1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1583
Part, Chapter
1001 2, 10| az én gondolkodásomat, hogy megmaradok Krisztus tisztaságában
1002 2, 10| Köszönöm. Hál’ Istennek, hogy van végre egy lélek... Kérlek,
1003 2, 10| szentelést, a fekete kendõt. Hogy ne háborgassanak engem többé
1004 2, 10| leányom.~És Jancsira nézett, hogy no, mondja el hát azt a
1005 2, 10| annyira meg volt indulva, hogy csak némán és nedves szemmel
1006 2, 10| és hálálkodok Istennek, hogy pártfogót küldött nekem
1007 2, 10| téged foglak megajánlani, hogy légy ünnepi predikátor.~
1008 2, 11| Szikárdusz várt egynehány napot, hogy Marcellusz átlátogat tán
1009 2, 11| családból se láttak senkit, hogy járt volna az apácáknál.~
1010 2, 11| Annyit mégis megtudtak, hogy a cseh követek távoztak
1011 2, 11| kértek. Azoktól tudták meg, hogy Marcelluszon torokgyulladás
1012 2, 11| Szikárdusz is velük ment, hogy meglátogassa a beteg priort,
1013 2, 11| meglátogassa a beteg priort, meg hogy közölje vele Margit óhajtását.~
1014 2, 11| meleg. Úgy elvörösödött, hogy még a füle is olyanná vált,
1015 2, 11| Hazudsz!~- Én? Hazudok? Ó, hogy nem hoztam el! Csöppig olyan,
1016 2, 11| ráütött a jobbágyasszonyra, hogy a kontya is lecsúszott.~
1017 2, 11| Ábris oly sápadt volt, hogy alig állott. S verejték
1018 2, 11| Jancsinak -, sejtettem, hogy nem lesz jó kijönnöm...
1019 2, 11| miért is nem szóltatok, hogy ma vásár van!?~Megtörülte
1020 2, 11| mást Ottokárnak, csak azt, hogy Margit nem akarja férjhez
1021 2, 11| legyintett.~- Csak azt, hogy férjhez akar menni.~- Azt
1022 2, 11| vihettek-e egyebet? Tudod, hogy a béke pontjaiban mi van?
1023 2, 11| mármost elképzelheted-e, hogy Béla király azt mondja:
1024 2, 11| susogta. Haragudni látszott, hogy Szikárdusz annyira együgyû.~-
1025 2, 11| Szikárdusz - azt mondta, hogy lemetszi az orra.~Marcellusz
1026 2, 11| Szikárdusz aztán elbeszélte, hogy Ábris fráternek micsoda
1027 2, 12| emelintve. - De hát...~- Hogy oldják meg a csomót? Hát
1028 2, 12| Margit helyett, s ajánlotta, hogy válassza azt a leányt feleségül.~-
1029 2, 12| szereti is a leányát, az, hogy ellene szegült, elbúsította.
1030 2, 12| elmosolyodott. Figyelmeztettek rá, hogy megbolondult.~- Csak hagyjátok -
1031 2, 12| nép között. Mondta volna, hogy így vagy úgy: nekem családi
1032 2, 13| Kunigunda képe. Fölkerekedett, hogy elevenen is lássa. Örömmel
1033 2, 13| lássa. Örömmel tapasztalta, hogy a festõ gyönyörû képe csak
1034 2, 13| Amint Béla király értesült, hogy Ottokár szívesen véset gyûrût
1035 2, 13| mint 1260-ban is láttuk, hogy az Ottokárral való békekötésre
1036 2, 13| haddal Horvátországban járt, hogy Béla fia nevében az ország
1037 2, 13| Spalatóba, mert azt hallotta, hogy Spalato lakói összekülönböztek
1038 2, 13| szó sem lehetett arról, hogy a fõnemesség hölgyei a királyné
1039 2, 13| Egyéb újság nincs, csak hogy a királyné ma is bent ebédelt
1040 2, 13| panaszkodtak neki, vagy látta, hogy nehéz a szükség, adott a
1041 2, 13| valamiben? Kérlek, mondd meg, hogy megigazíthassam.~De kitérõen
1042 2, 13| alá.~Aztán egyszer meg, hogy inget kért, a ruhatáros
1043 2, 13| beteg! Ismered a regulát, hogy inget csak a beteg-házban
1044 2, 13| eszembe!~És még vádolta magát, hogy lepedõn hált, puha vánkoson
1045 2, 13| elszörnyülködött, mikor meggondolta, hogy mindenben az alázatosságot
1046 2, 13| kezdtek példázgatolódzni, hogy jó lenne, ha áttétetné magát
1047 2, 13| asztalnál.~Egy délután, hogy az udvarra ültek ki dolgozni,
1048 2, 13| Darabig arra vélekedett, hogy nincsenek otthon, mert hiszen
1049 2, 13| tanyázott. Béla hercegnek, hogy a tizenötödik évét elérte,
1050 2, 13| õsszel Pozsonyban idõzött, hogy az unokája és a cseh király
1051 2, 13| Hát Margit ha sokallta is, hogy oly régen nem néztek feléje,
1052 2, 13| feléje, megnyugodott abban, hogy a világi embereknek sokfelé
1053 2, 13| egyszerre megváltoztak.~Este, hogy a vacsorához ültek, elcsodálkozva
1054 2, 13| ültek, elcsodálkozva látta, hogy ott az ezüsttányérja, gyöngyház
1055 2, 14| Margitra. Beleegyeztek, hogy a végleges beszentelés megtörténjen.~
1056 2, 14| készültek.~Sohase történt még, hogy királyleányt feketézzenek;
1057 2, 14| feketézzenek; meg az se történt, hogy püspök végezze a szertartást,
1058 2, 14| végezze a szertartást, pláne hogy három püspököt is láttak
1059 2, 14| püspök meg a nyitrai püspök.~Hogy lesz az, mint lesz az? -
1060 2, 14| szentelés azzal kezdõdik, hogy a pap a kórus felé fordul,
1061 2, 14| Margit nem volt rábírható, hogy egymaga legyen az ünnepelt.
1062 2, 14| azon oltár elõtt kívánta, hogy ráadják a fekete fátyolt.~
1063 2, 14| válogatták, susogva beszéltek:~- Hogy készül Margit szóror a mai
1064 2, 14| vizsgálódva. - Pedig ugyan féltem, hogy esõre fordul. Nincs szomorúbb
1065 2, 14| fehérlett a magasságban.~- Hogy fogadja be azt a sok embert
1066 2, 14| méter, a hajóban tizenöt. (Hogy az oltártér ilyen aránytalanul
1067 2, 14| oldotta meg a nehéz kérdést, hogy a Pestrõl-Budáról átjött
1068 2, 14| templom már úgy megtelt, hogy alig lehetett benne mozogni.~
1069 2, 14| fölemelte hétéves leánykáját, hogy legalább az lásson valamit.~
1070 2, 14| pápai engedelme volt arra, hogy a haját meghagyja. A királyné
1071 2, 14| gondolt arra a lehetõségre, hogy Margitot feleségül kérik.
1072 2, 14| a szokás Európa-szerte, hogy a fejedelmi nõk a klastromban
1073 2, 14| Fõtisztelendõ atya! Az egyház kér, hogy e négy szüzet megáldd, megszenteld,
1074 2, 14| érsek.~- Bizony mondom, hogy amennyire a gyarló emberi
1075 2, 14| Tehát azt akarjátok, hogy szent szüzességben éljetek
1076 2, 14| négy leány.~- És ígéritek, hogy megõrzitek a tisztaságtokat
1077 2, 14| Tehát az az óhajtástok, hogy megáldjunk, megszenteljünk,
1078 2, 14| Krisztusnak, Isten fiának, hogy néki hív szolgálóleánya
1079 3, 1 | hallgatnunk a fonómesékben, hogy az öreg király az élete
1080 3, 1 | Mert jobb is azt nem tudni, hogy a derék fiúnak azontúl mindig
1081 3, 1 | megelégedett vele. De haj, hogy a sors megtréfálja olykor
1082 3, 1 | Arra nem számított Béla, hogy az országot vissza is foglalhatják.~
1083 3, 1 | Stájerországban! Úri kötelessége volt, hogy azokat is maga körül lássa,
1084 3, 1 | István várt valameddig, hogy az apja mit ád neki az alóla
1085 3, 1 | reménysége sem volt arra, hogy másik országot szerezhessen
1086 3, 1 | A cseh királlyal örült, hogy békében élhetett. Halicsból
1087 3, 1 | levelet íratott az apjának, hogy adjon neki illõ részt az
1088 3, 1 | levelet. Eszébe jutott, hogy mikor neki is elfelezte
1089 3, 1 | Mondjátok meg a fiamnak, hogy ha a papoktól nem tanulta
1090 3, 1 | haragját kísértõ szörnyûség, hogy a fiú az apa ellen köszörülte
1091 3, 1 | látása se bírhatta arra, hogy a megsértett apa mellõl
1092 3, 1 | mosásba vinném a régit, látom, hogy a háta csupa egy vér. Mutatom
1093 3, 1 | senkinek: az történt az este, hogy kompletórium után, mikor
1094 3, 1 | kapitulum-házba.~Mindjárt gondoltam, hogy diszciplínát akar. Mondtam
1095 3, 1 | diszciplínát akar. Mondtam is neki, hogy mondok:~- Veresd magad mással:
1096 3, 1 | elmondott, és tudjátok, hogy minden zsoltár száz csapás.
1097 3, 1 | zsoltárba, a misererébe. Akkor, hogy a holdfény besütött, látom,
1098 3, 1 | holdfény besütött, látom, hogy a hátán sötét foltok terjedeznek.~-
1099 3, 1 | törõdj vele!~Akkor látom, hogy az ostorszíjak végére sündisznóbõrt
1100 3, 2 | Azokban a napokban történt, hogy Jakab bevitt egy csomó teleírt
1101 3, 2 | A budai lektor küldte, hogy Jancsi táblába kösse.~Jancsit
1102 3, 2 | fakéreg közé illesztve, hogy el ne dõljön.~Minek a tenta
1103 3, 2 | az?~Csakhamar megértette, hogy Szikárdusz járja a cellákat.
1104 3, 2 | fráterrel. Klastromi szokás, hogy havonként egyszer rendre
1105 3, 2 | ülõlapjának alját, ablakzugot, hogy találkozik-e valami regulába
1106 3, 2 | találnak valamit. Van úgy, hogy évek is elforognak anélkül,
1107 3, 2 | évek is elforognak anélkül, hogy valamit találnának. De azért
1108 3, 2 | nem alszik. Megtörténik, hogy egyik-másik elcsábult fráter
1109 3, 2 | papirost. Mindjárt tudta, hogy nem azt a felét kell olvasnia,
1110 3, 2 | összerendezni a lapokat, hogy az írások kapcsolatait megtalálja,
1111 3, 2 | lehet semmi reménysége, hogy a csillag leszáll ezüst
1112 3, 2 | Õ, Szûzanyám, te tudod, hogy lelkemet nem vonja el tõled
1113 3, 2 | rákiálthatom: Pusztulj innen! De hogy kiáltsam ezt rá egy angyalra?~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ~
1114 3, 2 | Az apáca. Emlékszem rá, hogy egy kapitulumon vádolta
1115 3, 2 | Elõször is nyomozzátok ki, hogy levéltöredékek-e ezek az
1116 3, 2 | dolgozott. Nem is sejtette, hogy micsoda veszedelem indul
1117 3, 2 | korbács mindenki cellájában, hogy azzal verje el a testi gondolatokat,
1118 3, 2 | németországi klastrom csúfságának, hogy ott egy fiatal szerzetes
1119 3, 2 | elvégre sosem értette meg, hogy a szerzetesek is emberek,
1120 3, 2 | papirost, amely arra való volt, hogy a könyvkötõ fráter belsõ
1121 3, 2 | Jancsit az anyja látogatására, hogy ki szokta az anyját bekísérni.~-
1122 3, 2 | imádságot. Azt se láttam, hogy adta, csak hallottam, hogy
1123 3, 2 | hogy adta, csak hallottam, hogy ígérte.~- Kinek ígérte?~-
1124 3, 2 | Hát?~- Csak azt kérjük, hogy adja ki azokat az imádságokat,
1125 3, 2 | Csak annyit mondtak neki, hogy kis idõre szükségesek azok
1126 3, 2 | adott. Különös ok van arra, hogy a szóror se tudjon az imádság
1127 3, 2 | nyugalommal állt az ablaknál, hogy a priorissza nem mert kérdést
1128 3, 2 | imádságra emlékszem. Azt, igaz, hogy Klára szóror kérte, de Margitnak
1129 3, 2 | kérd el Margittól. Mondd, hogy csak egy napra kérjük.~Az
1130 3, 2 | szokott beszélgetni?~- Nem. Hogy gondolhattok ilyet? Az anyján
1131 3, 2 | imádságról beszéltek.~- No hát, hogy akkor egyszer imádságokról
1132 3, 3 | fráterek klastromában tudták, hogy kutatás volt. Nem keltett
1133 3, 3 | tisztaságáért mindent megtett. Hogy a kapitulumban nem beszélt
1134 3, 3 | megvallani.~Alig várta, hogy az ebédnek vége szakadjon.
1135 3, 3 | fejemhez, én is megmondom, hogy meggyóntam, és hogy éppen
1136 3, 3 | megmondom, hogy meggyóntam, és hogy éppen Szikárdusznak gyóntam
1137 3, 3 | Akkor ám lássa az öreg, hogy hogyan mászik ki a csávából!~
1138 3, 3 | épített egy kis fejtegetést, hogy ki a szabad ember. Aki a
1139 3, 3 | szólította a szerzetet, hogy akik bûnösöknek érzik magukat,
1140 3, 3 | keserû gyönyörûséggel várta, hogy a prior vagy a lektor megkiáltja
1141 3, 3 | kutatás. Elegendõnek véltem, hogy a rejtett tárgyat az asztalra
1142 3, 3 | tárgyat az asztalra teszem, hogy megtalálják. Meg is találták.~
1143 3, 3 | hallgatta a vallomást.~Vélte, hogy a nagy étvágyú János fráter
1144 3, 3 | végre. - Az apácák kértek, hogy adjak valami új imádságot.
1145 3, 3 | gyõri klastromban maradt.~- Hogy mersz te Szent Ferenc nevére
1146 3, 3 | aggodalmas szemmel -, hanem hogy a címét elõre leírtam, elfeledtem,
1147 3, 3 | elõre leírtam, elfeledtem, hogy át kellene törülnöm.~- Tehát
1148 3, 3 | kapitulumban olyan csendesség volt, hogy a fáklyák halk sercegését
1149 3, 3 | hallani. Mindenki érezte, hogy még nincs az ügy befejezve.~-
1150 3, 3 | Mit?~- Gondolkozzál, hogy mit hazudj!~Jancsi fráter
1151 3, 3 | kentek rá? Úgy elijedt, hogy még ha eszében tartotta
1152 3, 3 | volna? Csak azért írtam, hogy az írást el ne felejtsem.~
1153 3, 3 | ki a prior. - Valld meg, hogy egy szóror iránt gerjedt
1154 3, 3 | határozott, erõs hangon mondta, hogy érezni lehetett benne a
1155 3, 3 | feszültsége.~Megtörtént már, hogy efféle ügyben a fráter megtagadta
1156 3, 3 | vallatásnak:~- Vádolod-e magad, hogy e bûnödet elhallgattad?~
1157 3, 3 | A prior körülpillantott, hogy valaki szól-e.~Jancsi fráter
1158 3, 3 | a titkolódzásért, száz, hogy vissza ne essél a bûnbe;
1159 3, 3 | véniát tenni annyit jelent, hogy másnap dagadt térdekkel
1160 3, 3 | gondolataim gyönyörûek: sajnálom, hogy elmúlnak, mint a füst.~...
1161 3, 3 | elmúlnak, mint a füst.~...De hogy akadhattak rá az írásomra?~
1162 3, 3 | Jancsi nem nézett oda. Tudta, hogy csak János fráter lehet.
1163 3, 3 | lépéseirõl hallatszott is, hogy a házikó felé tart. Az ásó
1164 3, 3 | történeteivel.~- Persze hogy megjelent - felelte Jancsi
1165 3, 3 | A ház oly kicsiny volt, hogy a csengetés, ha a kapun
1166 3, 3 | haragudni. Hányszor megtörténik, hogy a kapitulumban egyik-másik
1167 3, 3 | megköszöni:~- Köszönöm, hogy segítettél!~A gyûlölet az
1168 3, 3 | törekvõ ember nem engedi, hogy belecsöppenjen a szívébe.~
1169 3, 3 | kétszer Jancsira.~Ebéd után, hogy összeültek beszélgetni,
1170 3, 3 | Engedelmet kérek, prior atyám, hogy a kertbe léphessek. Jancsi
1171 3, 3 | látsz engem bûnösnek? Tudod, hogy Istenben egy család vagyunk,
1172 3, 3 | Istenben egy család vagyunk, és hogy ebben a házban gyûlölet
1173 3, 3 | ellen!~- Oly igen tudtad-e, hogy bûn az, amit a hátam mögött
1174 3, 3 | volna attól a csúfságtól, hogy a szemembe köpjenek!~- De
1175 3, 3 | kötelességem megmondanom, hogy én bizonyára beszéltem volna
1176 3, 3 | tért vissza. Remélte talán, hogy Jancsi utána szól.~Már a
1177 3, 3 | esik?~- Csak nem gondolod, hogy én a sátán vagyok?~- Néha...
1178 3, 3 | is elképedve hallgatta, hogy Jancsi belehabarodott Kalára
1179 3, 3 | leány volna... Szerencse, hogy idejekorán megtudtátok!
1180 3, 3 | fráterért.~Ez annyit jelentett, hogy Jancsi nem maradhat a szigeten.~
1181 3, 3 | búcsúzott el. Nem mondta neki, hogy örökre, csak azt, hogy áthelyezik.~
1182 3, 3 | hogy örökre, csak azt, hogy áthelyezik.~Jakab fráterhez
1183 3, 3 | Csak az úton gondolt arra, hogy Marcellusz még nem is beszélt
1184 3, 3 | vele abban a kínos ügyben. Hogy meg fogja rohanni az a vén,
1185 3, 3 | a földre nézett. Vélte, hogy Jancsi patkót vagy valami
1186 3, 3 | megütközve nézett reá:~- Hogy beszélhetsz ilyen bolondokat!~-
1187 3, 3 | Hát fiam, mindjárt tudnám, hogy bûnös vagyok-e, vagy ártatlan.
1188 3, 3 | elszenvedem. Arra gondolok, hogy fiatalságomban bizonyosan
1189 3, 3 | ballagtak tovább. Jancsi érezte, hogy az öreg belelátott a tarisznyájába.~
1190 3, 3 | mind azon gondolkodtam, hogy melyik klastromba tegyelek?
1191 3, 4 | Reggel megérkezett a követ, hogy István az utolsó pillanatban
1192 3, 4 | megborsódzott attól a gondolattól, hogy az apja ellen von fegyvert:
1193 3, 4 | Mind a ketten megesküdtek, hogy az egyezségen megállanak.~
1194 3, 4 | fiában.~A fiú is érezte, hogy nem nyeri többé vissza az
1195 3, 4 | tanácsolták az öreg királynak, hogy a pápa követe elõtt erõsíttesse
1196 3, 4 | megesküdött Szabolcsban, hogy a békességet megtartja,
1197 3, 4 | elõtt megesküdött Zólyomban, hogy sem a fiát, sem a fia híveit
1198 3, 4 | király elméje azon dolgozott, hogy a feleségének a jövõjét
1199 3, 4 | ajándékozta azon színnel, hogy kárpótlásképpen adja a háborúskodásban
1200 3, 4 | Nyitrát, azon az okon, hogy ha ellenség támadna nyugat
1201 3, 4 | hívei Bélának.~És mégis, hogy István kegyelmet kért annak
1202 3, 4 | menekült. István elhitte neki, hogy azért üldözik, mert az õ
1203 3, 4 | híve. Levelet adott neki, hogy az apja ítélete meg a bíróság
1204 3, 4 | országolt, s azért adta, hogy néhai testvéréért, Kálmánért
1205 3, 4 | környezetével alattomoskodott, hogy az István udvarában élõ
1206 3, 4 | híveit. Nyílt titok volt, hogy István letörésén dolgoznak
1207 3, 4 | Marcellusznak. Az volt a szokás, hogy a kapuban felsorakozva várják
1208 3, 4 | meg annyira gyötri magát, hogy emberi szó azt el nem beszélheti.~
1209 3, 4 | fejét rázta. Aztán fölkelt, hogy rendre vizsgálja a házat.
1210 3, 4 | dárdával kongatták, emelgették, hogy könnyû-e. Az íjgyártóknál
1211 3, 4 | kanyarított belõle az árus, hogy ketten is jól belakozhattak
1212 3, 4 | recsegõ nagy hangon, de hogy ki, nem lehetett látni,
1213 3, 4 | nyakukat. Fülelnek.~- Hát igaz, hogy leszúrt - folytatja a beszélõ -,
1214 3, 4 | sújtottam egy bükkfához, hogy a páncélderék összelapult
1215 3, 4 | lova alatt. Még engem kért, hogy aszongya:~- Ugyan húzd le
1216 3, 4 | döglött lovat odább cepelnem, hogy segítsek rajta.~Jancsinak
1217 3, 4 | mindjárt arra is gondolt, hogy Bajcsy ugyan mond hírt akár
1218 3, 4 | fejedelem.~Másutt azt beszélték, hogy a mácsai herceg csak cégér
1219 3, 4 | csoportban hírt adtak arról, hogy István azért vonul Erdélybõl
1220 3, 4 | Felsõ-Magyarországon át, hogy a nemeseket útközben összeszedje.
1221 3, 4 | Csák Pétert is emlegették, hogy nem halt meg a legutóbbi
1222 3, 4 | azért került Esztergomnak, hogy a vejét magával vigye a
1223 3, 4 | Csallóközbõl.~Az volt a különös, hogy többet beszéltek Istvánnak
1224 3, 4 | Nem engedi azt az Isten, hogy a fiú gyõzzön az apján! -
1225 3, 4 | szénaboglya alól.~- Örülök, hogy látlak - nyájaskodott borszagot
1226 3, 4 | nyájaskodott borszagot lehelve. - Hogy vagytok? Él-e még az öreg
1227 3, 4 | Csete nemzetségbûl.~- Hát hogy vagytok? - folytatta Ábris
1228 3, 4 | szóltunk. Hiszen tudod, hogy nem szabad.~- Nem szabad,
1229 3, 4 | legyintgettetek.~- Mondom, hogy nem. Csupán csak azt neheztelték,
1230 3, 4 | Csupán csak azt neheztelték, hogy búcsúzatlanul távoztál.~-
1231 3, 4 | Százszor is megmozdultam, hogy... De mindig az volt elõttem,
1232 3, 4 | mindig az volt elõttem, hogy elszörnyûködnek, sokat beszélnek,
1233 3, 4 | arról talán nem is tudtok, hogy a misén ott ült az asszony
1234 3, 4 | akkor. A fiammal. Úgy ültek, hogy meg kellett õket látnom.
1235 3, 4 | meg?~Ábris vállat vont:~- Hogy bántam volna meg. Ez az
1236 3, 4 | nézzed: tehettem-e másképp? Hogy nõ fel a fiú apa nélkül?
1237 3, 4 | és a vállamhoz nyúltam, hogy a fejemre rántom a csuklyát.
1238 3, 5 | Sok mindent szándékolt, hogy végez még a tavasz elején.
1239 3, 5 | keserûség õt is emésztette, hogy István úgy erõszakoskodik
1240 3, 5 | magyar sereg, oly nagy had, hogy a tatárokat a saját országukban
1241 3, 5 | annyit hibázott a dárda, hogy az István hasa helyett a
1242 3, 5 | következett. Annyian estek el, hogy talán a mohi csatában se
1243 3, 5 | királynál. Jelentették, hogy Istvánnak nem az volt a
1244 3, 5 | nem az volt a szándéka, hogy az apja országát elvegye,
1245 3, 5 | Budán volt.~Ott értesültek, hogy a békességlevelet elküldték
1246 3, 5 | apjától. Mentegetõdzött, hogy nem az apja ellen harcolt,
1247 3, 5 | szültem. Ne azon gondolkozzék, hogy velünk hogy találkozik,
1248 3, 5 | gondolkozzék, hogy velünk hogy találkozik, hanem hogy a
1249 3, 5 | velünk hogy találkozik, hanem hogy a mennybéli Istennel hogy
1250 3, 5 | hogy a mennybéli Istennel hogy találkozik, amikor majd
1251 3, 5 | És Margitnak könyörgött, hogy lágyítsa meg a szülei szívét.
1252 3, 5 | szülõihez és Timóteusz frátert, hogy sürgõsen kíván beszélni
1253 3, 5 | emlegetve esdekelt a szülõknek, hogy lágyuljon meg a szívük István
1254 3, 5 | vasablaknál, és szólt Istvánnak, hogy bemehet. István leoldta
1255 3, 5 | szót se szólani. Várta, hogy az apja szól elõbb.~Az anyja
1256 3, 5 | úgy esküdött meg a fiú, hogy többé az apja ellen fegyvert
1257 3, 5 | szintén esküvel ígérte, hogy bármi olyan ügy fordul elõ,
1258 3, 5 | provinciálisnak elsõ gondja volt, hogy a szigeti klastromot meglátogassa.
1259 3, 5 | meglátogassa. Azért is, hogy Montpellierbe sietett, azért
1260 3, 5 | történtek. Elmondta azt is, hogy kik haltak meg az apácák
1261 3, 5 | Bizony nem volt azóta, hogy Jancsi távozott, csak épp
1262 3, 6 | az elsõ kérése az volt, hogy az anyját meglátogathassa.
1263 3, 6 | szólna be, és csak annyit, hogy: Itt vagyok, anyám!~- Eredj
1264 3, 6 | prior. ~Margit kérette, hogy olvasson neki passiót.~Ez
1265 3, 6 | kérdezni is kérdezi Margit, hogy hol járt? Talán újra kér
1266 3, 6 | elmúlt szívébõl. Késõbb, hogy nyugodtan fontolgathatta
1267 3, 6 | kérdést kérdésre halmozott, hogy hol mit látott? Hogy élnek
1268 3, 6 | halmozott, hogy hol mit látott? Hogy élnek más klastromokban?
1269 3, 6 | tanyáz.~Csodálkozva látta, hogy Jakab asztala tele van iratokkal
1270 3, 6 | beletanultam én az írásba, hogy... - Valami nagy hasonlatot
1271 3, 6 | egy röget se.~- Elég az, hogy a jövedelem befolyik.~És
1272 3, 6 | mennyi a jövedelem, és hogy honnan mit kaptak. Olyan
1273 3, 6 | oly gazdag ez a klastrom, hogy ezer meg ezer esztendõ elmúlhatik,
1274 3, 6 | mikor olvastam. Nem engedte, hogy félbehagyjam. A szentek
1275 3, 6 | Azt mondta. Azt is mondta, hogy aszongya: Nagy tudományú
1276 3, 6 | fráter! Miképp háláljam meg, hogy a leányomnak olvasol?~Pénzt
1277 3, 6 | feleltem -, nem tudod-e, hogy a magunkfajta szerzetes
1278 3, 6 | ne legyünk büszkék? Igaz, hogy aztán a királyné a szerzetnek
1279 3, 6 | rácsvasba fogódzkodva -, tudom, hogy Margit kértére jöttetek.
1280 3, 6 | A priorissza azt mondta, hogy ne zavarjuk fel, mert igen
1281 3, 6 | Nem, nem! Igen sajolná, hogy elaludt. Hanem ha várnátok
1282 3, 6 | Azt mondjuk majd neki, hogy éppen most érkeztetek. Vagy
1283 3, 6 | és morgott:~- Nem értem, hogy engedhetik meg! Mindennek
1284 3, 6 | köztük, cseléd pedig... Hogy lehet ilyet megengedni!
1285 3, 6 | átragad a nyavalya? Csoda, hogy át nem ragadt!~- Szörnyûség!~-
1286 3, 6 | Mértéktelenség! Igaz, hogy jó szívnek a jele. Õ mindig
1287 3, 6 | kámzsáját küldte ki egynek, hogy varrasson belõle ruhát.
1288 3, 6 | elõtt. Még az a szerencse, hogy nem mehetnek be a klastromba.
1289 3, 6 | embereknek! Persze azt véli, hogy csak annyi koldus van a
1290 3, 6 | elmosolyodott:~- Érdekes, hogy az irigység még ilyen mezõn
1291 3, 6 | pukkadoznak, mikor látják, hogy az öreg György fráter ott
1292 3, 6 | Nem imádkozhattok-e értük, hogy Isten segítsen rajtuk?~S
1293 3, 6 | Gondolnád-e édes fiam, hogy két királyleány ápolt! A
1294 3, 6 | el se mondom! Elég annyi, hogy nem bírtam mozdulni se,
1295 3, 6 | kisasszonyok csak nevettek, hogy aszongyák:~- Tán a farsangot
1296 3, 6 | nevetett, az áldott lélek Hogy a fájásom nem szûnt, még
1297 3, 6 | jelentette a fejedelemasszonynak, hogy fektessen le. Õ kísért a
1298 3, 6 | vasablaktól, és jelentette, hogy Margit szóror már fölkelt.~
1299 3, 6 | kapitulum-házban.~Jancsi csak nézte, hogy melyik köztük Margit.~Alig
1300 3, 6 | A királyleány megérezte, hogy Jancsi elrémült a változáson:
1301 3, 6 | folyamán! Azt is tudja, hogy õ Marcellusszal járt. De
1302 3, 6 | felfeszítéséhez jutottál.~S hogy így szólván kérõn tette
1303 3, 6 | olvasni csak annyira tudtak, hogy az officiumokat meg a zsoltárokat
1304 3, 6 | nárdipiztikos kenetet, s hogy a tanítványok ezen a pazarláson
1305 3, 6 | Mikor a lektor odaért, hogy Jézust a fõpap elé állítják,
1306 3, 6 | korholja pedig Olimpiádesz, hogy ne tegye. De az ilyenekben
1307 3, 7 | szigeten szokott lenni. Igaz, hogy a szigeti templom kevés
1308 3, 7 | majd tenyésztek én is. Hogy örül majd a szóror!...~A
1309 3, 7 | felszaporodott a trágya, hogy már nem is behányták, hanem
1310 3, 7 | liliom levele, de kövér. Hogy került az oda? S hogy leveledzett
1311 3, 7 | kövér. Hogy került az oda? S hogy leveledzett olyan magasra
1312 3, 7 | arra magyarázta a csodát, hogy az istálló melege egyfelõl,
1313 3, 7 | falat a télnek a hidegétõl.~Hogy miért olyan színtelen? Azon
1314 3, 7 | máriaüveget, mert lehet, hogy a templom ablakát kell idõvel
1315 3, 7 | a tetõre, s megértette, hogy azért tették oda a fazekat,
1316 3, 7 | virított a hat rózsabokor, hogy a fráterek ámulva szemlélték.~
1317 3, 7 | is kiterjedt a figyelme, hogy az elhervadt rózsákat letépte.
1318 3, 7 | hajolni hozzá, közeles-közel, hogy valamit érezhessünk a leheletébõl.
1319 3, 7 | hervadt virág a bokron. Hogy a madár elröppent, odament,
1320 3, 7 | több, a trágyadombhoz ment, hogy odavesse. De hogy odaért -
1321 3, 7 | ment, hogy odavesse. De hogy odaért - akármilyen gyönyörûség
1322 3, 7 | mindjárt megszárad.~Egyszer, hogy a homlokát vakarná, valami
1323 3, 7 | mellett.~Jancsi arra gondolt, hogy meggyûjti a rózsazsírt,
1324 3, 8 | volt, elképedve hallgatta, hogy egyik-másik halkan cseveg
1325 3, 8 | hazamenet:~- Meglátszik, hogy már nem Olimpiádesz a priorissza!~
1326 3, 8 | szó úgy pergett belõle, hogy még a szeme is káprázott
1327 3, 8 | érdeklõdéssel hallgatta, hogy az apáca otthon hogyan élt,
1328 3, 8 | csendesen. Hiszen gondolom, hogy az új priorissza szóror
1329 3, 8 | azt mégis szeretném tudni, hogy odabent mennyire hágjátok
1330 3, 8 | fráter! Szó sincs róla, hogy odabe’ bármi tágítása is
1331 3, 8 | regulának. Csak biz az megesik, hogy a kóruson suttognak, és
1332 3, 8 | kezünket mossuk. Mikor látja, hogy a cselédek mással vannak
1333 3, 8 | kiviszi maga. Hát tegnap is. Hogy esett az esõ, visszatértünk
1334 3, 8 | priorissza is. Margit meglátja, hogy a cselédek nem vitték ki
1335 3, 8 | úgy szemszögbõl: látja, hogy Margit mire hívja. Úgy tesz,
1336 3, 8 | kedvedért!~Margit azt vélte, hogy Kinga nem hallotta a szavát,
1337 3, 8 | kérlek!~Oly hangosan mondta, hogy a priorissza is odatekintett.~
1338 3, 8 | értheted, János fráter, hogy a priorisszánktól bizony
1339 3, 8 | apáca orra ráncolgatásán, hogy valami folytatása is van
1340 3, 8 | De én mindjárt gondoltam, hogy valami nem jó következik.
1341 3, 8 | Fölkelek, és kinézek utánuk. Hogy mondok, ugyan milyen képpel
1342 3, 8 | nevetek. Intek Rozáliának is, hogy nézze. Nézi az is. Nevetjük,
1343 3, 8 | csapja arcon vele Margitot, hogy szinte csattan.~- Nesze!
1344 3, 8 | Tûrte.~- Tûrte!?~- Csak épp hogy elmosolyodott; olyan szemérmesen,
1345 3, 8 | borzasztó, ha megtudják, hogy elbeszéltük.~- A priorissza
1346 3, 8 | könyörgött azután nekünk, hogy hallgassunk, nehogy Kingát
1347 3, 8 | Én összeszidtam Kingát, hogy micsoda bûnt követett el.
1348 3, 8 | szállt. Az volt a szándéka, hogy este, mielõtt lefeküdnének,
1349 3, 8 | Margitnak, mentegetõdzik, hogy elragadta a harag. Hát este,
1350 3, 8 | leültünk néhányan az asztalhoz, hogy a másnapit megbeszéljük.
1351 3, 9 | elsõ gondolata az volt, hogy beront a klastromajtón,
1352 3, 9 | azt az ispánleányt!~Aztán, hogy a királyhoz, királynéhoz
1353 3, 9 | a lányotok! Tudjátok-e, hogy bánnak vele!~Idõ kellett
1354 3, 9 | dühét, míg meggondolhatta, hogy a királlyal õ nem beszélhet,
1355 3, 9 | elõtt. Még õt szidnák össze, hogy miféle ügyekben látogatja
1356 3, 9 | oldalpillantással meglátta, hogy Marcellusz szikár alakja
1357 3, 9 | Marcellusz intett a priornak, hogy várják meg a szeksztának
1358 3, 9 | a padba. Látni lehetett, hogy a királyleány visszavonul
1359 3, 9 | reszketett a bosszú-örömben, hogy Marcellusz berobog a szekszta
1360 3, 9 | keserû haragot.~Képzelhetõ, hogy bent az apácák milyen szepegéssel
1361 3, 9 | elképzelhetõ. Ámbátor az is lehet, hogy nem mondott semmit. Ismerte
1362 3, 9 | kevéssel jelentette a kapus, hogy két apáca áll a kerek-ablaknál:
1363 3, 9 | remegõ ajakkal Olimpiádesz -, hogy ha mind a klastromot megbünteted,
1364 3, 9 | ellen!~- De azt mondja, hogy alázatosan kéret: együtt
1365 3, 9 | Marcellusz arra ítélte õket, hogy az ebédlõ közepén a csupasz
1366 3, 10| kis körére terjed. Véli, hogy a világ az az egy mezõ,
1367 3, 10| világ az az egy mezõ, és hogy azontúl nincsen már semmi.~
1368 3, 10| egyes ember csak azt érzi, hogy egy napon borzasztó felfordulás
1369 3, 10| hova kapjon, kapaszkodjon, hogy vergõdjön ki a veszedelembõl.
1370 3, 10| késõbb élõ ember látja, hogy a nemzet sorsa abban a szerencsétlenségben
1371 3, 10| uralkodását azzal kezdte, hogy tûzre hányatta a nemesek
1372 3, 10| egyszer csak arra virradt, hogy az õ széke is elégett: birodalma
1373 3, 10| tíz év folyamán nemcsak hogy kiheverte a tatárjárást,
1374 3, 10| országrendítõ csapásban megértette, hogy nem a nemzet van a királyért,
1375 3, 10| nemzetért. Öregségére megérte, hogy Magyarországot nemcsak helyreállítva
1376 3, 10| öregedett. Még a külseje is - hogy öregségére szakállát, bajuszát
1377 3, 10| szerelmes volt a feleségébe, hogy a cseh nép már gúnyolódott
1378 3, 10| láthatja most - mondotta -, hogy a magyar fegyver elsõ a
1379 3, 10| fegyver elsõ a világon.~S hogy az elõkelõ foglyokat eléje
1380 3, 10| szakállával.~Bizonyosnak érezte, hogy Béla azonnal felakasztatja.~
1381 3, 10| vesztettem semmit, csak nyertem, hogy megismerhettelek.~És mindjárt
1382 3, 10| mindjárt tanácskozásba fogtak, hogy lányok és fiúk tekintetében
1383 3, 10| különösen örvendeztek azon, hogy a hadjárat egyik nyeresége,
1384 3, 10| látogatók, akik elmondták, hogy micsoda szerencsével harcoltak,
1385 3, 10| között világolt a falon.~Hogy az öreg György fráter meghalt
1386 3, 10| csak annyi változás volt, hogy azontúl a kapus-cellában
1387 3, 10| hideg és a nedves cellában, hogy azonnal lefekhessen a komple
1388 3, 10| Talán az idõjárás okozta, hogy Jancsi maga is sóhajtott
1389 3, 10| lelkét. Vagy talán az okozta, hogy Jakab fráternek egy bátyja
1390 3, 10| aznap, s eldicsekedett, hogy faluval ajándékozta meg
1391 3, 10| eszébe ne fordult volna, hogy vajon ha kint él a többi
1392 3, 10| látja-hallja a szerzetes, hogy ez vagy amaz az ismerõse
1393 3, 10| Bajcsy úgy megszerette, hogy akár fiának is fogadta volna.
1394 3, 10| is nem megajánlották-e, hogy egy rend vitézi ruhát, lovat
1395 3, 10| eszek. És vigyáznom kell, hogy mikor szólnak hozzám, valahogy
1396 3, 10| elcsodálkozással mondotta:~- Be kár, hogy szerzetes vagy! Ilyen erejû
1397 3, 10| be!~Jancsi gondolkodott, hogy vajon beeresztheti-e? De
1398 3, 10| aztán gyorsan megítélte, hogy beeresztheti. Elvégre, ha
1399 3, 10| a szerzetnek. Az õ ügye, hogy beszámoljon vele, hova ment,
1400 3, 10| Jelentsd a priornak, hogy megjöttem - mormogta maga
1401 3, 10| bólintott.~Jancsi vélte, hogy álmodik.~- De hát, szerencsétlen -
1402 3, 10| szerencsétlen - hebegte -, tudod, hogy...~- Tudom.~- Már egy évet
1403 3, 11| lehetett volna gondolni, hogy néma. De mikor énekelni
1404 3, 11| tudta meg a priorissza, hogy ott vannak.~A klastromban
1405 3, 11| aznap. Készültek az ünnepre.~Hogy az apácák megpillantották
1406 3, 11| hajlongtak Marcellusznak.~- Ugye, hogy megtartjuk a veszteglést?~-
1407 3, 11| refektóriumban. Csütörtök estétõl, hogy a lábunkat megmosta, ma
1408 3, 11| vele. Könyörögtem neki, hogy hadd maradjak vele fenn.~-
1409 3, 11| õ.~- Éppen azért, atyám, hogy én nem tudok annyira...
1410 3, 11| Nono, csak valld meg, hogy hamar elfáradtál.~- Hát
1411 3, 11| benne. Margit elfelejtette, hogy mellette vagyok, és susogni
1412 3, 11| priorisszához fordult. Elkérdezte, hogy egészségesek-e?~- Bizony
1413 3, 11| harisnyákkal, vélumokkal, hogy a fákat se lehetett tõlük
1414 3, 11| skapuláréja alatt, látni, hogy a könyöke foltos.~- Egészséges
1415 3, 11| által sütöttem, fõztem, hogy legalább a betegeknek legyen.~-
1416 3, 11| évelõdött Marcellusz - hogy bemegy a víz a szobádba.~-
1417 3, 11| szigeten. De mikor látták, hogy Marcellusz nem tud róla,
1418 3, 11| hiszed talán, atyám?~- Már hogy hinnék ilyet? Miket beszélsz!
1419 3, 11| fohászkodott fel - te tudod, hogy soha hazugság el nem hagyta
1420 3, 11| bizonyítsd meg valamiképpen, hogy most is igazat szólottam!~
1421 3, 11| szirtyegve-szortyogva annyira megapadt, hogy újra leszállhattak.~- Margit
1422 3, 11| következett.~Aznap este, hogy lefekvésre készülnek a fráterek,
1423 3, 11| is kifutnak a fráterek, hogy mi az. Hát apácák jajgatnak
1424 3, 11| jaj, jaj! Azt se tudom, hogy mondjam el! Épp a kompletóriumot
1425 3, 11| kedvetlenül Margit. - Nem látod, hogy esik az esõ? Mit veszek
1426 3, 12| apácáknál.~Sokan emlékeztek rá, hogy Margitnak az a nagy bizalma
1427 3, 12| leánya szavára.~Egyszer, hogy hadba készült - tán hétéves
1428 3, 12| soha.~- De azért tudom, hogy van. Sok vitéz, sok, sok,
1429 3, 12| az én hadammal?~- Hát az, hogy magaddal viszed, és megfutamítod
1430 3, 12| Mások ismét arra emlékeztek, hogy Margit már kisgyermek korában
1431 3, 12| könyörgött Olimpiádesznek, hogy költsék fel õt is éjfélkor
1432 3, 12| is beszéltek az apácák, hogy tízéves még nem volt, amikor
1433 3, 12| amikor azon zaklatta õket, hogy adjanak neki is sanyargató
1434 3, 12| kicsi korában történt vele, hogy szeretett volna olyan ruhát
1435 3, 12| egy kis termetû apácáét, hogy ugyan hogy viselkedik benne.
1436 3, 12| termetû apácáét, hogy ugyan hogy viselkedik benne. Beöltöztették
1437 3, 12| felszíjazták a derekán, hogy járni tudjon. A fejére tettek
1438 3, 12| Az apácák utána lestek, hogy mit mível. Hát Margit besietett,
1439 3, 12| egykedvûen nézték addig, hogy néha a kompletórium után
1440 3, 12| imádkozásaira is. Bámulták, hogy milyen hosszan és milyen
1441 3, 12| Megtörtént akárhányszor, hogy küldött érkezett a szülõitõl,
1442 3, 12| sekrestyés apáca azt vélte, hogy az imádságot akarja elvégezni,
1443 3, 12| mindjárt indultam is.~Egyszer, hogy a bátyját, Istvánt várakoztatta
1444 3, 12| templomba, s rákurjantott, hogy a templom is rezgett belé:~-
1445 3, 12| keze mozdulataival kérte, hogy zárja rá a matutinumig a
1446 3, 12| megleste, és elsusogta, hogy Margit hogyan imádkozott,
1447 3, 12| aztán maga is elmondta, hogy Isten ünnepein, húsvétkor,
1448 3, 12| sanctét szintén ezer véniával.~Hogy hogyan bírja az a gyenge
1449 3, 12| Igazán megvallom neked, hogy én nem tudok imádkozni.
1450 3, 12| kezdtek az apácák arra is, hogy valahányszor áldoztak, Margit
1451 3, 12| sopánkodtak, sírtak is azon, hogy elmulasztják a betegség
1452 3, 12| kezdtek már megjegyezni, hogy Margit egyszer a portára
1453 3, 12| és se Margit nem tudta, hogy húst fognak beadni, se pedig
1454 3, 12| szóror kedvetlenül látja, hogy a skapuláréja elszennyezõdött.
1455 3, 12| skapuláréjára is. Látja, hogy az tiszta. Hát elkeseredve
1456 3, 12| Bizony azért haragszol te, hogy az én skapulárém tiszta
1457 3, 12| csodálkozva beszélte el odabent, hogy Margit megismerte a gondolatát.~-
1458 3, 12| második vasárnapján történt, hogy vacsoránál egyszer csak
1459 3, 12| A mellem úgy elszorult, hogy azt hittem, rögtön meghalok.
1460 3, 12| gondolatokat forgatsz a fejedben? Hogy vetemedhetel olyan gondolatokra,
1461 3, 12| vetemedhetel olyan gondolatokra, hogy egy kis betegségért elhagyod
1462 3, 12| szerzetet!~Én csak elhûltem, hogy ennyire belát a lelkembe.
1463 3, 12| bizalmasa, szintén elmondta, hogy vele is történt ehhez hasonló.~
1464 3, 12| annyira gyötörte a harag, hogy szinte betegen ült este
1465 3, 12| Szabina, mért engeded, hogy, a szívedet harag gyötörje?
1466 3, 12| kezdtek figyelni arra is, hogy Margit milyen rossz ruhákat
1467 3, 12| provinciális engedelmével együtt, hogy viselje ünnepeken, vagy
1468 3, 12| elválogattak olykor a ruhatárban, hogy a lehetõ legfehérebb kámzsát,
1469 3, 12| Margit, iszonyat már nézni, hogy micsoda ruhában jársz te!
1470 3, 12| viseltesek közt is.~Másnap látta, hogy megcsalták. Visszavitte
1471 3, 12| Egyik arról is tudott, hogy éjjel, mikor Margit imádkozik,
1472 3, 12| Ilona (a pápa követe elõtt), hogy õ látta a fényt 1267-ben,
1473 3, 12| csodákat is tudott. Egyszer, hogy õk ketten voltak hetesek
1474 3, 12| szeptemberben, arra kérte Szabinát, hogy diszciplinálja. Kimentek
1475 3, 12| ott. Szabina nem is tudta, hogy hogyan fogja a sötétben
1476 3, 12| hallgatták.~Marcelluszt egyszer, hogy megint visszatért a körútjából,
1477 3, 12| beteg apácák arra kérték, hogy parancsolja meg Margitnak:
1478 3, 12| senki se nyugodott bele, hogy betegség is van a világon,
1479 3, 12| is van a világon, vagyis hogy a klastromban. Margit imádsága
1480 3, 12| Ezt a hitet csak fokozta, hogy holmi apró bajokkal Margithoz
1481 3, 12| és neki tulajdonították, hogy a bajuk elmúlt. Az öreg
1482 3, 12| Margitom! Az ujjam annyira fáj, hogy nem alhatok tõle. Ha vagyon
1483 3, 12| elmondták.~Hát érthetõ, hogy akik a kórházban feküdtek,
1484 3, 12| panaszkodtak Marcellusznak, hogy õk betegek.~Marcellusz máskor
1485 3, 12| elmosolyodással állt ott. Aztán, hogy a provinciális eltávozott,
1486 3, 12| délután öt órakor. Rázza, hogy a foga is vacog belé. Aztán
1487 3, 12| Marcellusz, elszörnyed, hogy Jancsira néz.~- Beteg vagy?~-
1488 3, 13| törekvõ ember volt, csak éppen hogy az egyik lábára sántított.
1489 3, 13| a süvegét.~Anjou Károly, hogy még inkább megerõsödhessen,
1490 3, 13| is izente a követektõl; hogy feloldja Margitot, ha hozzámegy.~
1491 3, 13| hozzámegy.~Margitnak csak éppen hogy megemlítették. Mosolygott
1492 3, 13| A király benne bízott, hogy támasza lesz az öreg királynénak
1493 3, 13| hetekig siratta.~Érezte, hogy a halál õrá is feni már
1494 3, 13| de aggodalmak gyötörték, hogy mi lesz a sorsa a feleségének?
1495 3, 13| megbocsátani Istvánnak, hogy az apja ellen harcolt, sem
1496 3, 13| sem Anna. István is tudta, hogy az a két nõ örökre engesztelhetetlen,
1497 3, 13| örökre engesztelhetetlen, hogy azok ártottak neki legtöbbet,
1498 3, 13| s õk azon sajnálkoztak, hogy Margit mennyire hervad.
1499 3, 13| király Ottokárt kérte meg, hogy halála után vegye oltalmába
1500 3, 14| dobta. Szinte sajnálta, hogy azon a nyáron a kertjének
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1583 |