Part, Chapter
1 1, 10| csodálkozással látta, hogy Ábris fráter mellett János fráter
2 2, 5 | a klastromban nevezték: Ábris fráter meg éppen szótlan
3 2, 6 | fráter?~- Nincs - felelte Ábris.~- Akkor hát gyerünk talán
4 2, 6 | vitte, amit már lemetszett.~Ábris fráter ránézett. Jancsi
5 2, 6 | az?~Megmondta volna neki.~Ábris azonban mást szólt:~- Hallod-e,
6 2, 6 | mikoriban gyermek volt, Ábris frátert nagy vezeklésben
7 2, 6 | egyszer kívül volt rajta?~És Ábris fráter arca olyan különösen
8 2, 6 | kosarakat, s munkába fogtak.~- Ábris fráter - szólalt meg Jancsi -,
9 2, 6 | megengeded.~- Kérdezz - felelte Ábris fráter nyugodtan.~- Mikor
10 2, 6 | voltam.~- És miért léptél be?~Ábris hallgatva válogatott a vesszõk
11 2, 6 | és hogy birtokod is van.~Ábris a fejét rázta:~- A szerzetesnek
12 2, 6 | Aztán Ábrahámra nézett.~- Ábris fráter! Mikor én gyermek
13 2, 6 | megszöktél egy nõ miatt.~Ábris fráter mélyen behunyta a
14 2, 6 | emléked neked, ne mondd el, Ábris fráter. De gondoltam, hogy...~
15 2, 6 | fráter. De gondoltam, hogy...~Ábris fráter melegen pillantott
16 2, 7 | mondotta. Az egyik az, hogy Ábris fráter haszontalan beszédei
17 2, 7 | csak ártatlan apróságokról.~Ábris fráter e színtelen beszélgetésekben
18 2, 7 | után a méhek eresztettek. Ábris fogta be a rajt. A kast
19 2, 7 | érdemel Istentõl.~- De hát jó Ábris fráter, itt sûrû a homály
20 2, 7 | testet is Isten teremtette...~Ábris fráter elmosolyodott, s
21 2, 7 | Jancsira.~Jancsi a fejét rázta.~Ábris hümmentett:~- Látom, hogy
22 2, 7 | nem emlékszem rá, hogy...~Ábris vállat vont:~- Mi az emlékezés?
23 2, 7 | kényszerítve, hogy ezt cselekedje?~Ábris annyira benne volt a beszéd
24 2, 11| hangzik a sokadalomban:~- Ábris!~És elõkerekedik egy piros
25 2, 11| asszony, kék szemû. Rohan Ábris fráternek.~- Ábris! Ábris! -
26 2, 11| Rohan Ábris fráternek.~- Ábris! Ábris! - sikítja szemének
27 2, 11| Ábris fráternek.~- Ábris! Ábris! - sikítja szemének nagy
28 2, 11| hogyan is nem gondoltam... Ábris!~S tárogatja a karját a
29 2, 11| csak vijjogott:~- Fiad van, Ábris! Fiad! Tízesztendõs már.
30 2, 11| Tízesztendõs már. Ép! Gyönyörû! Ábris az õ neve is. Épp most vettem
31 2, 11| egy...~- Hazudsz! - nyögte Ábris - nem igaz az! Egy szavad
32 2, 11| Csöppig olyan, mint te vagy! Ábris...~- Nem igaz! - kínlódott
33 2, 11| Nem igaz! - kínlódott Ábris. - Hagyjatok engem! Nem
34 2, 11| akart csókolni az urának.~Ábris azonban ellökdöste õket.~-
35 2, 11| rólatok tudni semmit.~- Ábris! Ábris! - sírta az asszony.~-
36 2, 11| rólatok tudni semmit.~- Ábris! Ábris! - sírta az asszony.~- Távozzatok.~
37 2, 11| Mikorra a klastromhoz értek, Ábris oly sápadt volt, hogy alig
38 2, 11| egészsége felõl tudakozódott.~Ábris fráter visszapillantott
39 2, 11| Szikárdusz aztán elbeszélte, hogy Ábris fráternek micsoda kedvetlensége
40 2, 12| elmeresztette a szemét.~- Ábris!~- Az. Három nap nem aludt,
41 3, 4 | Jancsikám! Jancsikám!~Ábris volt. Szakálla, bajusza
42 3, 4 | hogy vagytok? - folytatta Ábris a kérdéseit. - Szidtatok,
43 3, 4 | nézett:~- Nem bántad meg?~Ábris vállat vont:~- Hogy bántam
44 3, 4 | És a lelki csöndesség?~Ábris kedvetlenül legyintett.~-
45 3, 4 | hát akkor iszunk veled, Ábris, de csak egy kortyot.~-
46 3, 4 | Hé, csaplár! - kiáltotta Ábris vidáman.~Egy szétnézõen
47 3, 4 | nézett.~- A sógorom - mondta Ábris. - Ez meg itt két jó társam
48 3, 4 | rend fegyvert. Adunk, ugye, Ábris.~- Szívesen - felelte Ábris -,
49 3, 4 | Ábris.~- Szívesen - felelte Ábris -, lovat is adok. Úgy felszerellek
50 3, 10| beeresztheti. Elvégre, ha Ábris el is hagyta a szerzetet,
51 3, 10| szakadt ki a fájdalmas szó Ábris mellébõl.~Leült az ágyra,
52 3, 10| földön!~- És visszatérsz?~Ábris bólintott.~Jancsi vélte,
53 3, 10| Senki nem méltat szóra...~Ábris bólogatott:~- Tudom. Jelentsd
|