Part, Chapter
1 1, 8 | a fiúcskát hoztam, prior atyám - felelte János alázatosan. -
2 1, 8 | ugye?~- Tizennyolc, prior atyám - felelte János anélkül,
3 1, 8 | Szamár vagyok, prior atyám, hiába, szamár vagyok. Isten
4 1, 10| Vádolom magamat elõtted, prior atyám, és a szerzet elõtt, két
5 1, 10| skapuláréját:~- Köszönöm, prior atyám, a büntetést.~Máté következett.~
6 2, 2 | megint beteg vagy, prior atyám?~A prior búsan legyintett:~-
7 2, 2 | meghajolt.~- Délután megyek, atyám, nóna után. De engedd, hogy
8 2, 4 | Feljebbvalóm parancsolta, prior atyám.~- Jó, jó, de hát nem féltél,
9 2, 4 | Nem voltam köztük, prior atyám, és lehet, hogy megfeledkeztek...
10 2, 4 | össze a kezét:~- Engedd, atyám, Jézus szerelméért engedd!
11 2, 4 | leánya, Erzsike.~- Szikárdusz atyám - mondja Margit kérõn -,
12 2, 8 | Kedves hallanom, hogy atyám nagyméltóságodat barátjának
13 2, 8 | volt a bal keze.~- Láttam, atyám - felelte Jancsi alázatosan.~-
14 2, 9 | Szamár vagyok, prior atyám, de hát az a cseh király
15 2, 9 | Valami baj történt-e, atyám? - kérdezte Margit.~S oldalt
16 2, 9 | Margit a fejét rázta:~- Nem, atyám. Mikor értesítettek, hogy
17 2, 9 | békességben élnének. Kérlek, atyám, mondd meg nekik, hogy ne
18 2, 10| szeme.~- Mit parancsolsz, atyám?~- Hát, hát csak hogy mi
19 2, 10| és összetette a kezét:~- Atyám, ne nézz rám haragos szemmel!
20 2, 10| azzal a házassággal, akár atyám, akár anyám, akár Marcellusz,
21 2, 10| fordult:~- Ugye, helyesled, atyám, az én gondolkodásomat,
22 2, 10| lélek... Kérlek, jó prior atyám, Jézus szerelmére kérlek:
23 2, 10| bámult a leányra.~- Köszönöm, atyám - bólintott Margit. - Az
24 2, 11| fordult:~- Kérlek, prior atyám, tegyetek el innen valahova
25 3, 3 | engedelmeddel adtam, prior atyám.~- Ez imádság neve Szent
26 3, 3 | szándékosan történt, prior atyám - felelte Jancsi aggodalmas
27 3, 3 | küldted?~- Senkinek, prior atyám. Hiszen ha elküldtem volna,
28 3, 3 | Engedelmet kérek, prior atyám, hogy a kertbe léphessek.
29 3, 3 | bolondokat!~- Bocsáss meg, atyám, de lelki ügyben kérdezem.
30 3, 5 | Nyújts hát neki kezet, atyám! Krisztus szerelmére kérlek,
31 3, 11| vele beszélni, provinciális atyám. Aludni is alig aludt az
32 3, 11| Dicsekszel, ugye?~- Nem, atyám. Csak hétfõn éjjel voltam
33 3, 11| mint õ.~- Éppen azért, atyám, hogy én nem tudok annyira...
34 3, 11| Margit:~- Áve, jó Marcellusz atyám! Isten hozott!~S hozzá fut.
35 3, 11| Marcellusz.~- Ó, hogyne, atyám! De bezzeg a múlt hetekben...
36 3, 11| Hát a Duna. Nem tudod, atyám? Jaj, hiszen olyan rettegésben
37 3, 11| Hát nem hiszed talán, atyám?~- Már hogy hinnék ilyet?
38 3, 12| Tudod-e?~- Hogyne tudnám, atyám, hát király vagy.~- Mi az
|