...~A prior akkor megint rájuk nézett, olyan tekintettel,
37 1, 8 | piros festékkel... Nehéz.~És megint nevetésre fordult az ajka:~-
38 1, 8 | prior kapta az alját.~Jancsi megint odasúgott Jakabnak:~- Mért
39 1, 8 | Mért nem a prior...~Jakab megint a szájára kapott Jancsinak.
40 1, 8 | közönséges együtt. A barát megint Jakabnál kezdte a sort,
41 1, 8 | s úgy akart inni. Jakab megint oldalba ütötte. A szemével
42 1, 8 | A fráter elhallgatott, s megint más könyvet tett maga elé.
43 1, 8 | vacsorától a reggeliig...~Jakab megint majdnem nevetésre pukkant:~-
44 1, 10| egyszer hallasz!~Két órakor megint a templomba mentek, és zsoltárokat
45 1, 10| óra hosszáig.~Hat órakor megint ismétlõdött az ájtatoskodás.
46 2, 1 | tovább a szekeret. Az ember megint kicaplat hát a sárból, és
47 2, 1 | én mán háromszor, de hogy megint és hogy átal is hordjam
48 2, 1 | a muszkák ellen mentünk, megint ezt a kardot vittem el.
49 2, 1 | foglal a mi Stájerföldünkön. Megint hadba!~- Már azt csakugyan
50 2, 1 | Akkor jött a hír, hogy megint itt a tatár. Szent György
51 2, 1 | tatár. Szent György napján megint csak elõ kellett vennünk
52 2, 1 | Fussunk! Fussunk! Aztán megint: Sûrûlj! Sûrûlj! De hiába
53 2, 2 | Földön!~Az orvos elöl haladt, megint csak mezítláb, a saruját
54 2, 2 | Földön.~Kisvártatva Jancsi megint megszólalt:~- Te igen okos,
55 2, 2 | szólt az orvos. - Tán megint beteg vagy, prior atyám?~
56 2, 2 | érte. Vonakodott: nem jön. Megint üzenünk: legalább a könyvét
57 2, 2 | mintha éneklésbe váltódna.~Megint kijön egy másik szóror,
58 2, 2 | akkor gondoltunk a könyvre megint, mikor már a boszorkányt
59 2, 3 | parázslott a szén.~Befordultak megint a templomba, és a koporsó
60 2, 5 | Ferenc imádsága nincs közte.~Megint átforgatja, átlapozza egyenként,
61 2, 6 | egyfolytában nem várt a frátertõl.~Megint megszólalt:~- De hát, fráter,
62 2, 6 | Másnap a fiatalasszony megint ott ül a misén. Ahogy a
63 2, 6 | javítsa meg a templom zárát.~Megint Nagy Pali fráter a kísérõm.
64 2, 6 | mondja.~Másnap az asszony megint ott ül a misén, és néz-néz,
65 2, 6 | mint a bálvány. Ránézek megint:~- Mit gondolsz, asszony,
66 2, 7 | bogárnép a kasba.~Jancsi akkor megint fölvette a beszédnek a fonalát:~-
67 2, 8 | következõ percben már ott ült megint az egyik õszibarackon.~Egy
68 2, 8 | végéig, ahol a társaság megint lóra ült. A János vitézek
69 2, 9 | aznap délután a királyné megint a leányánál járt, és még
70 2, 9 | válságos volt? A nemzet sorsa megint válságos. Évek óta gyengítik
71 2, 10| meg a királyné járt bent megint. Nóna után Szikárdusz Jancsit
72 2, 10| nyilatkozol. Búcsúzáskor megint elõemlít. Mink azt mondjuk,
73 3, 1 | István nem így vélekedett: megint írt, és immár követelõn.
74 3, 3 | étvágyú János fráter dugott el megint valami ételmaradékot.~A
75 3, 3 | gonosztevõ?~János fráter erre megint keresztet vetett feléje
76 3, 4 | Segesvártól Patakon át megint vissza Budára.~Esztergomba
77 3, 6 | hallgatja.~Aztán néhány lépésre megint megszólalt:~- A télen egyszer
78 3, 7 | A fazékba is csurgott. Megint sütött a nap. Az elázott,
79 3, 7 | fazék fenekére.~És Jancsi megint csak odadobta a rózsát.~
80 3, 10| ajka mozgott. Az elméje megint csak arra fordult, mikor
81 3, 12| a kámzsát. Akkor a terem megint elsötétült.~Mindezek a hírek
82 3, 12| Marcelluszt egyszer, hogy megint visszatért a körútjából,
83 3, 13| 13~1268-ban megint akadt kérõje Margitnak.~
84 3, 14| a zöldbõl megfehéredik. Megint egyheti várakozás, míg megduzzad,
|