Part, Chapter
1 1, 4 | királyfi.~Már a képébõl kikelt, oly dühös.~A paripa azonban
2 1, 5 | csillagok ragyogtak, de oly fénylõn, hogy az igazi csillagok
3 1, 5 | is viselt és szakállt, de oly ritka volt a szakálla, hogy
4 1, 5 | neki. Azt is megette, de oly komolyan ette, mintha kötelességbõl
5 1, 6 | nézésû ember, noha a szeme oly apró, mint az ürgéé.~A nép
6 1, 6 | meg, idõsebb Bálintnál, és oly pofás, mintha mindig egy
7 1, 8 | sárgáshalvány, a fiatalabbja oly gyenge fehér arcú, mint
8 1, 8 | veres barát. Az szegény oly keservesen fújta a mizererét,
9 1, 8 | fogta a generális frátert. Oly szívesen vendégli, hogy
10 1, 9 | mondhatott. Timó visszakézzel oly gyorsan csapott a szájára,
11 1, 9 | barázdák vonultak végig. Oly vastagon írt a barát, hogy
12 1, 10| át, a meztelen hátára, de oly erõvel, hogy majdnem kihasadt
13 1, 12| volt az, hosszúkás arca oly vörös, mintha égõ kályhából
14 1, 12| egyszer szóra nyílott a szája, oly hangosan kotkodácsolt, mint
15 2, 2 | hangja amily erõs volt, oly éktelen: félrevitte az éneket,
16 2, 3 | halált evék. És a gyimelcsnek oly keserû vala íze, hogy torkukat
17 2, 4 | Grácia - bár a középsõ Grácia oly szeplõs volt, hogy szinte
18 2, 4 | Olimpiádesz röstelkedve -, és oly rimánkodva kérte...~- No
19 2, 4 | gyakoroljam a szívemet.~Oly esennen könyörgött, s a
20 2, 4 | esennen könyörgött, s a hangja oly dallamos volt...~Jancsi
21 2, 4 | És ezek az ispánlányok oly neveletlenek, makrancosak,
22 2, 6 | visszatették. De íme, a kõ itt van. Oly nagy idõ múltán is elõkerült!
23 2, 7 | beszédbe, s hogy a nõket oly veszedelmeseknek mondja,
24 2, 7 | vétek adnod. És te, fráter, oly bölcs vagy, hogy bámullak.
25 2, 8 | szerezhetnék. Lehetnék-e oly szerencsés, hogy valamit
26 2, 8 | Margitnak szólott:~- Lehetek oly szerencsés, hercegkisasszony,
27 2, 11| klastromhoz értek, Ábris oly sápadt volt, hogy alig állott.
28 2, 13| Margit ha sokallta is, hogy oly régen nem néztek feléje,
29 2, 14| különben se volt alkalmas oly hosszú szertartásra. Húsvétkor
30 3, 2 | minden szépsége és bája nem oly kedves nekem, mint az a
31 3, 2 | szemét, de a két fráter oly fagyos nyugalommal állt
32 3, 3 | ebédelt a többivel. A ház oly kicsiny volt, hogy a csengetés,
33 3, 3 | semmit. Csak a bûnöd ellen!~- Oly igen tudtad-e, hogy bûn
34 3, 5 | össze a két magyar sereg, oly nagy had, hogy a tatárokat
35 3, 6 | beszélne.~- Bezony - mondotta - oly gazdag ez a klastrom, hogy
36 3, 6 | ott semmi néznivaló, de oly rég nem járt ott. A lóca
37 3, 7 | trágyával.~Hát azon évben oly kövéren leveleztek a fák,
38 3, 7 | kövéren leveleztek a fák, s oly dúsan virított a hat rózsabokor,
39 3, 8 | lelkem! Segíts, kérlek!~Oly hangosan mondta, hogy a
40 3, 8 | követett el. És õ megértette. Oly sápadt volt naphosszat,
41 3, 10| barlangokba, erdõkbe, külföldre. Oly emberek, akik henyélve ültek
42 3, 11| mikor énekelni kellett, oly erõsen szólt, mint a kanászkürt.~
43 3, 17| vasablaknál -, de kezét se bírja, oly gyenge. Legalább a kámzsáját,
44 3, 17| elképedten állják körül az ágyat. Oly váratlan, oly elképzelhetetlen,
45 3, 17| az ágyat. Oly váratlan, oly elképzelhetetlen, hogy Margitra
|