Part, Chapter
1 1, 2 | régi ház állt összevissza. Ó falak, új tetõk. Az ablakokon
2 1, 6 | jobbra-balra integetett vele.~- Ó, az aranyos! - susogták
3 1, 6 | Mért sír a királyné?~- Ó, ó - nyögi a királyné, és
4 1, 6 | Mért sír a királyné?~- Ó, ó - nyögi a királyné, és az
5 1, 6 | Özönlenek be a kisudvarba.~- Ó be szép! - susogják az apácák
6 1, 8 | az udvaron, nagykerekû, ó, s elõtte ölnyi hosszú vályú.
7 1, 8 | hát szabok neked ebbõl az ó csuhából.~A fiúnak a nyaka
8 1, 8 | vékony kis madár-hangon: Ó, Mária, Jézusnak szent anyja.
9 1, 12| anyja apáca-ruhában...~- Ó, lelkem, szerelmes fiacskám! -
10 1, 12| fészkérõl fölkelt tyúk.~- Ó, lelkem, fiacskám, mennyit
11 1, 12| szabad? Ki az a regula? Ó, bizony ezt megeheted regula
12 2, 2 | vasrács mögött.~- Jancsi fiam! Ó, lelkem! Jaj, alig ösmerek
13 2, 2 | ösmerek rád! Megnõttél! Ó, lelkem, szép barát-fiam!~-
14 2, 2 | megvastagodott a szavad. Ó, lelkem! Meg nem ösmertelek
15 2, 2 | imádságot?~- Azt rég ismerjük. Ó, boldogságos Szent szûz
16 2, 2 | mint valami szent elõtt.~- Ó, boldogok az én szemeim!~
17 2, 5 | könyörülõ szent szívével! Ó, mutass rám a magasból!
18 2, 5 | mutass rám a magasból! Ó, mutass rám szent ujjoddal!
19 2, 5 | mutass rám szent ujjoddal! Ó, mutass meg Szent Fiadnak;
20 2, 10| rossz származhatik ebbõl?!~- Ó, Istenem - fakadt sírásra
21 2, 10| a cseh királynak adnál? Ó, milyen csere!~- Bolond
22 2, 11| nyiladozásaival - hát élsz!? Ó, Istenem! Csakhogy megtaláltalak!
23 2, 11| Hazudsz!~- Én? Hazudok? Ó, hogy nem hoztam el! Csöppig
24 3, 2 | Ahogy ott turkál a sok ó papirosban, a kezébe akad
25 3, 2 | úgy rejtek szívemben, mint ó erdõ mélye a vén fa oldalán
26 3, 2 | Ó, mily halvány vagy, egyetlenem!
27 3, 3 | a holdvilágra bámultam. Ó, én szelíd álmom, fényes
28 3, 6 | vele sírt. És azt mondta: Ó, bár velem történt volna
29 3, 6 | erre ügyesen megfelelt:~- Ó, Istenem - mondotta -, hát
30 3, 6 | Áve Mária, Dezsõ fráter! Ó, lelkem, fiam, csakhogy
31 3, 6 | vélumába takarta az arcát.~Ó, Istenem, Istenem! - sírta
32 3, 6 | mondta: Jaj énneköm!... Ó, keménységes keresztfa!
33 3, 10| bizonyára így kiáltoznak:~- Ó, Istenem, mily szerencsétlenség!~
34 3, 10| Keserûségében fölkiált:~- Ó, Istenem, mily szerencsétlenség!~
35 3, 11| atyai örömmel Marcellusz.~- Ó, hogyne, atyám! De bezzeg
36 3, 11| kezét, s az égre nézett:~- Ó, mennyei Szûzanyám! - fohászkodott
37 3, 11| Mária-kép alá. Sírva kiáltja:~- Ó, Szûzanyám! Ha kedves neked
38 3, 12| könyörületességed és irgalmasságod?~- Ó - nyögött fel a nagytestû
39 3, 14| földet megkeverte korhadt ó trágyával és homokkal. Beleültetett
40 3, 14| Margit a kórházba került.~- Ó, Istenem! - imádkozott magában
41 3, 17| Egyszerre fölserkentek.~- Ó, Istenem! - mormogta elképedten
42 3, 17| mirajtunk!~Könyörülj rajtunk, ó Uram! Könyörülj!...~Ily
43 3, 18| egy metszéssel elvágja.~Ó, hogy illatuk nincsen!~Dehogy
|