1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1583
Part, Chapter
1 1, 1 | alkalommal. Egyszer azonban, hogy hazafelé dülöngött, bele
2 1, 1 | ünnepies hangjából érezte, hogy valami komoly beszéd következik.~-
3 1, 1 | bajosok beszélnek. - Érzem, hogy lehullok én is, mint a falevél.~
4 1, 1 | egyet-mást. Mindennap egyvalamit. Hogy megtarthasd. A fejedben.
5 1, 1 | többet ér... Ígérd meg, hogy... amiket elmondok... senkinek...
6 1, 1 | hagymás növényeken. Tudod, hogy a hagymánkat mindenki bámulja.
7 1, 1 | Szinte érezni lehetett, hogy valami szaggatja a tüdejét.~
8 1, 1 | tüdejét.~Intett a fiúnak, hogy menjen a dolgára. A mellére
9 1, 1 | Akkor már arra gondolt, hogy íme: ez is valami titok.~
10 1, 1 | állott.~Intett a fiúnak, hogy ássa ki.~A földbõl négy
11 1, 1 | mentek.~Intett a fiúnak, hogy ásson. A fiú kétarasznyi
12 1, 1 | az apa újra intett neki, hogy hozza el a szemétkeveréket.~
13 1, 1 | felesége ebédre hívta. Intett, hogy nem eszik még. A fiát hívatta.
14 1, 1 | liliom az õ kertjükben igaz hogy nagyra nõtt, és az illata
15 1, 1 | rábámult:~- Mit nem tud? Hát hogy a fekete fenébe tudjam én,
16 1, 1 | fekete fenébe tudjam én, hogy mit nem tud? Törõdök is
17 1, 1 | tud? Törõdök is én avval, hogy mit tud, mit nem tud! Éppen
18 1, 2 | gereblyét. Hadd lássák, hogy csakúgy megmívelõdik a kert,
19 1, 2 | a ketten, hát nem csoda, hogy kövérek voltak. A prépost
20 1, 2 | pulyka se méltóságos. Igaz, hogy abban az idõben nem is volt
21 1, 2 | Elijesztette az a gondolat, hogy a kövér házból kiteszik
22 1, 2 | Az uram azt parancsolja, hogy holnap gyössz Budára, a
23 1, 2 | parancsolja a prépost úr, hogy szedj össze mindenféle magvakat,
24 1, 2 | mindenféle kerti jót. Te tudod, hogy mi hol áll. Holnap reggel
25 1, 2 | fordult, megbotránkozva látta, hogy a fiú üstöke mennyire megnõtt,
26 1, 2 | Csak a mesékbõl hallotta, hogy ott lakik a király. Némelyik
27 1, 2 | Némelyik mese arról is szólt, hogy a parasztfiú hogyan barátkozik
28 1, 2 | parasztfiún. Más mese arról szólt, hogy a királykisasszonyt sárkánynak
29 1, 2 | pusztítottak ott a tatárok. De hogy a Dunán nem bírtak akkor
30 1, 2 | nincsen érsek. Azt mondják, hogy a pápa nem ad érseket. Mert
31 1, 2 | Ott. De nem tudhassa, hogy jövök.~- Van énnálam egy
32 1, 2 | torony tetején.~Jancsi vélte, hogy álmodik. Hogy õ láthatja
33 1, 2 | Jancsi vélte, hogy álmodik. Hogy õ láthatja ezentúl a királyt!
34 1, 3 | Alacsony kõkorlát is persze, hogy az esõ a tornácra be ne
35 1, 3 | ássátok. Úgy dolgozzatok, hogy mikorra idejönnek az apácák,
36 1, 3 | Azután meg azért tért vissza, hogy megmutassa: melyik felét
37 1, 3 | kõmívesmunkától szemetes. Fölfedezte, hogy a folyosó patkó alakban
38 1, 3 | vasrács, és dõl befelé. Vélte, hogy rádõl a templom! No, nem
39 1, 3 | amennyire ijedt szem láthat, hogy a rács közepe ajtó, kétfelé
40 1, 3 | óvatosan pillantott szét, hogy kémleli-e valaki? Nem kémlelte
41 1, 3 | szólni készült az anyjának, hogy végeznek-e már? - de megpillantja,
42 1, 3 | már? - de megpillantja, hogy a veres nyakú deák közelget
43 1, 3 | nyájasan a prépost -, látom, hogy dolgozol. Azt mondták, hogy
44 1, 3 | hogy dolgozol. Azt mondták, hogy minden kerti munkát értesz,
45 1, 3 | mert itt is maradsz. Tudod, hogy apácák költöznek be ebbe
46 1, 3 | mindenrõl gondoskodik. Tudod, hogy a király a leányának építteti
47 1, 4 | buzgott fel a víz benne, hogy alig ölnyire merült már
48 1, 4 | Mások arra vélekedtek, hogy homokízû víz.~Aztán a kútásók
49 1, 4 | kertészné arra gondolt, hogy neki is a kisudvarra kell
50 1, 4 | körültornác négy szögérõl, hogy kereszt alakú út szeli majd
51 1, 4 | lógott. Látszott rajta, hogy valami nagyúri fajzat. Valami
52 1, 4 | köztük van a király? Hogyan, hogy õ nem látta?~Ekkor az egyik
53 1, 4 | talált. Nem tetszett neki, hogy az udvarra kereszt alakban
54 1, 4 | nyelven magyarázta meg, hogy mit akar. S legott kikerekítettek
55 1, 4 | munkások halkan beszélgettek:~- Hogy megnõtt a télen a kis Pesta
56 1, 4 | villogó, fekete szemén, meg hogy olyan finom alkatú a kutyája.~
57 1, 4 | munkások. Azt mondták róla, hogy mikor a király lóhalálában
58 1, 4 | vár felé.~Jancsi habozott, hogy utánuk menjen-e. Közben
59 1, 4 | mesterségen. Csakhamar megértette, hogy mire valók a lemezek. Egy
60 1, 4 | marcangolni kezdte a vágyakozás, hogy a csodás kõbõl egy buckót
61 1, 4 | szerzetes. Azokról tudja már, hogy premontreiek.~Befordult
62 1, 4 | s duplán vasrostélyos. Hogy az az ablak nem világosságért
63 1, 4 | Körülvizsgálta a klastromot, hogy künn hol találkozna valami
64 1, 4 | Aztán az ötlött eszébe, hogy közel lehet a királyi kastély
65 1, 4 | Megkerülhette volna, de már hogy mulasztana el egy nagy ugrást,
66 1, 4 | S ódalt hajlik a lovon, hogy az asszonyt jobban lássa.~
67 1, 4 | úgy vágja a ló szügyébe, hogy markolatig benne marad.~-
68 1, 4 | kikerekedett szemmel néz utána.~- Hogy a bécsi nyavalya essen beléd!~
69 1, 4 | olyat rúgott a kutyáján, hogy a kutya elnyikkanva ugrott
70 1, 4 | elváltozása. Aztán meg különös, hogy olyan hamar lecsillapodott.~
71 1, 4 | lecsillapodott.~Mégis attól tartott, hogy a királyfi õt is megszidja.~
72 1, 4 | ember. Már elõbb is látta, hogy a víz szélén áll az a fa.
73 1, 5 | kettõt akkorát is közte, hogy Jancsi elveszett volna benne,
74 1, 5 | mesterséggel úgy épült, hogy a tégla vörösen maradt;
75 1, 5 | ragyogtak, de oly fénylõn, hogy az igazi csillagok se sokkal
76 1, 5 | mintha azon csodálkozna, hogy hogyan kerül oda. Vagy talán
77 1, 5 | talán azon csodálkozott, hogy a festõ olyan keményre festette
78 1, 5 | ugyancsak csodálkozott, hogy szájára ragadt a festék.~
79 1, 5 | foglalkozott, akirõl azt susogták, hogy a királyné.~Valósággal a
80 1, 5 | ostor fehér. Azt mondták, hogy Béla herceg az, a királynak
81 1, 5 | meghajolt a királynak. Aztán, hogy a király belépett az épületbe,
82 1, 5 | épületbe, halkan beszélgették, hogy az idegen barát nagyméltóságú
83 1, 5 | nagyméltóságú francia ember. Vagy hogy nem is francia, hanem német.
84 1, 5 | királynak a kérésére. És hogy Humbertusz úr iktatja majd
85 1, 5 | oly ritka volt a szakálla, hogy az arca átlátszott rajta.
86 1, 5 | átlátszott rajta. Talán azért, hogy beszéd közben mindig vakarászta
87 1, 5 | mosdótál.~A papok azt mondták, hogy az olyan egyes szoba a fejedelemasszony
88 1, 5 | mellett, csakhamar kitalálták, hogy a kapus apácáé lesz. De
89 1, 5 | papok nem tudták mire vélni, hogy ki lakik majd benne.~Egyik
90 1, 5 | benne.~Egyik azt mondta, hogy a cirkatriksz, aki éjjel
91 1, 5 | járja. Másik arra vélt, hogy a királykisasszony fog abban
92 1, 5 | mint a négyesek. Csak éppen hogy a földjük be volt téglázva
93 1, 5 | az ablakon.~Szinte örült, hogy a papok a házi kápolnába
94 1, 5 | márvány-kandalló. Az ablakok akkorák, hogy ajtó se nagyobb másutt.
95 1, 5 | beszédeket. Már akkor tudta, hogy a királykisasszonynak Margit
96 1, 5 | kisasszonynak Margit a neve, és hogy nem a szigeten van, hanem
97 1, 5 | szemmel panaszolta neki, hogy a prépost apácaságra parancsolja.~
98 1, 5 | az urunk azt parancsolta, hogy itt dógozz, hát itt dógozol.
99 1, 5 | Majd egyszer eszibe jut, hogy otthon is van kert, aztán
100 1, 6 | királykisasszonnyal álmodott. Úgy álmodta, hogy nyúlánk és ibolya szemû.
101 1, 6 | nyúlánk és ibolya szemû. És hogy mindig a rózsabokrok közt
102 1, 6 | sarujuk is fekete. Látnivaló, hogy gyászolnak.~A májusi napfény
103 1, 6 | többinek. Haragosan dohogott, hogy a két koronás széknek a
104 1, 6 | dísze.~Jancsi arra gondolt, hogy ha a királyfi elvesztené
105 1, 6 | ürgéé.~A nép azt susogta, hogy az a kalocsai érsek, Benedek
106 1, 6 | odaérkeztek, de az a rendje annak, hogy be legyen zárva.~Az érsek
107 1, 6 | Csak annyi hallatszott ki, hogy az érsek éneket kezd: Jöjj
108 1, 6 | Szentlélek isten!~A nép, hogy ezt meghallotta, folytatta
109 1, 6 | hallott olyan elbeszéléseket, hogy némely papot elevenen befalaznak.
110 1, 6 | kõmíveseket szólították, hogy adjanak elõ meszet és homokot.~
111 1, 6 | Odamegyen, és mulat azon, hogy hogyan tolakodnak a hidasra,
112 1, 6 | az ajtajához igyekszik, hogy onnan jusson be a klastromba.~
113 1, 6 | Szinte megrettenve látja, hogy a kisajtó eltûnt. A helyén
114 1, 6 | ácsorogtam ott a Duna-parton, hogy kizártak.~És súlyos aggodalom
115 1, 6 | súlyos aggodalom szállta meg, hogy a hátulsó kaput is vagy
116 1, 6 | büszkén a fiú. - Láthatod, hogy a király kuktája vagyok.~
117 1, 6 | kuktára néz:~- Mirõl tudod, hogy jönnek?~- Ahun ül Ágoston
118 1, 6 | fiú intett. Akkor látja, hogy egy piros-fehér dolmányos
119 1, 6 | Azt lehetett volna vélni, hogy a következõ percekben haj
120 1, 6 | állott: ösmerte az anyját, hogy csak szájjal mérges.~Az
121 1, 6 | meglát, úgy pofon teremt, hogy... szikrát hánysz!~Jancsi
122 1, 6 | lapáton. Bálintot beszólítják, hogy törjön borsot. Jancsi zsebre
123 1, 6 | kapura néz. Arra gondol, hogy a királykisasszony is bizonyosan
124 1, 6 | odabe! - fújja piros arccal, hogy egyszer kiszabadul.~Lecsapja
125 1, 6 | soka fölött. Tudja már, hogy az a szakács. Elsurran mögötte.
126 1, 6 | Jancsinak a fején: vélheti, hogy Jancsi új kukta, most állította
127 1, 6 | prépost konyháján. Tudta, hogy szokás jobb kézbe fogni
128 1, 6 | pecsenye-zsírból. No bánta, hogy olyan meleg munkába avatkozott!
129 1, 6 | a szakács úr szólít, hogy válts fel.~Bálint engedelmesen
130 1, 6 | liheg-szuszog, törülközik, hallja, hogy zengnek-bongnak a klastrom
131 1, 6 | a klastrom ajtajához, s hogy ott senkit se lát, le a
132 1, 6 | mint ahogy lovak szokták, hogy két lábon próbálnak járni.~
133 1, 6 | Látni lehet a szigetrõl, hogy egy öreg domonkos beszél
134 1, 6 | a barátoknak, csak éppen hogy a nyakukat takarja egy puha
135 1, 6 | e felséges királyi pár, hogy elvonja Isten e sokat szenvedett
136 1, 6 | apácákat. Hallani lehetett, hogy provinciálisnak címezik
137 1, 6 | címezik azt a barátot, és hogy Mihály fráter a neve. (Jancsi
138 1, 6 | Jancsi emlékezett rá, hogy látta már. Akkor látta,
139 1, 6 | szemöldökén csodálkozott, hogy olyan erõsen fekete.)~Mihály
140 1, 6 | Mihály fráter fogadta, hogy szívvel-lélekkel gondozza
141 1, 6 | Hát Jancsi arra gondolt, hogy beoson a házba, elõre. Látni
142 1, 6 | anyjával. Jogot érzett arra, hogy odaálljon. Keze munkáját
143 1, 6 | kérdés volt. Bálint lehet hogy a szakács akarata ellenére
144 1, 6 | váltotta a munkát. Lehet, hogy a szakács rábõdült, hogy
145 1, 6 | hogy a szakács rábõdült, hogy miért ül a nyárshoz. Bálint
146 1, 6 | királyleány annyira vonzotta, hogy végre is egy pofon nem a
147 1, 6 | mintha csak õrá volna bízva, hogy megnézze, miképpen közelednek
148 1, 6 | dobogott, mikor hallotta, hogy a beszélgetés közeledik
149 1, 6 | Margit azonban ahelyett, hogy érte nyúlna, imádkozón teszi
150 1, 6 | királynénak.~Jancsi is megérti, hogy imádkozik a leányka, apácaszokás
151 1, 6 | folyosón jobbra. Hallatszott, hogy a belsõ kápolnába mennek.~
152 1, 6 | nap azokban a percekben. Hogy õ adhatott innia! Hogy ott
153 1, 6 | Hogy õ adhatott innia! Hogy ott láthatta a kedves királyleány
154 1, 6 | arcát közeles-közelrõl! Hogy az a két fekete szem egy
155 1, 6 | megállítani az idõ folyását! Hogy maradna az a gyönyörû pillanat
156 1, 6 | füléhez is tartotta, érezte, hogy a keze remeg.~Egy apáca,
157 1, 6 | Aztán csodálkozva látta, hogy csirke, bóbás csirke.~Bizonyosan
158 1, 6 | hívja az apáca? Várja is, hogy megszólal. De az csak hallgat.
159 1, 6 | Csak akkor értette meg, hogy mi történt vele, mikor már
160 1, 6 | Szólnom kellett volna neki, hogy én idevaló vagyok.~No de
161 1, 6 | mellett. Csak akkor áll meg, hogy szemben látja jönni a szakácsot
162 1, 6 | rikoltott. Talán arra gondolt, hogy távolabbról jobban átszáll
163 1, 6 | király vitézei laknak ottan, hogy õrizzék a klastromot. Vajon
164 1, 6 | felkapaszkodni, hacsak annyira is, hogy a feje elérné a szögeket,
165 1, 6 | A dióról eszébe jutott, hogy egynéhány szem diót belerejtett
166 1, 6 | evegette.~Közben arra gondolt, hogy micsoda boldogság lesz mindennap
167 1, 6 | és beszélgetnek. Érezte, hogy kedves barátság fûzi majd
168 1, 6 | akkor gondolt megint arra, hogy nem ebédelt. Talán keresték
169 1, 6 | még erõsebben rikoltozott, hogy szinte belekékült.~A sárga
170 1, 6 | gyere le, aztán mondd meg, hogy mit akarsz. Kihívom.~S a
171 1, 6 | csengõt.~Jancsi még látta, hogy az egyik apáca abbahagyja
172 1, 6 | én fiamat? Hiszen mondom, hogy az én fiam.~- De értsd meg:
173 1, 6 | úr rendelt ide. Aszonta, hogy kertészek legyünk itten.
174 1, 6 | gyerek még. Tessék megnézni, hogy gyerek. És hát hova legyen
175 1, 6 | Jancsi dermedezve fülelt. Hogy õt nem eresztik be? Tévedésnek
176 1, 6 | nagy úr. Csak az a kérdés, hogy hol van most a prépost?
177 1, 6 | kenyérszeletek arról tanúskodtak, hogy a fráter már elvégezte az
178 1, 6 | Jancsi azonnal megismerte, hogy a cipó az apácákéból való,
179 1, 6 | közben a barátra nézett, hogy nem kiált-e megint rá.~Hát
180 1, 6 | Jancsi csak akkor látta, hogy egy törlõrongy is hever
181 1, 6 | Kenyeret is akkorát harapott, hogy fuldoklott belé.~A barát
182 1, 6 | tudod-e - mondotta oktatón -, hogy az ördög étellel, itallal
183 1, 6 | még senki sem mondotta, hogy az apja a pokolba került.~
184 1, 6 | hallgatott.~- Hát honnan tudod, hogy nem igaz?~- Onnan - felelte
185 1, 6 | bátorságát összeszedve -, hogy az én apám a prépost úr
186 1, 6 | fogat.~- Hát te azt hiszed, hogy a prépost házába nem mer
187 1, 6 | hidegségbe kövesedett.~- Hogy hínak? - vallatta tovább
188 1, 6 | felelte a gyerek elbámulva, hogy a barát milyen egyszerre
189 1, 6 | Igaz-e vajon az ördög? Vagy hogy csak ijesztésére mondták?
190 1, 6 | nézésében elkedvetlenedve látta, hogy diómorzsák is hevernek a
191 1, 6 | hevernek a tányérban, s hogy a pecsenye-csontok közt
192 1, 6 | be-bepillantott az ajtón. Mikor látta, hogy Jancsi nemcsak a leszelt
193 1, 6 | kérdezte nyájasan. - Hallom, hogy anyádnak segítettél a kertbéli
194 1, 6 | jólelkûen -, õ megmondja, hogy hol lakol ezután.~Jancsinak
195 1, 6 | valód lenne anyáddal?~- Hát hogy...~És sírásra pislogott.~-
196 1, 6 | És sírásra pislogott.~- Hogy beállhass apácának?~S ezen
197 1, 6 | barát annyira nevetett, hogy még egy negyedik foga is
198 1, 6 | anyáddal. Õ is arra kért, hogy betegyelek apácának. De
199 1, 6 | félénken követte. Látta, hogy a barát a kapunál megáll.
200 1, 6 | háta mögé került. Látta, hogy egy tenyérnyi kis lyuk van
201 1, 6 | hús... Tudhatták volna, hogy mi nem élünk hússal.~- Jó -
202 1, 6 | kakast is találtunk. Tudod, hogy nálunk...~- Tudom - felelte
203 1, 6 | priorissza szóror azt mondta, hogy adjam ki a tisztelendõ frátereknek.~-
204 1, 6 | frátereknek.~- De hát tudjátok, hogy minálunk sincs beteg. Otthon
205 1, 6 | szegletre. Bámulva látta, hogy egyszer csak kiötlik a kapun
206 1, 6 | kiötlik a kapun a fehér kakas. Hogy a manóban? Hiszen a kaput
207 1, 6 | János fráter meghajolt. Hogy az öreg kérdõn nézett Jancsira,
208 1, 6 | kezett a prépost.~S elmondta, hogy a fiúnak senkije sincs.~
209 1, 6 | Aztán azon tépelõdött, hogy hátha valaki megtudta az
210 1, 6 | Végre is eszébe villant, hogy az ördög-féle nép elpusztul
211 1, 7 | nézett a vízre. Arra gondolt, hogy nem vetett rá keresztet.
212 1, 7 | tartott János baráttól, hogy meglátja mosdatlanul, és
213 1, 7 | anyjával. Megkérdezné tõle, hogy beszélt-e Lukács úrral.
214 1, 7 | õ zárva végképpen? Vagy hogy csak az apácák nem szeretik
215 1, 7 | zárta. Jancsi arra gondolt, hogy kimegyen, és újra felmászik
216 1, 7 | fordított. Visszatekintett, hogy János barát nem ötlik-e
217 1, 7 | a csengõ? Mer aszonták, hogy csöngessünk.~Jancsi a kapuhoz
218 1, 7 | szabad bejárniok. Furcsa, hogy nekik szabad, neki nem:
219 1, 7 | fiú is a nyomukba indult. Hogy Jancsi a fiú mozdulatát
220 1, 7 | kérette magát: úgy ivott, hogy kétfelé csurgott a tej a
221 1, 7 | Jancsi úgy bevedelt a tejbõl, hogy mind a két pofáján csöpögött.~
222 1, 7 | komolyodott a tejes asszonyokra -, hogy máskor ide fiúval ne jöjjenek.~
223 1, 7 | barát intett Jancsinak, hogy õ is térdeljen le, Jancsi
224 1, 7 | imádkoztak.~Jancsi látta, hogy elõre nem juthat, hát elunakodott,
225 1, 7 | templomból.~Lekerült a Dunára, hogy megnézze a kincsét: ott
226 1, 7 | szigetre, a szigetrõl Jenõre, hogy átszállítsa õket. No, töméntelen
227 1, 7 | magasba. Látni lehetett, hogy kettõs falat raknak. A két
228 1, 7 | a kõvel úgy összefogja, hogy a két fal eggyé válik.~A
229 1, 7 | felé eszmélkedett arra, hogy talán keresik is.~Hazanyargalt.~
230 1, 7 | megfordul a klastrom felé, hogy vajon fut-e valaki a labda
231 1, 7 | labda után?~Nem fut senki. Hogy is futhatna? Ereszkedik
232 1, 8 | Mert azt végezték felõle, hogy a szerzet fogadja a szárnya
233 1, 8 | fölfelé. Micsoda boldogság, hogy õ is barát lesz! Szerzetes
234 1, 8 | a szent szerzet házában, hogy Isten mindent jóra fordít,
235 1, 8 | gyakorta látta Fejérváron is, hogy a barátoknak köszönnek az
236 1, 8 | barátoknak köszönnek az urak, és hogy a parasztasszonyok meg a
237 1, 8 | kérdezte a fráter - anyám hogy van?~A pap elmondta, hogy
238 1, 8 | hogy van?~A pap elmondta, hogy otthon, vagyis a beszédbõl
239 1, 8 | szintén erõsen építkeznek, s hogy a fráter anyjának semmi
240 1, 8 | szokotton felül, vagyis hogy nem bír járni. A rokonok
241 1, 8 | esztendõs mostan. Aztán, hogy a gyerekeken folytassam,
242 1, 8 | harcolt. De arról híres, hogy úgy beszél latinul, akárcsak
243 1, 8 | olvasásra, azt mondják. No de, hogy ne soká késsek, elmondok
244 1, 8 | rezgett az örömtõl.~- Jó, hogy talállak benneteket! - mondotta
245 1, 8 | barát hozta. Azt mondja, hogy egy atyámfia küldi. Füzy
246 1, 8 | A nemes vakaródzott:~- Hogy a forgószél hordja el! Minek
247 1, 8 | Tiszteltette az anyját. Megígérte, hogy ha koldulni küldik, meglátogatja
248 1, 8 | fonatáról mégis kitetszett, hogy asszony.~Bizonyára beteg
249 1, 8 | aggódva nézett a kapusra, hogy nem löki-e ki, amiért annyira
250 1, 8 | levél fehérlett a kezében. Hogy beléptek, elõre jött. Jancsira
251 1, 8 | küldi.~S elmondta röviden, hogy a fiú jobbágygyerek; az
252 1, 8 | kérte meg a generálist, hogy vegye fel a fiút a szerzetbe.~
253 1, 8 | hangja. Ránéz, hát látja, hogy a fejét lehajtva beszél,
254 1, 8 | inkább furcsa volt neki, hogy egy foltos öltözetû barátnak
255 1, 8 | felelte János anélkül, hogy a szemét fölemelné.~- Mink
256 1, 8 | A fráterek azt mondják, hogy jól beszéltem. Ki a magisztrájok?~-
257 1, 8 | tekintettel, mintha csodálkozna, hogy még ott állnak.~- No, elmehetsz -
258 1, 8 | fejére.~Jancsi megmozdult, hogy kövesse a frátert, a prior
259 1, 8 | fordult. Elhûlten látta, hogy a kép alatt, egy szegen,
260 1, 8 | lihegett. Látszott rajta, hogy futva sietett a kolompszóra.~-
261 1, 8 | fráterhez. Mondd meg nekik, hogy új növendék.~S a fiúhoz
262 1, 8 | Labdáztam is vele.~- Már hogy labdáztál vóna vele?~- Hát
263 1, 8 | labdáztál vóna vele?~- Hát úgy, hogy õ kidobta a labdát, én meg
264 1, 8 | tetejére, oszt aszonta, hogy aszongya: Édes fiúcska,
265 1, 8 | magára.~Jancsi akkor látta, hogy egy nagy barna kereszt áll
266 1, 8 | hetenkint váltakozva. Lehet, hogy késõbb teljes életedre is
267 1, 8 | És köszönd meg Istennek, hogy ilyen korán ide palántált.
268 1, 8 | álomlátásban parancsolták, hogy ide jöjjek... No hát szabok
269 1, 8 | úgy mondjuk magunk között, hogy Timó. Most a halotti szentségrõl
270 1, 8 | kezét, és úgy nevetett, hogy a szeme is könnybe lábadt.~-
271 1, 8 | meghajolt, de amaz csak épp hogy egyet sunyorított rájuk
272 1, 8 | vonta.~- Hát azt gondolod, hogy ha csizmája volna, csizmában
273 1, 8 | nekünk annyi csizmánk volna, hogy tele volna vele ez a szoba,
274 1, 8 | elkomolyodott.~A mester folytatta:~- Hogy égi ember lehess itt a földön,
275 1, 8 | szerzetbe, mert tudjuk, hogy nincs olyan okos ember,
276 1, 8 | szerzetbe. Hát megfogadod-e, hogy engedelmes lész?~- Hogyne -
277 1, 8 | Aki mindig vigyáz arra, hogy piszok a lelkére ne tapadjon.
278 1, 8 | Vigyázol-e ezentúl arra, hogy bûn ne szennyezzen?~- Vigyázok -
279 1, 8 | elõször is arra vigyázz, hogy engedelmes légy. Fogadd
280 1, 8 | légy. Fogadd meg nekem, hogy engedelmes leszel.~- Fogadom.~-
281 1, 8 | Fogadom neked...~- Hogy a mesternek és minden elöljárómnak
282 1, 8 | fiam, itt a szerzetben, hogy ha följebbvaló elõtt állasz,
283 1, 8 | Mit hallottál róla?~- Hogy õ hozta az elsõ hírt a tatárokról.~-
284 1, 8 | tatárokról.~- Hát még?~- Meg hogy a világnak a szélén járt,
285 1, 8 | ahol a nap kél. De mért hogy szakállas?~- Mert visszatér
286 1, 8 | Hajolj meg. Vess keresztet.~S hogy Jancsi ezt ügyetlenül cselekedte,
287 1, 8 | Jancsi megdöbbenve látta, hogy a küszöb elõtt egy rongyos
288 1, 8 | visszapillantott, látta, hogy a többi barát is párosával
289 1, 8 | nézésérõl és, pittyedt ajkáról, hogy Dezsõ fráter, akit a folyosón
290 1, 8 | sor kopasz fej... Furcsa, hogy az öreg György frátert fiatalabbak
291 1, 8 | s azóta mindig várták, hogy az ott való magyarok megjönnek.
292 1, 8 | Csak tavaly is beszélték, hogy Béla király maga megyen
293 1, 8 | azt is beszélték aztán, hogy a tatárok Nagy-Magyarországot
294 1, 8 | azt lehetett volna vélni, hogy soha ki nem mozdult a szobájából.
295 1, 8 | szerette volna megkérdezni, hogy vajon a barátok is járnak-e
296 1, 8 | barátokon kalandozott. Csodálta, hogy milyen nyugodtak. Akik elvégezték
297 1, 8 | egy cinpohárka is. Látta, hogy mások is isznak. Látta,
298 1, 8 | mások is isznak. Látta, hogy keresztet vetnek elõbb a
299 1, 8 | szemével pislogott neki, hogy nem jól cselekszik, s gyorsan
300 1, 8 | írás ezképpen: Történék, hogy valamely éjjel az pápának
301 1, 8 | megjelenteték ilyen látás, hogy a Szent János egyháza leesnék.
302 1, 8 | másfelõl látá az pápa, hogy Istennek embere, Szent Domonkos
303 1, 8 | másutt való klastromokból: hogy kiket hova helyeztek át;
304 1, 8 | keservesen fújta a mizererét, hogy Jancsin a hideg viszolgott.~
305 1, 8 | Csak az nem fért a fejébe, hogy az imádkozáson, éneklésen
306 1, 8 | valamennyien. A prior elmondta, hogy kicsoda, micsoda. Márton
307 1, 8 | mester ismét intette Jakabot, hogy tanítgassa a házirendre,
308 1, 8 | rá a prior. - Nem tudom, hogy... A király mindenrõl gondoskodott.
309 1, 8 | Talán Katarina szóror. Pali hogy halad?~S egy fiatal, buckós
310 1, 8 | ismerte a nyelvet hallásból, hogy dsok és dsidsiken nem latin
311 1, 8 | picikét mindig úgy ejtette, hogy dsidsiken, azért itt tréfából
312 1, 8 | itt tréfából úgy hívjuk, hogy Dsidsiken. Julián fráter
313 1, 8 | fráter azt kérdezte tõle, hogy csakugyan olyan ügyes-e,
314 1, 8 | felelte illõ alázattal, hogy: dsok, vagyis nem.~Közben
315 1, 8 | forgácsdarabbal -, magam sem értem, hogy életben hagyták.~- Hát õ
316 1, 8 | Nem. Csak annyit tud õ is, hogy egy pap adta be a szerzetünkbe.
317 1, 8 | föl. Az idén hozták ide, hogy tanuljon a mestertõl, meg
318 1, 8 | és beszélnek egymással, hogy ne felejtsék el a tatár
319 1, 8 | inkább tanítalak. Tudod-e, hogy illetlenül ettél? Szerzetesnek
320 1, 8 | Ez a hely is arra való, hogy szent mindenfélérõl elmélkedjünk.
321 1, 8 | gyere: megtanítlak arra, hogy hogyan illik szépen megállanod,
322 1, 8 | jeles. Tegnap jött ide, hogy gyógyíttassa magát Rudolf
323 1, 8 | Oly szívesen vendégli, hogy csaknem maga szolgál neki.
324 1, 8 | látni egy királyi ebédet, hogy elmondhassam: egy asztalnál
325 1, 8 | királlyal. No, de hát elég, hogy Jordán fráter ott ült, meg
326 1, 8 | király ugyancsak emlegette, hogy nincs regula ugró nélkül...
327 1, 8 | kis Margit - szólalt meg - hogy viselkedik?~- Édes kis teremtés -
328 1, 8 | fráterrel. Mondják a szórorok, hogy a kis Margit mindjárt ebéd
329 1, 8 | már akkor azzal játszott, hogy oltárkát csinált holmi deszkadarabokból,
330 1, 8 | apácákról beszélgettek, hogy micsoda gyerekes természetû
331 1, 8 | Apollónia nevû apácáról, hogy az az egy volt a legszentebb
332 1, 8 | szólalt meg a prior -, hogy a mi kis Margitunk igaz,
333 1, 8 | pincében dongó öreg hordóé. S hogy Marcellusz egy nagy sárgarépa
334 1, 8 | járt.~Intek Herbartnak, hogy végezzen. Végez is. Kelünk.~
335 1, 8 | maradnátok. Kérem Istent, hogy adjon nagy-nagy esõt, de
336 1, 8 | arra kérem a jó Istent, hogy törje el a szekeretek kerekét.
337 1, 8 | Nem? No, majd meglátjátok, hogy megteszi!~S befut a templomba,
338 1, 8 | templomba, és kéri Istent, hogy engedje ki a napot. A minap
339 1, 8 | így szól: - „Akarjátok, hogy kisüssön a nap? Várjatok
340 1, 8 | bepillantottunk a templomba, hogy mit mível a kicsi. Hát csakugyan
341 1, 8 | a domokosok úgy hívnak, hogy vénia-tevés: megfogta a
342 1, 8 | tanítalak. Csak arra vigyázz, hogy mikor esel, esés közben
343 1, 8 | még kisebbnek látszott, hogy nevetett.~- Hátha majd tízszer,
344 1, 8 | kapitulum?~- A kapitulum az, hogy mindennap, többnyire misének
345 1, 8 | Aztán itt mondják meg, hogy mi a kalendárium állása,
346 1, 8 | bûnvalló kapitulum meg az, hogy minden kedden itt valljuk
347 1, 8 | száját, és úgy kacagott, hogy majdnem megpukkadt.~- Nem
348 1, 8 | Szokja meg a szerzetes, hogy a legkisebb mozdulatát is
349 1, 8 | eszik a földön?~- Mondom, hogy vezeklõ. Egy álló esztendeig
350 1, 8 | Minek szökne el?~- Hát hogy ne kelljen...~- Hiszen nem
351 1, 8 | ríjja az anyja. Megígértük, hogy minden második héten láthatja.~
352 1, 8 | azt az egyet nem tehetjük, hogy a fogadalmakat megvegyük
353 1, 8 | elszontyolodva a király -, hogy ha már eljöttél olyan messze
354 1, 8 | akarata, megteszem inkább azt, hogy két évig itt maradok, és
355 1, 8 | az imádságban. Remélhetõ, hogy példás tagja lesz a szerzetnek.~-
356 1, 8 | visszatéret a klastromba, hogy nem hiányzik-e valamijük.
357 1, 8 | Akkor beszélte a priorissza, hogy Margitka a kapitóliumban
358 1, 8 | Azt a vétséget követte el, hogy mikor a társaival játszott,
359 1, 9 | annyi volt a különbség, hogy a tálalást fönt kezdték
360 1, 9 | legkorábban ébredt.~Elbámult, hogy hol van. Aztán meg azon
361 1, 9 | Aztán meg azon csodálkozott, hogy mind a négy novícius csuhásan
362 1, 9 | csuháját, s várt Timóra, hogy végez. A mosdás csak licslocs,
363 1, 9 | hajtottak, és álmélkodott, hogy mennyire tudnak latinul.
364 1, 9 | Közelebb hajol, akkor látja, hogy a vánkos nem egyéb, mint
365 1, 9 | gyorsan csapott a szájára, hogy az orra vére is kipreckelt.~
366 1, 9 | kedvetlen volt. Érezte, hogy hibát követett el, de abban
367 1, 9 | padokban.~Mise után azt vélte, hogy vége a reggeli ájtatosságnak,
368 1, 9 | Jancsi mégse volt kötelezve, hogy azt is végigunakodja: Jakab
369 1, 9 | Oly vastagon írt a barát, hogy bizonyára elírt egy nap
370 1, 9 | kiszemlélõdött az ablakon.~Látta, hogy a barátok sétálnak odalent,
371 1, 9 | A mester is rosszallja, hogy ezt a fiúcskát megütöttem.
372 1, 9 | Ezért, kisfiú, arra kérlek, hogy bocsáss meg nekem!~És fél
373 1, 10| csüggesztette.~Látszott rajta, hogy sokat szenvedett ember.
374 1, 10| után mondta Imre barát, hogy aszongya: Nem facsartátok
375 1, 10| toppant be hozzánk. Tudjátok, hogy milyen sokat vélt szegény
376 1, 10| felõl. Hát tanakodtunk, hogy mit süssünk, fõzzünk olyat,
377 1, 10| Mindenki elbámult rajta, hogy micsoda jó étel, de senki
378 1, 10| Az volt a szerencsénk, hogy sót vittünk magunkkal. A
379 1, 10| kiküldte Mátét az udvarra, hogy nézze meg a napórán: egyezik-e
380 1, 10| Jancsi csak akkor látta, hogy vízóra is van a konyhában.
381 1, 10| Jakab már azt is kívánta, hogy emlékezzék mindarra, amiket
382 1, 10| mondott neki. S bosszankodott, hogy nem emlékezik.~- Majd meglátod,
383 1, 10| matutinumot is. Ajánlom, hogy az éjjel nézd meg, mert
384 1, 10| De megkértük a mestert, hogy hetenkint legalább egyszer
385 1, 10| tekercset. Jancsi bámulva látta, hogy mindenik leveszi a szögrõl
386 1, 10| Jakabra nézett, de tudta már, hogy nem szabad szólania. Kiléptek.
387 1, 10| érzett.~Jancsi bámulva látta, hogy János fráter is ott van
388 1, 10| vastagon bõgicséli az éneket. Hogy kerül ez ide a szigetrõl?~
389 1, 10| két csoportban. Volt úgy, hogy el is hallgattak kis idõre.
390 1, 10| istentiszteletébe, mikor azt mondták, hogy Dominus vobiscum, vagy Per
391 1, 10| bennünket, sosem azért büntet, hogy ártson vele, hanem hogy
392 1, 10| hogy ártson vele, hanem hogy javuljunk, tisztuljunk,
393 1, 10| kezét. Timó intett nekik, hogy vonuljanak hátrább.~A folyosó
394 1, 10| nyugodt hangja felelt rá. Hogy mit beszélt? Nem volt kiérthetõ.~
395 1, 10| megy át az erdõn.~Egyszer, hogy az ajtó felé sétálnak, kihallatszik
396 1, 10| Dehogyis, felelem, tudhatjátok, hogy mi nem élünk hússal...~A
397 1, 10| pillanatban azt mondta, hogy a húst a fiúcska költötte
398 1, 10| költötte el. Aztán megvallotta, hogy õ is evett belõle. Elvégre
399 1, 10| szemmel a helyén. Csak éppen hogy a korbácsán nyugodott a
400 1, 10| bámultam. A másik vétségem az, hogy a csendet megszegtem. Reggel
401 1, 10| meztelen hátára, de oly erõvel, hogy majdnem kihasadt a bõre.~
402 1, 10| osztva. A szerzetesek tudják, hogy hány versre terjed a tizennyolc
403 1, 10| bõr a hátán. De bolond, hogy olyan nagyokat csap a maga
404 1, 10| megszegésével vádolta magát, továbbá hogy eldugott délben egy pogácsát,
405 1, 10| féltében. Bámulta Mátét, hogy meg se jajdult.~A tatár
406 1, 10| szilencium-szegéssel vádolta magát, továbbá hogy egy könyvet elejtett, hogy
407 1, 10| hogy egy könyvet elejtett, hogy vesperás alatt körülnézett,
408 1, 10| vesperás alatt körülnézett, és hogy rosszat mondott valakirõl,
409 1, 10| megszegésével vádolta magát, továbbá hogy egy fráternek a nevét fráter
410 1, 10| elbámult ezen a vallomáson. Hogy valaki magamagára árulkodik!
411 1, 10| ostort szabott a prior, s hogy a jelenvaló fráterek verjék
412 1, 10| szerzet iránt. Kötelezték, hogy ahányszor nevet, menjen
413 1, 10| megdobják.~Jancsi szûkölt, hogy õrá is kerül sor. Furcsa
414 1, 10| délben csodálkozással látta, hogy Ábris fráter mellett János
415 1, 11| biztatta Jakab. - Igaz, hogy fáj, de olyan az a léleknek,
416 1, 11| diszciplinálja.~- De hát miért?~- Hogy a testnek ne legyenek kívánságai
417 1, 11| dõlt, és annyira vihogott, hogy szinte belekékült.~Jancsi
418 1, 11| gondolhatott egyebet, csak azt, hogy Jakab tréfált.~Mikor reggel
419 1, 11| volna bele.~- Isten õrizz, hogy pénzt érintsek. Add a gyóntatónak.
420 1, 11| készült. Jakab azt mondta, hogy nem szabad bûnt elhallgatnia
421 1, 11| tartózat nélkül mondta el, hogy hanyagul imádkozott, böjttel
422 1, 11| máriaüveget megvallania. Érezte, hogy valami nagy érték az, és
423 1, 11| megvallja a mesternek? Bizonyos, hogy fölemeli csontos, nagy kezét,
424 1, 11| kezét, és úgy teremti képen, hogy a szeme is kiugrik.~De választania
425 1, 11| tizenkét éves gyermek azt véli, hogy a kimondott szó éppoly teljes,
426 1, 11| Reméljük, meg is nyered. Mert hogy ide jutottál közénk, már
427 1, 11| közénk, már annak a jele, hogy Isten kegyelme veled vagyon.
428 1, 11| imádkozás és munkálkodás. Hogy ebben tökéletes lehess,
429 1, 11| kívánságoktól tisztán kell maradnod. Hogy engedelmes lehess, alá kell
430 1, 11| föllebbvalóid azt akarják, hogy Barcellónában élj, vagy
431 1, 11| volnál, hanem fa vagy kõ. És hogy ebben is tökéletes lehess,
432 1, 11| tökéletes lehess, tudnod kell, hogy a regulák és konstitúciók
433 1, 11| tengened. Az is megtörténik, hogy a szerzet kenyerét, borát
434 1, 12| Jancsi mégis boldog volt, hogy lemehetett a szigetre. Mióta
435 1, 12| beöltözött, elõször engedték meg, hogy kilépjen a falak közül.~
436 1, 12| volt a csuklya; az meg, hogy a szél lebegteti a kápáját,
437 1, 12| Jancsi nyílt szívvel -, hogy néznek-e utánam.~- Nem szabad,
438 1, 12| is alig pillantott fel, hogy két gyerek sárkányt eregetve
439 1, 12| vidámult meg, mikor azt látta, hogy egy potrohos, részeg nemes
440 1, 12| az ember latszik neked, hogy úr, pedig nem úr. Rab. Testnek
441 1, 12| hátából a fájás. Azt mondta, hogy kérjük be az orvos frátert,
442 1, 12| De nem lehetett látni, hogy kivel beszél, mert az ablak
443 1, 12| folytatta a pap hangosan -, hogy az õsszel megházasodik.~-
444 1, 12| aljának porosságán látszott, hogy messze útról érkezett a
445 1, 12| de aztán arra gondolt, hogy az anyja meg se láthatja
446 1, 12| mozogni ott.~Megismerte, hogy rózsabogár.~- Szikárdusz
447 1, 12| álmodtam. Azt álmodtam, hogy... Nesze egy kis mákos rétesvég...
448 1, 12| Nem szabad? Ki mondta, hogy nem szabad? Ki az a regula?
449 1, 12| Istenem, Istenem! Nem elég, hogy elragadják... nem bornyú
450 1, 12| elragadják... nem bornyú ez, hogy elragadják... Hogy vagy,
451 1, 12| bornyú ez, hogy elragadják... Hogy vagy, édes lelkem? Kapsz-e
452 1, 12| börtönben. Mindjárt az elsõ nap, hogy mosogatok, nagy elbúsultomban
453 1, 12| elbúsultomban rákezdtem, hogy: Az én rózsám recefice...
454 1, 12| rám robban mind a szerzet, hogy aszongyák, megbolondultam-e...~
455 1, 12| Hát még ha olvasni látnád! Hogy ösmeri a bötüket! Csak ránéz
456 1, 12| szemét lesütve jelentette, hogy a beteghez be lehet menniük.
457 1, 12| Kívülrõl lehetett látni, hogy az orvos nem vizsgál egyebet
458 1, 12| mégis nyájasan kérdezte, hogy van-e patikájukban borsolaj.~-
459 1, 12| vállára lebegõn, csak éppen hogy egy melles gyolcskötény
460 1, 12| valamit.~Jancsi nem értette, hogy mit. Csak annyit hallott,
461 1, 12| mit. Csak annyit hallott, hogy Margit kisanyám-nak szólította
462 1, 12| az apácát. Ebbõl tudta, hogy Olimpiádesz asszony az apáca.
463 1, 12| Hiszen több ízben emlegették, hogy rá van bízva Margit.~A pillantásukból
464 1, 12| A pillantásukból látta, hogy róla beszélnek. És a szíve
465 1, 12| a gondolat aggasztotta, hogy az anyja kirohan a konyhából,
466 1, 12| elfoglalva, s nem is sejtette, hogy a fiát bevitték.~Hát lépkednek
467 1, 12| apácát, aki kíséri õket:~- Hogy viselkedik a kis Margit?~-
468 1, 12| engedetlen.~- De hallottuk, hogy mindjárt az elsõ nap volt
469 1, 12| már sokszor mondtam neki, hogy a gyermek gyermek. Nem lehet
470 1, 12| nem bírják a társai venni, hogy labdázzon. „Soha többé,
471 1, 12| ült, háttal az udvarnak. Hogy a társai figyelmeztették,
472 1, 12| fûzõdve kísérte õket, s hogy megálltak is, csak Jancsira
473 2, 1 | nekihuzakodtak. Úgy nekihuzakodtak, hogy a szemük is düllyedt belé.
474 2, 1 | A szekeres várt kissé, hogy a lovak szusszanhassanak.~
475 2, 1 | széttekint. Bámulva látja, hogy az útonjáró két asszony
476 2, 1 | feneség, tisztelendõ uram, hogy nem indul ilyen útnak senki.
477 2, 1 | egyik lovon Bajcsy uramhoz, hogy küldjön segítséget.~- Mink
478 2, 1 | kötelességünk ezen a világon, hogy lisztet õrizzünk. Hanem
479 2, 1 | Leszedtem én mán háromszor, de hogy megint és hogy átal is hordjam
480 2, 1 | háromszor, de hogy megint és hogy átal is hordjam ezen a nagy
481 2, 1 | Mert az volt a szokás, hogy a novícius különbözõ mesterektõl
482 2, 1 | hozzá. Jancsira bízták, hogy bevesse, beültesse. Bizony
483 2, 1 | harapós kutyákat, hanem hogy éppen û maga a harapós kutya.
484 2, 1 | De most már megmondd, hogy miért ne mehessen keresztény
485 2, 1 | keresztény emberhez?~- Hát... hogy is mondjam... feleséges
486 2, 1 | Hát aztán... izé... hát hogy a papot nem foghatta meg,
487 2, 1 | egymásra nézett. Megértették, hogy Bajcsy gazdánál csakugyan
488 2, 1 | ádáz ember. Nem hiszem, hogy papfélét... belétek köt,
489 2, 1 | egynéhány szóval elmondta, hogy a szekeret milyen állapotban
490 2, 1 | milyen állapotban találták, hogy egy pár ökör vagy egy pár
491 2, 1 | nevében kért bennünket, hogy hozzuk hírét a bajának.
492 2, 1 | hidegen -, nem szokásunk, hogy alkalmatlankodjunk.~A villámfénynél
493 2, 1 | villámfénynél látszott, hogy Bajcsy a fejét rázza.~-
494 2, 1 | Bizony olyan beteg az, hogy ülni is alig ülhet. A néném
495 2, 1 | cselekedtél velem: elfogadhatod, hogy viszonozzam.~Az esõ már
496 2, 1 | világosságnál látni lehetett, hogy körülbelül negyvenöt éves,
497 2, 1 | bámulnak rajta. Mondják, hogy az ország minden vidékérõl
498 2, 1 | apácának.~- Igaz.~- Mondják, hogy István herceg is odatette
499 2, 1 | valami hírt?~- Hallottuk, hogy megtörtént.~- Már megtörtént?
500 2, 1 | herceg, meg Béla herceg. Hogy a cseh király kiket küldött?
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1583 |