1-500 | 501-1000 | 1001-1412
Part, Chapter
1001 2, 13| történhetett. Igazán nem haragszom.~És megcsókolta.~Ezen még inkább
1002 2, 13| elérte, Szlavóniát adták és Dalmáciát. A királyné maga
1003 2, 13| idõzött, hogy az unokája és a cseh király lakodalmán
1004 2, 13| megjelent a klastromban, és a régi szeretettel ölelte
1005 2, 13| ágyán. Levonta a lepedõt, és félretette a vánkost.~-
1006 2, 13| különb lenni a többinél.~És hált puszta szalmazsákon,
1007 2, 14| pap a kórus felé fordul, és szól templomi éneklõ hangon:
1008 2, 14| fölkelnek a rostély mögött, és bekísérik processióban Krisztusnak
1009 2, 14| Vilmos hercegnek a leányát és Bodoméry Örzsit, Olimpiádesznek
1010 2, 14| templom közepén Olimpiádesz és Szikárdusz parancsa szerint
1011 2, 14| ráadják a fekete fátyolt.~És a templom ajtajában, mikor
1012 2, 14| mértékkel az oltártérben hét és fél méter, a hajóban tizenkét
1013 2, 14| ismeretlenek: gazdag kalmárok és egyéb, ékszeres asszonyságok,
1014 2, 14| rendíthetetlenül Jordánusz -, és oda te is bejuthatsz, de
1015 2, 14| sekrestye is premontreiekkel és franciskánusokkal volt tele.
1016 2, 14| templomban embergõz, lombillat és asszonyi ruhák illata.~Végre
1017 2, 14| nagy szakállú, vén püspök és négy Domonkos-rendi diakónus.
1018 2, 14| Marcellusz is ott állt a fõoltár és a trónszék között, arannyal
1019 2, 14| Kezébe adták a pásztorbotot, és átlépkedtek Szent Erzsébetnek
1020 2, 14| mirtuszkoszorú, egy nagy olló és ezüsttálcán négy aranygyûrû.
1021 2, 14| Az érsek beleül a székbe, és végigsimítja a szakállát.
1022 2, 14| körül. A nézése bágyadt, és a mozdulatai lassúak.~Marcellusz
1023 2, 14| klastrom vasajtaja felé fordul, és erõs, érdes hangon énekli:~-
1024 2, 14| meredek derekú, de zömök és telt tagú, a másik ösztövér,
1025 2, 14| apácapalást feketéllik rajtuk, és átlátszó fekete fátyol.~
1026 2, 14| közepére érnek.~Margit megáll, és sötét pillájú, szép szemét
1027 2, 14| püspökhöz fordul:~- Isten és megváltó Jézus urunk segítségével
1028 2, 14| megáldjuk tehát e szüzeket, és megszenteljük õket, és eljegyezzük
1029 2, 14| és megszenteljük õket, és eljegyezzük õket a mi urunknak,
1030 2, 14| Jézusnak, Isten szent fiának.~És a leányok felé emelkedik
1031 2, 14| leány az érsekhez közeledik, és térdével a földet érinti.~-
1032 2, 14| érsek a leányokhoz fordul, és hangos szóval kérdezi:~-
1033 2, 14| feleli a négy leány.~- És ígéritek, hogy megõrzitek
1034 2, 14| felé fordult. Megáldotta és megszentelte a négy fekete
1035 2, 14| uram Isten e négy szüzet, és méltasd õket a felszentelésre.~
1036 2, 14| Szentlélek Isten.~A kar és a nép folytatta. A leányok
1037 2, 14| megszentelte a koszorút, és a fejére illesztette Margitnak,
1038 2, 14| Megszentelte a gyûrûket, és a jobb kezük gyûrûsujjára
1039 2, 14| hív szolgálóleánya légy, és mindörökre megkoronáztassál,
1040 2, 14| megkoronáztassál, az Atyának és Fiúnak és Szentlélek nevében.
1041 2, 14| megkoronáztassál, az Atyának és Fiúnak és Szentlélek nevében. Ámen.~
1042 2, 14| szolgálnak,~Kinek szépségét nap és hold csodálja!~Margit térdre
1043 2, 14| körül hajának selyemkévéjét, és a szemét az égnek emelve,
1044 3, 1 | mellett, Stájerországot, és azt adta oda a fiának.~Bölcsen
1045 3, 1 | tárnokmestereket (Kemény fia Lõrincet és Csete fia Aladárt), lovászmestereket (
1046 3, 1 | lovászmestereket (Benedeket és Rátoldy Istvánt); tárnokmestert (
1047 3, 1 | kardtartói, testõrei, orvosai és mindenféle nagyméltóságú
1048 3, 1 | Mindezek aranyat ettek és ezüstöt ittak.~Hát még a
1049 3, 1 | hol az apjától õhozzá.~És õ csak nehezen bírta õket
1050 3, 1 | vélekedett: megint írt, és immár követelõn. Jogokat
1051 3, 1 | parancsolatát, megtanítom én magam!~És a kardjára csapott.~S elkövetkezett
1052 3, 1 | megbúsult király kardot kötött, és összehívta a hadát.~Õsz
1053 3, 1 | legerõsebb valamennyi között, és én ma erõs diszciplínát
1054 3, 1 | mindenlátó jó Isten reám néz, és megkönyörül az én szenvedésemért
1055 3, 1 | Jobban! - mondja közben.~És folytatja a zsoltárt.~-
1056 3, 1 | három zsoltárt elmondott, és tudjátok, hogy minden zsoltár
1057 3, 1 | kötött.~Eldobtam az ostort, és kifutottam a kapitulumból.~
1058 3, 2 | mûhelybe. Az apácák birtokainak és gazdasági épületeinek jegyzéke
1059 3, 2 | elnyûtt könyvek, latin és magyar levelek különféle
1060 3, 2 | tenyérnyi lapokra szabdalt és vékony fonállal átkötött
1061 3, 2 | írás, törlés kevés benne. És kiaprózza belõle a következõket: (
1062 3, 2 | Örök-sziget minden szépsége és bája nem oly kedves nekem,
1063 3, 2 | letette az írást az asztalra, és visszatért a cellájába.~
1064 3, 2 | májusi szellõ felkél olykor, és sóhajtásként száll át a
1065 3, 2 | is van szíve?~Köhintett, és a lap sarkára nézett. Végiglevelezte
1066 3, 2 | türelmetlenkedett Szikárdusz. És aggodalmasra vált az arca.~
1067 3, 2 | lehet néma. A szív nem. És a szív is megárad olykor,
1068 3, 2 | olykor, mint a Duna vize. És olyankor kiönt.~Ez az én
1069 3, 2 | az udvari kapu forgójába, és kifordította magát az utcára.
1070 3, 2 | Klára szóror az égi csillag és a harmatos fehér rózsa.~
1071 3, 2 | szülõitõl. Azok, íme itt vannak.~És kíváncsi szemmel nézte,
1072 3, 2 | ifjabb János fráter írogatott és adott be. Neked, priorissza
1073 3, 2 | adott be a fráter?~- Nem.~- És valamelyik szórorral nem
1074 3, 3 | szemmel nézett rá az ebédnél, és a lektor is feléje pillantott
1075 3, 3 | bevitte õ a könyvkötõ cellába, és a préselõ deszkára tette
1076 3, 3 | Beosont ebéd után a mûhelyébe, és megnézte a követ.~A kõ csakugyan
1077 3, 3 | megmondom, hogy meggyóntam, és hogy éppen Szikárdusznak
1078 3, 3 | imádságot, élõ testvérekért és holt testvérekért való könyörgést,
1079 3, 3 | nyugodt arccal felelt:~- És ha nem találtuk volna meg?~-
1080 3, 3 | új imádságot. Tudtoddal és engedelmeddel adtam, prior
1081 3, 3 | újra belenyúlt a kebelébe, és elõvette az iratcsomót.~-
1082 3, 3 | vissza ne essél a bûnbe; és egy psalmus; minden psalmus
1083 3, 3 | életben, ha nem az oltár? És mégis... Mint az ember meg
1084 3, 3 | elhaladna, megáll elõtte, és az ásóra könyököl.~- Fráterkám -
1085 3, 3 | Éppen olyan, mint Jakab...~És kelletlenül tette hozzá~- ...
1086 3, 3 | Éppen olyan volt?~- Olyan.~- És mit mo-mo-mondott?~- Semmit.~-
1087 3, 3 | ballagott el. A répaágyhoz ment, és gondolatokba mélyedve hányta
1088 3, 3 | távozott. Aztán megfordult, és a priorhoz ment.~- Engedelmet
1089 3, 3 | Összefont karral állt ott, és komor szemmel nézte a méheket.
1090 3, 3 | Istenben egy család vagyunk, és hogy ebben a házban gyûlölet
1091 3, 3 | vetett feléje hármat is, és rámeregette a szemét:~-
1092 3, 3 | bolondság! - dörmögte az öreg. - És ha még valami egészséges,
1093 3, 3 | fájt, mint minden ostor és minden vénia-tevés.~~Harmadnap
1094 3, 3 | körtefákon is piroslott és hulladozott a levél, s a
1095 3, 3 | Jakab fráterhez is bement, és kezet nyújtott neki.~- Isten
1096 3, 3 | homlokára. Az öreg is megállt, és a földre nézett. Vélte,
1097 3, 3 | úton szembe lépne veled, és se szó, se beszéd, arcul
1098 3, 3 | Az is csak tél idején.) És a szobában valami faggyúszag
1099 3, 4 | hogyan fog összecsapni az apa és a fiú serege.~Esdeklõ imádkozásaiban
1100 3, 4 | püspök, add vissza a fiamat!~És János püspök azon az éjjel
1101 3, 4 | jelent a királyné álmában. És szólott:~- A fiadat visszaadjuk.~
1102 3, 4 | küldött az apja táborába. És hát az apjának is jobban
1103 3, 4 | Istvánnak népe marad a kun, és népe lesz a szász is. Királyi
1104 3, 4 | szász is. Királyi címmel és hatalommal uralkodhatik
1105 3, 4 | két király kancellárjai és vezérei. De az apa akkor
1106 3, 4 | Poroszlón, dec. 1-én (1262-ben). És ott a fiú megtért lélekkel
1107 3, 4 | feleségének Pilis vármegyét és Pozsega vármegyét ajándékozta
1108 3, 4 | fújták a hívei Bélának.~És mégis, hogy István kegyelmet
1109 3, 4 | perecsei birtokát elvette, és más földet adott helyette.
1110 3, 4 | István a maga lábán áll.~És következett ismét a fegyverkezés.~
1111 3, 4 | negyedik a felvidékre rontott, és egyre-másra foglalta el
1112 3, 4 | feleségét, gyermekeit elfogták, és a túróci várba vitték.~Olyan
1113 3, 4 | utcákon is mindenfelé füst és fegyvercsörgés. Némely ház
1114 3, 4 | értesítésére fölkelt az asztaltól, és a fráterekkel együtt eléje
1115 3, 4 | várják a provinciálist, és ott nyújtják neki a szenteltvízhintõt.~
1116 3, 4 | villogtak, süvegboglárok és forgók csillogtak a gomolygó
1117 3, 4 | Sokan csoportosultak oda, és válogattak, alkudoztak.
1118 3, 4 | Külön árultak a magyar és a böszörmény kardmívesek,
1119 3, 4 | legszélrül a szintén magyar és izmael íjgyártók és tegzesek.~
1120 3, 4 | magyar és izmael íjgyártók és tegzesek.~Mindeniknél nagy
1121 3, 4 | is a hallgatóság mögött, és nyújtogatják a nyakukat.
1122 3, 4 | meg vele a két fia, Iván és Miklós. A hadból semmiképpen
1123 3, 4 | zsidó kalmár lépett közéjük, és sebgyógyító íreket kínált.
1124 3, 4 | Akkoriban sok izmaelita és sok böszörmény kódorgott .
1125 3, 4 | volt tûzködve tõrrel. Fehér és sárga turbánt viseltek,
1126 3, 4 | volt, csak tél-túl vereses, és a szemöldöke is mintha megnõtt
1127 3, 4 | meg kellett õket látnom. És hát a fiamat egyszerre megösmertem.~
1128 3, 4 | Ez az élet az igazi! Öröm és bánat váltakozik az égen
1129 3, 4 | Borom három pincével!~- És a lelki csöndesség?~Ábris
1130 3, 4 | éjfélkor néha felugrottam, és a vállamhoz nyúltam, hogy
1131 3, 4 | vitéz vált ki a csoportból, és hozzájuk ballagott. Az arca
1132 3, 4 | ballagott. Az arca vörös volt és álmos. Kajla bajusza még
1133 3, 5 | tovább mozdulnia. A harc Buda és Pest táján lesz valahol,
1134 3, 5 | vár alatt. Bekötött fejû és felkötött karú emberek,
1135 3, 5 | acélsisak még a fején. Izzadt és poros. Fehér lovának a szügye
1136 3, 5 | elvegye, csak a feleségét és a gyermekeit kívánja vissza,
1137 3, 5 | állt egy kövér, fehér arcú és mély fekete szemû asszony,
1138 3, 5 | egyedül a szigeti klastromba.~És Margitnak könyörgött, hogy
1139 3, 5 | fújja majd a kígyókövet, és hiába minden türelem, ismét
1140 3, 5 | kötelessége megvédeni a családját és a híveit.~Margit Jordánuszt
1141 3, 5 | Jordánuszt küldötte a szülõihez és Timóteusz frátert, hogy
1142 3, 5 | megjelent a vasablaknál, és szólt Istvánnak, hogy bemehet.
1143 3, 5 | kettõjük arca hideg volt és megvetõ.~- Atyánk megbocsát -
1144 3, 5 | ne tagadd meg a fiadat!~És egyik kezével megfogta az
1145 3, 6 | a nagykapunál szólna be, és csak annyit, hogy: Itt vagyok,
1146 3, 6 | örvendezéssel borult a nyakába, és kérdést kérdésre halmozott,
1147 3, 6 | hely az, ahol csöndesség és békesség tanyáz.~Csodálkozva
1148 3, 6 | asztala tele van iratokkal és nagy folió könyvekkel. Padlója
1149 3, 6 | felelte büszkén Jakab, és fitos orrát magasra vetette -,
1150 3, 6 | a Csolnak-hegy aljában. És mindenki, akinek beveszik
1151 3, 6 | hogy a jövedelem befolyik.~És szapora nyelvvel mondotta
1152 3, 6 | el, mennyi a jövedelem, és hogy honnan mit kaptak.
1153 3, 6 | kezét háromszor is megmosta, és nyugtalanul kérdezte Jakabot:~-
1154 3, 6 | a lektorral a priortól, és átmentek.~A tavasz már erõsen
1155 3, 6 | megajándékoz egy királynét! Mi? És ne legyünk büszkék? Igaz,
1156 3, 6 | A kapus apáca megjelent, és pislogva nézett rájuk.~-
1157 3, 6 | Hét beteget fürösztött és nyírt meg. Ebéd után elaludt.
1158 3, 6 | Hanem ha várnátok kissé...~És Jancsira nézett:~- Hiszen
1159 3, 6 | Megkérem a fejedelemasszonyt, és ideküldöm. Addig bizonyára
1160 3, 6 | A lektor leült a sarokba és morgott:~- Nem értem, hogy
1161 3, 6 | mégis különbség vagyon ember és ember között is. A babot
1162 3, 6 | apácának a húga halt meg. És szegény hát persze nagyon
1163 3, 6 | sírt. Margit megölelte, és vele sírt. És azt mondta:
1164 3, 6 | megölelte, és vele sírt. És azt mondta: Ó, bár velem
1165 3, 6 | velem történt volna ez, és a te húgod maradt volna
1166 3, 6 | Margit, ha elõre tolakodnak. És ha rongyos embert lát, mindjárt
1167 3, 6 | belsõ teremben ajtónyitás és csoszogás hallatszott. A
1168 3, 6 | hallatszott. A kárpit meglebbent és félrecsapódott. A rostély
1169 3, 6 | asszonyt a vasablaktól, és jelentette, hogy Margit
1170 3, 6 | a folyosórácson. Margit, és valami negyven apáca vele,
1171 3, 6 | leány. A többi is, fiatal és öreg vegyesen. Mind szobai
1172 3, 6 | az ujjainak a vékonysága és keze-fejének soványsága
1173 3, 6 | szeméhez emelte a könyvet, és olvasásba fogott. Szent
1174 3, 6 | történetét:~...Vala pedig húsvét, és két nap múlván pogácsa étel,
1175 3, 6 | nap múlván pogácsa étel, és kerestetik vala a papok
1176 3, 6 | kerestetik vala a papok fejedelmi és az írástudók, miképpen õtet
1177 3, 6 | álnoksággal megfoghatnák és megölhetnék...~Az apácák
1178 3, 6 | intelmek könyvére. Bibliát és szentek életét nem olvastak
1179 3, 6 | Magdolna Jézus lábához, és miként önti reá a nárdipiztikos
1180 3, 6 | Margit szeme megtelt könnyel.~És könnyes szemmel hallgatta
1181 3, 6 | tovább az utolsó vacsora és a getsemáni kerti jelenet
1182 3, 6 | Jézust a fõpap elé állítják, és némelyek kezdének õreá pökni,
1183 3, 6 | némelyek kezdének õreá pökni, és õ orcáját bekötni és nagy
1184 3, 6 | pökni, és õ orcáját bekötni és nagy csapásokkal verni,
1185 3, 6 | verni, Margit térdre borult, és a könyökét a székre támasztva
1186 3, 6 | Megtartóztatjuk a sírásunkat!~És a lektor olvasta:~...Minek
1187 3, 6 | fölemelteték a földrõl, és felemelé õ szömeit. És láta
1188 3, 6 | és felemelé õ szömeit. És láta három kereszt fát feligazítva,
1189 3, 6 | kereszt fát feligazítva, és középen látá az õ szent
1190 3, 6 | Kegyetlen szépségekkel teljes és magyaros ízû szólásairól
1191 3, 6 | csak behajtotta a könyvet, és fölkelt könnyes szemmel.
1192 3, 7 | a nemesebb fajú violákat és más egyéb, újfajta virágokat,
1193 3, 7 | tetején eleven, erõs fû és dudva vert tanyát.~Kertész
1194 3, 7 | Aztán elõvette az ásót, és körülárkolta a fákat, a
1195 3, 7 | rózsabokor mindig fiatal volt és tiszta.~Jancsi egy júliusi
1196 3, 7 | alig háromarasznyi magas, és a virága is kisded. De mégis
1197 3, 7 | volt, leült a bokor mellé, és eltûnõdve nézte.~Micsoda
1198 3, 7 | mind a rózsáig mennyi ezer és ezerféle alakú és színû
1199 3, 7 | mennyi ezer és ezerféle alakú és színû virág nyílik mindenütt,
1200 3, 7 | földbõl?~A föld fekete.~És miért szeret elrejtõzötten
1201 3, 7 | virága nagyobb.~Miért?~És nappal zárva van az illata.
1202 3, 7 | szinte fénylik a sötétben, és édes-finom illattal árasztja
1203 3, 7 | illatosabb más virágoknál?~És tovább fonta a gondolatait.~
1204 3, 7 | zsindelyt, nyílna-e télen?~És hátha a rózsa is nyílana?~
1205 3, 7 | Fölemelte az egyik szárnyát, és rendezgetni kezdte a tollait.~
1206 3, 7 | madár elröppent, odament, és szedegette a hervadtakat,
1207 3, 7 | leült a fazék fenekére.~És Jancsi megint csak odadobta
1208 3, 7 | hegyére olyan zsírcseppeket, és szagolgatja. Gyönyörû rózsaszag!~
1209 3, 8 | S bizony ahol sok a nõ és sok a kényen nevelt, a szigorú,
1210 3, 8 | Szikárdusz is hallotta, és nemegyszer dohogott hazamenet:~-
1211 3, 8 | idõben, rendesen végezték. És a templomi halk diskurálás
1212 3, 8 | idõs apáca volt az, sovány és orrát mosolyogva ráncolgató.
1213 3, 8 | hogy a kóruson suttognak, és néha ebéd közben is. De
1214 3, 8 | ördögtõl.~- Uram bocsá!~És a szájára csapintott.~Aztán
1215 3, 8 | visszatértünk a refektóriumba, és ott beszélgettünk egynehányan.
1216 3, 8 | vitték ki a dézsát, megfogja, és vinné, de nem bírja. Mert
1217 3, 8 | tettek be, mint szoktak, és tele volt vízzel. Hát szól
1218 3, 8 | elsápadt dühében. Csak fölkelt, és a fogát összeszorítva fogta
1219 3, 8 | anyja megcsóválta a fejét, és rosszallóan pislogott.~A
1220 3, 8 | van a történetnek!~- No, és aztán mi történt? - kérdezte.~
1221 3, 8 | vette át a szót az apáca.~És a hangja suttogássá halkult:~-
1222 3, 8 | jó következik. Fölkelek, és kinézek utánuk. Hogy mondok,
1223 3, 8 | Jancsi megrándult.~- Na és...?~- Margit csak állt.
1224 3, 8 | ahogy szokott. Ránézett, és szelíden ennyit mondott:
1225 3, 8 | mondani Olimpiádesznek se, és Margit is könyörgött azután
1226 3, 8 | a padon ült a sarokban, és a fejét a mellére lógatva
1227 3, 8 | micsoda bûnt követett el. És õ megértette. Oly sápadt
1228 3, 8 | Nyugtalanul járt-kelt a kerengõn, és végre is magába szállt.
1229 3, 8 | akkor volt szándéka...~- No és...?~- Margit megelõzte.
1230 3, 8 | Bejött a refektóriumba, és megállt alázatosan Kinga
1231 3, 8 | Szeretõ atyámfia! - kérlelte és eléje is térdelt - múljék
1232 3, 9 | beront a klastromajtón, és megfojtja azt az ispánleányt!~
1233 3, 9 | királyhoz, királynéhoz rohan, és megkiáltja nekik:~- Tudjátok-e,
1234 3, 9 | fordult ki az oltártól, és hallgatta a falakat reszkettetõ
1235 3, 9 | himnusz, egynehány zsoltár és antifona.~Soha ájtatosabban
1236 3, 9 | berobog a szekszta után, és odabent viharzik tovább,
1237 3, 9 | kerek-ablaknál: Olimpiádesz és Makonyai Margit.~- Nem fogadom
1238 3, 9 | Marcellusz mégis megállt, és fél arca feléjük fordult.~-
1239 3, 9 | Holnap hát bemegyek, és kapitulumot ülök.~Másnap
1240 3, 9 | csupasz földön üljenek, és kenyéren-vízen böjtöljenek.~
1241 3, 9 | szolgálta be a kenyeret és vizet. Aztán közéjük térdelt,
1242 3, 9 | Aztán közéjük térdelt, és õ is csak kenyeret és vizet
1243 3, 9 | térdelt, és õ is csak kenyeret és vizet ebédelt aznapon.~
1244 3, 10| földesúr nézi a mezejét. És szól:~Ez a mezõ kopár. Földje
1245 3, 10| gondtalan tücskök, vadászó pókok és haszontalan hernyók tanyáznak
1246 3, 10| a világ az az egy mezõ, és hogy azontúl nincsen már
1247 3, 10| keletkezik. Százával kereng és hánykódik a zavaros vízben
1248 3, 10| hernyó, pók, katicabogár és ürge. Fejüket vesztetten
1249 3, 10| méhecskék látogatnak el, és zengedezve gyûjtik az édes
1250 3, 10| szerencsésebbé: tisztult és javult. Nemesebb fajú teremtések
1251 3, 10| összekavarodott, falvak és tanyák elpusztultak, a lakosság
1252 3, 10| százezrével menekült a városokba és várakba, nádasokba, barlangokba,
1253 3, 10| futott le a messze tengerre, és siratta megpusztult országát,
1254 3, 10| király külföldrõl hívott be és telepített le értelmes iparosokat.
1255 3, 10| visszatért. Hozott portékát és pénzt. Magyarország alig
1256 3, 10| legerõsebb országainak.~És a fiával történt torzsalkodásai
1257 3, 10| fõi voltak Csák Domonkos és Csák Mihály és Itemér fia
1258 3, 10| Domonkos és Csák Mihály és Itemér fia Imre. Persze
1259 3, 10| görög, bolgár, cseh, francia és tatár követek, mikor a had
1260 3, 10| eleje az elnyert zászlókkal és a foglyokkal nagy zenge-zungával
1261 3, 10| vezették, fölkelt a trónusról, és Uroszhoz lépett.~A szerb
1262 3, 10| elfogták a hadban.~Bús volt és sápadt. Nagy bajusza összelógott
1263 3, 10| Béla király hozzálépett, és kezet nyújtott neki:~- Nem
1264 3, 10| megtelt könnyel.~- Bölcs és nagy király vagy! - rebegte
1265 3, 10| hogy megismerhettelek.~És mindjárt tanácskozásba fogtak,
1266 3, 10| tanácskozásba fogtak, hogy lányok és fiúk tekintetében mi a családi
1267 3, 10| klastromokban is tedeumot énekeltek, és különösen örvendeztek azon,
1268 3, 10| igazgatta, amely a kereszt és Mária-kép között világolt
1269 3, 10| ágyát is megvetette a hideg és a nedves cellában, hogy
1270 3, 10| rend vitézi ruhát, lovat és fegyvert adnak neki azonhelyt,
1271 3, 10| kell ülnöm, mikor eszek. És vigyáznom kell, hogy mikor
1272 3, 10| is tekintetes úr volnék, és családos. Volna feleségem,
1273 3, 10| Mária-kép elé könyökölt, és imádságba fogott. De csak
1274 3, 10| lehet? Mit akarhat?~Fölkelt, és kilépett a folyosóra. Fogta
1275 3, 10| akarsz?~Az ember belépett, és vizes bundaszagot árasztott
1276 3, 10| mécsese lángját feljebb vonta.~És Ábrahámra nézett.~Az ember
1277 3, 10| megjöttem - mormogta maga elé.~És esõtõl átázott, farkasbõrös
1278 3, 10| mellébõl.~Leült az ágyra, és a fejét ingatva susogta:~-
1279 3, 10| hadban... a szerb földön!~- És visszatérsz?~Ábris bólintott.~
1280 3, 11| fráterekhez.~Fáradt volt és eltörõdött.~- Hiába, nem
1281 3, 11| prior ránézett Jancsira, és egy Tiburciusz nevû, örökké
1282 3, 11| részen valami tíz apáca varrt és vasalt. Nagyszombat volt
1283 3, 11| frátereket, hozzájuk siettek, és örvendezõ arccal hajlongtak
1284 3, 11| engedte másnak senkinek.~- No, és imádkoztatok, Kinga?~- E
1285 3, 11| elfelejtette, hogy mellette vagyok, és susogni kezdett. Úgy imádkozott,
1286 3, 11| imádkozni, ahogy õ tud.~És a szeme elnedvesült.~Marcellusz
1287 3, 11| Isten hozott!~Sápadt és lesoványodott, mint a halál,
1288 3, 11| azonban még sebesebben fut és terjedez. Mikorra a refektóriumba
1289 3, 12| az égi csillagok.~- No, és mi történik az én hadammal?~-
1290 3, 12| az, hogy magaddal viszed, és megfutamítod vele az ellenséget:
1291 3, 12| ezt jó jelnek tekintette, és gyõzött is.~Mások ismét
1292 3, 12| serkent fel az ágyából, és sietett velük a kórusra.~
1293 3, 12| tehénszõr-szövetdarabot, és Margit boldogan viselte
1294 3, 12| apácáknak van: kámzsát, vélumot és skapulárét. Csak egy napra
1295 3, 12| tudjon. A fejére tettek fehér és fekete vélumot, de az is
1296 3, 12| mível. Hát Margit besietett, és nagyájtatosan letérdelt
1297 3, 12| kompletórium után bent marad, és bent találják még matutinumkor
1298 3, 12| volt látható. Szent alakok és angyalok képei ékeskedtek
1299 3, 12| ékeskedtek azon, ultramarinkék és karminpiros ruhákban; a
1300 3, 12| Bámulták, hogy milyen hosszan és milyen ájtatosan imádkozik.~
1301 3, 12| sekrestyés szóror bement, és halkan szólította:~- Margit
1302 3, 12| hátramaradt utolsónak, és megfogta a sekrestyés apácának,
1303 3, 12| templomot. Az apáca megleste, és elsusogta, hogy Margit hogyan
1304 3, 12| imádkoznál, ajánld lelkedet és testedet Istennek. Mondd:
1305 3, 12| éjjelt ájtatos imádságban. És nagypénteken, mikor a pap
1306 3, 12| felmutatja a keresztfát és kiáltja: Ecce lignum crucis! (
1307 3, 12| fája!) - mily jajszóval és zokogással terjeszkedik
1308 3, 12| Olimpiádesz durvaságán, és aznap sok rosszalló suttogás
1309 3, 12| is feküdtek egynehányan, és sopánkodtak, sírtak is azon,
1310 3, 12| mécsesnél olvasta nekik, és mondta velük mind a zsolozsmákat:
1311 3, 12| szeksztát, nonát, vesperást és kompletóriumot.~Minderre
1312 3, 12| kapura. Húst adtak ott be, és se Margit nem tudta, hogy
1313 3, 12| félre.~Margit ránézett, és elmosolyodott:~- Miért haragszol,
1314 3, 12| ott maradtam a helyemen, és csüggedt szívvel gondoltam:
1315 3, 12| gondoltam: íme, beteg vagyok, és nem sajnál senki: bezzeg,
1316 3, 12| visszatértetek, Margit hozzám jön, és megölel:~- Alincza, mi bajod?~
1317 3, 12| Semmi.~Megfogta a kezemet, és a szemembe néz:~- Alincza!
1318 3, 12| megharagudott az egyik apácatársára, és annyira gyötörte a harag,
1319 3, 12| végre Szabina meglágyult, és a harag elmúlt a szívébõl.~
1320 3, 12| skapulárét, bársonyból a kápát, és fekete és fehér selyembõl
1321 3, 12| bársonyból a kápát, és fekete és fehér selyembõl a vélumot.
1322 3, 12| bevitte a mívelõ-házba, és ott szétfejtette. Varrt
1323 3, 12| Varrt a fekete bársonyból és fekete selyembõl rekviemre
1324 3, 12| palástot; a fehér selyembõl és az aranyhímzésbõl oltárvánkosokat,
1325 3, 12| magukra, s a legfeketébb kápát és vélumot, s a legfényesebb
1326 3, 12| leste, melyik apáca veti le és cseréli meg jobbal a ruháját.
1327 3, 12| ott termett a nyomában, és azt vette fel.~Mindezekrõl
1328 3, 12| lángok közé a fazékért, és kivonta. Sem a kezének,
1329 3, 12| bajokkal Margithoz futottak, és neki tulajdonították, hogy
1330 3, 12| Margit elmosolyodott, és megszorította a fájós ujjat:~-
1331 3, 12| vagyon a te könyörületességed és irgalmasságod?~- Ó - nyögött
1332 3, 12| besietett az imádkozó helyére, és megteljesítette a parancsát.~
1333 3, 12| egyik sem ûzi el a bajt. És a hideglelés magától sem
1334 3, 12| érted. De imádkozzál te is, és megszabadulsz, Jézus Krisztus
1335 3, 13| beverekedett az olasz földre, és ott fejedelmi rangra kapott.
1336 3, 13| fejedelmi rangra kapott. Vitéz és törekvõ ember volt, csak
1337 3, 13| lesz az öreg királynénak és Annának meg a híveinek,
1338 3, 14| kapitutum-házának is a tetejét leemelte, és bezuhintotta a nagyudvarra,
1339 3, 14| mellé. Abból szedett hát, és rostán átverte. Azt a rostált
1340 3, 14| megkeverte korhadt ó trágyával és homokkal. Beleültetett egy
1341 3, 14| volt a mindenféle hajtás és zöld.~Fejlõdtek szépen.~
1342 3, 14| feljebb csatolta a kámzsáját, és olykor mezítláb jött-ment
1343 3, 14| volt az elsõ, aki fölkelt, és odament a szenvedõhöz:~-
1344 3, 15| matutinumig is fenn volt nála, és fõzött neki este tyúklevest,
1345 3, 15| az apácákhoz a priorral és Marcellusszal, aki a szigeti
1346 3, 15| bejelentette a látogatását, és néhány perc múlván bementek.
1347 3, 15| a levegõ. A föld nyirkos és hideg.~Margitot igen elbágyadtnak
1348 3, 15| megfogta négy erõs apáca, és a Margitéhoz vitte. A páterek
1349 3, 15| A páterek a két beteget és az ágyakat és a szoba négy
1350 3, 15| két beteget és az ágyakat és a szoba négy sarkát meghintették
1351 3, 15| megáldották a két beteget, és jóreménységgel távoztak.~
1352 3, 15| anyja, s vele Váradi Kata és Szabina is.~Azok is imádkoztak
1353 3, 15| öreg királyt látta volna, és vele a királynét, Margit
1354 3, 15| térden maradt az ágya elõtt. És imádkoztak, hogy távoztassa
1355 3, 16| elmondták, hogy szülõit látták, és hogy mennyire féltek.~Margit
1356 3, 16| lépett be, a priorissza, és vele a hosszú nyakú Rátoldy
1357 3, 16| elbocsátunk téged! Nem, Margit. (És akkor ellágyult a szava.)
1358 3, 16| példaképül állanod elõttünk!~És akkor maga is elpityeredett.~-
1359 3, 16| Egyél - könyörgött Kinga is.~És míg a priorissza egy párnával
1360 3, 16| Ráborult Margit kezére, és zokogott.~- Csak legalább
1361 3, 16| Mindig a kedvét kereste, és egyike lett a legájtatosabb
1362 3, 17| kámzsában, skapuláréban, és véli, hogy már semmi baja
1363 3, 17| fölkelt a térdeplésbõl, és az ajtóra siet. Kinéz.~A
1364 3, 17| vétség volt, hogy kiáltott, és a szóror szó nélkül mondta
1365 3, 17| Levonja az ezüst-galambot, és kiveszi belõle az ostyát.
1366 3, 17| ötödik levonja az örökmécset, és szövétnek forma, ezüst nyelû
1367 3, 17| utánuk a két priorissza és Bodoméry Erzsi, aki a templomi
1368 3, 17| köztük Jancsi fráter is.~És valamennyien tompa fahangon
1369 3, 17| szolgáknak szeme vagyon urokon, és miképpen szolgálóleánynak
1370 3, 17| szövétnekek sercegve égnek, és fekete füstjük szurok- és
1371 3, 17| és fekete füstjük szurok- és viasz-szaggal lebben olykor
1372 3, 17| odaérkeztekor félretérdelnek a hóba, és mélyen lehajtják a fejüket.~~-
1373 3, 17| hogy az ajtón belép.~- És minden lakójának! - mormolja
1374 3, 17| mellette tisztított fehér csepû és egy kis ezüstcsengõ. Mihály
1375 3, 17| Meghinti vele a beteget, és a szoba minden fala irányába
1376 3, 17| irányába hint vele.~A fráterek és szórorok elképedten állják
1377 3, 17| másik beteg apáca mozdul és tápászkodik, és fölül az
1378 3, 17| apáca mozdul és tápászkodik, és fölül az ágyában. És bal
1379 3, 17| tápászkodik, és fölül az ágyában. És bal kézzel a nyakához nyomja
1380 3, 17| Elmeresztett szemmel bámul Margitra és az egybegyûltekre. A haja
1381 3, 17| haja rövidre van nyírva és borzas. Zavarában nem is
1382 3, 17| visszahanyatlik az ágyába, és a fejére vonja a dunyháját.
1383 3, 17| szerzet kivonul a ház elé, és letérdel. Csak maga a provinciális
1384 3, 17| hát gyónik.~Künn az apácák és fráterek együttesen mormolják
1385 3, 17| mostam éjjelenkint én ágyamat és leplemet... Elhervadott
1386 3, 17| rajta, hogy csak egy perc, és az élet földi lángja ellobban
1387 3, 17| Az Úr Jézus itt van, és hív téged!~Margit szeme
1388 3, 18| száguldjanak mindenfelé. És Fülöp érsekhez is. Lodomér
1389 3, 18| földnek bõségében töltöznek, és õ, a fehér lélek, a szegénység
1390 3, 18| kesztyûje se volt soha!~...És a mindenféle giz-gaz emberek
1391 3, 18| jár, ájulásig imádkozik, és véresre vereti magát a böjti
1392 3, 18| hadd fedte volna selyem és aranyos bársony, szép fejét
1393 3, 18| tanítja ávemáriára a kisdedet, és boldogan csókolja meg az
1394 3, 18| meg, ily elhagyottan!...~És a fráter szemébõl könnyek
1395 3, 18| sötétség e végtelen hullámaiba.~És amint így gubbaszkodik bútól
1396 3, 18| éji csendben.~Odapillant, és ott is ragad a szeme.~Álmélkodva
1397 3, 18| közelebb... A nézése nyájas és jóságos és szomorkás, mint
1398 3, 18| nézése nyájas és jóságos és szomorkás, mint mindenkor.
1399 3, 18| mennyien jöttek a cifra, kevély és elhízott asszonyok a szigetre,
1400 3, 18| szegénységemen, az én ájtatosságomon? És nem láttad-e, mint hozzák
1401 3, 18| királyleány alázatosságának és ájtatosságának példáján?~
1402 3, 18| hogy én rongyokat öltök fel és mennyei kincsekre szegzem
1403 3, 18| egy királyi férjnek éltem, és nem egy-két gyermeknek,
1404 3, 18| széjjelmúlt. Homály ült a szobán és mély csend, mint elõbb.~
1405 3, 18| Fejére vonta a csuklyáját, és andalogva lépkedett a könyvkötõ
1406 3, 18| kulcsaira.~Leakasztja a kulcsot, és belép a hótól fehérlõ kertbe.
1407 3, 18| alatt ropog a friss hó. És õ lépked, álmodó arccal,
1408 3, 18| a nyár minden liliomának és rózsájának az illata!~Fogja
1409 3, 18| Duna vizében. Sötétkék. És azon a kék tisztáson sûrûn
1410 3, 18| becsenget az apácákhoz, és beadja a virágokat, de a
1411 3, 18| Megállt a halott elõtt, és bús álmélkodással nézte,
1412 3, 18| homlokára tapasztotta a kezét, és mély lélegzettel nekidõlt
1-500 | 501-1000 | 1001-1412 |