Part,  Chapter

2501  3,  8 |                  az a Kinga... szeme: mint az áspiskígyóé. Még a hajszálai
2502  3,  8 |                   dühében.~- Kinek a lánya az a... bestia?~- Rátoldy ispáné.
2503  3,  8 |                Jancsi a kísérõjére nézett. Az öreg György fráter volt
2504  3,  8 |                   György fráter volt vele. Az öreg a padon ült a sarokban,
2505  3,  8 |                  Kérlek fráter - ismételte az apáca, a kezét könyörgõn
2506  3,  8 |                    végre is magába szállt. Az volt a szándéka, hogy este,
2507  3,  8 |         kompletóriumról, leültünk néhányan az asztalhoz, hogy a másnapit
2508  3,  9 |                  még a lába is reszketett.~Az elsõ gondolata az volt,
2509  3,  9 |              reszketett.~Az elsõ gondolata az volt, hogy beront a klastromajtón,
2510  3,  9 |            klastromajtón, és megfojtja azt az ispánleányt!~Aztán, hogy
2511  3,  9 |                  miféle ügyekben látogatja az anyját.~Hát csak magában
2512  3,  9 |                    sápadozott, szorongatta az öklét, nyügdöste a mérgét,
2513  3,  9 |             nyügdöste a mérgét, hánykódott az ágyán.~Csak Marcellusz megjönne
2514  3,  9 |             megérkezett.~Õk éppen miséztek az apácáknál, a hûvös-fehér
2515  3,  9 |                   könyvet, a leckeoldalról az evangéliumi oldalra, egy
2516  3,  9 |               hallgatta, hogyan trécselnek az éneklés szüneteiben az apácák
2517  3,  9 |          trécselnek az éneklés szüneteiben az apácák bent a rostély mögött.~
2518  3,  9 |                 elsõ csendítéskor megszûnt az ének. Mély, áhítatos csend
2519  3,  9 |                 szokott olyankor lenni. De az apáca kisasszonyoknak sok
2520  3,  9 |                  Marcellusz haragos hangja az apácák rostélya elõtt:~-
2521  3,  9 |                 megrogyó lábbal fordult ki az oltártól, és hallgatta a
2522  3,  9 |                 lett ott egyszerre, mintha az apácákat mind elnyelte volna
2523  3,  9 |                Soha ájtatosabban nem szólt az officium.~Jancsi szinte
2524  3,  9 |             haragot.~Képzelhetõ, hogy bent az apácák milyen szepegéssel
2525  3,  9 |                      elképzelhetõ. Ámbátor az is lehet, hogy nem mondott
2526  3,  9 |                    mondott semmit. Ismerte az öreg Szikárdusznak minden
2527  3,  9 |                mégiscsak engedett: odament az ablakhoz.~- Mit akartok?
2528  3,  9 |          Marcellusz arra ítélte õket, hogy az ebédlõ közepén a csupasz
2529  3,  10|             munkások jelennek meg, s ássák az árkot. Alkotnak belé zsilipet.~
2530  3,  10|                 terjed. Véli, hogy a világ az az egy mezõ, és hogy azontúl
2531  3,  10|              terjed. Véli, hogy a világ az az egy mezõ, és hogy azontúl
2532  3,  10|           szerencsétlenség!~A mezõ azonban az áradás után megéled. Nemesebb
2533  3,  10|                  el, és zengedezve gyûjtik az édes élelmet. Az újabb bogárnemzedék
2534  3,  10|                   gyûjtik az édes élelmet. Az újabb bogárnemzedék is kövérebb
2535  3,  10|                  ilyen áradást bocsát néha az országokra.~Az egyes ember
2536  3,  10|                 bocsát néha az országokra.~Az egyes ember csak azt érzi,
2537  3,  10|                    rendezettebb, virágzóbb az élet.~A tatárjárás is, lám,
2538  3,  10|                   s megosztották egymással az utolsó karaj kenyerüket
2539  3,  10|                    csak arra virradt, hogy az õ széke is elégett: birodalma
2540  3,  10|                    a tatárok eltakarodtak. Az ország népe visszatért a
2541  3,  10|               nyugati államoknál.~A király az országrendítõ csapásban
2542  3,  10|                 javára váltak a nemzetnek!~Az isaszegi csata után mind
2543  3,  10|                  közös bíróságra bízta.~De az öreg királyt mégis megviselte
2544  3,  10|                  való csalatkozás. Azokban az években meg­öregedett. Még
2545  3,  10|          gúnyolódott is rajta. Béla király az isaszegi csata után csak
2546  3,  10|                    nem zabolázta meg õket. Az öreg király az unokája védelmére
2547  3,  10|                   meg õket. Az öreg király az unokája védelmére jókora
2548  3,  10|                    Itemér fia Imre. Persze az a két had szállott alá,
2549  3,  10|                 követek, mikor a had eleje az elnyert zászlókkal és a
2550  3,  10|                zenge-zungával megérkezett.~Az öreg királynak még egyszer
2551  3,  10|             fegyver elsõ a világon.~S hogy az elõkelõ foglyokat eléje
2552  3,  10|              került.~Arannyal volt borítva az a feszület, s gyöngyökkel,
2553  3,  10|           gyöngyökkel, ékkövekkel kirakva. Az egyik Csák-fi kapta váltságul
2554  3,  10|              között világolt a falon.~Hogy az öreg György fráter meghalt
2555  3,  10|                 György fráter meghalt azon az õszön, Jancsit tette meg
2556  3,  10|                csengetett ott éjjel senki.~Az ágyát is megvetette a hideg
2557  3,  10|                 sziget esti csendje.~Talán az idõjárás okozta, hogy Jancsi
2558  3,  10|                valami a lelkét. Vagy talán az okozta, hogy Jakab fráternek
2559  3,  10|                  király. A Vág mellett van az a szép falu.~Jancsi fráter
2560  3,  10|                   más életet élnek odakünn az emberek!~Sose volt még a
2561  3,  10|               között, milyen folyású volna az élete.~Az ilyen gondolatok
2562  3,  10|                    folyású volna az élete.~Az ilyen gondolatok persze
2563  3,  10|               szerzetes, hogy ez vagy amaz az ismerõse milyen szerencsés,
2564  3,  10|                     meleg tûzhelyem. Vajon az mind elkárhozik-e, aki nem
2565  3,  10|        istentisztelõ, tökéletes tisztaságú az ember?~...Uram, Teremtõm,
2566  3,  10|                  imádságba fogott. De csak az ajka mozgott. Az elméje
2567  3,  10|                   De csak az ajka mozgott. Az elméje megint csak arra
2568  3,  10|                   erejû vitézek kellenének az országnak!... Az élet élet!~
2569  3,  10|                kellenének az országnak!... Az élet élet!~Ebben a pillanatban
2570  3,  10|                   folyosói mécset.~Sietett az ajtóhoz.~Ahogy a kerek-ablak
2571  3,  10|              mégiscsak tagja a szerzetnek. Az õ ügye, hogy beszámoljon
2572  3,  10|                    mívelt.~Megnyitotta hát az ajtót. A mécset magasra
2573  3,  10|                     Rábámult:~- Mi akarsz?~Az ember belépett, és vizes
2574  3,  10|                vonta.~És Ábrahámra nézett.~Az ember beteg arccal, megfehérült
2575  3,  10|                  szó Ábris mellébõl.~Leült az ágyra, és a fejét ingatva
2576  3,  11|          Nagyszombat volt aznap. Készültek az ünnepre.~Hogy az apácák
2577  3,  11|                 Készültek az ünnepre.~Hogy az apácák megpillantották a
2578  3,  11|                atyám. Aludni is alig aludt az éjjel, meg a múlt éjjel.
2579  3,  11|                   reggel felé. Azt is csak az ágya elõtt, a gyékényen.~
2580  3,  11|                 nyilallt át. Tehát ez volt az a... cudar!~Kék szemû, kissé
2581  3,  11|                imádkozott, mintha beszélne az égi lelkekkel, olyan mámorosan.
2582  3,  11|               bólogatott:~- Lásd, lásd: ez az igazi imádság, mikor a lélek
2583  3,  11|                  mikor a lélek is felszáll az imádságban Isten lábához.~
2584  3,  11|                ragadja Marcellusz kezét, s az ajkához emeli:~- Isten hozott!~
2585  3,  11|             mondták? Bejött a víz, ellepte az udvart is, a refektóriumot
2586  3,  11|               Álmodtál.~Margit rábámult, s az apácákra, akik Judit szubpriorisszával
2587  3,  11|               Miket beszélsz! Ugyan, eredj az ilyen mesékkel!~Margit összecsapta
2588  3,  11|              Margit összecsapta a kezét, s az égre nézett:~- Ó, mennyei
2589  3,  11|                soha hazugság el nem hagyta az én ajkamat! Esedezve kérlek,
2590  3,  11|                    fejét. A kõfal alól is, az ölfa alól is csillogva kígyózik
2591  3,  11|                  Jézus! Mária! - ijedeznek az apácák.~S futnak a víz elõl.
2592  3,  11|                    nem néz most oda senki.~Az öreg Marcellusz is ugyancsak
2593  3,  11|                ugrál, lohol a fráterekkel. Az apácák a kapitulum-ház felé
2594  3,  11|                   csengõ. S dörömbölnek is az ajtón.~Hárman is kifutnak
2595  3,  11|               kifutnak a fráterek, hogy mi az. Hát apácák jajgatnak a
2596  3,  11|                    Alig bírnak oda találni az apácákhoz.~De a kapus apáca
2597  3,  11|             visszatértünk a refektóriumba. Az esõ megered. Margit kicsenget
2598  3,  11|                 Ágnes, kint hagytad, ugye, az esõn a kámzsámat?~- Kint
2599  3,  11|                       Nem látod, hogy esik az esõ? Mit veszek holnap magamra?~-
2600  3,  11|           sikoltást:~- Kútba esett! Hamar, az Istenért! Kútba esett!~Futunk
2601  3,  12|                   mind a frátereknél, mind az apácáknál.~Sokan emlékeztek
2602  3,  12|              emlékeztek rá, hogy Margitnak az a nagy bizalma az égben
2603  3,  12|                Margitnak az a nagy bizalma az égben már kora gyermekségében
2604  3,  12|                  arccal is regélgetni.~Lám az öreg király is mindig valami
2605  3,  12|               atyám, hát király vagy.~- Mi az a király?~- Király? Az olyan
2606  3,  12|                  Mi az a király?~- Király? Az olyan ember, akinek hada
2607  3,  12|                       Hiszen te nem láttad az én hadamat soha.~- De azért
2608  3,  12|                   megszámlálhatatlan, mint az égi csillagok.~- No, és
2609  3,  12|            csillagok.~- No, és mi történik az én hadammal?~- Hát az, hogy
2610  3,  12|             történik az én hadammal?~- Hát az, hogy magaddal viszed, és
2611  3,  12|               viszed, és megfutamítod vele az ellenséget: megvered.~A
2612  3,  12|             megtették, örömmel serkent fel az ágyából, és sietett velük
2613  3,  12|                kórusra.~Arról is beszéltek az apácák, hogy tízéves még
2614  3,  12|                sanyargató övet.~- Nem való az még neked - mondották. -
2615  3,  12|            boldogan viselte a böjtnapokon.~Az is kicsi korában történt
2616  3,  12|                  olyan ruhát viselni, mint az apácáknak van: kámzsát,
2617  3,  12|                fehér és fekete vélumot, de az is leért neki térdig.~Margit
2618  3,  12|                  kért. Bement a templomba. Az apácák utána lestek, hogy
2619  3,  12|                    nagyájtatosan letérdelt az oltár elé, s noha még nem
2620  3,  12|                 hol a maga kis fülkéjében. Az a kis fülke lassanként megtelt
2621  3,  12|                    araszos triptichon volt az. Szét lehetett nyitni, s
2622  3,  12|                   a fejükön igazi aranyból az aureola. Az oltárka aljába
2623  3,  12|                 igazi aranyból az aureola. Az oltárka aljába szentek apró
2624  3,  12|                    Hát kezdtek figyelmezni az imádkozásaira is. Bámulták,
2625  3,  12|           sekrestyés apáca azt vélte, hogy az imádságot akarja elvégezni,
2626  3,  12|                várakoztatta meg ilyképpen, az bizony bement a templomba,
2627  3,  12|                   matutinumig a templomot. Az apáca megleste, és elsusogta,
2628  3,  12|                véniával.~Hogy hogyan bírja az a gyenge test? Mikor kérdezték
2629  3,  12|                     elmosolyodott:~- Semmi az, atyámfiai. A szeretet mértéke
2630  3,  12|              hiszen a jó Istennek nem kell az, Margit.~- Tudom, de nekem
2631  3,  12|                  más hangon susogtak róla.~Az énekvezetõ apáca, Váradi
2632  3,  12|                    Én eddig csak elmondtam az imádságot, de mikor téged
2633  3,  12|                  tiéd. Akkor aztán nemcsak az ajkad imádkozik, hanem az
2634  3,  12|                  az ajkad imádkozik, hanem az érzésed is. Érzéssel való
2635  3,  12|               szavak csak vezetõi legyenek az érzésednek.~Aztán fígyelmezni
2636  3,  12|                  Aztán fígyelmezni kezdtek az apácák arra is, hogy valahányszor
2637  3,  12|              valahányszor áldoztak, Margit az áhítatnak mily szepegésével
2638  3,  12|                szepegésével szokta fogadni az Urat, hogyan borul le, hogyan
2639  3,  12|                 imádkozás mégis megviselte az egészségét.~Olimpiádesz
2640  3,  12|                   Te mindig a földet túrod az orroddal! - mondotta - mintha
2641  3,  12|                     mintha a földben lakna az Isten!~Egy rövid hasonlatot
2642  3,  12|              Margit alázatosan hallgatott. Az arcán se látszott semmi
2643  3,  12|                   ellentmondó gondolat.~De az apácák megbotránkoztak Olimpiádesz
2644  3,  12|                     Margit pedig folytatta az imádkozásait.~Azokban a
2645  3,  12|                  zsolozsmákat. Mert hiszen az olvasós imádságokat csak
2646  3,  12|                   csak elmondták volna, de az officiumok latinul voltak,
2647  3,  12|                  Minderre kezdtek figyelni az apácatársak.~Még olyat is
2648  3,  12|                    fognak beadni, se pedig az õ élemedett korú apácatársa,
2649  3,  12|                  apácatársa, Sennyei Kata.~Az udvaron nagy volt a sár.
2650  3,  12|                     abba göngyölte a húst. Az öreg Katalin is akképpen
2651  3,  12|              skapuláréjára is. Látja, hogy az tiszta. Hát elkeseredve
2652  3,  12|                   azért haragszol te, hogy az én skapulárém tiszta maradt.
2653  3,  12|                adventi napon megharagudott az egyik apácatársára, és annyira
2654  3,  12|                    szinte betegen ült este az asztalnál.~Margit mit sem
2655  3,  12|                    klastromban, legfeljebb az, akire mérgelõdött. ~Kompletórium
2656  3,  12|                  lelked is megcsendesedik, az övé is. Kérleld meg õt.
2657  3,  12|          meglátogatják.~Õ mindig elfogadta az ajándékot, de még csak fel
2658  3,  12|             palástot; a fehér selyembõl és az aranyhímzésbõl oltárvánkosokat,
2659  3,  12|                   betegségükre.~Mert mióta az árvíz meg az Ágnes cseléd
2660  3,  12|                    Mert mióta az árvíz meg az Ágnes cseléd megmenekülése
2661  3,  12|      tulajdonították, hogy a bajuk elmúlt. Az öreg Eliána szóror egyszer
2662  3,  12|            imádságban találta a gyékényen, az ágya elõtt.~- Édes Margitom!
2663  3,  12|                    elõtt.~- Édes Margitom! Az ujjam annyira fáj, hogy
2664  3,  12|                  segíts rajtam. Ez itt, ez az ujjam...~Margit elmosolyodott,
2665  3,  12|             megszûnt.~Persze másnap reggel az apácák mind értesültek a
2666  3,  12|                    is csodálkozva forgatta az elméjében Margit kiválóságát.
2667  3,  12|                   fel a nagytestû Erzsébet az egyik ágyban. - Ne szólj
2668  3,  12|           tehetetlent õ egymaga emelget ki az ágyból. A többi olyankor
2669  3,  12|         provinciális eltávozott, besietett az imádkozó helyére, és megteljesítette
2670  3,  12|               magától sem szûnik el.~Télen az utolsó útjából kerül haza
2671  3,  13|                  francia király öccse volt az, Anjou Károly.~A pápa segítségével
2672  3,  13|                  segítségével beverekedett az olasz földre, és ott fejedelmi
2673  3,  13|                ember volt, csak éppen hogy az egyik lábára sántított.
2674  3,  13|                   sántított. De hát baj is az? Mentül sántább valaki,
2675  3,  13|                    antul eszesebb. S ha rá az ész mellett királynak is
2676  3,  13|                viselõ magyar Anjou-család.~Az öreg, beteges királyt a
2677  3,  13|                  bízott, hogy támasza lesz az öreg királynénak és Annának
2678  3,  13|                   Béla Esztergomba vitette az ifjú herceg holttestét,
2679  3,  13|                    a minoritákhoz, akiknek az öreg úr konfrátere volt.
2680  3,  13|               beavatása óta nála gyászolta az özvegységét. Meg mi lesz
2681  3,  13|               megbocsátani Istvánnak, hogy az apja ellen harcolt, sem
2682  3,  13|                Anna. István is tudta, hogy az a két nõ örökre engesztelhetetlen,
2683  3,  13|               fejében jószándékot irántuk.~Az öreg királyt gyakran lehetett
2684  3,  13|                mennyire hervad. Margit meg az apját nézte könnyes szemmel.~
2685  3,  13|                  könnyes szemmel.~Végre is az öreg király Ottokárt kérte
2686  3,  13|                halála után vegye oltalmába az öregasszonyt meg Annát,
2687  3,  13|                    öregasszonyt meg Annát, az anyósát, meg ha valamelyik
2688  3,  14|                vegyíteni. A liliomnak erõs az illata. Harmatos reggelen
2689  3,  14|                  kellett egyszerre tépnie.~Az öreg királyné halt meg akkor,
2690  3,  14|                  akkor, alig három hónapra az öreg király halála után.~
2691  3,  14|            rengeteg sok volt a rózsabokor. Az új prior, Feliciánusz fráter
2692  3,  14|         fogyasztotta meg. Segítségére volt az új provinciális, Márton
2693  3,  14|                 esztendõ májusában rombolt az végig az országon. Fákat
2694  3,  14|                 májusában rombolt az végig az országon. Fákat tört derékban,
2695  3,  14|                malmokat sodort el a Dunán. Az apáca-klastrom kapitutum-házának
2696  3,  14|                   is hajtottak. De egyszer az ajtón több hideg levegõ
2697  3,  14|                    nyílott ki húsvét felé. Az is illattalan volt.~Akkor
2698  3,  14|               leszedje. Hogy bámulnak majd az apácák karácsonykor, ha
2699  3,  14|            karácsonykor, ha virágot látnak az oltárukon!~Az illatgyûjtésrõl
2700  3,  14|               virágot látnak az oltárukon!~Az illatgyûjtésrõl nem beszélt
2701  3,  14|               regulákban nincs benne, hogy az illatot nem szabad gyûjteni.
2702  3,  14|        cselekedetében.~Erõs volt pedig már az illat, noha csak alig egy
2703  3,  14|                 csak alig egy kanálnyi. De az istállószag elnyomta.~Jancsi
2704  3,  14|           liliomhagymáit.~Hogyan is mondta az apja? „Mentül nemesebb a
2705  3,  14|                    zöld.~Fejlõdtek szépen.~Az istálló melegítette az egyik
2706  3,  14|                     Az istálló melegítette az egyik falat. A többi falat
2707  3,  14|                    a behányt trágya. Mikor az elsõ fagy jelentkezett,
2708  3,  14|                   gõz a kamrácskában, hogy az ajtón át be se lehetett
2709  3,  14|                  látni. Ki kellett nyitnia az ajtót, meg hamar becsapnia.
2710  3,  14|                    keservekkel töltötte el az õ szívét is.~S azon az õszön
2711  3,  14|                  el az õ szívét is.~S azon az õszön sok volt a beteg a
2712  3,  14|                   hol másik nyögni kezdett az ágyában. Olyankor Margit
2713  3,  14|              ágyában. Olyankor Margit volt az elsõ, aki fölkelt, és odament
2714  3,  14|                    mezítláb a fûtõlyukhoz. Az ebédlõ szekrényében mindig
2715  3,  14|          csoportban is tették évvel késõbb az elsõ fogadalmat, a professziót.~
2716  3,  14|                 fogadalmat, a professziót.~Az apácák azt susogták, hogy
2717  3,  14|                     mennyire sorvadtan áll az imádkozó helyén. Kerek,
2718  3,  14|                    vizet tétetett maga elé az asztalra.~- Nem engedem,
2719  3,  14|                  hogy böjtölj! - pörölt rá az új priorissza, Badoboray
2720  3,  14|                Engedelmességet is fogadtál az oltárnál, ne feledd!~Margit
2721  3,  14|                Margit fülkéje üresen állt. Az új provinciális, Mihály
2722  3,  14|                    nem látta a templomban.~Az öreg úr legott visszafordult,
2723  3,  14|               éjjel a templomban - felelte az apáca. - Véltük, meghalt,
2724  3,  14|               egyszer láthassam örvendezni az õ szemeit!~S bement a kerti
2725  3,  15|                    csak nem aggasztó talán az állapota?~- Bizony éjjelenkint
2726  3,  15|                   nem akará semmiképpen...~Az ötödik nap délután a provinciális
2727  3,  15|              délután a provinciális átment az apácákhoz a priorral és
2728  3,  15|            megfázott. Fiatal test kiheveri az ilyet.~A két öreg pap mégis
2729  3,  15|                  bement. Bevitték magukkal az Ordinárium címû könyvet
2730  3,  15|                igen elbágyadtnak találták. Az arcán, szemén végtelen szenvedés
2731  3,  15|                   páterek a két beteget és az ágyakat és a szoba négy
2732  3,  15|                  zsoltár között elolvastak az evangéliumból egy-egy fejezetet:
2733  3,  15|             gyógyította meg Jézus Simonnak az anyósát. Hogyan gyógyította
2734  3,  15|                 Azok is imádkoztak bent. S az imádság-részek végén Margit
2735  3,  15|                 Margit mindig velük mondta az áment. De többet nem bírt
2736  3,  15|                   úgy rémlett neki, mintha az öreg királyt látta volna,
2737  3,  15|                   a híre, hogy a kórházban az elhunyt királyi párnak a
2738  3,  15|               éjjel alig bírtak megmaradni az apácák. Legtöbbje le se
2739  3,  15|                 feküdt, csak térden maradt az ágya elõtt. És imádkoztak,
2740  3,  16|                  oda nem lehet, temessetek az imádkozó helyemre.~- Mégiscsak
2741  3,  16|              porában is ott szeretne lenni az oltár elõtt.~A három apáca
2742  3,  16|               kezét a szemére szorítva ült az ágy mellett.~- Ne sírjatok -
2743  3,  16|                nézett. Látta, hogy nyugodt az arca. Rászólt a szórorokra:~-
2744  3,  16|                 fakadva.~Letette a tányért az ágy mellett álló asztalkára,
2745  3,  16|                    asztalkára, s letérdelt az ágy elé. Ráborult Margit
2746  3,  17|                      Milyen gyermekek ezek az apácák! - mondotta Dezsõ
2747  3,  17|                 jár vajon?~Senki se tudta.~Az orvost mindig hívják, hol
2748  3,  17|                     hol balra. Posta nincs az országban. Levéllel csak
2749  3,  17|               egyik klastromból a másikba. Az orvosról csak annyit tudhatnak,
2750  3,  17|               keresik. Mégis hát szét­megy az üzenet, s valahol eléri
2751  3,  17|                    üzenet, s valahol eléri az orvost. Patika minden klastromban
2752  3,  17|                   hívják, István királynak az orvosát, vagy Garcián mestert,
2753  3,  17|                    mestert, Mózes nádornak az orvosát, az még öregebb.
2754  3,  17|                 Mózes nádornak az orvosát, az még öregebb. De lehetetlen,
2755  3,  17|                   is - vélte Marcellusz. - Az ilyen megfázás nem halálos.
2756  3,  17|                  hóban a kórházba. Nem árt az ilyennek a hideg!~Másnap
2757  3,  17|            tudakozódtak. Ismét hõ gyötörte az éjjel, de délután javult
2758  3,  17|                   éjjel, de délután javult az állapota. Estefelé semmi
2759  3,  17|              sincsen.~- No, hál’ istennek!~Az az est Szent Piroska estéje
2760  3,  17|                      No, hál’ istennek!~Az az est Szent Piroska estéje
2761  3,  17|                   sötétség korán leszállt. Az idõ lágyult valamelyest.
2762  3,  17|          kompletóriumot, csengetés sírt át az épületen.~Jancsi fráter
2763  3,  17|                 fölkelt a térdeplésbõl, és az ajtóra siet. Kinéz.~A két
2764  3,  17|               palástos alakja áll a hóban, az ajtó elõtt.~- Fráterek -
2765  3,  17|             Fráterek - mondja rezgõ hangon az egyik -, jertek át: utolsó
2766  3,  17|                 tolongtak ki a kápolnából.~Az apácáknál már tárt ajtó
2767  3,  17|              megszólal: - Hát annyira van?~Az apácák könnyes szemmel bólintanak.~
2768  3,  17|                    oltárához siet. Levonja az ezüst-galambot, és kiveszi
2769  3,  17|          ezüst-galambot, és kiveszi belõle az ostyát. Helyezi a kehelybe.~
2770  3,  17|             baldachint. Egy ötödik levonja az örökmécset, és szövétnek
2771  3,  17|             fráterek belépnek, megindulnak az apácák is. Elöl egy szövétnekvivõ
2772  3,  17|              Hosszú sorban haladnak utánuk az apácák. Elöl a fiatalok,
2773  3,  17|                viasz-szaggal lebben olykor az éneklõk közé.~A nagyudvaron
2774  3,  17|                  kezdi Mihály fráter, hogy az ajtón belép.~- És minden
2775  3,  17|                   nem néz senkire. Látszik az arcán, hogy az élet lángja
2776  3,  17|                     Látszik az arcán, hogy az élet lángja csak az utolsó
2777  3,  17|                   hogy az élet lángja csak az utolsó rezgéseiben tartózkodik
2778  3,  17|                    a szentségtartó kelyhet az asztalkára. A kenetes ezüstcsészécske
2779  3,  17|                 ezüstcsengõ. Mihály fráter az izsóp-nyalábhoz nyúl. Meghinti
2780  3,  17|                    elképedten állják körül az ágyat. Oly váratlan, oly
2781  3,  17|                    nyolcnapi betegség után az utolsó kenetet kelljen adni.~
2782  3,  17|               utolsó kenetet kelljen adni.~Az egyik szövétnek kék fényporral
2783  3,  17|            szövétnek kék fényporral serceg az ajtóban. Mihály letérdel
2784  3,  17|                   ajtóban. Mihály letérdel az ágy elé, s reszketõ mély
2785  3,  17|                 reszketõ mély hangon kezdi az imádságot:~...Isten, emberi
2786  3,  17|                   és tápászkodik, és fölül az ágyában. És bal kézzel a
2787  3,  17|                  szemmel bámul Margitra és az egybegyûltekre. A haja rövidre
2788  3,  17|                  hogy nem is néz rá senki. Az imádságban mindenki térdel,
2789  3,  17|                   föléje védõ szárnyait...~Az imádság végeztével a beteg
2790  3,  17|                beteg apáca visszahanyatlik az ágyába, és a fejére vonja
2791  3,  17|                  Margit ha még szólni tud, az utolsó gyónást végezhesse,
2792  3,  17|                     Mit gyónhat, ha gyónik az ártatlan lélek? Talán azt,
2793  3,  17|                eleget?~De hát gyónik.~Künn az apácák és fráterek együttesen
2794  3,  17|              fölpillantásában Kingát látja az ajtó mellett. Szövétnekkel
2795  3,  17|                    Szövétnekkel térdel ott az apáca, s a szövétnek vörös
2796  3,  17|                tûzcseppek görgedeznének le az arcán a szemébõl.~- Ámen! -
2797  3,  17|                  térdelõk, ismét bemennek.~Az utolsó kenet következik.
2798  3,  17|                   fehér gyolccsal törli le az érintések nyomát. Annak
2799  3,  17|                    keze, s el van változva az arca az ijedtségtõl.~Egy
2800  3,  17|                    el van változva az arca az ijedtségtõl.~Egy apáca hátul
2801  3,  17|                 apáca hátul hangosan fújja az orrát.~A szubpriorissza
2802  3,  17|                   A szubpriorissza kiveszi az egyik viaszgyertyát a tartóból.
2803  3,  17|                  viaszgyertyát a tartóból. Az a szokás a klastromban,
2804  3,  17|                     hogy csak egy perc, és az élet földi lángja ellobban
2805  3,  17|               vigasztaló imádságra készült az ajka, de nem tudott egyébre
2806  3,  17|                    is csodát cselekedne... Az elméje arra a bibliai jelenetre
2807  3,  17|                    jelenetre fordul, mikor az Urat sürgõsen hívták Bethániába,
2808  3,  17|                 fordult a gondolatai közé. Az ajka végre a nagy csendben
2809  3,  17|                   bibliai Márta szavait:~- Az Úr Jézus itt van, és hív
2810  3,  18|                  hitvány szépségeiket - õ, az angyali szépségû, alázatos,
2811  3,  18|                   klastromban hervassza el az életét!~...Mért gyötörte
2812  3,  18|                boldog keresztény anya, aki az ölében tanítja ávemáriára
2813  3,  18|                   és boldogan csókolja meg az ámen után. De így élni,
2814  3,  18|                   a matutinum is elmúlt, s az öreg provinciális még mindig
2815  3,  18|            gubbaszkodik bútól nehéz fejjel az ágyán, háttal az ágyfának
2816  3,  18|                    fejjel az ágyán, háttal az ágyfának támaszkodva, a
2817  3,  18|                   s változik fehérré, mint az apácák csuhája, skapuláréja;
2818  3,  18|                    változik feketévé, mint az apácák véluma, palástja.
2819  3,  18|                keskeny korona tündöklik. S az arca is finomul, fehérül.
2820  3,  18|                 azt látja, hogy átváltozik az arc Margitnak arcává.~De
2821  3,  18|      madárkahangján. - Mért homályos néked az én szenvedésem?~Nem láttad-e,
2822  3,  18|              Jöttek, jöttön-jöttek, jártak az én meglátogatásomra. Nem
2823  3,  18|                 láttad-e, hogy megindulnak az én alázatosságomon, az én
2824  3,  18|         megindulnak az én alázatosságomon, az én szegénységemen, az én
2825  3,  18|     alázatosságomon, az én szegénységemen, az én ájtatosságomon? És nem
2826  3,  18|                   láttad-e, mint hozzák el az ország minden részébõl gõgös
2827  3,  18|            részébõl gõgös leányaikat, hogy az én példámra Isten felé nézzen
2828  3,  18|                rangját, vagyonát, pompáját az elméjükben? S hogyan indult
2829  3,  18|                   láttad-e, hogyan terjedt az én imádságos, szent életemnek
2830  3,  18|                  szent életemnek híre szét az országban? Hogyan ejtette
2831  3,  18|                Hogyan ejtette gondolkodóba az állati tobzódásokhoz szokott
2832  3,  18|                ismerték meg kicsinységüket az én alázatos nagyságom láttára?
2833  3,  18|             királyi asszonynál magasabban: az én Uram Krisztusom örökfehér
2834  3,  18|                 látott-e, vagy csak álmot? Az illatát mintha érezné.~-
2835  3,  18|               liliom...~Megrázkódott, mint az álomból ébredõ, s fölkelt
2836  3,  18|                 ültébõl. Mintha még mindig az álom-alakot látná, álmodó
2837  3,  18|                    álmodó arccal lépett ki az ajtón.~A klastrom néma.
2838  3,  18|                  kulcsért. Ott függött még az ajtófélfán. Be kellett volna
2839  3,  18|                   este, kompletórium után, az ajtókulccsal, hátsó kapu
2840  3,  18|                   a kerti háznak. Feltárja az ajtót.~Bent a liliomok virágjukban
2841  3,  18|                   liliomának és rózsájának az illata!~Fogja a szilkét.
2842  3,  18|            Átandalog vissza a kerten, mint az alvajáró. Áthalad a klastrom
2843  3,  18|              klastrom udvarán, folyosóján. Az ajtóban benne még a kulcs.
2844  3,  18|                   világ. Fehér ünnep. Csak az ég kék egy tisztáson, a
2845  3,  18|                  finom illat... Ah, hiszen az õ gyûjtött illata!~Az volt
2846  3,  18|               hiszen az õ gyûjtött illata!~Az volt a szándéka, hogy becsenget
2847  3,  18|                   szándéka, hogy becsenget az apácákhoz, és beadja a virágokat,
2848  3,  18|             fekszik, mint a halálos ágyán: az apáca­ruhá­jában. Két összekulcsolt
2849  3,  18|                  elsimult. Homloka derült. Az arca színe mint kisleány
2850  3,  18|                  mély lélegzettel nekidõlt az ajtó mellett a falnak. S
2851  3,  18|                   ajtó mellett a falnak. S az arcát könnyek öntötték el.~~
2852  3,  18|                   szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.~ ~