Part,  Chapter

 1  1,  6 |                A munkájáról fölpillant Jancsira, de aztán csak a munkáján
 2  1,  6 |               õ is barátságosabban néz Jancsira.~Jancsi odanyújtja neki
 3  1,  6 |                még barátságosabban néz Jancsira.~- Csak nem a királynak
 4  1,  6 |              az anyja figyelme fordult Jancsira.~- Nézd, még bezsírozza
 5  1,  6 |           Gyorsabban forgasd! - bõdült Jancsira.~Jancsinak majd a szeme
 6  1,  6 | visszanyújtotta a poharat az apácának, Jancsira pillantott, és bólintott,
 7  1,  6 |               az udvaron. Rápillantott Jancsira, de nem szólt. A kalitkában
 8  1,  6 |            megnyomja. Az ajtó kitárul. Jancsira néz, és int a kezével kifelé.~
 9  1,  6 |               a kövérebbik kuktának, s Jancsira rohan.~Püff! - leüti a fejérõl
10  1,  6 |             Hogy az öreg kérdõn nézett Jancsira, a fráter a gyerek fejére
11  1,  6 |             Marcellusz megint ránézett Jancsira. Jóságos, szürke szeme volt,
12  1,  7 |            ásít, aztán unalommal bámul Jancsira. A szekér végén fiatal asszony
13  1,  8 |             megállott az elsõ ajtónál. Jancsira nézett.~- Vedd le a süveged -
14  1,  8 |             Hogy beléptek, elõre jött. Jancsira nézett, aztán meg Jánosra.~
15  1,  8 |             fiú látta.~György rábámult Jancsira, aztán Jakabra fordította
16  1,  8 |              elkomolyodottan pislogott Jancsira.~Jancsi megszeppent:~- Nem
17  1,  8 |             pogácsáért nyúlt, s közben Jancsira pillantott.~- Ezt a fiút -
18  1,  10|        megszegtem. Reggel ez a kisfiú (Jancsira mutatott a hüvelykujjával)
19  1,  12|           bámulva meresztette a szemét Jancsira.~A részeg jókedvét nem zavarta
20  1,  12|            elöl. Áhítattal bámult õ is Jancsira. S egyszer meg is fogta
21  1,  12|                hogy megálltak is, csak Jancsira bámult. A nap ellen a homlokára
22  2,  1 |            Kertet is kerítettek hozzá. Jancsira bízták, hogy bevesse, beültesse.
23  2,  1 |            Rudolf fráter kérdõn nézett Jancsira.~Jancsi vállat vont:~- Pogányok
24  2,  2 |              gyorsan kaput nyitott. De Jancsira tétován mosolygott, s pisze
25  2,  2 |                ezt tudtuk volna?~Aztán Jancsira nézett:~- Ismerted? - kérdezte
26  2,  4 |               mink leírjuk.~Szikárdusz Jancsira nézett, aki lángba borult
27  2,  6 |                tekintett beszéd közben Jancsira, mikor a nõkrõl beszélt.~
28  2,  6 |              fráter melegen pillantott Jancsira, és bólogatott:~- Te jó
29  2,  7 |              mondva diadalmasan nézett Jancsira.~Jancsi a fejét rázta.~Ábris
30  2,  7 |        összehunyorított szemmel nézett Jancsira.~- Ki volt az az apáca,
31  2,  10|       rányitotta fájdalmas-szép szemét Jancsira.~- Köszönöm, János fráter,
32  2,  10|              kívánságodat, leányom.~És Jancsira nézett, hogy no, mondja
33  2,  10|             szeme közé.~- No - döbbent Jancsira -, ha lesz valami országos
34  3,  3 |               ebéd közben vagy kétszer Jancsira.~Ebéd után, hogy összeültek
35  3,  5 |                is.~Marcellusz ránézett Jancsira. Jancsi ránézett Marcelluszra. (
36  3,  6 |                ha várnátok kissé...~És Jancsira nézett:~- Hiszen te, János
37  3,  11|               ketten.~A prior ránézett Jancsira, és egy Tiburciusz nevû,
38  3,  12|           Marcellusz, elszörnyed, hogy Jancsira néz.~- Beteg vagy?~- Fél
39  3,  12|                ránéz a szemöldöke alól Jancsira:~- Mi bajod, jó fráter?~-