Part, Chapter
1 1, 2 | volt. Öles ember. Nincs most ahhó fogható a domokos barátok
2 1, 2 | Hosszabb és szélesebb is, mint most. Közepén két templomtorony
3 1, 2 | láthatóképpen fûzfa.~- Ott lakik most a király - eredt újra szava
4 1, 3 | lábán, két kezén, mintha most serkedezne élõ-eleven melegében.~
5 1, 5 | képû.~- Nem hiszem. A lánya most már itt él ezentúl. Megtartják
6 1, 6 | megzendültek a harangok.~- Most indul a királyi család -
7 1, 6 | diakónus visszatartotta õket:~- Most csak a két kõmíves jöhet
8 1, 6 | még a törni való dió. S most már rámaradt a héjazás dolga
9 1, 6 | vélheti, hogy Jancsi új kukta, most állította a szakács.~Jancsi
10 1, 6 | gyöngyvirág, liliom száz tõ is. De most csak a tulipán virágzik.
11 1, 6 | megint, anyácskám? Ugye most már mindennap látlak? Ugye
12 1, 6 | csevegéssel térnek vissza. Margit most már az íves szemöldökû apáca
13 1, 6 | Jancsi mérgelõdött. Bent most dúskálkodnak a jó dunai
14 1, 6 | az a kérdés, hogy hol van most a prépost? Ha sokáig nem
15 1, 6 | vetett a kancsóra.~- No, most már ihatsz.~Jancsi ivott
16 1, 6 | keresztet a pecsenye fölé.~- No, most már ehetsz.~Jancsi farkasétvággyal
17 1, 6 | Marcellusz fráternek... Most nincs itthon. A generális
18 1, 7 | nélkül inni a vizet.~De most már késõ. Lerántotta az
19 1, 8 | nézte. De bezzeg örvendezett most rajta! Most már õ is barát
20 1, 8 | örvendezett most rajta! Most már õ is barát lesz! Õt
21 1, 8 | tartományunk. Innen járunk oda. Most még csak hetenkint váltakozva.
22 1, 8 | elõ, olyanféléket, aminõk most a kalucsnik. De szíj is
23 1, 8 | magunk között, hogy Timó. Most a halotti szentségrõl tanul.
24 1, 8 | egyenkint szállingóztak el.~- Most aludni kéne egyet - mondotta
25 1, 8 | mindenfélérõl elmélkedjünk. No, most gyere: megtanítlak arra,
26 1, 8 | Nincs boldogabb lélek annál most a földön. Reggel bent voltunk
27 1, 8 | át rajta a fejét.~- No, most vigyázz: a két lábad szárát
28 1, 8 | ide gyûlünk össze, ahol most vagyunk. A prior ide ül
29 1, 8 | a nevetõ könnyeit.~- No, most hallgasd meg a vétségeket.
30 1, 12| azért csak menjetek be. Épp most küldöttünk az orvos fráterért.
31 2, 1 | tanult egy német baráttól.~Most azért indították õket útnak,
32 2, 1 | áldjon meg benneteket.~- De most már megmondd, hogy miért
33 2, 1 | vót az én uram... Aztán most nincs felesége...~- Hát
34 2, 1 | feleségül.~- Hazudsz, fráter, most már látom, hogy hazudsz!
35 2, 1 | Harcba is én vezettem õket. Most meg azoknak a gyerekei nyivákolnak
36 2, 1 | ne vótam vóna ott? Apám most is ott van. Isten nyugosztalja.
37 2, 1 | visszafordultak. Akkor aztán aszontuk: Most már együtt a had, még a
38 2, 1 | elõl kapkodja el a szót. Most azonban, hogy az orvos unakodva
39 2, 2 | rablógyilkos voltam. Imádkozok most, és gyógyítok. A koldus
40 2, 2 | eszébe.~...Milyen lehet most a kis Margit? Bizonyára
41 2, 2 | felfordulás nálunk... Itt maradsz most már a szigeten, ugye? Kérd,
42 2, 2 | férjhez való korú. Hát annak most húsz esztendeje. És mindnyájan
43 2, 2 | volt nálunk... Jaj, még most is reszket a lábam, ha rágondolok.~-
44 2, 2 | Nem hallottam semmit. Csak most délben érkeztem, és mindjárt
45 2, 2 | szenteltvízbe mossa a kezét talán most is.~- Ájtatos a kis Margit? -
46 2, 3 | a gondtalan ártatlanság, most méla áhítat!~Mise végén
47 2, 3 | lobog a kezében, tehát õ most a priorissza, fejedelemasszony.~
48 2, 4 | fogom prior provinciálisnak. Most pedig vezess bennünket a
49 2, 6 | végignézett a kertjén:~- No, most már - mondotta - csak Isten
50 2, 6 | víz meg volt áradva akkor. Most nincs annyira.~Emlékezett
51 2, 6 | övet Marcellusz fráter. Most nem tudom, mit visel. De
52 2, 6 | Isten várt egy esztendeig, most kezd sújtolni.~Mondhatatlanul
53 2, 7 | beszédnek gondolta. Hogy most egy érett korú fráter ereszkedik
54 2, 7 | ember.~- Testbe foglaltan.~- Most testbe foglaltan. Most.
55 2, 7 | Most testbe foglaltan. Most. Érted? Most. De ki tudja,
56 2, 7 | foglaltan. Most. Érted? Most. De ki tudja, mikor lehelt
57 2, 8 | óta, de mindig azt vélték: most igaz!~Ottokárral állott
58 2, 8 | mióta nem látta! Az arca most is olyan telt, mint gyermekkorában.
59 2, 8 | No, csak menjetek érte most már...~A két apáca meghátrált,
60 2, 9 | mikor arról van szó, hogy no most légy okos, Domokos! Nehéz
61 2, 10| elment a királyi palotába. Most már a házasság elputtyant.~
62 2, 10| testõrök a klastrom felé.~No, most már befellegzett a mai látogatásnak!~
63 2, 10| elhárítsuk rólad a szándékát. De most már késõ. Õ néhány szóval
64 2, 10| kedves nekünk a barátsága. Most itt vannak a követei. Válaszért
65 2, 10| türelmetlenül a király. - Most már tudod és érted, hogy
66 2, 10| mikor még meg se születtem. Most meg visszavennél Istentõl,
67 2, 10| is különben él, és íme, most temiattad undok gyanúságot
68 2, 10| csak elszörnyülködtem. És most már reszketek, ha hallom
69 2, 11| Ábris az õ neve is. Épp most vettem neki egy...~- Hazudsz! -
70 3, 3 | arculcsapást érdemeltem volna. Most érkezett meg.~Szótlanul
71 3, 4 | Úgy jártak hozzánk, mint most a bosnyákok. Az övük is
72 3, 6 | mondjuk majd neki, hogy éppen most érkeztetek. Vagy ha éppen
73 3, 10| Mind Európa láthatja most - mondotta -, hogy a magyar
74 3, 10| jutalmazott meg a király! Hát még most a szerb háború után! Hiszen
75 3, 10| Már egy évet vezekeltél. Most két évet kell... kenyéren,
76 3, 11| se nem ült, se nem szólt. Most iszik egy pohárnyi tejet.~
77 3, 11| bizonyítsd meg valamiképpen, hogy most is igazat szólottam!~Abban
78 3, 11| csuhája alját. De nem néz most oda senki.~Az öreg Marcellusz
79 3, 17| skapuláréját adjuk rá, azt kérte. Most úgy fekszik: takaró nélkül,
|