Part, Chapter
1 1, 2 | A hideg kékre fázlalta Jancsinak a kezét és pirosra az orrocskáját.
2 1, 3 | visszatért a deákkal az épületbe.~Jancsinak a szíve örvendezve dobogott.
3 1, 4 | suttogták:~- A király...~Jancsinak csak eldobbant a szíve.
4 1, 4 | a kutyás úrfira nézett.~Jancsinak megint eldöbbent a szíve.
5 1, 5 | alkották volna.~De persze Jancsinak nem így látszott. Abban
6 1, 6 | helyére, és diótörésbe fogott.~Jancsinak szinte csurgott a nyála
7 1, 6 | percekben haj nem marad Jancsinak a fején, de a fiú nyugodtan
8 1, 6 | rántott elõ, s belenyomta Jancsinak a markába. Meleg volt még
9 1, 6 | asszony a füléhez hajolt Jancsinak:~- Itt maradj! Jó ebédet
10 1, 6 | A kukta már nyújtotta is Jancsinak a kalapácsot:~- Törjed,
11 1, 6 | ellenkezik. Látja a sapkát Jancsinak a fején: vélheti, hogy Jancsi
12 1, 6 | forgasd! - bõdült Jancsira.~Jancsinak majd a szeme sült már ki
13 1, 6 | a tekintete szelíd.~Int Jancsinak:~- Te fiú!~- Tessék.~- Gyere
14 1, 6 | maradt egynehány öreg vadfa. Jancsinak egy terebélyes nyárfán állott
15 1, 6 | barát jelent meg. Intett Jancsinak:~- Gyere velem.~Jancsiban
16 1, 6 | az a ló volt az ördög!~Jancsinak szinte kõvé vált a falat
17 1, 6 | Elvitte a... sötét helyre.~Jancsinak különös volt ezt hallania.
18 1, 6 | vallatta tovább a fiút.~- Jancsinak - felelte a gyerek elbámulva,
19 1, 6 | egyszerre elkomolyodott.~- Jancsinak? Különös - mondotta a barát
20 1, 6 | hogy hol lakol ezután.~Jancsinak erre megkeseredett a falat
21 1, 6 | Nesze - mondotta a barát Jancsinak -, játsszál vele.~S visszatért
22 1, 7 | elsétáltak szépen balfelé. Jancsinak ámulatára egy olyanféle
23 1, 7 | zendült.~János barát intett Jancsinak, hogy õ is térdeljen le,
24 1, 7 | tetején - fekete nagyszemû. Jancsinak csak eldobban a szíve: a
25 1, 7 | tette: szólott könyörgõn Jancsinak:~- Édes fiúcska! Dobd vissza
26 1, 8 | fel a fiút a szerzetbe.~Jancsinak különös volt János barátnak
27 1, 8 | mintha az orrát nézné.~Jancsinak furcsa volt ez. Csaknem
28 1, 8 | régi levelet. Jakab intett Jancsinak, és hátrálva ment kifelé,
29 1, 8 | házias, munkás képe tetszett Jancsinak. Tágas udvar, és a tornáca
30 1, 8 | kis csuhát. Hozzálógatta Jancsinak a vállához. Mind hosszú
31 1, 8 | Bizony, hogyha hibázol...~Jancsinak megnyúlt az ábrázata.~Fölértek
32 1, 8 | szemét lesütve mondta el Jancsinak az ügyét.~A mester barátságosan
33 1, 8 | szobából. Jakab megfogta Jancsinak a kezét, és a szoba felé
34 1, 8 | voltak.~Jakab megrántotta Jancsinak a kezét: a falon függõ feszületnek
35 1, 8 | darabokban.~Jakab merített belõle Jancsinak, aztán magának. A tál az
36 1, 8 | megint a szájára kapott Jancsinak. Ijedtében csaknem elejtette
37 1, 8 | pogácsát. Jakab újra vett Jancsinak is, magának is. Aztán a
38 1, 8 | poharat.~Furcsa volt ez Jancsinak.~Azonban a figyelme az olvasó
39 1, 8 | Mindenki vett egynéhány szemet. Jancsinak ugyancsak ízlett. De hamar
40 1, 8 | maga szilvájából küldött Jancsinak. A fiú boldog volt.~De a
41 1, 8 | nekik. Jakab megtörülte Jancsinak a kezét is, aztán a törülközõt
42 1, 8 | ávemária.~Mindez tetszett Jancsinak. Csak az nem fért a fejébe,
43 1, 8 | patikát is.~Jakab megrántotta Jancsinak a kezét:~- Gyere, tanuljunk.~
44 1, 8 | A skapuláré hosszú volt Jancsinak, de azért örömmel dugta
45 1, 8 | tisztelettel -, Mihály fráter.~És Jancsinak a kezét sietésre vonva megállt
46 1, 9 | Jakab jellel mutatta meg Jancsinak a helyét. Nagy ágy volt
47 1, 10| szólítgatták.~A szakács, Jancsinak nem csekély elámulására,
48 1, 10| délelõtt igen kedvesen telt el Jancsinak. De délután ismét tanulnia
49 1, 10| terjed a tizennyolc csapás.~Jancsinak azonban minden csapásra
50 1, 10| folytatta rajt a verést.~Jancsinak a foga vacogott féltében.
51 1, 11| Megálltak a kapitulum közepén. Jancsinak le kellett borulnia arccal
52 1, 11| A mester újra megfogta Jancsinak a kezét, és a terem közepérõl
53 1, 11| kápát a vállára terítette Jancsinak.~A szerzetesek mind térdet
54 1, 11| Jancsival a lépcsõn maradt. Jancsinak ismét le kellett terülnie
55 1, 12| lépett.~- Látod - mondta Jancsinak -, ez az ember latszik neked,
56 2, 1 | hallotta. Az orvos fogta Jancsinak a poharát, és átöntötte
57 2, 1 | És biztatón sunyorított Jancsinak.~Bajcsy fölkelt.~- No, a
58 2, 2 | Filii et Spiritus Sancti.~Jancsinak fel kellett ugrania, hogy
59 2, 3 | hogy így szokott imádkozni? Jancsinak szinte megállt a szíve dobogása.~
60 2, 4 | apácáktól is.~Szerencse, hogy Jancsinak le volt sütve a szeme, különben
61 2, 4 | fehér kendõs.~Az tûnt fel Jancsinak, hogy a fiatalabbik micsoda
62 2, 5 | dolgoztak.~Aznap nem is jutott Jancsinak ideje az imádság leírására,
63 2, 6 | ott nyesegetik a vesszõt, Jancsinak eszébe jut, hogy gyermekkorában
64 2, 7 | Locsolgatták a virágágyakat, noha Jancsinak ugyancsak fájt a háta, valahányszor
65 2, 7 | beszélgetésekben olyan volt Jancsinak, mint valami bezárt láda,
66 2, 8 | királyok jövetelét lássák.~Jancsinak Marcellusz mellett kellett
67 2, 9 | benn?~Marcellusz másnap Jancsinak intett, hogy legyen a kísérõje.~
68 2, 10| 10~Jancsinak jelentkeznie kellett áldásért,
69 2, 11| bereteszelte.~- Sejtettem - zihálta Jancsinak -, sejtettem, hogy nem lesz
70 3, 2 | ne dõljön.~Minek a tenta Jancsinak? Õrá nem bíznak soha írnivalót.
71 3, 3 | Jakab vidám arccal szólt Jancsinak:~- Nos, kiheverted már?~
72 3, 3 | nem maradhat a szigeten.~Jancsinak ez a határozat jobban fájt,
73 3, 4 | cepelnem, hogy segítsek rajta.~Jancsinak ösmerõs volt ez a hang.
74 3, 4 | sokan töltöttek kulacsot. Jancsinak a szeme megakadt egy félrecsapott
75 3, 4 | sógor barátságosan rázogatta Jancsinak a vállát.~- Te fráter! Ha
76 3, 5 | itt maradhatsz - mondotta Jancsinak Marcellusz.~
77 3, 6 | 6~Jancsinak az elsõ kérése az volt,
78 3, 8 | szeme is káprázott tõle Jancsinak.~Egy ideig érdeklõdéssel
79 3, 14| gyümölcsfák közé.~Akkor, hogy Jancsinak a kerti házáról is leröpült
|