1-500 | 501-1000 | 1001-1412
Part, Chapter
501 1, 11| prior.~- Isten irgalmát és tiédet - rebegte a fiúcska
502 1, 11| mondod, Isten irgalmát kéred és a miénket. Isten irgalmát
503 1, 11| szerzetünk élete imádkozás és munkálkodás. Hogy ebben
504 1, 11| akaratodat a szerzet reguláinak és konstitúciójának. Engedelmeskedned
505 1, 11| volnál, hanem fa vagy kõ. És hogy ebben is tökéletes
506 1, 11| tudnod kell, hogy a regulák és konstitúciók a testednek
507 1, 11| munka, amellyel megbíznak, és a felsõbbség megengedi.
508 1, 11| szerzet kenyerét, borát és más élelmét kell összekéregetned.
509 1, 11| olykor kedvetlen munkákat, és nehezeket. Tûrnöd olykor
510 1, 11| megfogta Jancsinak a kezét, és a terem közepérõl a prior
511 1, 11| csuklyát a fejére vonta, és a kápát a vállára terítette
512 1, 11| Kyrie eleison! - kiáltott, és miatyánkot mondott, utána
513 1, 11| hátra levonta a csuklyát, és a priorhoz vezette.~- Testvérünk
514 1, 11| kiáltotta örvendezve a prior.~És képen csókolta Jancsit.~
515 1, 11| szerzetesek mind fölkeltek, és feléje tárták a karjukat:~-
516 1, 11| karjukat:~- Isten hozott!~És valamennyien megcsókolták
517 1, 12| csuklyától a saruig: puha volt és meleg, hiszen tiszta gyapjúból
518 1, 12| Veres nadrág van rajta, és fehér posztódolmány. A süvegét
519 1, 12| Szikárdusz fráter megállt, és hátratekintett. Bizonyára
520 1, 12| sebesen.~- Látod: pénz rabjai.~És szótlanul haladt tovább.~
521 1, 12| téglával volt pádimentomozva, és a szag is téglaszag volt
522 1, 12| Jancsi is melléje telepedett.~És hallgattak.~A pap folytatta
523 1, 12| ásított is. A reverendája és köpönyege aljának porosságán
524 1, 12| A kárpit félrerándult, és a rostély mögül elõpiroslott
525 1, 12| zsilipet. Fölkelt a székrõl, és megfogta Jancsi kezét.~-
526 1, 12| találkoztál-e vele véletlenül?~És búsan pislogott a fiára.~
527 1, 12| folyosó-rácsnál Rudolf fráter és két öreg apáca várta már
528 1, 12| Jancsi is követte a példát.~És míg bent az orvos a beteget
529 1, 12| Amink van, itt van a polcon.~És a szoba egy kis polcára
530 1, 12| esténkint a beteg hátát, és igyon a fûnek a fõzetébõl
531 1, 12| kanálnyit, reggelenkint. És nem szabad minden kis betegségtõl
532 1, 12| látta, hogy róla beszélnek. És a szíve büszkén dobogott.~
533 1, 12| anyja kirohan a konyhából, és ráront a rétessel.~No nem
534 1, 12| szóltál, priorissza szóror.~- És nincs ok aggodalomra: a
535 1, 12| figyelmeztették, leugrott, és szemérmesen meghajolt õ
536 1, 12| udvar közepén, lehajolt, és egy piros tulipánt leszakított.~
537 1, 12| Álmodó arccal nézett a fiúra, és a tulipánt egy magafeledt
538 1, 12| ki a tulipánt a hajából, és a kezét a szemére takarva
539 2, 1 | elõzõ héten kiöntött a Duna, és hát kövezett útról Magyarországon
540 2, 1 | tengelyig állt a sárban, és a lovak ijedten forgó szemmel
541 2, 1 | szekeres megvakarta a fejét, és kicaplatott a sárból. Jobbra-balra
542 2, 1 | lerugdosta a sarat a lábáról, és vörös képpel, nagy elbúsultan
543 2, 1 | távolban lombtalan erdõk, és a fák gallyai közt a szõnyi
544 2, 1 | megint kicaplat hát a sárból, és széttekint. Bámulva látja,
545 2, 1 | húszéves, zömök, vállas és vastag nyakú, gondolkodó
546 2, 1 | ember levette a süvegét, és röstelkedve pislogott.~-
547 2, 1 | ez az ember a zsákokat?~És az emberhez fordult:~- Szedd
548 2, 1 | háromszor, de hogy megint és hogy átal is hordjam ezen
549 2, 1 | sáron, meg újra felrakjam...~És elkeseredett:~- A ménkû
550 2, 1 | mondta az idõsebbik -, és ha esik, ezt a sok lisztet
551 2, 1 | súlyosan megbetegedett, és Rudolf orvost kérték az
552 2, 1 | vörösödött. De csupa erõ volt és egészség.~Mikor már egy
553 2, 1 | Hozzájuk közeledve meglassult, és a homlokát törülgette az
554 2, 1 | Elvégre az õ ügyében járunk.~És az orvos a szekereshez fordult.~-
555 2, 1 | Mink elmegyünk a gazdádhoz, és megmondjuk neki a bajodat.
556 2, 1 | volt a mezõ, csupa bozót és embernyi magas cserjés.
557 2, 1 | jutottak, az ég már dörgött, és nagy cseppek csapódtak a
558 2, 1 | fölkelt egy fiatal legény, és elcsillapította a kutyákat.~
559 2, 1 | könnyedén fejet hajtott, és megfordult.~- Gyerünk.~Az
560 2, 1 | hálistennek, csak épp a nevedrõl.~És barátságosra enyhült a hangja:~-
561 2, 1 | udvaron égett tüzet is. És pokoli fekete volt a sötétség.
562 2, 1 | karosszékek.~A szobában cserszag és borszag uralkodott, némi
563 2, 1 | paizsok, bölényszarvak és más efféle szarvak. Semmi
564 2, 1 | pohárszék: csupa ezüst-kupák és ezüst-poharak - a másik
565 2, 1 | cincér volna. A szeme apró és eleven.~A két bámuló baráthoz
566 2, 1 | a vacsorát. Üljetek le.~És a cselédekhez fordult.~-
567 2, 1 | tûz égesse meg!~- Az.~- No és...~- Stájerországot bizony
568 2, 1 | fegyverek - szólt csodálkozóan - és értékesek. Látszik, hogy
569 2, 1 | van. Isten nyugosztalja. És ott vótam minden harcán
570 2, 1 | királynak.~Az asztalhoz lépett, és poharat fogott:~- No, Isten
571 2, 1 | hátrafelé. A falhoz lépett, és levett egy német szabású
572 2, 1 | legalábbis száz kötelet elvágtam. És közbe persze taljánt is,
573 2, 1 | meg ugrándozni.~Bizalmasan és hévvel beszélt, mintha régóta
574 2, 1 | rejlik abban az emberben. És milyen könnyedén beszéli
575 2, 1 | azokat a nagy tetteket!~- És neked semmi bajod sem történt? -
576 2, 1 | beleugrottam a Lajtába, és kiáztattam a sebemet.~Sodort
577 2, 1 | sebemet.~Sodort a bajuszán, és folytatta:~- Negyvenhétben,
578 2, 1 | Megfogta a kard hegyét, és hozzáhajlította a markolathoz.~-
579 2, 1 | meleg vizet hordoztak körül, és törülközõkendõt.~A két barát
580 2, 1 | dísztelen, de a harmadika zafír- és rubinköves, és forgács-formában
581 2, 1 | harmadika zafír- és rubinköves, és forgács-formában remekelt
582 2, 1 | adnod.~- Én? Templomnak?~És keserûen nevetett.~S hogy
583 2, 1 | minden népe búzát gyûjtött, és a pincékbe hurcolkodott.
584 2, 1 | Ottokár hítta ránk a tatárt.~És a cselédhez fordult:~- Jobb
585 2, 1 | hogy örömest beszélget, és hogy régen nem volt rá alkalma.~
586 2, 1 | fogta Jancsinak a poharát, és átöntötte a bort belõle
587 2, 1 | Stac mellett, Szent Pál és Szent János mártírok napján.
588 2, 1 | Irtózatos viharban, mennydörgés és villámlás között. A mai
589 2, 1 | orvos hanyatt dõlt a széken, és úgy nevetett, hogy döcögött
590 2, 1 | úgy nevetni, hogy a szem és száj nevet, a szemöldök
591 2, 1 | mondom, fölemeli a fejét, és jön. Mán mondok, nem térek
592 2, 1 | nevetett.~- Próbáld meg, vitéz!~És biztatón sunyorított Jancsinak.~
593 2, 1 | kivett egy kis iratcsomót, és az asztalra tette. Levelek
594 2, 1 | olyankor felhõzött a cserbõl, és a levegõt rothadt cserszag
595 2, 1 | se, csak nyögött olykor, és szuszogott. Érezte már,
596 2, 1 | elöl volt, a másik hátul.~És már éppen készült egy nagy
597 2, 1 | Jancsi akkor letérdelt, és letette Bajcsyt szép gyöngédeden.~-
598 2, 1 | hogy eltemesse az apját, és Jézus mit mondott? Hadd
599 2, 1 | indít.~Az orvos vállat vont, és álmosan nézett maga elé.
600 2, 1 | emberek mindig Istennel és a szentekkel foglalkoztak.
601 2, 1 | levegõ is tele volt angyali és ördögi képzetekkel. A keresztes
602 2, 1 | Bajcsy.~- A nótádat se látod. És ha valaki illatvizet csöppent
603 2, 1 | ezerszer annyit, mint te, és mint kilenc kalastrom barát
604 2, 1 | mind e világot bejártad is, és az Isten nyomára sehol se
605 2, 1 | hogy vagy? Honnan vagy? És honnan van minden, amit
606 2, 1 | fejeden van a két szemed, és nem a hónod alatt? S honnan
607 2, 1 | szövétnekét, a napot. Világosít és melegít egyúttal. Fûti a
608 2, 1 | reggel újra a sötétségbõl, és vonja föl az ég zenitjéig?~
609 2, 1 | paripáim. Jó vitéz vagy és okos ember, de elfelejtesz
610 2, 1 | útra kelünk.~S fölkelt, és elbúcsúzott.~Bajcsy szép
611 2, 1 | letérdelt a szoba közepén, és elmondta a kompletóriumot.
612 2, 1 | hogy elûzze az álomképet, és miatyánkba kezdett.~Az esõ
613 2, 1 | lehelné.~Ha a rózsám jönne...~És édes szendergésében olybá
614 2, 1 | tavaszi meleg sugaraival, és õ Isten kék ege alatt a
615 2, 2 | a tenyerébe könyökölt, és a szemét behunyva iparkodott
616 2, 2 | ember vagy, Rudi fráter. És nyílt. Ugyan mondd meg nekem:
617 2, 2 | lelki életet is kívántam. És azt jobban kívántam, mint
618 2, 2 | kívántam, mint a... szõlõt.~És nagyot rúgott, hogy a lábára
619 2, 2 | már délután se, este se.~És mosolyogva legyintett.~Jancsi
620 2, 2 | színek játéka. Bent sár van, és férgek.~- A családos életet
621 2, 2 | messze óidõkben. Azóta élünk, és élünk testrõl testre. Minden
622 2, 2 | voltam. Imádkozok most, és gyógyítok. A koldus bizonyára
623 2, 2 | tigris-körmû király?~- Állat.~- És még elõbb?~- Ördög.~Jancsi
624 2, 2 | Ördög.~Jancsi megállt, és rábávászkodott.~Az orvos
625 2, 2 | gazember voltál velem együtt, és hogy hol akasztottak fel
626 2, 2 | éltünk a vidám rondaságokban.~És mosolyogva indult tovább.~
627 2, 2 | testvéred gonoszságot követ el, és a börtönbe kerül, vajon
628 2, 2 | nekik hideg sültet, kenyeret és bort.~A sültet odaadták
629 2, 2 | hátáról a patikáját. Csupa fû és lapu és gyökér. Mind száraz
630 2, 2 | patikáját. Csupa fû és lapu és gyökér. Mind száraz persze.
631 2, 2 | Feküdj le. Takarózzál be jól. És egymás után három este cselekedd
632 2, 2 | Az asszonyok is. A sátort és egyéb utazóholmit szekér
633 2, 2 | a teremtés rejtelmeibe? És hát hol a Pokol? Mi a Tisztítóhely?
634 2, 2 | hetességet, mint a többi szóror, és dolgozik minden alázatos
635 2, 2 | mint amekkora elõször volt, és a sarkon négyszögletû toronyka
636 2, 2 | orvost legott megismerte, és gyorsan kaput nyitott. De
637 2, 2 | egy marék bodzavirágot, és feküdj le. Matutinumra se
638 2, 2 | könyvet. Lefújta róla a port, és belelapozott.~Közben rápillantott
639 2, 2 | frátert, Benedek frátert és Ábrahámot, a veres frátert.
640 2, 2 | fráter. Ugyanõ a kántor is és a könyvtáros is, tizenegy
641 2, 2 | egymást váltogatva a kapus és a sekrestyés. Jakab nappal
642 2, 2 | varga is egy személyben, és ruhatáros is. Még két agg
643 2, 2 | vagy a kerengõn az olvasót, és haragszik, ha valaki megszólítja.~
644 2, 2 | szobácska. De a falak vastagok, és az ajtók erõsek. A tatár
645 2, 2 | zöldellt, s különösen pitypang és pásztortarsóka, a fal mellett
646 2, 2 | pásztortarsóka, a fal mellett laboda és egérfarkú fû.~A körfolyosó,
647 2, 2 | szótlanul nyírt szakállt és pilist három ott ülõ baráton.~
648 2, 2 | végre ajtónyitás hallatszott és csoszogások.~A fekete kárpit
649 2, 2 | fekete kárpit félrelebbent, és egy örvendõ, vörös asszonyarc
650 2, 2 | foga hiányzott már elöl, és vöröshagyma-szagot lehelt. ~
651 2, 2 | vagy már?~- Nem, még nem.~És Jancsi kedvetlenül szippantott.~
652 2, 2 | láttak benne: kertészségre és könyvkötészetre. S maradt
653 2, 2 | anyját, hogy milyen kövér és milyen kicsi; csak az ujjai
654 2, 2 | társalgó-szoba, az öreg György és a többi szerzetes társak -
655 2, 2 | szigetre rendelték kertésznek, és kért az anyjától magvakat,
656 2, 2 | szabad olykor húsvétkor és más efféle napokon, de bort
657 2, 2 | kárpit mindinkább elvonódott, és egy csillogó szemû, kis
658 2, 2 | Pergõ nyelvvel beszélt, és hunyorogva, mosolygó szemmel
659 2, 2 | keletkezõben. Az ajka keskeny volt és hervadt, de a foga fehér.
660 2, 2 | Nemrégiben hozták Párizsból.~- És minden bajt meggyógyít?~-
661 2, 2 | Szegény Rozália szóror...~És az apáca szeme könnybe lábadt.
662 2, 2 | annak most húsz esztendeje. És mindnyájan azt véljük, hogy
663 2, 2 | Csak most délben érkeztem, és mindjárt ebéd után lefeküdtem.
664 2, 2 | egy régi fekete könyve, és minden bajra abból olvas:
665 2, 2 | Kedvvel beszélt az apáca és szaporán. Azon nõk fajtájából
666 2, 2 | szóror átkérette a priort, és elmondta neki, hogy ilyen
667 2, 2 | ilyen asszony lakik Jenán, és nem akar eljönni. Hát a
668 2, 2 | ide van írva az ajtó fölé.~És a beteg-házunk ajtajára
669 2, 2 | javasasszony ránéz az ajtóra, és a fejét rázza.~- Az ilyen
670 2, 2 | Zsíros, piszkos lapok, és valami különös, szálkás,
671 2, 2 | félholdak, sarlók, fésûforma és kereszt alakú jegyek, nyilak
672 2, 2 | kereszt alakú jegyek, nyilak és más efféle ákom-bákom.~-
673 2, 2 | boldogok az én szemeim!~És csókolná a lábát. De Margit
674 2, 2 | azon az okon, hogy rokonok, és körülszemlélõdnek, hogy
675 2, 2 | klastrom, milyen itt az élet. És susogva kérdezgetik:~- Melyik
676 2, 2 | asszony a köténye alól, és azon át nézeget az ablak
677 2, 2 | másik szóror, Benedikta, és azt mondja:~- Parazsat vetett
678 2, 2 | Parazsat vetett a vízbe, és a földet paskolja a tenyerével!~
679 2, 2 | nagy, büdös füsttel égett, és megtöltötte a kórszobát.~
680 2, 2 | hogy hamuvá enyésszük. És csípõvassal szedtük össze
681 2, 2 | átjöttek a fráterek is, és tudakolták, hogy mi történt.
682 2, 2 | tenyerérõl meg az ujjairól. És a többiek is, akik a könyvet
683 2, 2 | király lányának született, és nincs alkalma, hogy megalázza
684 2, 2 | refektóriumban. A szolgálóleányok is. És õ térden csúszott egyikünk
685 2, 2 | könnyei szüntelenül omlottak. És mindenikünknek a lábát meg
686 2, 2 | apáca megtörülte a szemét, és folytatta:~- Aztán másnap
687 2, 2 | nem ivott, csak térdelt és siránkozva imádkozott. Nagyszombat
688 2, 2 | nagyböjtön által csak kenyéren és vízen élt, és vasövet viselt?
689 2, 2 | csak kenyéren és vízen élt, és vasövet viselt? Mink nem
690 2, 2 | kislánya, egyszer megölelgette, és benyúlt a nyakán hátul,
691 2, 2 | szomorú mindig a mosolygása! - és csak ennyit felelt: - Isten
692 2, 2 | mindjárt vecsernye után. És megkérem a priorissza szórort...
693 2, 3 | megállt a templomajtóban, és három novíciusra intett
694 2, 3 | fölkeltek a koporsó mellõl, és imádkozón összetett kézzel,
695 2, 3 | a kettõ ráncos képû volt és kicsi, csoszogó járású.~
696 2, 3 | készítve a fekete miseköntös és a diakónusok karinge. Felöltöztek.~
697 2, 3 | Tüsszentett is közben, és a torkát köszörülte.~A templom
698 2, 3 | mormolta a többivel a zsoltárt, és a mise folyamán nem is mert
699 2, 3 | Befordultak megint a templomba, és a koporsó lábához álltak.~
700 2, 3 | Karoljátok fel az õ lelkét, és vigyétek a Magasságbeli
701 2, 3 | orvos fölemelte a fejét, és ránézett Jancsi fráterre.
702 2, 3 | is. Felfogták a koporsót, és könnyes szemmel vitték be
703 2, 3 | gyertyával követték õket. És szólt a zsoltár:~Comfitemini
704 2, 3 | szemöldökérõl, egyenes hátáról. És hátul megyen, a legvastagabb
705 2, 3 | fekete a kendõje a fején és a vállán, s a palástjuk
706 2, 3 | gyolcsruhás leánykákban és egy keszeg vállú, fonnyadt
707 2, 3 | termetû, mint a többi apáca, és csüggedt fejû. Ahogy egy
708 2, 3 | emberarasszal.~Énekelt a többivel, és lágyan csengõ hangja szinte
709 2, 3 | bokrocskát látott benne, és egy soványka szomorúfûzfát,
710 2, 3 | hüvelykujját a pluviáléja kapcsába, és náthásan sóhajtott.~- Látjátok,
711 2, 3 | mik vagyunk? Bizony por és hamu vagyunk!~Mennyi milosztben
712 2, 3 | Isten a mi õsünket, Ádámot, és adotta vala neki Paradi
713 2, 3 | neki Paradicsomot házává. És mind Paradicsomban való
714 2, 3 | Engede ördög intetének, és evék a tiltott gyimelcsbül.
715 2, 3 | evék a tiltott gyimelcsbül. És a gyimelcsben halált evék.
716 2, 3 | gyimelcsben halált evék. És a gyimelcsnek oly keserû
717 2, 3 | halált evék!~Haraguvék Isten, és veté ût ez munkás világba
718 2, 3 | világba bele, es lõn halálnak és pokolnak prédája és mind
719 2, 3 | halálnak és pokolnak prédája és mind az û neme.~Kik azok?~
720 2, 3 | látjátok szömötökkel. Bizony. És egy ember sem múlhatja el
721 2, 3 | hogy irgalmazzon ûneki, és kegyelmezzen, és bocsássa
722 2, 3 | ûneki, és kegyelmezzen, és bocsássa mind õ bûnét. És
723 2, 3 | és bocsássa mind õ bûnét. És imádjuk Szent asszony Máriát,
724 2, 3 | imádjuk Szent asszony Máriát, és boldog Mihály arkangyalt,
725 2, 3 | hogy imádjanak érette.~És imádjuk Szent Péter urat,
726 2, 3 | adatott hatalom oldalnia és kötnie, hogy oldja meg mind
727 2, 3 | oldja meg mind û bûnét.~És imádjuk mind szenteket,
728 2, 3 | bolcsássa meg minden û bûnét, és szabadítsa meg ût ördög
729 2, 3 | meg ût ördög üldözetétül, és vezesse ût a Paradicsom
730 2, 3 | Paradicsom nyugalmába bele, és adjon neki mönnyországba
731 2, 3 | mönnyországba bele utat és mind jóban részt! És kiáltsátok
732 2, 3 | utat és mind jóban részt! És kiáltsátok Urunkhoz háromszor: -
733 2, 3 | között jobb felére juttassa és éltesse. És titeket is!~
734 2, 3 | felére juttassa és éltesse. És titeket is!~A szerzet újra
735 2, 3 | sírva ölelték át a koporsót, és csókolták meg a födelet.
736 2, 4 | már le voltak benne vágva és ölekbe is rakva, de a fû
737 2, 4 | ölekbe is rakva, de a fû és mindenféle vad növény azon
738 2, 4 | méhes - öt új gyékénykas, és kettõ avult -, felében arra
739 2, 4 | velük.~Az idõ csepegõs volt és enyhe. Éjjel is esett. Az
740 2, 4 | Azonban egyszer csak megállt, és Szikárduszhoz fordult:~-
741 2, 4 | át. Megnyitotta az ajtót, és alázatosan meghajolt:~-
742 2, 4 | részük a keleti oldalon ült és varrt. Más részük sétált,
743 2, 4 | a kerengõ korlátján ült, és belógatta a lábát a kertbe.
744 2, 4 | kerengõ deszkázott korlátjára, és hegyezett szemmel, kapásra
745 2, 4 | belépésére egyszerre megrebbentek és elnémultak. Olyan ijedten
746 2, 4 | megizenték.~A priorissza hideg és méltóságos csodálkozására
747 2, 4 | hogy lássuk klastromodat. És sajnos, látjuk. A veszteglés
748 2, 4 | ijedt apácákra pillantott, és röstelkedve mentegetõdzött.~-
749 2, 4 | voltam köztük, prior atyám, és lehet, hogy megfeledkeztek...
750 2, 4 | pillantott, megrezzent, és fölállt. A csutakkal az
751 2, 4 | Akkor Margit megfordult, és a csutakot leeresztette.
752 2, 4 | vállig. De micsoda kopott és víztõl lucskos kámzsa volt
753 2, 4 | lucskos kámzsa volt rajta! És csupa mocskos víz a sarucskája
754 2, 4 | parancsolta neked ezt a munkát? - És a priorisszára meredt. ~
755 2, 4 | meredt. ~Margit megrándult, és hevesen szólott:~- Én magam
756 2, 4 | Olimpiádesz röstelkedve -, és oly rimánkodva kérte...~-
757 2, 4 | levenni a szemét. Csodálattal és megütközéssel nézte õ is,
758 2, 4 | eredj, mosakodj meg, és öltözz tisztába.~S Olimpiádeszhez
759 2, 4 | nemesek lányai henyélnek és vinyároznak, a király leánya
760 2, 4 | mentegetõdzött:~- A kert sáros, és a növendék-lánykák a kisudvarra
761 2, 4 | volt is ott, nem beszélt. És ezek az ispánlányok oly
762 2, 4 | diófák, a korai almafák és a korai körtefák. De tán
763 2, 4 | kétrétbe hajtott kámzsák és harisnyák fehérkedtek...
764 2, 4 | Örvendezve pislogott a fiára, és szolgálatra készen állt
765 2, 4 | eldobva -, de még aprócskák.~És csodálkozva pillantott a
766 2, 4 | szeméttel odaszórtak, kikeltek, és élni iparkodtak. Alma, körte
767 2, 4 | embernyi magasra nyúlott. És néhol a fák között is találkozott
768 2, 4 | Megbüntesd õket szigorúan! Kenyér és víz! És ostor a hátukra...~-
769 2, 4 | szigorúan! Kenyér és víz! És ostor a hátukra...~- Holnap -
770 2, 4 | szigorú kapitulumot rendelek és diszciplínákat... ~És Julishoz
771 2, 4 | rendelek és diszciplínákat... ~És Julishoz fordult:~- Segítsetek
772 2, 4 | Segítsetek ásni.~A fráterek és két cselédapáca buzgón ásásba
773 2, 4 | nagyobbfajta fácskákat, és két halomba hányták. Egrest
774 2, 4 | halomba hányták. Egrest és veresszõlõt is ásott nekik
775 2, 4 | Az anyja arra tekintett és elmosolyodott:~- Nagy úrnak
776 2, 4 | valami harminc fácskát, és két nyalábra kötötték.~Egyszer
777 2, 4 | Margit is.~Tiszta kámzsa és tiszta skapuláré van rajta,
778 2, 4 | lebegve, mint a fehér kócsag, és siet a fráterekhez. A nyomában
779 2, 4 | Julis asszonynak a fia, és hallottam, valami új imádságot
780 2, 4 | Leírom - rebegte Jancsi.~És áhítatosan pillantott Margitra.~
781 2, 5 | Pontos, rendes ember volt, és Szikárdusz prior ugyancsak
782 2, 5 | imádságot feledni el!... És a prior is megígérte a királylánynak.
783 2, 5 | bosszankodik majd a prior!~És még csak egy szavára sem
784 2, 5 | készültek, mint a szentképek és feszületek. Nem eszelhetnék-e
785 2, 5 | Elmondjuk a levélben a bajunkat, és könyörgünk válaszért. Csak
786 2, 5 | nézõ. Asztal állt benne és fûzõállvány, oldalt meg
787 2, 5 | egynéhány tiszta levelet, és az asztalra könyökölt. Mi
788 2, 5 | Szent Anyám, a kék magasban és a csillagok fölött! Ki a
789 2, 5 | búsra fordult, jajgatással és nyögéssel keseredett életemen.~
790 2, 5 | Alázattal bízom benned, és jóságod köszönöm! Éltem
791 2, 5 | bizony sok volt a törlés és az átírás benne. A lúdtoll
792 2, 5 | végigpeckelt rajta egynéhányszor. És malac - a tenta sûrûsége
793 2, 6 | csak Isten áldása jöjjön.~És Ábrishoz fordult:~- Van
794 2, 6 | amelyekbõl a vereshagymát és a magnak való répát, petrezselymet
795 2, 6 | vontatóhajó kürtje riogott, és ostordurrogások voltak hallhatók.~
796 2, 6 | ellopott egy buckó máriakövet, és a vízbe rejtette. Vajon
797 2, 6 | ráakadtak késõbb a munkások, és visszatették. De íme, a
798 2, 6 | visszatér!~Fogta a követ, és a vesszõnyalábhoz vitte,
799 2, 6 | királyleány is, mégiscsak leány, és nincs szörnyûbb valami,
800 2, 6 | egyszer kívül volt rajta?~És Ábris fráter arca olyan
801 2, 6 | klastromba. A vesszõnyalábot és a követ letették a prior
802 2, 6 | Talán húszéves voltam.~- És miért léptél be?~Ábris hallgatva
803 2, 6 | hogy te nemesember vagy, és hogy birtokod is van.~Ábris
804 2, 6 | Összeszedtük ami ezüst- és arany-marhánk volt, és útra
805 2, 6 | ezüst- és arany-marhánk volt, és útra keltünk. Három leánytestvéremmel
806 2, 6 | megmaradt pénzünkön jobbágyokat és jószágot vettem.~Egy nyáron,
807 2, 6 | Összehívatják a környék népét, és prédikálnak.~Mit prédikáltak?
808 2, 6 | abrosszal leterített asztalból, és ott az árnyékban napestig
809 2, 6 | alig valamicske kenyeret és fõzeléket ettek.~De leginkább
810 2, 6 | különös mormogást hallok, és a két fráter ablakán fény
811 2, 6 | töredelemmel tisztelik Istent, és mégis ostorozzák magukat,
812 2, 6 | veni creator-t, egy pater-t és egy oratió-t - kérik Isten
813 2, 6 | folytatják.~Befogatok négy lovat, és magam is felülök, velük
814 2, 6 | nálamnál többet tudnak. És ti sokat tudtok. A szavadra,
815 2, 6 | megfogja vele a szemedet. És megfogja elõször a szemedet,
816 2, 6 | Isten helyett õt imádod. És inkább kívánod a földi életet,
817 2, 6 | tiszta fényesség, angyaloknak és méltó embereknek gyönyörû
818 2, 6 | gyönyörû társasága Isten körül. És ládd, mégis a földi életért
819 2, 6 | élettõl. Eszembe jutott apám és bátyáim. Azok is testi életet
820 2, 6 | mentünk sehova, civakodás és haragos káromkodások tanyája
821 2, 6 | két fráter meg igen tanult és eszes. És lám, én azt gondolom,
822 2, 6 | meg igen tanult és eszes. És lám, én azt gondolom, csak
823 2, 6 | az életnek az enyémmel? És egyazon végünk?~Végre is
824 2, 6 | táncoljunk lehetõ sokszor, és beszéljünk mindenféle haszontalan
825 2, 6 | gondolkodásuk.~Egy éjjel lóra ültem, és bezörgettem a budai klastrom
826 2, 6 | mélyen behunyta a szemét, és csak percek múlván felelt
827 2, 6 | melegen pillantott Jancsira, és bólogatott:~- Te jó fiú
828 2, 6 | kissé szeplõs az orra körül, és hosszúkás ujjú, fehér kezû.
829 2, 6 | is; napról napra ott ült, és mindig csak engem nézett.
830 2, 6 | mondja erre:~- Különös.~És néz rám, mint a templomban
831 2, 6 | ment Kemény fia Lõrinccel, és ott is maradt. Az 1250-i
832 2, 6 | ment a bosszúálló haddal, és diadalmasan végezett is.~
833 2, 6 | diadalmasan végezett is.~És aztán így szól az özvegy:~-
834 2, 6 | Vajha eljönnél hozzám, és látnád a képét. Akkor hinnél
835 2, 6 | álmélkodva hallgatja a beszédet, és azt mondja:~- Bizony megnézzük
836 2, 6 | szögekkel tüskés vasövet; és este lefekvéskor felcsatoltam.~
837 2, 6 | férjem ruhái megvannak, és éppen rád illenek. Fegyverei
838 2, 6 | asszony megint ott ül a misén, és néz-néz, hogy a lábam is
839 2, 6 | a vecsernyére is eljárt, és nézett, nézett: szívott
840 2, 6 | mihozzánk.~Otthon szívesen és örömmel fogadtak bennünket.
841 2, 6 | rá. Fogtam egy buzogányt, és azt mondtam: fejbe ütlek,
842 2, 6 | formuláját, s azontúl férj és feleség voltunk.~Esztendõ
843 2, 6 | elgondoltam, hogy tíz-húsz év, és elhervad a szép bõr, elfonnyad
844 2, 6 | vén macska lesz valamikor, és én az örök életre való jussomat
845 2, 6 | megrázkódott bennem a szív, és azt mondtam magamban:~-
846 2, 6 | mint valami isten elé, és úgy esdekelt, hogy ne hagyjam
847 2, 6 | se nézni, se hallgatni. És különösen az asszonysírás...
848 2, 6 | különösen az asszonysírás... És hát nem volt rossz asszony,
849 2, 6 | Minden este imádkozott velem, és kérte Istent, hogy ne haragudjon
850 2, 6 | ránk.~Fõzni is jól fõzött. És hát igazán olyan volt, mint
851 2, 6 | férfi.~Egy este hozzám dõlt, és egy forró könnycsepp esett
852 2, 6 | vadászni megyek, lóra ültem, és idejöttem Budára. A lovam
853 2, 6 | köntösömet megszaggattam, és belocsoltam szarvasvérrel.
854 2, 6 | Keresztet vetett magára, és otthagyta a bámuló frátert
855 2, 7 | tünõködött.~Hogy a nõ veszedelem és kárhozat, sokszor hallotta.
856 2, 7 | Elmondtam az életem történetét. És bõvebben, mint kellett volna.
857 2, 7 | csuháját lebocsátotta derékig, és lehajtotta a fejét a mellére.~
858 2, 7 | Jancsi fölvette a korbácsot, és fölemelte.~- Miserere mei
859 2, 7 | Nyíltan ilyesmit kirakni, és ráadásul még hogy nem is
860 2, 7 | megjelent neki Szûz Mária, és így szólt hozzá:~- Eredj
861 2, 7 | hozzájuk. Gyermekek is. És harminchárom napon át -
862 2, 7 | milliók rendüljenek meg, és szálljanak a bánat mélységeibe.~
863 2, 7 | behatoltak a klastromokba is, és a szigorú életet mindinkább
864 2, 7 | magukét is, a társaikét is. És minden szenvedésnek alája
865 2, 7 | tanítást nem vétek kérnem, és nem vétek adnod. És te,
866 2, 7 | kérnem, és nem vétek adnod. És te, fráter, oly bölcs vagy,
867 2, 7 | világosságoddal!~Ábrahám ránézett, és nyugodtan felelte:~- Ha
868 2, 7 | teremtette. Tehát a gyapjút is. És ilyeténképpen a csuha is
869 2, 7 | teremtése. A csuha nem barát, és a föld nem ember. Isten
870 2, 7 | nem menekülhetsz tõle.~- És azt véled, hogy minden fráter
871 2, 7 | csakhamar helyre igazodott, és színleg nyugodtan kérdezte: ~-
872 2, 7 | is megpróbál. Ébren légy.~És sóhajtott, és maga elé nézett
873 2, 7 | Ébren légy.~És sóhajtott, és maga elé nézett a földre.~
874 2, 8 | rostélyához ment a pap, és ott tette a nyelvükre a
875 2, 8 | Margitot emlegette.~Szerette és csodálta az anyja. Lehet,
876 2, 8 | ruhákra? Elrongyolódnak azok, és a szemétre kerülnek, és
877 2, 8 | és a szemétre kerülnek, és megrothadnak. Inkább öltözzél
878 2, 8 | Petronyella szóror csak elijedt és rábámult, mint valami kísértetre.
879 2, 8 | virágos bársonyszoknyám és hozzá három rend aranycsipke
880 2, 8 | boglár rajta; ki viseli? És azt sóhajtottam meg, hogy
881 2, 8 | végignézett a fráterek során, és Jancsin állt meg a szeme.~-
882 2, 8 | vendéggel, csak a provinciális és egy másik. De miért nem
883 2, 8 | másik? Talán, hogy idõs már, és beteges, és nem álldogálhat
884 2, 8 | hogy idõs már, és beteges, és nem álldogálhat hosszasan.
885 2, 8 | választotta, mert jóképû fiú volt, és ügyes mozgású, értelmes.~
886 2, 8 | szigeti nép. A különféle papok és barátok, nemesek és jobbágyok
887 2, 8 | papok és barátok, nemesek és jobbágyok éppúgy tarkálltak
888 2, 8 | oroszlános magyar zászlók és egyszín-piros, szintén oroszlános
889 2, 8 | mormogják a parton -, és a menye is.~István hercegnek
890 2, 8 | kisebb, barna, nagybajuszú és rövid szakállú, erõsen tagos
891 2, 8 | két piros folt látható, és a keze remeg.~A két király
892 2, 8 | más, csak a királyi család és a két kísérõ hölgy, a tolmács
893 2, 8 | kísérõ hölgy, a tolmács és négy cseh fõúr, bizonyára
894 2, 8 | Jancsi belépett utánuk, és az ajtó mellett maradt.~
895 2, 8 | a király. Az arcán jobb- és baloldalt mély ráncok keletkeztek,
896 2, 8 | kövérebb, mint azelõtt, és még fakóbban sárga az arca.
897 2, 8 | érzi: kinek a felesége.~És a kis Béla herceg! Aki lepkét
898 2, 8 | trónus-forma szék áll a falnál, és valami hat, szintén koronás
899 2, 8 | A két apáca meghátrált, és eltûnt a hátsó kárpit mögött.
900 2, 8 | Szent Erzsébetre rámutatott, és tisztelettel kérdezte:~-
901 2, 8 | király -, Szent Erzsébet.~- És ez a másik?~- Ez meg a bátyám
902 2, 8 | bátyám Szent László király.~- És ez?~- Ez meg az öregapám,
903 2, 8 | mosolyogva. A kárpit mellé állt, és félrevonta.~A kárpit mögött
904 2, 8 | apjához, anyjához rohant, és rájuk ölelkezett.~Béla király
905 2, 8 | tenyerébe fogta az arcát, és megcsókolta.~Aztán bemutatta
906 2, 8 | azért is látogattam meg. És semmi se fokozná e napnak
907 2, 8 | Béla királyhoz fordult, és mind a két kezét odanyújtotta
908 2, 8 | Margit könnyedén bólintott, és hálával pillantott Ottokárra.~
909 2, 8 | állacskáját, aztán lehajolt, és megcsókolta.~- De hát ez
910 2, 8 | király.~Ottokár bólintott, és Margitra nézett:~- De hát
911 2, 8 | felelte Margit csendesen.~És elmosolyodott.~Ottokár reménységét
912 2, 8 | röpködött a kosár fölött, és Kinga megállt s tétovázott,
913 2, 8 | cseppenjen.~Az edényeken faragott és vésett koronás címer díszelgett.~
914 2, 8 | megköszönte Béla királynak és a királynénak, hogy õt Margitnak
915 2, 8 | volt díszítve cserlombokkal és virággal, be volt terítve
916 2, 8 | bejárat elsõ oszlopánál, és meghintette õket szenteltvízzel.~
917 2, 8 | templomban. Megbámulta a fehér és karcsú márványoszlopok faragását,
918 2, 8 | Láttad? - kérdezte a homlokát és arcát törölgetve - láttad,
919 2, 8 | felelte Jancsi alázatosan.~- És Margit... De milyen elmésen
920 2, 9 | következik a királyságra, és Istvánnak máris benn a leánya.
921 2, 9 | megint a leányánál járt, és még hosszasabban beszélgettek
922 2, 9 | kísérõje.~Az idõ felhõs volt és zivatart lehelõ. A csendességben
923 2, 9 | nénjének, Annának a leánya és a makonyai hercegleány is
924 2, 9 | tizennyolc éves forma ifjú, és egy valamivel idõsebb leány.
925 2, 9 | háromnak hegyes volt az orra és az álla, tehát bizonyos,
926 2, 9 | tehát bizonyos, hogy anya és gyermekei. A szerzetesek
927 2, 9 | szerzetesek láttára fölkeltek és bókoltak.~Marcellusz megszólította
928 2, 9 | talán a király is bejön, és Margit szóror beszélhet
929 2, 9 | végre Margit megjelent, és félrevonta a kárpitot. Mellette
930 2, 9 | Mellette Olimpiádesz asszony és mögöttük még egy fiatal
931 2, 9 | vagy egyházi hírekrõl, és azt többen is hallgathatták.
932 2, 9 | viselkedtem-e?~- Okosan és jól. Semmi elfogódás nem
933 2, 9 | cellámban a Mária-kép elé, és könyörögtem Máriának, hogy
934 2, 9 | Máriának, hogy jöjjön velem, és ha szólnom kell, beszéljen
935 2, 9 | nézett, pillogott.~- Nos, és milyennek ítéled a cseh
936 2, 9 | már egyszer valaki apáca, és igazi apáca, vajon fontolgathat-e
937 2, 10| Eredj be anyádnak látására, és tudd meg, ha lehet: mi történt?
938 2, 10| csakugyan megjelent a király és királyné is.~Csak kettesben,
939 2, 10| Délután bement maga Jancsival, és Olimpiádeszt hívatta.~A
940 2, 10| megereszkedett volt az orra, és csupa aggodalom a szeme.~-
941 2, 10| templomot építhet.~- No és?...~- Befogja a fülét. A
942 2, 10| milyen derék, gazdag ember, és hogy milyen jó férj. Utoljára
943 2, 10| volt! Margit térdre borult, és összetette a kezét:~- Atyám,
944 2, 10| kivesztek engem e szent helyrõl, és belöktök a krisztustalan
945 2, 10| rá -, hogy Ottokár derék és kedves ember! Hát mit húzódozol
946 2, 10| király. - Most már tudod és érted, hogy családi határozat
947 2, 10| lehet.~Margit csak sírt, és a fejét rázta.~- Magad beszélted,
948 2, 10| adja vissza országodat, és felajánlottál neki, mikor
949 2, 10| meg visszavennél Istentõl, és a cseh királynak adnál?
950 2, 10| Teljesen megbolondultál!~És akkor ellenem fordult:~-
951 2, 10| csavartátok-e el a fejét?~És arra a király is rám mérgedt,
952 2, 10| Teéretted hagytam el a világot és minden javait, és járok
953 2, 10| világot és minden javait, és járok itt hitvány kámzsában,
954 2, 10| pulykapásztorom is különben él, és íme, most temiattad undok
955 2, 10| meg az én lábamhoz borult, és úgy könyörgött:~- Szenvedd
956 2, 10| gyapjat mosni az udvarra, és ott sírdogált. És azt mondja
957 2, 10| udvarra, és ott sírdogált. És azt mondja a cselédeknek:~-
958 2, 10| szegény koldusnak a gyermeke és nem király leánya, senki
959 2, 10| leánya, senki nem zavarna és nem gyötörne, hogy ne lelkem
960 2, 10| Marcellusz fráter jön be. Hívat, és kérdi, hogy Margit meggondolta-e
961 2, 10| megfordul, mint valami beteg, és azt mondja:~- Kérlek, anyám,
962 2, 10| van itt - toppantok rá -, és hívat a vasablakra.~Arra
963 2, 10| vasablakra.~Arra aztán fölkel, és hangosan a feszülethez fordul,
964 2, 10| ott függ a kórus oldalán. És azt mondja:~- Minden szenvedésre
965 2, 10| Margit kilépett sápadtan, és visszatért a templomba.
966 2, 10| Én csak elszörnyülködtem. És most már reszketek, ha hallom
967 2, 10| Megbíztam ugyan Szabinát és a kantrixot, Katalint, hogy
968 2, 10| mondd neki, hogy itt vagyok, és hogy szolgálatára állok,
969 2, 10| két kezébe fogva járt fel és alá a társalgóban.~- Jezsus
970 2, 10| fráter?~A fráter sápadtan és komoran állt a falnál.~-
971 2, 10| mennyire nem csüggedtek. És hogy a szenvedés virága
972 2, 10| szemmel állt meg a rostélynál, és szenvedõn nézett Szikárduszra.~
973 2, 10| leányom, ha akarsz valami. És itt van Jancsi fráter, õ
974 2, 10| az egyetlen méltóságom.~És Szikárduszhoz fordult:~-
975 2, 10| soha! Kérlek, adjátok reám. És ha valami bajotok lesz,
976 2, 10| fráter, csak izenjetek be, és imádkozok értetek. Isten
977 2, 10| Megmondom kívánságodat, leányom.~És Jancsira nézett, hogy no,
978 2, 10| indulva, hogy csak némán és nedves szemmel bámult a
979 2, 10| Visszatérek a templomba, és hálálkodok Istennek, hogy
980 2, 10| személyedben.~S bólintott, és a kárpitot lebocsátotta.~
981 2, 11| úri sátor, töméntelen ló és szekér. Fenn az utcákon
982 2, 11| vármegye népe sokadozott. Olasz és német kalmárok sátorainak
983 2, 11| a sokadalomban:~- Ábris!~És elõkerekedik egy piros zsinóros,
984 2, 11| nép köréjük csoportosult, és nevetett.~- Lám, a barát! -
985 2, 11| homlokát a csuhája ujjával, és Szikárduszhoz fordult:~-
986 2, 11| apácák kétségbeesésérõl, és Margitnak az üzenetét.~-
987 2, 12| ragyogott. A tenyerébe köpött, és körülsimította a haját.~-
988 2, 12| bólogatott Szikárdusz.~És leveregette a köpönyegérõl
989 2, 12| házban. Olykor könnyezett, és Krisztus lábát csókolta.
990 2, 12| zugba, a fejét ingatta, és elmosolyodott. Figyelmeztettek
991 2, 12| után felkelt a helyérõl, és kiment a nép között. Mondta
992 2, 12| alattomos természet volt az!~És Marcellusz megvetõn legyintett.
993 2, 13| lóra kellett ülnie.~Ment és jött.~Október 25-én megtörtént
994 2, 13| jól fegyverzett magyar és kun haddal Horvátországban
995 2, 13| István királynak a leánykája, és Margitka, Ottokár Kunigundájának
996 2, 13| Margitnak a klastromába és templomába. S õneki külön
997 2, 13| látsz, keresd meg. Add neki.~És az öreg fráter elbócirkált
998 2, 13| jutott ez eddig eszembe!~És még vádolta magát, hogy
999 2, 13| orr-fintorító munkákat, és lám, ezek az apróságok elkerülték
1000 2, 13| megharagítottam valamelyiket, és a többi is meggyûlölt. De
1-500 | 501-1000 | 1001-1412 |