Part,  Chapter

1501  3,  14|                    gyümölcsfák közé.~Akkor, hogy Jancsinak a kerti házáról
1502  3,  14|                     télen örvendezve látta, hogy virágai nem színtelen sárgán
1503  3,  14|                    a prior megengedte neki, hogy a fél tetõt leszedje. Hogy
1504  3,  14|                  hogy a fél tetõt leszedje. Hogy bámulnak majd az apácák
1505  3,  14|                     regulákban nincs benne, hogy az illatot nem szabad gyûjteni.
1506  3,  14|                 tehenesnek aztán megmondta, hogy csak behányjon minden trágyát:
1507  3,  14|                  magasan.~Bizonyosra fogta, hogy karácsonyra lesz virága,
1508  3,  14|                 virága, valami a sok közül. Hogy örül majd Margit szeme a
1509  3,  14|                  volt a gõz a kamrácskában, hogy az ajtón át be se lehetett
1510  3,  14|                     Az apácák azt susogták, hogy Margit is beteg. De õ tagadta.~-
1511  3,  14|                beteg, fekszik; láthatjátok, hogy én nem fekszek.~Rendesen
1512  3,  14|            kereklett.~A fráterek hallották, hogy karácsony böjtjén, azon
1513  3,  14|                    asztalra.~- Nem engedem, hogy böjtölj! - pörölt rá az
1514  3,  14|                  Annyira el vagy gyengülve, hogy alig állsz a lábadon. Engedelmességet
1515  3,  14|                  priorok könyörögve kérték, hogy fogadja el még egyszer a
1516  3,  14|                  mise után jelentette neki, hogy Margitot nem látta a templomban.~
1517  3,  14|                    kérdezte a kapus apácát, hogy mi történt.~- Ájultan találtuk
1518  3,  14|             megijedtünk.~- Szent Isten! Hát hogy engedhettétek!~S, hívatta
1519  3,  14|                    a vasablakhoz. Korholta, hogy Margitot a hideg téli éjszakákon
1520  3,  14|                    asszony is egyre szidja, hogy nem vigyáz magára.~- Hát
1521  3,  14|                    miköztünk élõ szentedet, hogy legalább csak egyszer láthassam
1522  3,  15|                mosolygott.~- Boldog vagyok, hogy ezt is megpróbálhatom!~A
1523  3,  15|                     utána a szent kérelmet, hogy Isten gyógyítsa meg õket.~
1524  3,  15|                 meggyógyította. Elolvasták, hogy dorgálta meg Jézus a tanítványait
1525  3,  15|                    képzelõdtem.~S elmondta, hogy úgy rémlett neki, mintha
1526  3,  15|                    annyira el volt rémülve, hogy a foga is vacogott. Egy
1527  3,  15|                  elterjedt a karban a híre, hogy a kórházban az elhunyt királyi
1528  3,  15|                  ágya elõtt. És imádkoztak, hogy távoztassa el Isten a kísérteteket.~
1529  3,  16|                     Margitnak is elmondták, hogy szülõit látták, és hogy
1530  3,  16|                     hogy szülõit látták, és hogy mennyire féltek.~Margit
1531  3,  16|                    ugyan meg voltam ijedve, hogy elállott a szavad.~Margit
1532  3,  16|                     is.~Mert eszébe jutott, hogy néhány héttel elõbb egy
1533  3,  16|            következek.~Akkor is kérte õket, hogy ne temessék a kisudvarra.
1534  3,  16|                    a betegre nézett. Látta, hogy nyugodt az arca. Rászólt
1535  3,  16|                   is. - Talán azt gondolod, hogy olyan könnyen elbocsátunk
1536  3,  16|                evett vagy két kanál levest, hogy Kinga etette, mint a gyermeket.~-
1537  3,  16|                     a gyermeket.~- Istenem, hogy el vagy gyöngülve! - szólt
1538  3,  16|                    szállta meg. Éjfél után, hogy a forrósága csillapodott,
1539  3,  16|               bátyját, a királyt említette, hogy szeretné látni, de mikor
1540  3,  16|                    látni, de mikor mondták, hogy nincsen Budán, megnyugodott,
1541  3,  17|             orvosról csak annyit tudhatnak, hogy hol járt legutóbb. Csak
1542  3,  17|                  van.~Szó fordult arról is, hogy Gerárd mestert hívják, István
1543  3,  17|                     öregebb. De lehetetlen, hogy világi emberek lépjenek
1544  3,  17|                      skapuláréban, és véli, hogy már semmi baja sincsen.~-
1545  3,  17|                     ellen való vétség volt, hogy kiáltott, és a szóror szó
1546  3,  17|               megrendítette valamennyiüket, hogy egy­mást rang tekintete
1547  3,  17|                    ajtaja már ki van tárva. Hogy a fráterek belépnek, megindulnak
1548  3,  17|                        kezdi Mihály fráter, hogy az ajtón belép.~- És minden
1549  3,  17|                  senkire. Látszik az arcán, hogy az élet lángja csak az utolsó
1550  3,  17|             váratlan, oly elképzelhetetlen, hogy Margitra alig nyolcnapi
1551  3,  17|                Zavarában nem is ügyel arra, hogy két sovány karja vállig
1552  3,  17|                karja vállig meztelen. Igaz, hogy nem is néz rá senki. Az
1553  3,  17|                atyánk, örökkévaló Istenünk, hogy, e beteget ne hagyja el
1554  3,  17|                    provinciális marad bent, hogy Margit ha még szólni tud,
1555  3,  17|                  ártatlan lélek? Talán azt, hogy nem imádkozott eleget?~De
1556  3,  17|                     a szokás a klastromban, hogy a haldoklónak égõ viaszgyertyát
1557  3,  17|        viaszgyertyát helyeznek a kezébe. De hogy Margit a kedves kis feszületet
1558  3,  17|                 gyenge remegésébõl látszik, hogy még él.~Következne, hogy
1559  3,  17|                    hogy még él.~Következne, hogy a két szerzet a mindenszentek
1560  3,  17|                    pillangó. Látszik rajta, hogy csak egy perc, és az élet
1561  3,  17|            Elfelejtette-e megindultságában, hogy a szertartások szerint mi
1562  3,  17|                      Vagy talán azt érezte, hogy ennek a tiszta léleknek
1563  3,  17|                  gondolni, csak Krisztusra, hogy a halottakat is feltámasztotta.
1564  3,  17|                    Márta besietett a házba, hogy értesítse Máriát. Ez a bibliai
1565  3,  18|                 havas téli éjszakán Budára, hogy ha ott a király, értesítse
1566  3,  18|                király bizonyára megkívánja, hogy jelen legyenek a temetésen.~
1567  3,  18|                  Hiszen nem arra született, hogy egy rideg klastromban hervassza
1568  3,  18|                    lehetett kedves látvány, hogy egy ártatlan teremtés rongyokban
1569  3,  18|               mindig nem tért vissza. Igaz, hogy a fráter nem is gondolt
1570  3,  18|                    szeme.~Álmélkodva látja, hogy a Mária-kép növekszik, szélesedik,
1571  3,  18|                     Illata is érzik. De hát hogy kerül a kezébe liliom? A
1572  3,  18|                     Egyszer csak azt látja, hogy átváltozik az arc Margitnak
1573  3,  18|             meglátogatásomra. Nem láttad-e, hogy megindulnak az én alázatosságomon,
1574  3,  18|                  részébõl gõgös leányaikat, hogy az én példámra Isten felé
1575  3,  18|                    családnak?~Nem láttad-e, hogy azok a lányok hogyan forgatták
1576  3,  18|              keménységét, mikor azt látták, hogy én a legszegényebb betegen
1577  3,  18|                   kincseikre, mikor látták, hogy én rongyokat öltök fel és
1578  3,  18|                    Tusakodhatsz-e még azon, hogy én nem egy királyi férjnek
1579  3,  18|          tanítójaként. S épp te sajnálsz-e, hogy nem palotában éltem? Avagy
1580  3,  18|               Jancsi megdörzsölte a szemét, hogy talán még látná... De nem
1581  3,  18|                  egy metszéssel elvágja.~Ó, hogy illatuk nincsen!~Dehogy
1582  3,  18|                 illata!~Az volt a szándéka, hogy becsenget az apácákhoz,
1583  3,  18|                 azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.~ ~Vége~ ~ ~