Part,  Chapter

 1  1,  2 |                 Húsz tatárt levágott, míg végre maga is vérébe dõlt.~Meggyihikelte
 2  1,  4 |                   keringel, de a királyfi végre is elkapja a kantárszárat.~-
 3  1,  5 |                        5~Egy májusi napon végre eltakarodott a munkások
 4  1,  6 |                   félóra is belémúlt, míg végre eltûnni látta a szakácsot
 5  1,  6 |        királyleány annyira vonzotta, hogy végre is egy pofon nem a világ:
 6  1,  6 |                   hol a kis királyleányt. Végre is eszébe villant, hogy
 7  1,  7 |                      Az - felelte Jancsi.~Végre kulcsnyikorintás hallatszott
 8  1,  7 |                 kapu, azért recsegett. De végre is kitárult.~- No, gyertek
 9  1,  8 |                   kél ebbõl - szólalt meg végre, mintha magában beszélne. -
10  1,  8 |               Négyéves is volt már, mikor végre tökéle­tesen beszélt. De
11  1,  11|              amelyen õ is beöltözködhetik végre baráti csuhába.~Már akkor
12  1,  12|                 benne; de azért hujángat. Végre el is bukik egy házikó elõtt,
13  2,  1 |                  Félórát is haladtak, míg végre szántott földet értek, s
14  2,  1 |                   is haragudott a pápára. Végre is ötvennégyben azt gondoltuk,
15  2,  2 |                  nyert kelyhet.~- Valamit végre én is adhatok a szerzetnek.~~
16  2,  2 |                negyedórát várakoztak, míg végre ajtónyitás hallatszott és
17  2,  2 |             hangnemet dúrban énekelte át. Végre is el kellett tiltani az
18  2,  2 |                   tudós asszony nem jött. Végre is mikor Rozália szóror
19  2,  2 |         támolyogtunk, szinte ájuldoztunk.~Végre is Ágnes, Margitnak a szolgája
20  2,  4 |          priorissza?~A nagy csendességben végre megszólalt félénken egy
21  2,  5 |                 jobbra dõlt, másik balra. Végre is elkészült vele.~De bizony
22  2,  6 |            elintézett a keze fejérõl. Míg végre felelt:~- Mért léptem be?
23  2,  6 |              enyémmel? És egyazon végünk?~Végre is elibe terjesztettem a
24  2,  6 |                 jöttem tovább gyalog, míg végre eljutottam a várba. S becsöngettem.~
25  2,  9 |                 Negyedórát is vártak, míg végre Margit megjelent, és félrevonta
26  2,  10|                  Sokáig nem bírt felelni. Végre azt mondja:~- Anyám, ha
27  2,  10|                hercegkisasszony - rebegte végre -, nem azért...~Margit szomorúan
28  2,  10|                   Hál’ Istennek, hogy van végre egy lélek... Kérlek, jó
29  2,  11|                senki.~A budai klastromból végre két szolga-fráter - vagy
30  2,  13|                 sokfelé ágazik a gondjuk.~Végre a királyné novemberben újra
31  2,  14|                 és asszonyi ruhák illata.~Végre hát megkezdõdött a nagymise.~
32  3,  2 |              szülõktõl erednek - mondotta végre a lektor. - Nekünk azok
33  3,  3 |                    Én írtam - szólalt meg végre. - Az apácák kértek, hogy
34  3,  3 |            valóban én költöttem - rebegte végre röstelkedve. - Voltaképpen
35  3,  3 |              saruját kenette meg az öreg.~Végre megfordult. A keblébe dugta
36  3,  5 |                órahosszáig eltartott, míg végre egy apáca megjelent a vasablaknál,
37  3,  7 |               Bizonyára télen is hajtott.~Végre arra magyarázta a csodát,
38  3,  7 |              két-három évig csak zöldült, végre kinyílott.~Bizony satnya
39  3,  8 |                  járt-kelt a kerengõn, és végre is magába szállt. Az volt
40  3,  12|                Mikor leszek én professza?~Végre adtak neki néhány tehénszõr-szövetdarabot,
41  3,  12| Háromszor-négyszer kellett szólítani, míg végre megmozdult. Sõt egyszer
42  3,  12|                 hibás.~Addig beszélt, míg végre Szabina meglágyult, és a
43  3,  13|              apját nézte könnyes szemmel.~Végre is az öreg király Ottokárt
44  3,  17|                  gondolatai közé. Az ajka végre a nagy csendben megmozdul: