Part, Chapter
1 1, 1 | elfogta. Kínos, mély köhögés. Szinte érezni lehetett, hogy valami
2 1, 2 | borzas. A szekeresnek a füle szinte kétfelé konyult tõle. De
3 1, 3 | volt a prépost, apró szeme szinte elveszett alacsony szemöldöke
4 1, 4 | csak eldobbant a szíve. Szinte megmeredten bámult a folyosóról
5 1, 4 | tizenhárom éves forma, telt arcú, szinte pufók fiú is lõdörgött az
6 1, 4 | szöglet!~Lágy hangja volt, szinte bús, de a karja mozgása
7 1, 4 | vigyázatos-ügyes kézzel, vékony, szinte átlátszó lemezeket szelt
8 1, 4 | mellett.~Jancsi mindezt szinte reszketve nézte a fák közül.
9 1, 5 | az ajtón vagy az ablakon.~Szinte örült, hogy a papok a házi
10 1, 6 | volt benn a templomban, szinte hideg.~Kívül még litániáztak.~
11 1, 6 | van egy kis keskeny ajtó. Szinte megrettenve látja, hogy
12 1, 6 | diótörésbe fogott.~Jancsinak szinte csurgott a nyála az éhségtõl.~-
13 1, 6 | Meleg volt még a cipó, szinte gõzölgött, és szép fehér,
14 1, 6 | Kelenföld alá érkeztek.~Jancsi szinte megrázkódott örömében.~Már
15 1, 6 | közeles-közelrõl, szemtõl szembe...~És szinte reszketett.~De hogyan láthassa?~
16 1, 6 | erõsebben rikoltozott, hogy szinte belekékült.~A sárga ház
17 1, 6 | rákönyökölt az asztalra, és szinte csodálkozva nézte a fiú
18 1, 6 | volt az ördög!~Jancsinak szinte kõvé vált a falat a szájában.~-
19 1, 8 | rúdján. Hosszú, szõke haja szinte lányosan sátorozta az arcát.
20 1, 8 | vagyok - felelte Jancsi szinte ijedten.~S aggódva nézett
21 1, 8 | világosság. Az arca sárga-sápadt, szinte halotti. Valóban olyan volt
22 1, 8 | barátságos volt annak a szeme, szinte testvéri. És vidám. Ott,
23 1, 8 | Hazudol?~- Nem én.~A fráter szinte megkövülten nézett a fiúra.~-
24 1, 8 | magasra nyúlik, s a lombjaival szinte betetõzi a fél udvart. Kerekes
25 1, 8 | kérdezte:~- Ki az a...~Jakab szinte rácsapta a kezét Jancsi
26 1, 8 | öreg. Fonnyadt, nagy füle szinte piroslik belé.~A szeme Julián
27 1, 10| világánál csuklyás, álmos arcok.~Szinte egyszerre érkezett velük
28 1, 10| prior is ott ült nyugodtan, szinte álmos szemmel a helyén.
29 1, 11| és annyira vihogott, hogy szinte belekékült.~Jancsi is elmosolyodott.
30 2, 1 | Isten hozott-at mondott. De szinte megdermedve nézték a két
31 2, 1 | szobáját. Hümmögött, mormogott.~Szinte el is felejtette, hogy vendégei
32 2, 1 | amit látok.~A két barát szinte elrémülten nézett az emberre.
33 2, 1 | másvilágra!~Hevesen beszélt, szinte lángot hányva. Bajcsy pedig
34 2, 2 | emléke volt már. Szép emlék, szinte bûbájos, de távoli, messze-távoli;
35 2, 2 | de távoli, messze-távoli; szinte el is felejtette már. Mégis,
36 2, 2 | mosolygott, s pisze orra szinte kérdõn szimatolt.~- Bizony
37 2, 2 | nem látta. Széles arcán szinte lötyögött a bõr. Az arca
38 2, 2 | hozzányúlni, csak támolyogtunk, szinte ájuldoztunk.~Végre is Ágnes,
39 2, 3 | szokott imádkozni? Jancsinak szinte megállt a szíve dobogása.~
40 2, 3 | és lágyan csengõ hangja szinte kihallatszott a többié közül:
41 2, 4 | benne feketéllt. Jancsi szinte ujjongott örömében.~S még
42 2, 4 | Grácia oly szeplõs volt, hogy szinte vöröslött a képe.~A növendék-lánykák
43 2, 4 | füstje kél!~A priorissza szinte beteg arccal mentegetõdzött:~-
44 2, 4 | nemes paripák, s a járása szinte katonás volt.~- Ki az a
45 2, 6 | De annyira olyan, hogy szinte a szavunk is elállott, mikor
46 2, 8 | leánya.~Így gondolataiban szinte vele élt Margittal, akaratlanul
47 2, 8 | volt az arcához képest, szinte elsüllyedt benne az orra
48 2, 8 | font kosárban. Finom ujjai szinte illettek a gyümölcsök színéhez.
49 2, 8 | oltára elõtt a két király szinte egyszerre bocsátkozott térdre.
50 2, 8 | színezték. A füle is égett. Szinte legényesen lépkedett az
51 2, 8 | hiszen... - hebegte Jancsi szinte fuldokolva - hiszen mondta,
52 2, 9 | Az arca elkomolyodott, szinte hideggé vált.~- Tehát anyám
53 2, 9 | anyám küldött... - szólt szinte szemrehányó hangon -, de
54 2, 10| Egyszer csak megállt.~Az orra szinte felszökött a szeme közé.~-
55 2, 13| meghidegült iránta.~Azelõtt szinte minden héten meglátogatták.
56 2, 13| adhatok.~- Igaz - felelte szinte ijedten Margit. - Istenem,
57 2, 13| az apró kedvezményeket.~Szinte elszörnyülködött, mikor
58 3, 2 | tentamaradvány a lúdtoll belsejében szinte nedves.~Tehát Jancsi fráter
59 3, 3 | felelte Jancsi fráter szinte csodálkozva.~- Elhallgatsz-e
60 3, 4 | karneolgombok. Meghízott, szinte tokát is eresztett. De öregebbnek
61 3, 6 | ízben cselekedte!~Az örömtõl szinte kábultan sietett Jakab fráterhez,
62 3, 6 | A friss tavaszi szellõ szinte balzsamként lehelt az arcukra.
63 3, 7 | az egy virág. A fehérsége szinte fénylik a sötétben, és édes-finom
64 3, 8 | áspiskígyóé. Még a hajszálai is szinte sípolnak. Hát cipp-cupp.
65 3, 8 | arcon vele Margitot, hogy szinte csattan.~- Nesze! Nesze! -
66 3, 9 | apácák bent a rostély mögött.~Szinte szerette volna biztatni
67 3, 9 | szólt az officium.~Jancsi szinte reszketett a bosszú-örömben,
68 3, 11| kapucsengõt. Rázza, rángatja, szinte sikoltoz a csengõ. S dörömbölnek
69 3, 12| annyira gyötörte a harag, hogy szinte betegen ült este az asztalnál.~
70 3, 14| a vizes fazékba dobta. Szinte sajnálta, hogy azon a nyáron
71 3, 14| szeme alatt a sok sírástól szinte kék árok kereklett.~A fráterek
72 3, 17| sietve visszatértek.~Jancsi szinte feje-vesztetten rohant a
73 3, 17| Bent a házi harang kong, szinte szünettelen. A folyosó-rácson
74 3, 17| megmozdul: remegõ hangon, szinte kiáltva mondta a bibliai
75 3, 18| szomorúságok árjai terjedeztek. Szinte belekábult a sötétség e
76 3, 18| pamatokban ül a hó. A bokrok szinte megdõlnek a rájuk hullott
|