1-500 | 501-1000 | 1001-1412
Part, Chapter
1 1, 1 | nem ment el. Csak búsult és fogyott. Csak lézengett
2 1, 1 | barackfa sárga leveleire. És magához intette a fiát.~-
3 1, 1 | akkor; pufók, mint a kulacs, és borzas, mint a pemet. Az
4 1, 1 | Jancsi leült hát az apja elé, és okos szemmel pislogott reá.
5 1, 1 | egy legyet a keze fejérõl, és körülpillantott.~- Hát annak
6 1, 1 | akarná fogni a köhögést, és susogva folytatta:~- Nem
7 1, 1 | földben díszlik, mint a mák és a napraforgó, meg a jeges
8 1, 1 | köhögött.~Késõbb felkelt, és holmi reves fát és korhadt
9 1, 1 | felkelt, és holmi reves fát és korhadt csontot törögetett
10 1, 1 | ültetjük.~Fogta az ásót, és intett a fiának.~A kert
11 1, 1 | szemétkeveréket.~A fiú futva ment és térült.~Mindenik gödröcskét
12 1, 1 | kertjükben igaz hogy nagyra nõtt, és az illata is csodásan erõs
13 1, 2 | erõs. Máskülönben alacsony és tömzsi, mint a fia. Mindig
14 1, 2 | Budán, de Fejérváron se, és sehol se Európában. De Lukács
15 1, 2 | mégis olyan méltóságos volt és olyan veres nyakú, mint
16 1, 2 | széle is elfehérült. Ijedten és alázatosan nézett a deákra.
17 1, 2 | érdemes férfiú sarkon fordult, és otthagyta a kõvé vált kertészasszonyt.~
18 1, 2 | gyökereket, csemetefákat és mindenféle kerti jót. Te
19 1, 2 | üstöke mennyire megnõtt, és milyen bozontos.~- Haj,
20 1, 2 | ezüstrõl, koronás emberekrõl és koronás asszonyokról, és
21 1, 2 | és koronás asszonyokról, és egy új szûrrõl reggelig. ~~
22 1, 2 | kis zsák, magvas zacskó és gyökeres kosarak. A szekér
23 1, 2 | végén.~Lukács úr lóra ült, és elügetett Budára.~Kertészék
24 1, 2 | fázlalta Jancsinak a kezét és pirosra az orrocskáját.
25 1, 2 | aztán ki venne el engem?~És szemérmesen mosolygott maga
26 1, 2 | esztendõs se vagy talán.~És az asszony arcára sandalított.
27 1, 2 | tekintete. A Duna szélesen folyt és sárgán. Híd nem volt rajt
28 1, 2 | hallgatott. Az asszony is.~És úgy szemszögbõl egymásra
29 1, 2 | volt az akkor. Hosszabb és szélesebb is, mint most.
30 1, 2 | része csupa leveletlen fa és bokor. Egy-egy sárga folt
31 1, 2 | majd a király ott sétál, és megszólal:~- Mit mívelsz,
32 1, 3 | szekeres is megpökte a markát, és vont.~Lukács deák már várt
33 1, 3 | Szótlanul vezette õket a fák és bokrok között tört szekérúton
34 1, 3 | tovább. A kõfal is új volt és magas. A déli vonalon széles
35 1, 3 | Az egyik tûzhelyen szén- és hamurakás füstölgött. Kívülrõl
36 1, 3 | körös-körül tornác. Csupa oszlop és oszlop. Mind fehér kõoszlop.
37 1, 3 | a kemény sörtebajuszon, és kezet nyújtott.~- No, ne
38 1, 3 | cellákat. Mind üres volt és kõmívesmunkától szemetes.
39 1, 3 | ajtócskára bukkant. Mi lehet ott és odább? Az ajtó félig nyitva
40 1, 3 | terem. Valaki létrán áll, és a falat festi: egy nagy
41 1, 3 | Páncélba van öltözve a vitéz, és bárdot tart a kezében. A
42 1, 3 | a falon: az is koronás, és fiatal. A lábánál koldus
43 1, 3 | festõre is lesett. Lehajolt, és zsebre vágta a krétát.~De
44 1, 3 | tarkállt a kék, vörös, fehér és mindenféle festékpiszok.
45 1, 3 | Fejérvárott.~Levette a süvegét, és visszafelé fülelt: robog-e
46 1, 3 | Az ablak keskeny volt, és olyan magas, mint a kõmíveslegény.
47 1, 3 | megindul a nagy vasrács, és dõl befelé. Vélte, hogy
48 1, 3 | Visszavonta az elmozdult vasajtót, és jobbra-balra tekingetett,
49 1, 3 | Isten háza!~Visszafordult, és óvatosan lesett a folyosó
50 1, 3 | senki. Átfutott az ebédlõn és konyhán a nagyudvarra.~A
51 1, 3 | Jancsi lekapta a süvegét, és a préposthoz futott, kezet
52 1, 3 | dolgotok, meg a mosókonyhán és más efféle házi mívelkedetekben.~
53 1, 3 | királykisasszony itt lakik majd! És nem is sokára! És együtt
54 1, 3 | majd! És nem is sokára! És együtt élnek! Egy házban!
55 1, 3 | igazi valójában.~Köhintett és szólott:~- Anyó! A tulipánhagymákat
56 1, 4 | kapát, köteleket, vödröket, és a kisudvaron kezdtek új
57 1, 4 | sarus, kardos méltóság, és szakállasak és hosszúhajúak.
58 1, 4 | méltóság, és szakállasak és hosszúhajúak. Csak egynek
59 1, 4 | s a ruhája éppoly kardos és virágos, mint a többi fõúré.~
60 1, 4 | kútásók félbehagyták a munkát és levették a süvegüket. Tiszteletes-halkan
61 1, 4 | úr megjelent az átjárón, és intett a kútásóknak:~- Gyertek
62 1, 4 | munkás odafutott az ásóval, és kifordított egy nyomat földet.~
63 1, 4 | tölgyfaajtó. Ez a regula.~És a konyha mellett való falra
64 1, 4 | felelt. Beleköpött a markába, és serényen dolgozott a kapával.~
65 1, 4 | ruha: gyékény-szín köntös és arany-karimás, fekete bársonysüveg.
66 1, 4 | tatárok utána száguldottak, és el is érték volna, le is
67 1, 4 | esztendõben hadakoznak. És mindig õ vezeti a hadat.~
68 1, 4 | várták õket. Lóra ültek, és elporoszkáltak a fák közt
69 1, 4 | buckó a fényes kövek közül. És a munkás, vigyázatos-ügyes
70 1, 4 | ült a templom ajtajában, és valami éles szélû vaskarikával
71 1, 4 | állványról megint a létrára és a felsõ állványra. Ott az
72 1, 4 | szerkeszt.~Jancsi visszatért, és fölvett titkon egy szeletkét,
73 1, 4 | lombok zöldjébõl: templom, és vele egybeépült nagy ház,
74 1, 4 | egy lándzsás katona áll, és nézi a földet nagy unalommal.
75 1, 4 | Kert nem látszott belõl, és semmiféle aranyalmafa. Csak
76 1, 4 | Csak kopár udvar látszott, és az udvaron néhány úriember.
77 1, 4 | úriemberek cseresznyeszín piros és fehér sávos ruhában mozogtak.
78 1, 4 | kikönyököl majd az ablakon, és a nóta végén szól: - Ki
79 1, 4 | Visszatért egypár lépést, és nekiszaladt: nagy lendülettel
80 1, 4 | egypár lábnak a megmosására.~És térült volna is a partnak,
81 1, 4 | kék ruhába volt öltözve, és egyre csak az égre nézett.
82 1, 4 | sárba - gondolta Jancsi.~És a markába vihogott.~A fák
83 1, 4 | megpillantja az asszonyt: nekiront, és feszült lábbal ugatja dühösen.~
84 1, 4 | két elsõ lába közé vágja, és felrúg.~A királyfi úgy röpül
85 1, 4 | felrándul aztán, felugrik, és a lóhoz fut.~- Szellõ! Szellõ!~
86 1, 4 | paripa a fejét rángatja, és persze a legénykét is.~-
87 1, 4 | A ló elrándul a kezébõl, és a fejét oldalt vongálva
88 1, 4 | történt? - kérdezi ijedten.~És a királyfi süvegét is fölveszi.
89 1, 4 | lesz a jó hely a kõnek!~És mikor besötétedett, meg
90 1, 5 | tyúkól mellé alacsony réceól és libaól.~Egy fejérvári szekéren
91 1, 5 | fejérvári szekéren konyhai ládák és edények is érkeztek. Csuda
92 1, 5 | márványból volt beléalkotva, és az oltár lépcsõi is.~A fõoltár
93 1, 5 | míg a templomot építették. És eltûnõdve nézte:~...Itt
94 1, 5 | lehetett látni onnan is. És épp oda lehetett látni az
95 1, 5 | nagy szék volt mind a kettõ és piros-bársonyos. A mennyezet
96 1, 5 | fal is a két szék mögött. És arannyal hímzett, kettõs
97 1, 5 | leginkább papok, barátok és fõurak.~- Ilyen még nem
98 1, 5 | királyné volt. Vastag derekú és telt arcú, sárgásan halvány
99 1, 5 | szeme volt szokatlan fekete és nyugodt, hideg tekintetû;
100 1, 5 | kezét az asszony kezébõl, és az ostorkájával a pillangók
101 1, 5 | pillangó is arra röpült, és Béla herceg jobban érdeklõdött
102 1, 5 | Vajszínû csuhát viselnek, és fekete csuklyás palástot.
103 1, 5 | három domokos sovány ember és koros. Az egyik, a fekete
104 1, 5 | látszik egy hajlott hátú és ráncos kezû barát. A király
105 1, 5 | a királynak a kérésére. És hogy Humbertusz úr iktatja
106 1, 5 | közé.~Egy szederjes arcú és vastag nyakú pap volt a
107 1, 5 | magyarázó. Bajuszt is viselt és szakállt, de oly ritka volt
108 1, 5 | padon négy sárga cseréptál és négy vörös korsó.~Volt egynéhány
109 1, 5 | amelyben csak egy ágy volt és egy mosdótál.~A papok azt
110 1, 5 | majd a királykisasszony?~- És így hálnak majd - folytatta
111 1, 5 | Ridegek voltak a szobák, és mészszagúak. Még a méh is
112 1, 5 | aranytányér fénylik a fején, és csillag a homlokán. A barát
113 1, 5 | kipingálta az a nagyhajú!)~Vörös és fehér márványlapokkal van
114 1, 5 | diófaasztal áll a közepén, és a szögletben fényezett,
115 1, 5 | kárpitot. Ágy látszik ottan és szék. De az ágyban nincs
116 1, 5 | kisasszonynak Margit a neve, és hogy nem a szigeten van,
117 1, 5 | van, hanem Veszprémben, és már apáca. Ez nap indultak
118 1, 5 | nap indultak Veszprémbõl, és az éjjel Fejérváron hálnak.
119 1, 5 | tarisznyájából. Egy deszkalapra ült, és nyugodtan pofázott.~- Ne
120 1, 5 | ameddig evett. Sokat evett, és keveset beszélt. Az asszony
121 1, 5 | szobácskába egy nagy rézüstöt és egy erõs fakádat tettek.
122 1, 5 | bizonyára aranykádat hoznak be és selyemtörülközõt. ~
123 1, 6 | Úgy álmodta, hogy nyúlánk és ibolya szemû. És hogy mindig
124 1, 6 | nyúlánk és ibolya szemû. És hogy mindig a rózsabokrok
125 1, 6 | az is.~Ledobta az ingét, és serény kézzel csapott vizet
126 1, 6 | örömestebb tisztát. Csak ing és gatya volt az öltözete,
127 1, 6 | Jancsi fogta a kenyeret, és kilódult a hátulsó kapun.
128 1, 6 | bársonysüveges urak, fekete papok és fehér barátok, aranytól
129 1, 6 | virágszínekbe öltözött kisasszonyok és tátogató gyermekek. A hidas
130 1, 6 | ruhás népet. Csupa piros és sárga és mindenféle kék.
131 1, 6 | népet. Csupa piros és sárga és mindenféle kék. Fehér is.
132 1, 6 | szigetre. Csak alig egy úr és két asszonyság fekete köztük.
133 1, 6 | aranycsipkés ingvállán és az urak bogláros dolmánykapcsain.
134 1, 6 | reggeli tilinkót. Harmatszag és földszag érzett mindenfelé.~
135 1, 6 | királyi szolgák gereblyézték és söpörték a szemetet. Egy
136 1, 6 | szolgák kosárba szedték, és elhintették a templom elõtt.~
137 1, 6 | szakított az egyik fa alól, és maga törülgette le, ahol
138 1, 6 | királyi család. Alabárdos és ezüst hegyû kelevézes testõrök
139 1, 6 | testõrök feszesen lépkedtek, és büszkén néztek mindenkire.
140 1, 6 | lábán piros selyemharisnya és gyöngyös bocskorka. Fából
141 1, 6 | vonta le fejérõl a süveget, és jobbra-balra integetett
142 1, 6 | királyfi elvesztené a tõrét, és õ megtalálná a bokrok között...~-
143 1, 6 | ékes kis ezüst-vederbe, és meghintette vele a templom
144 1, 6 | király levette a süvegét, és keszkenõt vont elõ a keblébõl.
145 1, 6 | körülnyargalt a klastromon, és mint a szélvész, be a nagyudvaron
146 1, 6 | Az érsek fogta a botját, és valami betûformákat írt
147 1, 6 | írt. Egy diakónus vizet és bort öntött egy helyen a
148 1, 6 | kettõn tiszta munkáskötény, és széles, durva kezükben vakolókanál.~
149 1, 6 | izsópot mártott a vízbe, és az oltárt körülsétálta vele.
150 1, 6 | hogy adjanak elõ meszet és homokot.~Már oda volt készítve
151 1, 6 | szenteltvizet öntött a mészbe és homokba, aztán kivonult
152 1, 6 | templomban.~Összenéztek, és mosolyogtak.~- E! Hát itthagytak
153 1, 6 | mentek - mondta az öregebb.~És röhögött.~A másik azonban
154 1, 6 | végig. A sok orémusznak és kereszthintésnek vége-hossza
155 1, 6 | kimegyen a templom elé, és lepkét fog Béla hercegnek.
156 1, 6 | csoportját a parton. Odamegyen, és mulat azon, hogy hogyan
157 1, 6 | Duna-parton, hogy kizártak.~És súlyos aggodalom szállta
158 1, 6 | fehérlik, gombaforma sapka, és nyakig érõ kötény. A konyhaajtóban
159 1, 6 | lányos képû, szõke fiú, és színtelen, mint a tészta.
160 1, 6 | tészta. A keze azonban nagy és durva, mint valami szolgálóleányé.~-
161 1, 6 | kukta elveszi, megnézi, és zsebre dugja. S még barátságosabban
162 1, 6 | akkora, mint egy közép ember. És két olyan gomba-sapkás,
163 1, 6 | Leült ismét a helyére, és diótörésbe fogott.~Jancsinak
164 1, 6 | bedugta a fejét az ajtón, és berítt:~- Ejdes anyám!~Semmi
165 1, 6 | visszatért a konyhaajtóhoz, és újra berítt:~- Ejdes anyám!~
166 1, 6 | cipó, szinte gõzölgött, és szép fehér, mint a kalács.~
167 1, 6 | prépost úrnál se láttál!~És hangosan folytatta:~- Segíts
168 1, 6 | is. A kukta ki-kifordult, és segítget egy-egy percre,
169 1, 6 | gyolcs-sapkát maga mellé a földre, és páhog.~Jancsi legott felpróbálja
170 1, 6 | meg, idõsebb Bálintnál, és oly pofás, mintha mindig
171 1, 6 | illatával teljes gõzben az üstök és kondérok rotyogó soka fölött.
172 1, 6 | nagy halom parazsat rajta, és a nyárson a borjút.~A kövér
173 1, 6 | fordított is a nyárson, és értõ kézzel csöpögtette
174 1, 6 | a szeme közé sercegett, és a parázs pokolian ontotta
175 1, 6 | szakács jelent meg olykor, és araszos, nagy ezüst tûkkel
176 1, 6 | Bálint engedelmesen pattant és lódult.~Jancsi legelõször
177 1, 6 | legelõször is a kúthoz ment, és felvonta a vödröt. Teleszítta
178 1, 6 | ki a kapun! Nyargal a fák és bokrok közt elõször a klastrom
179 1, 6 | de a köpönyegük fekete, és a fejükön a kendõ is fekete.~
180 1, 6 | Ó, ó - nyögi a királyné, és az arcán permeteznek a könnycseppek.~
181 1, 6 | süvegüket. A király is.~És közeledik a hidas, közeledik
182 1, 6 | görgedeznek a szemébõl. Mosolyog és sír. A király szeme is könnyes.~
183 1, 6 | kendõ simul puhán a fejükre, és a homlokukon két ujjnyi
184 1, 6 | áhítattal énekel! Tejszín arcú és fekete szemû. És milyen
185 1, 6 | Tejszín arcú és fekete szemû. És milyen helyes kis fekete
186 1, 6 | Az egyik révész kiugrik, és öles pallót fektet hídul
187 1, 6 | provinciálisnak címezik azt a barátot, és hogy Mihály fráter a neve. (
188 1, 6 | közeles-közelrõl, szemtõl szembe...~És szinte reszketett.~De hogyan
189 1, 6 | sült hús szaga különösen, és savanyú halleves-illat.~
190 1, 6 | óvatosan lépett be a gõzbe, és összehúzott nyakkal surrant
191 1, 6 | ragyogott a sok új cintányér és cinpohár. De székek és terítékek
192 1, 6 | cintányér és cinpohár. De székek és terítékek csak a fal felõl
193 1, 6 | Kinyitotta az ebédlõ fõajtaját, és kilódult.~A kisudvar kertjében
194 1, 6 | csináljon? Kapta a kút láncát, és felvonta a vödröt. Nem,
195 1, 6 | baráttal, aztán az érsek, és a mindenfelé tekingetõ,
196 1, 6 | boldogan.~Jancsi illedelmesen és szorongó szívvel kel föl
197 1, 6 | teszi össze a kezecskéjét, és a fejét kissé meghajtva,
198 1, 6 | vadrózsa gyenge pirossága; és egy icipici kis barna lencsike
199 1, 6 | leányka fölemelte a jobbját, és a pohárra keresztet vetett.
200 1, 6 | Csak azután nyúlt érte, és emelte az ajkához.~S mikor
201 1, 6 | apácának, Jancsira pillantott, és bólintott, susogott:~- Köszönöm.~
202 1, 6 | pillanatra az õ szemébe nézett! És azt mondta: Köszönöm.~Mért
203 1, 6 | folyosóra. Az apáca megáll, és a kórus felé fordul. Térdet
204 1, 6 | felé fordul. Térdet hajt és bókol, és keresztet vet
205 1, 6 | fordul. Térdet hajt és bókol, és keresztet vet a nagy feszület
206 1, 6 | feszület elõtt. Aztán fölkel, és tovább lépked. A folyosó-rács
207 1, 6 | Kulcsot dug a felsõ zárba, és megfordítja. Aztán a nagy
208 1, 6 | ajtó kitárul. Jancsira néz, és int a kezével kifelé.~Jancsi
209 1, 6 | válasz.~Kiáltott megint és megint. El is távolodott
210 1, 6 | klastromtól napnyugatra, és sárgára volt meszelve. Ösmerte
211 1, 6 | Bizonyára megszólítja õt majd, és beszélgetnek. Érezte, hogy
212 1, 6 | szed majd neki, fülemülét és pintyõkét. - Tessék, Margit
213 1, 6 | vonaglott, kúszott följebb és följebb. Deréktájon a gatyának
214 1, 6 | elsétált a hátulsó nagykapuhoz, és megrántotta a csengõt.~Jancsi
215 1, 6 | abbahagyja a mosogatást, és sietve halad át az udvaron
216 1, 6 | ezalatt leérkezett a földre, és a gatyája szakadékait aggodalmasan
217 1, 6 | Tessék megnézni, hogy gyerek. És hát hova legyen szegény
218 1, 6 | Ha sokáig nem intézkedik, és az ebédek szünetelnek...~
219 1, 6 | barátok házában csengettek.~És ismét hosszadalmas csöndesség...~
220 1, 6 | Kenyeret, ebédet, vacsorát? És hát el lesz-e választva
221 1, 6 | csak kis kõfalas udvar, és benne semmi egyéb, csak
222 1, 6 | egyéb, csak letaposott gyep és mészhulladék. Festék is
223 1, 6 | barát ránézett a fiúra, és zord-nyugodtan kérdezte:~-
224 1, 6 | borjúszájú, csodálkozó szemû és nagy lábú. Az arcát nyírott
225 1, 6 | Az arcát nyírott szakáll és bajusz tüskézte be. A kezében
226 1, 6 | Pergamen-kötésû volt a könyv, és a táblája piszkos.~A barát
227 1, 6 | éppúgy a kereszt a falon, és a kereszt alatt a háromaraszos,
228 1, 6 | jókora tölgyfa-asztal. És hûvös volt benn a levegõ.~
229 1, 6 | lekanyarított egy szeletet, és Jancsi elé tette.~Maga is
230 1, 6 | Szemérmetesen ült az asztalhoz, és kivette kézzel a pecsenyét.~-
231 1, 6 | Kitõl tanultál te enni? És törüld meg elõbb a kezedet!~
232 1, 6 | asztalon. Megtörülte a kezét, és a kancsóért nyúlt.~- Hohó! -
233 1, 6 | rákönyökölt az asztalra, és szinte csodálkozva nézte
234 1, 6 | sohase látott akkora szájat, és olyan nagy, sárga három
235 1, 6 | János a nevem.~S fölkelt, és fölvette a könyvecskét.
236 1, 6 | folyosón cseszegett föl és alá. A könyvet a szeme elé
237 1, 6 | könyvet a szeme elé tartotta, és mozgó ajakkal olvasott.~
238 1, 6 | anyáddal?~- Hát hogy...~És sírásra pislogott.~- Hogy
239 1, 6 | apácának. De hát annak rendje és módja vagyon. No, mégis
240 1, 6 | úrhoz.~Összeszedte a tányért és tálat. A bõrabroszról a
241 1, 6 | tálat, tányért, s a tál és tányér egyszerre eltûnik.~
242 1, 6 | lyuknál egy vörös negyedarc és egy vélumnak a fekete-fehér
243 1, 6 | felelt a barát -, küldök.~- És még valami... A tyúkólban
244 1, 6 | A barát fogta a kakast, és elindult vele. A kakas lába
245 1, 6 | szemmel nézett a barátra, és ugyancsak rugódozott a madzagban.~-
246 1, 6 | udvar közepére, az árnyékba, és keresztet vetett magára.
247 1, 6 | Kertészasszony odabent, és bent is marad. De errõl
248 1, 6 | Micsoda ebéd! Csupa hús és hús! A bort úgy isszák,
249 1, 6 | fráter a fejét csóválta, és elõadta a kenyérmaradékot.
250 1, 6 | letérdeltek a kereszt elé, és latinul imádkoztak. Énekeltek
251 1, 6 | ágy volt abban, s kereszt és Mária-kép, mint az apácáknál.
252 1, 6 | olyanok voltak: szalmazsák és durva pokróc rajtuk, gyékény
253 1, 6 | rajtuk, gyékény elõttük, és festetlen faszék.~Mielõtt
254 1, 6 | Odabent különféle kövek alatt és szögletekben sok mindent
255 1, 6 | ujjnyicska aranyozott lécvég, és más efféle értékek.~A Duna
256 1, 6 | hálásan ölelte meg Jancsit, és édesen susogta:~- Köszönöm.~
257 1, 7 | vedrén ült a nemes állat, és belenyújtogatta a nyakát.
258 1, 7 | elhajtotta a kakast a vedertõl, és maga dõlt ivásnak. Aztán
259 1, 7 | késõ. Lerántotta az ingét, és megmosdott a vederbõl. Nem
260 1, 7 | hogy meglátja mosdatlanul, és rákiált: Ohó!~Aztán azon
261 1, 7 | beszélt-e Lukács úrral. És ha beszélt, mit mondott
262 1, 7 | gondolt, hogy kimegyen, és újra felmászik a fára. Ha
263 1, 7 | A kapu elõtt megálltak, és tétován tekingettek körül.
264 1, 7 | Jancsi a kapuhoz futott, és megrántotta a csengõgombot.~
265 1, 7 | középsõ deszkái megmozdultak, és elsétáltak szépen balfelé.
266 1, 7 | látott, csakhogy nagyobb, és polc nem volt benne egy
267 1, 7 | kupák.~A szekrény befordult, és a tej is vele. A szekrény
268 1, 7 | öregasszony ráncos képû volt és aggódó nézésû. A másik kettõ
269 1, 7 | meg, mélyhangú, öreg rigó, és hosszan tilinkózott.~A két
270 1, 7 | mindjárt az egyik fazekat, és a fiának a szájához emelte.~
271 1, 7 | kereszt elõtt térdeltek, és váltakozva imádkoztak:~-
272 1, 7 | Jancsi hát mögéjük térdelt, és unatkozott.~Késõbb aztán
273 1, 7 | annyira visított, zörgött és nyikorgott.) A hívek énekeltek,
274 1, 7 | nyikorgott.) A hívek énekeltek, és váltakozva imádkoztak.~Jancsi
275 1, 7 | juthat, hát elunakodott, és kifordult a templomból.~
276 1, 7 | sokaság vonul. Csupa kék és barna köpönyeg és hegyes
277 1, 7 | Csupa kék és barna köpönyeg és hegyes nemezsüveg. Az asszonyokon
278 1, 7 | nemezsüveg. Az asszonyokon is kék és barna kendõk és szoknyák.
279 1, 7 | asszonyokon is kék és barna kendõk és szoknyák. Lovakat, marhákat
280 1, 7 | hajtanak. Izzadt képû férfiak és szeplõs képû asszonyok mind
281 1, 7 | asszonyok mind gyermekekkel és batyukkal terhelten. De
282 1, 7 | szekereken. Mind szõke ember és kék szemû, hegyes orrú,
283 1, 7 | kölyök kedvetlenül áll fel, és ásít, aztán unalommal bámul
284 1, 7 | asszony ül nagykedvetlenül, és szoptat. Három hidas is
285 1, 7 | közét apró kõvel töltik meg, és oltatlan meszet szórnak
286 1, 7 | ott ég meg a kövek között, és követ a kõvel úgy összefogja,
287 1, 7 | Jancsi ránéz a labdára, és megfordul a klastrom felé,
288 1, 8 | minden ház, ha kint járnak, és asztaluk minden asztal.
289 1, 8 | vezetett tegnap hozzám. És te mégis bõgtél. Megtanulod
290 1, 8 | Az utca kövezetlen volt és a két szélén gyepes, mint
291 1, 8 | utcája abban a korban. Régi és új házak váltakoztak benne.
292 1, 8 | hozzáfutott János fráterhez, és kezet csókolt neki. Egy
293 1, 8 | barátoknak köszönnek az urak, és hogy a parasztasszonyok
294 1, 8 | majd.~A nép közül elõvált és feléjük tört egy naptól
295 1, 8 | volt vele, szintén kövér és naptól barna. Az asszonynál
296 1, 8 | szigeten Ha tudtuk vóna...~És a feleségére pillantott.~-
297 1, 8 | szalmán?~- Azon hál biz õ.~- És csak nem tartjátok fõzeléken?~-
298 1, 8 | Azon tartjuk biz õt.~- És az a finnyás dáma: Tamás
299 1, 8 | Nálunk nem finnyás senki.~- És miféle nemzetségû apácák
300 1, 8 | lánya: Katarina szóror. És egyéb apácák, összesen tizennyolcan.~
301 1, 8 | Már messzirõl integetett, és a szeme rezgett az örömtõl.~-
302 1, 8 | dolmánya belsõ zsebébe, és elõvett egy szennyes és
303 1, 8 | és elõvett egy szennyes és gyûrött levelet.~- Egy cseri
304 1, 8 | délhez - mentegetõdzött.~És sietve elbúcsúzott a paptól.
305 1, 8 | állt ottan, úri szekér, és benne fehér dunyhák között
306 1, 8 | átellenes ház küszöbén, és kenyeret falatozott.~János
307 1, 8 | fráter fölemelte a kezét és a szemöldökét. A szemét
308 1, 8 | ajtó. Emberi lélek egy se. És semmi hang, csak egy ijedt
309 1, 8 | A tekintete nyugodt volt és méltóságos. De bágyadt.
310 1, 8 | halott volna: a bajusza és a szakálla helye deres.~
311 1, 8 | asztal. A falon Mária-kép és avult feszület. Az ágy elõtt
312 1, 8 | szóror, meg három cseléd, és négy nutrita, kisleány.
313 1, 8 | merülve nézett maga elé, és bólogatott:~- Sok gond kél
314 1, 8 | ettem...”~A levegõbe nézett, és rosszallóan ingatta a fejét.~
315 1, 8 | Hiszen János fráter is evett. És mi a bûn abban, ha valaki
316 1, 8 | selyemkendõvel letakart acéltükör. És hát gyûrût, erszényt is
317 1, 8 | prior az asztalához ült, és fölvette újra a pecsétes,
318 1, 8 | levél is hevert az asztalon, és szélrõl egy vasas ládika.~
319 1, 8 | négyágú. A nyél szennyessége és a gombos szíj-végek vörhenyes
320 1, 8 | Fehér csuhában volt az is, és csuklya a fején. Az elöl-hátul
321 1, 8 | Jakab intett Jancsinak, és hátrálva ment kifelé, mint
322 1, 8 | ránézett Jakabra.~Tiszta és barátságos volt annak a
323 1, 8 | szeme, szinte testvéri. És vidám. Ott, ahol vidámság
324 1, 8 | fiú kezét, s meghajolt, és keresztet vetett magára.~
325 1, 8 | életnyi nagy Jézusnak a haja és szakálla valami rút fekete
326 1, 8 | felragasztva a fából faragott és testszínre mázolt emberalakra.
327 1, 8 | megfogta ismét a fiú kezét, és leindult vele a lépcsõn.~-
328 1, 8 | életedre is odarendelnek.~- És akkor én... bejárhatok az
329 1, 8 | Jancsinak. Tágas udvar, és a tornáca körüleges, mint
330 1, 8 | fényesek a forgatástól. És amitõl legcsaládiasabb a
331 1, 8 | haja már fehér. Szakálla és bajusza annak is csak fehér,
332 1, 8 | fölnézett a szeme szögletébõl, és hümmentett.~- Ennek? Hiszen
333 1, 8 | elállt a füle a fejétõl, és szõrszálak fehérlettek a
334 1, 8 | volt az. Csupa állvány, és az állványokon rendben heverõ
335 1, 8 | heverõ csuhák, köpönyegek és gyapjas bõrök. Szögön is
336 1, 8 | vállához. Mind hosszú volt neki és bõ.~- No, még ilyen kurta
337 1, 8 | légy, ájtatos fõképpen. És köszönd meg Istennek, hogy
338 1, 8 | belenyõsz - mormogta az öreg.~És szíjat keresett a sarura.~
339 1, 8 | korbácsok mind újak voltak, és némelyiknek a szíjai csomósak
340 1, 8 | Jakab ismét megtérdelt, és keresztet vetett.~A sok
341 1, 8 | ajtó elõtt megállt egynél, és hallgatódzott.~Bent erõs
342 1, 8 | szájára szorította a kezét, és úgy nevetett, hogy a szeme
343 1, 8 | nézésû, barna ember volt, és pittyedt ajkú. Lefordult
344 1, 8 | piros festékkel... Nehéz.~És megint nevetésre fordult
345 1, 8 | magas barát, õszecske már és hunyorgó szemû, de a szemében
346 1, 8 | csillog. Az is sörtés állú és bajuszú.~Jakab mélyen meghajolt,
347 1, 8 | Jakab mélyen meghajolt, és feje-hajoltan maradva, szemét
348 1, 8 | s végigsimított az arcán és az állán.~- Isten hozott,
349 1, 8 | tisztelendõ úr, aki saruban jár.~- És mit gondolsz, mért jár saruban?~
350 1, 8 | leült egyik szalmaszékre, és Jancsit magához vonta.~-
351 1, 8 | neked...~- Hogy a mesternek és minden elöljárómnak engedelmese
352 1, 8 | félreállt a lépcsõfokon, és Jancsit is a fal mellé vonta.~-
353 1, 8 | megfogta Jancsinak a kezét, és a szoba felé vezette, ahonnan
354 1, 8 | szakálla, bajusza veres és rövidre nyírott, mint a
355 1, 8 | fiatalok: fekete skapulárésak, és fehér skapulárésak. Aztán
356 1, 8 | vörös, sápadt barát is, és megáll a terem közepén.
357 1, 8 | megismerte szigorú nézésérõl és, pittyedt ajkáról, hogy
358 1, 8 | három könyvet maga elé, és dongó hangon szólott:~-
359 1, 8 | fráter.~Jakabhoz hajolt, és susogva kérdezte:~- Ki az
360 1, 8 | beszélgettek a tatár veszedelemrõl és Julián barátról is. Az a
361 1, 8 | király maga megyen értük, és maga vezeti õket a megpusztult
362 1, 8 | Nagy-Magyarországot is feldúlták, és minden magyart megöltek
363 1, 8 | Magas homlokú ember volt, és vékony orrú. Sovány, fehér
364 1, 8 | kétfelé árkolta a homlokát, és felnyúlt a feje búbjáig.~
365 1, 8 | egymagában.~Aztán egy beteg arcú és kék szemû öreg fráteren
366 1, 8 | Jakabnál kezdte a sort, és úgy ment fel a priorig.~
367 1, 8 | egy darabot a magáéból, és odatette Jancsi elé.~- Köszönöm -
368 1, 8 | Domonkos atyánknak szentséges és igen tökéletes, alázatosságos
369 1, 8 | mikoron az pápa reszketvén és félvén néze, másfelõl látá
370 1, 8 | Szent Domonkos futamék, és az õ vállát veté az egyház
371 1, 8 | elvégezvén, összetette a kezét, és a magasba nézett:~- Tu autem
372 1, 8 | fáklyát tart a szájában.~És következett ismét latin
373 1, 8 | kirielejszon, páternoszter és ávemária.~Mindez tetszett
374 1, 8 | sok mindent. Igen derék és kedves legénynek érezte
375 1, 8 | padra, ki a szalmaszékre, és beszélgettek.~Jancsit megnézték
376 1, 8 | gondolomra beugranak, aztán teher és unalom nekik az ájtatoskodás.~-
377 1, 8 | Apró, hideg szeme volt, és széles arca a szeménél.~-
378 1, 8 | nyelvet hallásból, hogy dsok és dsidsiken nem latin beszéd.~
379 1, 8 | Jakab félrevonta a fiút, és halkan magyarázott:~- Tatárul
380 1, 8 | Közben fölemelte a bal lábát, és a sarujára vizsgálódott.~
381 1, 8 | visszatér majd Tatárországba, és ott hirdeti a keresztény
382 1, 8 | a tatár fiút. Mosolygós és hideg, apró szeme igen idegenes
383 1, 8 | harmadik hónapban találkoznak, és beszélnek egymással, hogy
384 1, 8 | A szolgáló fráter ugrott és futott tányérért, tálért.
385 1, 8 | is abbahagyta a tanítást, és az atyák mögé állott.~-
386 1, 8 | Keresztet vetett a lére, és étvággyal kanalazgatta.~-
387 1, 8 | ettem volna meg ottan is.~És szögletes fa-arcán mosolygás
388 1, 8 | Adjatok csak gyökeret is.~És tovább beszélt:~- A király
389 1, 8 | térdepelt minden feszületet és minden Mária-képet, amennyi
390 1, 8 | csak a klastromban van. És valamennyi elõtt ájtatoskodott
391 1, 8 | Veszprémbe. Szép gyermek volt, és okos és érzékeny. Kissé
392 1, 8 | Szép gyermek volt, és okos és érzékeny. Kissé lassan fejlõdött.
393 1, 8 | feszülete. Rácsodálkozik, és azt mondja:~- Mi ez?~Mondják
394 1, 8 | mindig valamennyi apáca elé. És mégis, mikor meghalt - hatvanöt
395 1, 8 | átsütött a kõrisfa lombjain, és csipkés árnyékot terített
396 1, 8 | Olimpiádesz szórorhoz támaszkodva, és a fejét a szóror vállára
397 1, 8 | bizonyosan itt maradtok, és még prédikáltok nekünk!~-
398 1, 8 | szóror -, mikor játszanak is, és esõs az idõ: beszalad a
399 1, 8 | idõ: beszalad a templomba, és kéri Istent, hogy engedje
400 1, 8 | ahogy ott ülünk a kertben és dolgozunk, elborul az ég.
401 1, 8 | Megmosolyogtuk a történetet, és elbúcsúztunk. Búcsúzás közben
402 1, 8 | térdel a nagy oltár elõtt, és imádkozik.~Elmentünk. Hanem
403 1, 8 | városból, elhomályosodik az ég, és elvillan a felhõ. Rá egy
404 1, 8 | visszatértünk a klastromba, és még egy órát prédikáltunk
405 1, 8 | alatt, orvosságos füvek és porok vannak benne. Abban
406 1, 8 | nagyságú feszület a falon, és körül nagy félkörben székek. (
407 1, 8 | is.)~Jancsi engedelmesen és kíváncsian követte a fiút.~-
408 1, 8 | skapuláréját az övön alól, és jobb kezének egy fölfelé
409 1, 8 | két sarkad összeteszed, és a jobb kezed az övtõl kezdve
410 1, 8 | prior elõtt véniát teszünk, és úgy várjuk a büntetést.~
411 1, 8 | Jakab befogta a száját, és úgy kacagott, hogy majdnem
412 1, 8 | Az ajtó felé pillantott, és letörölte a nevetõ könnyeit.~-
413 1, 8 | lásd, hogyan boldogulsz.~És elkomolyodottan pislogott
414 1, 8 | áldást kérsz a priortól, és érkezéskor is. Alázatosan
415 1, 8 | Alázatosan megállasz elõtte, és ha megszid, véniát teszel,
416 1, 8 | efféle rendetlenséget okozol. És ha bent a házban hiábavalóságokat
417 1, 8 | kiabálok.~- A vétkezést, bûnt és nagybûnt majd a mester mondja
418 1, 8 | szájára szorította a tenyerét, és görnyedezett, könnyezett
419 1, 8 | ugyanezeket ismétli majd, és több mindent. Ha valamit
420 1, 8 | elõtt mégis visszatért.~- És miért eszik a földön?~-
421 1, 8 | három legöregebb fráter. És egy álló esztendeig kell
422 1, 8 | mikor a szerzet belép.~- És nem szökhetik el?~- De ostoba
423 1, 8 | fráterek fogytak el körülötte. És egy másik új barát is ült
424 1, 8 | akkor pótolta az ebédet. És a szemöldöke közelrõl látva
425 1, 8 | tisztelettel -, Mihály fráter.~És Jancsinak a kezét sietésre
426 1, 8 | vonva megállt az asztalnál, és mélyen meghajolt.~A provinciális
427 1, 8 | hogy két évig itt maradok, és akkor az én kezembe teszi
428 1, 8 | tudja már az imádságokat, és érti is. És buzgó az imádságban.
429 1, 8 | imádságokat, és érti is. És buzgó az imádságban. Remélhetõ,
430 1, 8 | kapitóliumban büntetést térdepel, és a hét bús zsoltárt mondja.
431 1, 8 | játszott, felfutott az oltárra, és beszélgetett a kõfalon át
432 1, 8 | Aztán lehunyta a szemét, és elszíntelenedve nézett a
433 1, 9 | generális is. Fáradt volt, és egy szót se beszélt. A vacsorán
434 1, 9 | csakhogy latinul. Az ebéd és vacsora között csak annyi
435 1, 9 | ketten meg Dsidsiken, Timó, és egy harmadik fiatal fráter,
436 1, 9 | keményre töltött szalmazsák, és takarónak egy könnyû gyapjúpokróc.~
437 1, 9 | hajtott, mikor õk hajtottak, és álmélkodott, hogy mennyire
438 1, 9 | arccal fordult Timónak, és heves kézmozdulatokkal magyarázott
439 1, 9 | megragadta Jancsi karját, és a tálhoz vonta. Lerántotta
440 1, 9 | Lerántotta róla az inget, és megmosdatta. Közben a fülébe
441 1, 9 | Dsidsiken mosolygó szemmel.~És Jancsihoz fordult:~- Megijedtél?~
442 1, 9 | mester elé terjesztem.~Fel és alá jártak az udvaron. Jancsi
443 1, 9 | csoportban ültek, jobbról és balról, mint püspöki templomban
444 1, 9 | énekeltek, de mindent hangosan és latinul. Hol az egyik csoport
445 1, 9 | püspökök, papok, apácák és angyalok. Másféle úr is
446 1, 9 | Fölsiettek az emeletre, és seprût fogtak: sorra söpörték
447 1, 9 | barátok sétálnak odalent, és beszélgetnek. Timó alázattal
448 1, 9 | akik egy szobában háltak, és komolyan szólott:~- A mester
449 1, 9 | hogy bocsáss meg nekem!~És fél térdre ereszkedett a
450 1, 9 | súgott:~- Nyújtsd a kezedet, és mondd: megbocsátok.~- Megbocsátok -
451 1, 9 | Timó magához ölelte a fiút, és megcsókolta. ~
452 1, 10| kötényben járt-kelt a konyhán és a kamarában. A járása bicegõ
453 1, 10| kamarában. A járása bicegõ volt, és a fejét gyakorta a jobb
454 1, 10| ujjnyi vastag tésztát gyúrt, és késsel négyujjnyi széles
455 1, 10| gombának.~Erre Tádé nevetett, és sípolva nevetett. Mert a
456 1, 10| héját a mézbe; morzsát rá, és rántja vajba. Mindenki elbámult
457 1, 10| fráter fölvett egy bögrét, és Jancsihoz fordult.~- Eszel-e
458 1, 10| mosd meg a bögrét a kútnál.~És egy nagy késsel hagyma-aprításba
459 1, 10| sátorban laknak, nem házban, és nincs királyuk, hanem minden
460 1, 10| sógor, táska, talicska, és más efféle szavakat. Ellenben
461 1, 10| megtelt meleg ételgõzzel és füsttel. Julián fráter kiküldte
462 1, 10| mit hogyan tegyen. A kést és a kanalat keresztbe rakja.
463 1, 10| Behordták aztán hárman a levest, és Tádé kimeregette a tányérokba.
464 1, 10| házirendet, bûnök nemeit és meghajlásokat. Jakab már
465 1, 10| megint a templomba mentek, és zsoltárokat mondtak a szokott
466 1, 10| fel pedig. Fáradt volt, és a fejecskéjében a sok ismeretlen
467 1, 10| leveszi a szögrõl a korbácsot, és az övszíjába akasztja. Jaj,
468 1, 10| ajtajában.~A ház csendes volt és sötét. Csak egy egér porcogott
469 1, 10| mindenféle latin imádságokat és énekeket. Berbikéltek, hol
470 1, 10| viasz-szövétneket gyújtott, és a nagy feszület alá tûzte
471 1, 10| viaszgyertya mellé állt, és könyvbõl latinul olvasott
472 1, 10| Imádságok következtek, és két zsoltár; majd a prior
473 1, 10| mondott valamit háromszor is, és csendben imádkoztak rá.~
474 1, 10| nem énekelve, csak szóval, és tompa csattogás hallatszott.~
475 1, 10| mondata. Ismét miserere és csattogás.~És ez a valami
476 1, 10| Ismét miserere és csattogás.~És ez a valami három ízben
477 1, 10| A novíciusok megálltak, és füleltek.~Marcellusz folytatta:~-
478 1, 10| emelkedett föl térdre elsõnek. És szólt nyugodtan:~- Vádolom
479 1, 10| magamat elõtted, prior atyám, és a szerzet elõtt, két rendbeli
480 1, 10| prédikálószék közelében térdelt, és mikor fölkelt és kiment,
481 1, 10| térdelt, és mikor fölkelt és kiment, utána bámultam.
482 1, 10| megszólalt a hálóházban, és én a szájára csaptam.~Elmondta,
483 1, 10| aztán üdvös büntetést kért, és véniába terült.~- Az asszonyért -
484 1, 10| Timó a prior elé térdelt, és megcsókolta a prior skapuláréját:~-
485 1, 10| eldugott délben egy pogácsát, és titkon megette a nóna után.~-
486 1, 10| Szent Domonkos oltára elõtt, és kenyéren böjtölsz.~Hosszan
487 1, 10| vesperás alatt körülnézett, és hogy rosszat mondott valakirõl,
488 1, 10| fráter szó nélkül mondta ki, és a rábízott fiúcska elõtt
489 1, 10| menjen be a kapitulum-házba, és vegyen diszciplínát.~Jakab
490 1, 10| fölnézett a mennyezetre és szólott: Ad jutorium nostrum
491 1, 10| ebédlõ közepén, a földön, és nem ebédel egyebet, csak
492 1, 10| ebédel egyebet, csak kenyeret és vizet.~
493 1, 11| ülnek, s a prior sorra jár, és sorra korbácsolja õket.
494 1, 11| nevetés. A falnak dõlt, és annyira vihogott, hogy szinte
495 1, 11| pillogott. Fogta a pénzt, és bele akarta nyomni Jakabnak
496 1, 11| testben fogadja Jézust, és pokolra jut.~Jancsi hát
497 1, 11| hogy valami nagy érték az, és hát templomi tulajdon volt.
498 1, 11| fölemeli csontos, nagy kezét, és úgy teremti képen, hogy
499 1, 11| választania kellett a pofon és a pokol tüze között, hát
500 1, 11| bûnöd?~- Nincs.~- Hát szánd és bánd a bûneidet.~S feloldozta.~
1-500 | 501-1000 | 1001-1412 |