1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2852
Part, Chapter
1501 2, 3 | asszonyember lelkéért, kit az Úr ez napon ez hamis világ
1502 2, 3 | födelet. Margit is. Aztán az idõsebbik János fráter leszállt
1503 2, 3 | a sírverembe. A koporsót az apácák kezébõl a két fráter
1504 2, 4 | illeszkedve, ahogy két kockát az élével illesztünk egymás
1505 2, 4 | illesztünk egymás mellé. Jancsi az elsõ napokban nem ügyelt
1506 2, 4 | kettõ mindenes, a negyedik az öreg György barát. Hát a
1507 2, 4 | nedvességet járta meg benne az ásó.~A sokszázados növényélet
1508 2, 4 | örömében.~S még tetézte az örömét, mikor látta, hogy
1509 2, 4 | hányják a trágyát. Abban az istállóban a barátoknak
1510 2, 4 | Jancsi nem feledkezett meg az ígért imádságról se. De
1511 2, 4 | Néhány nap múlván leteheti az ásót, s akkor lesz ideje
1512 2, 4 | hogy Margit kezébe kerül az imádság, szépre szándékolta,
1513 2, 4 | hogy lekanyarítja, s bizony az írás abban az idõben nehezebb
1514 2, 4 | s bizony az írás abban az idõben nehezebb mesterség
1515 2, 4 | volt a kovácsságnál is.~De az apáca se várta azt máról
1516 2, 4 | hoztuk.~- Hát eriggy: kérj az apácáktól is.~Szerencse,
1517 2, 4 | ottmaradt beszélgetésre az udvaron. Marcellusz immár
1518 2, 4 | átmentek. Szikárdusz is velük.~Az idõ csepegõs volt és enyhe.
1519 2, 4 | és enyhe. Éjjel is esett. Az út mellett, a gyepen kellett
1520 2, 4 | nem féltél, hogy összetör az az ember?~- Bizony tartottam
1521 2, 4 | féltél, hogy összetör az az ember?~- Bizony tartottam
1522 2, 4 | szeme csakhamar elõcsillant az ajtó ablakocskáján át. Megnyitotta
1523 2, 4 | ablakocskáján át. Megnyitotta az ajtót, és alázatosan meghajolt:~-
1524 2, 4 | folyosó vasrostély ajtaján.~Az apáca erre a szóra szaporán
1525 2, 4 | belépni, ha senki se vár.~Az apáca feltárta az ajtót.~
1526 2, 4 | se vár.~Az apáca feltárta az ajtót.~Otthonosan lépkedtek
1527 2, 4 | varrt. Más részük sétált, az udvart ketté választó széles
1528 2, 4 | belógatta a lábát a kertbe. Az egyik duzzogó arccal sírt.
1529 2, 4 | nyúlánk növendék-apáca:~- Az ebédlõben.~Szikárdusz sietõn
1530 2, 4 | Szikárdusz sietõn indult az ebédlõnek.~Marcellusz arcán
1531 2, 4 | szeme is csodálkozó maradt. Az arca egyszerre meghidegült.~
1532 2, 4 | ha van.~- Mit dolgoztok az ebédlõben? - kérdezte Marcellusz
1533 2, 4 | megindult volna elõttük el az ebédlõ mellett, de Marcellusz
1534 2, 4 | de Marcellusz belépett az ebédlõ ajtaján.~Valóban
1535 2, 4 | szalmacsutakkal dolgozott az ebédlõ fehér márványlapjain.~
1536 2, 4 | ebédlõ fehér márványlapjain.~Az egyik - egy fiatal, szép
1537 2, 4 | és fölállt. A csutakkal az arcát takarva fordult szégyenlõsen
1538 2, 4 | rávonta a kámzsa ujját, s az arca olyannyira elpirult,
1539 2, 4 | munkáért cselekszem, hanem hogy az alázatosság erkölcsében
1540 2, 4 | A leány elhaló pirossága az õ arcára szállt át. Alig
1541 2, 4 | arcára szállt át. Alig bírta az arcáról levenni a szemét.
1542 2, 4 | ott, nem beszélt. És ezek az ispánlányok oly neveletlenek,
1543 2, 4 | csillant elõ a szeme pilláján. Az ajkát összeszorította, s
1544 2, 4 | harisnyák fehérkedtek... Az avultját majdnem hószín
1545 2, 4 | fehérre szívta már a nap. Az újak sárgás színûek voltak.~-
1546 2, 4 | veresszõlõt is ásott nekik az asszony. Az bizony már javában
1547 2, 4 | ásott nekik az asszony. Az bizony már javában leveles
1548 2, 4 | leveles volt, de megered az, ha úgy hajítják is el a
1549 2, 4 | mellett.~A két apáca fiatal. Az egyik húszéves-forma, fekete
1550 2, 4 | tizenhét éves, fehér kendõs.~Az tûnt fel Jancsinak, hogy
1551 2, 4 | szinte katonás volt.~- Ki az a fehér páva? - kérdezte
1552 2, 4 | páva? - kérdezte halkan az anyját.~Az anyja arra tekintett
1553 2, 4 | kérdezte halkan az anyját.~Az anyja arra tekintett és
1554 2, 4 | elmosolyodott:~- Nagy úrnak a leánya az, fiam: Rátoldy ispán úré,
1555 2, 4 | teremtés? De nem is mível az egyebet, csak a kezét mossa.
1556 2, 4 | valót. Írasd le nekem azt az imádságot, vagy engedd,
1557 2, 4 | hiszen tudsz írnya. Olvasható az írásod?~- Olvasható - felelte
1558 2, 4 | fekete szeme nyugodtan nézett az õ szemébe.~Olyan volt éppen,
1559 2, 4 | Olyan volt éppen, mint az álombeli parasztleány.~
1560 2, 5 | is jutott Jancsinak ideje az imádság leírására, de másnap
1561 2, 5 | Gyõrbõl.~Nézi, lapozza sorra, az utolsóra is eljut. A szeme
1562 2, 5 | aggodalmassá válik. Újra átforgatja az iratokat.~Szent Ferenc imádsága
1563 2, 5 | meleg is.~No, ottfelejtette az imádságot Gyõrben. Hirtelen
1564 2, 5 | prior ugyancsak becsülte az értékes kehelyért. „Fráterkám”, „
1565 2, 5 | szavára sem emlékezik annak az imádságnak, hogy nagyjából
1566 2, 5 | Kedvetlen töprengéssel bámult az iratokra.~...Elvégre is -
1567 2, 5 | gondolta aztán - ezek az imádságok se termettek,
1568 2, 5 | is össze?~Gondolkodott:~Az imádság megszólítással kezdõdik,
1569 2, 5 | mint a levél. Mi egyéb is az imádság, ha nem levél: a
1570 2, 5 | ha nem levél: a Földrõl az Égbe. Istenhez, Jézushoz,
1571 2, 5 | hogy nem szóbeli válaszért.~Az apáca Máriához könyörög,
1572 2, 5 | Világos, száraz cella volt az, napra nézõ. Asztal állt
1573 2, 5 | egynéhány tiszta levelet, és az asztalra könyökölt. Mi legyen
1574 2, 5 | sciuz Maria scenth anham az keyc mogosban es oz chillaguc
1575 2, 5 | is olvasni a más írását, az már olyan tudomány volt,
1576 2, 5 | szemmel kérve kérlek: ments ki az én kínjaimból! Könyörülj
1577 2, 5 | emlékezzél: Szent Fiad is míg az emberek között élt, mennyi
1578 2, 5 | egy beteg kér!~S akkor az én uram, Jézus, meghallja
1579 2, 5 | Vesperásig dolgozott ezen az imádságon, nem a megépítésén,
1580 2, 5 | bizony sok volt a törlés és az átírás benne. A lúdtoll
1581 2, 5 | a vecsernyét. Félretette az írást másnapra, hogy letisztázza.~
1582 2, 6 | megszólította:~- Fráter, az imádság?~- Már tisztázom -
1583 2, 6 | két nap, három nap, hogy az apácák el tudják olvasni.~
1584 2, 6 | három napig kell hevernie az imádságnak.~No de a kertben
1585 2, 6 | Ábrahám fráterrel.~Mikor azt az ágyat is begereblyélték,
1586 2, 6 | a házból a Duna-partra.~Az idõ napos volt, de hûvöskés
1587 2, 6 | is találta. De mintha nem az a fa volna! Hiszen az a
1588 2, 6 | nem az a fa volna! Hiszen az a fa a vízben állt, éppen
1589 2, 6 | Micsoda különös gondolat volt az, hogy ellopta azt a követ?
1590 2, 6 | épít templomot. Bûn volt-e az, hogy ellopta? Akkor nem
1591 2, 6 | nem érezte bûnnek. Bûn-e az, amit nem érez bûnnek valaki?~...
1592 2, 6 | elõkerült! A kõ! A bûn!~Az elsõ gondolata az volt,
1593 2, 6 | A bûn!~Az elsõ gondolata az volt, hogy bedobja a Dunába.
1594 2, 6 | hogy kérdez: micsoda kõ az?~Megmondta volna neki.~Ábris
1595 2, 6 | szólt:~- Hallod-e, fráter: az éjjel beszéltél álmodban.~
1596 2, 6 | Nem értettem. De már az elõbbi éjjeleken is hallottam.
1597 2, 6 | talán megfáztam kissé...~S az arca nyugtalanná vált. Áttért
1598 2, 6 | beszéltem? - tûnõdött magában.~Az álomban való beszélés nem
1599 2, 6 | de mióta a szigeten van, az elméje folyton a királyleánnyal
1600 2, 6 | mint valami oltárképet. Az se bûn. Hogy a királyleány
1601 2, 6 | bûn. Hogy a királyleány az imádságot kérte, nyugtalanul
1602 2, 6 | nyugtalanul aludt utána, de hát az is érthetõ. Bárki is nyugtalanul
1603 2, 6 | szegénységnek a háza, s az élet a koldusnak se szoros
1604 2, 6 | megszaporodtak a fehér szálak. Az arca kezdett hasonlítani
1605 2, 6 | mintha egyedül ülne, mintha az agyveleje hiányozna.~Szótlanul
1606 2, 6 | mikor még gyermek. Vagy az ördög elõl menekül be, mikor
1607 2, 6 | örökségem volt, elhagytam. Az égi örökségért. Elhagytam.~-
1608 2, 6 | beszéde.~- Szomorú idõ volt az, János fráter, az a tatárjárás.
1609 2, 6 | idõ volt az, János fráter, az a tatárjárás. Én tán tizennyolc
1610 2, 6 | negyednapra megtudtuk, hogy az ország elveszett. Összeszedtük
1611 2, 6 | Három leánytestvéremmel meg az anyámmal. Pozsonyba. Hogy
1612 2, 6 | meg: egy Miklós nevû fiú. Az is nyomorékká volt vagdalva.
1613 2, 6 | vált. Hónapokig laktunk az omlott házban, csak épp
1614 2, 6 | domokos barát. Marcellusz az egyik - akkor még fiatalember,
1615 2, 6 | másik idõsebb, Teofil nevû. Az már meghalt.~Összehívatják
1616 2, 6 | prédikáltak, hogy térjenek az emberek Istenhez, mert az
1617 2, 6 | az emberek Istenhez, mert az ország romlásának az az
1618 2, 6 | mert az ország romlásának az az oka, hogy mindenki elfordult
1619 2, 6 | az ország romlásának az az oka, hogy mindenki elfordult
1620 2, 6 | ám szenvedéssel nemesíti az embert, ha megfeledkezik
1621 2, 6 | leterített asztalból, és ott az árnyékban napestig gyóntattak.~
1622 2, 6 | szépen, csendes viselkedtek. Az asztaluknál ettek, de sem
1623 2, 6 | mindig a maguk kezére, az olvasóra szegzik a szemöket,
1624 2, 6 | alighogy rájuk pillantanak. Az asztalnál is. Énnekem azonban
1625 2, 6 | Énnekem azonban csakúgy néznek az arcomba, mint ember embernek
1626 2, 6 | ablakán fény verõdik ki az udvarra. Az ablak nyitva
1627 2, 6 | fény verõdik ki az udvarra. Az ablak nyitva volt.~Odalopódzok,
1628 2, 6 | Akkor ugyan nem tudtam, hogy az matutinum, csak bámultam,
1629 2, 6 | Beleselkedek újból, hát az öreg fráter ostorral veri
1630 2, 6 | nem vélhetem: mit vétett az a fiatal fráter? A Ponciusát! -
1631 2, 6 | Egyszer csak látom, hogy az öreg is leereszti derékig
1632 2, 6 | csuháját, s a fiatal veszi fel az ostort.~Az öreg pedig elkezdi
1633 2, 6 | fiatal veszi fel az ostort.~Az öreg pedig elkezdi nagy
1634 2, 6 | gondoltam megrendülve -, ezek az ájtatos jámbor barátok mily
1635 2, 6 | ostorozást érdemlek én, aki az Istenre sohase gondolok,
1636 2, 6 | tobzódok, olyan vagyok, mint az oktalan állat.~Alig alhattam,
1637 2, 6 | alhattam, csak hánykolódtam az ágyamon. Reggel a két fráter
1638 2, 6 | nagy áhítattal misézik. Az egyik fekete misét mond
1639 2, 6 | halottakért, a másik piros misét az élõkért. Közben megáldoztatják
1640 2, 6 | fráterek - mondom nekik az úton -, mindent megértek
1641 2, 6 | leányatyámfiaira?~Feleli erre az öregebbik:~- Mink nem nézünk
1642 2, 6 | hogy a földhöz foglalják az embernek a lelkét.~- Bocsássatok
1643 2, 6 | teremtette!~- A nõt is - felelte az öreg. - De nem azért teremtette,
1644 2, 6 | férfit rabjává tegye. Már az öltözködése is olyan, hogy
1645 2, 6 | életért cseréli el sok ember az örök üdvösségét!~Nem értettem
1646 2, 6 | bizonyára megbocsátja a halálért az életet.~A két fráter eltávozása
1647 2, 6 | tudatlan vagyok - gondoltam. Az a két fráter meg igen tanult
1648 2, 6 | azt gondolom, csak mese az Isten, meg az égi világ,
1649 2, 6 | csak mese az Isten, meg az égi világ, õk meg azt gondolják,
1650 2, 6 | mellett. Hogy mondok: miért él az ember? Mért szenved némelyik
1651 2, 6 | Egyazon értéke volna ennek az életnek az enyémmel? És
1652 2, 6 | értéke volna ennek az életnek az enyémmel? És egyazon végünk?~
1653 2, 6 | mondását, hogy a nõk elfogják az embert a lelki élet elõl.
1654 2, 6 | a lelki élet elõl. A nõk az állati élet fenntartói a
1655 2, 6 | felelt bús-csendesen.~- Az ördög megpróbált.~- Ha talán
1656 2, 6 | is tudom, hol szerezted az okosságodat ilyen fiatal
1657 2, 6 | képû nõ volt, kissé szeplõs az orra körül, és hosszúkás
1658 2, 6 | szemét.~Kék volt nekem még az éji sötétség is.~Átküldenek
1659 2, 6 | sötétség is.~Átküldenek egyszer az apáca-klastromba. Halat
1660 2, 6 | kolduló fráter volt velem. Az ottani apácák klauzúrája
1661 2, 6 | konyhába: hogyan sütnek-fõznek az apácák.~Hát ott áll az ajtóban.
1662 2, 6 | sütnek-fõznek az apácák.~Hát ott áll az ajtóban. Elpirul, hogy meglát.
1663 2, 6 | hogy kell-e nekik belõle.~Az apácák szemlélgetik a szép
1664 2, 6 | Azért - feleli -, mert az én szerelmes uram szakasztott
1665 2, 6 | megláttalak!~Avval elmondja, hogy az ura mindjárt az esküvõjük
1666 2, 6 | elmondja, hogy az ura mindjárt az esküvõjük után hadba ment
1667 2, 6 | Lõrinccel, és ott is maradt. Az 1250-i hadjárat volt az,
1668 2, 6 | Az 1250-i hadjárat volt az, mikor Béla király Ausztriába
1669 2, 6 | végezett is.~És aztán így szól az özvegy:~- Vajha eljönnél
1670 2, 6 | azt mondaná, hogy te vagy.~Az öreg Nagy Pali fráter is
1671 2, 6 | Betérünk hozzá. A kép ott függ az ágya fölött. Egy vörös fiatalember.
1672 2, 6 | csúnya, veres pofa, mint az enyém. De annyira olyan,
1673 2, 6 | öt éven át viselte ezt az övet Marcellusz fráter.
1674 2, 6 | abaposztóval.~De én nem tettem fel az abaposztót se. A nagyböjtre
1675 2, 6 | odaadjam a priornak. De az ördög már akkor fogott.
1676 2, 6 | farkas a fogával ragadja meg az embert, az oroszlán a körmével;
1677 2, 6 | fogával ragadja meg az embert, az oroszlán a körmével; az
1678 2, 6 | az oroszlán a körmével; az ördög az asszony szemével.~
1679 2, 6 | oroszlán a körmével; az ördög az asszony szemével.~De a vadállat,
1680 2, 6 | szemével.~De a vadállat, az csak a testét emészti el
1681 2, 6 | csak a testét emészti el az embernek. Az asszony a lelkét.~
1682 2, 6 | emészti el az embernek. Az asszony a lelkét.~Még a
1683 2, 6 | Megtörtént, hogy fráternek az ágyában levelet találtak.
1684 2, 6 | arra nem gondolok, hogy az asszony is bajba kerül érte.~
1685 2, 6 | meg, mi van a levélben, de az ördög ha levelet írat, embert
1686 2, 6 | neki -, nehogy arra menjünk az asszony felé.~- Miért?~-
1687 2, 6 | ütközik.~Hallgatva megyünk az utca végéig. Ott megszólal.~-
1688 2, 6 | zsidó a piacon. Elolvassa az ingyen is.~Hát elmentünk
1689 2, 6 | csuhád barát. Jövel: Légy az én férjem! Isten akaratát
1690 2, 6 | valami csúfot cselekszik az asszonnyal. Vagy kiûzi a
1691 2, 6 | persze - azt mondja.~Másnap az asszony megint ott ül a
1692 2, 6 | Sokszor, mikor ránéztem arra az üresfejû asszonyra, elgondoltam,
1693 2, 6 | macska lesz valamikor, és én az örök életre való jussomat
1694 2, 6 | bibliai Ézsaunál!~Akkor, hogy az a holt gyermek ott feküdt
1695 2, 6 | holt gyermek ott feküdt az ágyon, megrázkódott bennem
1696 2, 6 | elfordult éntõlem. Ez csak az elsõ csapás, ami ér. Isten
1697 2, 6 | Egy napon meg is kérdeztem az asszonyt, hogy, mondok,
1698 2, 6 | tovább, hogy ránk szakadjon az Isten ítélete?~- Mit akarsz? -
1699 2, 6 | hallgatni. És különösen az asszonysírás... És hát nem
1700 2, 6 | mind gyakrabban mardosta az a gondolat, hogy elcseréltem
1701 2, 6 | gondolat, hogy elcseréltem az Eget a Földért.~A feleségemnek
1702 2, 6 | nekünk nem ad gyermeket az Isten?~- Magam is azt vélem -
1703 2, 6 | belocsoltam szarvasvérrel. Az íjamat, puzdrámat, lándzsámat,
1704 2, 7 | Jancsi fejét megzavarta ez az elbeszélés. Õ eddig a fiatalok
1705 2, 7 | mondja, ez már súllyal esett az elméjébe.~Különösen hatott
1706 2, 7 | Különösen hatott pedig rá az a nyilatkozat, hogy a klastrom
1707 2, 7 | bizonyosra mondta!~Kereste az alkalmat, hogy újra szót
1708 2, 7 | kezdhessen Ábrahámmal, de az bevonult a cellájába. Egyik
1709 2, 7 | felesége, sem a prófétáknak. Az apostoloknak, a szent remetéknek,
1710 2, 7 | kérdezte a prior.~- Elmondtam az életem történetét. És bõvebben,
1711 2, 7 | S véniába terült. Várta az ítéletet.~- Húsz ostor,
1712 2, 7 | Miserere mei deus!... - kezdte az elsõ csapásnál Ábrahám.~
1713 2, 7 | vádolom magamat - mondotta. Az egyik az, hogy Ábris fráter
1714 2, 7 | magamat - mondotta. Az egyik az, hogy Ábris fráter haszontalan
1715 2, 7 | iránt érdeklõdtem. A másik az, hogy gondolataimban napok
1716 2, 7 | szokatlan valami volt.~Abban az idõben történt, hogy egy
1717 2, 7 | azokat a helyeket, ahol az én szent fiammal éltem,
1718 2, 7 | Magyarországra is.~Mária sír! Az emberek bûnben élnek!~Országutakon,
1719 2, 7 | vezekeltek a többivel.~Az országokat vallásos borzongások
1720 2, 7 | hogysem bûnbe esni! - ez volt az õ érzése is.~A prior száz
1721 2, 7 | fájt a háta, valahányszor az öntözõkupát fölemelte. S
1722 2, 7 | láda, amelyrõl bizonyos az, hogy sok mindenfélét rejteget.
1723 2, 7 | nyissa fel, ha már egyszer az ujja csaknem beleszakadt!?~
1724 2, 7 | regulákba, felelek reá. De az életemrõl nem beszélek többé.
1725 2, 7 | óvakodj a nõktõl!~- Éppen ez az, amit kérdeznék. Azt mondtad,
1726 2, 7 | Sokat.~- Hát én még többet. Az én családomnak is van. Egy
1727 2, 7 | leverten elnyújtódzó vadkanra. Az a szerzetes, aki legyõzte
1728 2, 7 | nagy fensõséggel nézett az ifjúra.~- Haj, hol vagy
1729 2, 7 | nem ember. Isten lehelete az ember.~- Testbe foglaltan.~-
1730 2, 7 | lehelt ki engem Isten? Ez-e az elsõ testem? Vagy ez már
1731 2, 7 | hogy mikor azt mondom, én, az nem a test.~Ezt mondva diadalmasan
1732 2, 7 | javakba merült ember nem érzi az én-t. Sose mondja:~„Én boldog
1733 2, 7 | vagyok. Nekem gyönyörûség az életem.” Az én el van benne
1734 2, 7 | gyönyörûség az életem.” Az én el van benne homályosodva,
1735 2, 7 | Ábris vállat vont:~- Mi az emlékezés? Batyu. Haszontalan
1736 2, 7 | testbe foglalt lélek?~- Az. De mégsem olyan tisztult,
1737 2, 7 | tanulásban jó úton jár-e, az anyáknak az mellékes valami.~-
1738 2, 7 | úton jár-e, az anyáknak az mellékes valami.~- Hát az
1739 2, 7 | az mellékes valami.~- Hát az apácák?~Ábrahám legyintett:~-
1740 2, 7 | eldobta.~- Ne beszéljünk az apácákról - mondotta. -
1741 2, 7 | harcolhatsz vele, csak a nõ az, amelytõl futni kell. Egyéb
1742 2, 7 | Egyet kivéve, aki ölt. De az is nõt ölt meg! Nõt! Ember-kígyót.
1743 2, 7 | Szikárdusz vagy Dezsõ vagy az öreg György...~- Mind! Mind!
1744 2, 7 | neked meg Jakabnak. De az ördög titeket is megpróbál.
1745 2, 7 | nézett Jancsira.~- Ki volt az az apáca, akit a kapitulumban
1746 2, 7 | nézett Jancsira.~- Ki volt az az apáca, akit a kapitulumban
1747 2, 8 | hegyekben. Hány hajtó kerítette az erdõt. Hány õzet, szarvast,
1748 2, 8 | szolgák jelentették náluk is, az apácáknál is. Az apácák
1749 2, 8 | náluk is, az apácáknál is. Az apácák már délelõtt átküldöttek
1750 2, 8 | három bokor fehér rózsánál.~Az udvaron már javában nyiratkoztak,
1751 2, 8 | szakállukat, bajuszukat.~Mióta az a vallomása történt, a prior
1752 2, 8 | csak nagy ünnepeken vagy az apácák áldozásakor vitte
1753 2, 8 | ministrálásra. De már be az apácák klastromába akkor
1754 2, 8 | Jancsi nem is igen kereste az alkalmat. A királyleány,
1755 2, 8 | bûn ez - gondolta. - Nem az apáca forog az én eszemben,
1756 2, 8 | gondolta. - Nem az apáca forog az én eszemben, hanem egy élõkép.
1757 2, 8 | szennyezõdöm!?~Mégis, mikor az anyja látogatására ment
1758 2, 8 | megdobbant a szíve, mikor az anyja Margitot emlegette.~
1759 2, 8 | emlegette.~Szerette és csodálta az anyja. Lehet, hogy az anyja
1760 2, 8 | csodálta az anyja. Lehet, hogy az anyja is a király leányát
1761 2, 8 | meg tudod-e mi történt? Az, hogy a vacsorán Petronyella
1762 2, 8 | elkókadva nézett maga elé, ahogy az olyan szokott, aki búnak
1763 2, 8 | öltözzél Krisztus dicsõségébe: az alázatosságba.”~Úgy ám.
1764 2, 8 | Margittal, akaratlanul is.~Hát az a rendelet, hogy a cseh
1765 2, 8 | miért nem Szikárdusz lesz az a másik? Talán, hogy idõs
1766 2, 8 | Bizonyára meg is beszélték már az ügyet, mert Szikárdusz egykedvû
1767 2, 8 | hogy egyikkel se találta el az igazat. Lehet, hogy Marcellusz
1768 2, 8 | kiszállóján, hogy tér maradjon az érkezõknek.~- Helyet! Helyet!
1769 2, 8 | Helyet! Helyet! Helyet!~Csak az idõ volt melegebb. A nyári
1770 2, 8 | bágyadtan csüngtek a fákon.~Az óbudai királyi palota pirosra
1771 2, 8 | szigetre. A túlsó parton az új hidas várta a királyi
1772 2, 8 | ágyúlövés is jelezte volna az indulásukat, ha az ágyút
1773 2, 8 | volna az indulásukat, ha az ágyút már feltalálták volna.
1774 2, 8 | apródok vezették kantárszáron az asszonyok lovát. Leghátul
1775 2, 8 | Hogy a parthoz érkeztek, az asszonyok egy-egy apród
1776 2, 8 | dereglye közepén. Tehát az a cseh király, az a gombaforma,
1777 2, 8 | Tehát az a cseh király, az a gombaforma, fehér süvegû.~
1778 2, 8 | ragasztották volna fel, nagy volt az arcához képest, szinte elsüllyedt
1779 2, 8 | szinte elsüllyedt benne az orra hegye is. A szakálla
1780 2, 8 | sokaságból. Sietve haladtak az apácák klastromához.~Marcellusz
1781 2, 8 | ismételte Marcellusz. - Az ajtót én nyitom meg nekik.
1782 2, 8 | maradsz. De csak mintha az ajtó árnyéka volnál. Mikor
1783 2, 8 | volnál. Mikor elbúcsúznak, az ajtókárpitot félrevonod.~
1784 2, 8 | Jancsi belépett utánuk, és az ajtó mellett maradt.~Elbámulva
1785 2, 8 | mennyire megõszült a király. Az arcán jobb- és baloldalt
1786 2, 8 | azelõtt, és még fakóbban sárga az arca. A görög nõk csak fiatalon
1787 2, 8 | megemberedett, mióta nem látta! Az arca most is olyan telt,
1788 2, 8 | bajuszát beretválja, mint az apja. Csak a szeme érettebb,
1789 2, 8 | hûvösség volt a teremben. Az asszonyok valami ismeretlen
1790 2, 8 | ötsoros, vékony aranylánc, s az ujjukon ragyogott néhány
1791 2, 8 | király.~- És ez?~- Ez meg az öregapám, Szent István király.~
1792 2, 8 | belépésekor nyugodtan pillantott az egybegyûltekre, aztán földre
1793 2, 8 | királyok fölkeltek. Erzsike az apjához, anyjához rohant,
1794 2, 8 | Gyöngéden a két tenyerébe fogta az arcát, és megcsókolta.~Aztán
1795 2, 8 | szabad kezet szorítania.~Az arcán mosolygás vonult el.
1796 2, 8 | bajusza balszárnyán. Margit az anyjára tekintett. Az anyja
1797 2, 8 | Margit az anyjára tekintett. Az anyja öröm-szemmel csókolta
1798 2, 8 | között fogok gondolni erre az órára, hogy hercegségedet
1799 2, 8 | nevezi.~- Csak nekem lehet az büszkeségem - bókolt Ottokár -,
1800 2, 8 | napnak kedvességét, csak az, ha hercegkisasszonyomnak
1801 2, 8 | Maradjanak békében atyámmal, ez az egyetlen kérésem, Istenhez
1802 2, 8 | odavezette a kis Erzsikét:~- Az én leánykám.~Ottokár megsimogatta
1803 2, 8 | királyi családokban is.~- Az országot néha jobban megvédi
1804 2, 8 | országot néha jobban megvédi az imádság, mint a fegyverek -
1805 2, 8 | fiatal apáca lépett be. Az egyik - a hosszú nyakú Rátoldy-leány -
1806 2, 8 | Kinga megállt s tétovázott, az arca elvörösödött. De mégiscsak
1807 2, 8 | percben már ott ült megint az egyik õszibarackon.~Egy
1808 2, 8 | aranypoharakat ezüsttálcán tett az asztalra.~Olimpiádesz teletöltötte
1809 2, 8 | teletöltötte a poharakat. Az arca piros volt. Igen vigyázott,
1810 2, 8 | a bor el ne cseppenjen.~Az edényeken faragott és vésett
1811 2, 8 | megkínálta a cseh királyt. Az persze nem nyúlt a gyümölcshöz.
1812 2, 8 | Margit csak éppen érintette az ajkával a poharat. Talán
1813 2, 8 | volt tárva.~Amint beléptek, az apácák kórusán ének zendült:
1814 2, 8 | volt terítve szõnyeggel. Az oltárokon minden gyertya
1815 2, 8 | szóval magyarázva mutatott az apácák rostélyos kórusára.
1816 2, 8 | Szinte legényesen lépkedett az úton, a hüvelykujját az
1817 2, 8 | az úton, a hüvelykujját az övé szíjába akasztva; csípõn
1818 2, 8 | Tehát elfogadja.~Jancsi azt az illetlenséget követte el,
1819 2, 8 | Hiszen a békekötésnek ez az egyik pontja. Azért jött.
1820 2, 8 | ez a két nemzet egyesíti az erejét!!!~- De hiszen... -
1821 2, 8 | Marcellusz legyintett:~- Az csak olyan leány-beszéd.
1822 2, 8 | leány-beszéd. Ottokárnak az elsõ felesége is apáca volt.~
1823 2, 9 | beleszólhatott mindenki, még az idõsebb János fráter is.~-
1824 2, 9 | vagyok, prior atyám, de hát az a cseh király nem a szigeti
1825 2, 9 | barack látására jött ide az apácákhoz. Némelyek aggódtak,
1826 2, 9 | hercegi leányt is? Mivé válik az olyan kert, amelybõl épp
1827 2, 9 | olyan kert, amelybõl épp az arany almafákat viszik el?~
1828 2, 9 | Szikárdusznak is ez volt az aggodalma.~Csak Marcellusz
1829 2, 9 | Marcellusz nem szerette az olyan beszélgetéseket,
1830 2, 9 | Szikárdusz mégis elõpendítette az ügyet.~- Mit gondolsz -
1831 2, 9 | se idegenkedik tõle. Csak az a kérdés, hogy a cseh király
1832 2, 9 | s kitérõen válaszolt:~- Az országos kérdéseket Isten
1833 2, 9 | aztán helyeslõen intett rá az ujjával.~- Így van! Mit
1834 2, 9 | Így van! Mit tanakodtok? Az ilyen nagy kereket nem emberi
1835 2, 9 | kicsinységekre irányozzátok ti az eszeteket? Hogy a klastromnak
1836 2, 9 | húszan, ötvenen élnek. Az ország ellenben milliók
1837 2, 9 | leányával.~Egy hét múlván az a hír járta, hogy követség
1838 2, 9 | holnapra be kell mennie az apácákhoz.~No de hát nem
1839 2, 9 | hogy legyen a kísérõje.~Az idõ felhõs volt és zivatart
1840 2, 9 | zümmögtek. A templomot már az apácáknál is becsukták.~
1841 2, 9 | Margit is jelentkezett már, az erdélyi Mátyus herceg anyja.)
1842 2, 9 | van a kóruson - felelte az apáca. - Szólítsam?~- Szólítsd.
1843 2, 9 | Mind a háromnak hegyes volt az orra és az álla, tehát bizonyos,
1844 2, 9 | háromnak hegyes volt az orra és az álla, tehát bizonyos, hogy
1845 2, 9 | Marcellusz megszólította az asszonyt.~- A leányodat
1846 2, 9 | felelte megáradt könnyezéssel az asszony -, hanem a királyleányhoz.
1847 2, 9 | hanem a királyleányhoz. Az uramat fogságba vetették...
1848 2, 9 | fejét rázta.~- Hogy hívják az uradat?~Az asszony könnyekben
1849 2, 9 | Hogy hívják az uradat?~Az asszony könnyekben fuldoklott.
1850 2, 9 | Margit szóror beszélhet vele az ügyetekben.~Az asszony hálásan
1851 2, 9 | beszélhet vele az ügyetekben.~Az asszony hálásan köszönte
1852 2, 9 | ügyekrõl beszélgettek, vagy az officiumok ünnepi változásairól,
1853 2, 9 | mint örvendezõ. Már nem az az új ruha volt rajta, amelyikben
1854 2, 9 | mint örvendezõ. Már nem az az új ruha volt rajta, amelyikben
1855 2, 9 | szeme-pillája megrezzent. Az arca elkomolyodott, szinte
1856 2, 9 | válságos. Évek óta gyengítik az átkos harcok. A pogány tatárok
1857 2, 9 | pogány tatárok szeme egyre az országunkon forog. Az egyház
1858 2, 9 | egyre az országunkon forog. Az egyház azt kívánja, hogy
1859 2, 9 | olvasójára nézett. Aztán az arcára.~- Vajon én vagyok-e
1860 2, 9 | arcára.~- Vajon én vagyok-e az oka - felelte csendesen -,
1861 2, 9 | földi királynál kedvesebb az én tövissel koronázott királyom.
1862 2, 10| órától fogva ugyancsak leste az apácaklastromot.~Délután
1863 2, 10| fenyegetnem is.~S egyedül ment az apácákhoz.~Sokáig idõzött
1864 2, 10| Sokáig idõzött oda. Már az asztalnál ültek, mikor Jakab
1865 2, 10| hogy Marcellusz elhagyta az apáca-klastromot, s egyenesen
1866 2, 10| délelõtt nem járt senki az apácáknál. Délután bement
1867 2, 10| Annak is megereszkedett volt az orra, és csupa aggodalom
1868 2, 10| hogy mi történik itten. Ha az ifjabb király itthon volna,
1869 2, 10| király itthon volna, talán az rá tudná bírni ezt a makacs
1870 2, 10| Nem, semmiképpen. Még az én szavamra se hajlik. Pedig
1871 2, 10| elõhozta a királynét is, hogy az anya talán jobban érti,
1872 2, 10| királlyal sem cserélem el az én égi királyomat. De nem
1873 2, 10| köpdösnek reám!~Erre meg az én lábamhoz borult, és úgy
1874 2, 10| Aztán kiment gyapjat mosni az udvarra, és ott sírdogált.
1875 2, 10| Margit! - kiáltok rá - hát ez az engedelmesség!?~Arra megfordul,
1876 2, 10| vele szólani. Hát épp csak az ajtóig mentem vele.~De szörnyû
1877 2, 10| végén már kihallatszott az ajtón is a kiabálása. Hogy
1878 2, 10| mondja:~- Kitaszít a pápa az egyházból! Meglásd!~Margit
1879 2, 10| csengetésre elõjött. Leült az asztalhoz, de alig evett
1880 2, 10| meg nekik, hogy lemetszem az orromat. Akkor aztán hozzáadhatnak
1881 2, 10| hogy a szenvedés virága az égi dicsõségben bontja ki
1882 2, 10| nézett Szikárduszra.~Csak az ajka mozdulásából látszott,
1883 2, 10| János fráter, a jóságodat. Az imádságot se volt még alkalmam
1884 2, 10| nem tudott felelni. Csak az ajka mozdult, a nyelve nem.~-
1885 2, 10| szolgálóleánya vagyok én. Ez az egyetlen méltóságom.~És
1886 2, 10| Ugye, helyesled, atyám, az én gondolkodásomat, hogy
1887 2, 10| atyám - bólintott Margit. - Az ígéreted nagy vigasztalás
1888 2, 10| hümmögött-bümmögött. Egyszer csak megállt.~Az orra szinte felszökött a
1889 2, 11| senkit, hogy járt volna az apácáknál.~Annyit mégis
1890 2, 11| töméntelen ló és szekér. Fenn az utcákon három vármegye népe
1891 2, 11| a gomolygó porfelhõkben az utcákon. Különösen sok volt
1892 2, 11| rõköltek. Megrakott szolgák az úri nõk nyomában, vitték
1893 2, 11| fazekakat, nyársakat, teknõket. Az urak nyomában meg az új
1894 2, 11| teknõket. Az urak nyomában meg az új lándzsát, új íjat, új
1895 2, 11| lökdösõdés között hágdosott fel az utcán. Szikárdusz lihegett.~-
1896 2, 11| bazsarózsa. Kikepeckelõdik az asszony karjából, s ellöki
1897 2, 11| Eredj tõlem! Nem ismerlek!~Az asszony azonban csak tárogatta
1898 2, 11| már. Ép! Gyönyörû! Ábris az õ neve is. Épp most vettem
1899 2, 11| nyögte Ábris - nem igaz az! Egy szavad se! Hazudsz!~-
1900 2, 11| mindenképpen kezet akart csókolni az urának.~Ábris azonban ellökdöste
1901 2, 11| Ábris! Ábris! - sírta az asszony.~- Távozzatok.~Szikárdusz
1902 2, 11| harmatozott a homlokán.~Az ajtót a régi kapus nyitotta
1903 2, 11| fráter visszapillantott az utcára, s nagyot lélegzett,
1904 2, 11| nagyot lélegzett, mikor az ajtót újra bereteszelte.~-
1905 2, 11| nem lesz jó kijönnöm... Az éjjel tûzzel álmodtam...
1906 2, 11| Marcellusz fráterrel.~Marcelluszt az udvaron találták. Ült egy
1907 2, 11| dagadt volt. A homlokát az aggodalom ráncai barázdálták.~-
1908 2, 11| hallgatta Szikárdusznak az elbeszélését az apácák kétségbeesésérõl,
1909 2, 11| Szikárdusznak az elbeszélését az apácák kétségbeesésérõl,
1910 2, 11| kétségbeesésérõl, és Margitnak az üzenetét.~- Abból nem lesz
1911 2, 11| Amit két király akar, az ellen egy apácácska semmit
1912 2, 11| férjhez akar menni.~- Azt az izenetet vitték?~- Nem tudom.
1913 2, 11| akkor Béla király megtörte az egyezséget.~Ez utóbbi mondatot
1914 2, 11| azt mondta, hogy lemetszi az orra.~Marcellusz meghõkölt:~-
1915 2, 11| fráterek elképedve hallgatták az ügyet. Ábrahám fráter a
1916 2, 12| Szikárdusz a két kezét is az égnek emelintve. - De hát...~-
1917 2, 12| ha törik. Gyer be velem az apácákhoz. Szegény leányt
1918 2, 12| Nem nagy megnyugvás biz az neki. Akármennyire szereti
1919 2, 12| Akármennyire szereti is a leányát, az, hogy ellene szegült, elbúsította.
1920 2, 12| indulnának, Marcellusz megállt az ajtóban.~- Tudod, mi történt?
1921 2, 12| elmeresztette a szemét.~- Ábris!~- Az. Három nap nem aludt, nem
1922 2, 12| alattomos természet volt az!~És Marcellusz megvetõn
1923 2, 13| leányának, Konstanciának volt az unokája. De hát a pápa keze
1924 2, 13| Október 25-én megtörtént az esküvõ Pozsonyban.~Margit
1925 2, 13| klastromban történt. Abban az évrõl évre háborús világban
1926 2, 13| 1260-ban is láttuk, hogy az Ottokárral való békekötésre
1927 2, 13| járt, hogy Béla fia nevében az ország hódolatát fogadja.
1928 2, 13| törekvés volt, mint másutt az udvarba bejutni.~- A leányom
1929 2, 13| ebédelt nálunk. Kérdezte az otthonvalókat. Meg is csókolt.~
1930 2, 13| Olimpiádesz a leányával.~Az ilyén látogatások alkalmával
1931 2, 13| újveretû ezüstmárka. (Akkoriban az járta Magyarországon.)~Apácának
1932 2, 13| Mire is költhetné egyébre?~Az öreg György frátert olyankor
1933 2, 13| keresd meg. Add neki.~És az öreg fráter elbócirkált
1934 2, 13| se nézett a klastromnak.~Az apácák súgtak-búgtak Margit
1935 2, 13| eltûnt a lepedõ Margitnak az ágyáról. S mikor Margit
1936 2, 13| klastrom asztalán?~Eltûnt az ezüstpohara.~- Bent igyál
1937 2, 13| jégcsapként érintette szíven.~Az elsõ pillanatban elképedt,
1938 2, 13| mások szeme látta ezeket az apró kedvezményeket.~Szinte
1939 2, 13| meggondolta, hogy mindenben az alázatosságot kereste; hiszen
1940 2, 13| cselédek kezébõl is kivette az orr-fintorító munkákat,
1941 2, 13| orr-fintorító munkákat, és lám, ezek az apróságok elkerülték a figyelmét!~
1942 2, 13| szigorúak a regulák. Ott jobb az ágy, különb ételek kerülnek
1943 2, 13| különb ételek kerülnek az asztalra. Még fejedelem
1944 2, 13| mívelõ-házban, a kerengõn, az udvaron, az asztalnál.~Egy
1945 2, 13| a kerengõn, az udvaron, az asztalnál.~Egy délután,
1946 2, 13| asztalnál.~Egy délután, hogy az udvarra ültek ki dolgozni,
1947 2, 13| cseh király már megnõsült, az ügy elintézett ügy. Darabig
1948 2, 13| voltak. István királynak az elveszett Stájerország helyett
1949 2, 13| Stájerország helyett Erdély lett az országa. Ott tanyázott.
1950 2, 13| Pozsonyban idõzött, hogy az unokája és a cseh király
1951 2, 13| szeretettel ölelte magához.~Akkor az apácák is egyszerre megváltoztak.~
1952 2, 13| elcsodálkozva látta, hogy ott az ezüsttányérja, gyöngyház
1953 2, 13| találta a vánkost, lepedõt az ágyán. Levonta a lepedõt,
1954 2, 14| Benedek érsek beteg volt azon az õszön. Meg is halt. A helyébe
1955 2, 14| feketézést. Hát elhívatták az érseket, s az érsek a királyi
1956 2, 14| elhívatták az érseket, s az érsek a királyi szülõkkel
1957 2, 14| Május 28-ra jutott abban az évben pünkösd, tehát a harmadik
1958 2, 14| volt professzió-tétel, hol az apácáknál, hol a frátereknél,
1959 2, 14| királyleányt feketézzenek; meg az se történt, hogy püspök
1960 2, 14| beavatására három püspök készült: az esztergomi mellett a váci
1961 2, 14| nyitrai püspök.~Hogy lesz az, mint lesz az? - tûnõdtek
1962 2, 14| Hogy lesz az, mint lesz az? - tûnõdtek a két klastromban.~
1963 2, 14| tûnõdtek a két klastromban.~Az õ szertartásuk más volt,
1964 2, 14| örömük. Hát hogyan lesz az a püspöki apácaszentelés?
1965 2, 14| Krisztusnak jegyese! Arra az apácák fölkelnek a rostély
1966 2, 14| Krisztusnak a jegyesét. Mások az énekek is...~De hát csak
1967 2, 14| énekek is...~De hát csak egy az: a szertartás veleje egyezik:
1968 2, 14| rábírható, hogy egymaga legyen az ünnepelt. Õneki mindig terhére
1969 2, 14| fráterek eleven lombbal. Az apácák meg az oltárokat
1970 2, 14| eleven lombbal. Az apácák meg az oltárokat ékesítették föl
1971 2, 14| Klára szórorral rendezte az oltárokra.~Mind a három
1972 2, 14| napra? - kérdezte Jancsi az egyik apácát.~- Még valamennyiük
1973 2, 14| közt õ a legnyugodtabb. Az éjjel fenn imádkozott matutinumig.~-
1974 2, 14| Marcellusszal.~- Szép, jó lesz az idõ, amint látom - mondotta
1975 2, 14| Nincs szomorúbb valami, mint az esõs idõben való avatás.~
1976 2, 14| esõs idõben való avatás.~Az idõ valóban kedvezõ volt.
1977 2, 14| idõ valóban kedvezõ volt. Az ég is mintha ünnepet érezne,
1978 2, 14| szélessége mai mértékkel az oltártérben hét és fél méter,
1979 2, 14| méter volt; a hossza meg az oltártérben huszonhat méter,
1980 2, 14| a hajóban tizenöt. (Hogy az oltártér ilyen aránytalanul
1981 2, 14| aránytalanul hosszúnak épült, annak az apácák kórusa volt az oka:
1982 2, 14| annak az apácák kórusa volt az oka: nem lehetett másképp
1983 2, 14| fegyveres ajtónállóval.~Az aranyláncos, süvegükön is
1984 2, 14| roskadozó fõúri dámákat az ajtónállók is bebocsátották,
1985 2, 14| Jordánusz elhárítóan intett, s az ajtónállók keresztbe vetették
1986 2, 14| ajtónállók keresztbe vetették az ajtó elõtt a kelevézüket.~-
1987 2, 14| Jordánuszra.~- Micsoda méltóság az urad? - kérdezte a barát.~-
1988 2, 14| mezõn - felelte büszkén az asszony.~- Akkor a mennyországban
1989 2, 14| de ide nem. Majd holnap.~Az asszony sírva fakadott dühében,
1990 2, 14| lobogtak a meleg levegõben.~Az érsek a fõoltárnál mondta
1991 2, 14| fõoltárnál mondta a misét, de az epistola után megszakította.~
1992 2, 14| átlépkedtek Szent Erzsébetnek az oltárához. Ott már az oltárra
1993 2, 14| Erzsébetnek az oltárához. Ott már az oltárra volt készítve a
1994 2, 14| ezüsttálcán négy aranygyûrû. Az oltár lépcsõjét piros virágos
1995 2, 14| karosszék várakozott ott az érsekre.~Az érsek beleül
1996 2, 14| várakozott ott az érsekre.~Az érsek beleül a székbe, és
1997 2, 14| võlegény érkezik!~Minden szem az ajtó felé fordul. A hátul
1998 2, 14| leánykáját, hogy legalább az lásson valamit.~A templomban
1999 2, 14| meghagyja. A királyné kérte ezt az elsõ fogadalom-tevéskor.
2000 2, 14| feleségül kérik. De különben is az volt a szokás Európa-szerte,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2852 |